Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-04 / 283. szám
WW IwemISer a. már Az ellenőrök névjegye 'A BOLTBA LÉPŐ VASARLÖ láthatatlan szövetségese rendszerint csupán szerény iné\ ’gyével ad hírt magáról: az árura erősíted kis karton papírról, amelyen vagy meg- íe Ehetetlen számjelekkel, vagy az ismeretlen jótevő nevével találkozunk, s a felirattal: a gyári MEO minősítette és felhasználásra alkalmasnak ítélte a terméket. Az Ipari minőségellenőrzés — mert erről ^••dúsítanak a termékeken levő névjegyek —. eredendő és alapvető fogyasztói érdekekhez kapcsolódik. Gondoljuk meg, anélkül, hogy ezeket az érdekeket behatóan vizsgálnánk: vajon miként értelmezhetők az életszínvonal alakulásának, a reáljövedelmek növekedésé- Eének százalékai, a termékek minőségének Snérlegelése nélkül? Aligha szorul bizonyításra. hogy ha egyazon cipő, azonos áron forga- lombahozva mondjuk két évig illetve egy évig hordható, az a cipővásárlásra fordított kiadásainkat, s ezzel: életszínvonalunkat érzékenyen érinti. A minőségellenőrzés pedig arra hivatott, hogy a kellemetlen meglepetésektől megóvjon bennünket. A korszerű minőségellenőrzés olyan eszközökkel, műszerekkel dolgozik, amelyeket aligha pótolhat a bolti vevő „ráér- sése” — kézi laboratóriummal pedig igazán lüem indulhatunk mondjuk a sarki cipőboltba. A hazai minőségellenőrzési rendszer szé- íer 's tudományosan jól felkészült hálózatra ép 11 hozzátartoznak az ágazati vizsgáló intésetek laboratóriumai, a KERMI — tehát a kereskedelem — ellenőrzései.az Állami Kereskedelmi Felügyelet szakértőinek vizsgálatai, a Szabványügyi Hivatal tételesen rögzített előírásai, ám mindez csupán lényeges kiegészítse, de nem helyettesítője az iparvállalat házi rendszerének, a termelt áruk minőségét rendszeresen kontrolláló gyári MEO-nak. EGÉSZ SOR IPARAGBAN valóban ala- jp^s szűrő-védő hálózatot jelent a MEO — te- g‘ ik hozzá: mindenekelőtt azokban az ágazatokban, ahol a keresleti tényezők, a versenyhelyzet erre az elemi termelői érdekre minduntalan emlékezteti a vállalati vezetőket. Ilyen például a háztartásvegyipari, kozmetikai cikkeket gyártó ipar, ahol a verseny szüntelenül újdonságok kidolgozására, sőt, időnként árleszállításra is kényszeríti a vállalatokat. Túlzás lenne mégis, ha az itt tapasztalható előnyös változásokat felületes általánosítással az egész iparra jellemzőnek minősítenénk. Nos, igen: az ipari valóság némileg más! Hiba lenne persze, ha a termékek minőségének gyengéit kizárólag a MEO-k számlájára imánk: nyilvánvalóan beleszólnak ebbe anyagellátási, alkatrészkooperálási, gyártástechnológiai zavarok, lazaságok is. Csakhogy a MEO-nak éppen az lenne eredendő feladatta, hogy mindezek hátrányos hatásait, 8 gyártmány végállomásán, a kibocsátás előtt megakadályozza Tevékenységük mérlegelésekor azonban figyelembe kell venni azt az alapvető tényt, hogy a MEO dolgozói is a vállalat irányítása, igazgatása alá — és persze érdekeltségi körébe — tartoznak, ami alighanem meghatározza működésük lehetőségeit és határait A vállalati gyakorlat köznapi szférájában mindez végtére azt jelenti, hogy a megrendelt és elkészült szállítmányt — amitől történetesen a gyár programja, g nem- kevésbé: pénze is — függ, aligha tarthatja vissza .a MEO bizonyos személyi ellenérzések és viták kockáztatása nélkül A valóságos, mélyebb ipari érdek természetesen az, hogy a termék esetleges gyenge minősége ne rontsa vállalat hímevét, ne mérsékelje a holnapi megrendelések lehetőségeit. S ahol ez az érdek — a kereslet-kínálat visszajelző műszerén — már ma is jól leolvasható, ott, mint már említettük, jól figyelnek is jelzéseire Ahol azonban még ma is a hiányjelleg motiválja a gazdálkodást, ahol tehát a közvetlen érdek még nem csorbul a netán gyenge termék kibocsátásával — elvégre az is eladható —, ott bizony, hogyan is fogalmazzunk, nos, ott, nem éppen nyugodt foglalkozás MEO-snak lenni MINDEMELLETT A TÁRSADALOM JOGA, hogy itt is — csakúgy, mint az ipari termelés bármely szférájában —, az önvédelem alapjára helyezkedjék, és minien eszközzel fellépjen a nem teljesértékű termékek forga- lombahozatala ellen. Ismeretes a hírlapi közlésekből tudomást szerezhetünk arról, hogy a kereskedelem minőségellenőrei, ® KERMI szakemberei elég gyakran vonják meg a for- galombahozatal jogát arra érdemtelen termékektől. E tilalmak indokai között rábukkanhatunk olyan megállapításokra, mint: a termék rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, vagy: festése, külső alakja rossz, sőt, akadt példa arra Is, hogy életveszély miatt vonták meg az árusítási jogot. Itt pedig, eme érveket olvasva, méltán adódik a kérdés: vajon mi következett e tilalom kimondása után abban a gyárban, ahol a kérdéses terméket legyártották, árusításra alkalmasnak ítélték? A „mi történt” kérdés alighanem legenyhébb, bár teljességgel jogszerű változata így hangzik: fizetett-e valahol valaki, persze nem közpénzből hanem személyes zsebből kártérítést ezért? A MÁSIK KÉRDÉS helyett táján célszerűbb idéznünk egy paragrafust a Büntető Törvénykönyvből, elnézést kérve a hosszadalmas citálásért, de a szöveg nincs minden tanulság híján, s így hangzik: „BTK 230. 8.(1): Ipari vagy kereskedelmi vállalat vagy szövetkezet vezető munkakört betöltő vagy minőségi ellenőrzést végző dolgozója, aki rossz minőségű ipari terméknek vagy olyan mezőgazdasági terménynek, amelyre vonatkozóan a minőségi előírásokat kötelező hatályú állami szabvány állapítja meg, jó minőségi termékként vagy terményként való értékesítése, használatba adása, illetőleg forgalomba hozatala iránt intézkedik, vagy annak értékesítését, használatba adását, illetőleg forgalomba hozatalát, bár ez munkakörénél fogva kötelessége volna, nem akadályozza meg, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósult meg, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” A körmondat, a jogban avatatlan számára olykor kissé bonyolult, de «— ebben az esetben alighanem mindenki érti Valóban mindenki érti? T„ A. Megállóban Az öreg ember a buszra várt. az orosira a megyei bíróság előtt. Gumicsizmában, viseltes nadrágban, öreg kucsmában. Fázósan álldogált. Odalépett és megkérdezte: „Hányat mutat az óra fent a toronyban?” Nem lária szemüveg nélkül Azt is kérdezhette volna mond_ jam meg a pontos időt Nem így kérdezte... Szívesen beszélt, mintha régóta ismernénk egymást. Az unokája itt katona. a városban. A cimboráival erőnek erejével becitálták a közeli borozóba. — Fizettek volna ezek ro- gvásig — magyarázta. — Én se akartam szégyenbe maradni, én te kértem nejeik... Mintha cinkosává akarna avatni, úgy mondta. Hóna alatt egy köteg fok hagymát szorongatott. Ezért utazott o városba. De hol lejárta amíg végre kapott! Márpedig enélkül nem tehet kimondani az utolsó szót az ólban gömbölyödó „malac” földi pályafutásáról... — Tartottam volna még egy darabig. De az istennek se eszi a szemes tengerit. Darálva enné, de kibírja zsákszámra cipelni a tengerit a darálóba...? A jövő héten levágjuk. A „malacról" kiderül, hogy nem is olyan aprócska. Legalább két és fél mázsás. Ketten vannak a feleségével Meg se bírják enni. Még a tavalyi szalonnát most is küldözgetik a gyermekek, nek. Négy fia és egy mostohalánya van. Egy fia Nyíregyházán lakik, egy gyárban lakatos. Legutóbb ők kaptak a tavalyi szalonnából... — Jöhetne már az a busz. a szentségit eresztett meg egy ártatlan kár «mkodást és a gyomrára kezdeti panaszkodni. Nem „akarja az igaz. aágot”, naáír MAázta® te volt. Mostanáig szedte az orvosságot... De valami köz. bejött. Elkezdett forrni a piros... — Van egy hétszáz négyszögöles szőlőm. Többnyire féri szőlő van benne, meg otelló. Az szépen megpiro- I sítja a bort... Felkelek, meg-1 rizok belőle két decit. Az asszony megfőzi olajjal a rántott levest, zsemlével... Utána már nem kívánom az orvosságot... Hetvenkilenc éves. a felesége nyolcvanöt. Ezer. egyszáz forint a nyugdíja Nyugdíjas tsz-paraszi Nem mondja ki így, de a szavaiból kiderül... — Megvan a nyugdíj. Meg a tsz-be bevittem húszezer forintot. Kidobolták, hogy a tsz nagyobb kamatot ád. Dehát, ugyanannyit ád az, mint a takarékszövetkezet... Elhallgat az állami áruház felől busz közeleg. Már szinte nem is nékem mondja, hanem magának: — Elég tesz arra. hogy tisztességesen eltemessenek belőle az asszonnyal... 9o A téli hideg ellenére Is épülnek az flj lakások Kisvár dáit s D' A I Munkások a KB üléséről ^Tetszik nekünk a párt következetessége“ A Központi Bizottság 1973. november 28-i üléséről megjelent közleményt az emberek még most is olvassák, elemzik. Igyekeznek párhuzamot vonni: mi is történt egy év alatt, az emlékezetes 1972. november 14-15-1 párthatározat óta. Az egyik nyíregyházi munkás így fogalmazott: „Izgalmas olvasmány ez, bennünket érdeklő. életünket, fejlődésünket tükröző közlemény.” Akikkel a HAFÉ- ben, a Nyíregyházi Konzervgyárban vagy a Papíripari Vállalat Nyíregyházi Hullámdoboz és Zsákgyárában beszélgettem, valameny- nyiüknek megegyezett a véleménye: tetszik az a következetesség, ahogyan a párt végig kíséri, ellenőrzi a nagyjelentőségű múlt év novemberi határozatát E%ész népünk érdekében Ezt fejezte ki elsők között Bodó István, a Hajtómű és Festőberendezések Gyára nyíregyházi 4-es számú üzemének daraboló brigádvezetője. „Ezt a közleményt újra s újra el kell olvasni. Engem megkapott, amikor olvastam, „a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatának végrehajtásával egész népünk érdekében tovább erősödött a munkásosztály vezető szerepe.” Talán azért, mert magam is munkás vagvok. s úgy érzem, gyárunkon belül is megvalósul a novemberi párthatározat. Ez mérhető a keresettel, amely éppen e határozat nvomán nálam havonta 400 forint pluszt jelent. De így van ez a munkatársaimnál is. Mi odalenn az üzemben viszont úgy fogjuk fel, mint ahogy a közlemény is mondja. hogy emelték a fizetést, de többet is kell érte adni a közösbe. Csak így valósulhat meg azoknak a dolgozóknak a béremelése is, amelyekről a mostani közlemény szól. Úgy látom, ez is a munkáspolitika következetes érvényesítését célozza. Ismerjük már a jövő évi tervet is. Úgy tudom 700 milliót kell termelnünk. Főleg foretikus festőberendezéseket és konvejorokat gyártunk. A határozatot érvényesítve nálunk is történt jelentős előrelépés az üzem - és munkás, ervezós korszerűsítésében. Néhány termék gyártását megszüntettük, profil tisztítást hajtottunk végre, s így sokkal termeié kenyebbé vált a munka. Öröm számunkra, hogy 1974- ben is lesz bérfejlesztés, de sa® feledjük, miBak ez Alapját a munkásságnak kell megteremteni.” Béremelés, szakmai képzés A Nyíregyházi Hullámdo- boz ég Zsákgyárban a 764 dolgozó közül csaknem 400 a nődolgozó, ha Ide számítjuk az ipari tanulókat is. Közülük a nehéz fizikai munkát végző két gyermekes anyát. Szuhánszki And- rásnét kérdeztük meg: „Én talán itt s?m lennék, ha a gyár nem épít olyan gyönyörű óvodát. A két gverek — ha a férjem elhozta őket, mert ő volt ma a soros —■ most is óvodában van. így nyugodtan dolgozhatok. Én is. társaim is.” Száz személyes óvodát épített a gyár. Erre 2 millió 600 ezer forintot fordított a fejlesztési alapjából, s az üzem dolgozói csaknem 400 ezer forint társadalmi munkával járultak hozzá, hogy olyan szép legyen, amely mintául szolgál ma már Nyíregyházán más óvodák megépítéséhez is. Az üzem végzi az óvoda karbantartását, fűtését, de átadták a tanácsnak, segitve ezzei a város óvoda gondjain. így 50 gyermek a környező üzemek és a közel lakó dolgozók részére van biztosítva. „Nehéz munka a miénk. Leszedők vagyunk. Sokat ci- pekedünk nyolc órán keresztül. És alacsony volt a fizetésünk is. Úgy tudom, november 1-től javítanak. Még nem tudom pontosan menynyit.” Az igazgató mondta el, hogy valóban aránytalanul keveset kerestek ezek a nehéz fizikai munkát végző nők. Ezen segítenek, s átlagosan 150—200 forinttal emelik a bérüket, mely havonta az üzemnek 10 ezer forint bérfejlesztést jelent. Ezeknek a leszedő nőknek a száma jelentős, egy-egy gépnél 4—6 dolgozik. A gyár vezetősége megteremtette a lehetőségét annak is. hogy a nők tanuljanak. Szakmai céltanfolyamot szerveztek. Ezeken fokozatosan mintegy 100 nő vesz részt. Az a cél, hogy miután elsajátították a szakmát, közülük kerüljenek majd ki a segédművezetők, művezetők. „Én erről csak most hallottam, de megtudom, ' inéi kell jelentkezni, mert szeretnék előbbre jutni és a nehéz fizikai munkától megszabadulni.” Az MSZMP KB ez év november 28-1 közleményének egyik mondata így hangzik: „A vezető posztok betöltésénél jobban «ámításba kell venni az erre alkalmas nőket.” Úgy vélem, értették a Nyíregyházi Konzervgyár vezetői a KB kádermunka fejlesztésére és a káderutánpótlásra utaló saraik summázva a válasz: műit év novembere óta — egy esztendő alatt — 48 fizikai munkás került különböző veszető posztokra & gyárban» Ebből 21 csoportvezető, » többi művezető, raktárveze- tő, telepvezető. És ezeknafe fele: nő. Előléptek művezetőnek Ezek között említhetjük Kovács Klárát, a főzelék üzem egyik csoportvezetőjét 1971-ben a gyári iskolában* végezte el a szakmunkás- képzőt, tavaly kinevezték. ÉS mcst alig 19 éves. Tizennyolc beosztottja van. „Nej® vagyok egyedül Kósa Éva» Pályi Zsuzsa csoportvezetőié lettek, Kovács Borbála meg gyártásközi ellenőr. Főleg a* utóbbi időben tapasztaljuk»’ hogy jobban számítanak ránk. több lányt előléptet- tek vezető beosztásba.” Makea József né tagja ö törzs gárdának. Tíz éve dől» , gozik a Nyíregyházi Koite zervgyárban. Neki még na» gyobb összehasonlítási alapJ ja van. „őszintén mondom» nagyban érzékeljük a nőle javára történt változásokat . a novemberi párthatározat óta. Például a kismamáknak! kivételes helyzetet biztosít « vezetőség. Amikor 4 hónapos terhesek, már csak ülői munkát végezhetnek. Egy, műszakban dolgoznak és teljesítményüktől függetlenül az előző évi átlagkeresetűin alapján kapiák a fizetésüket. Érződik a nők megítélésében, hogy változott a helyzet, jobban megbecsülnek bennünket. Említhetem Mol» nár Zsuzsát vagy a BenkeS Júliát, akikből művezető® neveltek. Szóval a megfelelő helyre, a megfelelő emberek kerülnek. És ha nő aa illető ez ma már nem hátrány. Én tíz esztendeje dolgozok itt. úgy ér?em jobban meg vagyunk becsülve^ mint bármikor. És az a jó, hogy a gondok megoldásában ig mellettünk vannak. Nem érzünk egyedüllétet. így éltem és is a lehetőséggel, amikor tovább tanultam. Működik most is nálunk a dolgozók részére az általános iskola* 7. osztálya. Ide 19-en járnak. Mind fizikai dolgozó. A szakmunkásképzőbe pedig 42. Ezek te kétkezi dolgozók mind.” Tóth János párttitkár és Selei Jenő főmérnök mondták él: az a célja a gyár gazdasági és társadalmi vezetőinek. hogy a jövőbe® még következetesebbe® érvényesítsék a munkáspolit4»" kát. ■ a ftrikaiak közül — megfelelő képzés után — mind többen kerüljenek vezető postaikra» fMkas lEStai® 4
