Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-25 / 20. szám

Í974. Január 25. KELET-M AGY ARORSZÁ'G 5. oldaf Gondok és örömök Faliigjnilés ^írlugoson Száznegyvenöt választó je­lent meg az eheti nyírlugosi falugyűlésen. Be sem fértek a községi tanács nagytermé­be, voltak, akik az ajtóban és a folyosón hallgatták vé­gig. De a légkör családias volt, a hozzászólások a lé­nyeget érintették, a kérdé­sekre sokszor nem is a ta­nácselnök válaszolt, hanem egy másik választó. A napirend a falugyűlése­ken szokásos évj beszámoló volt. a tanács elmúlt évi munkájáról és — ami tulaj­donképpen csaknem ugyanaz — a tavalyi választási gyűlé­seken elhangzott közérdekű bejelentések, javaslatok sor­sáról. összesen 191 ilyen ész­revételt tart számon a községi tanács és Dányi Béla elnök beszámolójából örvendetesen az. derült ki, hogy a le0cöbb már elintéződött, vagy leg­alábbis útban van a megol­dása. Varroda és öregek Az elmúlt év áprilisában 56 tanácstagot választott Nyírlugos négyezer lakosa. Azóta ötször volt tanácsülés. Ezeken megtárgyalták a ta­nács és a Hazafias Népfront együttműködését, az oktatás helyzetét, a költségvetést. Uj működési szabályzatot alkot­tak. beszámoltatták a végre­hajtó bizottságot, az iskola igazgatóját és a körzeti or- vost. A kérdésekre és észrevéte­lekre válaszolva egy sor olyan munkát, folyamatban levő változást ismertek meg a jelenlevők, melyekről a tá­jékoztatás nagyon fontos. így például kiderült, hogy a Vö­rös Hadsereg utcai varroda 140 dolgozóra való növelése azért nem sikerült, mivel még a Nyírbéltekről átjáró hét nővel együtt is asak 24- en dolgoztak a varrodában, amiről, mielőtt létesült volna, lelkesen beszéltek a falusiak. Ide tartozó megállapítás volt, hogy ugyanakkor egy-egy megüresedett gyermekgondo­zói, orvosírnoki, vagy ezek­hez hasonló állásokra négy­szeres, ötszörös a túljelentke­zés. Ez érdekesen jelzi a fa­lu közgondolkozását Is. Másik nagy gond az idős embereké. Az elmúlt évben ismét 36-tal emelkedett a rendszeresen szociális segély­ben részesülők száma. Ezzel együtt mostmár 120 gondo­zott van a községben. Joggal kérdezte meg valaki: mit tesznek ezeknek az idős em­bereknek a gyermekei szüle­ik segítéséért? Az öregek napközi otthona elkészült, de alkalmatlannak bizonyult arra, hogy január­ban megnyissák. Ezért ideig­lenesen egy másik, időközben megüresedett helyen, a "Mi- hálydi utca 19. alatt egy volt szolgálati lakásban kívánták megnyitni. Érdekes módon az idős lugosiak vonakodtak birtokba venni új otthonukat. Mint a falugyűlésen is kide­rült. azért, mert olyan téves hírek terjedtek el, hogy aki igénybe veszi az öregek nap­közi otthonát, az elveszti szo­ciális segélyét, sőt elveszik a lakását is. A tanácselnök a legerélyesebben cáfolta meg ezeket a téves híresztelése­ket. Az „elhagyóit földek“ Észrevétel teljesítése volt, hogy a Mihálydi, Kiss és Kossuth utcákban megépült a vízlevezető árok. Részben a választók észre­vételei alapján az elhagyott földek használatát is megszi­gorították, 102 kishaszonbér- leti szerződést kötöttek. Saj­nos, a parlag évről évre nő, rossz földek ezek, erdősíteni kellene, talán mostmár sike­rül is. Ehhez természetesen a sok egyéni föld tulajdono­sának is hozzá kell szólni. A gyermekjóléti intézmé­nyek fejlődéséről kiderült, hogy az I. számú óvoda és napközi egy-egy 25-ös cso­porttal bővült. De a nyírbá­tori költségvetési üzem rossz kéményt és konyharendszert épített. Emiatt csak január 28-án indulhat a két új rész­leg élete. Megtudtuk a falugyűlésen azt is, hogy a törpevízműhöz tavaly több mint 21 kilomé­ternyi nyomócsőrendszer épült, a vízmű közel 12 mil­lióba került, amiből hét mil­liót állami támogatásként kapott a falu. Választ kapott az a tucat­nyi választó is. akik javasol­ták egy községi benzinkút létesítését. Ez évben meglesz. Negyedmilliós társadalmi munka Mivel a lakosság az elmúlt évben is negyedmillió forint értékű társadalmi munkát végzett, ez elég lesz. Egy-két éves távlaton belül szó esett még négy buszváró építésé­ről, új vágóhídról, óvoda és bölcsőde építéséről. A távo­labbi jövőben pedig kell egy új kulturház és egy 12 tan­termes iskola is. Sok mindenről hallottak a falugyűlés résztvevői. Kiraj­zolódott családias megbeszé­lésükből falujuk jelene és jö­vője. Beleértve azt is, amin változtatni kell. Gesztelyi Nagy Zoltán Elő vad exportra Sokan mondják, ez a hideg, havas idő, a disznóölésre és a vadászatra a legalkalmasabb. Ezt vallják a Kemecsei Állami Gazdaság va­dászai is, csakhogy itt nem puskával lövik a vadat — élve fogják, hálóval. A gazdaság központjából reggelenként 80 ember indul a Küzdelem ember és nyúl között határba, autóbusszal, zetorral. hogy a több mint 1600 méter hosszú háló felállítása után megkezdődjék a nyúlhajtás. Naponta átlag 100 nyúl kerül így fogságba. A kemecsei gazdaság legjelentősebb éiövad expurtáló gazdasága 20 ezer hektáras területéről ebben a szezonban többek között 3 ezer élő nyulat, 3 ezer élő foglyot szállítanak a MAVAD-nak. Elek Emil képriportja t Szállítás előtt Pongrácz Ferenc vadőr fémjellel látja el a tapsifülest. Egy ffizet József Attila — I r Láttuk a tv-ben a tanács­adó de bizonytalankodó or­vost, az elégedetlen házasu­landó fiatalokat. Lapunk Pos­tabontás címmel most már rendszeresen megjelenő írásá­ban olvashattuk, hogy néha milyen tájékozatlanságot, esetenként lélektelenséget mutatnak egyes vállalatok, termelőszövetkezetek, akik­nek pedig kötelességük lenne gyorsan, pontosan intézni kü­lönböző társadalombiztosí­tási, segélyezési ügyeket, a most megjelent népesedéspo­litikai intézkedések nyomán. Sajnos tapasztaljuk azt is, hogy nincsenek tisztában a rendeletekkel, nem ismerik azokat. Kevés is a kiadvány, ami ezekről szól, s kérdéses, eljut-e azokhoz akiket illet? Ezekre elsősorban az embe­rek ügyeit intéző szerveknek van szükségük, valamint a párt és szakszervezeti szer­vezeteknek. ezek aktivistái­nak, hogy felvilágosíthassák - környezetük lakosságát, azo­kat. akiknek erre szükségük van. A SZOT a napokban je­lentetett meg egy füzetet. Tájékoztató néhány népese­déspolitikai intézkedésről címmel. Aktivisták kérdései­re válaszolnak benne. Ezek a tömegtájékoztatási célt szolgáló füzetek a napokban jutnak el az üzemi szakszer­vezeti bizottságokhoz. Fon­tos. hogy tanulmányozzák, a legilletékesebbeknek adják, s használják fel az aktivisták az agitációs m -nkájuk során. Sok olyan kérdésre kap­hatnak választ fiatal házasu­landók. nagycsaládosok ame­lyeket eddig nem, vagy más­ként tudtak. Ez azonban nem csak nekik szól. Főleg azok­nak akik ezekkel az ügyek­kel foglalkoznak, s dönteniük kell. Csak címszavakban ar­ról. mit is olvashatnak. Rö­viden megismerkedhetnek a népesedési helyzettel a né­pesedéspolitikai feladatokkal. Tudatja a tájékoztató, milyen intézkedések történtek a csa­ládok anyagi, szociális hely­zetének javítására. Ismerteti a népesedéspolitikai 7<or- mányhatározat egészségügyi | Intézkedéseit. S valamennyit részletesen. * I r. K.I angol nyelven Az Egyesült Nemzetek Szervezete nevelésügyi és kulturális szervezetének az UNESCO-nak rendszeresen megjelenő tájékoztatója, az UNESCO Features a világ minden pontjára eljut. Az óceániai szigeteken éppúgy olvassák, mint a Tűzföldön, vagy Afrikában. Legutolsó száma érdekes, magyar vo­natkozású hírt ad tudtul. el­sősorban az angol nyelvte­rületen élőknek illetőleg azoknak, akik jól beszélik ezt a nyelvet. B. B. aláírással cikk mél­tatja azt a válogatott gyűj­teményt. amely — az írás szerint is — az egyik legna­gyobb magyar költő, József Attila verseit és írásait tar­talmazza. Bákti János fordí­tásait Gömöri György éa Ja­mes Atlas rendezte sajtó alá, és az UNESCO támogatásá­val az angol Carcanet Press jeietette meg. A könyvet méltató recenzió egyrészt bemutatja József Attilát, majd önéletrajzi írá­sának idézetével tárja az irodalomkedvelők elé külö­nösen érdekes személyiségét. Az úgynevezett Európa-soro- zat. amelyben a könyv nap­világot látott, a világszerve­zet terjesztésében bizonyára sok hivet szerez a magyar irodalomnak. Egy év Torontóban — 1973 szilveszter éjszaká­ján játszottam utoljára To­rontóban, január 9-től már újra itthon dolgozom a nyír­egyházi Hotel Szabolcs bár zenekarában. Marssó János 1972 decem­berében ment el Kanadába. Torontó városába, hogy „le­dolgozza” egy éves szerződé­sét. Pontosabban először csak félévről volt szó, aztán a torontói főnök úgy-döntött, hogy meghosszabbítja szer­ződését. — Nem ez volt az első kül­földi szerződésem, mert 67- ben Svédországban, 66-ban pedig Jugoszláviában vol­tam. De azt hiszem, monda­nom sem kell. ez volt a leg­nagyobb élmény. A torontói magyar negyedben. Ladányi éttermében játszottam min­den este 8-tól éjjel egy óráig. Kedden voltam szabad, de ezen kívül egész évben nem volt szabad estém. Hetenként változott a műsor, előtte min­dig próbáltunk egy délután az új előadóművészekkel, és utána egy hétig ment —zök­kenőmentesen. A végefelé már próba sem kellett. — Kik jártak ebbe az étte­rembe? — A legtöbb magyar volt, de jártak oda araboktól-tö- rökökig mindenki. Mellettünk volt egy spanyol étterem, de a végén már a spanyolok is hozzánk jártak, megszerették a zenét, Igaz, dolgoztunk is. Magnóra vettük a legújabb számokat, úgy tanultuk. Nem lehetett lemaradni. A felesé­gem kijött nyáron, ő meg­hozta a magyar kottákat. Mert azt kérték az ottani ma­gyarok leggyakrabban. — Nem volt nehéz meg­szokni a változatosságot? — Igaz, hogy egyik este arab zenét játszottunk, a má­sikon meg csárdást, de egv ..öreg” zenésznek ez már nem okoz problémát. Nehe­zebb volt megszokni viszont a várost, nem is tudtam meg­szokni egy percre sem To­rontót. Szép, nagy város, HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ Vannak diákklnbok is... A Kelet-Magyarország ja­nuár 4-i számában olvastam egy cikket amely a disc- jockey klub megszüntetésé­ről szól. Január 20-án egy újabb írás volt a disc-jockey- róL Pontosabban a „lemez­lovas” válasza. őszintén szólva én csak hallomásból ismertem a disc- jockey klubot, azaz a „Bigit”. ahogy a törzsvendégek emle­gették. Már az első cikk fel­keltette érdeklődésémet. Most a válasz után pedig már egyenesen sajnálom, hogy még csak véletlenül sern keveredtem arra a hely­re. Legalább azt tudnám, ho­gyan nézett ki. Barátnőm, aki a kezdet kezdetén három alkalommal volt ott. elmondta hogy a csak idegen nagyon, egyedül van az ember. Éjjel amikor mentem az albérletbe, min­dig rettegtem, bár nem lak­tam messze, hogy mikor esik bajom. Annyi mindent lá­tott, meg hallott az ember. — Barátok, törzsvendégek? — Az első három hónap az ismerkedésé volt amig be­fogadtak bennünket. Aztán jött minden magától. A fő­nök nem volt rossz ember, de mindig rettegtem, hogy mi lesz. ha csak egy napra is megbetegszem?! Szeren­csére erre nem került sor. bár nehezem bírtam az otta­ni időjárást, azt a nagy nyá­ri meleget. — Milyen újdonságokat ta­pasztalt munkája során? — Régen nálunk is volt ez. mostmár jobb helyeken egyre ritkább. A zongorán volt egy nagy üvegpohár, benne egy- egy dolláros, és tett hozzá aki­nek tetszett a zene. Én még az elején kaptam egy dollá­zene az nagyon jó volt, de később kezdett elromlarii a társaság. Ez tehát az újság­író azon mondatát igazolja, hogy .később oda jó érzésű fiatal be sem merte tenni a lábát”. Egy másik ismerősömtől akiről tudtam, hogy a „Bigi” törzsvendége volt, megkér­deztem. mit szól a cikkhez és egyáltalán a klub betiltá­sához. A válaszát könnyű volt megjegyeznem: „Van még Vasutas és Omnia a vi­lágon”. Kétségtelen, hogy van, de vannak még iskola- klubok is, amelyek ki tudja milyen okból, nem vonzzák a diákokat. Szerintem az is­kolában is lehetne jól mű­ködő disc-jockey klubokat kialakítani. „Lemezlova­rost, nem is akartam elfo­gadni a főnöktől, aztán ráír­ta a nevét, és ő magyarázta el, hogy ezt kell betenni a pohárba. Aztán minden este beletettem. — Milyen a munkafegye­lem Torontó éttermében? — Erről nagyon nehéz be­szélni. Elég drága hely volt a miénk, egy valamire való vacsora négy dollárba ke­rült és elég kevés volt a sze­mélyzet. A főnök maga irá­nyította az üzletet, 6 blok­kolt, és mindenen ott volta szeme. Nekem olyan nagy változást nem jelentett az új hely, mert ott is dolgozni kellett, hozzájárulni ahhoz, hogy az emberek kellemesen töltsék el az estét. Emlék­szem. az egy év alatt csak egyszer volt szóváltásom a főnökkel, szólt, hogy ne játsszunk már annyit (persze ez is érthető volt. mert ami­kor táncoltak, visszaesett a fogyasztás) pedig ott na­gyobb szünetek is voltak, mint nálunk. Mégis azt mon­dom. nem lennék kinn ze­nész. Általában hetenként cserélik a zenekarokat, egyik nap még Torontóban játszik, sunk”, talán nevezzük ne. vén, Farkas Tibor vállalná még a vándor jockey szere­pét is. hiszen szereti a zenét és ért is hozzá. Ezt ügy gon­doltam, hogy két iskola, klubban vállalná a disc- jockey szerepét, és az egyik szombaton az egyik, a másik szombaton a más; iskolában lenne disc-jockey klub. Ez is egy megoldás. Vagy talán az a baj. hogy, az iskolában a szeszes ital fo­gyasztása és a dohányzás ti­los? Meggyőződésem szerint, hiszen én is diáa vagyok, ezek nélkül is lehet jól szó­rakozni... Szilágyi Mária középiskolai tanuló másik nap esetleg már New Yorkba készül. Nincs meg a biztonság, a nyugalom. És annyi jó zenész van az ut­cán! Arra is rá kellett jön­nöm, hogy nincs nagy igény a művészi zene iránt — Hogy tetszett Torontót — Szabad időmben azzal szórakoztam, hogy kiálltam az utcára, és bámultam. Ne­kem annyira új volt az a nagy lüktetés, a sok kocsi, aa a nagy tarkaság. Sokat rót­tam Torontó utcáit, de csak nagyon keveset láttam. Egy év nem elég ahhoz, hogy aa ember egy kicsit is megis­merkedjen egy ilyen város­sal. És megértettem, mi a honvágy. Naponta írtam a leveleket, itthonról is írtak minden nap. de a levelek nem sokat pótolnak, ha olyan messze van az ember, bará­tok nélkül. Az biztos, én nem tudnám megszokni azt az életet. Amikor hazajöt­tem, beköszönt a postás, hogy na mostmár nem lesz több levél? — Nem, mon­dom, — szerencsére mostmár itthon vagyok, zenei élmé­nyekben és tapasztalatokban is gazdagabban...

Next

/
Thumbnails
Contents