Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-11 / 8. szám

1 étatí SS^ET-MAQYARORSZAÖ 11333] VARSÓ A VDK külügyminisztériumának válasza az USA fenyegetéseire ,.Lenin eszméi és a nemzet­közi munkásmozgalom” té­májáról nemzetközi tudomá­nyos értekezlet kezdődött szer­dán Varsóban bolgár, cseh­szlovák, lengyel, magyar, mi" - 1 ^o'K-beli, román és szovjet tudósküldöttség rész­vételével. A konferencia központi re- fe-átumát „A békés egymás meHett élés lenini elve és az lde-óógiai harc időszerű kér­dései” címmel J. Lukaszewicz, a LEMP KB titkára és „a le- nimzmus és a nemzetközi osztálvharc” címmel T. Tyi- mofejev szovjet professzor tartotta. A nemzetközi tanácskozást fi T —"ível Tudománvos Aka­rj« "’a és a LEMP KB mellett rr dó társadalomtudomá­ny főiskola Lenin halálá­nál- közelgő SO. évfordulói? alkalmából rendezi meg. ASSUNCION A parguayi kormány szer­dán politikai menedékjogot adott Victor Paz Estenssoro volt bolíviai elnöknek, aki előző este a nemzeti forradal mi mozgalom öt másik tag­jával érkezett az országba Paz Estenssoro semmiféle politikai nvilatkozatot nem tett a sajtónak. Bolíviában ahonnan száműzték, felfor­gató tevékenységgel vád alá helyezték. Hat héttel azután hogv Estenssoro pártja névé ben megvonta támogatásé1 Huge Banzer tábornok kor­mányától. BONN Nyugat-Németország a jö­vő héten a Közös Piac mi­niszteri tanácsa elé terjeszti Nixon amerikai elnöknél azt a javaslatát, .hogy az érdekek kiegyenlítésére külügyminisz­teri szintű tanácskozást tart­sanak az energiatermelő és energiafogyasztó országok — közölte csütörtökön Ármin Grünewald kormányszóvivő. A szövetségi kormány — mondotta Grünewald — elv­ben helyesli a külügyminisz­teri értekezlet összehívását A kancellár — aki egyben a Közös Piac soros elnöke — azzal a céllal terjeszti elő Brüsszelben az amerikai in­dítványt, hogy kialakítsák a „kilencek” közös álláspontját, majd ennek megtörténtével válaszol Nixon elnök üzene­tére. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tériumának szóvivője január 8-i nyilatkozatában erélyesen elutasította az Egyesült Ál­lamok fenyegetődzéseit és Nguyen Van Thieu háborús uszító kijelentéseit. Mint a nyilatkozat eir’é- keztet: J Schlesinger, az Egyesült Államok hadügymi­nisztere 1974. január 6-án azzal fenyegetőcizött, „na­gyon is lehetséges, hogy Nixon elnök felhatalmazást fog kérni a kongresszustól arra. hogy a saigoni hadse­reg támogatására Észak-Vi- etnam ellen vesse be az amerikai légierőt, ha Észak- Vietnam átfogó offen?,ivát indítana a dél ellen”, A VDK külügyminisztériu­mának nyilatkozata felhívja a figyelmet arra, hogv Schlesinger kijelentései nyo­mon követték Thieu saigoni elnök még orcátlanabb nyi­latkozatait. amelyek szerint „Dél-Vietnamban nem lesz sem általános választás, sem béke”, lehetséges, hogy Zaki Al-Jamani szaud- arábiai olajipari miniszter és Belaid Aba'esszalam algériai ipar- és energiaügyi minisz­ter csütörtökön Rómába ér­kezett, hogy a kőolajembargó kérdéseiről tanácskozzék az olasz vezetőkkel. A két arab miniszter, a kőolajtermelő arab országok szószólójaként, már járt a többi nyugat­európai országban. Rómában fogadta őket Giovanni Leone köztársaságir elnök is. ^Prog­ramjuk további részeként ta­lálkoztak f<ék' találkoznak Ru­mor miniszterelnökkel, Moro külügyminiszterrel Giolitti gazdasági tervezésügyi mi­niszterrel, De Mita iparügyi miniszterrel és Gullottival, az állami vállalatok minisz­terével is. Jamani és Abdesszalam Rómában is kifejtette az arab országok álláspontját a közel-keleti konfliktussal összefüggő olaj embargóról és az áremelésről, amely az olajtermelő és felhasználó országok viszonyának átala­kítását célozza. Olaszországot mindkét probléma érzéke­nyen érinti. Az olasz kormány minded­dig nem tudott dönteni, mi­„megszákítja a tárgyalásoikat a kommunistákkal”, g hogy a saigoni hadseregnek „a kommunisták el len őrizte térségeken belül kell táma­dásokat indítaniok”. J. Schlesinger kijelentései a vietnami néppel szemben provokációt, az egész világ béke- és igazságjszerető köz­véleményével, így az Egye­sült Államok haladó közvé­leményével szemben is kihí­vást jelentenek. A demokratikus Vietnám külügyminisztéri urnának nyilatkozata végül erélyesen arra sürget az Egyesült Ál­lamokat és a saigoni kor­mányzatot, hogy szigorúan hajtsa végre a Vietnamról szóló párizsi megállapodás és az 1973. június 13-i közös közlemény összes rendelkezé­seit. k „A saigoni fél visszautasí­totta m; '-’lkat a pontokat, amelyet a felek koráb­ban már megállapodtak és újabb feltételeket szab” — lyen utat választ a nehézsé­gek leküzdésére: az arab or­szágokkal kialakítandó köz­vetlen kétoldalú kapcsolatok erősítését választja-e (kőolaj­szállítások fejében ipari ter­A chilei hazafiak felhívás, ban szólították fel az egész világ dolgozóit és demokra­táit, akadályozzanak meg a chilei katonai 'untának tör­ténő mindennemű fegyver- és lőszerszállítást. Mint a L’Humamté írja. e felhívás december végén fogadta el Santoagóban az Unidad Po­pular pártjait, a keresztény- demokratákat és más erőket képviselő, s a fasiszta dikta­túrával szembe helyezkedő demokraták egy csoportja. — Chile a legkegyetlenebb diktatúra alatt sínylődik — hangzik többek között a fel­hívás. — A fasizmus már eddig js chileiek ezreit gyil­mondotta csütörtökön á két­oldalú katonai vegyes bizott­ság küldöttség vezetőinek ülése után nyugati tudósítók­nak adott telefon-interjújá­ban a DIFK szóvivője. Kö­zölte még: a saigoni kor­mányzat továbbra is ragasz­kodik ahhoz, hogy a fogoly­csere folytatása előtt a hely­színen szemléljék meg a fog­lyok átadásának színhelyeit. A dél-vietnami felek két­oldalú katonai vegyesbizott­ságának küldöttségvezetői csütörtökön háromórás rend­kívüli ülést tartottak, de Sai­gon újabb kibúvói és felté­telei miatt ezúttal gém sike­rült kimozdítaniuk a holt­pontról a problémát, jóllehet január 4-i ülésükön elvben már megállapodtak a fogoly­csere folytatásában. A Thieu-rezsim most azzal a mondvacsinált ürüggyel próbálja halogatni az akció megindítását, hogy a DIFK ellenőrizte Lqc Ninh repü­lőterének futópályája meg­rongálódott, s kijavítása „legkevesebb 20 napig fog tartani.” rnékek exportja, a nagy olaj- társaságok fokozatos kikap­csolása útján), vagy a fejlett ipari országok közös, Wash­ington vezetésével történő fellépését segíti elő. kotta meg, folytatni- fogja az elnyomást és agyonlöveti Ö’ Higgins. Bai ma céda. Reca­baiTen és Aguirre Cerda né­pének fiait. Az egész ország hatalmas börtön. A városok­ban. a munkásnegyedekben, vidéken és a bányákban éj­jel-nappal géppisztolylövések, nagykaliberű ágyuk lövései hallhatók. A tábornokok, akik Salvador AUendének, az ország törvényesen megvá­lasztott elnökének meggyil­kolása után jogtalanul ma­gukhoz ragadták a hatalmat, folytatják véres orgiájukat, mert naponként a lakosság egyre több csoportjának el­lenállásába ütköznek. Arab miniszferek Rómában Chilei felhívás A tábornokok egyre több eHenáilásba ütköznek.—. 61. „A magas -rendelkezések folytán, mint a végrehajtási négyszög parancsnoka jelen­tem, hogy a halálos ítéletet és""'1-' -négy golyó, kilenc pedig kötél által a mai na-' pon a törvényeknek megfele­lően pontosan végrehajtat­tak. Semmiféle zavaró inci­dens nem történt A magas rendelkezések folytán a kivégzettek a kivégzés helyén maradtak megfelelő őrség­gel. A zászlóalj tíz óra és fél­kor laktanyájába bevonult. Tichy őrnagy zászlóalj parancsnok”. És a másik akta: A magas várparancsnok- sagnak. Mint a tegnapi kivégzések­hez kivezénvelt zászlóalj parancsnoka, jelentem a kö­vetkező esetet. Tegnap, az akasztás után a kivégzettek ítéletvégrehajtását követően a helyszínen nagyobb nép- csoportosulás történt. Fel­szólítottam a jelenlévő papo­kat. hogy az eseményekről szóljon valamelvikük néhány szót a népnek. Eleinte vo­nakodtak, míg végül az egyik pan — mivel karingben volt, tehát valószínűleg a kM '’-"sók közül — rövid beszédet mondott, melyet lát­szólag a nép helveselt. Én a beszédet nem értettem, mivel ezen m-c >■•><? nyelvén szólott. Tegnap este a Hajó ven­déglő Zlahal nevű pincé­re figyelmeztetett, hogy a pap magyar beszédében a kato­naságot és állítólag legfel­sőbb személyeket is gyalázó kifejezésekkel illetett és a kivégzettek tetteit magasz­talta. Nevezett Zlahal pin­ce- >bb tanút is meg tud ne­vezni. További eljárás végett ezt feljelentem. Tichy őrnagy”. Elárulja ez az ocsmány irat, hogy Haynau kezében is megfordult. A dátum szerint október húszon negyedein érkezett a táborszernagyhoz, aki a következő megjegyzést firkán tóttá a papírra: „Az egyedüli helyes eljárás lett volna, ha a papot rögtön felkoncolják. De. most, hetek múltán, ad acta”. k Még mindig nem elég a bosszúból. Változatlan siet­séggel folynak tovább a had­bírósági tárgyalások. Egész csoportokra hoznak naponta halálos ítéletet. Immár ket­tőszázötven fölé emelkedett az elpusztításra kiszemeltek száma. Sajnos, két elítéltet megint meggyilkoltunk. Az. egyiket agyonlőttük, a másik­kal bitón Végeztünk. Ott. kel­lett lennem a kivégzéseknél, hogy jelentést tegyek a halál beálltáról. A várparancsnok és a törzs­hadbíró egyre türelmetleneb­bek Lenkey János miatt. Nem képesek beletörődni, hogy még mindig életben van a fogságunkba jutott utolsó hónvédgenéfális. Nyugtalanságukat minden bi zonnyal a félelem táplálja. A főhadiszállás sűrű érdeklő­désére alkalmanként ugyan­azzal a válasszal szolgálhat­nak : még mindig nem voh- ták felelősségre Lenkey t. Márpedig a függőségi kap­csolatok természete olyan, hogy a jelentő alárendelt előbb-utóbb kárát láthatja a jelentéssel elégedetlen fel- sőbbség bosszúságának. Ho- wiger tábornok várparancs­nok és Ernst törzshadbíró számára sokkal egyszerűbb lenne végre megöletni — mégha betegen is — Lenkeyt, mint örökösen magukra vonni Haynau morgását. Türelmetlenségük forró. Pe­dig igazán megtanulhatták volna a reneszánsz híres gyilkolója, Cesare Borgia szaktanácsát a bosszú olyan étel, amely hidegen jó. ★ Éppen két hónappal ez­előtt, szeptember huszonötö­dikén állapítottuk meg No- vák Imre polgári orvos kollé­gámmal egybehangzóan, hogy Lenkey Jánoson erőtt vett a téboly. Ma. november hu­szonötödikén. elfogyott a vár­parancsnokság és a hadbíró­ság türelme. Rászánták ma­gukat Lenkey meglátogatá­sára. Alig voltak képesek leplezni döbbenetüket a be­teg megpillantásakor. Az élő csontváz látványa gyorsan kihátráltatta őket a cellából. Kurtán elköszöntek Novak Imrétől és tőlem. Alig tíz perc múlva magá­Az éhségzóna országai 2. Rizshiány vagy átaiaktsJé* ■*r% A szárazság pusztítja India állatállományát. Ázsia — sikeres születés­szabályozás, vagy minden gazdasági növekményt fel­emésztő népességrobbanás? Ázsia — eredményes mezőe gazdasági forradalom, vagy pusztító éhinség? Ilyen szél­sőségek között ingadozik e hatalmas kontinens. A Fülöp-szigeteken az or­szág legújabbkori történeté­ben először 1969-ben, 1970­ben történt meg, hogy nem kellett rizst behozni. Indiá­ban fél évszázad óta 1972- ben első ízben tudták fe­dezni a szükségleteket gabo­naimport nélkül. Pandzsáb- ban mind több a szivattyús kút, már a kisparasztok is fel­szerelik vele gazdaságukat. A Pandzsab pakisztáni ré_ szén is gyors az előrehaladás. 1970 és 1972 között Ceylon­ból, Indonéziából is biztató hírek érkeznek. Szakembe­rek még Afganisztánban is bizonyos változásokról szá­molnak be. A múlt év végén, az idei év elején érkezett hírek azonban véget vetettek a magasba csapó reményeknek. Indo­nézia már 1972-ben hatalmas mennyiségű, mintegy másfél millió' tonna rizs behozatalá­ra kényszerült. Indiában a hosszabbra nyúlt szárazság egyszeriben megingatta az or­szág nehezen kivívott önel­látását. Tavasszal már 200 millió embert sújtott a csa­padéknélküli íorróság. Ma- harasta államban zavargá­sok törtek ki az élelmiszer- hiány miatt, s a kormánynak a legsürgősebben élelmiszer­rel megrakott különszerel- vények tucatjait kellett a kör­zetbe indítania. Az aszály súlyos politikai, társadalmi feszültséget okozott. Még riasztóbb fordulat bontakozik ki Délkelet-Ázsi- ában. Nem is annyira az a veszélyes, hogy a Fülöp-szige- tek ismét behozatalra szo­rul (1972-ben mintegy há­romnegyed millió tonnára), sokkal inkább az, hogy ha­gyományos rizsexportőr or­hoz kéretett a városparancs­nok. Nála találtam Ernst törzshadbírót is. Szerényen viselkedtek, elismerték, Len­key állapota valóban sú­lyosnak tűnik. A főparancs­nokság megnyugtatására he­lyén valónak tartanák, ha fölterjesztenék a magas- fő­parancsnoksághoz a Lenke.v- ről szóló végleges orvosi vé­leményt. Ott nyomban megfogalmaz­tam a jelentést. Leszögeztem, hogy a fogoly egyáltalán nem alkalmas a haditörvényszék! vizsgálat lefolytatására, mert beszámíthatatlan elmeállaoo- ta mellett fizikailag is telje­sen roncs, abszolút mozgás­képtelen. Mindén jel arra vall hogy szomorú vége igen közeli. Fogalmazványomat sző nél­kül tudomásul vette Howiger tábornok és Ernst őrnagy. A sok csökönyös sürgetés után szinte furcsa volt ta­pasztalnom, hogy végre be­letörődtek, mégsem lehet fel- ákasztani egy halálosan beteg embert. k Lenkey jövendő sorsa fe­löl már csak egyetlen szomo­rú reményem maradt Arra számítottam, hamarosan el­jön érte á mégváltó halál. szágok — mint Burma, vagy Thaiföld — a mezőgazdasági termelés növekedésének le­fékeződése és a rendkívül magas népszaporulat mi­att kivitelüket kénytelenek megszüntetni. Ha ez az irány­vonal uralkodó marad, a nem távoli jövőben impor­tőröké válhatnak. Ázsia kezdeti mezőgazda- sági változásait „zöld for­radaloménak nevezték. Ki­fejező ez a minősítés, csak kissé elsietett. Mi is a „zöld forradalom” lényege? Az 1960-as évek nagyszabású agronómiái kutatásai nyo­mán sikerült kitermelni olyan hibrid búza-, kukorica- és rizsfajtákat, amelyekkel a trópikus-szubtrópikus terüle­tek hektáronkénti hozamát három-ötszörösére növelték. Sokan egyszerűen a rossz időjárás számlájára írták a „zöld forradalom” első sike­res évei után bekövetkezett hanyatlást. Pedig a legfőbb akadály a „zöld forradalom” eredményeinek széleskor® meghonosításában az önma­gukat túlélt termelési viszo­nyok uralma. Ez gátolja a mezőgazdaság anyagi-műsza­ki alapjának modernizálását Az elavult termelési viszo­nyok miatt a „zöld forrada­lom” Ázsia-szerte szűk kí­sérlet maradt. (Ahol nagyobb jelentőségre tett szert, ott ki­vétel nélkül mélyítette * szociális ellentéteket, mint­hogy az új technológiák, a költséges előfeltételek meg­teremtését kizárólag a tőké­erős kulákok és nagybirto­kosok tudták vállalni. Az új agrotecnikai módszerek ná­luk lényegesen növelték is a terméshozamokat, s a profi­tot. Ez viszont meggyorsítot­ta az elemi gondokkal küsz­ködő kis- és törpegazdaságok földjeinek felvásárlását, tu­lajdonosaik proletarizálődá- sát.) A fejlődő országok mező­gazdasági önellátásának meg­teremtéséhez tehát távolról sem elegendők a technikai változások. Mélyreható tár­sadalmi- gazdasági átalaku­láson keresztül vezet az út az élelmezési probléma re­ális, hosszútávra szóló megol­dásáig. Az idei afrikai, ázsia és kö­zép-amerikai szárazság meg­mutatta azt is, hogy a fejlődő világ élelmezési helyzete idő­ről időre olyan kritikus pont­hoz érkezhet, amikor ka­tasztrófád lenne hosszútávú megoldásokra várni. Nem­egyszer sürgősen kell csele­kedni, segélyt nyújtani. Ami­kor a FAO elnöke, Boerma a világhoz intézett drámai fel­hívásában összehangolt ak­ciókra szólította fel az ex­portáló, s importáló országo­kat az élelmiszerválság meg­oldására, megpendített egyút­tal egy rendkívül komoly világgazdasági problémát: az élelmi szertartalékok veszé­lyes csökkenését. Minden­esetre az élelmezési szakem­berek a legsürgősebb felada­tok egvikének tartják egy nemzetközi megállapodáson nyugvó élelmiszertartaléko­lási rendszer létrehozását Becslések szerint a világ vn* delkezésre álló gabonatarta- lékai S0—100 millió tonna kö­zött mozognak. Ez rendkívül kevés és a jövőben is bi­zonytalanná teszi a fejlődő világot fenyegető élelmiszer- válság nemzetközi segítség­gel történő enyhítését vagF felszámolását. Győrt Sándor (Folytatjuk) (Vége) Gerencsér Miklós:

Next

/
Thumbnails
Contents