Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

S. oldal fcELET-MASYAftöRSSAS f&Tt fern* f HÉTFŐ: Választások Izraelben — Éwégi és újévi nyilatkozatok, Brezsnyev rádió- és televízió beszéde KEDD: Líbia is jelentősen emelte az ólai árát — Sii- lasvuo, az ENSZ-erok főparancsnoka meg­beszélései Kairóban SZERDA: Genfben folytatódott az egyiptomi—izra­eli katonai tárgyalás — Golda Meir meg­kezdte kormányalakítási megbeszéléseit CSÜTÖRTÖK: Angliában bevezették a 3 napos mun­kahetet — Személyi átszervezés a kínai had­seregben — Arias Navarro, az új spanyol miniszterelnök letette az esküt PÉNTEK: Dajan izraeli hadügyminiszter Washing­tonban tárgyal — Megállapodás a DIFK és a saigoni kormány között a fogolycseréről SZOMBAT: Ohira japán külügyminiszter pekingi tárgyalásai végén kereskedelmi megállapo­dást írtak alá. 1974. első napjaiban moz­galmasan zajlott a nemzetkö­zi élet: más években csak az új esztendőt köszöntő meg­nyilatkozások szolgáltattak témát a kommentátoroknak, most viszont az olajválságtól a genfi tárgyalásokban be­következett állítólagos for­dulatig, a kínai katonai ve­zetők sorában végrehajtott személyi változásoktól az észak-írországi helyzet élező­déséig számtalan fontos hír érdemel figyelmet. Emeljük ki elsőnek a kí­nai érdekes belpolitikai ese­ményt. hiszen egyébként rit­kán kapunk Mrt" a pekingi vezetésben folyó hatalmi harcról- Már pedig nyílván ennek vetülete, hogy több katonai körzet parancsnokát áthelyezték vagy leváltották. A világsajtó tekintélyes ré­sze ügy véli, hogy a kínai parancsnoki karban végre­hajtott átszervezés azt a célt szolgálta, hogy kivegyék a hatalmat azoknak a katonák­nak a kezéből, akik a kultu­rális forradalom idején tet­tek szert erre. A Washing­ton Post című amerikai lap Kína legfőbb gondjai között a gazdasági pangást, az ala­csony életszínvonalat és az ipar korszerűtlenségét emlí­ti ... A Távol-Kelet eseményei közül kiemelkedik Ohira ja­pán külügyminiszter pekin­gi útja, amelynek során lát­hatóan a két ország kereske­delmi kapcsolatainak bőví­tését tartották az első fel­adatnak. Nem szabad elfe­ledni, hogy a japán tőkések számára Kína óriási felvevő piacot jelent, a kínaiak pedig szeretnék „megfejni a japán műszaki tehenet” — hogy egy Kína-szakértő mondását idézzem. Az idők jele, hogy a tárgyalások középpontjába az olaj került: Kína fokozni fogja a jövőben olajszállítá­sait az ennek szűkében levő Japánnak.•. Az izraeli választások eredménye kétségtelenül be­folyásolja a genfi alkudozá­sokat. A szélsőjobboldali Li­kud elnevezésű pártcsoport megerősödése, továbbá a kormánykoalíción belül a jobboldali nemzeti vallási párt helyzetének ja villása azt eredményezheti, hogy a Genfben tárgyaló izraeli küldöttség alibihez jut: nem engedhetünk, mert ime oda­haza. Izraelben ezt nem fo­gadja el a jobboldal... Ugyan akkor — és a tőkés politikai világ örök ellentmondása ez — a tel aviv-i kormány jó­időre megszabadul attól a kötelezettségétől, hogy vala ­melyest számotvessen a ha zai közvéleménnyel, a legk;; zelebbi választásig tÖbbé-ke vésbé szabad kezet kapott tárgyalásra, a megállapodás Az izraeli baloldal ma még kevés mandátummal rendel­kezik a Knesszetben. de né­mileg megszilárdíthatta a helyzetét, s ez semmiképp sem lebecsülendő akkor, amikor a választások — tudjuk — háborús hangulat­ban, felfokozott nacionalista légkörben zajlottak le, s a baloldali politikusok, minde­nekelőtt a kommunisták, a választási kampányban sem rejtették véka alá vélemé­nyüket: a jelenlegi izraeli kormánypolitika zsákutcába vezet, a szélsőjobboldali, . uszító, arabellenes hisztéria méginkább. E helyett Izrael­nek vissza kell adnia a meg­szállt arab területeket, igazságos békét kell kötnie szomszédaival. hozzá kell járulnia a palesztin kérdés megoldásához. A genfi tárgyalásokon egyelőre csak egyes katonai részkérdésekről folyik vita, csupán Egyiptom és Izrael között. Arról van szó, hogy átmenetileg, a tűzszünet kö­rülményei között, a végleges rendezésig hol helyezkedje­nek el az egyiptomi és az izraeli csapatok, milyen szé­les sáv húzódjék közöttük „senki földje”-ként. Némi bizakodásra adnak okot az olyan hivatalos közlemé­nyek. amelyek elvi előreha­ladásról tudósítanak, de nyugtalanító, hogy eközben a helyszínen tűzpárbajokat, s más katonai incidenseket fi­gyelhettek meg az ENSZ képviselői... A héten kezdődött el az észak-írországi politikai ren­dezés. Egyelőre még bombák robbanása, sortüzek ropogá­sa közepette. Az IRA. az úgynevezett ír Forradalmi Hadsereg hallani sem akar annak a megállapodásnak az elfogadásáról és végrehajtá­sáról, amelyet 1973 decem­berében, négynapos alkudo­zás után az ír Köztársaság és Nagy-Britannia minisz­terelnökei kötöttek meg. (Az észak-írországi angol protes­táns szélsőség ugyancsak el­utasítja a Sunningdále-kas- télyban létrejött angol—ír megegyezést.) 1974 az fr szigeten azzal kezdődött, hogy a megálla­podás értelmében egyrészt létrehozzák az észak-írorszá­gi önkormányzati szervet, az új végrehajtó tanácsot, más­részt megalkossák a sziget egészére kiterjedő, az állam­határokon túl nyúló új v in­tézményt. azt a tanácsot, amelybe 7—7 tagot küld az ír Köztársaság és Ulster egyaránt. Elméletileg előrelépést, je­lentene mindkét intézmény •negvalósítása: az északír Végrehajtó tanácsban először kapnának helyét a katolikus kisebbség képviselői, az egész sziget ügyelve! foglal­kozó tanács pedig olyan szerv, amiről 1920 óta csak követelésekben esett szó. De: az .ulsteri végrehajtó tanács­ban egy tömegbázissal alig rendelkező, új katolikus párt van csak jelen. Az ír Szi­get tanácsa pedig nehézkes, bonyolult szerv, amely lát­hatóan az angol monopoltő­ke kezében van. Hiszen — mint arra az angol kommu­nisták is rámutattak — az ír kérdés megoldatlanságá­nak gyökere az, hogy az ír Köztársaságban, Eszak-Ir- országban és Nagy-Britannia többi j-észén egyformán a londoni nagytőke az úr. Vannak még megoldatlan részletkérdések is: így pél­dául a bírósági ítélet nélkül internálótáborokban fogva- tartott. kevés híján ezer ír katolikus sorsa továbbra is rendezetlen. Amíg ezek ki nem szabadulnak, az IRA folytatja fegyve-es akcióit. 1973-ban kerek 250 személy vesztette életét Észak-Iror- szágban a bombák robbaná­sa nyomán vagy a lőfegyve­rek golyóitól. Egyéb gondjai is vannak Angliának: az új esztendő első munkanapján kezdődtek a gyárakban a „háromnapos hetek.” A bányászok és a vasutasok sztrájkját, no meg az olajválságot hívta ürü­gyül a londoni konzervatív kormány a háborús idők szükségállapotára emlékez­tető szigorú takarékossági intézkedésekhez. A politikai megfigyelők úgy vélik, hogy ezek a drá­kói rendszabályok semmi­képp sem indokoltak, s ta­lán csak arra valók, hogy az angol középosztályt és a kispolgárt a munkásság, a szakszervezetek, s végső so­ron a munkáspárt ellen han­golják. Heath — ezt jósolják — Időelőtti választásokat akar kiírni, ily módon re­méli, hogy megnyeri s újabb esztendőkre biztosítja a ma­ga és a konzervatív párt uralmát. Hogy ez sikerül-e neki. arra vonatkozóan meg­oszlanak a véleményék. Pálfy József A PIWC-lii>fdl*t««éf tárgyalásairól Nguyen Thi Bính asszony nyilatkozata Nguyen Thi Binh asszony, a Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztere a Felsza­badulás hírügynökségnek adott nyilatkozatában ismer­tette annak a baráti köruta­zásnak az eredményeit, ame­lyet a Dél-vietnami Köztár­saság delegációja Nguyen Huu Thonak. a DNFF KB elnöksége és a DIFK tanács­adó testületé elnökének ve­zetésével nemrégiben tett több szocialista országban, majd áttekintette az 1973-as esztendő eredményeit és is­mertette az 1974. évi célki­tűzéseket. Elmondotta, hogy 1973 no­vemberében és decemberé­ben a Dél-vietnami Köztár­saság delegációja hivatalos baráti látogatást tett a Kí­nai Népköztársaságban, Len­gyelországban, Magyaror­szágon és a Szovjetunióban, abban a négy szocialista or­szágban, amely szintén alá­írta a Párizsban tartott nem­zetközi Vietnam-konferencia záródokumentumát. „E testvérországok vezetői és népei méltatták és nagy­ra értékelték népünknek a párizsi megállapodásban megerősített nagy győzelmét — hangoztatta. — Helyesel­ték és támogatták a Dél­vietnami Köztársaság ideig­lenes forradalmi kormányé­inak következetes álláspont­ját, amely kormány á VDK kormányával együtt lelkiis­meretesen betartja és be­csületesen végrehajtja a pá­rizsi megállapodást és el­szántan küzd azért, hogy az Egyesült Államok és a sai­goni kormányzat is ugyan­ezt tegye — Helyeselték és támogat­tak azokat a jogos intézke­déseket, amelyeket népünk és fegyveres erői tettek a saigoni kormányzat háborús cselekményeinek, terület­rabló hadműveleteinek visz- szaverésére. — A meglátogatott szo­cialista országok párt- és ál­lami vezetői, valamint né­pei a DIFK-et ismerték «I a dél-vietnami lakosság egyetlen autentikus képvise­lőjének és megerősítették: a teljes győzelem kivívásáig az új szakaszban is hathatós támogatásban részesítenek berniünkét. A négy ország­ban tett körutazás — hang­súlyozta Binh asszony — megszilárdította a népünk, valamint a szovjet, a kínai, a lengyel és a magyar nép közötti barátságot és szoli­daritást, a DIFK és a négy ország kormánya közötti együttműködést.” A Dél-vietnami Köztársa­ság ideiglenes forradalmi kormánya 1974-ben rendü­letlenül továbbhalad ezen az úton. Folytatja aktív diplo­máciai tevékenységét és ba­ráti kapcsolatokat tart fenn a népekkel, hogy elnyerje a szocialista országok, az el nem kötelezett országok és a viiág haladó erőinek még átfogóbb, még jelentősebb támogatását a dél-vietnami lakosság jelenlegi harcához. A Pravda cikke az izraeli választásokról Vlagyimir Bolsakov, a Prav­da hasábjain az izraeli par­lamenti választások fejlemé­nyeihez fűz kommentárt. Mint rámutat, a hatalmon volt munkáspárt és a Likud jobboldali párt-tömörülés vá­lasztási programja vajmi ke­véssé különbözött egymás­tól. Az országban uralkodó hangulatra való tekintettel az ellenzéki Likud némileg módosította korábbi, kompro­misszumot nem tűrő jelsza­vait: „egy talpalatnyi földet sem adunk vissza az arabok­nak!” és „nem tárgyalunk az arabokkal!” Másrészt a kor­mánykoalíció pártjai sem mondtak le teljesen az an­nexiós programról. A köl­csönös „engedmények” azzal magyarázhatók, hogy Izrael­ben a politikai erők polarizá­lódása figyelhető meg. A jobboldali tendenciák megerősödésével egyidőben megszilárdult azok pozíciója is, akik a megszállt területek teljes kiürítése mellett fog­lalnak állást. A hátaimon lé­vő tömb „centrizmusa” ilyen körülmények között ismét biztosította a többséget, 4—6 parlamenti mandátum elvesz­tése árán. A szélsőjobboldal ugyanakkor növelte parla­menti helyei számát. A baloldali erőknek nem volt könnyű dolguk a sovi­niszta hangulatkeltés, a tö­megek cionista „megdolgozá­sa”, az arabokkal szembeni gyűlölet felszítása légköré­ben. Az izraeli kommunisták azonban még ilyen körülmé­nyek között is eggyel több képviselőt juttattak be a knesszetbe, mint a legutóbbi választásokon. Az izraeli lapok hangsú­lyozzák, hogy az ország a jö­vőben sem változtat politiká­ján. Ez annyit jelent, hogy Tel Aviv nem mond le az arab országokkal szembeni konfrontációról az igazságos, békés rendezés javára. Úgy tűnik, az izraeli vezető kö­rök még mindig nem ismer­ték fel egészen, hogy a zsák­utcából csak az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa által hozott határozatok maradéktalan megvalósításával juthatnak ki. A Wafergate-Qgy újabb fejleményei Nixon amerikai elnök pén­teken elutasította a szená­tus Watergate-bizottságának azt a követelését, hogy szol­gáltassa ki több mint öt­száz, a Watergate-üggye! kapcsolatban álló beszélge­téseiről készült magnetofon­szalagot és dokumentumot. Nixon a bizottság elnökéhez, Ervin szenátorhoz intézett elutasító levelében leszögez­te, hogy a követelt anyagok átadása megsemmisítené a* elnöki tárgyalások bizalmas­ságát és ezzel helyrehozha­tatlan károkat okozna al­elnöki hivatal alkotmányos működésében. Ha eleget ten­ne a .követelésnek — han­goztatta az elnök —. ezzel hátrányosan befolyásolná a Watergate-ügyben folyó nyo­mozást és bűnvádi eljárást is. GerencsSr Miklóst 57. Lenkey János és huszárjai tehát harcoltak. A második szenttamási ütközetben, au­gusztus tizenkilencedikén megmutatták, nemcsak szök­ni tudnak, de győzni is. Di­csőségüket senki nem von­hatta kétségbe. Még a bizal­matlan osztrákok sem, akik­nek igen szerény részecske jutott a szenttamási győze­lemből. A Lenkey-huszárok mégis sírtak a diadal után. Halot­taikat siratták. Köztük a fia­tal tisztet, Fiath Pompejusz hadnagyot. Semmi kétség, mélyen őszinte volt Lenkey amikor a gyászhír hallatán összeroskadva mondta: — Bárcsak én estem volna el helyette. Hihetnénk, győzni csak egy­féleképpen lehet: hősiesség­gel. Kapaszkodj a bátorság sörényébe, és hidd, hogy raj­tad kívül másnak nem tg rém babér. így mondják a poéták és a szónokok, de nem a ka­tonák. Ök tudják, hogy a csa­ták prózaibbak. Igaz, néha nagy bennük a pátosz, ám örökké a pánikkal keveredve. Érzékeny, ingatag. rémegö részegség. JóZan félelem és még Sok más egyéb élő vu!-' káni vegyület az s valami, amit közönségesen bátor­ságnak szoktak nevezni a fegyverek viadalában. A hősben jelen van a gyáva és a gyávában a hős. Mindkét oldalon. Ama vulgáris ok mi­att, hogy itt is, ott is emberek vannak. Hős és gyáva em­berek. A röpítő erőben szerepet játszhatnak a kétségek is. Előre, minél gyorsabban, le­rázni a hátunkba csim­paszkodó kételyeket. Ha si­kerül áttörnöm, túljutok a pszichikai rubikonon és győ­zelmem behozhatatlan előnyt jelent a lehagyott kétségek­kel szemben. így érzem teljesnek Len­key János bátorságát. A két­ségek hátszelével. Minden bizonnyal enélkül is boldo­gult volna a lovasrohamok­ban. De mint annyi társát a lázadók oldalán, űzte a belső kényszer: minél véglegeseb­ben elszakadni korábbi va­lójától, minél több elhatároló fegytényt halmozni múltja és jövőbeni sorsa közé. Me­gint osztatlan, egész, egy­ugyanazon ember akart len­ni. A maga megtalált teljessé­gét mentette azokban a véres műveletekben, amelyeket rá- kényszerítettek. Ő is ott kapta meg új arcélét. ahol a honvédsereg legtöbb táborno­ka. A bácskai-bánáti csata­tereken. Szakadatlan harc­téri szolgálata közben a sze­mélyes bátorsága mellé na­gyobb erők társultak kétsé­gei ellen. Bebizonyosodott, hogy a gordiuszi csomót csak karddal lehet kettévágni. A politikai viszályok nyílt ka­tonai ellenségeskedéssé fa­jultak. Hazatérését utólag a legnagyszerűbb példaadás­nak minősítették. Kossuth a Lenkey-huszárokra hivatkoz­va sürgette a lázadás zászlói alá a határokon kívül, oszt­rák alakulatoknál szolgáló magyarokat. „Haza, hát, haza! akinek magyar lelke van! A Lenkey kapitány százada, a W ürtemberg-huszároknáí megmutatta az utat, megmu­tatta, miként kell a hű ma­gyarnak cselekedni” — így emelte oltárra Kossuth azo­kat, akiket Máramarosszige- ten még le akarta fegyve­rezni és büntetésből más ez­redbe osztani. Eddig sem hiányzott az or­szágos hírnév, most azonban mindenek fölött álló tekin­tély, a magyarok bálványo­zott Kossuth Lajosa mutat­ta fel, mint püspök az oltári szentséget. Ekkora fényben már valóban csak a pátoszom hősiesség lehetséges. Megfő leltek hírnevüknek a Lenkey- huszárok. Véghezvitt roha­maikhoz képest szinte mellé­kes, hogy kapitányukat őr­naggyá léptették elő október­ben a déli harctéren. Egy hónapon belül az alezredfesi rendfokozatra is rászolgált, s alig múlt él újabb hónap, Lenkey ezredesként átvett» decemberben a Hunyadi-lo­vasezred parancsnokságát. Fáradt, perzselt, megritkult századát vitte a Hunyadi-hu­szárok kötelékébe. És harcoltak tovább. A rá­cok helyett immár ellenünk. Lenkey az életénél is jobban vigyázott arra, hogy fogalom­má lett nevéhez ne fűződjék vereség. A lázadók szolnoki' győzelme után hatásos alkal­mat választott Kossuth az ezredes tábornoki kinevezé­séhez. Március tizenötödikén, a pesti forradalom évfordu­lóján saját kezével írta meg az okmányt. De a mozzanat több volt, mint jelképes for­maság a győztesek ünneplő táborában. Lenkeyre ruház­ták a nyolcadik hadtest pa­rancsnokságát is. Márpedig ezt a hadtestet Komáromban fojtogattuk roppant erős ostromgyűrűvel. Ilyen várba menni parancs­noknak hálátlan megtisztel­tetés. Török Ignácot kellett felváltania a fő felelősségben. Mi még a madarak röptére is vigyáztunk. Eltökélt szán­dékunk volt, hogy Komá­romot bármi áron bevesz- szük. Örök rejtély maradt, miként siklott át Lenkey tömött, éber ostromgyűrűn­kön. Vallomásában csak ennyi állt, az érthetetlen sze­rencséről: „Rendkívül nagy nehézségek árán jutottam be a várba, hogy átvehes­sen! a reám bízott nyolca­dik hadtestet és a vár vé­delmét”. (Folytatjuk) IirfLgWT BBI I 111 In J l j I m Ä\ * I I "TaI »T®! i- M l í A i—I. ■ I I i t A1 A.. J

Next

/
Thumbnails
Contents