Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-31 / 25. szám

!»LST-MÄSYARÖft§2Äi? ml. Ja»* m ÍFoIytatá® a* 1. oldalról) Ságunk, testvériességünk ki­fejezi országaink szocialista mivoltát, megtestesíti a szo­cialista internacionalizmus nemes elveit —, mondotta végül az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára. Leonyid Brezsnyev kubai látogatásának harmadik nap­ján, szerdán folytatódtak a hivatalos tárgyalások. Mint ahogy az SZKP KB főtitkára megfogalmazta „az őszinte­ség, a bizalom és a teljes egyetértés légkörében.” A kubai lapok rádió és té­vé-állomások továbbra is ve­zető helyen, megkülönbözte­tett figyelmet szentelnek a lá­togatásnak. A kedd esti, lel­kes hangulatú nagygyűlés megannyi részletét felidéző cikkek azt hangsúlyozzák, hogy „ez a nap úgy él majd a kubai emberek emlékeze­tében. mint az internaciona­lizmus, a testvériség napja...” A televízió állomások szer­dán több részletet ismételtek meg Brezsnyev nagygyűlés! beszédéből, különös figyelmet szentelve azoknak a megálla­pításoknak, amelyek a kubai forradalom sikereire, a két nép barátságára vonatkoz­nak. Leonyid Brezsnyev és kí­sérete csütörtökön a havan­nai Lenin-parkba látogat, majd egy iskolaavatáson vesz részt a program szerint. IS4PIRENDEF» n csapat- szétválasztás Egyiptom a tervek szerint pénteken kezdi meg a Szue­zi-csatorna keleti partján lé­vő erőinek részleges lét­számcsökkentését és a fegy­verzet egy részének kivoná. . tót — jelentette ki újságírók előtt Ahmed Badawi vezér­őrnagy, az egyiptomi S. had­sereg parancsnoka. Izraelben nem fűztek kommentárt az egyiptomi elképzelésekhez. Egy katonai szóvivő Tel Aviv-ban annyit közölt, hogy az izraeli egy­ségek szintén a tervek sze­rint folytatják a második szakasz megvalósítását — csapataiknak a csatornától nyugatra fekvő övezetekből való kivonását. Az izraeli egységek kivo­nulása nem minden vonat­kozásban zajlik lé a megál­lapodás szerint. Mint az A1 Ahram című kairói lap szer­dai számában közli, a csa­tornakörzetben lévő Zeitija városból való kivonulásuk során leszerelték egy műtrá­gyagyártó petrokémiai üzem teljes berendezését és a visszavonuló csapatokkal együtt keletre szállították. A csapatszétvélásztási megál­lapodás értelmében azonban az izraeliek csak a kifejezet­ten katonai objektumok fel­szerelését vihetnek maguk­kal Khi*A Waldheim nyilatkozata Kedden megkezdte mun­káját a gyarmati kérdés megoldására alakított kü­lönleges ENSZ-bizottság. Eb­ből az alkalomból Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár is felszólalt és többek között kijelentette: Dél-Afrikában, ahol a gyarmatosító, fajüldöző re- zsimek vannak uralmon. a helyzet válságos. Komolyan fenyegeti egész Afrika bé­kéjét és aláássa a nemzetkö­zi stabilitást. Az ENSZ főtitkára üdvö­zölte a független Bissau- Guinea Köztársaság kikiál­tását és hangsúlyozta, hogy a világközvélemény az ENSZ-közgyűlés 28. üléssza­kának határozatában teljes támogatásáról biztosította az új államot. Waldheim nyugtalanságé, nak adott hangot amiatt, hogy a Dél-Afrikában ural­kodó rezsimek fokozzák nyomásukat a politikai jo­gokat. szabadságot és valódi függetlenséget követelő né­pekre. Az ENSZ — rnoridót- ta — nem nézheti ezt kö­zömbösen. A továbbiakban kijelen­tette: bízik benne. hogy 1974-ben a gyarmati kérdés megoldásával foglalkozó ENSZ-bizottság mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy megvalósítsa a gyar­mati országok és népek füg­getlenné válásáról szóló ENSZ-deklarációt. Kall maii találkwxó Joszip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, aki ked­den ötnapos hivatalos láto­gatásra Daccába, a Bangla­des Népi Köztársaság fővá­rosába érkezett, ugyanaznap este megtartotta első eszme­cseréjét Mudzsibur Rahman sejkkel, Banglades minisz­terelnökével. Tito az első külföldi ál­lamfő, aki látogatást tesz a fiatal bengali államban. Dác- eai tartózkodása alatt be­szédet fog mondani a parla­mentben is. A két állam képviselői szerdán folytatják tárgyalá­saikat nemzetközi problé­mákról, valamint a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Banglades Népi Köztársaság kapcsola­tainak elmélyítéséről. SZOVJETUNIÓ: Kőolajvezetékek építése Borisz Seserbin, a kőolaj*, gázipari és vállalatépítési miniszter kedden beszámolt a kőolajszakértők értekezle­tén az 1973. év eredményed­ről és az 1974. év terveiről. Mint mondotta, a Szovjet­unióban ebben az évben 15 000 kilométer hosszú fő csővezetéket helyeznek üzembe. Ez 4,5 ezer kilomé­terrel több. mint az előző évi. Jelentősen növekszik az idén a működő kőolaj- és gázvezetékek teljesítménye a körülbelül 100 nagykapaci­tású szivattyú- és • kompresz- szorállomás felépítése ré­vén. Az új objektumok építé­sére körülbelül 3 milliárd rubelt fordítanak, s ez 13 százalékkal múlja felül az előző évi beruházásokat — mondotta a miniszter. Az 1974-es év nagy jelentőségű új létesítménye lesz az a csőrendszer, amelyen a nyu­gat-szibériai lelőhelyekről szállítják majd a gázt a Volga-vidékre és a Szovjet­unió középső európai részé­be. Ez az év fontos szakasz a Szovjetunióban létesülő egy­séges gázvezeték-rendszer megteremtésében. Acélcsö­vek húzódnak Észak-Kauká- zustól Moszkváig, Lenin- grádig és a balti köztársa­ságokig, Közép-Ázsdából a buharai-hivai lelőhelyeikről egészen a Közép-Urai ipar­vidékre és az ország közép­ső európai részére. Hatalmas földgázszállító rendszerek működnek már Ukrajnában, Belorussziában és a balti köztársaságokban. Évente 5000 kilométerrel nő a nagy teljesítőképességű kőolajvezetékek hosszúsága. Ebben az évben a Szovjet­unióban több mint 450 mil­lió tonna kőolajat és- körül­belül 260 milliárd köbméter földgázt termelnek majd. Berlini képeslap. (KS—főié) í\DK-hétköznapok NDK-sikerek Az NDK-ból érkező hírek nem jelentének a nyugati sajtó szóhasználata szerinti szenzációkat. De aki odafi­gyel, sok mindent tudhat meg belőlük egy ország szor­gos népének életéről, tervei­ről és a szocialista közösség tagjaként elért sikereiről. Megtudhatja például, hogy a Német Demokratikus Köz­társaságban ebben az évben az első munkás-paraszt né­met állam kikiáltásának 25. évfordulóját ünnepük meg. A megtett útról, az elért eredményekről, és a megol­dásra váró nagyszerű felada­tokról tanácskoznak az új! esztendő kezdete óta ország­szerte. A Német Szocialista Egységpárt szervezeteiben á februárban sorra kerülő kon­ferenciát készítik elő, küldöt­teket választanak a területi értekezletekre. A tanácsko­zásokon a régi bevált gya­korlatnak megfelelően, részt vettek a párt Politikai Bi­zottságának és titkárságának tagjai, köztük Willi Stoph, az államtanács elnöke, és Horst Sindermánn miniszter­elnök is. Alig néhány napja ülést tártott Berlinben a nemzeti front tanácsa. Az Alexander Platz impozáns kongresszusi palotájában 650 küldött ta­nácskozott a legfontosabb társadalmi és gazdasági fel­adatokról. Mind a pártérte­kezleteken, mind pedig a nemzeti frontba tömörült pártok és társadalmi szerve­zetek képviselőinek tanács­kozásán szó esett az NSZÉP 8. kongresszusa főbb célki­tűzéseinek megvalósításáról. Az újságíró — aki mint tu­dósító. a helyszínen követ­hette nvámon a kongresszus munkáját — még emlékszik arra a nagy aktivitásra és nyugodt magabiztosságra, amellyel a küldöttek akkor ország-világ dolgairól tár­gyaltak, és amellyel az az­óta testet öltő, a hétközna­pok gyakorlatában álló ha­tározatokat kimunkáltak, jó­váhagyták. Az ország dolgait illetően a munka- és életkörülmé­nyek állandó javítását, az életszínvonal tervszerű eme­lését tűrték ki célul. És az­óta egymást követték a nagyfontosságú szociális in­tézkedések, körtük a nyug­díjrendezés. amely közel 3 millió embert juttatott ma­gasabb jövedelemhez, de rendezték az egészségügyi dolgozók, fizetését s a sok- gyermekes anyák is koráb­ban ismeretlen kedvezmé­nyekhez jutottak, amelyek nemcsak anyagi, de morális hatásukban is felbecsülhe­tetlen értékűek. Az eredeti terveket túlszárnyalva, fo­kozzák_a .lakásépítést; csa- iádaíapításí kölcsönnel segí­tik aZ új házasokat. S a fel­soroltak csupán töredékét je­lentik az emberről való fo­kozottabb gondoskodásnak. A külpolitikai vonatkozá­sú határozatok szinte me­netrend szerint valósulnak meg. A Német Demokra­tikus Köztársaság á szocia­lista közösség tagjaként á testvérországokkal egyezte­tett enyhülési politikát foly­tat. Ez tette lehetővé, hogy végleg kitörjön a korábbi évek elszigeteltségéből. Ma már 101 országgal van dip­lomáciai kapcsolata és 1973- ban az Egyesült Nemzetek Szervezetébe is felvették. Mindez az ország szorgos népének világszerte ismert és elismert gazdasági sike­rei mellett, élVitáthatatlan és megérdemelt tekintélyt szerzett a testvéri szocialis­ta német népnek és államá­nak. Az NDK népének sikereit mi, magyarok is, örömmel nyugtájuk, törekvéseit, ahol csak lehet, tőlünk telhetőén támogatjuk, és a kétoldalú kapcsolatok állandó gazda­gítására törekszünk, Együtt­működésünk kezdettől fogva problémamentes. 1967 óta pedig barátsági, együttmű­ködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésben szabá­lyozott. A pártjaink,, népeink és országaink közötti kap­csolatok fejlődésének új ál­lomását jelentette Erich Ho- neckernek, az NSZEP KB első titkárának 1972 feb­ruári budapesti látogatása, A két ország vezetői akkor áttekintették a magyar— NDK kapcsolatok alakulását, és előrenézve, az új felada­tokat is. Azóta, ha lehet, még di namikusabban fejlődnek kapcsolataink gazdasági Vo­natkozásban is. Az árucse-, re-forgalom volumene pél­dául 1973-ban már megha­ladta az 550 miliő rubelt, és a január 11 -én Berlinben aláírt árucsere-forgalmi jegyzőkönyv 17 százalékos emelkedést ÍV elő. A két or­szág együttműködése, á nö­vekvő áruforgalom lehetővé teszi a KGST-országok komplex programjának fo­kozatos megvalósítását. és hozzájárul a szocialista or­szágok gazdasági integráció­jának kibontakozásához. Az adatokból is kiviláglik, hogy a két nép közötti kap­csolatok sokrétűek, szinte az élet minden területére ki­terjednek, s a kölcsönös elő­nyök és a szocialista testvé­riség szellemében fejlődnek. Ezt szolgálják a két ország lakossága közötti közvetlen érintkezéseik, csakúgy, mint pártjaink és kormányaink képviselői közötti rendszeres gyümölcsöző találkozók. Szüts László: V#kottü& — Kisregény — 12. — Gyertek csak! — mond­ta nékik. — Adok én hárap- fiiValót a tea mellé minden­kinek... Te nem jössz? — kérdi tőlem. —Nekem nem kell! — for­dultam el. Mindig idegesített valahányszor atyáskodni akart felettünk. Most meg egyenesen kihívónak éreztem, hogy engem külön is felszó­lított. — Könnyen beszél — ütöt­te el a dolgot Borostás. Ő már az éjszaka gondoskodott magáról. Puskás is dühített a fecse­gésével. Flór! még azt gon­dolja. hogy az éjszaka meg­lógtam a munkából. Indul­tam, hogy valamelyik szélső házban lemosakodjak. Nem akartam velük tartani. Alié telt el fél óra, az aposto­lok kezdtek visszaszállingóz­ni. De igen fancsali képet vá­gott mindegyik. Akkor már ott volt a tea is, én kértem belőle egy csajkával. Mon­dom Csigának, hogy talán torkukon akadt a falat, azért szótlanok annyira. Csak dünnyögött rá. Valami olyas­félét, hogy „savanyú a sző­lő”. Akkor én ezt nem értet­tem. — Hát Flóri? — kérdeztem aztán. Erre meg art mondja, hogy jobban teszem, ha nem törő­döm vele.' Ez már szeget ütött a fejembe. De csak ittam a teámat. Egyszerre pukkanást hal­lok a hátam mögül. Olyat, mintha egy léggömb pukkant volna szét. Egy óriási lég­gömb. Megfordulok, hát lá­tom, hogy vízsugár helyett lángnyélvek csapnak elő a csőből, meggyűlt a gáz. Ké­sőbb mondták, hogy aligha­nem egy ki* kavicsdarab ütődhetett a cső falának, áz szikrát vetett, s a gáz attól fogott tüzet. Bekövetkezett, amivel kezdettől fogva szá­molhattunk. A fúrótorony egyetlen hatalmas égő fáklya lett. Ma már tudom, hogy Zsu­zsa e pillanatban szállásunk ablakában állt, háta mögött Flórával. Felelnie kellett vol­na a kérdésre, amit feltettek neki. De a látváftytól elállt a szava. „Igen, ismertem” — mondta, amikor magához tért. És megfordult. De Flóri akkor már nem volt sehol. Ott futott el mellettem. En­gem észre sem vett, rohant egyenesen á főmérnökhöz. — Hová rohan? — néztem Csigára. Most már aztán iga­zán semmi tennivalónk a to­ronynál. — Gondolod, hogy itt hagyjuk tábortűznek? — mondta Csiga a tapasztalt szaki fölényével, s aztán szép komótosan megindult Flórián nyomában. Összesereglett ott akkor mindenki. A kiskatonák meg leálltak a csatornaásással, de maradtak a helyükön. Tel­jesen világos volt már, s a fáklya vörösbe hajló, na­rancs-színű lánggal lobogott. A falu jórésze fenn Virrasz­tóit egész éjszaka, s a kora hajnali órán már megint tó­dultak az emberek a faluvég­re, riadózni, véleményt cse­rélni, rémhíreket szülni. És én milyen kívülről néz­tem ezt az egészet! ★ l Gyurka maradt csak mel­lettem, Kicsi, így hívtuk a surmó legénykét. Arra fi­gyeltem föl, hogy lopva le­seget a gyetek. — Na, Kicsi! — szóltam hozzá. — Láttál-e már ekko­ra gyertyát? — Még nem! — mondta. — Maga se, igaz? — Hát, hogy őszinte le­gyek... — Nem folytattam. Csak álltunk, s néztük a tü­zet. Látványnak szép volt, én meg akkor még nem tud­tam, mivel is jár az ilyesmi tulajdonképpen. Törődtem én akkor már egyáltalán az égő házzal? Úgy éreztem, bennem legalább olyan tűz ég, s leg­alább olyan mélyről tör elő. Gyurka .megszólalt mellet­tem. Visszautazik az asszony. A nyolchuszassal vissza uta­zik. Rácsodálkoztam. Miért mondja ezt nekem? Lehet, hogy ez a kis kamasz job­ban ráérez a dolgokra, mint a beszáradt, megcsontoso­dott férfiak? Lehet, hogy Kicsi látja az én tüzemet is? — Honnan tudod? — kér­deztem. — Hallottam! — mondta. Az ablakon át hallottam, amikor Flórián szaki azt mondta neki: Ha akar, men­jen, akár azonnal mehet. — Jól van! — mondtam Ki­csinek. — Derék legény vagy! És otthagytam. De magamban vitatkozva hagytam , ott. Hadd menjen, mi közöm hozzá? Igaz, akkor lehet, hogy soha többé nem látom! Na és? Az élet úgy­sem nyújtja kétszer ugyanazt a pillanatot. De hátha éppen az a pláne, hogy most még- egyszer felkínálja? Azóta sok minden változott. Csakhogy ebben van a dolog nehézsége is! Közben emberek közé ke­veredtem, a legelőre merész­kedő, fennhangon vitatkozó emberek közé. Hogy mi min­dent mondtak azok ott, atya­úristen! Látták, hogyaz olaj­munkások közül való vágyók, hát félig, meddig nekem cí­mezték a mondandójukat Azt mondja egy postás: gőz­zel kell a szuszt a földbe fojtani, nem egyszer látta Romániában, hogy gőzzel ol­tották j?el a kigyulladt gázt. A fenéket, mondta egy gépkocsi­vezető, fel kellene robbanta­ni a kutat, hogy betemetőd- jön, akár ő is vállalja a rob­bantást, eleget csinált ilyes­mit a katonaságnál. A két féle vita, ami bennem folyt, meg ami körülöttem, úgy összekavarodott az agyamban, ahogyan a föld mélye fortyoghatott a fúró­torony alatt. Mentettem vol­na én is magamat, de nem akadt józan gondolatom, amit a bennem feszülő érzés ki ne dobott Volna az agyam­ból, lángolva, sisteregve. El­szabadult a pokol bennem is. Azt hiszem az emberek megrökönyödve néztek utá­nam. Faképnél hagytam őket. s futottam a szállásunk­ra. Nem törődtem már azzal, hogy megláthatnak, hogy Fló­ri megláthatja, hogy bután el­árulhatom magamat, hogy mindent elronthatok. Az öregasszony udvara már víz­ben állt — azzal sem törőd­tem, átgázoltam a vizen. (Folytatjuk) t

Next

/
Thumbnails
Contents