Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-29 / 23. szám
1974. JanuSr 29. RlT.WT-MAC'TABÖnsZAél i. oütt! Szakemberek a tsz-ekben interjú Bacsu Józsefiéi, a megyei tanács osztályvezetőjével Megyénkben a mezőgazdasági üzemekben a termelő erők fejlődése, az iparszerű termelési rendszerek térhódítása megsokszorozta a szakemberek számát, elősegítette és meggyorsította a korszerű vezetési formák elterjedését. Bacsu Józseftől, a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetőjétől arról kértünk tájékoztatást. a közös gazdaságok szakember-ellátottsága és a közvetlen vezetés hogyan képviseli a jelent és a jövőt a megye mezőgazdaságában. A fehérgyarmati művelődési házban fülhallgatókkal felszerelt lemezjátszókon egyszerre többen és egymástól függetlenül hallgathatnak zenét vagy nyelvleckét a fiatalok. t Ahol az ár születik (2.) Lehet olcsóbban — Megyénk szövetkezeteinek mintegy 70 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal rendelkezik. Ezeknek a szövetkezeteknek nagyobb erőfeszítésekre van szükségük ahhoz, hogy a termelési eredményeikkel az országos átlagokat megközelítsék, vagy elérjék. A kedvezőtlen termőhelyi adottságokból fakadó hátrányokat biztosabban és leggyorsabban a szellemi kapacitás növelésével lehet pótolni. — A termelőszövetkezetek vezetése, szakvezetés* az átszervezés óta igen jelentősen változott. Jelenleg 1036 vezető közül (elnök, főagronó- mus. főkertész. főállattenyésztő, gépcsoportvezető, főkönyvelői 882-nek van szakmai végzettsége. Egyetemet, főiskolát végzett 42,5 százalékuk, középiskolai végzettsége 26,6 százaléknak van. Az évek folyamán a vezetők szakmai képzettségének növekedésével javult a korösszetétel is. Jelenleg a vezetőknek mintegy ötvenhatszázaléka húsz—negyven év közötti. tizennégy százaléka ötven év feletti. Az idősebb korosztályhoz zömmel az elnökök tartoznak. — Ml jellemző a szakember ellátottságnál? — Az utóbbi tíz évben dinamikusan javult. 1963-ban százhuszonkilenc termelő- szövetkezetben egyáltalán nem volt szakember. Ma közel háromezer szakember dolgozik a megye közös gazdaságaiban. Ezek fele egyetemet, főiskolát végzett. Égy felsőfokú végzettségű szakemberre háromszázhetvenöt hektár közös terület jut. —Ez a kép megnyugtató? — A fenti számok ellenére sem mondhatjuk, hogy szövetkezeteinkben elegendő mezőgazdasági szakember dolgozik. A szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével valamennyi helyen egyre több mezőgazdasági specialistára van szükség. Hiány van még a gépészvezetőkben, öntöző szakmérnökből sincs elegendő. Javult az utóbbi időben a szakember-ellátottság a kertészetekben, de megyénk sajátos helyzetének ismeretében itt sem lehetünk elégedettek. Nem megnyugtató a növényvédő szakmérnöki, szaktechnikusi létszám sem. — Mi a helyzet az állattenyésztésben és az ipar- szerű termelésben? — Sokat javult a szakosított állattenyésztő telepek szakember-ellátottsága, de még igen sok a tennivaló. Különösen kedvezőtlen a telepek szakmunkás-ellátottsága. A jól kiképzett szakembereket igénylik a legkorszerűbb termelési rendszerek is. Különösen fontos valamennyi mezőgazdasági üzemben a közgazdasági szemléletű. jó szervező képességű szakemberek nevelése. — Mi a tapasztalat az egyetemet, főiskolát vég zeit elnökök és szakmai végzettséggel nem ren delkező tsz-elnökök mun kájáról? — Ez nagyon érdekes, izgalmas kérdés. Véleményem szerint az elnöki munkakörökben sok olyan elvtárs dolgozik, aki nem rendelkezik megfelelő szakképzettséggel. de nagy helyi ismerete. gazdálkodási gyakorlata van. Az elmúlt évek alatt megfelelő önképzéssel olyan általános műveltségre, vezetőkészségre tettek szert, hogy értik a mai bonyolult gazdaságpolitikai összefüggéseket, megfelelő szakemberekkel töltik fel a gazdaság szakvezetését. Ilyen körülmények között képesek irányítani magas szinten a gazdaságot. — Sok olyan szövetkezetünk van. ahol évek hosszú során nem tudták megnyugtatóan megoldani a szövetkezeti vezetést. Emiatt a gazdaság nem fejlődött kellően. A tagság jövedelme is hátrányosan alakult. A fiatal szakemberek képesek voltak ezeket a gazdálkodási nehézségeket megoldani. Ma már ezek a szövetkezetek viszonylag jól gazdálkodnak. A tagok jövedelmi színvonala is megfelelő. Természetesen itt is akadnak kivételek. Vannak az elnökök között olyanok, akik — a kezdeti eredmények láttán önelégültekké. beképzeltekké váltak és elszakadtak a szövetkezeti tagságtól. Az elmúlt két évben is volt néhány rossz tapasztalatunk. Főként ott, ahol mérleg- és alaphiány következett be a gazdaságokban. — Milyen lehetőségeket lát a szakemberutánpótlásra? — Olyan nagyarányú szakemberigényt, ami az utóbbi években a szövetkezetekben jelentkezett, csak tervszerűséggel lehet megoldani. A szövetkezetek a szakemberutánpótlás érdekében évente hetven, nyolcvan társadalmi ösztöndíj szerződést létesítenek a felsőfokú oktatási intézményekben. Az ország valamennyi mezőgazdasági, pénzügyi, közgazdasági, jogi tanintézetében pályázatot hirdetnek a végzős fiatal, ösztöndíjjal le nem kötött, úgynevezett szabad-szakemberek számára. Ennek alapján évente száz—száztíz felsőfokú végzettségű fiatal szakembert alkalmaznak a megye mezőgazdasági szövetkezeteiben. A közös gazdaságok zömében igyekeznek a helyi lehetőségekhez mért jó munkafeltételeket biztosítani. Gondot fordítanak a fiatal mezőgazdasági értelmiségiek erkölcsi és anyagi megbecsülésére. Ezek ellenére a szakember-utánpótlás biztosítására tovább kell növelni az ösztöndíjasok számát. — Van-e hátráltató tényező a fiatal szakemberek letelepítésében? — A szövetkezetek egy részénél gond van a fiatalok előléptetésében. Nem bíznak kellően bennük, s ezért ezekben a gazdaságokban nagy a szakember-elvándorlás. A gyakorlati évek letelte után nem látnak távlatokat, észreveszik a bizalmatlanságot és más járásokban, szövetkezetekben keresik tudásuk kamatoztatásának a lehetőségét. Ez nagyon rossz gyakorlat. Ahol a szövetkeze, ti vezetők bátran előlegezik a bizalmat a fiatal szakembereknek és segítik, hogy vezető munkakörökbe kerüljenek, ott a fiatalok szárnyakat kapnak és becsületesen dolgoznak. Bizonyítanak. letelepednek és a szövetkezetek vezetési gondjainak megoldása hosszútávon biztosított. Sigér Imre Alig pár éve kezdte meg Fehérgyarmaton a vasból készülő kerítéseiéinek és kapuik gyártását az Asztalos és Vasipari Szövetkezet, s máris olyan sikert aratott vele, hogy csak győzze az igényeket kielégíteni. A meglehetősen jó haszonnal járó munka sikerének „titka”, hogy a szokásosnál olcsóbban tudják az árut előállítani. Hogyan lehetséges? Egyszerűen úgy, hogy az előállításhoz szükséges alapanyagok tekintélyes részét hulladékként vásárol, ják meg egy nagyobb vasipari üzemtől. Az acélszalagokból kipréselt alkatrészek után maradó lemez ugyanis — némi alakítással — nem csak alkalmas, hanem tetszetős dísze is a kerítós- eiemeknek. Árvetés fillérre Az árak képzésében mindenkor meghatározó szerepe van a közvetlen anyagköltségnek. A kalkulált árnak tekintélyes részét, olykor felét is, de esetenként még ennél is többet tesz ki az anyagérték. Vegyük példának a VAGÉP által gyártott egyik kártolószalag típust, amelyet méterenként 117 forintos áron adnak át az egyik textilgyárnak. A gyártáshoz szükséges acélhuzalt külföldről szerzik be, a szalag alapanyagát pedig a gumiipar szállítja. A kettő együttes értéke 63 forint 50 fillér. Miből alakul ki az ár többi része? Az árvetés fillérre pontosan dokumentált, hiszen a minisztérium és az Országos Árhivatal együttes utasítása alapján készült nyomtatványon minden részleteiben is kiszámított. Kü. lön munkaláp van a közvetlen anyagköltség, külön a közvetlen bér és üzemi általános költségek kiszámításához. A tervezett nyereség mindössze 19 százalék, pénzben kifejezve, pontosan 22 forint 20 fillér. Megközelítőleg ez az az átlag, amely megfelel a gyár össztermelése után tervezett nyereségnek. Van azonban olyan áru, amelynél a kalkulált nyereség ennél sokkal alacsonyabb. Még egyes kártolószalagoknál is. Nem lehet ugyanis — olykor még a közvetlen anyagköltség növekedést sem — a megrendelő nyakába varrni. Hiszen emiatt esetleg több éves üzleti kapcsolatok szakadhatnak meg. Uj árvetést éppen ezért csak új terméktípusoknál alkalmaznak, ahol már a tényleges anyagértéket számolják. Nagyobb lehetőség kínálkozik az árak csökkentéséhez a faiparban. Az ár kialakulását itt döntően több irányban is lehet befolyásolni. Égy háromajtós szekrénynél például lehet az eltérés az árban 10—15 százalék i®. Attól függ, hogy milyen anyagokat használnak fel hozzá. Lécbetétes bútorlapból készítve az anyagérték költsége a hagyományos 40—50 százalék helyett még a 70 százalékot is elérheti. Nem mintha azon nyerészkednének, csupán annyival drágábban kapják. A Nyíregyházi Asztalos- ipari Szövetkezet sokszor kénytelen igazodni az anyagárakhoz. Az osztrák farostlemez köbmétere például kétezer forinttal kerül többe, mint a magyar gyártmányú. Vagy ha a mahagóni furnér helyett mahore-t kapnak, amelyet dupla áron kénytelenek megvenni. Az árképzésnél szerepet kap ilyenkor maga a megrendelő, az azzal kialakított közvetlenebb kapcsolat. Az, hogy felhívják a figyelmét: lehet ebből és lehet abból is. A már említett szekrény esetében a vevő akár 7—800 forintot is megtakaríthat magának, ha hazai anyagból kéri az áru elkészítését. Az anyaggal — mint már tapasztaltuk — nem lehet nyerészkedni, jogtalan haszonra szert tenni. Esetleg úgy, hogy az olcsóbb helyett drágábbat számolnak el. Ezt azonban szigorúan büntetik, nem érdemes reszkírozni. Más úton kell hát segíteni. A bérnél aligha, hiszen a már egyszer megadott órabérekhez — a begyakorlás és hozzáértés mértékében — csak tenni lehet. A műszaki fejlesztés megengedett két százalékos mértékére szükség van. (Erről majd később.) A nyereséghez — ha a megengedett szinten mozog — nem lehet hozzányúlni, mert csődbe juthat a vállalat. Úgy is. hogy nem tud tovább fejlődni, vagy elpártolnak a nagyobb jövedelemre számító dolgozók. A csökkentés forrásai A termékek árának tartása, vagy csökkentésének útja tehát; olcsóbb alapanyagok felkutatása és beszerzé. se, az anyaggal való takarékosság. fejlesztés, korszerű-: sítés. Különösen nagy szerepe van és a jövőben még inkább lesz az importanyagok: hazaival történő helyettesítésének. A már közismert devizagazdálkodási kötöttség gek megtartása mellett ugyani is várható egyes tőkés álla* mokból származó anyagok árának növekedése. A vasipar. ban és a faiparban egyaránt keletkezik olyan hulladék, amelyet még hasznosítani lehet, csökkenteni kell a se- lejtet is. A VAGÉP-nél pélj dául a már említett kártolószalag esetében az enge, délyezett 2,5 százalék helyett az árvetésben csak két százalékot kalkuláltaik. Egy méternyi árura vetítve ez csupán filléreket jelent. Még kevesebbet a készterméket előállító textilgvár árvetésé, ben. Azonban fillérekből lesz a forint. A ruhagyárak is úgy tudják olcsóbban adni a kabátot, öltönyt, ha — rtt történetesen — a textilgvár is kevesebbel számol egy-egy szövet árvetésében. Korszerűsíteni kell. tudják ezt az asztalosok is. Uj telephellyel, mert a régin már nem lehet terjeszkedni, (Egyébként is szanálásra kerül.) Kevés azonban ehhez az ígért segítség és a már említett, a kalkulációba beépíthető műszakig fejlesztési költség. Várni kell. de nem tétlenül. Néhány elavult géu pet máris selejteztek, illetve a bizományin keresztül értékesítenek. Az érte kapott pénzt megpótolják és újat, korszerűbbet vesznek érte. Nem a számok játéka Az árvetések, kalkulációk: készítéséhez (elő- és utókalu kuláció) általában megfelelő műszaki, illetve adminisztratív apparátust alakítottak ki a Nyíregyházi VAGÉP-néL Az Asztalosiparinál nincs állandó jelleggel biztosítva az árvetési munka. A VAGÉP- nél — mint elmondták — ezenkívül is mindenkinek feladata, hogy ki-ki közgazdász legyen a maga munka- területén. Nem ok nélkül végzik itt a munkát a megrendelők megelégedésére, közben arra is vigyázva, ne legyen veszteség. Az asztalosoknál még erősíteni kell ezt a munkát. A jó árvetések azonban csák ott készülhetnek, ahol van mire alapozni. Ahol a nyereséget nem a számo-k játéka, hanem a teljes önköltség részleteinek ismeretében tett csökkentő jellegi intézkedések megvalósítása képezi. Arra törekedve, hogy a vállalati érdek mindig találkozzon a közösségi elvárásokkal. Többet termelni, olcsóba ban. Lányi Bolond — Tóth Árpád (Folytatjuk! Galambos Szilveszter: Szomszédok K edvenc lapomban a következő apróhirdetést olvastam: Elcserélném főbérleti lakásomat hasonlóra, esetleg ráfizetéssel. Jelige: „Leinformálható szomszédok’’. Szomszédjaim ugyan van. nak, de elcserélni való lakásom nincs. Ennek ellenére levélben találkozót kértem a hirdetés feladójától. Csendes kis budai eszpresszóban beszélgettünk. — Zevernyák Béla — mutatkozott be a negyven év körüli, jól öltözött férfi. — Nagyon kíváncsi vagyok. miért ragaszkodik ön a leinformálható szomszédokhoz? — kérdeztem Ze. vernyákot. — Ne haragudjék, de ez természetes. A szomszédok nagy szerepet játszanak az ember életében. Kedves uram! Az első főbérleti la. kasom a Fehérszeder utca 1/B-ben volt. A bal oldal- szomszédom egy trombita művész. éjjel tizenkettőtő reggel \jtig gyakorolt. Kép zeljen el egy Trombitás Fré dit aki egész éjjel fújja. A job' ildali szomszédom pe. dig cutyaidomári képesítés, sei rendelkezett. Neki köszönhetem, hogy ma már hallás útján meg tudom állapítani: a fal mögött egy kétéves ir szetter ugat-e, vagy egy javakorabeli. négy gyermekkel rendelkező spaniel. — Innen ugyebár elköltő. zött? — Gratulálok a fantáziájához! Az új lakásom a Szomorú fűz utca 74.ben újabb izgalmakra adott okot. Sajnos, későn tudtam meg, hogy az egyik szomszédom csatárjátékos az NB 1-ben. Na győz, a szurkolók szerenádot adnak az ablaka alatt. Na a pályán kihagyott egy nagy helyzetét, a drukkerek pfujoló kórust alakítanak a olyosó közepén. A másik zomszédom egy kikapós hölgy volt, Rumos Yvette. Heggel négykor még édesbús magyar nótákat énekeltek a vendégei, és durrogtak a pezsgősüvegek. Mondanom sem kell, hogy... — Elköltözött.. I — A Kenőszappan utca 40be. A két szomszéd közül az egyik hangmérnök volt. aki rajtam próbálta ki. hogy hány fon erősségű zajt ké. pes elviselni az emberi szer- vezet. A másik oldalamon egy tornatanár lakott, akinek a felesége féltékenységi jeleneteket rendezett: éjjelnappal veszekedtek. Nem bírtam tovább és elköltöztem. Az Eukaliptusz köz 3- ban a bal oldali szomszé. dóm másképp látta a nemzetközi helyzetet, mint <* jobb • oldali szomszédom. Nekem serdülö korú fiam van. Nem akartam, hogy helytelen politikai nézeteket hallgasson a falon keresztül. — Azért nem minden la. kasban vékonyak a falak — jegyeztem meg halkan. — Ez igaz. d j ilyenkor sokat segít a falra helyezett üres pohár, amely felerősíti a hangokat. De hogy folytassam a történetemet, az *s fontos, hopy a szomszédod felesége ne öltözzön elegán- sabban, mint a saját nejed. Ebből is családi perpatvar született. A szomszédunk pozíciója, társadalmi állása ne legyen olyan, hogy irigy, kednünk kelljen rá, de ő se irigyelhessen minket. Éljen példás családi életet, de nem túlságosan, mert akkor szembetűnőbbek az én apró botlásaim. Most már meg. értheti, miért ragaszkodom ahhoz, hogy pontos információkat szerezzek a szomszédjaimról. Egyébként a múlt hónapban végre szerencsém volt. A Pantalló tér 16-ban, mind. két szomszédom csendes, magának élő, halk szavú virágkertész. A lakásukban a leghangosabb az aranyhal. Sejtheti, milyen boldog voltam. Sajnos, egy hét múlva mégis kiderült, hogy lehetetlen emberek. Idegesíti őket, hogy a lakásomban robbanó, motorokkal kísérletezem, és amikor éjszakán!. int része, gén jövök haza, verem az asszonyt. Már el is költöztek mellőlem... És most itt állok a teljes bizonytalanságban: ki tudja, milyen szomszédokat kapóké
