Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-26 / 21. szám

fm. f»BöSr m fcBLWr-MAG'FARORSZJie AHOL MINDEN TISZTA A legnagyobb kincs A VAGÉP balkányi gyáregységében 82 géppel készítik a szövőipar nélkülöz betétién eszközét, a kártolószalagOL IPAR A FALUBAN „Meglepetés" Balkánban Hazánkban egyedül csak itt készítenek a dohányipa* részére úgynevezett cigarettaszalagot. Segítségével a dohány feldarabolását lehet elvégezni. A különleges gép kezelője Szűcs János. (Elek Emil felvételei) na, hogy a dolgozók keresete is jelentős mértékben növe­kedett. öt évvel ezelőtt egy dolgozó átlagkeresete évi 17 ezer 748 íorint volt, az el­múlt évben már 22 ezer 200 forint. Erőteljes a szocialista ver­senymozgalom a brigádmoz­galom. Enélkül a termelés ilyen nagyarányú felfutása nem lett volna lehetséges. Az elmúlt évben öt brigád ver­senyzett a szocialista címért, azért hogy még több, még jobb minőségű termék hagy­ja el az üzemet. A brigádok létét a községben is érzik. Nagyon sok társadalmi mun­kát végeznek elsősorban az­zal, hogy patronálják az óvo­dákat. Legfrissebb „meglepe­tésük” hogy kijavítottak egy sor kiselejtezett háztarS tási gépet, porszívót, padlóJ kefélőt, olajkályhát és azokal adják át az óvodáknak. Kis üzem ma a VAGÉP balkányi gyáregysége. Alig több mint félszáz ember* foglalkoztat, de nem ez a fontos, hanem az, hogy léte­zik, fejlődhet, hogy ott, azon a félre eső helyen az ipari termelés igaz még csak csíg rájában, de meghonosodott! Nem titok, hogy a VAGÉP; az üzemben dolgozók is ál­landó jelleggel törekednek a fejlesztésre, új termékek előJ álMtásának az előkészítéséra! Megvan annak a lehetőségül hogy a kis balkányi üzem va­lamikór komoly ipari bázissí váljék. S. « A falu nem nagy. Mind­össze 970 ember lakja. Úgy­nevezett kis település, de mégis nagyközség Rozsály központtal és Garbolccal Kishódossal, Nagyhódossal. Méhtelekkel, ZajtáVal együtt. Tisztaberek a hetedik — bár lélekszámban második — eb­ben a tagolt, nagyközség rangú közigazgatása egység­ben. Gazdálkodása azonban — a Petőfi Termelőszövetke­zet önálló. Az is volt mindig. 1950 óta megszakítás nélkül, bár 1950-ben még ap­rócska és gyengécske volt a termelőszövetkezet. 1959 őszén aztán mindenki belé­pett. Igaz. hogy az összes te­rület még így is csak 1255 hektár (2200 kh.), de van en­nek a kis termelőszövetke­zetnek egy nagy büszkesége: még sohasem volt vesztesé­ges, pedig nem a legjobb föl­deken gazdálkodnak. Csupa berek — Tisztaberek Elsősorban a községek ne­vének eredetére voltam ki­váncsi, mert szép név az, hogy Tisztaberek. Honnan is ered ? Mielőtt megtudtam arra gondoltam, hogy — ta­lán — eredetileg Tiszaberek volt, s valahogyan belera­gadt a névbe egy t-betű. De csak a térképre kell nézni, s azonnal kiderül, hogy soha­sem lehetett Tiszaberek. mert innen a Tisza jócskán kele­tebbre folyik, legalább 25 ki­lométerrel távolabb. Tiszta­berek folyója a Túr. annak is a régi ágai, amelyek most olyan üresek és szárazaik, hogy emlékeztetőnek sincs bennük víz. Tavaly kaszáltak az ősi Túr-mederben, mert kell a széna, akármilyen gyenge minőségű, hiszen sok az állat a tsz-ben is meg a házaknál is. A Tisztaberek név meg on­nan ered, hogy valaha, ami­kor a Túr még szabadon kó­borolt, csupa berek volt ez a vidék, erdős-bokros, vizenyős -tocsogó®. „Tiszta berek ez a vidék” — mondták az em­berek. s ez lett a település neve is. Nem rossz név. Ma­napság még külön tartalma is van a „tiszta” szónak. Ez a kis község valóban tiszta. Minden utca. minden Udvar, minden kert. Takaros kis fa­A mű alkotójával talál­kozni. beszélni, — mindig vonzó, izgalmas, különleges élmény. Kitűnő kezdeménye­zés az Országos Filharmónia részéről, hogy ifjú bérletese­it „meghívja” egy ilyen ta­lálkozóra: műveinek meg­hallgatása közben ismerked­jenek meg személyesen is egy ma élő zeneszerzővel. Fővárosi és nyíregyházi művészek tizenkét hangver­senyt tartottak az elmúlt hé­ten a megyében Sugár Rezső műveiből, utolsóként került sor a nyíregyházi koncertre, szombat délután, a Móricz Zsi gmond Színházban. Sugár Rezső egyik legjelen­tősebb zeneszerzőnk, művei itthon és külföldön egyaránt népszerűek. Legjelentősebb alkotásai: a Kossuth-díjjal jutalmazott HŐ6i ének, a Kő­míves Kelemen, az Adsz és Galatea, stb. (A Hősi ének-et legutóbb Nyírbátorban hall­hattuk. a Zenei Napokon). De neve nemcsak a felnőtt közönség, hanem a fiatalok körében is jól ismert ugyan­is számtalan kisebb művet, előadási darabot, etűdöt írt zenét tanuló fiatalok számá­ra. A szerzőt Vikár Sándor, a Nyíregyházi Zeneiskola igaz­gatója mutatta be a hallga­tóságnak. Mint a rövid in­terjúból. valamint a fiatalok kérdéseire adott válaszokból kiderült: Sugár Reaso So­lu — ez a Tisztaberekben láto­gató ember első megállapítá­sa bárhonnan érkezik. Ta­karosak a házak, tiszták az udvarok, gondos, rendsgeretö emberekről tanúskodik az egész falu. Tavasztól késő őszig virág nyilak az utcákon is. A bevételek A Petőfi termelőszövetke­zet elnöke az átszervezés, 1959 óta megszakítás nélkül Fórizs Miklós. Nagyón sze­reti a községet, az embere­ket. a termelőszövetkezetet, de nem dicsekszik. — Kicsi a mi szövetkeze­tünk — mondta a lehető­ségeink se a legjobbak. Leg­nagyobb kincsünk az embe­rek szorgalma. Elsősorban enne* köszönhetjük az ered­ményeket is. Mi leginkább az állattenyésztésünkre vagyunk büszkék. Bevételeinknek csaknem felét az állatte­nyésztés adja, pedig csak szarvasmarhával foglalko­zunk. A tsz szántóterülete mind­össze 965 hektár. Ennek csaknem egyharmadán — 230 hektáron — lucernát és más pillangós növényeket ter­mesztenek. Természetesen kukoricát is, de azt inkább a háztájiban, mert kevés á föld; A közösnek mindössze 50 hektárnyi kukoricája volt az elmúlt évben. Elég jól fi­zetett. 52 mázsa májusi mór. zsoltat hektáronként. Ég van rét, meg legelő. De összesen — a háztájival együtt — ezer szarvasmarhát tartanak. Fe­lét a közösben. S amire szin­tén büszkék: 1973-ban a kö­zösben 400-ról 500-ra szapo­rodott a szarvasmarhák szá­ma. Természetesen: a háztá­ji jószágot is a közös lát­ja el takarmányokkal. A te­henek száma jelenlég 150 _— csak a közösben — s már- már megközelítik a 3000 liter évi tejhozamot tehenenként. A háztájiban is hasonlóan alakul a tejtermelés. —- Nem kiemelkedő ered­mények ezek — mondta az elnök. — A megyei és az or­szágos átlagnál valamicské­vel jobbak, de tudjuk, hogy csak közepesek. Lehet és kell is még itt javítani a tehené­szeten, meg mindenen... Könnyű számolni: 970 ént. bér lakik a községben, s ezer­nél több a szavasmarha, Vagyis: egy lakosra egynél több szarvasmarha jut. De — dály tanítványaként kezdte a zeneszerzői pályát, s az al­kotói munka mellett külön­böző fővárosi zenei intézmé­nyekben tanított; jelenleg a Zeneművészeti Főiskola ze­neszerzés-tanszékének taná­ra. A Kossuth-díjat megelő­zően, 1953-ban Erkel-díjjal tüntették ki. A beszélgetés során megismerhettük a ze­neszerzői munka néhány műhely-titkát, az alkotói pá­lya érdekességeit, sőt. hall­hattuk például a zeneszerző véleményét a könnyűzene és a „komoly” muzsika kapcso­latáról is. A koncert gondosan válo­gatott. változatos műsora el­sősorban szóló- és kamara­művekből állt. A programot, Fehér Ottó karnagy vezeté­sével. a nyíregyházi Tanár­képző Főiskola női kamara­kórusa nyitotta és zárta, kei­két kórusmű igényes előadá­sával. Az énekkar feltűnő intonációs biztonsággal szó­laltatta meg e hangulatos, de nagyon kényes kis ciklust. (Marasztalás, Márciusi szél, — Álmodozás, és Szüret után). Különösen jól sikerült a lassú tételek finom lírai mondanivalójának érzékél­tetése. Schmall Pálma fuvolamű­vész a fuvola-zongorára irt Goneertinö-t mutatta be, impozáns technikai fölénnyel, és nagyon szép bangón. For; tényékhez tartozik — a köz­ségben kettőszáznyolcvan ci­gány él, akik nem foglalkoznak állat tenyésztés­sel. Közülük mindössze né­gyen dolgoznak a tsz-ben. Eljáró ipari munkásak már nincsenek. — Hozzánk mindenki vißz- szajött. aki az átszervezés utón elment az iparba. A fiatalok is mind itthon van­nak. És mindenki megtalálta a helyét is. meg a számítá­sát is a közösben. Örömmel mondhatom hogy csendben, békességben, egyetértésben dolgozunk. Mindenki tudja és végzi a kötelességét. Talán csak az a bajunk, hogy kicsi a tsz és kicsik a lehetőségeink... Nem ismerik a veszteséget A zárszámadás ebben a tsz-ben is készül, sőt. mát minden fontosabb tételt is­mernék. Húszmillió fölött lesz a halmozott termelési érték, 10—12 százalékkal több mint az előző esztendőben. A fejlődés üteme tehát jó. A terveket túlteljesítették. A növénytermesztés — első­sorban a búza — egymillió forinttal hozott többet a ter­vezettnél. Az állattenyésztés többlete 300 000 forint. Más ágazatokban azonban 438 000 forinttal kevesebb a bevétel, mint ahogyan tervezték. Ez a ki6 tsz 1973-ban 200 darab hízómarhát is értékesített, 70 százalékát export minőség­ben. A jövedelem ismét emelkedett. Egy 10 órás munkanapra 112 forint jut. — Ezzel mindenki elége­dett — mondta az elnök —, báf néhány forinttal többet is tudnánk fizetni, de tarta­lékolunk 16. Mondtam már, hogy kicsi a tsz. Minket egy rossz esztendő könnyen visz- szalökhet. De ha van tarta­lék — lesz mihez nyúlni. A mi tagjaink nem ismerik a veszteséget. Célunk és tö­rekvésünk hogy sohase is­merjék meg. S ennék egyik fontos biztosítéka a tartalék. S ha már a tiszta szóról be­szélgettünk, hadd mondjam el: nálunk nem csak a köz­ség, hanem az emberek lel­kiismerete es a tsz számlája is mindig tiszta Szendrei József gách Éva előadásában ezután három, a szerző fiatal korá­ban komponált dalt hallot­tunk, Csokonai, Tóth Árpád és Petőfi verseire. (Tartózko­dó kérelem, Aranyíelhő Reszket a bokor.). Mindket­tőjüket Körmendi Klára kí­sérte — kitűnően — zongo­rán, majd ezután mint szó­lista is bemutatkozott, a Ba­rokk szonatina előadásával. A háromtételes kis remekmű maradéktalan megszólaltatá­sa igen komoly zenei-techni- kai feladat; a színházban lé­vő zongora, sajnos, már na­gyon megnehezíti az előadók helyzetét. A kiváló zongora- művésznőt így is élmény volt hallgatni, különösen jól si­került a zárótétel szellemes, nagyszerű fugato-jának fel­építése. Végül két tételt hallhat­tunk még — az egyébként hat tételes — Frammenti Musicali című sextettből, mely 1958-ban született mű, fúvósötösre és zongorára. Azóta az ország legjobb fú­vósegyütteseinek állandó mű- sorszáma. Most is nagyon szép. árnyalt megszólaltatás­ban hallhattuk. Schmall Pál­ma, Turányi Csaba. Kuning János. Gallai Béla. Tamás Sándor és — a végül kama­ramuzsikusként is bemutat­kozó —■ Körmendi Klára elő­adásában. Balkány ipara Leírva, ki­mondva a kétszavas monda­tot egy kis kétkedés is fo­gadhatja. Valóban lenne ipa­ri üzeme, a jobbára csak ta­nyavilágáról ismert homoki községnek? Van. Oda is csep­pent egy kevés, mert ott áll­tak a hajdani gépállomási épületek, gépszínek, és sokan vártak és várnak ipari mun­kaalkalomra. A régi épüle­tekből, gépszínekből műhe­lyeket építettek és több mint öt éve komoly munka folyik ott. A balkányi ipari üzem a VAGÉP telephelye, 1969-ben létesült. Gencsi György te­lepvezetővel a kezdetről, az azt követő évekről váltottunk szót. Úgy indultak 87 ember­rel, hogy vasszerkezeti ter­mékeket, ’pontosabban vasvá­zas színeket gyártanak. Az eredeti elgondolás igaz meg­maradt, de nagyot változotf- A vasszerkezet anyagigényes termék, s a nagytömegű szál­lítás kevésbé oldható meg vasúton, közúton. Valami mást is kellett keresni, így lett a főprofil a kártolösza- lag, és az úgynevezett ciga­retta-szalag. Kártolószalagot Magyaror­szágon csak Balkányban gyár­tanak. Tágas, viszonylag kor­szerű üzemcsarnokban ügyes gépek egész sora zúg, zaka­tol. Azt írtuk ügyes gépek, pedig a dolgozókra, az asszo­nyokra, lányokra illene ez a jelző. Elsősorban az ő érde­mük, hogy a telephely ter­melési értéke minden évben milliókkal ugrik. Gencsi György nem sajnálta a fá­radtságot, s adatokért, régi dossziékat lapozott át. 1971- ben, miután a gépek telepí­tését és beüzemelését befe­jezték, a Pesten betanításon résztvett 26 dolgozó, 8 millió 600 ezer forint értékű termé­ket állított elő. Egy évvel később a tervezett tíz millió forint, helyett tizenegy milli­ót állítottak elő az elmúlt évben már 14 millió 200 ezer forint volt az üzem árbevéte­le kártolószalagból. A gyáregységben 82 géppel készítik a különböző szalago­kat. Megrendelő az ország valamennyi textilipari üze­me, a bőriparnak bojholósza- lagokat a dohányiparnak a cigaretta előállításához nélkü­lözhetetlen szalagokat készí­tik. Az üzem dolgozói megta­nulták és megkedvelték mun­kátokat, ezt bizonyítja hogy ;1970-ben az egy főre jutó termelési érték 175 ezer fo­rint volt. tavaly már 284 ezer forint. A több termelés hasz­Az Országos Természetvé­delmi Hivatal lapja, a Búvár most megjelent száma, új profiljához híven közli Ba­logh János akadémikus. az ökológiai szabályozó rend­szerék környezetvédelmi sze­repéről irt tanulmányát A többi érdekes írás közül kü­lön figyelmet érdemelnek az É6zak-Magyarország kömye. zetvédelmi terveiről, a kiá- rÚ6Ított természetről, a száz­éves Budapest kisállatte­nyésztéséről, a madarak vá­rosba településéről és az új gombáinkról szoló cikkek. K színes borítójú, mélynyomatú természetvédelmi Szakik® gyakorlati útmütatásu, vál­tozatos rovataival is Blinden term észé tszerető ember ér­deklődését igyekszik kielejft tent Találkozás Sugár Rezső zeneszerzővel molnár László Megjelent m Búrár új száma

Next

/
Thumbnails
Contents