Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-19 / 41. szám

t ma iCTXOT-OTAGYAROttSZÄ« 1974. február MagazInomAgazinoívía MAnAZINoMAGAZINoMAGATINoMAGAZINoMAGAZiy mauazinomagAzinomaga^inomagazInonsagaziH A balkezesség nincs olyan ember, aki egyforma ügyesen hasz­nálná a kezeit. A legtöbb embernek a jobb keze az erősebb, ügyesebb — értéke­sebb. Vannak azonban — jó­vá; kevesebben —, akiknél ez fordítva van: a bal ke­zük a használhatóbb. A koz- nyelv az előzőket „jobbkeze­seknek”, az utóbbiakat „bal­kezeseknek” nevezi. S ha a balkezesek az emberiség jó­val kisebb részét is teszik ki, olyanokat találhatunk köz­tük, mint Homérosz, Michel­angelo, Leonardo da Vinci, Goethe, Heine, Franklin Benjamin, Beethoven, Wag­ner. Hazánkban minden 100 gyermekből 5 balkezes, ami azt jelenti, hogy a másfél milliót meghaladó általános és középiskolás tanulóink közül 80 ezer a balkezes. Ez a nagy szám — a balkezes­ség gyakorisága — azt bizo­nyítja, hogy érdemes a kér­déssel foglalkozni, annál is inkább, mert sokan még ma is kóros fogyatékosságnak tekintik. A balkezesség oka Az erősebb, használhatóbb kezünket gyakrabban vesz­tük igénybe, míg a másikat inkább csak segítségként használjuk. Kis számban olyanok is vannak,' akiknek mindkét kezük egyformán erős és használható. Mi az élettani magyarázata annak, hogy a két kezünk nem egy­formán „működik”? A vá­lasznál az emberi test rész­arányosságából kell kiin­dulnunk. A két testfélben szimmetrikusan helyezked­nek el a páros szerveink, de ezek nem egyformán mű­ködnek. A jobb kéz mozgá­sait a bal agykéregfél irá­nyítja. És miután a legtöbb ember bal agyféltekéje a fejlettebb, ezért ügyesebb a a jobb kéz. Arra a kérdésre viszont, hogy miért fejlet­tebb a bal agyfélteke, a tu­domány még nem tud egy­értelmű választ adni, éppúgy, mint arra a kérdésre, hogy miért fekszik a szív a test bal felén ? A tudomány viszont ma már határozottan állítja, hogy a balkezesség nem kó­ros jelenség. Mégis, bár a balkezeseknek nem kell szé­gyenkezniük, a kérdés nem olyan egyszerű. Kultúrvilá- gunk berendezéseit ugyanis az általában vezető jobb kéz erő- és ügyességi fölényének megfelelően tervezték meg, készítették el: a gépeket, eszközöket, szerszámokat, a különböző csavarokat, mun­kapadokat, hangszereket, or­vosi és laboratóriumi beren­dezéseket, műszereket. az autó- és motorkerékpár fo­gantyúit, stb. Sőt, társadalmi szokásaink: a köszönés (kéz­fogás), az étkezés, az evőesz­köz-használat kialakulása is ehhez igazodott. A balkeze­sek tevékenysége ezekben je­lentősen korlátozott. A balkezes gyermek A csecsemő kezeinek a használatában nem tesz kü­lönbséget, hol az egyiket, hol a másikat használja. Hat­hónapos korban jelentkezik az egyik kéz fokozottabb használata. A tízhónapos gyermek pedig, bár játék közben mindkét kezét egy­formán használja, a nagyobb erőt kívánó foglalkozásokhoz már határozottan a jobb ke­zét veszi igénybe — ha jobb­kezes. Érdekes, hogy kisgyermek- korban időnként változik, hogy melyik az „uralkodó” a két kéz közül. Az eleinte két­kezes gyermeknek később hol az egyik, hol a másik keze válik uralkodóvá, és csak ezt követően alakul ki a jobb-, illetve balkezesség. A gyermek a különös erőt, fi­gyelmet, ügyességet kívánó foglalkozás, az önkéntelen kifejező és védő mozdulatok esetén jellemző módon hasz-, nálja a bal, illetve a jobb ke­zét. Sok esetben ez elárul­hatja, hogy a jobb, vagy a bal kéz uralkodó szerepe ala­kul-e ki. Megfigyelték, hogy ha a gyermekek mindkét kezét egyenlőén foglalkoztató mun­kára fogják, a jobbkezesnek a jobb keze, a balkezesnek a bal keze válik ügyesebbé. A jobbkezes a jobbkezét, a bal­kezes a balkezét „treníroz­za”. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a teljes jobb- és a teljes balkezesség között számos változat lehetséges. E különbözőségen belül ta­láljuk a rejtett vagy rész­leges balkezességet és a két- kezességet. t Óvatos nevelés A balkezes gyermek ne­velése nagy tapintatot igé­nyel. A kifejezetten balkezes gyermeket kockázatos erő­szakkal jobbkezességre szo­rítani. S miután nehéz meg­állapítani, hogy a balkezesség milyen fokú, még a kellő hangnemű átszoktatásához is a legnagyobb óvatosság szük­séges. Ha azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk, tanítványunk határozottan balkezes, sem­miképpen sem szabad őt jobbkezességre szoktatni, mert a balkezes gyermek jobbkezességre való erősza- j kos nevelése a gyermek i idegrendszerében súlyos ■ funkcionális és pszichés zava­rokat idéz elő (beszédzavar, dadogás, a mozgás ügyetlen­sége, a megfigyelőképesscg és meg jegyző emlékezés csök­kenése, dacosság, szorongás, írási-olvasási zavarok, stb.). Könnyen kialakulhatnak ilyen idegrendszeri zavarok az olyan gyermek esetében is, akit rejtett, vagy részleges balkezesnek ítélnek, de a gya­korlat azt igazolja, hogy hangsúllyal a bal kezével te­vékenykedik, tehát közelebb áll a balkezességhez. Nem szabad tehát felesle­ges pszichikai terheléssel ne­hezebbé tenni a balkezes gyermek életét, hiszen úgy is sok nehézséggel kell megküz­denie a jobbkezesek számára kialakított világban. M. L. Köz!e!í©díás az ezredfordulón Elkészült az ország távlati közlekedési prognózisa Vidékre költöző városla­kók, elővárosi gyorsvasutak, mozgójárdák, többszintes alul- és felüljárók, magas vezetésű autópályák, és tö­méntelen mennyiségű gépko­csi — nagyjából ilyennek látják a jövőt annak a két vaskos kötetből álló tanul­mánynak a szerzői, akik az ezredfordulóig készítettek prognózist közlekedésünk várható fejlődéséről. Hárommillió gépkocsi? A legdöntőbb változást az elkövetkező 25—30 évben a gépkocsik számának fantasz­tikus ütemű növekedésétől várják a szakemberek: 2000- ben — a tanulmány szerint — a jelenlegi 400 000 sze­mélyautóval szemben csak­nem 3 millió hazai gépkoca.' közlekedik majd útjainkon, á minél több autónk lesz, annál ritkábban, és annál keveseb­bet utazunk velük. A sze­mélygépkocsik számának ilyen elképesztő növekedése minden bizonnyal nagy fej­törést okoz majd a város- fejlesztési szakembereknek.'' Háztömböket, utcákat kell lebontani, hogy parkoló au­tóink a városokban elférje­nek. 2000-ben ugyanis nem az lesz a legnagyobb gond, hogy járműveinkkel hol köz­lekedjünk. hanem az, hogy hol hagyjuk a parkoló kocsi­kat. A legpraktikusabb megol­dásnak a többszintes garázs­tömbök. és földalatti parko­lógarázsok építése ígérkez­nék. Ezek létesítése azonban jelenleg a legköltségesebb be­ruházások közé tartozik. Ezért valószínűleg nem ma­rad más hátra: a gépkocsi- forgalmat előbb-utóbb kikeli tiltani a belvárosokból. Mind­ez azonban elképzelhetetlen a városi tömegközlekedés korszerűsítése nélkül, amely­ben a gyorsvasutak építésé­nek jut a legdöntőbb szerep. Nemzetközi tapasztalatok alapján a városi forgalom viszonylag zökkenőmentes le­bonyolításának már a 600 000-es lélekszámú váro­sokban is nélkülözhetetlen feltétele a gyorsvasút. Urbánus életmód A városi utak zsúfoltságát azonban jó ideig i'nemcsak a gépkocsik számának növeke­dése fokozza. Magyarorszá­gon a becslések szerint még legalább 10—15 éven át szá­molni kell a városiasodás kö­vetkezményeivel is. A váro­sok, közöttük elsősorban Bu­dapest vonzó hatása előrelát­hatólag csak a 80-as évek vége, 90-es évek eleje körül csökken. A tanulmány készí­tői nagyjából ekkorra teszik azt az időszakot, amikor a lakosság városokba áramlása megfordul, és az urbánus életmód egyre kellemetle­nebb kísérő jelenségei — a áaf. a füst, és a zsúfoltság — . . miatt mind többen költöznek vidékre. Lazább szerkezetű elő- és kertvárosok épülnek majd ki a nagyobb városok több tízkilométares körzeté­ben. Az ezredforduló táján — az eddiginél gyorsabb az auto­matizáltabb változatban — továbbra is a vasút lesz az ország közlekedési rendsze­rének legfontosabb része. A vasútnál azonban sokkal figyelemre méltóbb változá­sok várhatók a közúthálóza­tunk fejlődésében. Közúti járműparkunk rohamos nö­vekedése egyre sürgetőbben veti fel az ország nagyfor­galmu autópálya-hálózatá­nak kiépítését. Ezek a gyors­forgalmi autóútak elkerülik majd a lakott településeket. Csak így biztosítható a vá­rosok közötti forgalom za­vartalansága. Az autópályákat és a váro­sokat külön bevezető autóu- takkal kötik majd össze. Ezeken a helyenként magas vezetésű pályákon lehet majd elérni a városi utak gerinc­vonalait, és a többszintes alul-, illetve felüljárókkal el­látott városi közielfedési cso­mópontokat. Többszintes kereszteződések A korszerű városi útháló­zat kialakításának azonban határt szab a népgazdaság anyagi helyzete. Budapesten például még napjainkban is több mint száz helyen szint­ben keresztezi a vasút a közutakét. Ezekben a keresz­teződésekben egytől egyig meg kell építeni az alul. és felüljárókat. A belvárosi cso­mópontokat az elkövetkező 25—30 évben sorra többszin­tes kereszteződésekké kell átalakítani. Az aluljárók eze­ken a helyeken mozgólépcső­ket kapnak, és a metró-áit- szállók környékén — ahol a legnagyobb tömegű gyalogos és járműforgalom találkozik — valószínűleg már az ez­redforduló éveiben szüksé­gessé válik az első mozgójár­dák építése is. A belvárosi bevásárló negyed nagy üz­letházainak áruellátása — a tanulmány szerint — 2000 tá­ján már szükségessé teszi a többszintes utak építését is. Ezek egyik szintjét a jármű-, másik szintiét a gyalogos forgalom számára alakítják ki, az áruellátáshoz pedig felszín alatti áruszállító alag­utak at kell majd tervezni. Iskolai „komputer“ A 110. számú Ipari Szak­munkásképző Intézet Sza- bolcs-Szatmár megye legna­gyobb iskolája. E tanévben a kihelyezett osztályokkal együtt mintegy kétezer-hét- száz tanulója van. Az új tan­évre 735 első évest vesznek fel. Mint minden évben, most is túljelentkezés várha­tó. Az iskola vezetősége mo­dernizálja a jelentkezők ada­tainak feldolgozását: úgyne­vezett kézi lyukkártyarend- szert alkalmaznak. Speciális adatlapokat — lyukkártyákat — készítettek erre a célra, s minden jelentkező számára kiállítanak egyet. Mintegy háromszázhúsz adatot kódol­tak — ez volt a legnagyobb munka. így például az inté­zet beiskolázási körzetét ki­sebb területekre osztották, 9 mindegyik külön 6zámjelölést kapott. Kódot kaptak a választott szakmák, a lehetséges szoci­ális körülmények, a tanul­mányi eredmények, az eset­leges kollégiumi igény st.b. így, ha egy autószerelőt ke­resnek, aki jól felvételizett, egy bizonyos körzetben lakik és első helyen választotta a szakmát, akkor a „kézi kom­puter” kezelője pillanatok alatt megkapja a választ A perforált szélű kártyák meg­felelő kódnyílásain átszűrt tűvel kiválasztja a követel­ményeknek megfelelő jelent­kezőket, így az esetleges azo­nos pontszámoknál is rang­sorolni tud a felvételi bizott­ság. Nagyon sok munkát ta­karítanak meg ezzel a mód­szerrel. (tgy» Megfejtették-© a papagáj­nyelvet A papagájok szayalrbőí, szótagokból álló „beszéd” ré­vén érintkeznek egymással. Kétszáz „szavukat” már si­került regisztrálni. Ezt _ a munkát egy fiatal amerikai kutató, Leslie Anne Wheeler végezte el. A madarak általában két akusztikai jel, a kiáltás és az éneklés segítségével érintkez­nek egymással. A madarak énekét már sokan tanulmá­nyozták. kiáltásaikat még so­ha. Wheeler kisasszony egy dél-afrikai madárra, a rózsa­szín nyakú papagájra specia­lizálta magát. Megfigyelték, hogy e madárfajtáknál a pá­rok rendkívül hűségesek egy­máshoz. Az amerikai kutató ezt a tulajdonságát használta fel a papagáj-nyelv megfejtésében. Mindenekelőtt megfigyelte, hogy a madarak minden egyes magatartásához más és más „mondat” tartozik. Ezek a „mondatok” tulajdonkép­pen a madarak kiáltozásának egész sorából alakulnak lei, amelyeket az emberi szóhoz hasonlíthatnánk. Wheeler kisasszony magnetofon segít­ségével elkészítette a papa­gáj-nyelv „szótárát”. Munkáját teljes siker ko­ronázta. Az elemzésből kide­rült hogy a „műveltebb” pá­rok 12 fajta kiáltást ismer­nek. a kevésbé tehetségesek mindössze ötöt. És ez még nem minden. Anne Wheeler még azt is megállapította, hogy vannak olyan hangok, amelyeket csak a nőstény ál­lat ad ki. más hangok viszont kizárólag a hímek sajátjai. A kutató megállapítása szerint a papagájok rögtönözni is tódnak sőt olykor „argóiban 'eszélnek”. Anne Wheeler bebizonyí­totta, hogy a hím állatok ki- ■árólag a párjuk hívására /álaszolnak. És ehhez nem szükséges, hogy lássák is a másikat, mert ezek a mada­rak nemre való tekintet nél­kül nagyon hasonlítanak egy­máshoz. tűrbomeghajtAsü szArnyashajö, A szárnyashajók gyors tő 'dításukat minde­nekelőtt sebességüknek köszönhetik: a folya­mi közlekedés gyorsaságát csaknem három­szorosára emelték. De az sem mellékes körül­mény, hogy nagyon gazdaságosak, beruházási költségük két-három hajózási idény alatt meg­térül. Jóllehet a szárnyashajó az időegységre vonatkoztatva több üzemanyagot fogyaszt, mint lapátkerekes vagy csavarhajtású előtti, de jóval rövidebb ideig, hiszen sokkal hama­rabb ér célhoz. így a fajlagos üzemanyagfo Riasztása kedvezőbb amazokénál. Az időmeg­takarítás pedig azt jelenti, hogy több fordulót tud megtenni naponta egy adott útvonalon a hajó. Szovjet konstruktőrök az elmúlt évek során egy egész szárnyashajó családot hoztak főire. Ennek egyik legújabb tagja a túrbomeg- b jtásű „Bureveszlnyik”, amely 150 utassal a délzetén óránkénti 100 kilométeres sebes­Cí‘?rarf»l halíld.

Next

/
Thumbnails
Contents