Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
WTf. Mil ult Csak tizennyolc éven felülieknek Arckép — közelről A kamisfényező Konzervgyári asszonyok éjszakai műszakban Este kilenc óra, elcsendesült Nyíregyháza. A konzervgyárban még nincs kapuzárás — jönnek az éjszakások. Lányok, asszonyok, meg néhány férfi. A vidékiek hamarabb érkeztek, kézimunkával, tévénézéssel ütik el az időt a műszakig. A sarokban, a klubszoba mélyén még alszanak is egy kicsit, otthon nem hagyta « gyerek a pihenést. Fölmennek az öltözőkbe, és pár perccel tíz előtt már lenn van az üzemben mindenki. Szemvillanásokból értik a mai munkát: vegyes befőtt — exportra. Tíz óra, megindul a szalag, kezdődik a harmadik műszak, az éjszakai. A családnak legyen jó Százharminc munkás, a portások, éjjeliőrök és a rendész — ehnyi az éjszakai létszám. Kevesebb ember, kisebb zaj — nyűgödtabb munka. Sokan ezért szeretik az éjjeli munkát Éjszakai műszakot csak 18 éven felüliek vállalhatnak, felmentést kapnak azok, akik egészségügyi okok miatt nem dolgozhatnak éjjel, és a kisgyermekesek, akik kérik a cserét. A darabbéresek harminc, az időbéresek húsz százalék éjszakai pótlékot kapnak. Asszonyok, vidékiek és városiak — családokat hagynak otthon a harmadik műszak idején. Kecskeméti Miklósné tíz éve áll a szalag mellett. — Kevesen vagyunk már a régiek közül, a többiek elmentek, sokan gyermekgondozásin vannak. Én is voltam három évig, nem is akartam visszajönni. Aztán csak bejöttem a gyárba, találkoztam társaimmal, és úgy döntöttem, mégis visszajövök. Két gyermeket hagyok otthon, a nagyobbik tizennégy, a kicsi hatéves. A férjem az AKÖV-nél dolgozik, elmegy reggel hatkor és este hat után jön haza, e'őfordul, hogy tovább marad. Nekem jó az é'szqVqj műszak, reggel amikor hazamegyek é*1 ébresztem a gyerekeket,- megcsinálom a reggelit, óvodába viszem a kicsit, a nagy iskolába megv. Bevásárolok és otthon pihenek 4— 5 órát. Késő délután együtt van a család. Ha nincs otthon a férjem, mikor indulok, bezárom a gyerekeket. Idegesen megyek el, szerencsére még semmi baj nem volt. Akkor volt nehéz, amikor az elsőt nem vették fel óvodába, most szerintem a délutáni műszak a legrosszabb. Akkor vagyok legkevesebbet a gyerekekkel. Persze kibírjuk azt is valahogy. Végignéz társain, elmosolyodik. — Az az igazság, fiatalok kevesebben jönnek ide, mert mégsem olyan egyszerű ez. Ilyen korban az ember csak azzal törődik, hogy a családnak legyen jó, teljesüljön a számítás. Szórakozásra gyerekekkel, három műszakkal szinte semmi sem jut. Nem tudom, mikor volt a kezemben könyv utoljára, örülök, ha az újságokat át tudom lapozni. Tizenhatéves asszony vagyok, de még egyszer sem jutottam el oda, hogy elmenjek pihenni valahova. Kellett a pénz lakásra, bútorra, meg r gyerekek is nőnek, több kell mindenből. Arrr viszont büszke vagyok, hogy az eltelt tíz év alatt összesen nyolc napot voltam táppénzen, akkor is csak a mandulámmal volt baj. Mi vár otthon? Figyelik beszélgetésünket, de a kezük nem éli meg egy percre sem. Tóth Miklósné nyolcadik éve dolgozik az üzemben, Bujról jár be minden nap kisvonattaL — A közlekedésre nem panaszkodom, reggel fél hétre már otthon vagyok. Háromnegyedórás kilépőm van, tehát műszak vége előtt háromnegyedórával elmehetek, így elérem az ötnegyvenes vonatot. Igaz, este már nyolcra itt vagyok, de valahogy elmegy az idő kezdésig. Nincs otthon már kisgyerek, Pesten van a fiam; de beteg embert hagyok otthon éjszakára. Rágondolni se merek sokszor, mi várhat otthon, amikor hazamegyek... Amúgy nem nehéz munka ez, nem kell emelni, ez nagy könnyebbség. Nyolc órát állunk a szalagnál naponta, ezt majd úgy ötvenéves korában érzi meg az ember. Most megszokjuk a hajtást, a kéz sem tud olyan gyorsan dolgozni amikor ülünk. Dehogy gyors a szalag! — csak van egy tempó, ami nem lassú. Engem már az idegesítene, ha lassúbb volna. Ügy van ez, mint a zaj. Emlékszem, az első napokban alig hallottam valamit, már fel se vesszük, higgye el mindent megszokik az ember. Csak az a hajnali négy óra, az ne lenne! Olyankor a legnehezebb, ha nem szedném össze magam, talán még kiszédülnék a szalag mellől. Mert nappal nem tudom kipihenni magam, van úgy, hogy csak egy-két órát alszom, úgy jövök este dolgozni. — Az a nehéz még — szól Batha Emilné —, amikor este jövünk be a gyárba, mindenütt kialszanak a villanyok, pihenni mennek, csak mi jövünk dolgozni, az éjszakások. Olyankor érezzük, hogy mi is fáradtak vagyunk, de meg kell keresni a mindennapit. Megszokták? „ Éjjel kettőkor negyedórára leáll a munka. Mennek az ételes fiókokhoz, előkerül a hazai. Reggeli? Vacsora? ők sem tudják eldönteni. Enni kell. Senkit nem figyelmeztetnek, amikor lejár az idő — egy feláll, utána szótlanul a többi. Ilyenkor már kevesebbet beszélnek, a kéz dolgozik, ugyanazzal a tempóval, ahogy elkezdték. Megkóstolnak néha egy-egy szemet a gyümölcsből, még nincs kész, de ízlik így is. Büszkék a munkájukra. Legtöbbjüknél otthon befőzés van ősszel, kiszámolják, mennyivel járnának jobban, ha ők is megvennék boltban a konzervet, mert ők már csak ismerik! De a befőzést is megszokták, mint annyi mást. Nevetnek sokat rajta. Egy-két órával a műszak vége előtt már hazagondolnak. Ébrednek a gyerek, főzés, takarítás, vásárlás, meg a többi munka, és egy kis pihenés. Hajnal négykor mindenki megfogadja, ma többet alszik, mert nem mehet így sokáig, aztán otthon valahogy másképpen álakul. Mondják, azért jó ez a műszak, mert f t - bet lehet dolgozni otthon nappal. Arról kevesebben beszéltek, hogy vajon meddig?... A családnak legyen jó — mi meg amíg bírjuk — így mondják. Hat óra «-r Tó reggelt, műszakváltás! Kolláth Adrienne Konzervgyári munkásnak. K tt-három lepedőnyl terül efen van a közvetlen munkahelye. Egyetlen asztal körül zajlik egész napi munkája, itt teljesíti a normát, itt éli fél életét, a műszakokat. Ekörül fut-szalad-siet — mikor milyen sietős a munka — hat éve. Kezdi az elején, végig zongorázza a munkadarabot, s pihenés nélkül következik a másik forgás. S ez így megy megszámlálhatatlanul, „Naponta biztosan megvan az 5—6 kilométer. Érzem este a lábamban. Valamikor a fiam kiszámította pontosan, de már elfelejtettem. Ilyesmit nem jegyez meg az ember." Monoton, egyhangú munka. Kéz- és derékmozgás, festék-, sellakkillatok. Beleeszik magukat a testbe. Vegyülnek. S ha kilépnek a gyárkapun az itt dolgozó asszonyok, szinte összetéveszthetetlenek. Figyelmet, finomságot, érzéket igénylő munka ez. Nem szakmunka. Móricz Lajosné karnisfényező. Akit ide beállítanak, megmagyarázzák neki, mit, hogyan kell csinálni, könnyen megtanulja Csakhogy nem mindegy, hogyan. Minden munkának megvannak a titkai. Ennek is. Négy-ötnegyed órányi idő kevés e titkok megfejtésére, s még röpkébb idő, ha embert akar rajzolni az ember. Ennek a munkásasszonynak már fehérük itt-ott a haja, pedig alig töltötte be a negyvennyolcadik évét. Idősnek vallja magát, mondván: „Benne vagyok már az időben, nagymama vagyok.” Hat esztendővel ezelőtt lépte át az üzem küszöbét, s mint falusi asz- szony kezdett ismerkedni a munkásközösséggel, törvényeivel, munkatársaival. És az elsők között volt, aki formálta-alakította a szőkébb kollektívát, a brigádot. „Két hét tanulási idő után a művezetőm oda osztott be a fényezőkhöz. Azóta is ott vagyok." ■r. Ur&fe&ib . *• Időben pillanatnyi leírni hat esztendőt. Ez idő alatt kétszer nyerte el a Hámán Kató brigád a szocialista címet, melynek ez az asz- szony lett a vezetője. I F ényező. „Ez nem szakma, betanult munka. Nem nehéz, szeretem is, már behunyt szemmel érzem, tudom, mit kell tennem. Csak akkor nehezebb, ha hosszúak, 4—5 méteresek a karnisok, s bizony ötször is fel kell rakni a tüskére, az asztalra. A tüske egy szeg, erre kell felszúrni a karnislécet, hogy ne mozogjon, különben nem tudnánk végighúzni a szivacsot, a vattát rajta...” Begyakorolt mozdulatok. El sem tudná téveszteni, úgy beleszokott. Első perctől teljesítményórabérben dolgozik. Kezdetben keveset teljesített. Csak küszködött. Még most is kiíjsé restelkedve említi, hogy a karnisokból akkor alig 200 folyóméternyit tudott megcsinálni. Csillan a szeme, amikor mondja, hogy most pont a dupláját. És nemcsak fényezi! S itt kezdődik a titok feltárása. „Több művelet van. Először is az alapozás, majd a flóderezés (festés), lekötés, ezt a festéket kétszer kell lekötni sellakkal. S utána történik a fa kifényezése. Egyik művelet sem nehéz.” Csakhogy a fényezőtől függ, milyen tük- ös a fa, hogyan sikerült elkészíteni, s legalább ötször-hatszor „végiglabdázni” rajta a vattából formált labdaccsal. így lesz jó. Babra munka, türelmet kíván. Ezt csinálják egy szál lécnél ötször. Tessék számolni, mit jelent ez 400 folyóméternél, amelyben 100—120 darab különböző méretű karnis van. „Azért tudom ezt, mert egyszer megszámoltam. Hat- százszor kell végiglabdázni az asztal mellett. Sietni, futni, mikor hogy kívánja a tempó, a munka." Ezt a már hatéves, begyakorlott karnisfényező vallja így. Kívánja a munka, a tempó. Ezeknek a szavaknak már van töltésük, r / Nádasdi Éva göttűk egy ember jelleme, tartán van. Wtmus, teljesítmény, még akkor is, ha csak gondolunk rá, de ki nem mondjuk, ö kimondja, összehasonlít „Kezdetben 200 folyómétert fényeztem, most a dupláját! Ezért már 72 forint jár. Egy műszakban ennyit keresek." Siámol, s mondja, hogy januárban, amikor emellett naturléc fényezését is végezték — 2305 forintot vitt haza. Elégedettnek vallja magát „Ennyit agg betanított munlcával máshol sem keresnék. . Gyalog járok be az üzembe. Elég messziről, mert a kisállomás mellett lakunk. Ez legalább három kilométer az üzemtől.” Aki tudja, hogy Kisvárdán hol a kisállomás, és hol van — a stranddal szemben — az Elektroakusztikai Gyár kisvárdai gyáregysége, az elképzelheti a távolságot. Késést nem ismer. Azt mondták róla a gyáriak, hajtós asszony. így ismerik munkatársai is. Párttag lánykora óta, alig volt akkor még 22 éves. A gyári pártvezetőség tagja, a városi pártbizottságnak is tagja. Pontosan emlékszik rá, két esztendeje lesz májusban, amikor brigádvezetőnek választották. „Négy asszony: Hegedűs Józsefné, Balogh Miklósné, Szécsi Istvánné és Egri Gyuláné; és két lány: Leleszi Emma és Gere Ibolya." És azóta együtt van a brigád. Élvezi a lányok- asszonyok bizalmát, s két éve nem gondolta, hogy e posztra őt jelölik maguk közüL E gy-egy kollektívában az emberek hatással vannak egymásra. Érzik ezt a brigádtagok is, s talán még inkább vezetőjük. Említettem a pontosságot. „Késés nincs, ha mégis a két lányunknál előfordul, az nem az ő hibájuk, hanem az autóbuszé. Sza- bolcsveresmartról járnak be. De amennyit késnek, annyit rá is dolgoznak, hogy szó ne érje házunk táját.” Kezük munkájától tiszta a környéke az üzemnek, kikapálták a dudvát, meszelik az üzemet, tisztogatják az ablakokat, lefestették az állványokat, s amikor a vállalat bútorboltja megnyílt a városban, felmosták az üzlet kövezetét, kitakarítottak, ragyogott minden. Egriné amikor beteg volt, meglátogatták. És amikor Hegediisnéék lakása elkészült, ezek az asszonyi kezek tettek rendet, varázsoltak tisztaságot. így alakítják-formálják egymást. „Csak így lehet szép egy ilyen kis közösség” — vallja Móriczné. Pedig van gondja a családdal is. Férje beteges, már régebben üzemi balesetet szenvedett, s annak a fájdalma vissza-vissza tér. Tuzséron dolgozik az ERDÉRT-nél, mint raktáros. Két gyermekük van. A nagyfiú, Lajos most katona, Katika elsős a gimnáziumban. Bérletben laknak. És megszaporodva^ mert jelenleg a menye és a kisunoka is velük van, s bizony szűkösen, noha nem nélkülözve élnek. „Mindent be kell osztani, mindennek helye van.” Móriczné keres többet, mint a férje. Férje fix fizetést kao, felesége, a kamisfényező teliesítményórabért. És most különösen rá kell húzni, hogy ne szenvedjenek hiányt. „Férjemnek a baleset miatt két lábujját kellett levágni, s a fájdalmát most is érzi. sokat szenved fniatta. Bántja is, sérti is, hogy nem kereshet többet, mint én. Próbálom nyugtatni, de látom rajta, hiába.” ■f Ty viselhet asszony családfői rangot? I Csak így? Nem hinném, de érezni a férfihiúságot is a szavak mögött. „Ketten keresünk a férjemmel, mert a menyem szülésin van, a kisunoka csak 2 éves." És újra a brigád, ahol fél életét éli. Egyetlen saiát dolgot említ, de az beillik őszinte vallomásnak. „Én vagyok a brigádvezető, de csak 6 elemim van. Én voltam annak idején a családban a legidősebb lány, a három tanult, érettségiztek, nekem el kellett látnom' őket, dolgozni a kisebbekre is. így volt ez falun régen. Igaz már pótolhattam volna, s ebben én vagyok a hibás." * f Irigység nélkül, inkább büszkén mondja, hogy a brigádban mindenkinek megvan a 8 általánosa, rajta kívül. De valamennyi fiatalabb is, mint ő. „Szeretném a nyolcat én is elvégezni. Ennyit még idősebb fejjel is meg tudok tenni. Ezt követeli saját igényem, '/így más szemmel tekintsek a világra. S ha, eddig a mulasztás miatt restellkedtem, most vállalom a tanulással járó fáradalmakat is. Magamért, családomért, a. brigádomért." Ezt vallotta Móricz Lajosné, született Ballók Erzsébet karnisfényező, betanított munkásnő. Farkas Kálmán ASSZONYOK A konyhába szegezik az asszonyokat az ebédek, a vacsorák a mosogatás Tejszagú gyerekek sírnak fel éjjel és az asszonyok megitatják őket egy kis teával Munkába járnak és elnézegetik a miniszoknyás bakfisokat, akik olyan, de olyan fiatalok Estéről estére vacsorát főznek és óvatosan figyelik amint a pici az első szavakat kimondja.
