Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-20 / 16. szám
január 5# fcELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET t. oMaT VÁLTOZÓ VILÁGUNK Iparunk fejlődése VITA Nyíregyháziakat — elsősorban munkásokat — faggattam az elmúlt év koraőszén arról a roppant izgalmas témáról, hogy szerintük lehet-e ma egy egyszerű fizikai munkásból vezető, mondjuk a munkahelyük igazga tója. Magam sem hittem volna hogy mennyire sok ezzel kapcsolatban a mondani való. A legkülönbözőbb korú és munkahelyű emberek mondtak véleményt e témáról, számukra is érdekeseket, hasznosat, de legalább any- nyira volt tanulságos ez a körkérdés — körválasz az újságírónak. Hozzá kell tennem, hogy a megkérdezetteknek nem volt módjuk felkészülni, nem i6 tudták, hogy nyilatkozni' fognak. Még a beszélgetés során sem hitték, hogy amit közölnek. az megfogalmazódik majd az újság ha sábjain. Munka közben, csak úgy kapásból rakták össze a mondani valót, s úgy bele melegedtek a témába, hogy a mondatok egy része már nem is fért a cikk mindig szűkre méretezett keretébe. A régi riport — mert hiszen a tegnapi újság már elavult és a tegnapi írás elsősorban az írója által elfelejtett — most jutott eszembe, amikor egy ismerősömmel találkoztam. s még mindig emlékezett rá. És emlékeztetett. Hogy akkor tulajdonképpen az csendült ki a válaszokból, — ezzel az írás végszava is az volt — a munkásból ma is lehet vezető. Csakúgy, mint korábban, a negyvenes évek végén, az ötvenes évek első felében. És ezzel szemben? — gyóntatott most ismerősöm — a valóság egészen más. A munkásnak sehol sincsen módja arra, ho?v felverekedje magát báfmilyen vezetői posztra. Hevesen védte igazát ismerősöm. Azzal cáfolt, hogy nem tud olyan esetről, amikor . egy munkást manapság kiemelnek az esz tergagép mellől és kineveznek vezérigazgatónak. de akár csak igazgatónak, vagy mondjuk főművezetőnek. Pedig akkoriban, amikor ő fiatal volt. százszámra történt ilyen eset. Egy tizenhét éves fiatal esztergályos megfontolt mondataival válaszoltam neki. Az ifjúmunkás akkor azt mondta: nagyon komolyan hisz abban, hogy egy munkásból ma is lehet vezető. Ha tanul, ha készül a feladat ellátására! ..Mert vajon mi szükség lenne arra, hogy kiemeljenek . a munkapad mellől egy munkást igazgatónak csak azért, hogy így bizonyítsák a tétel igazságát, s az a munkás se általános, se szakmai, se politikai műveltségben nem éri el a csoportvezetője, a művezetője szintjét?” Kinek lenne jó az ilyen fajta kádermunka? A kollektívának, amely előtt mind magasabb követelmények tornyosulnak. semmiképpen nem. Az említett munkásnak, aki nem lenne képes dönteni fontos ügyekben? A választ egyértelműen ez a fiatalember adta meg: Egyiknek sem. Azzal folytatta a gondolatsort, fel kell készülni a munkásnak arra. hogy vezető lehessen. Ehhez segíteniük kell az illetékes s/.orveknek a munkahelyen és másutt. Segí- terti kell abban, hogy tanuljon, hogy leérettségizzen, hogy végezzen főiskolát, szerezzen marxista tudást. Be kell vonni a közéletbe azt. aki érdeklődik, aki tehetséges Ha ez a kettő párosul, akkor vajon mi akadálya lehet annak, hogy egy munkás fejlődjön, bármilyen — a tudása révén predesztinált — funkcióba kerüljön? Elgondolkoztató mondatok. A fiatal esztergályos — szerény és kitűnő munkás! — ezt, követően válaszolt arra a kérdésre, vajon ő hogyan tervezi a jövőjét. Most technikumba jár. És, „ha sikerül, műegyetemre szeretne menni. ' Csak rajta múlik, hogy eljusson odáig, s hogy helyt álljon később. Dicséretesen logikus okfejtés, tiszteletre méltó következetesség. Ám nem csak a jövő lehet ilyen. Napjainknak is van számos példája arra, hogy ha valaki képzi magát, eljuthat a vezető posztokra. Azt sem lehet fi veimén kívül hagyni, hogy tíz- és tízezer egyszeiű munkás gyereké végzi a technikumot, az egyetemet. Hogy a szakmunkásnál? lehetősége van szak- középiskolákba. gimnáziumokra járni. Hogy egy nem is régi kormányhatározat nyomán érettségi nélkül is jelentkezhetnek _ munkásfiatalok műszaki főiskolai előkészítőre. Es így tovább. . . A lehetőség tehát adott,' csák élni kell vele. Á fiatalnak is. a munkahelynek is. Tervszerűen és következetesen. A gyár, a vállalat,' a' szövetkezet gazdasági vezetőin, pártszervezetén áll. vagy bukik a jó határozatok végrehajtása. Ha ők kiválasztják kiket akarnak taníttatni, ha menet közben segítik buzdítják őket. s számítanak rájuk, ha megszerezték a magasabb tudást akkor mi lehet az akadálya, hogy a ma munkásfiatalja előre lépjen? ' ’ , . Izgalmas ez a téma minden munkane- lyen. Meglátják, ha foglalkozni kezdenek Y&l&a Kopka János A Politikai Bizottság 1965. augusztus 31-i, valamint a IX. és a X. pártkongresszus határozatai alapján az ipar fejlődése megyénkben lényegesen meggyorsult. Ennek következtében átalakult, illetve átalakulóban van a megye iparának ágazati szerkezete, a termelés és a foglalkoztatottság növekedése dinamikus. Az ipar fejlődését jelentős mértékben elősegítette az új gazdasági irányítási rendszer is. A különböző állami támogatások, preferenciák, továbbá az üzemek nagyobb önállósága és felelőssége iparfejlesztés tekintetében is serkentette az üzemek kezdeményezését az ilyen irányú tartalékaik feltárására, adottságaik és lehetőségeik jobb kihasználására. Az iparfejlesztés eredményeit érdemes néhány adattal is bemutatni. Már a III. ötéves terv időszakában az ipar gazdasági szerepe megyénkben megnövekedett. Négy év alatt például az ipari termelés volumene az 1965. évi 3,5 milliárd forintról több mint 6 milliárd forintra emelkedett. Az évi növekedési ütem 13—14 százalékos volt. A termelés dinamikus növekedésében a meglevők kihasználása mellett nagy szerepe volt az újonnan belépő ipari kapacitásoknak. Ebben az időszakban az iparban foglalkoztatottak száma több mint 14 ezerrel nőtt. A termelés és a foglalkoztatottság növekedésével párhuzamosan javultak a termelés minőségi mutatói is. Az üzemek munkás és műszaki kollektívái adottságaik jobb kihasználásával hozzájárultak a magasabb műszaki színvonal eléréséhez, az igényeknek jobban megfelelő termékstruktúra kialakításához. A IV. ötéves terv három éve alatt az ipari termelés továbbra is dinamikusan fejlődött, 1971-ben 10 százalékkal, 1972-ben 11 százalékkal, 1973-ban több mint 16 százalékkal termelt többet a megye ipara! Három év alatt olyan új üzemek kerültek átadásra, mint a MOM mátészalkai gyára, a kisvárdai VILLSZIG, Nyíregyházán a hullámdoboz és zsákgyár, a nyírbátori Auróra cipőgyár, a Vörös Október Férfiruhagyár vásárosnamé- nyi üzeme, a HÓDIKÖT Tiszalökön stb. Az új üzemek mellett a meglevő üzemeknél jelentős bővítés és rekonstrukció is megvalósult. A fejlesztések eredményeképpen az ipar termelési értéke meghaladta a 10 milliárd forintot, az export-értékesítés volumene az össz-ipari termelésből több mint 20 százalékos. A III. ötéves terv időszakában mintegy 150 millió forint, a IV. ötéves tervben pedig mintegy 600 millió forint központi támogatás, illetve iparfejlesztési alap állt rendelkezésünkre, A fejlesztések eredményeként áz ipari üzemek termékstruktúrája a IV. ötéves tervben tovább javult. A gazdaságtalanul gyártott termékek köre mind kevesebb, a gazdasági hatékonyságnál az árbevételre jutó nyereség függvényében a tendencia kedvező irányú. A termelékenység is évről évre javul: Í973 végére a termelés növekedésében meghaladta az 50 százalékot. A foglalkoztatottak száma három év alatt közel 8 ezer fővel emelkedett. Kezdeti eredmények vannak a vállalati üzem- és munkaszervezés területén is. Tapasztalataink szerint az üzemi demokrácia elveinek következetesebb érvényesülése, a döntési jogok decentralizálása, az üzemek belső szervezetének fejlődése, az egyszemélyi felelősség következetesebb érvényesítése, az iparban foglalkoztatottak politikai és szakmai ismereteinek bővülése a termelés növekedésének egyik fontos hajtóerejévé vált. Az iparfejlesztés legnagyobb hatással a foglalkoztatottság növekedésére, a lakosság jövedelmi viszonyainak fejlődésére, a megyében élő emberek élet- és munkakörülményeinek alakulására volt. Iparfejlesztési, ipartelepítési politikánk azt az alapvető elvet követi, hogy a rendelkezésükre bocsáj- fott népgazdasági, megyei és helyi erőforrásokat koncentráltan, hatékonyan és gazdaságosan használjuk fel. A területfejlesztés elveinek követelményeit szem előtt tartva Nyíregyházán, Mátészalkán, Kisvárdán, Nyírbátorban, Vásárosnaményban, Fehérgyarmaton és a tiszalöki térségben jöttek létre olyan ipari bázisaink, amelyek a rendelkezésre álló munkaerőforrás figyelembe vételével továbbfejleszthetők. A fejlődés gyorsabb ütemű is lehetett volna, ha a meglevő gondjainkat, problémáinkat elsősorban üzemi szinten hatékonyabban tudjuk megoldani. A legtöbb gond még mindig a rendelkezésre álló ipari kapacitások jobb kihasználásában, a vállalati üzem- és munkaszervezés tartalékainak nem kellő feltárásában, helyenként a munkafegyelem lazaságaiban, a nem eléggé megfelelő iparstruktúrában. egyes helyeken a gazdaságtalan termékek termeléséhez való görcsös ragaszkodásban, a műszaki-technológiai színvonal nem megfelelő voltában és a szakképzettség hiányosságában jelentkezik. Természetesen a gyorsabb ütemű előrehaladást ezeken túl még egy sor más tényező is gátolja. Gondolok itt a közgazdasági szabályozási rendszerben rejlő lehetőségek nem megfelelő kihasználására, a vezetők egy részének az adott körülményekbe való belenyugvásába is. A megye alapvető problémája továbbra is az, hogy a megyén belüli nagyobb mérvű munkaerő-lekötés, a foglalkoztatás terén keveset léptünk előre. Az elmúlt években lehetőségeinkhez mérten kedvező feltételeket igyekeztünk teremteni a megye gyorsabb ütemű iparosításához. A népgazdasági erőforrások mellett e cél megvalósítására mozgósítottuk a rendelkezésünkre álló eszközeinket is. Terveinket, elképzeléseinket elsősorban saját erőforrásainkra alapozva dolgoztuk ki, fogalmaztuk meg. Iparfejlesztési módszereink között a központi támogatások figyelembevételével törekedtünk és törekszünk az üzemek kooperációs kapcsolatainak megyén belüli kiterjesztésére, a megyén kívüli ipari nagyüzemekkel való együttműködésre. Ilyen jellegű termelési, fejlesztési kapcsolataink vannak például a Csepeli Vas- és Fémművel, a Vörös Október Férfiruhagyárral, a Hajtómű és Festőberendezések Gyárával, a HÓDIKÖT-tel, a Magyar Posztóval, az Elektroakusztikai Berendezések Gyárával stb. Kezdenek létrejönni ilyen irányú kapcsolatok az ipari szövetkezetek, a tanácsi vállalatok és minisztériumi vállalatok. között is. Az e téren elért eredmények még csak kezdetiek;. Tény viszont, hogy az üzemek kooperációs kapcsolatainak szélesedése, bővülése végső soron a megyének, a vállalatoknak is előnyös. Módszereink közé tartozik többek között az ipari üzemek és a fsz-ek nyújtotta kooperációs lehetőségek kihasználása, fejlesztése. Főleg . a7. élelmiszeripar gyorsabb ütemű fejlesztése érdekében kell ilyen irányú tartalékainkat jobban hasznosítani. Fontos módszernek tekintettük és tekintjük a megyén kívüli ipari közös vállalkozások létesítését, tanácsi iparvállalatok minisztériumi iparvállalatokká történő átszervezését, átadását. A bedolgozói rendszer szélesítésében is nagy tartalékaink vannak. Alkalmazott módszereink nem csak a megye, hanem a népgazdásági érdekeket is figyelembe veszik, megteremtik a népgazdaságig érdekek érvényesítésének lehetőségeit, a helyi igényék és szükségletek kielégítésének feltételeit is. Üzemi szinten az iparfejlesztés . egyik legfontosabb tartalékát a vállalati üzem- és munkaszervezés további korszerűsítésében látom. A figyelmet e vonatkozásban a takarékosabb, ésszerűbb gazdálkodásra, a termelékenység, á hatékonyság növelésére szükséges fordítani. A meglevő és az új termelő- kapacitásokat, berendezéseket — különösen a műszakszámok növelésével — jóbban lehet hasznosítani. Az iparfejlesztés tartalékaként megemlíteném még a munkafegyelem szilárdítását, a gyártmány- és műszaki fejlesztést, a korszerűbb technika és technológia alkalmazásának lehetőségeit, a létszám- és bérgazdálkodás fejlesztését stb. Ezzel összefüggésben: a korszerű szervezési módszerek elsajátítására és alkalmazására szükséges a vezetők, a dolgozók továbbképzése, a politikai és szakmai képzettség növelése. Az iparfejlesztés és ipartelepítés — mint a területfejlesztés egyik legfontosabb eleme —■ nyilvánvalóan nem korlátozódik egy megye, vagy egy gazdasági körzet anyagi és szellemi kapacitására, erőforrásaira. Következésképpen a helyi erőfeszítések mellett a fejlesztés szabolcsi ütemének fenntartásában, a foglalkoztatottság növelésében további népgazdasági támogatásra is szükség van. A tapasztalatok szerint a különböző orszáJ gos szervek a gyakorlatban mindinkább se« gítséget nyújtanak megyénk fejlődéséhez ia. A központi ipartelepítési elképzelések^ de a helyi lehetőségek felhasználása céljából is indokolt a megfelelő infrastruktúra kiépítése, az úgynevezett „ipari parkok”, területek létesítése, az itt áthaladó importnyersanyag megyében történő ipari hasznom sítása. A szabolcsi iparosításban természetesért az lenne a kívánatos, hogy csak korszerű ipari üzemek létesüljenek. Más azonban aa igény és más a lehetőség. Ezért az iparfejlesztés további folytatásánál a jövőben ia létesítendő korszerű nagyüzemek felépítése mellett az alacsonyabb beruházási költséggel megvalósítható, de korszerű, kisebb üzemek építésére is szükségünk van. Folytatnunk kell azt a gyakorlatot is. hogy. a meglevő, de korszerűtlen üzemeink bővítését, rekonstrukcióját minél hamarabb megvalósítsuk. Megyén kívüli váÜalatoknall gyáregységek létesítéséhez megfelelő telepé helyet szükséges biztosítanunk. Az ipartelepítés egyik alkalmazott módé ja volt a korábbi években, hogy a rendeltetésszerűen nem használt épületekben ipari üzemeket hoztunk létre. Ez az út különösért a tanácsi iparvállalatok és a szövetkezetek: vonatkozásában továbbra is járható.^ Az így létrehozott üzemek a megye kevésbé i párosított területén nagy jelentőségűék. Ezeked a fejlesztés első lépcsőjének lehet tekinteni, hiszen elősegítik az ipari kultúra meg-1 teremtését. Ezek ; fejlesztése útján hosszabb távon lehetővé válik a nagyobb ipari üzemek kialakítása. Az iparfejlesztés — mint már utaltajrt rá — változást hozott a megye életébert; Elősegítette társadalmi, gazdasági fejlődj síinket, pozitív hatással volt más gazdasági ágazatok fejlődésére, az emberek, élet- és munkakörülményeinek alakulására. Megítélésem szerint eddigi lehetőségeinkkel jól éltünk és az ipartelepítésben az össz-társa- dalmi érdeket figyelembe vettük. Ilyen irányú feladataink megoldásához a X. kong- resSZuá határozata továbbra is jó lehetőségeket biztosít. Az iparfejlesztés objektív és szubjektív feltételei fokozatosan teremtődtek, illetve teremtődnek meg megyénkben. Ma már Sza* bclcs-Szatmár további iparosításának is reális alapjai vannak. Rendelkezünk fejleszthető ipari bázisokkal, az ipari nyersanyag, aa energia és az import-export szállítási útvonalak: is megyénkén haladnak keresztül. A nemzetkö-» zi munkamegosztás bővülése következtében ia jelentős tartalékokkal rendelkezünk. A megyén belüli és kívüli áruforgalom bővülés?; a beérkező és kiszállítandó nyersanyagok; az ipari késztermékek szállítási útvonalának ' lerövidítése is mindinkább indokolttá tesai az új ipari üzemek létesítését. Bővül a feldolgozható mezőgazdasági termékeink' tér-} melésének köre és ez is távlati ipari ’ bázis-} ként, fejlesztésként fogható fel. • • Bár fejlesztési módszereink közül e cikk keretében csupán néhányat említettem meg; a megye iparfejlesztésének eddigi eredményei bizakodásra adnak okot. Valamennyié ünkön múlik, hogy a rendelkezésünkre áll£ lehetőségekkel hogyan élünk a jövőben. Cs. Nagy Istvárt Egy a legfiatalabb szabolcsi üzemek közül: a VSZM kisvárdai gyára. Vnsnminpi IVIelléklet
