Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
fits, fmrvSr !». KKEW-TOACYAROKSMe s VXSSTWflfPÍ OTÉKÉbüM«' r. 0IM Gyalog Kiszámították: egy tanyán élő gyerek az általános iskola elvégzéséig annyit gyalogol, hogy azzal félig megtenné az egyenlítőt. Aki ezt a tényt legutóbb kommentálta, sajnálkozott rajta. Megértem azt a pesti embert, akinek ez a nagy szám ragadta meg a figyelmét elsősorban, s aki éppen ezek miatt is fejezte ki végtelen örömét, hogy mind nagyobb számban épülnek a tanyai kollégiumok szerte az országban. A dolgon meditálva jutott eszembe, hogy a tanyán, illetve a távoli településeken élő gyerekek körülményei valóban nem irigylésre méltóak. Különösen nem, ami a tanulás lehetőségeit, az otthoni és az iskolai körülményeket illeti. T)e én — ahogy mondani szokták •*- nem önteném ki a fürdővízzel együtt a gyereket is. Vajon miként lehetne megoldani, hogy megmaradna ^ gyerekek számára a gyaloglás, á tiszta, friss , levegő, a testedzés és ugyanakkor változzanak meg a körülményeik. Való igáz, tenni kell érte, hogy ne legyenek hátrányosabb helyzetben a tanyán élő gyerekek sem, mint a többiek. De anri a mozgást illeti? Nem is olyan régen beszélgettem egy nyíregyházi tanárral, aki azt mondta: Itt valami gyökeres változásra van szükség, hiszen a gyerekek egy-egy iskolai ünnepélyen másfél-két órát képtelenek állni. Egy úttörővezető csak erősítette ezt az állítást, amikor hozzátette, hogy a városi gyerekek gyalogolni is alig tudnak. Beszéltem orvossal is, aki viszont arról panaszkodott, hogy a 18 éves fiatalemeberek- nek egy tekintélyes százaléka éppen a testi edzettség hiányában nem alkalmas a katonai szolgálatra. Vajon mi van ezek mögött? Fiziológiai vizsgálódások mutatták ki az eredményt, hogy az amerikaiaknak — akik szinte gépkocsin nőnek fel és öregszenek meg — szinte elsorvad a lábuk, s egy-két kilométeres gyaloglás után az összeesés környékezi őket. (Ne jussanak az ember eszébe az iskolába és vissza autón járó gyerekek?) Mondhatnánk, hogy a ma urbanizációjával együtt járó úgynevezett civilizációs kortünet a fáradékonyság, az ái'lóképesség hiánya. Csakhogy ellenpéldák is vannak. Nem is messze tőlünk: a Német Demokratikus Köztársaságban vasárnaponként száz- és százezrek veszik a vállukra a hátizsákot és mennek hosszú túrákra a hegyekbe, az erdőkbe. Az edzettséget, egészséget méltató szavakban nálunk sincs hiány. Hála a rádiónak, a televíziónak, a lapoknak, az utóbbi időben igen sokszor emlegetjük a sportolás, a szabad levegőn való mozgás szükségét. Szólunk arról, hogy sokoldalúan és harmonikusan fejlett ifjúságot akarunk. Nem véletlenül, nem csupán a szavak kedvéért, hanem azért, mert tudjuk, hogy csak az képes tartósán elviselni á mind nagyobb szellemi megterhelést, aki szellemileg és testileg egészséges. Jó, hogy tettekben is jelentkezik a hatás, örvendetes erőfeszítések történtek például Nyíregyházán, ahol már van erdei tornapálya. Van a Sóstóra vezető kocogópálya. De vajon kik, hányán és hányszor használják? Sajnos, nem sokan. Nagyon nagy örömmel láttam az elmúlt szombaton, hogy a csuklós autöbvinok délután diákok százait vitték a sóstói fedett uszodába. De szinte csak őket — az idősebb nemzedék még vár. Jó az is, hogy a testnevelési órák száma az iskolákban kettőről háromra nőtt. És az sem lebecsülendő, hogy néhány üzemünkben már rendszeressé tették a munka, közbeni tornát. Mindez jó, de közel sem elég. Lehetne és kellene toborozni a sportolásra. Házi versenyeket hirdetni, játékos vetélkedőkre hívni az ifjúságot. Bizonyosan — csak úgy mint az NDK-ban — ebben is ki akarnának tűnni a fiatalok és nemcsak a hosszú hajban. Valamikor az MHK-mozgalom nem volt rósz. Megszűnt és nem adtunk semmit helyette. Voltak tornavizsgák, tömegrendezvények a stadionban és — elmaradtak. Miért ne lehetne évről évre megrendezni a munkás-, paraszt- és diákfiatalok szpartakiádját? Ezerszer többet ér, ha ezer fiatal sportol és huszonkettő nézi, mint az, ami ma van, hogy huszonkettő sportol és ezer nézi. A jövő olyan lesz, mint amilyen a jövő nemzedéke. Ennek a nemzedéknek a sorsa a mi kezünkbe van letéve. Adjunk nekik lehetőséget a sportra a munkahelyeken, az iskolákban, vegyünk például olcsó tornaszereket, sportolásra alkalmas játékokat. Tanítsuk meg őket a jelenleginél értelmesebben, okosabban élni Hogy közben nekünk is meg kell ugyanezt tanulnunk? Igaz. De el kell kezdeni. Nem tudom megértik-e, de én a nyolc év alatt megtett húszezer kilométer miatt irigylem is a tanyai gyerekeket. , • ’ Ropka János VÁLTOZÓ VILÁGUNK Szellemi kapacitásunk Megyénk társadalmában az volt az elmúlt egy-másfél évtizedben a legnagyobb szerkezeti változás, hogy az ipari, szállítási, közlekedési dolgozók, egyszóval a nem mezőgazdasági munkából élők száma hatalmasan megnőtt. A másik figyelemre méltó módosulás a szellemi dolgozók arányában következett be. E jelenség főként az ipari és mezőgazdasági termelés, általában a gazdaság műszaki-technikai modernizálásával van összefüggésben. De része van benne annak az általános társadalompolitikai célunknak is, melynek értelmében minden erőnkkel elő kívánjuk segíteni a társadalmi műveltség emelkedését az iskolai, az iskolán kívüli oktatás és közművelődés lehetőségeinek növelésével. Az 1960—1970 közötti tíz esztendőben több mint a duplájára növekedett a megyében dolgozó szellemi réteg. Míg 1960-ban 22 698 volt a szellemi dolgozók száma, addig 1970-ben már 43 024. Nagy szám ez, hiszen az aktív kereső népesség 17,3 százalékát foglalja magában. (Az aktív keresők száma 1970-ben 249 088 Volt.) Három csoport A népszámlálás a szellemi dolgozók rétegét három csoportra bontja. E réteg belső megoszlása szerint az irányító munkakört betöltők száma 9586, tehát a szellemi dolgozók negyedét sem teszi ki. Ugyanakkor a szakalkalmazottak aránya meghaladja az 50 százalékot, hiszen számuk 24 435. Az irodai dolgozók létszáma 9028. Ha a szellemi dolgozók meghatározásánál a statisztikusoknál az a fő szempont, hogy tevékenységük nem igényel fizikai munkát, az irányító munkakör esetében lényeges csoportminősítő elvként az is ott van, hogy munkakörük a legmagasabb szakképzettséget igényli. Meg kell tehát azt is vizsgálnunk, hogy milyen lehet a szellemi dolgozók iskolai végzettsége, szakképzettsége. De megjegyezzük, hogy az iskolai végzettséget nem tekinthetjük minden esetben az irányító szellemi dolgozói-értelmiségi minősítés elengedhetetlen és egyetlen feltételének. Megyénk majdnem negyedmilliós aktív kereső népességéből 1970-ben 22 703-nak volt 'érettségije, s 7963-nak volt felsőfokú tanintézeti oklevele, önkéntelenül adódik az összevetés az iskolai végzettség és a szellemi dolgozók csoportjai között. Az irányító munkakört betöltők száma majdnem másfél ezerrel nagyobb, mint a diplomásoké, s a szakalkalmazottak száma is lényegesen felülmúlja az érettségizettekét. Azt is megjegyezhetjük itt, hogy a diplomások sem mind irányító munkakörben dolgoznak, miként az érettségizettek közül is nagyon sokan nem a szellemi dolgozók szakalkalmazotti kategóriájába vannak sorolva. Elég itt utalnunk arra, hogy az iparban a fizikai foglalkozásúak 5,6 százaléka rendelkezik érettségivel (1931 fő), sőt felsőfokú tanirV- tézeti oklevéllel is itt szerepelnek néhányan a népszámlálási statisztikában (21 fő). < i > \ Több képzett szakember Vessünk egy pillantást a felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezők csoportjára. Mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy bár a statisztika 7963 főt tart számon az aktív keresők között, helyesebb, ha vizsgálatunkba bevonjuk az összes diplomásokat, tehát 8628 főt veszünk alapul. Bár csak az előbbiek tartoznak az aktív kereső népesség közé, az inaktív diplomások többsége is végez társadalmilag hasznos tevékenységet. Még azt is meg kell jegyeznünk, hogy megyénkben sokan, 2591-en dolgoznak olyanok, akik felsőfokú tanintézetben jártak vagy járnak, de oklevelüket nem, vagy még nem szerezték meg. Az okleveles diplomások közül 5633 a férfi. 2995 a nő. Egyetemi diplomával rendelkezik közülük 3463, főiskolaival 3340, s felsőfokú technikumival 1825. A 8628 fő a diploma jellege szerint a következőképpen oszlik meg: műszaki: 684 7,9 százalék mezőgazdasági: 1626 18,9 százalék közgazdasági: 305 3,5 százalék egészségügyi: 750 8,7 százalék pedagógiai: 408Í 47,3 százalék művészeti: 23 0,3 százalék állam- és jogtud. 562 6,5 százalék egyéb 797 6,9 százalék Hogy ez az arány kedvező-e, kielégítő-e? Iparunk nagysága, belső szerkezete dönti el, hogy például a 684 műszaki felsőfokú tanintézeti diplomás megoldja-e a feladatokat, vagy nem. Csak beható elemzés alapján vonható le ebből megfelelő következtetés. Azt bátrabban jelezhetjük, hogy, a képzett mezőgazdasági szakemberek száma megyénk agrár jelleg ének megfelelően örvendetesen femelkedett és továbbra is ütemesen nő. Talán az sem elsietett megjegyzés, hogy kevés a képzett közgazdászunk. ’ , Vizsgáljuk meg részletesebben a felsőfokú tsnintézeti diplomások csoportját a tanintézet típusa szerint is. összefoglalóan annyit tudunk, hogy közülük 40,1 százaléka egyetemen, 38,7 százaléka főiskolán (akadémián), 21,2 szá- százaléka pedig felsőfokú technikumban, tanítóképzőben szerzett képesítést. Az oklevél jellege szerint részletezve a kővetkező képet nyerjük. A műszakiak közül: egyetemi oklevelet szerzett: 438, főiskolai oklevelet szerzett 8, felsőfokú technikumi oklevelet szerzett 238 fő. A mezőgazdaságiak közül egyetemi oklevelet szerzett 632, főiskolai oklevelet 562 fő. Közgazdasági oklevéllel rendelkezők közül: egyetemi oklevelet szerzett: 119, főiskolai oklevelet szerzett: 53. felsőfokú technikumi oklevelet szerzett: 133 fő. 1 Egészségügyi okleveleseink közül: általános orvos: 586, fogorvos: 20, gyógyszerész: 162 fő. A pedagógusok közül: egyetemen szerzett oklevelet: 902, főiskglán szerzett oklevelet: A Nyíregyház! Agrotechnikai Kutató Intései laboratóriumaIb** *e**|erf berendezések állnak a kutatás szolgálatában. ’ , ' i i ^ * VjL < * 2377, tanítóképzőben szerzett oklevelet: 561 f6 óvónőképzőben szerzett oklevelet: 230, egyéb intézményben szerzett oklevelet: 11 fő. Az állam- és jogtudományi diplomásaink közül egyetemi végzettségű: 562 fő. Irányító munkakörben Érdemes egy megjegyzést tenni a 8628 felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezők kor- összetételére is. Általánosságban annyit, hogy a népszámlálás időpontjában (1970-ben) 6707 fő a 40 éven aluliak korcsoportjába tartozott, ami annyit jelent, hogy legalábbis felsőfokú tanintézeti tanulmányaikat a felszabadulás után kezdték meg. Az talán még fontosabb, hogy ők még 20 évig az aktív keresők csoportjába fognak tartozni. A népszámlálási adatokból megállapítható, hogy a szellemi irányító munkakört betöltők különböző kategóriáiban, csoportjaiban elég alacsony arányban vannak a felsőfokú tanintézeti oklevéllel rendelkezők. Ebből még természetesen nem következik az. hogy a szellemi irányító munkakörben foglalkoztatottak nem alkalmasak munkakörük ellátására. A munkakörök sem minden esetben olyanok, hogy a fennálló rendelkezések, vagy a gyakorlati tapasztalat ilyen végzettséget kívánnának. Egy jó termelőszövetkezeti vezető, éppenséggel elnök rendelkezhet a munkaköréhez szükséges szakmai és általános műveltséggel és vezetői képességgel felsőfokú intézeti diploma nélkül is. Vezetői munkakörükben bizonyára többségüket ma már a rátermettség, a termelőszövetkezeti közösség bizalma tartja és tevékenységüket a szövetkezetek gazdálkodása igazolhatja. Más elbírálás alá eshet már például a főkönyvelők és közgazdászok csoportja, akik között szintén alacsony a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Itt újra megállapíthatjuk, hogy megyénk gazdasági élete a jelenleginél sokkal több jól képzett közgazdasági szakembert kívánna, mint amennyivel ma rendelkezik. Kívánatos volna a jogvégzett szakemberek számának és arányának növelése is. Ezt mutatja az államigazgatás megfelelő szakképzett káderekkel való ellátottsága, de a gazdasági élet is fokozott mértékben igényli az ilyen szakembereket. Talán felesleges arról is szólni, hogy meny* nyíre kellenek a megyében az orvosok, gyógyszerészek ! Az ismertetett adatok alapján — bár ezek az 1970. évi állapotokat fejezik ki, s ma már bizonyára nem egészen pontosan tükrözik a helyzetet — bizonyosan lehet egyfajta általános képet kapni társadalmunk állapotáról, mozgásáról. Talán figyelmetlenség is, hogy a népszámlálás adatait nem igyekeztünk frissen elemezni és a megye érdeklődő közvéleménye elé tárni. Nem árt így sem, ha a társadalom érdeklődését is jobban ráirányítjuk ezekre az egyben örvendetes, de a feladatokat is meghatározó adatokra. El kell fogadnunk azt a komoly figyelmeztetést, hogy az értelmiségi magatartás és szerepkör nem feltétlenül kapcsolódik diplomához. Utalhatnánk olyan nagy egyéniségekre, akiknek sohasem volt felsőfokú tanintézeti oklevelük. Természetesen azt is tudjuk, hogy autodidakták a legtöbb területen nemigen oldhatják meg napjaink igen fontos kérdéseit. I Élni a lehetőségekkel Az értelmiségi inkább magatartástípus; mint foglalkozás, vagy munkakör. Nem csak valamilyen szakfeladat ellátását, hanem társadalmi hivatás vállalását is jelenti. Persze az is értelmiségi, aki a társadalom számára korrekt módon, színvonalasan közvetíti a legfrissebb szakismereteket, műveltséget, jól operái, jól működteti a bonyolult gépeket. De még fontosabb az az értelmiségi típus, amelyik alkotó módon, ha csak szerény téglákkal is, gyarapítja a szakismereteket, á tudományt, a tech- , nikát, a műveltséget, a művészetet. S ugyan-í akkor mint társadalmi ember, mint közösségi ember is vállal szerepet, feladatot, állampolgári hivatásában is példamutató. Ezt az utóbbi alkotó szerepkört, feladatot, hivatást megtalálhatja-e vidéken, alkalmasint megyénkben az értelmiség? Kifejtheti-e energiáját, ambícióját, kap-e feladatot, s a megoldáshoz bátorítást? Ismert,, hogy nagyon egy* központú ország vagyunk. De nem szabad úgy kezelnünk helyzetünkét, hogy az egész ország a főváros vidéke. Kormányzatunk, politikánk éppen arra törekszik, hogy gazdaságilag és szellemileg is egészségesen és arányosan tagolttá tegye az országot. Növekvő mértékben akad ma már alkotó szellemi munka Szabolcs- Szatmárban is, mérnöknek, orvosnak, a társadalomtudomány művelőjének, művésznek egyaránt. A helyi vezetés is ezt igényli, ezt támogatja. Csak élni kell az értelmiségi hivatással, a lehetőségekkel. Hársfalvi Pétéi
