Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-16 / 39. szám

1974. feßruSr 18. mm-msr/MsiaKKB HÉT VÉGÉN Örömök V an, aki csak az esztendő végén vet számot, ké­szít mérleget sorsának alakulásáról. Én an­nál sokkal türelmetlenebb vagyok, minthogy kivárjam december utolsó napját, s egyébként is: megelégszem kisebb tételekkel is. Ezért aztán így hét végén szoktam elkészíteni saját mérlegbeszámolómat. Most, hogy éppen ezen fáradozom magányos órám­ban, nem hiszek lelki szemeimnek! Léteznék, hogy egyetlen hét alatt ennyi öröm c-heti az embert? Jól emlékszem, hétfőn, munkába jövet a zöldsé­ges bolt előtt rettenetes vágy fogott el, hogy megkós­toljam a primőr zöldpaprikát. Némi bűntudattal áll­tam be a sorba, mert azért mégiscsak túlzás öt fo­rintot kidobni egy kisujjnyi hegyes méregért, — de kezdődjék jól a hét, legfeljebb visszaspórolom a ci­garettán. „Négy forint” közölte az eladó nem is sejt­vén. hogy milyen nagy örömet szerez ezzel nekem. Szombattól hétfőig egy teljes forint áresés Kérem Kzépen. ez százalékban sem kevés! Később, reggelizés közben könnyeztem, csuklottam a paprika erejétől, de az a boldog tudat töltöttel, hogy ez a szenzációs áresés méltó válasz azoknak, akik örökkön az árak emelkedésével hozakodnak elő. Kedden kedvenc lapom sportrovatában kedvenc futballcsapatomról olvashattam magasan szárnyaló tudósítást. Két teljes gólt rúgtak edzőmérkőzésen az ellenfélnek, akik — bár a mérkőzésnek semmiféle tétje nem volt — végül örömükben kezet csókoltak a bírónak. Mert az igazság az — tudtam meg a tudósí­tásból — szegény vendégek akár tucat gólt is kap­hattak volna, s a hazaiak mind a 22 játékosa az Ajaxot megszégyenítően kergette a bőrt. Csak egy kis szerencsén múlott a vendégek katasztrófája. Minden­esetre ismét bízva bizhatunk: fiaink nagy becsvágy. gyal készülnek a tavaszi fordulóra, hogy azt követő­en a tudásukhoz illő helyet foglalhassanak el az NB IlI-ban, — miután felsőbb szervek úgy döntöttek, át­szervezik az egész magyar labdarúgást. K így a leg­több csapat egy osztállyal lejebb kerül. Hogy ebben mi az öröm? Annyi NB II-ős csalódás után végre si­kerélményekben is lesz részünk a „béközépen”. Szerdán? Szerdán végigjártam a boltokat, mert mindegyik azt hirdette, hogy most (csaknem) féláron vehete-’ meg azt, amit néhány napja még kemény százasokért adtak. Vettem is nyomban egy manapság divatos pizsama (csíkos) inget s hozzá egy nyakken- dőkollekciót. De a pénztárnál kiderült, hogy ez a két termék — tekintettel arra, hogy divatos, igen kere­sett áru — kívül rekedt a leértékelt holmik listáján. „Nosza tessék csak legombolni nyomban egyszer két­százhetvenet, meg száztizenötöt, az annyi mint, kü­lönben is közeleg a záróra.” Persze, mint minden, ez is nézőpont kérdése, az én esetemben némi csalódás, de ha arra gondolok, hogy tízezer más polgártárs hány milliót takarít meg a tél végi vásár lehetősé­geivel, akkor máris kisebb a bánatom. Elvégre ne legyen az ember én-centrikus, örüljön a más örömé­nek is, vagy pedig ne válogasson a boltban. Csütörtökön már úgy tűnt. öröm nélkül múlik el a nap, amikor kopogtak az ajtón, s belépett egykori iskolatársam, a nyurga Bérbéndi. Már nagyon régóta nem látott, s most direkt azért utazott be a megye­széli faluból, hogy találkozhassék velem. Annyi jót hall rólam, meg egyébként is, senkire nem emlékszik vissza olyan szívesen, mint rám: Emlékszem-e, mi- lyen jó hecceket csináltunk a rövidlátó tanárral, meghogy ő hányszor megvédett, ha verekedésbe ke­veredtünk. (Mindig félénk voltam, soha életemben nem akartam verekedni senkivel.) Ö csak folytatta: hiába, már akkor sejteni lehetett, hogy ki mire vi­szi. s ő meg volt győződve már akkor az én fényes karrieremről. (Azért is ülök most itt. naphosszat egy szobában, nyakig gonddal, korán őszülő halántékkal.) Mi tagadás, az effajta szavak simogatják az ember hiúságát, magam sem tagadom, hogy talán még egy kis pózt is felvettem, miközben úgy hulltak rám a dicsérő jelzők, akár a záporeső. Tiltakozni is próbál­tam. ne. azért mégsem, ugyan, — de ő csak mondta, mondta... Búcsúzáskor — majdhogynem elfelejtette! — megkért, beszéljek már X középiskolai igazgató­val, mert nagyon szeretné, ha a fia odakerülhetne, le­hetőleg kollégiummal... Pénteken sorozatban jöttek az örömök. Reggel, iskola előtt a gyerek kitette elibém az ellenőrző köny­vecskéjét, írjam alá az osztályzatot. Nem éppen a leghíresebb érdemjegy állt ott. ezért is titkolta az utolsó pillanatig. — de aztán férfiasán szembe nézett a nehéz feladattal. (Apja fia! Hurrá!) Aztán: a bolt­ban külön kérés nélkül becsomagolták a kiflit. (Té­vedni emberi dolog.) Ebédnél a főnök asztalához ke­rültem. így a legszebb szelet húsok egyikét emelhet­tem tányéromra. Majd a zebrán elsőbbséget adott egy autós, jóllehet sietős volt az útja, amit abból gon­doltam, hogy fájós fogát összeszorította, majd vicso­rított is hozzá... Vacsoránál valósággal úsztam a bol­dogságban: odakozmált az előző este készített tejfölös csirke, — világéletemben ki nem állhattam a tejfö­löst. Később kiégett a tévé biztosíték ja. így korán le- fekhettem. végre kialudhattam magamat. Minden jó. ha jó a vége, — így van ez a mai nappal is. Ugyanis ma nincs szabad szombatom, sze­rencsére be kellett jönnöm dolgozni, így nem kell el­szaladnom a piacra, kiverni a szőnyeget, megtisztíta­ni az ablakot, segíteni a nagymosásban, mint rende­sen „Sajnálom szivecském, vár a munka!” Angyal Sándor Olvasónk írja HOL PARKÍROZZANAK? Jön a tavasz. Megindult a stadionban is az élet. Egy-egy futballmérkőzésre tömegé­vel érkeznek és nagyon sokan autóval. Eddig a Garibald' utcán parkoltak zömmel Most, hogy lezárták a Krúdy utcát, a forgalom átterelődött a Garibaldi utcára. Hol fog­nak ezután a gépkocsik egy- egy mérkőzés alkalmával áll­ni? Gondoltak-e erre az ille­tékesek? Vagy talán az igen forgalmas Sóstói utat fogják elfoglalni, esetleg a járdára, a parkosított részre fognak beállni a kocsik? Érdemes volna ezzel foglalkozni — írja levelében Nagy János nyíregyházi olvasónk. Szalagon ellenőrzik az flvegp ön tőformák felületét. Kádakban különböző hőfokon 20—23 órás kezelésnek vetik alá a lencséket Európában csak itt Műanyag szemüveglencse Mátészalkáról Hírt adtunk már arról, a nagy munkáról, amelyet Mátészalkán a Magyar Op­tikai Művek építésénél vé­geznek. Az átadott üzem­csarnokokban alig tanulták meg a dolgozók a szemüveg- lencsék nagyüzemi gyártását, máris új termék előállítását tanulják vezetők, és dolgo­zók. Az Egyesült Államokból megvásárolt gyártási jog alapján Európában egyedül Mátészalkán kezdték meg a műanyag szemüveg len­csék készítését. 1972. december. Az első tárgyalás a licenc vásárlá­sáról. 1973. március. Tanulmány­út az Egyesült Államokba. 1973. november. Mátészal­kán megkezdik a próbagyár­tást. 1974. január. Napi ezer export minőségű műanyag szemüveglencse. 1974. december. Egymillió műanyaglencsét gyártanak. Elek Emil képriportja. Magyar László az öntőformákba folyékony műanyagot ereszt. vj ku\Yv. Boraszat A közismerten „ízes” szak­mának. a borászatnak tan- és kézikönyvét tartja kezé­ben az olvasó. Ez a szakma azonban nemcsak hangula­tos. hanem nehéz is. amit a pályára készülő borászok és a gyakorló szakemberek egy­aránt tanúsíthatnak. E tantárgyat legfelső szin­ten oktató szerzői gárda ki­tűnő munkát végzett. A bor­ról mindent összegyűjtött: történelmet, a mai borászati üzem tervezését és berende­zését; a szőlő feldolgozását; az erjedés kémiáját; a bor kezelését, tárolását es vizs­gálatát; a borkülönlegessé­gek és pezsgők készítését; a bor kereskedelmét és a bor bírálatát. Tulajdonképpen a mű ha­sonló címmel — tíz éven belül Kádár Gyula szerkesz­tésében — harmadszor jele­nik meg. Az előző kiadások­kal csalt címében és néhány fejezetében azonos; ezek ad­ják a szakma alapvető el­méletét. Azonban a borászat is — mint minden fejlődő termelő ágazat — az utóbbi időben szinte minden rész- folyamatában gyorsan és sokat változott! Más lett a borízlés, sőt más fajtája sző­lőket telepítettek. Ebből az is következik, hogy a ®a borász szakembere új mó­don, korszerű gépekkel, ma­gas szintű kémiai tudással képes csak az előtte álló fel­adatokat megoldani. Ezek közül is legfontosabbat: min­dig, minden körülmény és adottság mellett — a címkén feltüntetett minőségű és faj­tára jellemző bőrtípust „for­galmazni”, mert a fogyasz­tók keresik a már egyszer kipróbált és megkedvelt jó bort. s észreveszik, ha nem azt kapják! A könyv alapvetően a fel­sőszintű borász szakemberek tan- és kézikönyve, de a té­mával ismerkedő, kevésbé képzett szakember is jól hasmosíthatja. KIVÁLÓ TANVLŐK Tíz szakmában vetélkedtek „A szakma kiváló tanuló­ja” verseny megyei döntői zajlottak Nyíregyházán feb­ruár 14-én. Tíz szakma utol­só éves szakmunkás jelölt jel­nek legjobbjai mérték ősz* sze tudásukat gyakorlati é* elméleti feladatokon. A 110-es számú intézet sikerei­nek jegyében telt el á nap, hiszen minden szakmában az ő tanulóik képviselik Sza- bolcs-Szatmárt az országos versenyen. A Volán vállalat alig né­hány hónapos új tanműhe­lyében a nyíregyházi”a kis- várdai és a mátészalkai szak­munkásképző nyolc autósze­relő-tanulója kezdte meg a háromórás gyakorlati vizs­gát. A munkát, az idő lejár­tával senki sem fejezte be, így a zsűri azt értékelte, ki tette meg a legtöbb lépést a feladat megoldásában. Az elméleti vizsga után Erdei Csaba bizonyult a legjobb­nak. A karosszérialakatosok versenye is itt zajlott, az el­ső helyezett Igaz Géza lett. A Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat a hegesztő és a gép­szerelő-géplakatos szak­munkástanulók versenyé­nek adott helyet. A hegesztő szakma képviselői tízen, a géplakatosok tizenketten in­dultak. A versenymunlca összetett, sokrétű ismerete­ket és felkészültséget kí­vánt a versenyzőktől. Pon­tosság és balesetmentes mun­kavégzés: ezek voltak az alapvető követelmények. A balesetvédelmi óvó rendsza­bályok megtartását külön figyelemmel kísérték: azok megszegőit a zsűri kizárhat­ta a versenyből. A 'megje legjobb hegesztőtanulója Csalami Tibor, a legjobb gépszerelő-géplakatos Gönczi Mihály. A HAFE nyíregyházi gyár­egységében a leendő vas- és fémszerkezeti lakatosok ver­senyeztek, tizenegy fiatal. A feladatuk egy acélvázas csarnokszerkezet fedélkötő bekötésének elkészítése volt — modellméretben. A szer­kezet talapzatát a házi ver­senyek soi’án már megcsi­nálták, így most kiegészül- tek a modellek — újabb szemléltetőeszközökkel gaz­dagodott a gyáregységben dolgozó 320 szakmunkásta­nuló. A legtöbb tudásról Imre Balázs tett tanúságot. A nyíregyházi 110-es szá­mú szakmunkásképző in­tézetben öt verseny is zajlott csütörtökön. A forgácsolók előbb az elméleti tudniva­lókról adtak számot: a többi versenyhez hasonlóan itt is a szakmai ismeretek és az anyagismeret volt a legfon­tosabb. A nyolc intézet tizen­hat versenyzője közül né­gyen már az elméleti vizsga után elbúcsúztak, a tovább­jutók pedig hozzáláttak a gyakorlati feladathoz, a vizsgamunkának is beülő munkadarab esztergálásá- hoz. Márföldi József kép­viseli megyénket az országos versenyen. A szakmunkás- képző intézet még ez évben új tanműhely-komplexum­mal és kollégiummal gaz­dagodik. Az épülő műhelyek nagyrészt a tanulók munká­ját dicsérik, — a központifű­tés-szerelők megyei verse­nye is itt zajlott. A tiszavas- vári és nyíregyházi intézet nyolc tanulója dolgozott há­rom és fél órán át a szobák radiátorainak bekötésén. Délután aztán ők is elméleti vizsgát vettek részt: Bíró Gyula lett a győztes. A ver­seny minden ágának kó-cié- seit a megyei tanács szakbi­zottsága állította össze 7— a megye szakmunkásképző in­tézeteinek beküldött téma­javaslatai alapján. A szobafestő-tanulók az intézet tornatermi öltözői­nek kifestését kapták gya­korlati feladatul. A legjobb munkát Mráz József végez­te. A kőműves- és ácstanu­lók a SZÁÉV által épített új kollégiumban dolgoztak: munkájuk és versenylapjaik nyomán a bizottság úgy dön­tött, Kiss Ernő és Vajner László versenyez majd a megj*e széleiben. 1 |r I 1ÉS|MP vrwP I V I *ww I 1 mm I I \ i ' •:z*Ey* ' a -- -v ' ms** l Ir l' ÉjjÉ' "lÉyifilL V ..'.rt vf'1' ,v. . j.

Next

/
Thumbnails
Contents