Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-28 / 49. szám
Y974. fefJruar ff. WS£W-SfXS?ÄÄÖK§ÄXW I t$&t$ fc» . ..... ......... ii mmmm—mmmm—mmmmmmt ,.— ;— ————————————i ml Divatos és hiányszakmák AZ IDÉN VALAMIVEL TÖBB, mint 128 ezer fiatal búcsúzik az általános iskolától, s közülük 122 ezret várnak a középfokú iskolák. A Művelődésügyi Minisztérium keretszámai alapján gimnáziumba 25 ezer, szak- középiskolába 28 700, gyors- és gépíró iskolába mintegy 7 ezer, s a szakmunkásképzőkben oktatott csaknem 170 szakmára pedig 62 ezer fia- ta-l’t vehetnek fel a következő tanévre. A számokat tekintve talán túl szép a helyzet. A számok mögött azonban továbbra is megtaláljuk a korábbi évek gondjait. A nagy választék ellenére jónéhányan nem találnak kedvükre való folytatást. Az ok: a fiatalok (jobban mondva a szülők) elképzelése nem mindig egyezik a népgazdaság igényével. A Fővárosi Pályaválasztási Intézet munkatársainak ilyen tapasztalata jól tükrözi a problémát: a fiatalok 80 százaléka alkalmazotti, 20 százaléka fizikai állományba szeretne elhelyezkedni majd az iskolák elvégzése után. Tehát ilyen képzésben igyekszik részesülni. Az üzemek, intézmények várható munkaerő igénye azonban ennek éppen a fordítottja lesz a jövőben is. Az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság évről évre több jól képzett szakmunkást igényel. Az utóbbi időben viszont némileg csökkent a szakmát választók aránya, s nőtt az érdeklődés a középiskolák iránt. Az 1967/68-as tanévben még 100 általánost végzett közül 36, tavalyelőtt már csak 34 jelentkezett ipari tanulónak. Gond a gimnáziumokkal kapcsolatban: csökken az ide jelentkező fizikai dolgozók gyerekeinek száma. Ezért a közelmúltban a középiskolái ösztöndíj rendszert úgy módosították, hogy a fizikai dolgozók gyerekei nagyobb anyagi, szociális segítséget kapjanak a továbbtanuláshoz. A SZAKMÁT VÄLASZTÖ GYEREKEK gondjai öt év óta nem változnak: nehéz bejutni a divatos ötvös, keramikus, kozmetikus, a autószerelő, szállodás, tévé-műszerész szakmákba. A népgazdaság gondja, hogy alig akad jelentkező a „hiányszakmákra”: hengerésznek, kovácsnak, ácsnak, asztalosnak, kőművesnek, péknek. Bár újabban már jelentkezik a hatása annak, hogy a kormány és a vállalatok jóval nagyobb kedvezményekben részesítik azokat, akik a hiányszakmák tanulására vállalkoznak. A gimnáziumokban 26 600- an. a szakközépiskolákban pedig csaknem 25 500-an végeznek az idén. Ismeretes, hogy az érettségizettek nagy része tovább szeretne tanulni. Egy részük az idén is csalódni fog: csak 30—40 százalékuk jut be a felsőoktatási intézménybe. A felvételi keretszámok ugyanis a következők: egyetemen 6460 fiatal, számára van hely, a tudomány egyetemeken 2260, a műszaki egyetemeken 206(1, az orvosi egyetemeken 1240, míg az agrár egyetemeken 900 elsőéves felvételét tervszik. A főiskolákra valamivel többet, öszesen 8840 fiatalt vesznek fel az ősszel. A többiek választhatnak a szakma tanulás vagy a munkavállalás között. Még mindig kevesen vannak azok, akik érettségivel a zsebükben szakmát kívánnak tanulni. Pedig a szakmunkás- képző intézetek évek óta 7 ezer helyet kínálnak, de csak 4—5 ezren jelentkeznek. A 63 gyors- és gépíró iskolában körülbelül 5 ezren végeznek az idén. s valamennyi végzős legalább 3— 4 munkahelyi ajánlat közül Előnyös szerződések ^ ' X Károm termelőszövetkezeti területi szövetség — megyénkben a Tisza menti, a nyírségi és a sza tanár-be regi termelőszövetkezetek legfőbb érdekképviseleti szervei —, befejezték egyik legfontosabb tevékenységüket: az öt legfontosabb felvásárló vállalattal megtárgyalták az 1974, évi szerződések tervezetét, í*; Sok új került idén a szerződésekbe. - - i-u,u'1"' ' F’’ rA tejipari vállalattal olyan pont került a mintaszerződésbe, hogy a vállalat köteles az átvételt előre órapontos, sággal jelezni. Ha a vállalat járata a szerződésben rögzített Időnél egy órával többet késik, az átadó szövetkezet nem felel a tej 6avfokáért, a vállalat átvevői nem emelhetnek kifogást, nem hagyhatják ott a tejet és levonást sem eszközölhetnek. A többi mutatóért, — a zsírszázalékért és a tisztasági fokozatért — a „bizalomrendszer” jegyében legföljebb visszamenőleg tíz napig lehet kifogást emelni. < A tejipari vállalat az eddigi kannahasználati díj helyett huszonöt literes kannáit megvételre ajánlja a szövetkezeteknek. Nagyon érdekes az új szerződést feltételekben, hogy a tejipar hajlandó segítséget nyújtani nemcsak a hűtőberen. dezések, hanem a fejőgépek karbantartásához is, melyhez a termelőszövetkezeteiknek még nincs elég szakemberük. A baromfikeltető vállalattal kötött szerződésekben egy régi vitát rendeztek a tárgyalások során. Mindig gondot okozott ugyanis átvételnél — és átvétel után —. az úgynevezett „testihibás” állatok ügye. Most ezt úgy rendezték, hogy az átadó termelőszövetkezetek két százalékkal több á’latot adnak át, mint amennyit ténylegesen számláznák. Ez a két százalék szolgál az utólag kifogásolt hibás példányok pótlására. A Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalattal kötött megállapodás még nagyobb egyszerűsítést alkalmaz az új szerződésekben. Eszerint a szerződő felek megállapodhatnak ab. ban, hogy a szállítás közben bekövetkező rendkívüli elhullásból keletkező károk teljes egészében a baromfiipart terhelik, Az állatforgalmi és húsipari vállalattal kötött ez évi új szerződésekben megállapodtak abban, hogy a szövetkezetek tizenöt kilométernél távolabbról is elvégzik a szálli tűst, de emelt díjtételekkel. Ha a vállalat telephelyére szál. lítják az állatokat, az átvevők kötelesek a megérkezéstől számított két órán belül megkezdeni az átvételt. , Még sok új pont van az idei értékesítési szerződésekben. A néhány kiragadott példát azért tartottuk említésre méltónak, mert Szabolcs-Szatmár megyében nagyon jelentékeny számú háztáji gazdaságot is érinthet és erre a termelőszövetkezeti tag és a közös gazdaság között a megfelelő kötelezettségek kölcsönös vállalásával ebben az értelemben és lehet idén megállapodást kötni, (gnz) válogathat. A szakmunkás- képzőkben 63 ezren végeznek, s ők szinte kivétel nélkül munkát is vállalnak. A NEGYEDMILLIÓ VÉGZŐSBŐL tehát több mint 140 ezer előtt nyílik lehetőség a továbbtanulásra. A többiek — 63 ezer ifjú szakmunkás, 37 ezer érettségizett és az előző évek tapasztalatai alapján 10 ezer általánost végzett fiatal — viszont a munkáséveket kezdik meg. Szerény számítások szerint is félmillió munkahely közül választhatnak. (Ameny- nyiben a vállalatok nem „tévedtek” munkaerőigényük bejelentésekor, ugyanis 750 ezer üres munkahelyet jelentettek a munkaerő közvetítő irodáknak, s azok csak negyedmillió jelentkezőt tudtak küldeni.) A gimnáziumot végzettek közül a lányok találnak könnyebben munkát: többségük irodai alkalmazottként, adminisztratív dolgozóként kezdi pályáját. Az újonnan képzett szakmunkások helyzete a legkedvezőbb: az üzemek szakmunkás igénye' olyan nagy, hogy már a tanuló évek elején igyekeznek ösztöndíjakkal lekötni a gyerekeket. A kitűnő munkalehetősége ellenére a budapesti ifjú szakmunkások 3, a vidékiek 10 százaléka nem választott, s tanult szakmájában helyezkedik el, hanem inkább segédmunkát vállal. A téeszek egy része ugyanis nem szívesen fogadja a kezdőket, inkább a nagyobb gyakorlattal rendelkezőket alkalmazza. Az ipari szakmákat cserbenhagyok indokai pedig: az üzemek egy részében olyan nagy a segédmunkás- hiány, hogy kénytelenek többet fizetni a segédmunkásoknak, mint a szakmunkásoknak. Különösen a fiatalon családot alapítók választják legalább is 2—3 évre a magasabb keresetet. A 14 évesen munkát vállalók gondja: egészségük óvása érdekében az érvényben lévő rendelkezések egy sor munkakörből kizárják őket. Ennek ellenére, s különösen az iparcentrumokban valamennyi fiatalkorú el tud helyezkedni, általában kisegítő munkakörökben és könnyű betanított munkára. EGYRE TÖBB MEGYÉ BEN a pályaválasztási tanácsadókon belül ifjúsági munkaközvetítő irodákat hoznak létre, ahol szakemberek adnak tanácsokat a fiataloknak és természetesen munkahelyeket is felkínálnak nekik. Az irodák ..ajánlólevéllel” látják el a fiatalokat és figyelemmel kísérik további sorsukat is. A tanácskozás hivatalos része már befejeződött. A résztvevők többsége már el is ment, de néhányan, az egymást jobban ismerők és egymással többet törődök még együtt maradtak a főnöki szobában. A vezetésről, a vezetők munkájáról, helyzetéről, tulajdonképpen önmagukról beszélgettek. Az egyik viszonylag fiatal elnök kezdte. — Tudjátok, hogy engem a mostani zárszámadáskor mi döbbentett meg legjobban? — fordult a többiekhez, akik kérdő tekintettel figyeltek rá és várták szavait. — A saját munkámról készített zárszámadás. A többiek felnevettek. — Hát te ilyet is csináltál? — Igen — hangzott a válasz. — Én egy napidban pontosan jegyzem, szinte- óráról órára, hogy mikor és hol vagyok. Azt is, hogy minek. Szeretem ellenőrizni önmagamat, hogy mire mennyi időt fordítok, vagy vagyok kénytelen fordítani, mert az idő, az idő ... — És... ? — És... Három évvel ezelőtt, vagyis elnökségem első esztendejében 77 napot töltöttem a tsz-től távol, ebből 45 napot valamilyen értekezleten. — Csak? — kérdezte egy Szervezettség vagy táléra? A csőtörés váratlanul „jön66... Tapasztalatok a SZAVICSAV-nál A múlt évben a Szabolcs- Szatmár megyei Víz- és Csatornamű Vállalat fizikai dől. gozói 14 485 túlórát számoltak el, melynek értéke meghaladta a 225 ezer forintot. Ez a szám a ledolkozott munkaórák arányában közel 3 százalékos túlórafelhasználásnak felel meg. A megyei átlag 1,5 százalék, de van olyan vállalat is, ahol még a félszázalékot sem éri el a túlóra felhasználás. Mit tehet a túlóragazdálkodás területén egy olyan vállalat, amelynek fő profilja a szolgáltatás és emellett még olyan építőipari munkát is végeznek, amely gyakran túlóraigémyes? Hogyan csökkentsék a túlmunkát, melyik lesz a leghatékonyabb módszer? A SZAVICSAV-nál a hibaelhárítások kizárólag szolgáltatás,' jellegűek. Nem tud. ják előre kiszámítani, mikor érkezik bejelentés csőtörés, ről, egyéb hibákról és ezek kijavítását munkaidő alatt még elvégezhetik-e, vagy áthúzódik a munka az éjszakába is. Elsosor^'-n a hálózat túlterheltsége miatt na- pirenden voltak a csőtörések. Csupán néhány adat: a múlt évben a megyeszékhelyen 900-nál több törés volt. de nem maradt le „teljesítményben” Mátészalka sem, ahol egyetlen hónapban 113 csőtörést javítottak meg. A sok késői munka következtében magas volt a túlórák száma. A régi hibaelhárítási gyakorlaton anyagi okok és a dolgozók munkáiénak megkönnyítése érdekében változtatni kellett. — 1972 végén átszerveztük a szolgáltatást Nyíregyházán és körzetében — magyarázza Orosz Béla üzemelési csoportvezető. — 1973. január 1-től pedig bevezettük a három műszakos diszpécser szolgálatot. Egy szerelő, két segédmunkás, egy műszaki dicspécser és a gépkocsivezető váltják egymást, műszakonként. így meggyorsult a riasztás és ez a rendszer alapja lehet a későbbi URH-s szolgálatnak. Túlórák pedig csak abban az esetben fordulnak elő. ha a dicspécsere- ken kívül — a nagyobb jaDiszpécser* szolgálat három műszakban Károk megelőzése Önállóság a felhasználásban vitásoknál — másokat is be kell vonnunk a munkába. A szolgáltatási vonalra a vállalat nem határozott meg havi túlórakeretet a kollektív szerződésben. Nehéz felmérni az igényeket, sokszor még tapasztalati számokkal sem lehetséges. Ezért okoz gondot a vállalatnál olyan szervezési lehetőség kidolgozása, amely még a jelenleginél is eredményesebb lesz. Más a helyzet az építőipar területén dolgozók túlórafel- használásánál. — Az itt dolgozók a kollektív szerződés értelmében havi 8 órát vehetnek igénybe — említi Kovács Antal szb-titkár. — A kútfúrásnál, p betonozásnál, a hálózati nyomáspróbáknál, az üzembehelyezésnél folyamatos a munka. Abbahagyni csak a teljes befejezéskor lehet. A dolgozók véleménye az. hogy ebből a keretből jól tudnak gazdálkodni, hiszen van olvan hónap, amikor egyetlen túlórát sem vesznék igénybe, de előfordul, hogy 16-ot is felhasználnak. Ezekén a munkaterületeken nem lehet mereven kezelni a túlórát. különben jelentős anya. gi károk keletkeznének. — 1973-ban öt új vízmű átvételére került sor — Nagykállóban, Kisvárdán, Tarpán, Szám összegen, és Nyírlugoson, — mondja dr. Palóczi Péter, gazdasági igazgatóhelyettes. — A létszámot pedig mindössze 40 fővel emeltük. Gondjaink elsősorban az üzembe helyezéskor keletkeznek, hiszen az esetleges hibák ekkor derülnek ki. Többször megtörténik, hogy fizet a kivitelező, de a túlóra nálunk ielentke- zik, A helyzetünk könnyebb lenne, ha a vízmű építését vállalatunk végezné, kevesebb lenne a hibaforrás és a javítás sem lenne körülményes. A termelőegységek vezetői szabadon rendelkeznek a prémiumkerettel és a maguk területén a túlóragazdálkodást is ők irányítják. A fizikai dolgozók készpénzben kapják meg a túlóradíjat és csak kérésük esetén csúsztathatnak, az alkalmazottak; is igénybevehetik mind a két formát. Egy-egy estétől reggelik tartó javítás után a következő napot pihenőnapként veszik ki. A túlóraköltségek a béralapot terhelik, ezért nem mindegy, hogy milyen egy vállalat túlóragazdálkodápa. A túlmunka jogi szabályozása tág kereteket szab a vállalatoknak éppen azért, hogy helyzetüknek megfelelően, önállóan oldják meg a problémáikat. A szakszerve. zetek sem tiltakoznak a túlórák miatt, csak abban az esetben, ha túlzott felhasználásával szervezetlenséget takarnak, vagy „feketén” intézik el a kifizetését. A vállalati szakszervezeti bizottság feladata, hogy a szabálytalanságok ellen lépjenek fel, a kollektív szerződésben munkakörönként, napi vagy havi és éves bontásban határozzák meg a felhasználható túlórát. Évközben ellenőrizzék a gyakorlati alkalmazását, ha szükséges a bizalmiak bevonásával is. Az ellenőrzés további formája, amikor az igazgató beszámol, a kollektív szerződés értékeléséről, melynek során ki kell térnie a túlórafelhasználás alakulására is. Balogh Júlia A Z I D ő másik elnök, akinek van néhány, de nem túl sok tisztsége, funkciója, leginkább társadalmiak. — Mi az, hogy csak — kérdezte a viszonylag fiatal elnök, akinek nincs sok tisztsége és funkciója — Már 77 nap is sok volt! De az semmil Elnökségem második esztendejében kereken száz napot töltöttem a tsz-től távol, ebből 56 napot értekezleten. Körülbelül ez az átlag — szólt közbe a másik elnök. — Akkor az elmúlt évben átlagon felül teljesítettem — folytatta a mindent feljegyző elnök. — 1973-ban 111 napot töltöttem szövetkezeten kívül és ebből 77 napot értekezleten. — Ne ess kétségbe — mondta akkor egy régi elnök. — Ismertem egy állami gazdasági igazgatót — nem Szabolcs megyében —, aki egy évben csak 70 napot töltött a gazdaságban. A többit távol ... — Na látjátok! Nem sok ez egy kicsit! Ez a sok távoliét, ez a sok értekezlet...? — Attól függ, miért van az ember távol és milyen értekezleten tölti az idejét — bölcselkedett a régi elnök. — Hát, például, miért kell a tsz-elnöknek ott lennie, teszem azt, az önkéntes tűzoltók értekezletén ...? Vagy ... vagy... miért kell ott lenni az úttörő gyermekek ünnepi csapatgyűlésén...? — Ne menj el. — Ne menj el, ne menj el. De akkor jön a sértődöttség, hogy az elnök, így, meg úgy, felvág, nagy képű lett, elszakadt a néptől, és a többi* és a többi... — Ez igaz. Én is így vagyok — szólalt meg egy következő elnök, aki eddig hallgatott. — Hát akkor mit szóljak én? — kérdezte a legidősebb elnök, akinek sok tisztsége van, ráadásul híres, nagy tsz- ben irányít. — Én meg se merem mondani, mennyit utazom, mennyit vagyok távol a szövetkezettől... — Mégis... mennyit? — Körülbelül annyit, mint az a bizonyos állami gazdasági igazgató. — De nálatok mégis jól mennek a dolgok ... — Mennek... De ezt, azt hiszem, elsősorban a jól kiválasztott, megfelelő helyetteseknek, szakmai és ágazati vezetőknek köszönhetem. Ekkor mindenki hosszan hallgatott. — Mert •*- folytatta a legidősebb elnök —, úgy vélem, az is fontos része a mi munkánknak, mármint a vezetésnek, hogy milyenek a helyetteseink és a beosztott vezetők. Lényeges, hogy értenek-e a feladataikhoz és bízunk-e bennük. Igen, bízni bennük, azt hiszen, ez nagyon fontos. Az a vezető, aki bízik a helyettesekben és a beosztott vezetőkben — nyugodtan el mer menni, és az nyugodtan el is mehet, ha valóban fontos a dolga. — Én is erre a következte-’ tésre jutottam, de fordítva —, szólt megint a viszonylag fiatal elnök, az, aki mindenben precíz, aki régebben főkönyvelő volt. — Elhatároztam, hogy az idén nem megyek mindenüvé én, hanem küldöm a helyetteseimet és a beosztott vezetőket is. Mindenkit valahová. Megosztjuk a társadalmi munkát is, mert ha nem, a végén mindenütt leszek, csak a termelőszövetkezetben nem... De most ne haragudjatok, el kell mennem negyedóra múlva kezdődik egy másik tanácskozás, amelyen feltétlenül ott kell lennem ... Ssendrei József
