Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-23 / 18. szám
IW. JäfiuSr ff; Rsr.ET mt&rimimKB mim. oldft! Kovács K. István brigádja Szovjetunióból érkezett személygépkocsikat a magyar vagonokba rakja át. |i óriás-markoló vasércet „harap Az Ssszedermedt vasércet leghasznosabb robbantással fellazítani. Jármi Sándor brfgádvezetó irányítja az MTZ-traktorok átrakását. .A rakodóbrigád az új nagy daruval éppen átemel egy Jobb jelképet nem is találhattunk volna, hazánk, de talán Európa egyik legnagyobb „kikötőjének” bemutatására. Mert a záhonyi rakodókra nemcsak a Magyarországba érkező szovjet áruk átrakása vár, hanem az úgynevezett tranzit forgalom is, vagyis mindennek, ami ebben az irányban hagyja el a Szovjetunió széles nyomtávú vasútvilágát, a többi európai ország más méretű vágányai felé. A vasútépítés ősi korszakának külön fejezete lehetne annak a bemutatása, hogy Oroszországban miért építették más méretre — 1524 milliméterre — a vasúti vágányokat egymástól. Akkor még nem gondoltak arra, hogy valamikor a vasu- taknak világforgalmat is le kell bonyolítaniuk. Záhony a legnagyobb szárazföldi kikötő, most már nagyságrendben akkora forgalmat bonyolít le, mint Európa egyik legnagyobb kikötője, Hamburg. Az idei és az elmúlt évi forgalom már az évi 13 millió tonnát célozza meg. Ez azt jelenti, hogy ezen a határállomáson minden esztendőben már egy vagy két „Gellért-hegyet” kell odébb tenni. Csak a hazánkba érkező áru mennyisége tízszeresen haladja meg a magyar export súlyát. Pedig nem is minden itt jön át, ami a Szovjetunióból érkezik. A kőolaj már a Barátság Vezetéken át, a fűrészáru Tuzsémál. És mégis: évről évre nagyobb feladat vár Záhonyra is: Négy vágánnyal kezdték 1945-ben. Most meg sem tudtuk számolni, micsoda sínerdőben jártunk, amikor a gépesített rakodásról igyekeztünk képeket hozni olvasóinknak. 1968-ban kilenc és félmillió, 1969-ben már 10,2 millió tonna árut raktak itt át (a mi exportunk csak az elmúlt években múlta felül az 1 millió tonnát). A mostani 13 millió tonnás évi forgalomnál sincs megállás. 1975-ben a 20 millió tonnát, 1980-ban pedig a 25 millió tonnát közelíti meg ennek a nagy szárazföldi kikötőnek az évi teljesítménye. A legutolsó adat azt jelenti, hogyha Záhonytól Nyíregyházán és Miskolcon keresztül Budapestig vasúti teherkocsikkal raknák tele a síneket, a 25 millió tonna akkor sem férne el bennük. Ezért a nagyfokú gépesítés. Százmilliókat költenek rá. Máris hatezer ember dolgozik a körzetben, de a gépesített átrakás új darui, villástargoncái, tömegárut ömlesztő berendezései máris legalább újabb hatezer ember munkáját végzik el. Gépesíteni kell az átrakást, mert a forgalom állandóan nő, gondoskodni kell arról, hogy ne a rakodómunkások dereka feszüljön meg, hanem a villástargoncák, ömlesztőberendezések tegyék át a szélesebb vágányú kocsikból a másik fajtába ezt a tömérdek árut. Mindegyikhez másképpen kell nyúlni. A ládákkal boldogol a villástargonca, a személygépkocsit emberek tolják át. a vasércet robbantani kell és csak azután lehet a markolók elé ereszteni az árokba. konténert. Ez a levegőben lógó láda 40 lábas, vagyis 12 méter hosszú, összes súlya 20 ezer 320 kiló. Az Egyesült Államokban adták fel. Átutazott a Csendes-óceánon, a Japán Yokahama kikötőjében rakták először partra. Aztán Vlagyivosztoktól Záhonyig utazott. Most, hogy a levegőben lóg, átkerül majd egy „keskenyvágányú” vagonra és a Westako szállítócég megrendelésére valamelyik nyugatnémet városban fogják felbontani. Érdekessége még, hogy a szakemberek szerint visz- szafelé az utat az Atlanti-óceánon át fogja megtenni, tehát gyakorlatilag körbejárja a világot. Szabó László Diesel villástargoncájával fürgén tolja be a ládákat a vagonok megfelelő helyére. Hammel József és Gesztelyi Nagy Zoltán riportja r A világjáró konténer. Szárazföldi kikötőnk: 1101*1
