Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
n «Waf — 'fmAxwm muxstsxf Iff!, famalf SS Volt egy ritkán használt raktár... Klub a gyár alatt Az irodák alatt egy hatalmas pincehelyiség húzódik meg. Évekig használt anyagokat, lomokat tároltak benne hegyen-hátán és csak azok igazodtak el közöttük, ak gyakran jártak ide pakolgatni. Aztán egy napon a Nagyhalászi Zstkgyár fiataljai elhatározták, hogy klubot rendeznek be a méltóságteljes boltívek alatt. Nem ez volt az első hasonló ötlet a megyében, a legtöbb vállalati klub ilyen körülmények között alakult meg. Adva volt egy ritkán használt raktár, vagy pince, melyet szorgos kezek építettek át. mígnem hangulatos helyiséget varázsoltak belőle. KŐ BÁRPULT — Tudjuk, hogy a mi esetünk sem rendhagyó — mondja Együd Mária, KISZ-titkár. Tavasszal kezdtünk a munkához, három alapszervezet tagjaival. Munkaidő után vasárnaponként raktuk az új falakat, köveztünk. A kezdeti lelkesedés sohasem hagyott alább, a vállalat vezetőségétől, a szakszervezettől, a járási KISZ'-bizotteágtól sok bátorítást kaptunk. Ha valamilyen gondunk akadt, mindig nyitva találtuk az ieazsatói szoba ajtaját — a tapasztaltabbak segítettek a fiataloknak. Tippjeinkhez újabb ötleteket adtak, de nem maradt el az anyagi juttatás 'em. A berendezésre összegyűlt pénz több volt 20 ezer íorintn-'l. Hamarosan kiszárították az új falakat az oszlopokat tapétával borították — a budapesti központ ajándéka — beállították az asztalokat, a foteleket, helyére került a társasjáték. az asztali futball, á lemezjátszó és a magnó. A neonokat különböző színűre festették. távolabb egy viszonylag szabad helyen felállították a pingpongasztalt és elkészült a kövezett bárpult is. — A pingpong asztal helyén könyvtárt és olvasósarkot alakítunk ki — mondta Erdélyi Magdolna, kultúrfelelős. A szakszervezet 500 kötetet ígért és itt rendezi be könyvtárát. A bárpultot nagyon hangulatosan szeretnénk megoldani, hogy „feldobja” a helyiséget. de szeszes ital helyett kólákat, üdítőket árulunk majd. Sok minden hiányzott még. de 1973. november 7-én ew szakmai-szellemi vetélkedővel megnyitottuk a KISZ-klubot. A megvalósítható tervek, elképzelések sokaságát gyűjtötték össze és dolgozták ki a kötött programokat — úttörő é6 KISZ-es találkozókat a patronált csapatokkal, heti két politikai oktatást, színház- és mozilátogatást, kiállítások megtekintését, író-olvasó találkozókat. farsangi karnevált és még lehetne sorolni a terveket. — Ezek mind hasznos témák, de egyetlen fiatalt sem akarunk kizárólag a kötött programokkal a klubhoz láncolni. Hiszen létesítésével az volt az elsődleges célunk, hogy a műszakok után ne csavarogjanak addig sem, amíg a hazaszállító buszra, vagy vonatra várnak. Egy-két kieső órájukat ne a zsúfolt presszóban, az italboltban, vagy az utcán töltsék. A klubba bármikor bemehetnek — a kulcsokat a három alapszervezet titkárai és a kultúrtanács tagjai őrzik — és játszhatnak, beszélgethetnek, egy-egy egyéni elképzeléssel csinosíthatják a termet. FESZTELENÜL Az első kötetlen összejövetelek nem úgy sikerültek ahogyan azt elképzelték. — Az üzemekben dolgozók külön cső. portokban ültek, egymással beszélgettek, mintha a többiek ott sem lettek volna. Kezdtek kialakulni a klikkek, a varrodásoké. a szövőké, az irodában dolgozóké. Még a játékokat is egy-egy ilyen csoport foglalta le magának. A fenti és lenti dolgozók „ellentéteit” meg kellett szüntetnünk. Egy-egy vállalkozóbb szellemű, fiatal törte meg a klikkeket, néha úgy, hogy közös betűjátékra szólított fel mindenkit, néha sokakat érdeklő vitákba kapcsolódott a társaság. Ma már felszabadultan, fesztelenül mozog mindenki és közelebb kerültünk egymáshoz úgy is. hogy az irodai dolgozók kommunista műszakokban tanulják a szövőgépek kezelését, zsákokat készítenek, varrnak. Meghirdet^ Sk a régiségek gyűjtését. — A klubból ugyanekkor egy kis szakmai múzeumot szeretnénk formálni. Ezért megtanuljuk a «zakmát a ..zsákszövés tudományát”. de szőtteseket, hímzéseket is készítünk majd. Ez a környék gazdag népművészeti hagyományokban — kézügyességün. két, a szakmánk szeretetét be akarjuk mutatni és tovább fejleszteni. Mi is nevettünk magunkon, olyan ügyetlenül álltunk a zajos szövőgépek mellett, nehéz volt a hosszú áll- dogálás is. de a kész anyag, a mi munkánk eredménye újabbak készítésére ösztönzött. Sokszor még az sem volt kiábrándító, ha a hibásakat nagy fáradsággal le kellett bontani. Az asztalterítők, a falidíszek napról-napra gyarapodnak. PROGRAMOK A vezetők örültek a fiatalok aktivitásának. de a szervezésekbe, a programokba sohasem szóltak bele. Csinálják elképzelésük szerint, ha valahol fennakadnak segítenek nekik. A rend fenntartására külön szabályzatot alkottak. — Csak vállalati dolgozók járhatnak a klubba a gyári belépővel, de készülnek már a klubigazölványok is. Hétközben mindig nyitva áll a klub. a legtöbben azonban szombatonként jönnek össze. Kaptunk egy takarítónőt. aki mindig rendbe hozza a termet, de lemondtuk — még egyetlenegy este sem hagytuk rendetlenül magunk után. megoldjuk a takarítást segítség nélkül. Ha nincs pénz a kasszában., társadalmi munkát vállalunk a környéken. Az indulással elégedettek vagyunk, Úgy állítjuk össze a programokat hogy azok lehetőleg 40—50 embert mindig vonzzanak. Sokat tanulunk más klubtársunk jobb. vagy rosszabb tapasztalatain, igyekszünk speciális helyzetünket egyre alaposabban kihasználni. A megnyitás óta csak pór hónap észrevételei vannak még mögöttünk és reméljük, hogy évekkel később partnerei tudunk lenni a legjobb megyei kluboknak. Balogh Júlia Hozzászólás A „disc-jockey” válasza Mint illetékes — a Kelet-Magyarország 1974. január 6-i számában megjelent cikkhez szeretnék hozzáfűzni néhány szót. Talán kezdeném az elején. A „disc- jockey”-t nem szállították le a „lováról”. Leszállt. Azért szállt le. mert úgy érezte, hogy ILYEN .LOVON” nem lovagol, '’’alán első személyben folytatnám tovább ezt a levelet, felfedve kilétem: Farkas Tibor vagyok a volt „lemezlovas”. ezért úgy érzem, néhány közelebbi felvilágosítással tudok szolgálni az újságolvasó közönségnek — mely gondolom, egészen megrémült a cikk olvasása után. Érzésem szerint egy olyan új kezdeményezés — disc-jockey klubok alakítása —, mely az ország «ok városában elsősorban Budapesten sikerrel működik, és igen közkedveit — nem feltétlenül a létrehozó hibájából megy tönkre. Feltétlenül szerepük van benne az adott körülményeknek. Elsősorban annak a vállalatnak, — jelen esetben a Kolumbia — vezetőségének, amely az anyagi hasznot, — mely nem volt kevés — szerezte. Először is, mint fontos jellemző: nem ifjúsági klubként működött, hanem szórakozóhelyként. Természetesen elsősorban fiatalok keresték fel — a zene miatt. Fiatalok, akik kulturált szórakozásra vágytak. Kétes elemek viszont nemcsak a fiatalok között vannak, hanem az idősebb generációban is. akik nem itt. hanem bárokban vertek el jóval nagyobb összegeket. Egy olyan szórakozóhelyen, mint a Hanglemez Klub volt, ahol 15 forintos kötelező fogyasztás volt, fontos követelmény, hogy legyen egy olyan megbízható portás, vagy ruhatáros, aki ezt be is szedi, ezáltal is megszűrve a közönséget A vendégek intelü. Diákok válaszolnak Robotideál? Gyurmaideál? Hét lány és egy fiú. Lakatos Éva, Ladá- ■tiyi Júlia, Roma Mária, Tóth Ibolya, Vida Erzsébet, Horváth Ildikó, Farkas Ilona, Vin- ciczki Imre. Velük kezdődött a beszélgetés a pénzügyi szakközépben, aztán jöttek még többen. A téma vonzott. Eszménykép, példakép. Vagy úgy is mondhatjuk ideál. Van? Nincs? Ha igen, milyen? És minek? ★ — Van! — És kell. De nem olyan, amilyennek képzelik. — Egy valaki? — Nem. Szintetizált. Nem konkrét. Legalábbis az enyém. Kiválasztok olyan tulajdonságokat, amelyek rokonszenvesek. Olyan magatartást, amit szívesen követek. Ebből áll össze. — Robotideál? Gyurmaideál? Nem siker, nem karrier — Nem. Nincs igazad. Az ember egyből indul ki, és azt alakítja. Én úgy kezdtem, hogy amikor bekerültem a faluról, kiválasztottam valakit az osztályból, akihez hasonló akartam lenni. Tudásban, szorgalomban, hogy elérjek valamit, hogy ledolgozzak a hátrányból. — Az ember nem azért néz fel valakire, mert valamit el akar érni. Nem siker kérdés. Nem karrier. Nekem nem. A te példád legfeljebb a start. Én például mindig Aput tartottam példaképnek. A munkájával, az életével nekem ő a biztonságos életideál. — örülhetsz. Én Édesanyámmal kezdtem, de feladtam. Konzervatív. Nem tudom elfogadni tartós eszménynek. Szeretem, becsülöm, de több, más akarok lenni. — Végy egy kis anyut, tegyél hozzá egy keveset az Irgalom Ágneséből, aztán keverd össze a Csendesek a hajnalok katonalányával és kész... — Ne légy cinikus. Azért mégiscsak úgy van, hogy mindig összeállítjuk a képet Csak nem így. Mindenki a saját képességének, álmának, természetének megfelelően. Nem lehet előregyártott általános eszményt követni. ■* — Nem tagadom, én romantikát találok abban, amikor megalkotom azt az alakot, akihez hasonlítani szeretnék. Nem olyanná lenni. Hasonlóvá. Talán szégyelljük bevallani, hogy nagyon kell a romantika. Amikor követendő alakot keresünk, alkotunk, akkor talán álmodunk. — De a mában. Én nem tudnék olyan ideált, aki a múltban, a messzi régmúltban élt. Az én példaképem legyen olyan, hogy ma, a mai társadalomban, mi köztünk tudjon megélni. Szokták mondani, hogy Petőfi, meg Dózsa, meg ez, meg az. Szép. Vannak olyan tulajdonságaik, amelyeket irigylek. De egészében nem az eseteim. Örök emberi — Mit irigyelsz? — Például o hazaszeretetei teljesen el tudom fogadni. Ezt vállalom, és azt hiszem, ha úgy adódna, megtenném, amit ők. — Én már akkor inkább maradok Balczónál. — Kitartás? Szorgalom? Erőnlét? Küzdőszellem? Sportszerűség? — Pontosan. — Akkor választhatod azt a görögöt, aki a termophülei csata után a hírt vitte. Balczó előde, ha úgy tetszik. gensebb része azt is elvárta volna, hogy kiszolgálják, ha rendel. Sőt. és nem utolsó sorban azt is. hogy követni tudja az ingadozó árakat, s. hogy a pénzéért annyit fogyaszthasson. amennyi jár. Ezek a feltételek azonban korántsem voltak meg. Talán ezért is volt, hogy a nyugodt szórakozásra vágyó fiatalság lassan elpártolt a klubtól, egyre inkább több helyt adva az igénytelen, potyázó kötekedő rétegnek. Én a feladatomat/ — mely csak zenei műsor szolgáltatásából állt — elláttam, sőt, sajnos sokszor kellett vállalnom a pincér, a kidobólegény, a ruhatáros, a villanyszerelő és egyéb tevékenységek ellátását. Röviden tehát ennyivel indokolnám, hogy miért is „szálltam le a lóról”. összefoglalva még csak annyit: Konzervatív, szűklátókörű, ellenőrök. és olyan „hozzászólás” mellett, amelyet az illetékesek tanúsítottak, törvényszerű a klub megszűnése. Törvényszerű, de nem feltétlenül pozitív következményekkel járó. Mindez azonban a jövő „zenéje”. ítélje meg az. aki átélte, segítette megalakulásától a bezárásáig. Farkas Tibor — Nem vitázom, igazad van. De csak má én elvemet igazolod. Én ugyanis azt mondom, egy mai ember számára csak az lehel követendő, ami örök emberi jó tulajdonságokat, magatartásformákat, erkölcsi rendeket testesít meg. Nem lehet naprakész és alakítható eszményeket elképzelni. Legyen olyan, hogy ha ma 17 éves koromban elfogadom, vállalom, akkor elkísérhessen öregkorig. — Igaz. Ezért van. — Ezért. Az eszmény ne csak nekem feleljen meg, hanem a kornak is, amelyben élek, az erkölcsnek, amely kötelező,, a modemnek, aminek nem mond ellent az örök érték. — Vagyis a mostani ideál nem váltass hat? — Módosul. Én se, de azt hiszem, más se merné vállalni azt, hogy késznek tartsa magát. Komplett embernek. Változni fogunlc. A tudásunk, a kritikánk. Lehet, hogy amit ma jónak tartunk, arról kiderül, nem volt pontos. De a lényeg nem változhat. Az eltúlzott ideál — És a szándék se, amivel megalkotjuk a követendő példaképet. Ezért avult el ^ régi diákszerelem. Csak egy lányra vagy fiúra korlátozódik. És ha abból kiábrándul az ember, ha csalódik, több dől össze, mint egy szerelem. , — Azért a szerelemről nem érdemes lemondani. De nem szabad eltúlozni a lányban vagy a fiúban az ideált. Persze lehet, egyszer kiderül, hogj az is lehetett volna. De egy valószínűségért, nem szabad kockáztatni. Nekünk stabil ideálokra van szükségünk. — Stabilra, és nem kell hősnek lenni«, Sokkal egyszerűbbek a mi képleteink, mint gondolnák a felnőttek. Maradok a matek nyelve mellett: az én eszményem egy olyan képlet, amelyben ott a munka, a becsületes-: ség, a hűség és még egy-két dolog, amit inkább nem mondok, mert maradjon a titkom. De amikor a végeredmény kijön, sose hiszem, hogy akár én, akár a példaképem mentea lehet az emberi hibáktól. így lesz reális. — Nem ellentmondásos a te reális ideáJ lód? — Légy szíves ne játsszál a szavakkal. Végtére nem isteneket teremtünk. — Praktikusak vagyunk. Ez logikus. De nekünk nem arra kell az eszmény, hogy megjárjunk egy ranglétrát. Kell, de arra, hogy saját ember-elképzelésünket könnyebben megvalósítsuk. És ha valami nem síké-’ rül, akkor legyen mivel összehasonlítani. Vagy erőt meríteni. — Vagy kiábrándulni... — Szó sincs róla. Én legalábbis mindig magamból indulok ki. így nincsenek oltári csalódások. Az ember határolja be saját magát. Azt hiszem, ezért nem lehetnek kollektív ideálok. Ha valaki nem tudja, hogy a példakép lehetőségeihez miként aránylik saját ereje és képessége, akkor baj van. Ki-kl maga tudja, mi neki a magas mérce. Tartozni valakihez — Talán nem is a magasság a lényegi A hihetőség és a maradandóság. Ez kelL Hogy amire most tesszük a hitünket, ahhoz maradhassunk hűek. És ilyet találunk itt az életben is, de találhatunk* modelleket a környezetben, az olvasmányokban is. — Persze jó, ha felhívják a fi gyei műn J két erre vagy arra. De végeredményben mindenkinek a saját belső ügye, hogy döhtsöní hogy megtalálja azt, akit példaképnek tart. Mert kell. Hiszem, hogy ez az első lépés, hogy az ember valakikhez tartozónak érzi magát. Az eszmény tulajdonságainak, magatartásának hordozóival feltétlenül emberi viszonyba kerül. És itt már nem maszek aa eszmény... ★ Vitatkoznak, szenvedélyesen. Amit tnanA danak, azon látszik, nem az ötletszerűség szülte gondolatok. Már máskor is foglalkoztatta őket. Kit beszéd közben, kit akkor, amikor este álmodozott. Mondjuk vallomásnak a vita szövegét? Több. Válasz mindazoknak, akik azon keseregnek, hogy a mai fiatat más, rosszabb, mint a régi. Más. De nem rosszabb. Hogy eszménye nem sablonos? Talán éppen ettől jobb. Bärget Lajos
