Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-05 / 29. szám
fefmilt* S nem’fWK&fvmmftw f. *mg Nyugodt esztendő ígérkezik r ** S % r a MEZOGEP fehérgyarmati gyárában Az ipar szerű » ö vény termesztés beszélgetés clr. Magyar Gáborral, a KITE igazgatójával Megszűnt a bizonytalanság — Kicserélődött az egész gárda — mondja az igazgató. — Az öt-hat évvel ezelőtti munkások közül már csak hírmondók vannak. A mostaniak már arra se nagyon emlékeznek, hogy ezen a helyen, ezekben a műhelyekben. ahol most dolgozunk, még nem is nagyon régen mezőgazdasági gépállomás működött. Most: a megyei MEZŐGÉP vállalat fehérgyarmati gyáregységét találjuk a volt gépállomás helyén. Az igazgató, Aggod Mihály a „régiek"’ közül való. Végigszolgálta a „hős kort” is. azt az időt, amikor a gépállomások a nagyüzemi mezőgazdaság legfontosabb bázisai voltak. Most is szolgálják a mezőgazdaságot, de már nem közvetlenül. Gyártanak. Elsősorban kalapácsos darálókat. és az idén már alkatrészeket is a mátészalkai gyáregység részére a KD—160-as kisdarálókhoz. És 1972-ben gyártani kezdtek egy burgonyaválogató asztalt. Előbb csak „kísérletként” 25 darabot. Bevált. 1973-ban már keresték a mezőgazdasági üzemek és 70 darabot gyártottak. Az idén 120 ilyen burgonyaválogató asztalt rendelt az AGROKER s ez talán azt is jelzi, hogy mégiscsak növekszik a burgonyatermesztési kedv. Milliók — apró tételekből A burgonyaválogató egyszerű gép, nem automatizálja, csak megkönnyíti a munkát. A válogató asztalt tízen ülhetik körüL Szállító-szalag viszi rá a burgonyát és elteríti. A szétválogatást azonban az emberi kezek végzik. Aligha tekinthető ez a gép a burgonyaválogatás végleges megoldásának, de egyelőre ez is kell. mert gyorsítja és könnyíti a munkát, és viszonylag olcsó. A fehérgyarmati gyáregység 1973-ban 38 millió forint értékű termelést tervezett. Elsősorban kalapácsos darálókra. a D—24-esőkre és a D—40-esekre. Másfél millió forint értékben terveztek és gyártottak zsákszállító szalagokat. Ugyancsak másfélmillió forintot hozott az alkatrészgyártás a már említett gépekhez, 3,5 millió forintot hozott az új gyártmány, a burgonyaválogató asztal. És 18 millió forint értékű vasszerkezetet készítettek épületekhez. Rendelésre a szerelést is elvégzik. — Ez a legnehezebb munkánk — mondta Aggod Mihály igazgató. — Ez a 18 millió forint apró tételekből jött össze, és majdnem mindig azonnali, gyors megrendelésre. De csináltuk, mert azt se tudtuk, miből élünk meg egész esztendőben. Az elmúlt évhez úgy kezdtünk hozzá, hogy január végén mindössze 10 millió forint értékű megrendelésünk volt s ' itt álltunk 230 munkással, akiket az élőző években toboroztunk a környékről, főleg úgy, hogy munkát és megfelelő keresetet ígérve visszahívtuk őket a budapesti és más üzemekből, vállalatoktól. Örültünk, hogy végre van ember, megfelelő szakmunkásgárda, s akkor nem volt munka. Pokolian nehéz, idegölő volt az előző esztendő. Nem csak nekünk, a gyáregység vezetőinek, ha\ nem * munkásoknak is. hiszen tudták, hogy mi a helyzet. A munkások bizalmával — Nem mentek el emberek? — Mentek, de nagy örömünkre. viszonylag kevesen. Pedig őszintén megmondom: 1973-ban nem is nagyon tudtunk az emberekkel törődni, foglalkozni. Mi, vezetők, állandóan munka után futkostunk, mert az volt az első: munkát biztosítani. A munkások többsége megértette a helyzetet és kitartott. A fluktuáció 1973-ban a bajok ellenére is minimális volt. Sikerült a munkáskollektívát stabilizálni. Pedig nem tudjuk a budapesti, a nagyüzemi keresetet azonnal biztosítani. Nálunk szerényebbek a jövedelmek. S akik elmennek — elsősorban ezért mennek el. Vissza Budapestre. Miskolcra, meg a többi helyre, ahol a kereset több. Nagyon sajnáljuk őket. mert gyakorlott, jó munkások. De a több pénz — az több pénz, még akkor is. ha a családtól távol, messzire kell érte menni. — Hogyan sikerült mégis megtartani az embereket? — Az alapvető problémákat mindig megbeszéltük a kollektívákkal, és nálunk a munkások fele szocialista brigádokban dolgozik. Úgy vélem, ez volt a lényeg: a szocialista brigádok összetartása, öntudata, hite és bizalma, hogy megoldjuk a problémákat. Ebben a pártszervezet és a KISZ- szervezet is sokat segített. A KISZ munkája különösen fontos volt — és fontos is A múlt héten tartották meg Gödöllőn az iparszerű növénytermelési rendszerek eredményeiről. feladatairól az első országos tanácskozást. A kétnapos megbeszélésen sorra vették a bábolnai, ba. jai. szekszárdi és nádudvari rendszereket. Munkatársunk interjút készített a megyén, két leginkább érdeklő Nád. udvari Kukorica és Iparinövény Termelési Együttműkö. dés, (KITE) igazgatójával, dr. Magyar Gáborral. KÉRDÉS: — Már hő. rom kukorica termelési rendszer működött 1972. ben amikor a KITE.t lét. rehozták. Tudtak valami újat nyújtani, vagy a távol_ sáp miatt alakítottak ki az ország keleti részén egy újabb termelési rendszert VÁLASZ: — Egyik eltérő vonás, hogy a mi rendszerünket termelőszövetkezetek alakították ki. Erre a célra kilenc szövetkezet fogott össze, a nádudvari Vörös Csillag gesztorságával. Élté rő. hogy a mi rendszerünk nemcsak a kukoricára, hanem már az alapítás idején az ipari növények termelésére is gondol. A többi rendszerektől a működési területünk abban is elütő, hogy sokkal nagyobb leh 3ség van az ön tözéses gazdálkodásra. Itt van a Keleti-főcsatorna és most épül a Tisza II. öntözési rendszer. Eltérő még, hogy az együttműködésben résztvevőknek , nincs közös vagyonuk. KÉRDÉS: — Milyen főbb célkitűzéseik vannak az egyes növények termesztésében? VÁLASZ: — Célunk hogy a kukorica terméshozamát néhány év alatt 50 százalékkal emeljük. Vagyis a hektáronkénti 40 mázsáról 60 mázsára növeljük az átlagter mést. A cukorrépa termesz, tésben 30 százalékos termés többletet kívánunk elérni, négy év alatt, ez abszolút számban hektáronként 500 mázsa termést jelent. Ugyancsak 30 százalékkal kívánjuk növelni a napraforgó terméshozamát. KÉRDÉS: — Milyen sze. mélyi feltételeket kíván az ivarszerű növénytermesz, tés? VÄLASZ: — A termelési rendszerben bármennyire is lecsökkent a kézi munka, mégis egyik leglényegesebb tényező a munkaerő. Jelentősége nem a mennyiségben, hanem a minőségben van. Vonatkozik ez egyaránt a traktor kezelőre és az azokat irányító, a munkát szervező, agrár- és gépészmérnökre. A rendszerben alkalmazott gépsorok rendkívül drágák. Ezért az üzemeltetésük megkívánja, hogy a velük foglalkozó. emberek magas ezakképzettségüek legyenek. A mi rendszerünkben egy gépsor 600 hektár művelésére alkalmas. Ehhez szükség van három traktorkezelőre, két kombájn-kezelőre, egy szerelőre, egy gépcsoportvezetőre. és egy mezőgazdasági mérnökre. KÉRDÉS: — Mint ernli. tette a termelési rendszerek drága óéveket és nagy for, góalavnkat kívánnak, tehát egészen más tárgyi feltété, lek szükségesek a termelési rendszerhez, mint az eddigi hagyományos termeléshez Hogyan biztosítja a KITE a tárgyi feltételeket? VÁLASZ: — A pénzügyi feltételeket a jelenlegi hitelpolitika határozza meg. A gépek vásárlásához, azok értékének 30 százalékát saját erőből kell biztosítani. Egy gépsor értékének a 30 százaléka 1,2—1,4 millió fo_ rint között van. Az együtt, működés segíti a szövetkezeteket, hogy a hiányzó 70 százalék összeghez hozzájussanak. amit hároméves időtaiy tamra kapnak, ezt kukorica, val törlesztik. Természetesen a rendszerben résztvevő gazdaságoknak nemcsak gépre, hanem több műtrágyára, és több növényvédőszerre is szükségük van. Tehát a belépésnek jelentős forgóalap feltétele is vui. A termelési rendszer alkalmazására csak azok a gazdaságok vállalkozzanak, amelyeknek a talaj, adottságai' kielégíti a kukorica termesztés igényeit. A gé pék fólyamatos és produktív üzemeltetéséhez 200—300 hektáros tömböket célszerű kialakítani. KÉRDÉS: — A KITE- rendszerben nincs közös vagyon. Hogyan biztosítják a fenntartási költségeket? VÁLASZ: A társult gazdaságok termelési fejlesztésére egyszerű társaságot hoztunk létre. A KITE ezért közös vagyonnal, társasági tulajdonnal nem rendelkezik. A résztvevők a társasági szerződésben vállalták az együttműködés fenntartásával kapcsolatban felmerülő költségek reájuk eső hányadának megtérítését. A KITE igazgatósága határozza meg. a gépsoronkénti fenntartási költség összegét. KÉRDÉS: __—_Egy éve működik q KITE. Milyen termelési eredményeket értek el 1973-ban? VÁLASZ: — A múlt évben kilenc gazdaságban 16 gépsorral 10 500 hektáron termeltünk kukoricát. Körzetünkben nagy hagyománya van a kukorica termesztésnek, így elég magas szintről indultunk. A kilenc termelőszövetkezet előző öt évi átlaga 50,9 mázsa volt hektáronként. Az 1973 évi terméseredmények a kedvezőtlen időjárás ellenére jól alakultak. 67,6 mázsás átlagtermést értünk el. A többlet termés 16,7 mázsa, ami mintegy 30 százalékos növekedésnek felel meg. A cukorrépa ötéves átlaga 380 mázsa volt. mi 436 mázsát takarítottunk be hektáronként. KÉRDÉS: — A fejleszté. si terveik hogyan i'alósul. nak meg 1974 évre, hogyan kapcsolódnak be g szabolcs- szatmári termelőszövetkezetek g termesztési rendszerbe? Megyénk termelő. Első riporter (gondolatban). íme. itt van ő, a legjobbak közt a legjobb, napjaink hőse. Végre rátaláltam! Egye« egyedül én! Második riporter (nem tudni honnan kapott szimatot, fennhangon mondja:) Előre! Teljes sebességgel hozzá, és a riport már a zsebemben van! Úgy látom, fiú az illető... Az élmunkás meghúzza az első csavart. Első riporter. Fiatal ol-a- sóink nevében szeretettel üdvözlöm önt és gratulálok a versenyben elért eredményéhez. Mondja hogyan sikerült teljesítenie a tervet? Második riporter. Ha már egyszer megzavarja meghittnek ígérkező beszélgetésünket, akkor ne adjon fel ilyen hülye kérdéseket. Hisz az csak természetes, hogy kedszövetkezelei nem rendel, keznek akkora egybefüggő sik területekkel, mint a Hajdú. vagy Szolnok megyei téeszek. Lehetséges, e két termelőszövetkezet társuld, sa egy gépsor hasznosításé, ra? VÁLASZ: — A MÉM 1974re 80 ezer hektárban hagyta jóvá a nádudvari kukorica termesztés fejlesztését. Ezt a területet 136 gépsorral. 112 termelőszövetkezetben és egy ■illami gazdaságban szerveztük meg. Szabolcs megyéből két termei -.szövetkezet kapcsolódott be az 4974 éves programba. Most újabb ha., termelőszövetkezettel tárgyalunk. akik csatlakozni kivannak hozzánk. Együttműködésünk alapszabálya nem zárja ki, hogy egy gépsort több kisebb termelőszövetkezet működtessen. Elvi akadálya tehát nincs az ilyen társulásnak. gyakorlati keresztülvitele azonban már nehezebb. KÉRDÉS: — ___Szabolcs. Szatmár megyében jelentős területen termelnek nap, raforgót. Néhány gondola. tot hallhatnánk a napraforgó termesztési rendszerről is? VÁLASZ: — A napraforgó termelési rendszer nem olyan kidolgozott, mint a kukorica rendszere. Általában társításként a gépek jobb kihasználására terveztük a napraforgó rendszer létrehozását. Például, ha egy termelőszövetkezetben nem 600, hanem csak 400 hektáron tudnak kukoricát termelni, akkor á hiányzó területre a gépek kihasználása Végett ajánlatos napraforgó ten. esztést szervezni. Természetesen önállóan, csak napraforgó termelési rendszerhez is lehet gépet igényelni, ezt is támogatjuk. Célunk, mint már említettem. hogy négy év alatt a termésátlagokat 30 százalékkal emeljük, a mostani termőterületet mintegy 20 százalékkal növeljük. KÉRDÉS: — Végül sze. vetnénk hallani véleményét a megyéből társult két tér. melőszövetkezet kezdeti lé. péseiről, hogyan teljesítik a szigorú, magas követelményeket? VÁLASZ: — Mind a mátészalkai, mind a tarpai termelőszövetkezet a múlt évben csatlakozott együttműködésünkhöz. A talajművelés- hez szükséges gépeket 1973 őszén kapták meg. ezeket azonal munkábaállították és csak dicsérni tudom a kezde. ti lépéseket. — fejezte be válaszait dr. Magyar Gábor. Cs. B. vés riportalanyunk új munkamódszerek, takarékossági rendszabályok alkalmazása során jutott el idáig. Az pedig napnál is világosabb, hogy a verseny előtt elolvasott jónéhány könyvet, készített egy rakás műszaki rajzot. A két riporter buzgón jegyzi az elhangzottakat. Az élmunkás meghúzza a második csavart. Második riporter. Udvarol-e már komolyan valakinek? Első riporter. Miféle szerzet maga kedves kollega? Az magától értetődik, hogy egy élmunkás jár valakivel, aki meleg szavakkal búzdít- ja, odaadó figyelemmel kíséri riportalanyunk munkáját és segít eredményeinek fokozásában. Csakis neki köszönhető, hogy hősünk beiratkozott az esti iskolába, és klasszikus muzsikát hallgat a koncerteken. Az élmunkás meghúzza a harmadik csavart. A két riporter buzgón jegyez. Második riporter. Volt-e nézeteltérése a művezetővel? Első riporter. Szent Isten! Hát hol talál maga olyanéi$ munkást, akinek ne lett volna nézeteltérése a művezetővel? Az igazi sikert kimondottan a nagy viták, ellentétek szülik, ahol legtöbb esetben az eredményesebb módszer győzedelmeskedik. A két riporter jegyez. Az élmunkás meghúzza a negyedik csavart. Második riporter. Mit érzett abban a pillanatban, amikor megnyerte a versenyt? Első riporter. Szavamra kedves kollega, maga egyenesen a Holdról jött. Különben tudhatná: eszébe jutott nehéz gyermekkora, élmua; marad —. mert nálunk a munkások 80 százaléka 30 éven aluli. Időben megvitattuk például a párt Központi Bizottságának 1972. novemberi határozatát és sikerült olyan intézkedési tervet készíteni — a párthatározat és a vita alapján-, amelyben az emberek bíztak és megértették belőle, hogy 1974-ben nem fenyegeti gyáregységünket a „munkanélküliség” réme. Csak rossz emlék marad — És valóban nem fenyegeti? — Nem. Ez az esztendő egészen biztosan jó és nyugodt lesz. Már az elmúlt év novemberében pontosan tudtuk. mit fogunk 1974-ben I csinálni, gyártani. Most van munka bőven, csak clolgozni kell. És az idén — mert az alapvető baj megszűnt —lesz majd időnk az emberekkel is foglalkozni, megbeszélni velük a gyáregység minden gondját, baját, elsősorban a szervezési kérdéseket. azokat a lehetőségeket, hogyan tudnánk még többet és még eredményesebben termelni. A tavalyi termelési tervet nem tudták maradéktalanul teljesíteni. Kétmillió forintnyi érték hiányzik belőle. De az idén a gyáregység valamennyi gyártmánya iránt nagyobb a kereslet, nagyobb a rendelés, mint tavaly. A legtöbb munkát pedig a legnagyobb megrendelés, a mátészalkai gyáregységben készülő KD—160-as kisdarálók- hoz szükséges alkatrészek gyártása biztosítja. Ez a tétel 22 millió forint. A kisdarálókhoz forgó részeket és burkolatot gyártanak. Az elmúlt évben átalakították, kibővítették és korszerűsítették a korábban már működő, de tavaly szünetelő gépkocsiszerviz szolgálatot. Egymillió forintot költöttek a korszerűsítésre. Megnőtt a szerviz kapacitása, s közben erősen növekedett az igény, mert Fehérgyarmat környékén is szaporodnak a gépkocsik. 1 Az 1974. évi feladatok teljesítése — természetesen — már elkezdődött. A tavalyi feszültség megszűnt, s lassan csak rossz emlék marad. Mindenki bizakodó és nyugodt, ugyanúgy, mint az igazgató. Hiszik, hogy p tavalyi nehéz, „idegölő” esztendő után most egy nyugod- tabb következik. Szendrci József kós aipja, élmurikás anyja, .J A két riporter jegyez. Az élmunkás meghúzza, az ötödik csavart. Első riporter. Köszönöm szépen az interjú Továbbá sikereket kívánok! Második riporter. Engedje meg. hogy a maga revében szeretettel üdvözöljük újságunk olvasóit. Viszontlátásra! Élmunkás (meghúzván a hatodik csavart is): Állok rendelkezésükre. Parancsoljanak. Mire lennének kíváncsiak? Első és második riporter ' rohan a szerkesztőségbe Futás közben becsavarjál ‘■öl- tőtolluk kupakját. Higgyék el: előfordult mái ilyesmi... Ford.: Baraté Rozália \ * M. Katjusenko: , Interjú az élmunkással
