Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-23 / 45. szám

1. eWaS

ÍCÍrt.eT-MAGtAROR.<!?:Aő

tm teSniär Sß'

Szülők fóruma

Osztályozás nélkül.„Az általános iskola tartalmi továbbfejlesztését az alsó tagozatos oktatás korszerűsítésével kell elkezdeni” — olvashatjuk az MSZMP KB 1972. június 15-i határozatában.

Ennek megvalósítására a határozat megjelenése óta számos törekvés, kezdeményezés utal a pedagógiai gyakorlatban. Közöttük különösen figyelemre méltóak a pedagógiai kísérletek. Megyénkben az általános iskola alsó tagozatában

(1—4 osztályában — az országos kísérletekhez csatlakozva

_

többféle kísérletet végeznek nevelőink. Ilyenek pL: az egésznapos iskola, a tantárgycsoportos oktatás, a korrekciós osztály, a komplex matematika tanítás, az összevont osztályokban tanítási időkereten belül szervezett iskolai előkészítők, az automatikus továbbhaladás az általános iskola első osztályából... stb. kísérletek. Valamennyinek közös és jellemző vonása: — az új utak keresése, korszerűbb nevelési-oktatási eljárások kipróbálása, alkalmazása, szélesebb körű elterjesztése.

Úgy hiszem, hogy valamennyi kísérlet kifejtése közérdeklődésre tarthat számot, azonban egy kísérletet kívánunk bemutatni, mely már eddig is osztatlan elismerést váltott ki gyermekekben, nevelőkben, szülőkben egyaránt.

A kísérlet neve: „Automatikus továbbhaladás az általános iskola első osztályából”. Alapkoncepciója abból a ma már közismert tényből következik, hogy a közvetlen környezet, az iskolába lépés előzménye döntően befolyásolja a gyermek fejlettségi színvonalát Ennek következtében a kulturálisan, intellektuálisan hátrányos helyzetben nevekedő gyermek akkor sem képes megszerezni a tényleges adottságai által egyébként elérhető alapműveltséget — a náluk kedvezőbb körülmények között élő gyermekekkel azonos idő alatt —, ha az iskola, ahová belép átlagos tárgyi- és személyi feltételekkel rendelkezik is. A másik jelentős probléma, ami egyben országos és megyei gond is, s ezt az utóbbi évek tapasztalatai, sokféle jelentések, statisztikai adatok egyaránt jelzik, hogy az első osztályban a tanévvesztés aránya évek óta igen magas. Az iskolai veszteségeket (osztályzatlanság, ismétlés, kimaradás) elemezve azt tapasztaljuk, hogy a tanévvesztés kiugróan legnagyobb az első osztályban, csaknem a kétszeresét teszi ki az utána következő arányoknak. Hogyan csökkenthetjük ezt?

Az egyik utat hazánkban — s ezen belül megyénkben is

— az iskolára előkészítés szervezeti formáinak kiterjesztése adja. Ezek: az óvodai-hálózat fejlesztése, az iskolára előkészítő foglalkozások számának növelése. (Megyénkben jelenleg az első osztályosok száma 11047 fő. Ebből az iskolába lépés előtt hosszabb-rövidebb ideig óvodába járt 5509 fő — 49,7 százalék — és iskolai előkészítőre járt 3660 fő — 33,1 százalék.)

A másik út az automatikus továbbhaladás révén a felzárkózási (kiegyenlítési) időszak megnövelése, a menetközben! felzárkózás segítése.

A kísérlet megyénkben az országos indítással egyidőben,

az 1972/73. tanévben indult a Művelődésügyi Minisztérium elképzelése alapján, aránylag szűk keretek között Ebben az évben megyénk területéről 8 iskolából 20 tanulócsoport 561 tanulója (országosan 8 983 tanuló) vett részt a munkában.

Az országos elképzelésekkel egyetértésben az volt a célunk, hogy a két éves fejlesztési szakaszban (az 1. és 2. osztályt egy szakaszként kezelve) megkíséreljük az ép értelmű és rendszeresen iskolába járó, de lassúbb fejlődésű gyermekek felzárkóztatását megoldani — elsősorban pedagógiai eszkö- zökkeL

A kísérletet olyan körülmények között Indítottuk, ahol a személyi feltételek jók, a tárgyi- és tanítási körülmények normális szintűek, a tanulók összetétele átlagos volt. A feladatot a résztvevő iskolák önként és szívesen vállalták. A nevelők első perctől nagy gondot fordítottak a kísérleti osztályokban a kedvező pedagógiai légkör megteremtésére. Derűs környezetet biztosítottak, mely szeretettel és bizalommal vette körül a tanulókat és eleve igyekeztek kizárni felnőttekben és tanulótársakban a türelmetlenséget, a korai elmarasztaló ítéletet. Legtöbb helyen az osztályokban játéksarkot, vagy játékpolcot alakítottak ki, törekedve a „könyves környezet” megteremtésére. Sokat próbálkoztak azzal is, hogy a lassú fejlődésű, bátortalan, a gátlásos tanulókat is megnyilatkozásokra ösztönözzék. A beszédhibákat folyamatosan és tapintatosan javítgatták. A „kedvezőtlen starttal” induló és a menet közben lemaradó tanulók felzárkóztatására a segítőkész, tevékeny osztály közvélemény és közszellem hatott leginkább. A kísérleti és gyakorlati tapasztalatok újra igazolták azt a neveléslélektani tételt, hogy a képességeket és készségeket csakis a tanulók intenzív tevékenységének megszervezése útján lehet fejleszteni, pusztán szavakkal nem.

Kiemelkedő jelentősége a kísérletnek az Is, hogy ebben a gyermekek értékelése minden eddigi kísérlettől és jelenlegi gyakorlatunktól eltérően egészen újszerűén történt. A tanulók az első osztályban egész tanévben egyáltalán nem kaptak tantárgyi osztályzatokat. Azonban a tanulás-tanítás folyamatának munkájukat folyamatosan, körültekintően — az értékelés változatos formáinak alkalmazásával — végezték a nevelők. A tanulói teljesítményeket — egy-egy kézmozdulattal, arckifejezéssel, elismerő, vagy rosszalló szóval, írásbeli és szóbeli dicsérettel, bírálattal, a munkájuk (füzetek, munkadarabok ... stb. elemző értékelésével végezték a nevelők. Ezek az értékelési formák a tanulókban biztonság- érzetet, önbizalmat ébresztettek. A tapasztalatok csak azt jelzik, hogy ilyen értékelési rendben a lassúbb érésű tanulókat is érdekeltebbé lehetett tenni a közös és egyéni munkában egyaránt. A tanulók így felszabadultabb, oldottabb légkörben ismerkedtek meg az iskolával, a tanulással, az ismeretlen pedagógussal, akiben bízniuk kell. A tanulók munkáját az év egyetlen percében sem árnyékolta be a rosszabb osztályzattól, avagy a nem ötöst érdemlő szerepléstől való félelem.

A kísérlet bizonyítani látszik számunkra azt is, hogy a pedagógiai gyakorlatban az osztályozáson kívül sokféle eszköz áll rendelkezésünkre arra a célra, hogy a tanulók felfedezzék a tanulás és az igazi tudás örömét és szépségét.

Nem ringatjuk magunkat abban a tévhitben, hogy ez a kísérlet az egyedüli módja és útja a tanévvesztés súlyos problémája megoldásának. Viszont e folyamatban levő kísérletnek máris levonható néhány tanulsága:

Az általános iskola alsó évfolyamaiban a tanulókat rendszeres értékeléssel, osztályzatok nélkül is tudjuk sikeres munkára ösztönözni. A tanulók új értékelési formája a gyermekek a nevelők, a szülők többségének örömet szerez. Legnagyobb pozitívuma, hogy nem a pillanatnyi teljesítmény, vagy annak számszerű kifejezője a „jegy’’, az „osztályzat”, a főmotíváló erő hanem a tanuló akarata, tudásvágya szorgalma aktivitása, illetve a sikerhez jutás vágya és nagyobb lehetősége.

Igényként merül fel, hogy jelenlegi körülményeink között a szülőknek közvetlenebb kapcsolatot kell kiépíteni az iskolával, ha segíteni akarnak. Ki kell építeni a rendszeres és • személyes kapcsolatot. Ehhez az is szükséges, hogy legyen idejük, türelmük, figyelmük a szülőknek meghallgatni gyermekeik iskolai históriáit — és a szülői házban is jobban kellene keresni és értékelni a gyermekben, munkájában a dicséretre érdemeset.

Vass Lajosné

GYEREKEKNEK R Gyerekeknek 83 GYEREKEKNEK

Gyerekeknek

TÖRD A FEJEDf

VÍZSZINTES:

1. Megfejtedő. (a vízszintes 25 folytatása). 6. E napon. 7. Magasztos hangvételű költemény. 8. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 9. És, angolul. 11. Néma kereső!!!

12. Retten. 14.Személyemre. 16. Kacatok. 18. Római 500 és 1000. 20 Égitest. 21. Zamat. 22. Hely határozó rag (—’). 24.

Vércsatomája. 25. Megfejtendő. 27. EMAU. 28. A hét egyik napja. 29. Bomba hangja. \ '

FÜGGŐLEGES:

1. Becézett János. 2. Ételízesítő. 3. Nagy magyar költőnk volt. 4. Azonos magánhangzók. 5. Csak félig daráltam!!! 6. Nem mennek el. 10. Nóta. 11. Közép Európai Kupa. 13, Nagy szovjet folyam, csatorna köti össze a Volgá val. 14. Lejt (táncot). 15. Meg fejtendő (a vízszintes 1 foly tatása). 17. KarmoL 19. Sport öltözéke. 21. Tempó. 23. Há ziszámyas. 24. Struccféle ausztráliai futómadár. 26, JD.

27. Háziállat

Megfejtendő:

A közeljövőben nyitja kapuit Nyíregyházán... vízszintes 25, 1, függőleges 15.

Múltheti megfejtés:

Február a farsangi bálok hónapja.

Könyvjutalom: >

Szécsi Júlia Nyírmeggyes, Karcub Edit Nyírpilis. Nagy Magdolna Tyúkod, Illés Ilona Vitka és Lázár János Nyíregyháza.

A HÁLÁS RIGÓ

Télidő volt, hideglelős, nem daloltak madarak, nem sütött már oly parázslón, oly melegen fenn a nap. Ámde dalolt, ámde fütyült egy magányos kis rigó, a dala nem tüzes, bátor, inkább gyenge, elhaló. Azt dalolja, elmúlt a nyár. megérkezett a judeg, szegény madár, árva madár éhezik és didereg.

Egy roskadó házból kilép egy foltozó kis szabó, s szinte a szívéig nyilait ahogy daliát a rigó.

— Kicsi rigó. fázol, lálsom, felajánlom otthonom, olyan tiszta, igaz szívvel, mint jó testvér, hű rokon, öreg cicám, Kacor király a nénéro- hez költözött, náluk tej van, náluk hús van, nem él éhség, s gond között. Gyere hozzám, kicsi rigó és töltsd nálam a telet, nem valami cifra ház ez, de a szobám jó meleg. Fu az orkán, s tépi a fák rozsdás rőt leveleit, legalább majd télidőben vidám nótád felvidít

A kis rigó a szobába beköltözött azonmód s az ágy mellé a sarokba letette a kis mo. tyót. S egész télen oly vidáman dolgozott a kis szabó, mert lelkét bemuzsikálta az a füttyös kis rigó. Minél jobban dudált a szél, annál forróbb volt a dal, nem tudta azt túlzengeni semmiféle vad vihar. így pergett le a hideg tél. duruzsolt a tűz vigan. a rigó meg fütyült hozzá, hol halkan, hol hangosan. Vele dúdolt, vele fütyült a foltozó kis szabó, fürgébben ment így a munka, volt ott vidám dá- ridó.

Hanem jött a szép kikelet, az ágakon rügy fakadt, s a kis rigó nem fütyült már olyan vidám dalokat.

— Mi bajod van, kicsi rigó? Mért nem dalolsz, mondd nekem? S miért csillog, miért ragyog a szemed oly könynyesen? Hisz odakinn minden madár harsány füttyel énekel. — szól a vén foltozó szabó.

S a kis madár így felel:

— Nem tudok én énekelni ily rabságban, gazdikám. Hiányzik a «maragd erdő és a szívem nem vidám. Társaimmal szeretnék én zengeni víg énekeket. Megszakad kis madárszívem, ha szabad nem lehetek. Naponta eljövök hozzád s a nótád elfütyölöm, meglátod majd, drága gazdám, az tesz csak a nagy őröm.

Könnyék között nrft ablakot a szegény öreg szabó, beárad a ragyogó nap. s huss, kirepült a rigó. Smaragd erdő zúgó fái köszöntötték a rigót. S csattogott a serény nóta, zengte a tililiót. De naponta visszaszállott az ablak- párkányra 6 és csattogott vidám dala, a forró, elbűvölő. Az volt a szépséges nóta. csupa öröm, k diadal, a foltozó szabó szívét bemuzsikálta a dal.

Hanem egyszer ehnűlt nyolc hét és nem jött el a rigó, elmaradt a csodálatos harsány víg tililió.

Szegény szabó, öreg szabó szívét emészti a bú, enélkül a madár nélkül olyan árva. szomorú.

Mi történt a madárkámmal? Megette talán a sas? vagy talán a róka koma ehette meg. a ravasz?

De mi történt? Nyolc hét múlva meztelent a ki* madár, vidám forró nótaszóval az ablak1-árkányra száll. Körülötte hat fióka és zengett a nótaszó, énekelte a háladalt az a hét kicsi rigó. Az volt csak a szép mulatság, az volt csak a dáridó. Bezengte a szabó szívét a vidám tilillió.

ötbey Irén

„Az úttörőnek jó a kedve, friss és üde minden Derce...” Ezt a versrészletet Nagy András, a 311% számú Üttöröcsa- pat tagja leveléből idéztük. A vers hangulata minden pajtás beszámolójára jellemző, hiszen vidáman, lelkesen dolgoznak feladataik végrehajtásán. A levélek többsége az expediciós munkáról szól — kirándulásokról, falvak, városok történelmének kutatásairól.' Az e heti úttörőpostát úgy válogattuk össze, hogy az expedíción kívül egyéb érdekes eseményről is beszámoljunk.

Itt a farsang, a karneválok ideje. Alig találunk olyan csapatot, ahol ne rendeztek volna jelmezbált. A nyíregyházi 12 számú általános iskolában múlt héten tartották meg a vidám farsangi rendezvényt, Erről tudósított Fábián Gergely, a 4246. Kőrösy Csorna Sándor Úttörőcsapat tagja. „Az iskolai farsang sok meglepetést tartogatott számunkra. Volt tombola, mely- lyel tortát és egyéb értékes tárgyakot lehetett nyerni, a beat-együttes pedig fél kilencig „húzta” a talpaláva- lót. De nem hiányzott a rangos zsűri sem, mely tanárokból, szülőkből és az úttörőtanács tagjaiból állt. A jelmezes felvonulás a tornateremben zajlott le és az ötletes elképzeléseket dijakkal jutalmazták.”

Elek Zoltán (a záhonyi általános iskola tanulója) a következőket írta levelében: „Egyik rajfoglalkozásunk témája a pályaválasztás volt. Meghívtunk több. ..KISZ-tagot, akik munkáiukról beszélték. Az egyik az elárusító munkáját ismertette meg velünk. A másik beszámolóit számtantanárunk tartotta. A ta- náméni elmondta, hogy szakmájának szépségét és egyben nehézségét az emberekkel, a velünk való foglalkozás adja. Minket kell felkészíteni az életre, úgy hogy minél kevesebb csalódás érjen bennünket. Az is öröme, ha látja, hogy értjük az anyagot és szaporodnak a naplóban az ötösök. A beszámolója után egyesekben felmerült az a titkos vágy. hogy tanárok lehessenek.”

Úttözőposta

Zsoldos Irén (a nyírszőlőst általános iskola tanulója): „Múlt év októberében ünnepélyes keretek között csapat, zászlót adott át a KEMÉV öt dolgozója a nyírszőlősi kollé. giuin Zrínyi Miklós Úttörőcsapatának. Ezt a zászlót használjuk valamennyi ünnepen és ehhez méltón fogjuk úttörőfeladatainkat teljesíteni. A vállalat minden dolgozójának köszönetét mondunk ezért a szép ajándékért”

Leviczki Márta (csapatkul- turos, 1. számú gyakorló iskola): „Minden úttörőcsapatnál hagyomány a „Ki mit tud” megrendezése. A múlt évben egy kissé elhanyagoltuk ezt a területet — nem küldhettünk senkit a városi szemlére. Ezért az idén a következő határozatot hoztuk: a raj vezetőségek foko.

zottabban szervezzék és irányítsák a raj kulturális tevékenységét, Az úttörőtanácsnak az a feladata, hogy ellenőrizze a határozat megtartását. Az őrsök és a rajok nagy része már megtartotta a vetélkedőt, a csapatszintű Ki mit tud-ot március első hetében tartjuk. A határozat eredményességét a rajok győzteseinek tudása, a műsorok 6zínvonala6sága mutatja meg.”

Bozsö József ( a kemecset úttörőtanács sportfelelőse, 3723. Arany János Úttörőcsapat): „Január végén csapa, tünk Bársony Sándor emlékere teremfoci bajnokságot rendezett, A kupát a helyi Kállai Éva KISZ-szervezet ajánlotta fel. Három község úttörőit hívtuk meg a ver.

senyre — Búj, Vasmegyer,

Tiszatelek és Kemecse csapatainak mérkőzésére. Cé. lünk a teremfutball népszerűsítése és a téli versenyzési lehetőség biztosítása volt. A bajnokságot a kemecseiek nyerték, így egy évig a kupa az Arany János Úttörőcsapat birtokában lesz. A gólkirály Gáspár Sándor, bujl pajtás lett. Ezúttal szeretnénk megköszönni a KlSZ-szervezet- nek, hogy felajánlotta a szép vándorserleget”.

A CIPŐFŰZŐK

Darinka kissé késve érkezett az óvodába. Leült a fogas alatti kis padra és fűzni kezdte a cipőjét. Darinka nagyon szereti fűzögetni a cipőjét. Sőt a cipőfűzőket teljesen ki is húzza, mert nagyon szeret játszani velük. Ezért sokszor megesik, hogy elhagyja azokat. Nem egyszer megtörtént, hogy kifűzött cipőkkel ment haza, vagy legjobb esetben az óvónéni egy darab spárgát fűzött a cipőbe.

Darinka lehúzta a cipőjét és papucsot húzott a lábára. Azután odalopózott a cipőkhöz, melyek a fal mellett sorakoztak akár - katonák, és kezdte kifűzögetni belőlük a fűzőket.

Kis keze tele volt a legkülönbözőbb színű fűzőkkel pirosakkal, barnákkal, fehérekkel és még sok mással.

Honnan — honnan nem előkerült Lubkó, és nagy érdeklődéssel figyelte Darinkát.

— Gyűjtőd a cipőfűzőket? Igen? Én villamosjegyeket gyűjtök. Tudsz nekem adni?

— Igen, nesze, neked adom.

— Én pedig neked adom a papucsom fűzőjét. — Ezzel Lubko leült a padra. Darinka pedig mindkét papucsából kifűzte a fűzőket és egy villamos jegyet adott értük.

— Csak egyet? — kérdezte Lubko megütközve. — De hí,

szén én két fűzőt adtam! Ha nem adsz két jegyet, megmondalak az óvónéninek. Darinka megijedt:

— Tessék — szólt — ifi van, visszaadom a fűzőket, mert csak egy jegyem van.

— Jő, de akkor adj eflpp

szép piros fűzőt! — egyezkedett Lubko.

Darinka odaadta a piros fűzőket, Lubko pedig befűzte azokat a zöld papucsába. Darinka a piros papucsába fehéret fűzött.

— Jó lesz ha visszafűzzűk

a cipőfűzőket a cipőkbe — ajánlotta Lubko.

Mindketten nekiláttak s cipőfűzéshez. Fűzték, egyre csak fűzték, kifűzni sokkal könyebb volt azokat, mint visszafűzni. Egészen beleizzadtak a nagy munkába.

Amikor délután a gyerekek hazafelé készülődtek, nagyon csodálkoztak, miért cserélődtek össze a cipőfűzők. Senki sem tudta, hogy történhetett mindez. Egyedül csak én. Én is csak nektek árultam el, gyerekek. Ne mondjátok el senkinek, mert nem szeretném, ha mindez kitudódna, és annak a kettőnek búja származna belőle.

Szlovákból fordította;

Dr. Papp Sandorné