Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-02 / 27. szám
Mi. 'tíBnit t kelet-magyarorszáG HÉT VÉGÉN ígérgetők — Ismerik a mondást: „Nagyon szegény ember az. aki ígérni sem tud.” — Akkor nálunk igen csak gazdagok a vezetők. 3k ígérni aztán tudnak! Csak az a baj, hogy ezek- mi az ígéretekből vajmi kevés teljesül. Szatmár egyik üzemében hangzott el ez a párbeszéd, többek előtt. S a többek bólogattak. Az előz- nényhez tartozik, hogy ezen a szűkkörűnek alig nevezhető beszélgetésen szóbajött egyebek között az izemi demokrácia is. Több egyszerű munkásember ezt úgy fogalmazta: „Üzemi demokrácia az. ha nejem van egy javaslatom, vagy egy személyes gon- iom, azt nyugodtan elmondhatom, mert akik meghallgatják. és tehetnek a megoldásért, cselekedni is fognak.” Mások kiegészítették azzal, hogy ez a személyes gond sokféle lehet: órabér, prémium, lakáshiány, beutaló üdülőbe, vagy a közvetlen felettes durva hangja, stb. Az a bizonyos ígéret egyebek között a béremeléssel kapcsolatban hangzott el. Azt mondta a portás: „Bementem a? irodára, jelentettem a főnökömnek, hogy kínálkoznék egy jobb állás, havi ezer forinttal többért. Szeretném, ha elengednének.” Meghallgatni meghallgatták, aztán el is hangzott az ígéret. hogy itt is lesz még béremelés. — de minden maradt a régiben. A portást nem engedték el hozzájárulással, csak úgy mehetett volna, ha kilép, az pedig már neki, közel a nyugdíjhoz, bizony nem gyerekjáték. De maradjunk az ígéreteiknél. Fején találta a szöget aki úgy fogalmazott: „Jó embert mutat a főnök, ezért ígér fűt meg fát a valóra váltással pedig már nem törődik, talán fejben sem tudja tartani valamennyit.” Ilyen jóemberekkel nem is ritkán találkozhatunk. Klasszikus példája ennek az a téeszelnök, aki már tíz éve mindig ráfizetésről tud beszámolni a mérlegzáró közgyűlésen, de a szünetben megkérdezi az idősebb téesztagokat egészségi állapotukról, meg arról, hogy van a kisunoka. stb. „Aranyos ember, mindenkihez van egy jó szava” — hangzik itt is ott is a vélemény, s ez egy kicsit már el is homályosít- ía azt a kellemetlen érzést, amit a vékony borítékok keltenek. Vajon honnan ered, mi táplálja az effajta szándékot? A válasz egyszerű: aki nem tud, vagy nem akar tettekkel bizonyítani (mert az ugye munkával is jár), az ígér. Az ilyen vezető minden alkalmat megragad arra. hogy növelje népszerűségét, hogy ő mindenkinek tessék. Olykor már-már beteges mániává válik nála a pillanatsikerek vadászata, az, hogy ő mindenkor többnek tűnjék annál, aki. De mi köze mindennek az üzemi demokráciához? Nagyon is sok köze van hozzá, hiszen nincs önmagában, légüres térben üzemi demokrácia. Mert miként az említett üzem munkásai a maguk egyszerűségével fogalmaztak: ez a hétköznapok apró-cseprő ügyeiben mutatja meg igazi arcát. Ennek az üzemi demokráciának elsősorban a vezetők és a vezetettek közötti viszonyban kell megnyilvánulnia. Abban például. hogy nem csak beszélünk róla. mindenki nyugodtan mondja el véleményét, meghallgatjuk és hasznosítjuk, — sokkal inkább abban: cselekedjünk is a gondok csökkentéséért, a legkisebb értékű javaslatok megvalósításáért is. Ellenkező esetben visszályára fordulhat a sokat emlegetett üzemi demokrácia. Mert azok az emberek, akik több ízben tapasztalják, hogy pusztába kiáltott szó. amit felvetnek. nemcsak önérzetükben sértettek, hanem lassan passzívakká is válnak a termelési tanácskozáson, az üzemi fórumon, vagy más alkalmakkor. A jó üzemi légkör kialakítása természetesen nemcsak a vezető kötelessége. Felelősek ezért a beosztottak és, akik ha csupán magukat emésztik bizonyos problémák miatt, de nem szólnak ellene, mert óvakodnak mindenfajta konfliktustól, nem is kérhetnek számon semmit. A nagyobb felelősség mégis azokra hárul az üzemi demokrácia megvalósításában, akik mások helyett, a kollektívák nevében naponként döntenek, mert posztjukat ezzel a joggal is felruházták. A vezető ígérete a dolgozó szemében végérvényesnek tűnik. Akinek húsz filléres órabéremelést ígért a művezető, vagy jelentősebb összeget lakásépítéshez az igazgató, hazamenve örömmel dicsekszik a családjának. talán nyugodtabban is alszik problémája megoldódása reményében. Az ilyen ember csalódása korántsem magánügy. Hallanak róla a munkatársak, ők is felháborodnak, nyugtalanabbá válik a légkör, nehezebben megy a munka. Hosszan sorolhatnánk még egy-egy elhamarkodott ígéret, valamely fel nem fogott javaslat utóhatásait. Ezért is mondjuk ki: az üzemi demokrácia korántsem kampány-feladat, amelynek C6ak a termelési tanácskozásokat megelőző napokban kell magasan szárnyalnia. Az üzemi demokrácia hétköznapi valóság, — azzá kell válnia. Angyal Sándor Fejőgép a háztájinak Februártól megyénkben is nagy hiányt pótolunk azzal, hogy a háztáji gazdaságok megfelelő fejőgépet vásárolhatnak. Mintegy 40 ezer darab tehén és vemhesüsző van a háztájiban. A tehéntartáson belül a nehéz munkák közé tartozik a kézi fejés. Ennek gépesítése nemcsak az idősebb, fáradtkarú embereken hanem a fiatalokon is segít, mert kiiktatja a fizikai munkát. A gép két gumikereken mozog, 220 vattos világítási árammal működik. A fe- jési idő tejhozamtól függően 4—8 percig tart. Tisztítását minden használat után el kell végezni a boltokban kapható tisztító szerekkel. Karbantartása egyszerű, mert a szerkezete is az. (Például kenni sem kell a forgórészeket.) A meghibásodás lehetősége így csekély. Ha mégis előfordulna, úgy cseregépet biztosít a gyöngyösi Agromechanikai Szövetkezet. amely ezt gyártja és forgalmazza. Bővebb felvilágosítást a járási hivatalok főfelügyelői adnak. A gép könnyít az állattartók helyzetén, és higiéniku- sabb tejet biztosít a tejfel- dolgozó üzemeknek is. Jól segíti a szarvasmarha program megvalósítását. Használhatják ezt a tsz-ek is _ az elkülönítő-ellető istállóikban. Szűcs István A ZIE tehergépkocsik 2-es szemléjét végzik a Kelet-magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vallalat tmk-műhelyében. (Elek Emi! felvétele) A látás nevelése Bér és kedv i Érezhetően megnőtt a dol- gőzök munkakedve. Egyik munkás a Nyíregyházi Papírgyárban elmondta, hogy a KB 1972 novemberi határozata nyomán foganatosított bérintézkedések eredményeként havonta 450—500 forinttal keres többet most, mint annak előtte. Egy mgsik dolgozó arról tájékoztatott, he \y e bérpolitikai intézkedés eredményeként sikerült lv- készüléket vásárolnia a családjának. Máshol a bútort cserélték ki vagy a takarékbetét szaporodott, hogy mihamarabb új lakásba kölöz- hessenek. Nem lehet azt mondani, hogy ma már rózsás mindenkinek a keresete, de jelentős a feilődés; jő hatással van a termelésre, a termelékeny-- ségre, a munkások hangulatára. az üzemi légkörre m Újra otthon, diplomával Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán 1969-ben alakult a rajz tanszék. Egy tanár, 28 hallgató: ennyi volt az új tanszék létszáma. Négy év múlva, 1973 júliusában 19 hallgató kapta meg a diplomáját. mely biológia-, földrajz-, matematika-, illetve magyar, rajz szakos általános iskolai tanárrá minősítette őket. „Kartársak lettünk...’* i — Mi voltunk: az „első eresztés” — mondja mosolyogva Fábián Béla, a Csengéid Petőfi Sándor Általános Iskola rajztanára. — Addig csak levelező úton lehetett ezen a főiskolán rajztanári diplomát szerezni. A nappali tagozatos képzés lényegesen különbözik attól, és... úgy gondolom, az eredmény is. — Egy meglehetősen szokványos kérdés: találkozott-e — egy tantestület fiatal tagjaként — olyan nehézséggel, ami mint kezdő pedagógusnak különös gondot okozott? — Az én problémám nem általános, de viszonylag gyakori — minden olyan pályakezdő fiatal szakember gondja, aki saját falujába kerül vissza az egyetem, főiskola elvégzés- után. Az iskola tantestülete zömmel olyan idősebb tanárokból áll, akik annak idején engem is tanítottak — ugyanis ide jártam általánosba. Most kartársak lettünk, s azt hiszem, érthető, hogy sokszor zavarban vagyok... Más szempontból azonban előnyös, hogy nem idegenek közé kerültem. Az a segítő- készség, amivel fogadtak, nagyon jólesett, sok kezdeti akadályon átsegített. — Szakmai, tehát konkrétan a rajztanításhoz kap. csolódó segítséget kapott? — Ezen a téren egyedül vagyok. A rajzot előttem mindig más szakos helyettesítők tanították, és — sajnos. ez tény — meglehetősen szakszerűtlenül. A legfőbb hiba — s ebbe még mi, a főiskolán is beleestünk — hogy ugyanolyan „tantárgyként” kezelték, mint a többit. Minden tárgynak megvan a maga sajátos arculata — ez különösen vonatkozik az úgynevezett „készségtárgyakra”, az énekre, testnevelésre, rajzra... Csak magamra támaszkod. hatom — az eddig tanultakra és a lassan gyűlő tapasztalatokra. A „pallérozott“ látás — Milyen körülmények között tanít, milyen segédeszközök állnak rendelkezésére? — Az iskola ebben a tanévben költözött új épületbe Nagyszerű, világos termet kaptunk rajzteremnek —sok kartársam vágyódik ilyen után. Sajnos, a modellek szinte teljesen hiányoztak. Ami van, azt már mj gyűjtöttük a gyerekekkel Nagy lelkesedéssel hozták a sole látszólag hasznavehetetlen tárgyat — mosószeres flakonoktól a régi cserépköcsögig. A rajzszertárba igyekszünk gyűjteni a községben még fellelhető nép- művészeti alkotásokat is — megalapozva egy, a tanulók művészeti nevelésében nagyon fontos népművészeti gyűjteményt. — Kevés szót ejtettünk: eddig a legfontosabbról: a gyerekekről. Milyen tapasztalatokat szerzett a tanításban? — őszinte leszek: elkeserítőeket. Még csak egy félévet tanítottam, s az első benyomások megriasztottak annak ellenére, hogy utolsó éves koromban itt voltam gyakorlótanításon. Azon kívül csak a főiskola gyakorlóiskolájában álltunk az osztályok elé. A tanítványokért érzett felelősség: ez csak itt, a „valódi” tanításikor bukkant fel. A gyakorlóban a tanulókat másodlagosnak tekintettük — nem őértük, hanem az óraterv .megvalósításáért” tanítottunk... Ez. zel elsősorban mi vesztettünk! Ez az egyik, az én oldalamon lévő akadály. A másik a tanulók „rajzi” felkészültsége. Nem a rajzolni tudásra gondolok itt, hanem a „pallérozott” látásra. Arra, hogy a szemünk a legfontosabb érzékszervünk, az ezzel szerzett tapasztalatok késztetik a legnagyobb munkára az agyunkat. A tárgyak térbeli, egymáshoz viszonyított helyzetének felmérése, a .mindenütt jelenlévő színek harmóniájának vagy diszharmóniájának felismerése, egy-egy tárgy felépítése törvényszerűségeinek megállapítása: ezek a tudatos. az aktív látás alaovető követelményei. Ennek a fej. lesztése-nevelése a rajztanítás legfőbb feladata. Egyik eredménye lehet, hogy az emberek keressék és igényeljék környezetükben, öltözködésükben, használati eszközeikben a forma és a tartalom, a funkció összhangját — a szépséget. Az én tanítványaim — és még hány gyerek, felnőtt! — igen alacsony szinten állnak ezen a téren — s ez nem az ő hibájuk... Nem melléktárgy . •« — A rajzórát a legtöbben távolról sem tekintik ilyen nagy jelentőségűnek... — Sajnos! „Melléktantárgynak” tartják — s itt nem a szakmai sovinizmus szól belőlem. „Kiteszünk az asztalra valamit, és a gyerekek azt lerajzolják” — mondják sokan, így a kívülállók, a szülőik is csak eny- nyit látnak a rajztanításban. Ezt a tévhitet csak eredményekkel. „látványos” kiállításokkal — és elsősorban a gyerekek megnyerésével lehet eloszlatni. A második félévben rajzszakört szeret, nék szervezni, itt lehetőséget kapnának a vállalkozók az önálló munkára is. A külön, böző pályázatokra elküld- tünk jó néhány gyerekrajzot, az iskolában is szeretnénk bemutatni a legjobb munkákat. Ha a gyerekek megkedvelik a rajzórát, örömmel, szívből dolgoznák rajta — az már fél győzelem. Otthon, a családban a gyerek fontos formálóerő — rajta keresztül a családra is hatással lehet az iskola... — Vagyis az eredményes iskolai „látásnevelés” szélesebb körben is gyümölcsözhet? — Biztos vagyok benne. Ha egy kisfiú otthon megjegyzi: úgy látja, nem jó a falak és a bútorzat szín- összhangja — akkor már valami elkezdődött... Tarnavölgyi György párt bérpolitikai intézkedése. Ezt annak idején a nevem-« béri párthatározat a következőkben rögzítette: „1973 március 1-től külön központi bérintézkedéssel az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét átlagosan S százalékkal, az állami kivitelező építőipar munkásainak és művezetőinek bérét pedig átlag 6 százalékkal fel kell emelni.” Sőt még arra is kitért, hogy ezt differenciáltan kell végrehajtani, figyelem- bevéve a szakképzettséget, a teljesítményt, a nehéz fizikai munkát, s előnyben kell részesíteni a nagyobbrészt nőket foglalkoztató, több műszakban dolgozó üzemeket. Szabolcs-Szatmárban & párthatározatból eredő köz-j ponti bérintézkedés, bérrendezés az ipart és építőipart számítva 31 ezer embert érintett, mintegy 41 millió bérkihatással. A vállalati saját bér- fejlesztéssel együtt helyenként az ipari munkások átlagbére 12 százalékkal, megyeiles 6—8 százalékkal nö- vekyletf. Az egy foglalkoztatottra jutó átlagkereset az iparban 2230 forint, a szolgáltató ágazatban 1970 forint. Az építőiparban, a szállításnál, s egyéb nem termelő ágazatokban 2600 forint. Az erdő- és vízgazdálkodásnál, valamint a kereskedelemben 2300 forint. A szocialista iparban foglalkoztatott munkások átlagos havi bére azonban nálunk Szabolcsban a központi bérintézkedések ellenére is még mindig 400 forinttal alacsonyabb, mint az országos átlag. Ez még azzal sem magyarázható, hogy az iparnak eltérő a szerkezete. Kétség-, télén, hogy a központi bérintézkedés serkentő hatással volt, lényegesen csökkentette a korábbi feszültségeket. Megyénk üzemeinek, a gazdasági, párt, társadalmi vezetőknek a jövőben még következetesebben kell azon munkál- kodniok, hogy azt az indokolatlanul nagy aránytalanságot fokozatosan csökkentsék a főváros, és a vidék bérarányaiban. F. Ki Feriit és városépítés Tudományos előadások fiatal műszakiaknak Az Építőipari Tudományos Egyesület ifjúsági tagozata elfogadta az 1974. évi programját, melynek értelmében a kultúrális rendezvényeken kívül hét tudományos előadást szerveznek az ifjú szakembereknek. Az előadásokon szó lesz a perlit felhasználásáról az építőiparban, a korszerű alapozási módok, az alapozások számítógépes tervezéséről, a korszerű városépítési elvekről, a várostervezés új útjairól, az iskolák, nevelési központok tervezése és kivitelezéséről. Nyíregyháza távlati távfűtés hálózatának elképzeléséről, a gázellátás tervezéséről, kivitelezéséről, az egycsöves fűtésről, valamint a zalaegerszegi sportcsarnok tervezéséről (miskolci terv) és a vállalat házi pályázati terveinek ismertetéséről. A program tartalmazza még a Szabolcs-Szatmár megyébe készülő végzős műegyetemi hallgatókkal a kapcsolatfelvételt, főleg a megyénkét érintő diplomatervez előadáson történő ismertetését. Vállalták az oly régen tervezeti műszaki bál szervezését, melyet március 2-án rendezned meg. Állandó kultúrprogranv. ként február 4-től minden hétfőn és pénteken a Vásárhelyi Pál építőipari és vízügyi szakközépiskola és a mezőgazdasági főiskola gépészkarával közösen szervezik a klubestek műsorait, a MTESZ nyíregyházi székházi zábaa,
