Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-21 / 43. szám
f#f? ?e5ru?r ST. wwm-wasfj.wmmm t oMbA Érdekegyeztetés és demokrácia Njo rma rendezés a V olánnál A munkásokra ügyelni ke!! | MINDEN, AMI A TÁRSADALOM ÉLETÉBEN TÖRTÉNIK, valamilyen érdeket szolgál. Amíg szükségletei minden élőlénynek vannak, addig érdekei csak a tudatosan cselekvő, társadalomban élő embernek, mert a szükségletei tudatos felismerésére csak az ember képes. Más szavakkal: az ember szükségletei kielégítését előre megtervezett módon cselekvéseinek céljává teszi, és ennek megfelelően érdekként érvényesíti. A marxista világnézet ezért vallja, hogy a társadalmitörténelmi folyamatokban mindig meghatározott érdekek fejeződnek ki. A marxista világnézetű ember tehát egy-egy társadalmi jelenség megítélésénél mindenekelőtt azt kérdezi, keresi, kutatja, hogy milyen érdekek érvényesülnek, vagy törekszenek érvényesülni. Az emberek különböző csoportjának érdekei adott társadalmi közösségen belül részint hasonlóak, részint különböznek egymástól. Ez alól jelenlegi társadalmi-történeti viszonyaink sem jelentenek kivételt Téved az, aki a szocializmustól az érdekkülönbségek megszűnését várja, vagy a mi körülményeink között jelentkező érdekeltéréseket, konfliktusokat csupán szubjektív hibákra vezeti vissza. A szocialista társadalom történelmi előnye nem az, hogy megszünteti az egyes emberek, vagy az emberek egyes csoportjai közötti érdekkülönbségeket, hanem az, hogy ezeket képes nagyobb konfliktusok nélkül rangsoiroini és egyeztetni. A kapitalizmus érdekellentéteit a kibékíthetetlenség jellemzi. Az uralkodó osztályok arra törekszenek, hogy saját csoportérdekeiket általános érdekként fogadtassák eL A különböző társadalmi osztályok érdekei azonban egymással ellentétesek, ezért kemény osztályharc közepette, és így is csak ideig-óráig, * mindenkori erőviszonyoknak megfelelően jöhet létre közöttük kompromisszum. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM LÉTREJÖTTE történelmi jelentőségű változás kiindulópontja az érdekviszonyok egyeztetésében is. A szocialista társadalom megszünteti a kibékíthetetlen érdekellentéteket és a történelemben első ízben lehetővé válik az érdekek tényleges, reális, a fejlődés tényein alapuló számbavétele, rangsorolása és egyeztetése. A kapitalizmusban az uralkodó osztály úgy érvényesíti érdekeit, hogy az elnyomott osztály érdekeit minduntalan megsérti, háttérbe szorítja. A szocialista társadalom uralkodó osztálya, a munkásosztály viszont úgy érvényesíti érdekeit, hogy egyezteti, ösz- szehangolja azokat a vele szövetséges parasztság és más társadalmi rétegek érdekeivel. Az egyes ember különféle érdekek színes szövedékében él. Hiszen a társadalomban együtt létezik áz ember pil* lanatnyi, közvetlen napi és távlati érdeke, továbbá az egyéni, a csoport- és az össztársadalmi érdek. Az érdekek különböző szintjei nem elszigeteltek egymástól, s nem létezhetnek önmagukban. A szemléletben és a gyakorlatban ugyanakkor találkozunk az érdekviszonyok megítélésének kétféle torzításával. Az egyik csak a csoportérdeket látja. Ebben a szemléletben a csoportérdek minden, az össztársadalmi érdek pedig a csoportérdekekből áll össze automatikusan. A fordított előjelű torzításban viszont az össztársadalmi érdek valamiféle mindentől független, mindenek felett álló dologként jelenik meg, amely a csoportérdek érvényesítéséről való szüntelen lemondást követeli meg. Ez a két ellentétes előjelű, de egyaránt egyoldalú szemlélet megegyezik abban, hogy figyelmen kívül hagyja vagy eltorzítja a különböző érdek- szintek kapcsolatát, viszonyát, s ezért a gyakorlat számára alkalmatlan eligazítást ad az érdekek felismeréséhez, rangsorolásához, egyeztetésé- séhez. Ezeket a hamis alternatívákat csak akkor tudjuk meghaladni, ha abból indulunk ki, hogy a különféle szintű érdekek reálisan léteznek, s kapcsolataik, együtt- létezéseik nem konfliktus- mentes; az egyéni, a csoport- és társadalmi érdekeknek nem csak találkozási pontjaik vannak .hanem gyakran keresztezik is egymást, ellentmondanak egymásnak. Ezért az érdekek ütköztetése, rangsorolása, egyeztetése a társadalom politikai irányításának szférájában történik; a súlyosabb konfliktusok elkerülésének, az érintettek számára elfogadható érdekegyeztetésnek meghatározott politikai feltételei, követelményei vannak. ILYEN KÖVETELMÉNY, hogy az érdekegyeztetés nem lehet elvtelen kompromisz- szum. A különböző csoport- érdekek nem halmazt alkotnak, hanem meghatározott értékrendben helyezkednek el. Ebben az értékrendben a munkásosztály érdekei az alapvetőek. Ezek az érdekek szocialista fejlődésünk jelenlegi szakaszában csak a munkás-paraszt szövetség erősödésén, a szocializmust építő osztályok és rétegek nemzeti összefogásán keresztül érvényesülhetnek. Ha ettől a szemléleti kiindulóponttól eltérünk, ha a különböző csoportérdekek helyét, kapcsolatát nem ezen az alapon jelöljük ki, akkor az egyeztetésből elvtelen egyezkedés válik. A szocialista követelményeknek megfelelő érdek- egyeztetéshez nélkülözhetetlen a szocialista demokrácia érvényesítése a közéletben és a munkahelyen egyaránt. Az össztársadalmi érdek ugyanis nem a csoportérdekektől függetlenül, hanem alapvetően azok érvényesülésének folyamatában valósul meg. Ezért nem valósulhat meg az össztársadalmi érdek sem, ha a különböző osztályok és rétegek érdekei nem, vagy csak formálisan juthatnak kifejezésre. Ezek tényleges érvényesülése, rangsorolása és egyeztetése csak a szocialista demokrácia adta keretek között mehet végbe. Amilyen fejlett szocialista demokrácia, olyan mértékben teremthető viszonylagos összhang a különböző színtű érdekek között. AZ ÉRDEKEK TÉNYLEGES ÜTKÖZTETÉSE és egyeztetése demokratikus vezetési módszereket igényel. Ilyen vezetési módszerek csak ott érvényesülhetnek, ahol a megfelelő személyiségű vezetők mind szakmailag, mind politikailag felkészültek feladatukra. Az ilyen típusú vezető nem egyszerűen megtűri a problémák demokratikus megvitatását, hanem igényli is. Meghallgatja az ellenvéleményeket, segíti kifejezésre juttatni az eltérő érdekeket és nem esik kétségbe, ha nem mindenben fogadják el személyes elgondolásait A demokratikus vezetési módszerek ugyanakkor nem jelentenek kibúvót a felelősség vállalása alól. Éppen ellenkezőleg: felelősségteljes közéleti magatartást, cselekvést követelnek meg a vezetőktől és a véleményt nyilvánító beosztottaktól egyaránt. A felelősségteljes közéleti magatartás alkotó vitákat a döntések alapos, demokratikus előkészítését, a különböző érdekeket figyelembe vevő döntést, fegyelmezett végrehajtást és következetes ellenőrzést jelent A viták terméketlensége csak akkor kerülhető el, ha a vélemény- nyilvánítás, az érdekkifejezés joga nincs elszakítva a fegyelmezett cselekvés kötelezettségétől. A szocialista társadalmi érdekek érvényesülését korlátozza, ha a vitában való részvétel csupán egyesek kiváltsága, másoknak pedig kizárólag a végrehajtás marad. Ez a fajta „munka- megosztás” idegen a szocialista társadalmi gyakorlat- tóL A PART IRÁNYÍTÁSA az érdekek rangsorolása, egyeztetése terén is elvi jellegű. A X. pártkongresszus, a Központi Bizottság határozatai olyan politikai irányvonalat és cselekvési programot tartalmaznak, amelyek alapját képezik az érdekegyeztetés során jelentkező- viták, problémák eldöntésének. 1 Dr. JnH György — Olyan ember nincs itt, aki ki bírja számolni, menynyit keresünk — formál véleményt az új normarendszerről az egyik rakodó. Papriká« a hangulat Nyíregyházán. a Volán 5. számú Vállalatának darabárus osztályán. A melegedőben egy rossz asztal, ácsolt lócák mellet sorolják el keservüket. Szociális épület nincs, a fű- tetlen, hideg raktárakban egy-egy öltözőszekrény, sok emberre jut egy falicsap fürdő helyett — ez, amit a vállalat nyújtani tud. De most nem ezért forronganak. A norma rendező« keserítette el őket Illetékes lett volna elmondani... A normarendezésre — pontosabban a szigorításra — szükség volt. Korábban egy mázsa súly megmozgatásáért 1 forint 40 fillért kaptak. Most órabérrel kombinált teljesítménybér rendszer van életben. Egy mázsáért körülbelül egy forint jár (az egy órán belül megmozgatott súlytól függően), ezenkívül a szolgálati évek függvényében 4—6 forint közötti órabér. Jó szervezéssel legalább ugyanannyit keresnek, mint korábban. s egy óra alatt 8—10 mázsa megmozgatása után a havi 3 ezer forint körüli fizetés egyáltalán nem kevés. — Hogy a mázsadíj meny. nyi, azt nem tudja senki megmondani — zúgolódnak. Vagyis a probléma másutt van. Még a múlt év végén, december 12-én adták ki a 6/1973. számú bérezési utasítást. E®v olyan táblázatot, amit először a munkások nem akartak átvenni, majd egészen január 25-ig kellett várniuk azzal, hogy a vállalat igazgatója néhányuknak egy szűkkörű termelési tanácskozáson megpróbálja elmagyarázni az új bérrend szer lényegét. Miközben ez már január elsejétől érvényben volt. — Én legalább háromszor magyaráztam a bérezést — tiltakozik indulatosan Ferkó János osztályvezető. A pártalapszervezet titkára már eltérően fogalmaz: — A munkaügynek kint kellett volna lenni ennél, illetékes lett volna elmondani. S mindezzel szemben áll a munkások véleménye: — Hogy lehessen felemlíteni valamit, ha a termelési tanácskozáson azt mondják- csak röviden, mert menni kell dolgozni. Az osztályvezető beszél egy órát, nekünk marad tíz perc a hozzászólásra. Feltételek hiányában A ki* melegedőben a közvetlen munkahelyi vezetők nélkül, de a vállalati pártbizottság megbízott titkára előtt beszélnek a rosszról, arról. amivel nem értenek egyet. A normarendezés végrehajtása a pártalapszervezet ellenkezésével is találkozott, s az üzemi pártbizottság szintén óva intett a népszerűtlen intézkedéstől, amíg a feltételeket nem teremtik meg. A vállalati szakszervezeti bizottság ülésén csak egy szavazat döntött az új bérezés bevezetése mellett. — Ezzel a bérezéssel az üzem- és munkaszervezési formák nem voltak aktuálisak — bírálja a korábbi formát az osztályvezető. — A termelékenységi szint emelésével a dolgozók keresete in- dokolotlanui magasra szökött volna fel. Röviden szólva a darabárura korábban inkább a szervezetlenség, mint a jól megszervezett munka volt a jellemző. Előfordult. hogy a reggel 6-ra kiállt teherautó csak déltájban indulhatott el megrakva. Ha a rakodók reg. gél 5-re mentek dolgozni, akkor csak 6-kor, vagy még később kerültek elő az irányítók, akik a feladatokat kiadták. Addig az emberek álltak. A zsúfolt raktárakban rendszertelenül tárolták az árut, volt ami hónapok óta ott feküdt, máskor-meg a fél raktárt meg kellett mozgatni, hogy a kívánt árut megtalálják. s teherautóra rakják. A vasúti kocsikból a kirakodás nehézkes volt. a szükséges kisgépesítést ^hanyagolták. — Háttól kettőig lennék a raktárban. Mégis háromszor egymás után kocsira osztottak be, este valamikor jövünk haza — hangzik a másik panasz, ami azt mutatja, hogy a véghezvitt szervezési intézkedéseken — finoman fogalmazva — még van bőven javítani való. — Most sincs talicskánk, egymástól lopni kell, hogy dolgozhassunk — szól a másik munkás. — Azt viszont senki sem kérdezte meg tőlünk, hogy milyen talicska volna jó erre a munkára. Ami van. azzal még egy cementes zsákot sem lehet elvinni. Pedig a vállalat még üzemszervezőket is küldött a darabárura, hogy jobban megszervezzék a munkát. — Jártak ők itt, de velünk senki sem beszélt — szól a panasz. Megkérdezni a munkásokat A normarendezés után, a januári teljesítményeket február 14-én fizették ki. Általában mindenki többet keresett, mint az egy évvel korábbi januárban, igaz. hogy az akkori ezer mázsával szemben 1700—1800 mázsát mozgattak meg. s kevesebben voltak. Néhány embernek csökkent a keresete, mivel őket az új rendszerben nem lehetett teljesítménybérben elszámolni, hiszen valójában a rakodásban közvetlenül nem vettek részt, mint rakodók. Viszont azok is zúgolódtak, akik ma sem-keresnek keve. sebbet. mint tavaly. Az ok: intézkedni nem lehet a munkások teljes megkérdezése nélkül. Egy normarendezéshez komoly előkészületek kellenek, a munkahelyi vezetőknek merni kell kiállni a munkások elé (bár a vállalatvezetés őket se nagyon vonta be az intézkedésbe), hogy részletes magyarázatot adjanak. Alapvető, hogy még a bevezetés előtt termelési tanácskozáson indokolják meg az intézkedést^ ami egyébként szükségszerű. A vállalati pártbizottság ezért szabta ismételt feladatául: áljának ki a munkások elé, minden emberrel találkozzanak. Lányi Bolond Simon Lajos: Legendák a sebesültről Kertész Imre, egy lek válla iát sok gonddal megvert igazgatója reggel hatalmas fehér kötéssel a fején érkezett az irodába. A titkárnő még nem volt ott, Alizka szokás szerint késett egy picinykét. ami rendes esetben félórát. rendkívüli esetekben pedig csak két-három percet jelent. Aznap a hivatalos munkakezdés után három perccel érkezett, vidám nó- tácskát dúdolt jókedvűen, de a küszöbön torkára forrt a hang, arcára fagyott a mosoly. Döbbenten állt egy pillanatig, aztán kiszakadt belőle a kétségbeesett kérdés: — Istenem! Mi történt, igazgató kartárs!? Az igazgató tekintete zordan megvillant a köté« alatt a kérdésre nem felelt, hanem a legszigorúbb hangor érdeklődött, hogy tulajdon képpen mikor is kezdődik munkaidő. Alizka ebből meg értette, hogy nem tanácso belekotnyelesk''dni az .igaz gató magánügyébe. Nem sokkal később Ott Pé- ter osztályvezető jött az igaz. gatóhoz. Tulajdonképpen semmit sem akart, csak amolyan reggeli vizitre érkezett. Máskor is így történik: reggeli csevegés közben szinte észrevétlenül megbeszélik a tennivalókat. Ott Péter ugyanolyan döbbenten, mint a titkárnő rámeredt az igazgató homlokára és belőle is kiszakadt a kétségbeesett kérdés: — Mi történt veled. Imre? Az igazgató, aki egyébként í legkínosabb ügyeket is higgadtan intézte, most akkorát rágott az asztalra, hogy csak úgy csattant, a kérdésre nem 'eleit. hanem energikusan követelt valami fontos kimutatást, amit állítólag már \ tegnapelőtt kért. („De ezekre addig semmit sem bizhat az ember mig a nyakukba nem sóz egy-két fegyelmi büntetést!”) Ott Péter is megértette ebből, hogy nem érdemes megkérdezni az igazgatótól miként sebesült meg... A vállalat kicsi, tehát gyorsan bejárta a vészhir. Hamarosan a takarítónő is megtudta, hogy az igazgató megsebesült. De jószívűen arra is kioktatták egymást az 'mbe- rek, hogy a sebesülés körülményeiről nem tanácsos érdeklődni. Ám a fantáziát nem lehet bilincsbe verni. Itt is. ott is csoportba verődött két-három ember, s természetesen az igazgató bevert fejéről beszéltek. Találgattak, mesét kerekítettek, legendát szőttek. Volt olyan ember, aki délután már halálbizto- san tudta a sebesülés okát. Alizka, a titkárnő semmire sem gondolt. A váratlanul szigorú fetelfoségrevooástol úgy megrémült szegény, hogy gondolkodni is elfelejtett. Ott Péter osztályvezető a kimutatást készítette lóhalálban, így nem ért rá az igazgató sebesülésével törődni. Ellenben Rozsos János, egy kikapós menyecske tutyi-mutyi ura, határozottan állította, hogy nő van a dologban. Nő bizony, mégpedig férjes asz- szemy, ő ismeri is az illetőt, ennivaló fekete nőcske. akinek az ura bokszoló volt valamikor. Kommentárt nem fűzhetett a történethez, mert a szelídlelkű Somos Ernő lehurrogta: mit fecseg össze ilyen hülyeségeket felelőtlenül? Ez a Somos Ernő különben már korábban elmesélte, hogy otthon mennyire utál fát vágni. Szerinte az igazgatót leküldte a felesége a pincébe egy kis apröíát hasogat. sí. Szegény igazgató egy ménkű-nagy görcsös fába vágta fejszéjét, a fából egy jókora darab fejbeverte. Többen őt is lehurrogták a naív meséért, de ő mindenesetre otthon csak így mesélte el az igazgató sebesülését. É« félreérthetetlenül önös érdekből még ezt i6 hozzátette: — Még szerencse, hogy nem történt nagyobb baja. Mert a favágást nem éppen intellektuelleknék találták ki, szívem... A főkönyvelő viszont pírban égő arccal mesélt A számok mestere tartalékos hadnagyként szolgálta végig a háborút, eposzba illő történe. teket adott elő önmagáról, bár a benfentesek szerint ügyesen meglógott onnan, ahol golyók süvöltöttek. A főkönyvelő szerint az igazgató egy hős. A diri huligánokkal verekedett az éjszaka. A koromsötét utcában ugyanis, ahol az igazgató lakik, négy, vagy öt huligán rátamadt egy védtelen asszonyra. Az igazgató már az ágyból ugrott ki, 5 úgy, ahogy volt,, pizsamában, rohant az utcára. Kettőt nyomban leütött a hu. ligánok közül, a többiek pedig futásnak eredtek. A hiteles történet sajnos nem szárnyal ilyen magasra. Az eset nem mindennapos ugyan, de eléggé prózai. Van az igazgatónak egy tizenhárom éves vézna kisfia, akit folyton elagyabugyálnak az utcabeli gyerekek, az apa nagy-nagy szomorúságára. Ezért esténként az igazgató néhány egyszerű dzsudófo- gásra tanítgatja vézna kis, fiát. Ügyes a gyerek, még egy új trükköt is ellesett valahonnan, mert este azt mondta: — Apu, áTlj csak oda a futószőnyeg végére és tégy úgy, mintha megtámadnálak. Az igazgató ráállt a futószőnyeg végére, a vézna fiúcska pedig villámgyoi an lehajolt és megrántotta a szőnyeget. így történt, ez az Igazság. de nagyon szépen kérem önöket, ne mondják el, hogy tó, .era hallották. Munkában a hegesztők a MEZŐGÉP kisvárdal gyáregységi ben. (Elek Emil felvétele)
