Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-24 / 46. szám
1WT4. ifelDruár 24. lilfilaET^tí äG r Aít OlNl^ Csodák nélkül ÜZEM- ÉS MUNKASZERVEZŐK körében jól ismert a kifejezés: „gyalogszervezés”. Ellentéte ez a gigantomániába esett szervezők nagyratörő elképzeléseinek, akik csak egy-egy üzem, padlástól pincéig történő gyökeres átforgatásában tudnak gondolkodni, s természetesen e munka alapjának, kiinduló pontjának a lehetőleg minél nagyobb és minél drágább elektronikus számítógépet jelölik meg. (Mellesleg: lassan megérjük, hogy egy magát valamire tartó szervező, számítógép nélkül a hideg vízbe se dugja a kezét. Ahol nincs pénz gépre, ott várnak: pénzre, gépre, vagy csodára...) A Kohó- és Gépipari Minisztériumban — a jeleik szerint — másként, okosabban, józanabbul gondolkodnak. Amikor hozzáláttak a mintaszervezésre kijelölt vállalatok munkaprogramjainak összeállításához, alapelvként határozták meg: a már működő — vagy a kiépítés alatt álló — fejlettebb vállalati rendszerek továbbfejlesztése a legegyszerűbb, a legcélravezetőbb, a leggazdaságosabb, vagyis a mintaszervezéseik során nem szükségesek a mindent átforgató, világmegváltó elképzelések, ehelyett a meglevő adottságokkal számoló, azokhoz igazodó ésszerű szervezési program és cselekvés kell — ha belátható időn belül már valódi eredményt akarnak elérni. (Ezt a gondolkodásmódot igazolja többek között, hogy a vállalatok egészére kiterjedő átszervezés legfontosabb feltételei ma még hiányoznak: nincs mindenütt korszerű technológia, a legtöbb helyen még egészen alacsony színvonalú a vállalat általános szervezettsége, nincsenek megfelelő eszközök és kevés az igazán jól felkészült szakember ^ no és nincs elegendő pénz...) A MINISZTÉRIUMBAN az egész iparágra kiterjedő vizsgálódás után állapították meg, hogy mélyék a minta- szervezésre szóbajöhetö vállalatok és intézmények. A kijelölésnél végül is a következő szempontok szerint döntöttek: milyen vállalatgazdasági tevékenységeket (folyamatokat) célszerű az egyes üzemeknél, intézményeknél mintaszerűen megszervezni; hogyan hasznosíthatók az eredmények az iparág többi üzemeiben; milyenek a meglévő műszaki-gazdasági- anyagi és személyi feltételek; hogyan lehet megoldani a mintaszervezések vállalati és ágazati irányítását; milyen erkölcsi és anyagi támogatással lehet és kell fokozni a mint aszerv ezések hatékonyságát? Mindezek számbavétele és alapos elemzése után nyolc vállalatot jelöltek ki: a Magyar Vagon és Gépgyárat, a termelésirányítás korszerű, *zámí tógépes átszervezésére; a Dunai Vasművet a kohászati nagyjavítások úgynevezett hálótervezéses módszerének kidolgozására és alkalmazására ; a Hűtőgépgyárat a vállalati rekonstrukciós tevékenység — a korszerű szervezés eszközeinek, módszereinek alkalmazásával történő — megvalósítására; a Mechanikai Mérőműszerek Gyárát, a célgépekkel felszerelt újtípusú szerelőszalag megszervezésére, ahol a munkaszervezés egyik legismertebb eljárását, az MTM-módszert alkalmazzák; a Szerszámgépipari Műveket az úgynevezett alkatrészcentrikus szervezési módszerek alkalmazására. (Ennek nagyon leegyszerűsített lényege, hogy a sorozatgyártmányokhoz felhasználandó alkatrészeket a lehető legszélesebb körben tipizálják); az Ipari Műszergyárat, a nagy terméksorozatok gyártásának megszervezésére, különös tekintettel az ergonómiai követelményekre; a Videotont az ügyvitelgépesítésen alapuló komplex irányítási rendszer kialakítására; s végül a Mechanikai Műveket a kis számítógépekkel történő termelésirányítás kidolgozására. A tennivalók vázlatos felsorolásából is látszik, hogy a kohó- és gépipar voltaképpen egyetlen nagy rendszer- szervezést valósít meg, de úgy, hogy annak egyes elemeit más és más vállalatok kísérletezik ki és alkalmazzák a gyakorlatban. (A szak- irodalom ezt modulrendszerű szervezésnek nevezi.) A módszer kézenfekvő előnye hogy segíti a legfontosabb és ezek közül is a legfejlettebb vállalati tevékenységek gyors és korszerű továbbfejlesztését, másrészt lehetőséget nyújt a vállalati tevékenység egészének — egy későbbi időpontban, a meglévő eredmények összegezése után történő — továbbfeji e6ztésére. A mintaszervezés cSjatnak megfelelően a vállalatok feladata hogy eredményeiket, tapasztalataikat szervezett formában adják át más vállalatoknak. (Az ágazat szervezési intézeteivel való együttműködés, a rendszeres publikálás, a különböző módszertani anyagok kidolgozásában való közreműködés stb. révén.) A kijelölt vállalatok sikeres munkájának egyik lényeges feltétele a minisztérium erkölcsi és anyagi támogatása. A KGM éppen ezért jelentős összegeket fordít a központi műszaki fejlesztési alapból a mintaszervezések gyakorlati végrehajtására. az egész munkát pedig időről-időre rendszeresen értékeli a „főszereplőit”, vagyis a kísérletet gyakorlatban megvalósító vezetők teljesítményét minősíti. Az első — valamennyi kijelölt vállalatot érintő — értékelésre ez év második felében kerül sor. (V.) A termelőszövetkezeti továbbképzésről Az utóbbi években felgyorsult a tudomány és a technika behatoláso a mezőgazdaságba, öt-hat évvel ezelőtt a szakembereknek is csak egy egészen szűk köre beszélt arról, hogy egyetlen traktoros képes száz holdakra menő kukorica minden termesztési munkáját elvégezni, vagy arról, hogy egy mázsa terményre jutó élő munkát percekben fogjuk majd mérni. Az akkor fantáziának tűnő beszélgetésből valóság lett. Természetesen ma még nem ez az átlagos termelési szint, de mór van ilyen, és ez lesz a holnap. A rohamosan érkező újat meg kell ismerni, jól kell működtetni a gépeket, eszközöket, ahhoz, hogy az új meg is hozza, amit várunk tőle. Az új gépekhez új, korszerű szakképzettség kell. A legutóbbi szerkesztőségi kerekasztal résztvevőivel arról beszélgettünk, hogyan képezik magukat tovább a termelőszövetkezeti vezetők, szakemberek, van-e elegendő szakmunkás. Beszélgetési partneretek voltak dr. Miklóssy Ferenc, a nyirlugosi Szabadság Tsz elnöke, Mester Ferenc, az ea- csencsi Virágzó Tsz elnöke, Juhász István, a kisvárdal Rákóczi Tsz elnöke. Diene* Lajos, a szamosszegi Dósasa Trz elnöke és Horváth János, a nyíregyházi Ságvázi Tsz eá- nőke. A szerkesztőséget Csikós Balázs képviselte. Elmélet és tapasztalat A beszélgetés résztvevői szinte valamennyien munka mellett szerezték politikai, szakmai végzettségüket A vezetésre pedig a gyakorlat tanította meg őket. A vezetőképzés, továbbképzés még az iparban is rövid néhány éve kezdődött Mester Ferenc: — Részt- vettem a debreceni három hónapos elnök továbbképzőn. Jó a tananyag is, de a kölcsönös tapasztalatszerzés, más elnökök módszereinek megismerése legalább olyan értékű. Ezt csak együttléttel, bentlakással lehet megszerezni. Jó az egyhetes tanfolyam, amit évente a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán rendeznek, de ez inkább felrázza, a legfontosabb aktuális feladatokra irányítja a figyelmet. A vezetők közül megoldatlan a főkönyvelők, üzemgazdászok továbbképzése. Ha van is dyen tanfolyam, annak rossz az időbeosztása, szervezése. Juhász István: — A palla- gi továbbképzőt is nagyon helyeslem. Sok hasznos tapasztalatot lehet szerezni, új erőre kap a mindennapi munkában elmerült vezető. Mi most új dologba kezdünk, tpacaaerü borgoayatensw»tési rendszerben veszünk részt. Eddig is termeltünk már nagy igényességet követelő vetógumót, most mégis egy kicsit félve, tapogatózva fogta** ehhez a munkához. Jó lenne az ilyen irányú továbbképzést szélesíteni. Dienes Lajos: — Közel tíz éve vagyok tsz-elnök, azóta levelező útón felsőfokú végzettséget szereztem, nagyobb a gyakorlatom, mégis egyszerűbb, könnyebb volt tíz évvel ezelőtt vezetni. Nagy szükség van arra, hogy a vezetők képezzék magúkat. A továbbképzést úgy • tartam helyesnek, ha a mindennapi munkából kikapcsolódhatunk, tanfolyamon veszünk részt. Helyeslem az egynapos tapasztalatcseréket is, egy-egy speciális kérdésben. Az ilyen összejöveteleket lehetne rendszeressé tenni, de ezek a tanfolyamot nem pótolják. A régi tudás kevés Dr. Miklóssy Ferenc: — A továbbképzés nagyon égető napi probléma. A mai követelményekhez a régi szaktudás már kevés. Dél-Sza- bolcsban megemlíthetnénk az erdősítést, vagy az állattenyésztésben a Dália-programot. de itt van az alma rekonstrukció és ezek új dolgok az elnöknek, a szövetkezetekben dolgozó mérnököknek is. Kevés a gépészmérnök, pedig a termelési rendszerek bonyolult gépeihez mérnök irányítására van szükség. Nem megfelelő az üzemgazdász ellátottság sem. A termelőszövetkezetek részére Zsámbékon képeznek üzemgazdászokat, de onnan kevés jön Szabolcsba. Kevés a képzett főkönyvelő is. Horváth János: — Én tizennyolc éve vagyok tsz-elnök. Azóta szinte állandóan tamdtoafc, «Sbhdk k&sStt elvégeztem — munka mellett — a hároméves áruforgalmi ismeretekkel foglalkozó tanfolyamot. résztvettem az egyéves speciális mezőgazdasági pártiskolán. Voltam öthónapos szakmai továbbképzésen, mégis érzem, hogy szükségem van a továbbtanulásra. Nekünk, elnököknek gondoskodnunk kell a beosztott szakemberek továbbképzéséről, de ez nem elegendő; megfelelő lakást, járművet és sok egyebet kell biztosítanunk, hogy jól, gondtalanul dolgozhassanak. Az egyhetes nyíregyházi tanfolyam a továbbképzést nem helyettesíti. Ez a közvetlen előttünk álló napi teendők felfrissítésére való. Változtatni a vezetők szemléletén Juhász István: — Legnagyobb gondunk a szakmunkások képzése, illetve megtartásuk. Egy részük már a tanfolyamról nem jön vissza a mezőgazdaságba. Ez a helyzet a Tiszabercelen végzett lányokkal. Változtatni kell a vezetők szemléletén is. Ahogy fogadjuk a szakmunkásokat, ahogy az első év sikerül, ők is úgy ragaszkodnak a termelőszövetkezethez. Dr. Miklóssy Ferenc: — Egyes szakmunkásképző iskolák túlzsúfoltak, pz országban egy-kettő van belőlük. Ha meggyőzzük a fiatalt a tanulásra nem biztos, hogy felveszik. Dél-Szabolcsban nagy gondunk az erdész szakmunkás hiány. Szegeden van ilyen szakiskola, de az idén is csak egy fiatalt vettek fel tőlünk. Akik régebben végezték az állattenyésztési szakiskoláit, azok képzettsége a szakosított telepekhez már nem megfelelő. A továbbképzésük is megoldatlan. A növényvédők és az iparszerű termelési rendszerek gépészeinek továbbképzéséhez sok segítséget nyújt a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola. Die-nes Lajos: — Jó, hogy a növényvédők képzése rendszeres. Javaslom, necsak télen legyen képzés. Jelenleg oda van tanfolyamon mind a hat szakemberünk, pedig a tervkészítésnél szükség lenne rájuk. Egy-két embert folyamatosan zavar nélkül tudna nélkülönzni a szövetkezet. Traktorosokat képeznek, de nincs mezőgazdasági villanyszerelő, kevés a lakatos is. A gépész szakmunkásokat necsak a gép ismeretére tanítsák meg. A legminimálisabb ismereteket kapják arról a területről, ahol dolgoznak (gyümölcsös, szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztés), hogy lássák az összefüggéseket „Magunk képezzünk !“ Horváth János: — Szövetkezetünkben a 22 főnyi felsőéi középfokú végzettségi! szakember mellett megvan * szakmunkásgárda is. A tagság 55 százaléka valamilyen képesítéssel rendelkezik. A nehezen gépesíthető szakmákra, mint a zöldség-, vagy gyümölcs termesztés magunk képezzük a betanított munkásokat majd a tanfolyam elvégzése után közülük kér pezzük a szakmunkásokat Mester Ferenc: — A gép^ csoport- és műhelyvezetők tíz—tizenöt évvel ezelőtt tanulták szakmájukat. Helyes lenne, az ő továbbképzésüket is rendszeresebbé tenni. Jobban kellene szervezni a most érkező drága gépek szerviz- ellátását. A 854 ezer forintért vásárolt dohánykombájnunkat egy félévig neon tudtuk használni, mert nera volt aki ellássa a szerviz-* munkákat A beszélgetésen még sok más gondról is szó esett. Elmondták, hogy a szakmunkásokkal nem elég csak megismertetni a szakmájukat, de szerettessék is meg velük azt, amire képezik őket. A szövetkezetek vezető^ az általános iskolák pedagógusai mór a kiválasztás-» sál, az kányrtássa'l sokat segíthetnek azon, hogy az a fiatal szeresse is a választott szakmát. Felvetették 03 elnökök: helyes lenne kötelezően előírni az oktatásig továbbképzési alapra való tartalékolást, mint ahogy kulturális, szociális alapra bizonyos összeget kötelező félretenni zárszámadáskor. Elhangzott, hogy a területi vezetés, a szövetkezeti demokrácia gyakorlása és a bel», só ellenőrzés javítása végett nagyobb gondot kellene fordítani a különböző választott bizottságok vezetőinek; tagjainak képzésére. De mindenek előtt ma legnagyobb gond a mezőgazdaságban a szakmunkásképzés mennyiség! és minőségi növelése. h Szerkesztőségi kerekasztal
