Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-27 / 48. szám
«Wa8¥-SfÄ«TÄW»WÄ« & 08M» Wf? ftfinXr Sí. ZÁRSZÁMADÁSOK Eredményes ér után Miközben megyénk közös gazdaságai lassanként befejezik a múlt évi gazdálkodás bizonyítványának bemutatását, a korai tavasz a szó szoros értelmében kopogtat a zárszámadó közgyűlések termeinek ablakán. A vezetők az utóbbi napokban már arról is szót ejtettek, hogy sürgősen meg kell tárgyalni az idei gazdálkodás terveit, még a brigádokkal is, mert sürget az idő. Egyes kiskertekben már vetik a borsót és a mákot. Ezúttal mégis inkább az elmúlt év felé illik fordulni, mert az idei munka alapja a tavaly elért eredmény. Ahol jól azerveznek, a kisebb munkacsapatok találkozásán is egybe- ka 'csolják a tapasztalatokat a tervezéssel. Megyénk mező- ga’lasága különösen sokoldalú megerősödésről számolhat be, ha a szövetkezetek zárszámadásait összegezzük. Elértünk addig, hogy kiforrott vezetőgárda irányít, akiket munkája és magatartása révén is elfogad a tagság Megnőtt a kölcsönös bizalom és ezzel élni kell a jövőben is. Oka is következménye is ennek a megszilárdult belső összeforrott- ságnak, hogy még a vártnál is kevesebb termelőszövetkezetünk zárta gazdálkodását mérleg vagy alaphiánnyal. Az összkép jó: a szabolcsi élelmiszer-gazdaság nemcsak teljesítette a kormányzat, s a szakirányítás elvárásait — amiben benne volt az országosnál sokkal dinamikusabb fejlődés is! —, harem minden tekintetben, tehát a gazdaságosság és pénzügyi fegyelem tekintetében is túlnőtt eddigi fejlődési ütemén. Nem árt megjegyezni, hogy a termelőszövetkezeti jövedelem nem azonos a termelőszövetkezeti parasztság közösbeni keresetével. Ahol egész évben módszeresen segítették a háztáji gazdaságokat, ott a tagság még a kisebb, közösből származó jövedelem esetén is elégedettebb, mint fordított esetben. Háztáji gazdaságainkra ezután is nagy feladatok várnak, főleg az állattenyésztésnél, zöldség- és gyümölcstermesztésnél. Ahol ennek a bázisát kialakították, már előrébb vannak egy lépéssel. Nem árt néhány fontos, Szabolcsot érintő ágazatról néhány szót ejteni. Nem vizsgáztunk rosszul például öntözésben. Lehet, hogy segített a számításban a valóban öntözhető területek újabb, a réginél pontosabb felmérése is. Tény, hogy míg az ország öntözhető területeinek mintegy háromnegyedén használták ki a berendezéseket, addig megyénkben ez az arány túlnőtt a 90 százalékon. Nem is ártott ez a hozamoknak, hiszen köztudomású, hogy földjeink nagyon kevés csapadékot kaptak az elmúlt évben. Most már csak azt kellene megtanulni, hogy aki öntöz, kezdje el kora tavasszal és csak késő ősszel hagyja abba. Ezek a téli napok is jól felhasználhatók, különösen a rét-legelő területek vízfeltöltésére. A vízügyi szervek a birtokukban lévő szivattyúkat rendelkezésre bocsátják. Most nincs vízkorlátozás. Voltak elmaradásaink is. Például nem termeltük meg az ország burgonyáját. Éppen ezért örvendetes, hogy megyénk megkezdi a korszerű burgonyatermesztési rendszerek működtetését Már tudunk is több olyan társulásról, amely erre a célra alakult meg, például Balsán és Kisvárdán. Végül, de nem utolsósorban: javuló tendenciát láttunk o tartalékolásban is. Nemcsak az igen fontos fejlesztési alapok számláira jutott több pénz — az okos és jó gazda gondosságával —, hanem a szociális és kulturális alapokra is. Ahol az ember, mint termelőerő még minaig olyan fontos szerepet játszik, ott nem is lehet másként. Idősek segítésére, fiatalok kedve töltésére többet költeni: ez a jövő sikerének kulcsa. Gesstelyt Nagy Zoltán TÁRSADALMI MUNKA Százmillió forint Százmillió forint — nagy pénz! Annyira nagy, hogy csak közepes nagyságú üzemek, vállalatok rendelkeznek esyiyi vagyonnal, vagy képesek évente ennyi értéket termelni. Százmillió forintért dolgozni is rengeteget kell, s ily összeg megszerzésére csakis erős, dolgos kollektívák képesek. Százmillió forintért korszerű gyárat lehet építeni és felszerelni. De felépíthető ennyi pénzből egész sor iskola, kollégium, napköziotthon, óvoda, bölcsőde, könyvtár, mozi, művelődési ház és sok-sok más közhasznú intézmény. És pontosan ezekről van szó, amikor a 100 millió forintot emlegetjük. Milyen 100 millió forintról? Arról a 100 millió forintról, amelyet már az idén is, és a következő években rendszeresen nekünk, Szabolcs-Szatmár megye lakóinak, elsősorban dolgozóinak és ifjúságának kell összeraknunk nem forintonként, hanem munkával. Társadalmi munkával, természetesen. A megyei tanács végrehajtó bizottságának célja ez, amelyet a megyei pártbizottság is megerősített. Évi 100 millió forint értékű társadalmi munka Szabolcs-Szatmárban. Könnyű kiszámolni, mennyi jut ebből megyénk egy lakójára. Körülbelül 170 forint, ha 600 ezer lakossal számolunk. Igaz, hogy a megye lakói közt sok a gyermek és az olyan öreg. akitől társadalmi munkát már nem vár és nem kér á közösség. De még igy se jut túl sok az erősekre, egészségesekre, azokra, akik munkaképesek. Legfeljebb 250 forint. Ha ennyi értékű társadalmi munkát mindenki teljesítene, akkor nagyon könnyen összegyűlne a 100 millió forint. De tudjuk: nem végez mindenki társadalmi munkát. Viszont az is igaz, hogy egyre többen végeznek, s ha jól meggondoljuk, nem is sok az a 100 millió forint Bizonyítják a tények. Szabolcs-Szatmár megye lakossága 1973-ban már több, mint 90 millió forint értékű társadalmi munkát teljesített. Tehát: 10 millió forintot kell még „hozzádolgozni”, hogy meglegyen az évi 100 millió. Sok ez, vagy kevés? Nyilvánvaló, hogy sok, ha csak a kerek számokat nézzük. De van egy közmondás, mely szerint „sok kicsi sokra megy”. És ez a lényeg! Nem sok a további 10 millió forint, és nem sok az évi 100 millió forint, ha az idén még többen vesznek részt a társadalmi munkában mint tavaly, s ha az idén egy kicsivel mindenki még többet dolgozik a közösségért Társadalmi munkát lényegében mindenütt lehet végezni. Nem csak a gyárban, vállalatnál, tsz-ben. ktsz-ben, iskolában hivatalban, hanem igazán mindenütt. Egy fa. vagy egy szál virág elültetés» is társadalmi munka, és az ilven aprócska munkának is értéke van. Az ilyen pici munkákkal is hozzá lehet járulni a százmillió forinthoz, ahhoz a szép. nagy ösz- S7P<j1kv7 amelyet 'Szabolcs-Szatmár meevében mindenütt maradéktalanul a közjó szolgálatára fordítanak a tanácsok és mindazok, akik a társadalmi munka hasznosításáért felelősek Sasendrei Jómét Munkásfőrum a MEZOGEP-nél Őszinte légkörben nincs „rázós44 téma Vajon lehet-e egy mun- kásfórumot — ahol a munkások kérdeznek, a gyár vezetői pedig válaszolnak — egyáltalán jónak nevezni, sikeresnek minősíteni vagy más hasonló jelzővel illetni? Úgy vélem lehet. És ezt illik mondani, minden hízelgés és elfogultság nélkül a MEZŐGÉP Vállalatnál a napokban megtartott munkás- fórumra. Hogy miért? Nyílt szándékkal Egy ilyen fórum lényegét, vonzását elsősorban a munkások kérdéseire adott válaszok őszintesége, mélysége, emberközeisége határozza meg. Az itt elhangzott válaszok személyekhez szóltak, őszinték voltak, ha úgy tetszik ági tálók is, érezni lehetett belőlük a nyílt szándékot: be kívánják vonni a vállalat ügyeibe a dolgozókat. Különben mi értelme is lenne hasonló fórumoknak? Információ, amely felvilágosítással szolgál, orientál, g talán ami még ezeknél is fontosabb: az üzemi demokrácia megnyilvánulásának élő valósága, gyakorlata. Ezt különösen azért emelném ki, mert a MEZÖGÉP-nél megtartott fórum az említettek szerint színvonalas eszmecsere, tömegpolitikaá esemény volt. Harmincöt kérdés körül zajlott, melyből az egyik a következőképpen hangzott: a vállalatnál hogyan érvényesül az üzemi demokrácia? Ez a fórum, ■ a gazdasági, párt. társadalmi vezetők alapos felkészülése, sokoldalú, szinte aprólékos válaszai kimondatlanul is igazolták az üzemi demokrácia érvényesülését, azt a szándékot, amely éppen ennek mélyítése, érvényesítése érdekében történik. Nagy Sándor, a vállalat igazgatója: „A munkásoknak, mindent részletesen tudniok, ismerniük kell Ezért kérdeztek. És ha szükséges, ezekről a kérdésekről holnap is, sőt holnap után is hajlandók vagyunk fórumot tartani, válaszolni. Ez a kötelességünk.” Igaza van. Harmincöt kérdés Több fóruma van az üzemi demokrácia érvényesítésének, de ez talán az egyik legjelentősebb amely közelebb hoz vezetőket, dolgozókat egy gyár, üzem kollektíváját egymáshoz, ihletője-teremtó- je lehet egy valóban alkotó munkahelyi légkör kialakí-, Grigor FilenkovKérdőív A szociológus, Kőlobáhin- nak, a gyár igazgatójának átnyújtott egy kérdőívet ezekkel a szavakkal: — Vlagyimir Leonidovics, az itt látható kérdésekre legjobb lesz, ha senkitől sem zavartatva, egyes-egyedül, azaz négyszemközt önmaga, val ad választ. Ez az önelemzés segít hibáinak felismerésében, felvázolja a sikeres vezetéshez szükséges jellembeli vonásokat. Az igazgató bezárkózott az irodájába, letette maga elé a kérdőivet és figyelmesen tatásának. S ezért is tetszett ennek a munkásfórumnak a légköre. Pedig nem ott helyben hangzottak el a kérdések, hanem előre „begyűjtötték” azokat a munkásoktól Nem vállalkozhatunk arra, hogy a harmincöt kérdést felsoroljuk. Példaként azonban nem árt néhányat feleleveníteni, s utalni a válaszokra. azok helyességére is. Milyen a vállalat helye és szerepe a népgazdaságban? Mit tesz a vezetőség a jobb anyagellátás érdekében? Mit tesznek a munkások szociális helyzetének javításáért? Van-e terve a vállalatnak az elkövetkező években nem csak magyar típusú szerszámgépek javítására? Patronálhatnak-e a szocialista brigádok vidéki iskolát vagy óvodát, amelyeket a brigád maga választ ki? Mikorra várható végleges megoldás a forgácsoló műhelyben? Tudatosan az egész gyárat érdeklő-érintő, s a csoporttársadalmi érdeket egyaránt szemelőtt tartó kérdéseket emeltük ki. Ezek is bizonyítják: a munkásokat foglal, koztatják a «zűkebb munkahely gondjai, a vállalat céljai, feladatai, s nem közömbösök, hogy egy-egy gondot hogyan fe akarnak megoldani. Ezekben a kérdésekben benne ran a segíteni akarás szándéka, de egyben a tulajdonos szemlélete é« felelősségérzete is. És ezekre apellálni kell. Érdemes i*, kötelesség is. S mi tagadás, valóiban őszinte, mély, sokoldalú válaszokat kaptak a dolgozók. Terítéken: a bér Semmi meglepő nincs abban sem, hogy a második kérdéscsoport főleg az embert, mint egyént foglalkoztatták. Mint mondani szokták „rázós” kérdések róttak. Ilyenek: Miért nem adnak tanulmányi szabadságot a középiskolai tanuláshoz? Személyes kérdés: „19T3-bam beteg voltam, melyből eredően 5 hónapon keresztül időszakonként felíilvimgá- latra kell járni. A felülvizsgálatra Debrecenben kell megjelenni. Az ilyen napokra szabadságot szükséges kivenni és a saját költségemen utazom, amely nekem hátrányos. Jogos-e az ilyen intézkedés?” Vagy nézzük a következőt: „Tizenegy éves szakmunkái; vagyok. A vállalatnál a tmk-ban 6 éve dolgozom és a bérem 12,80 Ft, amellyel nem vegyek megelégedve. Mikor kaphatok bérrendezést?” Egy fiaAz 1. sz. kérdés igy szólt: .,Életbe léptet-e határozatokat munkatársai előzetes beleegyezése nélkül?" — „Természetesen” — írta be ceruzájával őszintén az igazgató. A további kérdések és válaszok igv festettek: 2. Előfordul-e, hogy munkatársai minden procedura nélkül, őszintén megmondják önnek azt, ami a szívüket nyomja? „Nem.” 3. Figyelembe vesst-e mások véleményét? ,-Sofefc” tál szakmunkás azt kérdezi, hogy ő 1973-ban szabadult, a kezdő órabérrel elégedett volt, s fél év után rendezik-e a fiatalon szabadultak órabérét?” Vagy: „Miért magasabb egy-egy segédmunkás alapbére, mint egy kezdő szakmunkásé ?” Érdekes várospolitikai kérdések is voltak, bizonyítván a munkások érdeklődését, a közélet iránt. Említhetjük az engedély nélkül épített lakások bírságolásának gondját, a Borbányán kisajátított kertes családi házak építésének problémáját, üdülőgondot, ennek megoldását. Elismerésükre legyen mondva, a vezetők utánajártak illetékes helyeken a kérdéseknek, s szakszerű választ tudtak adni az érdeklődőknek. felkészült válaszadók A munkások érdeklődését mutatta . az is, hogy nem csak azok voltak kíváncsiak a válaszokra, akiknek kérdésük volt, hanem sokkal többen. Szép számmal jöttek össze az első műszak végén a szép, tiszta ebédlőhelyiségben. Példás fegyelmezettséggel és nagy figyelemmel zajlott a munkásfórum. Három-három kérdésre váltva válaszolt: az igazgató, a csúcstitkár, a főmérnök, az szb-titkár, a KlSZ-csúcstit- kár, a nyíregyházi gyáregység vezetője, a munkaügyi osztály vezetője. Valameny- nyien alaposan felkészültek, a munkaügyi osztály vezetőjét külön ki kell emelni különösen precízsége, pontossága miatt. Kidolgozott, leírt válaszokkal érkezett. így beszélt minden egyes kérdésről a fórumon. És ha kellett, „fűszerezte” is, bővítette még több ismerettel mondanivalóval. hivatkozott rendeletekre, magyarázta azokat. Egyetlen vezető sem azt kereste, hogyan lehet nemmel válaszolni a felvetett kérdésekre, hanem közösen keresték a megoldást. így nyugodtak meg a bérügyben „reklamálók”, a tanulmányi szabadságot hiányolok, a kezdő szakmunkások, a nyugdíj előtt álló munkás, az anyagellátás javítását sürgetők. a vállalat jövőjéért aggódok. Sőt még azok is, akik nemleges választ kaptak. őszinte, nyílt munkásfórum volt. Példa arra iá hogyan lehet az üzem,- demokráciát mélyíteni, érvényesíteni, a munkásokat, a gyár gazdáit pedig bevonni a vezetésibe. Farkas Kálmán 4. Abban az esetben is ragaszkodik-e saját nézőpontjához, ha a többiek nejn értenek önnel egyet? „Ragaszkodom.” 5. Az előforduló sikertelenségekért vállalja-e a felelősséget? ,ßemmi esetre sem.” 6. Átnézi-e a vezetési problémákat feltáró új irodalmat? „Nem nézem át” 7. Az áthelyezéseket, besorolásokat illetően foganatosított-e hasznos döntéseket? „Igen.” Megadva a hetedik kérdésre a választ Kolobáhin elgondolkozott. Aztán mély lélegzetet vett, a hetedik kérdésre adott válasz kivételével áthúzta az első hatot, s beírta az ellenkezőjét. — . _ ■»t*a . -Részesedés „Felvetődött az a kérdés a baktalórántházi Úttörő Tsz- ben, miért nem jár az állattenyésztésben dolgozó néhány munkásnak nyereség- részesedés” — írják levelükben tsz-tagok és alkalmazottak. Jártunk a tsz-ben, s a papírok szerint nem tudtunk igazat adni a panaszosoknak, bár szívünk szerint mégis velük tartunk. Jog szerint ugyanis nem jár nyereségrészesedés a tehenészetben dolgozóknak, hiszen az általuk 1973. január 3-án aláírt munkaszerződés szerint csak akkor kapnak, ha az ágazat nyereséges. Márpedig mintegy 60 ezer forint veszteséggel zárták az évet, így a nyereség 2 százalékára nem tarthatnak Igényt Hiába reklamáltak a tsz vezetőségénél is, hiszen nem adhattak nekik igazat „S még azt Is felvetették, hogy milyen jól keresünk, de azt akkor nem nézték, vagy nem akarták beismerni, hogy hajnal fél 4-kor már kelni s menni kell szombat, vasárnap is, nem számít az ünnep sem” — szól tovább a levéL S ugyanezt — mármint a jő keresetet — nekünk is elismételték a tsz-ben, pedig ez már nem indok. Mert a tehenészetben valóban megdolgoznak a havi háromezer forintos fizetésért fis sem itt sem másutt nem nagyon tolonganak az emberek, hogy az állattenyésztés nehéz munkáját végezzék. A tsz-ben arról is sző esett, hogy idén már más feltételeket dolgoznak ki, új munkaszerződést kötnek a tehenészetben, bár eddig ezt még nem ismertették az ott dolgozókkal. „Ha már teljesen a hiányra támaszkodtak, akkor miért nem szentelnek nagyobb gondot a vezetők az állattenyésztésnek, csak már akkor, amikor megtörtént a baj” — íz* ják a levél végén. Itt viszont a tehenészetben dolgozóknak kell teljes mértékben igazat adnunk, erről győzött meg látogatásunk. Nem állítjuk, hogy ők mindent megtettek azért, hogy jobb eredményeket érjenek el, de a szakágazat vezetői, a főállattenyésztő látogatása — aki különben a tanyán lakik — nem túl gyakori, s mint kiderült sok mondanivalójuk volna egymásnak, a dolgozóknak lenne néhány javaslata. Arról ugyancsak nem a dolgozók tehetnek, ha a telep kihasználtsága nem volt meg 80 százalékos, nem rajtuk múlik, hogy a tehénállomány minősége olyan, amilyen. Hiszen egy drága pénzen megépített istállóban — aminek ennek folytán sokba kerül a* értékcsökkenése is — sehol sem lehet túlságosan gazdaságos az éppen esak az évi 2000 liter feletti tehenenkénti tejtermelés. Egy ágazat nem csak azért lehet veszteséges, mert az ott dolgozók rosszul végzik a munkájukat, vagy mert a közgazdasági környezet olyan, hogy nem tesz lehetővé nagyobb jövedelmet. Lehet elhanyagolt is ez a* ágazat, aminek a fejlesztésével keveset törődtek, közben pedig a szövetkezet tagsága is rosszul jár, mert a ráfizetést máshonnan kell többlet- nyereséggel pótolni. A célok tisztázása, a közös akarat hozhat változást a® Úttörő Tsz-ben is. Ha nyereségessé teszik a tehenészetet, akkor „mindkét fél” jól jár. Mint ahogy a sokat emlegetett üzem- és munkaszervezés is csak akkor lesz hasznos a tsz-ben. ha az nem a többlet- munkát. hanem a jobb eredményeket szolgálja. msét ÜSetoaü
