Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-07 / 31. szám

® !e?när f7 *- ,e-V ' ,?M . «im-WffiTA'RlSRSÄW PÁRTÉLET Tömegpolitikaí munka Záhonyban FONTOS PARTMUNKAKÉNT KEZELIK a tömegpoliti kai munkát Záhonyban, a MÁV pártbizottságán. Egy ilyen nagy, többezer munkást foglalkoztató, sokrétű és szerteágazó nagyüzemben az agitációnak — szóbeli és írásbeli felvilágosí­tásnak — szinte minden nap jelentősége van. Lényege, miről kapnak tájékoztatást az emberek, az agitátorok, hogyan ma­gyarázzák az átrakó munkásnak, a krampácsolónak, a nők­nek, fiataloknak a párt határozatait, hatását, tényeit. És az sem mellékes, hogyan reagálnak erre az emberek. Lényeges eleme a tömegpolitikai munka irányításának, hogy a vezetők ismerjék a dolgozók visszajelzéseit, s ezekhez igazítsák teendőiket. Pártunk országos agitációs tanácskozásán esett szó arról, hogy a tömegpolitikai munkában mindazzal foglalkozni kell, ami a tömegeket érinti, foglalkoztatja. Ezek­re választ kell adni. Nos, úgy tűnik, hogy erre törekedett a csomóponti pártbizottság, átfogóan értékelte a tömegpolitikai munka eredményeit, különösen az 1972 novemberi párthatáro­zat tükrében, ezek tennivalói szerint. Kiemelten foglalkozott a termelési agitációval. Ma már 30 jól felkészült elvtárs segíti a termelési agitációt. Érvbizottságok alakultak, amelyek el­látják „munícióval” a tömegpolitikai munkát végzőket. Ezt se­gítik a gazdasági vezetők azzal, hogy tíznaponként értékelése­ket készítenek a termelésről; a gazdálkodásról, a munka mi­nőségéről, mennyiségéről, gondokról. Ezeket az információkat jól hasznosítják a munkában. A különböző újságok, híradók, kiállítások, grafikonok, s egyéb szemléltető táblák eredménye­sen szolgálják a termelési agitációt. Bár kétségtelen, hogy — mint a pártbizottság megállapította — szükség lenne egy üze­mi újságra is Záhonyban, amelynek érdekében megtették az első lépéseket. Nagyüzem ez, ahol legalább 6000 ember dol­gozik. Hírt adtunk róla, Záhony az elsők között volt az ország­ban, ahol megrendezték az első munkás-vasutas fórumot nagy sikerrel. Jól szolgálják ezt az ügyet a politikai vitakörök, me­lyekből 10 működik. Ezeken a politizáló légkör egyre javul, bár az érvbizottságok még nem működnek megfelelően. Mun­kájukat a vb mellett működő agitációs bizottságnak jobban kell segíteni. Ezért tapasztalható, hogy vannak visszaesések, hullámzások a tömegpolitikai munkában, hatásában, haté­konyságában. Példázza ezt a novemberi párthatározatok meg­értetése is. Fontos részkérdéseit nem értették világosan, elfe­lejtették, újra kellett magyarázni. Pedig ezt rendszeresen na­pirenden illik tartani. TÖBB EREDMÉNYBŐL MÉRHETŐ: eredményes volt a tömegpolitikaí munka. Javult a dolgozók felelősségérzete a munka iránt, stabilabb a munkaerőgazdálkodás. Jelenleg több mint 2200 a törzsgárdatag, s ezek száma évről évre növekszik. Nyugtalanító viszont, hogy még mindig elég jelentős a kilépők száma noha csaknem ugyanannyi új dolgozó jelentkezik. Nem kendőzték tehát a hibákat sem. Rámutattak, hogy az üzem belső életéről, az eredményekről, a differenciált bérezésről, gondokról szűkszavú az agitáció. Pedig sok szép eredmeny van, ha például a fizikai dolgozók bérezését vizsgáljuk. Java­solta a párt-vb, hogy ezeket, s a kiváló dolgozókat népszerű­sítsék, de emellett szóljanak a kommunista szombatok sikeré­ről is. Az üzemi agitációs munkában jelentős helyet kapott a párt káderpolitikai elveinek helyes értelmezése, alkalmazasa, érvényesítése, a vezetők, középvezetők politikai képzésé,, to­vábbképzése. Ennek is köszönhető, hogy jelenleg 64 vezetőnek és középvezetőnek van marxista-leninista esti egyetemi vég­zettsége, százhúsznak a középiskolai politikai v®Szetteege. Nö­vekszik a dolgozók műveltségi színvonala is, 5929 dolgozobol 3504-nek van 8 általánosa, közép- és felsőfokú vegzettsege. * A TÖMEGPOLITIKAÍ MUNKA hatékonyságának nőve kedését mutatja többek között a társadalmi munka becsületé­nek a növekedése, az ebben való részvétel. Ezt bizonyítják a kommunista szombatok eredményei. 1973 áprilisában es máju­sában 2975 dolgozó több mint 26 000 társadalmi munkaórát végzett az egyre jobban épülő-szépülő átrakókörzet területé­nek csinosításáért, az óvodák, bölcsődék, iskolák parkosításá­ért. Külön dicséret illeti a fényeslitkeieket, akik egy szép óvo­dát építettek a vasutas dolgozók gyerekeinek. örvendetes, hogy javult az agitációs, felvilágosító munka nyomán — eredményeinket ismertetve — a munkafegyelem, az üzemi légkör hazánk keleti kapujában, ahol minden nap hatezer dolgozó áll helyt a nehéz téli időszakban is. Mind jobban érzékelhető, s értékelni illik: javult a tömegpolitikai J munka, mert a pártvezetés felismerte fontosságát. Farkas Kálmán I A zártrendszerű kukoricatermesztés szakembereinek speciális továbbképzése folyik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. Képűnkön: Szesztai György adjunktus a 150 lóerős John-Deere 4630 típusú traktor szerkezetével ismerteti meg a hallgatókat. (Hammel J. felv.) Biztató kezdet Munka — közel a családhoz Látogatás a VOR vásárosnaményi üzemében — Szép avató ünnepség volt itt, múlt év augusztus elsején. Mi örültünk minden­kitől legjobban, akik már a beindítási tanfolyamon is részt vettünk. Tanultunk, ál­doztunk érte, hogy állandó munkahelyünk, keresetünk legyen. Belföldre és exportra Czip Jánosné szavait idéz­tem, aki Vásárosnaményban, a Vörös Október Férfiruha­gyár ottani gyáregységében zsebvarró. Aztán mindjárt találkoz­tam Ambrusz Pál üzemveze­tővel. S bár a nyíregyházi központból két hete került Naményba, mindenről rész­letesen tájékozott. — Százhúsz fővel indult az üzem — kezdte. — A mos­tani létszám százötvenegy. A termelésben csak nők dolgoz­nak. Átlagéletkoruk harminc­két év. Beregi asszonyok, lá­nyok, akik közül főleg az idősebbek, mint mondani szokás: a fakanál mellől jöt­tek az üzembe. S általában megállják a helyüket. Ám a teljes ipari szintre jutás nem máról holnapra történik. A kezdet biztató ... Divatos férfinadrágokat ké­szítenek az üzemben. Ez év első hónapjában, januárban több, mint tizennyolcezer da­rabot állítottak elő. A ké­szítmények hatvan százaléka belföldi piacra, a többi szov­jet exportra kerül. A szorga­lom mellett kell a figyelem, a mind nagyobb hozzáértés. — Számítunk a kezdeti ne­hézségre. Mostani létszámunk öt százaléka szakmunkás. Fi­atalok. Ez különösen fontos. A többi betanított Két év múlva — programunk szerint —, megduplázódik a szak­munkások száma. Számítha­tunk a magasabb teljesítmé­nyekre. „Jól választottam Korszerű a munkacsarnok. A sok ablak nappal teljes vi­lágosságot ad. Megállunk egy-egy munkaasztalnál. Kapi Erzsiké húsz éves, Tiszaadonyból jár be: — Kisvárdán érettségiztem. Ötödik hónapja vagyok itt. Már meggyőződhettem: jól választottam. Szeretem a munkahelyemet. Sok a fiatal. Megértjük, segítjük egymást Már a szocialista brigád cím elnyerését is célul tűztük ki. Tizenhatan engem választot­tak brigádvezetőnek. Brigá­dunkat Howe Éliásról, a var­rógép feltalálójáról neveztük el. A kollektívában hárman vagyunk szakmunkások. Min­den alkalmas időben segít­jük a többieket. Tóth Margit tizenkilenc éves, tiszakerecsenyi. — Szüleim tsz-ben dolgoz­nak. Én múlt év szeptembe­rétől vagyok itt. Férfiszabó K ét asszony találkozott a pályaudvar előtt: Kissné és Nagyné. Melegen üdvözölték egymást, elhangzott az ilyen­kor szokásos „ezer éve nem láttam”, azután Kissné meg­kérdezte: — Miért olyan ideges? — Minden okom megvan rá — sóhajtott 'lagyné. — Képzelje, reggel elment a lányom hazulról a hivatalá­ba az Eximpexhez és délfe­lé azzal állított haza. hogy férjhezment. Nem is tudtam, hogy van vőlegénye. — Nahát! És tegnap még nem is szólt egy szót sem a fiúról? — Egy mukkot sem. — Na és ki a kedves ve- jed? — Mit tudom én? — Hát nem gyütt jöttek meg a házasságkötés után? — Dehogy jöttek együtt. A vejem elutazott. — Egyedül ment nászúira? — Nem nászúira. Feliépé- te volt Lajosmizsén. Dobos 'ekarban. Nem le a fellépést, Az ő lánya... egy kis ze mondhatta mert meg kezdő és örül, hogy dolgozhat. — Persze, persze. És mond­ja Nagyné, szépen dobol? — A lányom azt mondja, hogy túl hangosan. Albérlet­ben lakik és folyton veszek­szik vele a főbérlő, amikor gyakorol. — És most maguknál fog dobolni. Hát nem irigylem magát, kedves Nagyné. — Eddig olyan szép, csen­des lakásunk volt — sóhaj­tott az asszony, azután meg­kérdezte: — És a man- lá­nya? Az is nag i lehet már... — ö is hivatalba jár. De vele nincs semmi bajom. Az én lányom nem olyan. — Hogy érti ezt? — Na. ne sértődjön meg. Csak azt akartam mondani, hogy amennyib \ valaki ko­molyan udvarolna neki. az én Ilonkám megmondaná ne­kem, bemutatná, a fiú eljár­na hozzánk, lenne eljegyzés és szép esküvő a házasságkö­tő teremben. — Öfc is ott esküdtek. Saj­nos. én csak a fényképet lát­tam. — Nézze, az a fontos, hogy szeretik egymást. — Lehet, hogy a fiú sze­reti az én Andreámat, de ő nem azért ment hozzá. — Hanem? — Elmondom, no de mit ácsorgunk itt r pályaudvar előtt? Sétáljunk, vagy üljünk be valahová. — Nem lehet, a lányomat várom, Debrecenből. A nővé­remhez utazott két napra, akinek tegnap üt a szüle­tésnapja. Engem is meghív­tak. sajnos, nem tudtam le­menni. De meséljen. Miért ment férjhez a lánya, ha nem szereti azt a dobost? — Fogadásból. Van ugyanis Andreának egy új barátnője, akivel fogadott: ki megy előbb férjhez. A fogadás sze­rint aki megelőzi a másikat, az wye*. — És mit nyer? — Egy gyönyörű pulóvert, amelyet a Kossuth Lajos ut­cában láttak meg egy kira­katban. Aranylamé. — Nahát! Ilyesmibe fo­gadni! És ezért férjhezmen- ni! Amikor nem is szereti azt a dobost. Az é- lányom nem tenne ilyesmit. De vigaszta­lódjék, kedvesem, ha a veje befut, nagyon sok pénzt fog keresni. — Ezzel vigasztal? Magá­nak könnyű, a maga lánya, az más. Abban a pillanatban fia­tal csinos lány lépett mellé­jük: — Szia mama! — Azután Nagynéhoz fordult: — Kiss Ilonka Annamária vagyok. — Szép lánya van — mondta Nagyné. — Gratulá­lok! — Szép és ‘jó. Na. hogy utaztál? — Remekül. Ja és nehogy elfelejtsem, tegnap férjhez- mentem Debrecenben. És képzeld, megnyertem egy gyönyörű aranylamé puló­vert. Patosfi László szakmunkás bizonyítványom van. Érettségivel. Mikor ta­nultam nem tudtam, hogy itt Naményban ilyen munkale­hetőség lesz. Persze, ilyen kö­zeire kedvvel jöttem. Minő­ségi ellenőr a beosztásom, ezerhatszáz fixszel. Az ipari követelményt némileg már ismerem. Ezt megelőzően Szolnokon dolgoztam a házi ipari szövetkezetben. S itt különösen azért jobb, mert közel vagyok a szüléimhez. Kevesebbet kell költenem. Szabó Jánosné, zsebvarró, Olcsvára való. — Én betaní tott vagyok. Különösen jó tudni, hogy minden munka­napra biztos a helyem. Kez­dettől bejárok. Nyolc forint órabérrel indultam. Január elsejétől kilenc forintot ka pok Nem óriási pénz. De nyugtató, hogy minden hó­napban kereshetek. Később számítok többre is. Meg aka­rom szerezni a szakmunkás képesítést. Elvégre még csak huszonhét éves vagyok. A bővítési program Czip Jánosné úgy érezte, valószínűleg keveset mondott előbb. — Én ide helybe, Na­ményba való vagyok. Férjem tsz-tag, a gyümölcskertészet­ben dolgozik. Jó a tsz, keres is szépen. De nekem két is­kolás gyerek nevelése is gon­dom, a házi tennivalók mel­lett. Itt, az üzemben kedvező a helyzetem. S elkél az én keresetem is. A be- és haza- járásra alig tizenöt perc kell. Negyvenkét éves vagyok, nyugdíjba mehetek még in­nen. Asszonyé*, lányok szava, véleménye, akik nem hitték volna mindezt pár év előtt. S ez csak a kezdet kezdete. Mert Ambrusz gyáregységve­zetőnek még jelentős közlen­dői vannak. — A mostani létszámnak megfelelően kifogástalan a szociális ellátásunk. Üzemi és keztetésünk egyelőre a Csip­ke Étteremben történik — vállalati hozzájárulással. De a gyáregység továbbfejleszté­sének komoly programja van. Egy éven belül, a termelői létszám újabb százzal növek­szik. A további üzembővítés pedig arra irányul, hogy öt év múlva — előreláthatólag — fél ezer nőnek legyen itt munkalehetősége. Jelentős szám, az iparban különösen szegény beregi ré­szen. A még rendszeres kere­settel nem rendelkező, mun­kaképes asszonyok és lányok reménykedve várják a gyár­egység bővítésének valóravál- tasát. Asztalos Bálint 1 A hármas követelmény AMIRŐL A KÖZPONTI BIZOTTSÁG 1973. november 28-i ülésén szó esett, az ter­mészetesen mindenütt ugyan­azt jelenti, ám mégis mást is mond mindenkinek. A párt káderpolitikája lényegében most is arra törekszik, amire korábban: azonos elvek es követelménj’-ek „alapállásá­ból” kiindulva igyekszik kor­szerű igényeket támasztani. Ahhoz, hogy valaki „jó ká­der” legyen, ma is kell a po­litikai elkötelezettség, a szak­mai felkészültség és a vezetői rátermettség. A hármas kö­vetelmény tehát nem válto­zott, a káder szót lényegében ugyanúgy értelmezzük, mint keletkezése pillanatában. Csakhogy azóta mindhárom összetevő más, magasabb mi­nőséget jelöl. S hogy hol. ki és mennyire képes ezzel a „minőséggel” lépést tartani, tulajdonképpen ettől függ a káderpolitika rangja és érvé­nyessége. Más szóval: gya­korlati megvalósulása. Említsük most csupán a kádermunka egyik legfonto­sabb összetevőjét: a kiválasz­tást, az utánpótlást, vagy még közkeletűbb kifejezést hasz­nálva: a kádernevelést. Aki korszerűen, realista módon isi gondolkodik, az jól tudja: a ma káderanyaga sokkal több, tágabb, összetettebb, mint valamikor az úgynevezett „kiemelések” idején volt. Po­litikailag, emberi tartalomban sokkal érettebb a mai muis» kás. És persze igényesebb isí A tegnapi munkások fiai, lá­nyai is felnövekedtek ú*i „masfajta raj”-já, másrninő- ségű értelmiséggé. Aki tehát ma a kádermuo^ káról beszél, annak mindenek előtt meg kell értenie a vál­lalkozás kötelező demokratiz­musát. Ez pedig azt is jelen­ti: ma már nincs szükség ha­gyományos „kiemelésre”. Á párt figyelme, „jó szeme” na­ponta. kiegészül a közösség ki­választó- képességével. A tu­datos kádemevelő munkát alaposan megkönnyíti, hogv a mai vezető már sokakkal összefogva, vagyis egy érett kollektíva segítségével vá­laszthatja ki új és új munka­társait, mind alkalmasabb utódait. S még egy nagyon fontos kor jelenség: a mai és holnapi káderek közül mind- többen tudatosan készülnek a* vezetésre, vagy a másféle, „kádernek való’' közéleti te­vékenységre. Mindkét típus» alkalmas arra, hogy a hoina» embere legyen. A holnap em­berét pedig elsősorban ar­ról lehet felismerni, hogy mennyire áM a valóság tatá­ján. NE KERTELJÜNK HAT: mindenképpen a teheti séges ember a jó káder! H tehetség szó pedig közismert ten számos képesség és kész­ség összege, eredője. A maá munkásnak például, aki köz^ vétlenül a gép mellől kerül a vezetői posztra, nemcsak tei*4 melési és munkahelyi-közöstJ ségi tapasztalata van, hanem immár elengedhetetlen poli­tikai, szakmai és műveltségi előiskolával is rendelkezik^ Nem „egyszerű” fizikai doW gozó már, hanem önmagával és másokkal szemben is igéi nyes ember. Korántsem küJ zépszerű tehát. Korunk mun4 káskádere, társai közül való« ban és minden vonatkozásban kiemelkedik! Kiemelkedik — a párt, ai közösség és önmaga hívására, — de azonos marad korább« közegével! Azonos marató mert a jó vezető vezetni akarrj nem pedig uralkodni. A haj talom: a nép ügyének szol­gálata. A KÁDERPOLITIKA RANGJÁT minden munka* helyen, minden közösségben a helyi vezetők rangja, vagyis politikai, szakmai és emberi tekintélye adja meg. Ezzel a felelősségtudattal kell tehál új és új vezetőket nevelni, Ezzel a felelősségtudattal kell kinek-kinek a megtisztelő káder—«terepet betöltenie. — ..... ■ 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents