Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-24 / 19. szám
Í97Í. Január ?4: K^CT-meVARORSZAfi s. <m& A hatáskör KERESETÜKRŐL, JÓL- ROSSZUL FIZETŐ MUNKA- DARABOKRÓL beszélgettünk az esztergályosokkal a tágas, de talán soha nem tisztított ablakai miatt barátságtalan üzemcsarnokban, amikor egyikük a közeledő férfire mutat. Majd a siratóasszony megmondja, menynyi az átlagórabér a csoportban — hadarja egy szuszra. Siratóasszony ? Kiderül, művezetőjüket ugratják, csúfolják így, mert ahogy nagy nevetés közben hallom — fur- tonfurt siránkozik. Joga alig, panasza sok. Postás a főnökség meg tizenhét embere között, ez a dolga. Elég baj, hogy ennyi, hogy ez. Siratóasszony — ízlelgetem a kifejezés új tartalmát, meglelve benne a lényegre tapintó csúfondáro6ság savanyítás, keserű nedveit. Aligha oktatta bárki is ezeket az esztergályosokat üzem- és munkaszervezésre, termelésirányításra, a vezetési szintek elhatárolásának jelentőségére, s lám, mégis szinte ösztönösen ráéreznek a bajra, arra, ami hibás, rossz. Siratóasszonyuk, azaz kellő hatáskör nélkül művezetőjük maga is szenved a tipikus gondot megtestesítő helyzettől. Követelményeket támaszt, de sem joga. sem eszköze érvényesítésükre. IDÉZZÜK FEL KADAR JÁNOS alig több, mint egy esztendeje, a Központi Bizottság 1972. november 14—15-i ülésén elhangzott szavait. Ezt mondotta: „A termelésnél és általában a gazdasági munkánál vezérlő elvünk a hatékonyabb gazdálkodás. Ennek nagyon fontos része a jobb üzem-és ■munkaszervezés. Erre van határozat, de a végrehajtást gyakorlatilag még úgyszólván el sem kezdtük.” A szervezés: vezetés. A vezetés első teendője saját hatáskörének — felelősségének! — félreérthetetlen tisztázása. Ez nem formalitás, hanem minden további ténykedés kiindulópontja, ami nélkül lépni, legalábbis a kívánatos, a helyes irányban, nem lehet. A gyáron, vállalaton belüli gondok, bajok, termelést hátráltató akadályok legtermékenyebb szülője a hatáskörök tisztázatlansága, a túlzott központosítás, annak kideríthetetlensége, miben ki az illetékes, miért ki felel. Ahol elmulasztják a vezetés e legfőbb jellemzőinek kialakítását, ott majdnem biztos eredmény: a felelőtlenség, az anarchia elhatalmasodása. RÉGI PÉLDABESZÉD a szervezési .szakemberek körében: az utcaseprőt nem azért kell felelőssé tenni, hogy sepregessen, hanem azért, hogy az utca tiszta legyen. Valahol itt rejlik az iparvállalatok jelentős csoportjánál tapasztalható gyakorlat magyarázata is. Ahol a művezető „siratóasszony”, ott nem különbözik tőle az üzemvezető sem. Ha nem tudatták velük pontosan, mi a megvalósításra váró feladat, mik az eszközök, akkor felelni sem felelhetnek azért, ami történik, ami elmarad. Szerepük utasítások továbbítására, a gépeknél kiütköző gondok jelzésére korlátozódik, ahelyett, hogy — beosztásuk elnevezésének megfelelően — vezetnének. önállóan? Igen! önállóságuk természetesen nem egyenlő azzal, hogy a nagy gyárban ahány gyáregység, üzem, műhely, munkacsoport, annyi „kis gyár” jöjjön létre, hanem hojy önállóan döntenek a maguk területén; béremelésben, munkaelosztásban és megszervezésben, selejtkártérítésben. mozgóbér kiutalásában, sőt a dolgozók felvételében, elbocsátásában. Szerencsére nem ritka — de sajnos, nem is általános — eset, hogy ezt az utat járják az új követelményeket önérdekként felfogó vállalatok, s tapasztalhatták, gyors tempóban javult a munka szervezettsége, egyenletessége, hamarabb megszülettek a döntések. A vállalat néhány legfőbb vezetőjének ideje maradt arra, ami a dolga: a gazdasági folyamatok elemzésére, a várható események jellegének megállapítására, a lehetséges fejlődési irány kijelölésére, a vállalati stratégia és taktika kialakítására. BŐVEN KAMATOZÓ, a vállalati szervezet erejét látványosan megnövelő, gyengéit felszínre hozó befektetés a vezetés helyi mibenlétének, tagoltságának, érintkezési pontjainak, egymásra épülésének meghatározása, mégpedig egyértelműen, világosan, Ami félreérthetetlen, azt félremagyarázni sem érdemes. mert rögtön kiviláglik a kibúvás szándéka, a tehetetlenkedés vagy éppen az alkalmatlanság. M. O. A lakásprogram Szabolcs-Szatmár megyében (4.) ÁR ÉS MINŐSÉG Sorozatunk edd; ;i részeiben arról számoltunk be, hogy mennyi lakást terveztek és várhatóan mennyi készül el ebben az ötéves tervben, melyek az^k a járulékos és kapcsolódó beruházások, amelyek feltétlenül fontosak a mai igényeknek megfelelő városrészek, lakónegyedek életéhez és ezzel együtt arról is; mennyivel drágítják meg a beruházások a lakásépítéseket. A harmadik részben ennek fordítottját kerestük: melyek azok a kedvezmények, amelyek olcsóbbá, egyáltalán elérhető áruvá teszik a lakásokat. Most arra próbálunk válaszolni miből, vagy mitől lesz egy lakás ára annyi, amennyit mondjuk egy OTP-lakásért ki kell fizetni. Hol épüljön ? A lakásépítéshez terület kell. Két lehetőség kínálkozik: kiint a város, vagy község szélén építeni, ahol üres földre vonulhatnak az építők, vagy a város már eddig is lakott területé épületbontást igénylő részeken. Ha az első megoldást választjuk, akkor hozzá kell kezdeni a közművesítéshez: villanyt, utat, járdát építeni, gázt, vizet. távhőt vezetni és amikor megkezdődik a lakásépítés, a kapcsolódó létesítményekhez — óvodához, bölcsődéhez, iskolához, orvosi rendelőhöz, boltokhoz — is hozzá kell kezdeni. Már ebből is kiderül: mennyi mindenre van szükség, amit bizony nem adnak ingyen. Vegyük a másik megoldást: a lakott területet. Van erre is bőven példa Nyíregyházán. Először is meg kell vásárolni a területet a tulajdonostól. A tanács felajánl egy bizonyos összeget — rendeletben meghatározott ösz- szegről van szó —. amit az esetek többségében a tulajdonos nem fogad el. Bírósághoz fordul, mert kevesli a Szép, de drága — a házgyári lakás. pénzt és a bíróság döntése után megkapja a lakás, az esetleges zöldkár értékét, majd pedig választ tanácsi bér, illetve tanácsi értékesí- tésű lakás között. Ez már jelentős összegbe kerül. Nyíregyházán 450—500 forint körül alakul a terület négyszögölenkénti ára. Hagyományos vagy házgyári ? Hogy milyen lesz a lakás, az már a tervezéskor eldől. Nem csak az. hogy hány szintes, vagy erkélyes, hanem az is: milyen technológiával építsék fel. A legrégibb mód, a hagyományos, a téglaépítés. Ez mai napig is a legolcsóbb építési forma. Amikor Nyíregyházán megkezdődött a déli lakónegyed építése, még minden lakás téglából épült. Az ár akkor 120—130 ezer forint volt lakásonként. Ma már hihetetlenül kicsinek tűnik ez az ösz- szeg és az is, hogy szinte szervezni kellett az embereket, hogy költözzenek bele a szövetkezeti lakásokba, vállalják el a 30 évre szóló törlesztést. Egészen 1967-ig tartott ez az „olcsó” korszak, 1968-tól drágábbak lettek az építkezések. Emelkedett néhány anyag ára. több lakásra volt szükség és ezzel egyenes arányban nőttek a telkek értékei. De volt még egy gond: » lakásépítkezésnek ez a forrná ja is népszerű lett, már nem csak a tanácstól várták az emberek lakásgondjaik megoldását hanem szívesen váA nyírtéti művelődési háznak harmadszor volt ilyen közönsége. Élettől, munkától megfáradt öregek. Százhuszonötén. Feketébe öltözött férfiak, asszonyok. Szülők, nagyszülők, sőt már számosán dédszülők. A nénikék bekötött fejjel, a bácsik hajadonfőn. Fehér hajuk: a tisztesség hava. Az egymáshoz tolt asztalokon végig fehér térítők. Hosszúnyakú üvegvázákban élő szegfű párok. Egyik piros. a másik fehér, öregek napja. A középső asztalon hatalmas kosár, megrakva sokminden jóvaL Nagyon sok van abban a két mondatban, amit Kántor Géza. a Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke meleg hangú köszöntőjében mondott ...Megalakuláskor a termelőszövetkezet összes vagyona hétszázezer forintot ért, most huszonöt milliót.” „Bár múlt évben erős elemi csapás sújtotta a határunkat, a zárszámadásunk így is jobb az előző évinél”. A ti- zenötmilliós termelési tervét huszonkétmillióra teljesítette a tsz. Látni az idős emberek töprengését. Mert igaz: kezdetben ki-ki odaadta a közös gazdálkodás indítására a föld Nyírtéti öregek A BORÍTÉK után a szekeret, egy-két jószágot meg a gyalog munkaeszközöket. Taligát, hámfát, ekét. boronát, fahengert — kinek mije volt. S lámesak: Hétszázezer és huszonötmillió?! A zárszámadás megint csak jobb. S mind ebben külön gondolnak az öregekre. Az elnök (aki helybeli és tanári diplomája van) most a jókora borítékhalmazt veszi kézbe. A borítékok mindegyike ötszáz forintot takar. A megszilárdult közös gazdaság külön ajándékát. Aki a nevét hallja, nem kell, hogy felálljon, az asztalfőhöz járjon. Karjával jelzi, hol ül. Gyorsjárású, fürge fiatalok viszik helybe a borítékot. Egy borítékot szándékosan hátra hagy az elnök. Majd a díszkosár szabad szélére helyezi s az egészet, maga viszi helybe. A falu, a tsz legidősebbjét. a kilencvennyolc éves Éva Józsefnét köszönti vele. Felcsattan a taps, A nagyon idős asszony zsebkendővel nyúl a szeméhez. Kis vendéglátás következik. Az idős emberek meg- illetődve koccintanak. Aztán főtt kolbász, virsli és tészták. Beszélgetés, zsongás, vélemények, megjegyzések, melyek feljegyzésre méltóak: Idős Szőke Gusztáv: —Kilenc élő gyermekem van. Nyolc itt lakik, egy lányom Napkorra ment férjhez... Hogyan gondolhattam ilyenre, amikor tizenhármán éltünk egy családban. Mert rajtunk kívül még tartottuk anyósomat meg a feleségem egy árva testvérét. Akkor bizony más világ járta... Éva József né: — Tudom én, hol vagyok, mi van itt. Azt kívánom, mindenki, aki ezt csinálja, addig éljen, mint én. Forgony István: — Hetvennégy éves vagyok, de még megtartanak az ellenőrző bizottság elnökének. Én pedig ellátom a tisztein becsülettel, Nagy jégverést kaptunk tavaly a gyümölcsösre, dohányra. De szorgalommal, takarékossággal bepótoltuk a kárt. B. Tóth József: — Kevesen már ötvenkettőben csináltunk itt szövetkezetét. Gyümölcsöst telepítettünk. Ma aranyat ér. Ami engem illet, tízéves koromtól maradtam anyai árván. Nem igen hittem, öregségemre ilyesmit érek meg... Idős Kántor József: —Tíz holddal léptem a közösbe. Nem gondolok rá. Forgony Józsefné: — Sokat dolgoztunk mi, öregek. Több esztendőben négyszáz munkaegységet is csináltam. Már nem bírok munkát vállalni. Pedig most érdemesebb. Egy nap száz forintot is megér. Szikszai Antal: — Nem ért bennünket a szövetkezettel csalódás. Jó ez így, egy nap együtt, látni egymást. Mi bizony már, az idősebbek közt is az idősebbek vagyunk, nem szívesen járunk- kelünk. Aztán, ahogy ezt megcsinálja a vezetőség, el- fogódik az ember torka, hogy a demokráciában ilyet is megértünk. Igaz a mondás: aki a kort tiszteli, önmagát becsüli. (asztalos) súroltak szövetkezeti lakást is. Az igények sorsabb ütemet diktáltak és ez nem csak Szabolcs-Szatmár megyében volt így, hanem országszerte. Tervezők és építők keresték a megoldást: mivel lehet meggyorsítani az építkezést. Megszületett a blokkos technológia. Ehhez már kevesebb ember kellett, az építkezés meggyorsult, az ár viszont magasabb lett. Részben mert a blokkokba beépítendő anyagárak emelkedtek, részben pedig azért, mert a blokkokat Debrecenben gyártották és a fuvarköltség is tetemes összeget tett k' lakásonként. Gyorsabb iramban A blokkokkal meggyorsult az építkezés, a lakásra várók száma azonban a csökkenés helyett nőtt. Ez még gyorsabb iramot diktált és ismét új technológia kellett. Az ÉPSZER egy francia megoldást, az alagútzsalus építési módot választotta. Előnye volt, hogy kisebb helyen. foghíjak beépítésére is alkalmas az ilyen módszerrel épített lakások szépek, homlokzatban is változatosak lehettek, de a berendezés nagy összegbe került és ennek az árát a lakásokon kellett — és kell — behozni. A technológia fejlesztésében közben hazánk is előrelépett: házgyárak kezdtek termelni. Kis túlzással azt lehetne mondani, hogy egyetlen darúemeléssel helyére kerül eg'' szoba, egy konyha, a beépített bútorokkal és egy kis szereléssel kész a lakás. Amikor a házgyárak helyét állapították meg, Nyíregyháza is sorba állt, de hiába. Miskolc és Debrecen kapta a lehetőséget. Nyíregyháza pedig az ígéretet, hogy mindkét helyről szállítanak. Debrecen látszott gazdaságosabbnak. Az építkezés elkezdődött, az ütem meggyorsult. de a lakásárak is emelkedtek. Jósavárosban például 1970-ben még gyümölcsös volt. tavaly pedig már ezernél több lakásba költöztek be a lakók. Az ár: átlagot tekintve 316 ezer forint, de van közöttük 400 ezren felüli is, igaz ennek alapterülete is lényegesen nagyobb. Ennek nagy része a házgyáré, az építőknek maradt a szerelés ára és egy bizonyos összegű nyereség, mert azt még a lakásépítés esetében sem lehet elkívánni, hogy ráfizetéssel dolgozzanak. Mennyi lehet ez az összeg? A megrendelés nagyságától függ. Nyolcmillión felül 12,5 százalék a bruttó nyereség, ennél kisebb megrendelés esetén az öss- g is kevesebb. A SZÁÉV például az alagútzsalus technológiával épített lakások esetében átlagosan 5800 forintért épít egy négyzetmétert és ennél valamivel olcsóbban az öt szintnél nem magasabb, tehát lift nélküli házgyári lakásokat. Akármelyiket nézzük, nagyon drága, még akkor is. ha tapétásak a falak. szOi nyegpadló helyettesíti a par* kettát és minden igényt ki» elégítenek a beépített buta* rok. Miért nem építünk akkor hagyományos módért? —• vetődik fel joggal a kérdés; mikor az még ma is olcsóbb lenne. Mert nincs aki felépítse. mert egyik építőipar! vállalat sem vállalkozna erre manapság. Kevés az ember, hosszú lenne az építkezés ideje és tovább kellene a lakásokra várni, A SZÁÉV például 864 lakást adott át az elmúlt évben, amit 500 fizikai dolgozó épített éa emellett ők készítették el a Sarkantyú utcai és jósavárosí iskolát is. Ez magyarázat a házgyári. de egyáltalán a modern technológia bevezetésére, de nem magyarázat az árakra. Van-e mód a csökkentésre, vagy legalább-* is az árak stabilizálására, hiszen az utóbbi évek áremelkedéseit figyelembe véve; már az is megnyugtató len-; ne.? Lehet valamivel olcsóbb ? X Van. Ezt. igazolják a kivM telezők törekvései. Korábban megpróbáltak a felszereltségen csökkenteni: a szőnyegpadlót műanyaggal pótolták, egy-két beépített szekrény is kimaradt, de ez az árcsökkenés nem volt arányban a minőségromlással. Most a SZÁÉV újabb megoldást keresett: az alagútzsalus technológiával épített lakásokhoz vasbeton válaszfalakat kísérletezett ki; amely olcsóbb, mint a jelenleg megvásárolható szerelhető válaszfalak. Ezzel — és még néhány kisebb változtatással — sikerült elérni, hogy a lakásárak négyzetméterenkénti ára 300 forinttal lesa kevesebb szinvonalcsökken- tés nélkül. A házgyári lakások esetében nem ilyen egyszerű a helyzet: az ár több mint fele a házgyáron múlik, itt csak központi intézkedéssel lehetne árcsökkentést elérni. Van egy másik lehetőség is. amit szintén a szabályé-' zók megváltoztatásával lehet csak elérni. Ez pedig, hogy a beruházást lebonyolítón all anyagi érdekeltsége fűződjék; az árcsökkentéshez. Jelenleg ugyanis nem érdekeltek eb* ben, sőt, a lakás értékének bizonyos százalékát kapják. Ennek az ellentmondásnak a megszüntetése minden bizonnyal eredményes lenne; arra is jobban odafigyelnének, hogy a megrendelő — legyen az tanács, vagy OTP — csak költségvetéssel alátámasztott számlát fogadjon el és ha a tervtől eltérő —■ mondjuk olcsóbb — szerelvényeket építenek be. az látsz-* szón meg a végszámlán is. Balogh József — Marik Sándof (Folytatják!
