Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-08 / 32. szám
WK. WGftMt t: T IW PT-WA'ÄYAtfö'KSSfÄW Uj formák a közművelődésben Már-már mozgalom jeleget ölt a törekvés: új, célravezetőbb és hasznosabb formákat találni a tömegek művelésére. Mozgalmon nem kampányt értünk, amely bizonyos eredmények elérése — esetleg csak megközelítése — után lezárul, hogy aztán, talán csak sokára, ismét életre keljen vagy elfelejtődjék. A* évekkel korábbi felismerés, hogy a felszabadulás után kialakult, majd az ötvenes években meghonosodott — akkor még népművelésinek nevezett — formákat kinőtte az élet, gondolkodásra késztetett mindenkit, akinek e rendkívül fontos társadalmi tevékenységben szerepe és szava van. Nem sorolható itt fel, hogy az oktatásban, a levelező- és esti iskolák szerkezetének és tartalmának megváltoztatásában, a művészeti nevelő és ízlésformáló munkában milyen új módszereket és eszközöket alkalmaztunk az utóbbi időben; aki nem vett vagy nem vesz részt is benne, a televízióból, rádióból, sajtóból tudhatja. Milyen kezdefl eredményeket mutathatnak fel a közművelődés munkásai — erről szólnánk most. „Mérleg" készítésére, természetesen még nincs lehetőség. A művelődési munkában ez nem is veszélytelen dolog: az adatok lehetnek imponálóak, s mégsem fedik mindig a valóságot. (Korábban, egy-két évtizeddel ezelőtt, nem egyszer áldozatul is estünk látványos statisztikáknak, például a könyvforgalom tekintetében. Hogy mást nem említsünk: nem vettük észre, hogy egyes falvakban ugyanazok a könyvek találhatók a könyvtárak polcain, amelyeket húsz évvel azelőtt szereztek be, mert az összesítések nem részleteztek és így nem volt mód különbséget tenni, mennyit vásárolt — mondjuk — egy főiskola, vagy egyetem és mennyit egy községi könyvtár.) Mérleg tehát nincs, de vannak tapasztalatok és információk, amelyeknek értékük van. A frissen meglelt „kis formákról’’ mindenekelőtt. A nyári programok szervezésénél dolgozták ki, vezették be, s alkalmazzák mind több megyében sikeresen a — jobb szó híján — ré- tegműsomak nevezett közművelődési módszert. Annyit jelent ez, hogy egy-egy, a körzetét, faluját, nagyközségét jól ismerő pedagógus, vagy hivatásos népművelő javaslatára — nemritkán saját szervezésében — olyan műsorokat, ismeretterjesztési formákat kísérleteznek ki, amelyek a közönségnek egy-egy kisebb csoportját érintik és érdeklik elsősorban. Két- háromtagú előadói gárda hirdet meg estét, amelyen — például — a régi magyar költészetből mutatnak be metszetet. Rövid előadás, jellemző részletek, esetleg zenés kísérettel. Klubokban rendezik, s nem várnak tizenöt-húsz főnél népesebb közönséget. Veszprém és Békés megyében kezdték; az országos rendező szervek habozás nélkül ugyan, de bizonyos kétséget fenntartva segítették a vállalkozást; attól tartottak, nem lesz átütő sikere, túlságosan kicsi a kör, amelyet érint. Kellemes csalódás volt tapasztalni, hogy a gyakorlat mást mutat; ezek a „kis körre” méretezett műsorok elérik céljukat. Elsősorban ott, ahol a művelődési ház igazgatóját — s már mind több helyen így van — nem „szorongatják” a gyors bevételért. Mert ezek a műsorok nem hoznak nyomban kimutatható anyagi fellendülést Az elszámolásokban talán később sem lesz nagy súlyuk. De annál több az emberek tudatában. Vagy itt vannak az ismeretterjesztés „speciálkollégiumai”. Helybeli — rendszerint a megyeszékhelyek múzeumaiban dolgozó — etnográfusok előadássorozata a tájegység néprajzáról. Az előadások kompozíciója olyan hogy nemcsak azokat érdekli, akik a szűkebb értelemben vett néprajzról akarnak hallani, érinti az irodalmi, történelmi, helytörténeti témákat és összefüggéseket Megemlíthetjük azt a nagyszerűen bevált népfrontkezdeményezést is, hogy felkérnek távoli országokban — vagy közeli, európai országok turistái által nem igen látogatott városaiban, tájain — megfordult embereket, számoljanak be élményeikről. Nem előadások ezek, a szó megszokott értelmében. Beszélgetések a helybeli népfrontklubban, esetleg az illető munkahelyén (konkrét példa: Tapolcán például egy kórházi ebédlőben) mesélés, felvételek közreadása. Olykor csak egy tucat ember a hallgató. De ennek a tucat embernek valami iránt megnyílik az érdeklődése — utána könyveket vásárol, könyvtárban válogat, esetleg maga is hasonló utazást határoz el, beszél róla ismeretségi körében, családjában. S máris széthullámzik, szertegyűrűzik egy értékes élmény. Ugyancsak kezdeti lépés, de nagyon fontos, amit a Baranya és a Zala megyei tanács próbált ki, sikerrel. Szakembereket — művészettörténészeket — alkalmaztak a képzőművészeti ügyek intézésére. Felismerték, hogy bár a tanácsoknál dolgozó munkatársak tárgyismerete, képzettsége alaposabb és elmélyültebb lett, a hatósági teendők oly mértékben lefoglalják őket, hogy nem minden esetben tudnak hatásosan és eredményesen végezni íz- lésnevelő munkát, közvetlen módon. A tanácsadók támogatják és tehermentesítik őket; kiállításokat készítenek elő, előadásokat tartanak, képzőművészeti ismeretterjesztő programokat dolgoznak ki, kiadványokat terveznek. Igen nagy sikere volt például az egyik járásban annak az előadássorozatnak, amelyet — éppen a képzőművészeti szakmunkatárs kezdeményezésére — az építkezések korszerű formáiról rendeztek. Ennek az ízlésformáló tevékenységnek egyébként nagy jövője van: falvaink gyarapodnak, kiépülnek, mind jobban látszanak rajtuk a jó életszínvonalra mutató jelek. De ezek formája gyakran nem örvendetes, szakképzettség híján, fájdalom, egész tájegységeket hintenek tele oda nem illő — néha kiáltóan ízléstelen — épületekkel. A hatósági tiltásnál eredményesebb és hatásosabb a megelőzés — az ízlés formálása. Egyes helyeken — hogy ismét más példát említsünk — bekapcsolták a közművelődési munkába a környék főiskolai, egyetemi hallgatóit is. Vitákat vezetnek, előadásokat tartanak, tárlatlátogatóknak szolgálnak magyarázattal. Veszprém, Csongrád, Somogy és Borsod megyében — a megyeszékhelyeken megnyílt őszi képzőművészeti kiállítások alkalmából — több tucat egyetemi hallgató vezet tárlatlátogatást. Nem valamennyien szakértők. Nem művészeti szakelőadásokat tartanak; egyszerűen csak beszélgetnek a látogatókkal arról, hogy a bemutatott alkotások nyomán milyen — esetleg kritikai — gondolatok keltek életre bennük, hogyan nézik a képeket, mi a benyomásuk a kiállító művészek tevékenységéről, művészi előrehaladásáról, előadásmódjáról, stílusáról. , Alig múlik el nap, hogy ne kapnánk hírt valahonnan egy-egy új közművelődési forma megvalósításáról, esetleg csak próbálkozásról, kísérletről. Nagyon jó dolog e*. Azt jelenti: nemcsak a felismerésig Jutottunk el. Tovább léptünk. Az elavult módszereket és eszközöket habozás nélkül elvetik ott, ahol jobbat képesek kialakítani. S mind több példa akad a jobbra, a célravezetőbbre. Nyilván lesz ezek között is olyan, amelyet levet magáról az élet, a gyakorlat. Többségük azonban már most, a kezdetben is életrevalónak, hosszabb időre érvényesnek látszik, mert alkalmasabban illeszkedik az életritmushoz, a mai követelményekhez, hajlékonyabban követi az emelkedettebb igényeket és differenciálódó érdeklődést Tamás István Javul az építők munkája Beszélgetés Somorjai Bélával, a SZÁÉV műszaki igazgatóhelyettesével Megyénk lakóinak többsége — közvetve, vagy közvetlenül — kapcsolatban áll, vagy kapcsolatban állt a négyezerhétszázötven dolgozót foglalkoztató Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalattal. Hiszen rohamosan fejlődő megyénkben a vállalat építi a legtöbb üzemet, iskolát, lakást... A vállalat idei termelési terve 730 millió forint értékű. Ezekről beszélgettünk Somorjai Bélával, a vállalat műszaki igazgatóhelyettesével. — Milyen fontosabb munkákat végez a vállalat 1974-ben? — Az elmúlt év végén kezdték építeni a szovjet— magyar földgázvezetéket, vállalatunk ebben az évben Beregdaróc és Leninváros között hetvenöt millió forint értékű munkát végez. A nemzetközileg is fontos munkákhoz átcsoportosításokat hajtunk végre, hogy időben végezzünk. Határidő előtt befejezzük a mátészalkai Szat- már Bútorgyár építését és az Öntödei Vállalat kisvár- dai gyáregységének bővítését, illetve rekonstrukcióját. — Nyírbátorban és Fehér- gyarmaton egyaránt 500 va- gonos hűtőtárolót építünk, mindkét helyen már megkezdtük az előkészítő munkálatokat. A megyei gabonafelvásárlónak kétszer ezer va- gonos silóüzemet építünk az idén. az építkezést azonban csak jövőre fejezzük be. Ugyancsak a gabonafelvásárló vállalatnak 500—500 vago- nos siló üzemet építünk Kisvárdán és Nyírbátorbai), ezeket az építkezéseket az idén be is fejezzük. Az Újpesti Gyapjúszövő Gyár Ujfehér- tón jelentős beruházást valósít meg, a beruházási program első szakaszát év végéig befejezzük. — Mátészalkán hamarosan. elkezdjük a húsüzem építését, az építkezés befejezése azonban csak jövőre várható. Ebben a városban még egy fontos munkánk van: az oktatási központ építése. Itt a tantermeken kívül kollégiumot. tanműhelyeket, és tornatermet építünk, az építkezéseket szeretnénk befejezni szeptember 1-e előtt. Fehérgyarmaton kollégiumot épít vállalatunk. Nyíregyházán a 110-es számú Szakmunkás- képző Intézetnek szintén kollégiumot és tanműhelyt. Ezeket az oktatási intézményeket is átadjuk szeptember előtt. A tiszadobi gyermekvárosban 40 millió forint értékű beruházást valósítunk meg. A Tisza partján hamarosan elkezdjük a 200 személyes kollégium, a tornacsarnok és az étterem építését A munkálatokkal a terv szerint 1975 augusztusában végzünk. A nyáron Nyíregyházán, a Jó- savárosban befejezzük az óvoda és a bölcsőde építését Borbányán tavasszal kezdjük a száz személyes óvoda, Nyírbátorban pedig a gyógypedagógiai iskola és az egészség- ügyi kombinát építését. A kisvárdai kórház épületét szeretnénk átadni év végén. — Szabolcs-Szatmár megye lakásépítési tervének megvalósításában hogyan vesznek részt? — Tavaly több mint ezer lakást építettünk a megyében. az idén is ezer laká6t szeretnénk építeni. A tervek szerint Nyíregyháza központjában még ez év elején el kell kezdenünk több mint kétszáz lakás építését. — A vállalatnál az Mén változik-e lényegesen a fiúkai dolgozók létszáma? — Ebben az évben mintegy százötven új szak- és segédmunkást akarunk foglalkoztatni. A létszámnövelésre azért is szükség van, mert termelési értékünket idén 50 millió forinttal növeljük. Valamennyi szakmában új munkásokat várunk. Főleg a szatmári területeken lévő építkezéseknél van szükségünk újabb szakmunkásokra. A munkástoborzást már elkezdtük, a toborzásban a mű_ vezetők és a brigádtagok is részt vesznék. Főleg az ingázó munkásokat szeretnénk hazahívni. — Milyen szociális és egyéb intézkedéseket tesznek a vállalat dolgozóinak érdekében? — A korszerű technika elterjesztése nálunk folyamatos. Ez pedig könnyíti a fizikai munkát és növeli a kereseti lehetőséget. Tavasszal a nyíregyházi Tünde utcában vasbeton előregyártó üzemet építünk. így az építkezések nemcsak gyorsabbak, de könnyebbek is lehetnek. Már megkezdtük a próbaüzemelést az új, bitumennel foglalOlvasóínk TELEFONT KÉRNEK Iskolánk — a Sóstóhegy! 11. számú Általános Iskola — a város egyetlen olyan iskolája, ahol még nincs bekötve a városi közvetlen telefonvonal. A helyi beszélgetésre is alkalmas kábeleket még 1972 tavaszán az iskola udvarán elhelyezték a posta dolgozói. Több ízben — például az elmúlt év októberében is — levélben kértük a Debreceni Postaigazgatóságot, hogy az új Crossbar-rendszerű bekötéseknél iskolánkat is vegyék figyelembe. Erre a levelünkre nem kaptunk választ. Sokszor előfordul, hogy gyors orvosi segítségre lenne szükség, de 4 óra után már távolsági beszélgetéseket nem tudunk lebonyolítani, egyébként 330 gyermek érdekében is megismételjük kérésünket — olvastuk Ambrus László iskolaigazgató levelében. kozó üzemünkben. A* fl? üzemben kevésbé lesz egészségre ártalmas a munka. Több millió forintért vásárolunk gépeket, ami szintén a nehéz fizikai munkát teszi könnyebbé. Tavasszal hat autóbuszt vásárolunk a munkások hazaszállításához, bővítjük a mátészalkai munkás, szállót, tovább korszerűsítjük a felvonulási épületeket, az öltözőket és a fürdőket. A Tünde utcai telepünkön aa új munkásszálló melletti üzembe helyezzük az új üzemikonyhát Erre az évre 4—5 százalékos béremelést terveztünk. — MH tesz a vezetőség » munkafegyelem és a technológiai fegyelem további javítása érdekében? — A fegyelem össze#bg# valamennyi programunkkal. Néhány hónap óta számitógé_ pék segítik munkánkat. a gépesítés következtében, illetve a gépek segítségével jobb lesz a szervezés és az irányítás és ez remélhetőleg meglátszik majd a fegyelmen, is. A gépek adatai után gyorsan lehet következtetni arra, hogy például hol van szükség átcsoportosításra. vagy további anyagellátásra. Munkásaink az idén már jobban értenék az új technológiákhoz, s ez bizonyára meglátszik majd a minőségen is. Az eddiginél hatékonyabban foglalkozunk a továbbképzéssel: több mint 30 tanfolyamot szervezünk az idén. A tanfolyamok pozitív szemléletváltozást is eredményez- hetnek. Az új munka versen y- szabályzat is serkentő és fegyelmező erő a brigádokban. Azt hiszem, ezt tapasztalják majd a megrendelők és az új lakóik is — fejezte be nyilatkozatát Somorjai Béla. NSferMt l-njn* írják „LATTANT" Az Árok utca és az ÖzkÖB sarkán van egy dobozözem. A környezet különben szép. főleg amióta a szomszédos iskola új épülete, díszes kerítés is elkészült. Igaz. se» úttest az kriminális, de ezt még a gyalogos csak megkerülgeti. Sokkal . bosszantóbb viszont az a látvány, amit a dobozüzem nyújt. Itt tartósan piszok, rendetlenség honol. Mintha nem lenne gardája. Az arrajáró gyerekefe és felnőttek ugyancsak furcsa képet alkothatnak maguknak arról, hogy mi is egy üzerr* rendje. Jó lenne, ha erre js figyelne valaki. Mert lehet, hogy a dobozok szépek. de ami a gyártás után marad, az kétségbeejtő. B. Lajosná levelét így fejezi be: lehet, hogy az üzem messzeesik a központtól. Jő lenne, ha azért valaki néha rá is nézne, mi folyik ott. Gábor Andor: Szegényke A bundás-cilinderes úr Idegesen járkált fel és aló az utca sarkán. Ezt láttam már messziről. Mikor én is odaértem. hirtelen mellém lépett, és megszólított: — Uram, a legkisebb kö- nyöradományt is... Csodálkozva néztem rá. ámbár az az alapelvem, hogy aki kér. annak adni kell. O megértette csodálkozásomat, és ígv folytatta: — Háztulajdonos vagyok, pesti háztulajdonos... A szívem ieszeiaesarodott. megszorítottam a kezét. Könny szökött a szemembe, mikor tovább mondta: — Tizenkét házam van. Mind négyemeletes... — Rémes! — mondtam én. . — Tizenkét házban hároms, ázhatván lakó! Csupa nagy lakás, csupa nagy lakás! — Iszonyú! És nem fizetnek. ugye. egy krajcárt se fizetnek? — Ügy van. Ketten egy krajcárt se fizetnek. De egy sárgaréz krajcárt se! — Ketten 7 — Igen. Ketten. Nagyon meg voltaim törve. Megcsókoltam a háztulajdonos jobb arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét szép. Azonfelül három lakásom üresen áll. — Üresen? Óriási! És megcsókoltam a háztulajdonos bal arcát. — Köszönöm — mondta ő —, köszönöm, a részvét balról is szép. Azonfelül az egyik házmesterem fizetését is fel kellett emelnem... — Sokkal ugyebár? — Nagyon sokkal. Havonként három forinttal. Mert azt mondja, hogy most az emberek otthon ülnek éjszaka. nincs kapupénz-jövede. lem. Nékem kellett pótol— Havonként három forinttal? — Annyival — mondta 8, és belemeredt az éjszakába. — Mi lesz velem? Mi lesz velem? — sóhajtotta. — És a családjával, nemde? — Nem. Családom nincs. Agglegény vagyok. Ha családom volna, régen ki kellett volna irtanom. A legsztikö- sebb megélhetésre sem futja. Hiába minden. Nem futja. Lesújtottan álltam előtte. Vannak bánatok, amikre nincs se balzsam, se ír, se vigasz. Vörösmarty megírhatta a Kis gyermek halálára című elégiáját, én éreztem, hogy hiába írnék akármit, a földretaposottat nem tudnám felemelni,. — Jóember... — mondtam —, jóember... hát mégis mj a szándéka? — Nem tudom — válaszolta tompán. — Talán eladom a járadékaimat... — Ne! Azt ne! — kiáltottam ijedten. — Hiszen most aligha kapna értük valamit. — Aligha! — dadogta az árva. — Ha négymillió koronát adnak érte, akkor sok. De lehet, hogy piég azt se kapom meg. — Egyebe nincs? — Nincs. Egy birtokom, ami van Zala megyében... egy cukorgyáram Pozsonyban... egy gőzfürészem Szlavóniában... egy gabonatáram Bánátban... úgy állok, mint az ujjam, mint a meztelen akarni És mutata az ujját Csakugyan: a nagy gyémántgyűrűkön semmi ruha nem volt Felvittem magamhoz az élet e kivert kutyáját. Leültettem az asztal mellé, kenyeret adtam neki. friss és jóízű sárga kenyeret. Mohón evett nagy falatokat nyelt. Szerettem volna a nyakába borulni tönkrement embertársamnak. — Istenem — sóhajtott 5 evés közben. — Hat hónapja nem ettem kenyeret! A sírás most már az én torkomon szorongott: — Hát mit evett, szegény, szegény barátom? — Csak zsemlét! — mondta, és a hangja elcsuklott a ■okolástól. U918J
