Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-09 / 33. szám

1 oMsí / KELET-STACYARöSSZAS mi. tébeuiv f. Castro beszélgetése szovjet újságírókkal Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a forradalmi kormány miniszterelnöke fogadta Alekszej Lukovecet, a Pravda főszerkesztő-helyette­sét, Nyikolaj Csigirt, a TASZSZ politikai kommentátorát és Vlagyimir Vernyikovot, az Izvesztyija tudósítóját. Castro ismertette a szovjet újságírókkal Leonyid Brezsnyev nem­régiben lezajlott kubai látogatásával kapcsolatos benyomá­sait, elmondotta, hogy Kuba Kommunista Pórjának és kor­mányának vezetői és a kubai nép miképpen értékeli e láto­gatás eredményeit. „Népünk számára Leonyid Brezsnyev látogatása igazi történelmi esemény volt. Még sohasem járt nálunk olyan vendég, aki a világpo­litika színterén olyan kie­melkedő személyiség lenne, mint Brezsnyev elvtárs.” Méltatva a Szovjetuniónak az egész emberiség fejlődésé­ben betöltött szerepét, vala­mint Kuba iránt tanúsított szolidaritását. Fidel Castro kijelentette: „Ennek a szoli­daritásnak döntő jelentősége volt a kubai forradalom si­keres fejlődése szempontjá­ból. Ez még nyilvánvalóbbá válik, ha visszagondolunk azokra az óriási nehézségek­re, amelyeket le kellett küz­denie forradalmunknak, a Szovjetunió szolidaritása minden kétségen kívül a ku­bai forradalom mai sikereit meghatározó egyik döntő fontosságú tényező”. Fidel Castro vázolta a lá­togatásnak a szovjet—kubai kapcsolatok további fejlődé­sére gyakorolt befolyását. Mint mondotta, a látogatás eredményei tovább szilárdít­ják a két ország barátságát, testvériségét. A látogatás eredményeinek különböző vonatkozásait érintve. Castro rámutatott; »Teljes győzelem ez a reakciósok és azok fölött, akik rágalmazzák a szocia­lizmust, a Szovjetuniót. A látogatás teljes meggyőző erővel demonstrálta, hogy az országok közötti kapcsolatok legmagasabb rendű formája a raarxizmus-leninizmus, a proletár szolidaritás és a szo­cialista internacionalizmus elveire épülő viszony... A marxi zmus-leninizmus Ku­bában ■‘megsémmfsítö. veresé­get mért az imperializmus és a reakció által terjesztett hazugságokra és rágalmak­ra.” Fidel Castro ezután kife­jezte azt a véleményét, hogy a látogatásnak igen nagy a jelentősége a „harmadik vi­lág” minden országa szem­pontjából. Mint mondotta, „a látogatás gyümölcsöző ered­ményei újabb ösztönzést ad­nak a népeknek a forradal­mi eszmék megvalósításáért, a szocializmus ügyéért vívott harcban. E népek számára Kuba meggyőző illusztráció­ja annak, hogy mit érhet el egy olyan ország, amely a szocialista közösség tel je« jo­gú tagja és élvezi annak ha­talmas támogatásét.” A beszélgetés során Fidel Castro .nagy megelégedéssel beszélt arról a forró hangu­latú testvéri fogadtatásról, amelyben az egész kubai nép részesítette Leonyid Brezs- nyevet. „Népünk soha egyetlen külföldi vendéget sem foga­dott olyan örömmel, olyan lelkesedéssel, mint Brezsnyev elvtársat.” Mint mondotta, ennek a rendkívül lelkes, szí­vélyes fogadtatásnak az alap­ja az a tisztelet, szeretet, ba­rátság és hála. amelyet . a kubai nép a Szovjetunió, an­nak Kommunista Pártja és vezetői iránt érez. A szovjet újságírók érdek­lődtek azok iránt a főbb fel­adatok iránt, amelyeket a legközelebbi jövőben meg kell oldaniuk a kubai kom­munistáknak. Fidel Castro közölte, hogy elő kell készí­teni a Kubai Kommunista Párt 1975-ben sorrakerülő kongresszusát, és ki kell dol­gozni az ország 1976—1980-as évekre szóló ötéves fejleszté­si tervét. Végezetül Fidel Castro megelégedéssel szólt arról, hogy az SZKP KB Politikai Bizottsága, a Szovjetunió leg­felsőbb tanácsának elnöksége és a Szovjetunió miniszterta­nácsa nagyra értékelte Leo­nyid Brezsnyev kubai látoga­tásának eredményeit. Hatergatc-figj}' fejleményei A Watergate-üggyel foglal­kozó szenátusi vizsgálóbizott­ság egyhangúlag úgy döntött, hogy átadja a képviselőház jogügyi bizottságának mind­azokat a dokumentumokat, amelyek a Watergate-üggyel kapcsolatban birtokában vannak. Egyidejűleg a Fehér Ház bejelentette: Nixon elnök megbízta James St. Slair ügy­védet, aki az elnök jogtaná­csosa a Watergate-ügyben, hogy lépjen érintkezésbe a képviselőház jogügyi bizott­ságának tagjaival. A Fehér Házi közlemény szerint az elnök a ház jogü­gyi bizottságát „megfelelő fó­rumnak” tartja. Ebből hír- magyarázók arra következ­tetnek. hogy Nixon esetleg hajlandó lesz Önként átadni a képviselőhöz jogügyi bi­zottságának a Watergate- üggyel kapcsolatos bizonyos Fehér Házi dokumentumokat. Magyarázatképpen a Reuter hozzáfűzi: a szenátusi vizsgá­lóbizottság és a képviselőház jogügyi bizottságának funk­ciói között az a különbség, hogy a képviselőházi bizott­ságnak kifejezett felhatalma­zása van az elnök személye elleni vádak kivizsgálására. Washingtonban bejelentet­ték, hogy a szenátusi vizs­gálóbizottság engedélyt kért a szenátustól a vizsgálat foly­tatására május 28-ig, a sze­nátusi bizottságnak február 28-áig kellene munkáját be­fejeznie. I jnl» 1» SALT, tárgyalások A Szovjetunió kormánya és az Egyesült Államok kormá­nya között létrejött megálla­podásnak megfelelően ez év február 19-én felújítják Géni­ben a stratégiai fegyverzet korlátozásával foglalkozó szovjet—amerikai tárgyalá­sokat. 7 Logo 9 y cser e Dél-Vietnamban Dél-Vietnaraban pénteken felújították a fogolycserét. A saigoni légierő nyolc helikop. tere helyi idő szerint délelőtt 10 órakor szállt fel a Saigon­tól északra fekvő Bien Hoa-i légitámaszpontról, hogy a DIFK ellenőrzése alatt álló Loc Nlnh-be vigye az át­adandó polgári foglyok első, 64 fős csoportját. Mint emlékezetes, a fog­lyokat a feleknek a tavaly januárban megkötött párizsi megállapodás értelmében áp­rilisig kellett volna kicserél­niük. A saigoni rendszernek az egyezményt nyíltan szabo­táló magatartása miatt sem erre, sem a megállapodás többi előírásának teljesítésé­re nem került sor. A dél-vietnami felek kép­viselőiből alakult kétoldalú katonai vegyesbizottság kül. döttségvezetőinek keddi ülé«. sén sikerült végülis megálla­podni a fogolycsere felújítá­sának és befejezésének ütem. tervében fflarchais beszéde a francia, belpolitikáról „A baloldal egysége immár lényeges tényezője a francia belpolitikának” — állapította meg Georges Marchais, a FKP főtitkára a párizs-kör- nyéki dolgozóknak csütörtö­kön este Saint-Ouenban tar­tott nagygyűlésén. Kijelentet­te: meghiúsult a reakció min­den próbálkozása, amely a közös program alapján kiala­kított baloldali egység meg­bontására irányult. A balol­dal közös programja „az egyetlen kulcs annak a zár­nak a felnyitására, amely el­reteszeli a francia társadalom fejlődésének, útját.,. Az FKP főtitkára rámuta­tott: a baloldal egysége, a tömegek fokozódó elégedet­lensége aggodalmakat kelt re­akciós körökben, féltik ha­talmukat. Ezért indították a jelenleg folyó szovjetellenes rágalomhadjáratot. Marchais kifejtette, hogy a jelenlegi válság, az egyre gyorsuló infláció súlyos ter­heket ró a dolgozók vállaira. A baloldali pártok most dol­gozzák ki a legfontosabb kö­vetelések érdekében indítan­dó akciók terveit az áremel­kedések megállítására, a munkahelyek megvédelme- zésére, az energiaproblémák megoldására, a demokratikus szabadságjogok megvédésére és kiterjesztésére. A kidolgo­zott akcióprogramot majd á szakszervezetek s a politikai és társadalmi szervezetek elé terjesztik, hogy minden de­mokratikus erő összefogásá­val széleskörű akciókat indít­sanak; A' munkásosztálynak az élcsapat szerepét kell be­töltenie a széleskörű egység- mozgalom kibontakoztatásá­ban s a kommunisták minden erejükkel hozzájárulnak majd az egységes akció sikeréhez — jelentette ki Marchais. Jablonski—Dzsaltnd találkozó Henryk Jablonskí, a len­gyel államtanács elnöke csü­törtökön este fogadta a hiva­talos varsói látogatáson tar­tózkodó Atodesszalam Dzsal- ludot, a Líbiai Arab Köz­társaság miniszterelnökét. A találkozón a két ország köl­csönösen hasznos gazdasági együttműködésének kérdé­seiről tárgyaltak. Wlodzimierz Janiurek, a lengyel kormány sajtószóvi­vője a következő nyilatkoza­tot adta A. Dzsallud látoga­tásáról: — A lengyel—líbiai kapcso­latok történetében a líbiai kormány elnöke ezúttal elő­ször jár Lengyelországban. P. Jaroszewicz és A. Dzsallud miniszterelnök a csütörtök délutáni első találkozóján Ja­roszewicz miniszterelnök be­jelentette, hogy Lengyelor­szág kész növelni részvételét Líbia gazdasági terveinek megvalósításában, beruházá­si javak és építőipari gépek szállítása útján. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy Len­gyelország érdekelt egyes lí­biai nyersanyagok, valamint iparcikkek vásárlásában. VILÁGGAZDASÁGI VÁLTOZÁSOK Fordulat a tőkés pénzpiacon > 1974 első hóniapjának vé­gén .megálllapítható: ritkán következett be egy hónap alatt a tőkés világ gazdasági életében ilyen nagyszabású és messzire mutató fordulat. Most érett be azoknak a nagy pénzügyi manőverek­nek a gyümölcse. _ amelyeket az amerikai politika 1971 de­cembere és 1973 februárja között hajtott végre. Ennek az erőfeszítésnek a lényege az volt, hogy minden eszköz­zel igyekeztek lenyomni sa­ját pénzük, a dollár árfolya­mát. Előbb úgy, hogy a leg­erősebb kónkurrens valutá­kat (nyugatnémet márkát, a japán yent) felértékelésre, azaz árfolyamuknak a dollár­hoz viszonyított emelésére kötelezték. Később ezután közvetlenebb módszerrel is: a dollár kétszer végrehajtott leértékel ésével. Erre az amerikai gazda­ságnak azért volt szüksége, mert az utóbbi két évtized­ben Nyugat-Európa és főleg Japán versenye miatt az amerikai áruk fokozatosan kiszorultak a világpiacról. A dollár leértékelésé, sőt alul­értékelése viszont azt jelen­tette. hogy olcsóbb lett az amerikai export, tehát javult az amerikai áruk versenyké. pessége, a világpiacon. Ugyanakkor magában Ame­rikában a behozott áruk ár- szintjé emelkedett — tehát az óriási amerikai belső piacon a kónkurrens országok ne­hezebben tudták értékesíteni árucikkeiket. Mindez azzal az eredménnyel járt, hogy az amerikai külkereskedelmi mérleg-hiány megszűnt. Az 1972-es 6 milliárd dollár de­ficit helyett a külkereskedel­mi mérleg 1973-ban már kö­rülbelül egymilliárdos több­letet mutatott. Fel kell tenni persze & kérdést: hogyan tudta rákény­szeríteni az amerikai pénz­ügyi politika a maga akara­tát a vezető tőkés országok­ba* Ennek kettős -tfftt&fóft&ti- ta srsn. Az.' .egyik -az. - yhogy az utóbbi -húsz évben csak az arány-ok változtak meg érezhetően az Egyesült Álla­mok kárára. Abszolút, mér- ’tékben továbbra is megma- • radt az USA feltétlen gazda­sági. erőfölénye a tőkés part­nereivel szemben. Ehhez a gazdasági erőfölényhez-még politikai és katonai fölény is járult! A második ok az volt, hogy a vetélytársak frontját ellentétek bontották meg. Ezekét a pénzügyi ellentéteket az amerikaiák ki tudták hasz­nálni. A csata végül is azzal az eredménnyel járt, hogy már 1973 közepétől kezdve foko­zatosan emelkedni kezdett a dollár árfolyama a többi tő­kés valutákhoz képest. Az elmúlt fél évben a dollár a nyugatnémet márkához ké­pest 15 százalékot, a frank­hoz képest 18. a japán yen­hez képest 14, az angol font­hoz viszonyítva pedig 8 szá­zalékot emelkedett. A nemzetközi tőkés pénz­ügyek irányzatának ezt a megváltozását az olajválság meggyorsította, január első napjaitól kezdve pedig egye- 'nesen drámaivá tette. Az olajválság az első szakasz­ban, mint emlékezetes, ter­melési és szállítási korlátozá­sokat jelentett. Ezek azonban az energiaszükségletének több mint háromnegyedét a maga határai között termelő Egyesült Államokat lényege­sen enyhébben érintettéit, mint nyugafc,európai és japán vetélytársait. Íbiszen az utób­biak olajszükségletük 70—85. Japán pedig 100 százalékát behozatalból voltak kénytele­nek fedezni! A fordulat drámaivá ak­kor vált. amikor az olajex- portáló országok bejelentet­ték, hogy januártól kezdve már nem a mennyiségi kor- látozására helyezik a fősúlyt, hanem az olajár«melésre. A nyersolaj árát 130 százalék­kal emelték. (Ez az ár ápri­lis 1-ig nem változik, utána azonban esetleg tovább nő­het.) Ez azt jelenti, hogy a vezető ipari országok körül­belül 50 milliárd dollárral többet kénytelenek kiadni olajvásárlásra, mint eddig’ Az 50 milliárdból azonban 33 milliárd a Közös Piac orszá­gaira. 9 milliárd oedig Japán­ra nehezedik és csak a ma­radék terheli az Egyesült Ál­lamokat. (Természetesen is­mét csak azért, mert az USA viszonylag kevesebb olajat hoz be.) A nemzetközi olaj­piacon bekövetkezett törté­nelmi fordulat ily módos» megint csak az Egyesült Álla­mok és a dollár helyzetiét erősítette. Ebek után következett be a tokiói tőzsdén a yen ér­tékének látványos zuhanása, a yen árfolyama körülbelül 6—6,5 százalékkal leértékelő-: dött. devalválódott & dollár­hoz képest. Pontosan ugyanaz a folya­mat játszódott le Franciaor­szágban is, noha eltérő tech­nikai és politikai feltételek között. A francia fordulat sokkal több nehézséget oko­zott (és okoz majd) mint » tokiói. A Közös Piacon be­iül ugyanis emlékezetes mó­don — már De Gaulle ideje óta mindig éppen Párizs volt az. amely a dollárral szem. beni egységes pénzügyi fellé- pést sürgette. Ennek a szoli­daritásnak egyik megnyilvá­nulása volt, hogy a Közös Piac tagállamai (Anglia és Olaszország kivételével) egy­máshoz viszonyítva csaknem teljesen mér v, szilárd árfo­lyamon tartották a pénzüket! Ezek a valuták csak a dol­lárral szemben, a dollár „el­len” lebegtek szabadon, a kereslet és kínálat törvényei­nek megfelelően. A dollár ár­folyamának emelkedése és a frank zuhanása arra feénysze- rítette Párizst, hogy elárulja ezt a nyugat-európai pénzü­gyi összetartást. A francia kormány közölte: a frank minden irányban, tehát a kö­zöspiaci valutákkal szembe» is szabadon lebeg. Ez körül­belül 6 százalékos leértéke­lést jelent a » dollárhoz vi­szonyítva. Döntő gazdasági es politikai hatása azonban az. hogy súlyos csapást mér a Közös Piac pénzügyi és gaz­daságpolitikai szolidaritásé-’ >w, megindítja a kereskedel­mi háború korszakát a Közös Piac országai között. H — Sxüts László: fcUotluto — Kisregény — 18. Az ablakban, ahogy az várható volt, Zsuzsa fölsikol- tott, rohant a konyhába, de csak dörömbölni tudott a zárt ajtón. En az ütéstől megtántorodtam. Nem es­tem el, hiszen vártam az ütést. Flóri meg várta, hogy visszaütök ékkor én odaki­áltottam 3 többieknek: — Jöhet a következő! Erre még Flóri sem számí­tott Hogy így beléjük látok. Egy darabig döbbenten állt előttem, a nagy csendben csak Zsuzsa dörömbölése és sírása hallatszott, aztán Fló­rián megfordult, és elindult az udvarból kifelé. Keményen, biztosan ütött, éreztem, hogy balfelől dagad az állam. Másodiknak Csiga tépett hozzám. Mennyire sie­tett! Tenyérrel csapott meg, az aljas, s a pofon jobban égett, mint Flóri ütése. Az öreg Sóvárgó is arcul csa­pott. de milyen másképp! Jó­ságosán, némi atyai feddéssel. Szikora pimaszul ütött, alat­tomosan; Bika, mindőnk kö­zöt a legerősebb, nevetségesen gyengén. Borostás meg szinte mentegetőzve — Komám, ne­kem semmi közöm hozzá, dehát... Utoljára Kicsi lépett elém. a többek mér mind bal­lagtak kifelé, hunyorított rám egyet, s játékosan vál­lon boxolt. Az alton csendesült a dö- römbölés, bentről Zsuzsa sí­rása. Odamentem a kúthoz, jó darabig locsoltam maga­mat a hideg vízzel. Aztán a konyha ajtóhoz léptem és elfordítottam a kulcsot. Nem vártam, hogy nyíljon meg az ajtó. Csak a kapuból fordul­tam még egyszer vissza. A mozdulatlan ajtó mö­gött hallgatott az egész ház. — Hát így fest a maga hő­se! A park már teljesen besö­tétedett, a kórház-épületek fé­nyei távolból világoltak. de égett a. közelben s egy lámpa, annak a fényében láthattuk egymást, s így a szavak nem maradtak személytelenek. —- Várjon csak! — mond­tam. — Eddig semmit sem cá­folt. Azt csinálta, amit előre jelzett: elmondta a magá „igazi” történetét. Erről a társai hallgattak. De éttől még az is igaz lehet, amit ők mondtak el, s amit én írtam meg. — Látom, még mindig nem érti! — mondta, makacsul ki­tartva a maga álláspontja mellett. — Már ne haragud­jon! De azzal, hogy ők mind­ezt elhallgatták, meghamisí­tották azt is, amit elmondtak. Maga szerint a féligazság is igazság? — Azt hiszem, itt másról van szó. — Miről? — vágott közbe türelmetlenül, mint aki a ma­ga makacsságát szeretné mi­nél előbb letörve látni, — Értse meg: bennem akkor nem volt szocialista öntudat. Én akkor csak egy szagot- kapott hím voltam, érti? Most nekem kellett köz­bevágnom. — Nézze! Az emberek álta­lában nem hősök, esetlenek, botlanak, végzik a maguk dolgát, jól-rosszul.- Tetteik értékét nem bennük kell mérnünk. Amit helytállás­nak szokás nevezni, az rend­szerint nagyon kérész életű valami. Előfordul, hogy egé­szen Jelentéktelen emberek egyszerre valami jelentősei visznek véghez. A tett szem­pontjából mindegy, hogy egyébként kicsodák, és mi­lyenek, hogy előtte vagy utá­na hogyan élnek. Cselekede­teik értékét azok társadalmi haszna szabja meg, nem pedig indítéka. — Hát mi ennyire nem gyünk fontosak? — Félreért! — mondtam. Elhallgatott. Hűvös szél száguldott végig a parkon., úgy láttam, kicsit megbor­zongott. Javasolni akartam! hogy hagyjuk abba most már, de éreztem, valamire még kí­váncsi. Mégis, mintha lemon­dott volna róla.- ~ Akkor hát az se fontos® — Micsoda? — Amit még el akarta« mondani. — Mit akart elmondani? — Amit maga is megírt. De nem úgy, ahogy maga megír­ta, hanem ahogy én átéltem. — Mondja el! — mondtam, Késlekedés nélkül folyta*-’ tg. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents