Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
im. Beeétnfer W. tWTflf-iTOTÄSÖWÄg - ÍMfí ff —— ' ’" " '""" "" ....... — ................ ii - - i in im m—a—■—■ ni—u-----------------— . .«gi Munkatársaink külföldön Kérek egy nyári sztorit! Egy képeslap, egy üdvözlőkártya a messzi tájról, egy ismerős dallam a rádióból — s az ember máris szívesen gondol a nyári élményre, az őszi utazásra. Külföldön járt munkatársaink néhány apró történettel emlékeznek — amelyek az első napok után az utibeszámolók- ból kimaradtak. A színhely: Varsótól az Adriáig, Párizstól Azerbajdzsánig... Prágai jonatán lVIár minden nevezetes- iTA ségét megmutatta vendéglátónk, a cseh újságíró szövetség munkatársa szép fővárosuknak. Jártunk a híres Vencel téren, az ó- városban, a várban, több múzeumban, képtárban, a metró építkezésén. Természetesen nem hagyhattuk ki a Svejk vendéglőt sem. ahol a pincérek a világhírű regényből ismert korabeli öltözetben, Svejk „komiszában” szolgálták fel az ételt, italt. A falon Ferencz Jóska képe, apró pettyekkel, ahogyan a regényben Hasek megírta... A gyorsan fejlődő, szédületes iramban, építkező Prága sokarcuságából csak egy- egy villanásnyit, egy-egy színes kockát hoztunk haza útipoggyászunkban. S mikor már azt hittük, nem érhet bennünket meglepetés, mindent láttunk, találkoztunk egy fiatal házaspárral. Két szót tudtak magyarul, „duplafekete” és „jonatán”.. Tolmácsunk mondta el, hogy az elmúlt években új barátaink jártak Magyarországon. Olyan emléket hoztak magukkal. amit általában ritkán hoznak a turisták. Egy szép jonatán facsemetét. Azóta már termést is hozott — újságolták. Kell-e mondani, hogy a jonatán hazájából érkezett vendégnek ez volt a legkellemesebb meglepetés. Apróság? Néha jobban bevési az emlékezet, mint a legcsodálatosabb, leglátványosabb élményeket. Pedig csak egy felcsepredő fáról van szó, amely talán épp itt „szülelett” valahol a mi házunk táján. Gyümölcse új barátaink ükunokáit is emlékeztetni fogja. Magyarországra. Páll Géza rosközpontja a korszerű építészeti elvek szerint épül: aluljárókkal, toronyházakkal, passzázs-szerű bevásárló- központtal, amelyben hagyományos kis üzletek és hatalmas, három-négyemeletes, ötven-száz méter széles, mozgólépcsős, egyszerre többezer ember fogadására képes áruházóriásokkal. Az úti jegyzetekben lapozva két magyar vonatkozásút is szívesen idézek fel. Az egyik: Varsó Wola nevű munkáskerületében Petőfi Sándor nevét viseli- az általános iskola. A gyerekek magyar táncokat, verseket .. tanulnak, néhányan a magyar nyelvvel ismerkednek. Különös varázsa volt, amikor a szőke, kanyargós Tiszáról beszéltek. .. Júlia Bachowska idegenvezető és tolmács Varsóban. Néhány beszélgetésen ő fordított, összeismerkedtünk. Egy Somogy megyei faluban ismerkedett meg mostani férjével, még a negyvenes évek végén. A Varsóban élő magyar asszony kitűnő propagandistája a magyar— lengyel barátságnak. Gyermekei is tudnak magyarul, ő maga sok társadalmi munkát vállal. A LEMP tagja, tanácstag, a varsói idegenvezetők egyik legaktívabb vezetőségi tagja. Kicsi a világ... Marik Sándor »« Ok, tizenhármán A mamaiai campingben a Fekete-tenger partján vidáman telt a nap. Jó időben élveztük a tengert, ha komorabbra fordult az Idő — akkor is akadt szórakozás; a sátrakból azt leste nagy és kis ember, mikor akad el egy autó a homokban. amelyiket meg kell tolni? Aki nem fért az elakadt kocsihoz, az drukkolt, de mindenképpen össznépi munka volt. Egyik hap magyar rendszámú Skoda érkezett. Fiatal házaspár ült a kocsiban. A férj amolyan igazi magyar virtussal gázt adott — és neki a homoksivatagnak! Persze, hogy elakadt. De olyan szerencsétlenül hogy félóráig nem tudták kitolni a gödörből. Egyszer' csak megelégelte a temperamentumos feleség, kiparancsolta emberét a kormány rpögül — és másodpercek alatt kihozta a kocsit a homokárokból. Azon az estén a férfiak korábban elcsendesedtek... Én legtöbbször mégis a mellettünk táborozó olasz családot figyeltem. Két nagy sátruk volt az öregeknek, és számtalan gyerekük. Én legalábbis csak elutazásukkor^ tudtam megszámolni őket. Békés család volt, esténként közösen megittak egy-egy pohár rumot és nyugovóra tértek. Amikor pakolni kezdtek, mindenki sajnálta, hogy elmennek, mert a nyár is költözött velük. Nagy halomba rakták a felszerelést, köré állt a sok gyerek és amikor minden kész volt —. megjelent két kis 127-es Fiat és pillanatok alatt eltűnt benne a nagy rakás, meg a sok gyerek. Akkor számoltam meg. Tizenhármán voltak... Kolláth Adrienne Maigret, hol vagy? Menetelek a Montmart- re kis utcáin, szaladok lefelé a lépcsőkön, mint ahogy azt Maigret és társai szokták, amikor éppen üldöznek valakit. Innen Lautrec, ’ onnan Modigliani emléke bukkan elém. Aztán le a dombról, és máris ott vagyok a Hue de la Fidelité sarkán. A kis bisztróban, na. gyón szép neve van, A la Vilié d’Esbli, valakit pofonvernek, mint ahogy az Maigret ég társainál lenni szokott. És még mindig hamisítatlan a kép. valaki a sarki jelzőberendezéshez szalad, betöri az üveget, bemondja a nevét, a helyszínt, az ügyeletes rendőr — talán éppen Lucas — visz- szaszól, aztán eltelik négy perc és a helyszínen a kékesszürke „meseautó”. A pofo- zót beteszik, az autó elmegy, a nézők eloszlanak. Snitt. Az egészben volt valami bübáj, az ember még a pultot leseprő duhajt is úgy néz_ te, mintha film lenne. A környezet, a helyzet hamisítatlanul párizsi volt, főleg annak, aki ezt a ragyogó várost a Felügyelő kalandjaiból ismeri. Persze ezt a párizsiaknak nem szabad mondani, mert ők roppant haragszanak, hogy Maigret-t az angolok filmesítették meg. be_ legázolva ezzel a francia önérzetbe, Nos, ennyi talán elég is lenne a rendőrügyekből de hát a valóságban mindez nem volt ilyen egyszerű. Az élményeknek volt folytatása. mégpedig a diáknegyedben, Szent Mihály útjának közelében. Itt kóstolgattam a Latin-negyed ízét és varázsát. a nyüzsgést, az ezernyi fiatalt, a nyelvkavalkádot Mindez zavartalan is lett volna. A lányok szépek voltak. a kis sütödékből jó illatok szálltak ki, a sarkon valaki gitározott és önfeledten énekelt, a sikátorokban mintha körmenet lenne, jöt- tek-mentek bennszülöttek és kiváncsi turisták. És az egyik sarkon munkásújságot árultak Renault-gyári fiatalok, másutt éppen egy kormány- ellenes, kézifestésű plakátot szögezett egy legény. Szóval volt zenebona, politika, szónokló prédikátor. mikro_ szoknyás diáklány. És a negyed négy sarkán nyolc rendőrautó. A kocsikban színes tévét néztek a gumibotos rendőrök. Működött az URH. Időnként kiszállt egy őrjáratravaló, és végigsétált a kis utcákon. Zordak voltak, kemény ar- cuak, gumibotosak szigorúak. Amerre mentek, zúgott utánuk a fütty. — Látod — mondta egy lány — félnek. Mert tudják, minden tüntetés innen indul. Most is van valami a levegőben. Körül vagyunk véve. Mintha őriznének. Pedig ők félnek. Hej. jó öreg Maigret, Lucas! Ezek más rendőrök. A lány rámnevet: „— Ugyan, nekünk nincsenek már jó felügyelőink. Csak rossz rendőreink.” Azóta ha a Felügyelőt látom a képernyőn, megsajnálom. Ha látná, mi lett az utódokból. .. Bürget Lajos „Bábel“ a sivatagban A négysávos autóút ki- etlen homokpuszta_ ságon visz keresztül. Csak itt-ott látni csenevész bokrokat. Aztán a távolban emeletes házak, egy modern város képe tűnik fel. Tíz-tizenöt éves fák veszik körül a házakat, mindenütt üde zöld. Ez Szumgait, az Azerbajd- zsáni Köztársaság egyik legfiatalabb nagyvárosa. A vá- . rostól néhány kilométerre pedig füstös csarnokok húzódnak meg. Akkora egy-egy akár egy futballpálya is elférne benne. A melegtől izzadt emberek dolgoznak itt. Kígyózó acélcsövek mellett, amelyek a szem láttára for- mázódnak a tüzesre izzított acélrudbóL Ez a ‘csőgyár látja el a bakui olajvidéket, de jut innen a szocialista országokba is. — Vengrija —ismételgeti a kisérő mérnök. — Aztán örömmel mutatja a különböző csövek között az egyiket. Magyarország neve van rajta cirill betűkkel. Egy darab a szállítmányból, ami Magyarországnak készült. A munikásruhás férfiak, nők kissé csodálkozva jnézik meg a tűző napon egy percre megállva az idegenektől megtelt autóbuszt. Kérdezik oroszul, helyi nyelven, hogy honnan jöttek. Szumgaitban talán a legelső magyarokat csodálják, akik a gyárat jöttek megnézni. Aztán rögtön hozzáteszik, hogy a városban biztosan találnak magyar anyanyelvű embereket is, csak keresni kell őket. Ugyanis 25 évvel ezelőtt még tényleg csak a homok volt az úr ezen a tá- jc«, aztán felépítették a gyárat, a 120 ezer lakosú várost, ahová a Szovjetunió minden részéből sereglettek az emberek. Egyszer összeszámlálták: 52 nyelvet beszélnek, akik itt élnek. A tengerparton épült város messziről és közelről egyaránt szép. rendezett. És az idegen csodálkozik az ember alkotóerején. Mert a zöld fák. bokrok alatt egy szál fű sem nő. Évente jó ha 100 milliméter a csapadék. a városban minden egyes fát. bokrot esténként külön, külön meglocsolnak. Mert az embernek kell a szép környezet, a jó levegő. És kell a gyár terméke, a cső. A csőkígyók szállítják az Uraitól Magyarországig is az olajat, a hazai energiaellátást a vezetékek ütőérrendszerén keresztül biztosítjuk. Lányi Botond Conroloy — nyugtaiénak étszer láttam, mindig másnak Athén mulatónegyedét. a Plakat. Éjszakai arcát össze eem lehet hasonlítani a nappalival. Mindkettő hangulata más, az élményei örökre maradandók. Emeletes, teraszos mulatót választunk. Meleg van, legalább 35 fok. Két népviseletbe öltözött pár táncol a kis dobogón. A férfiakon vastag fehér harisnya és rövid fehér rakott szoknya. Ingük bő ujjú, fekete hímzéssel diszí_ tett mellényke színesíti az együttest. A lányok hosszú, bő aljú színes szoknyája gazdagon kivarrva, a blúzuk is színes. Nappali fényben a Piaka bazárnegyeddé változik. A sötétségben láthatatlanná vált kis boltok százai nyitnak ki reggel. Olyan picik, hogy az áruk nagy részét a bejárat elé rakják. Nagy kosoratoba ömlesztik a leértékelt darabokat, hogy mindenki kedve szerint válogasson. Ki hangosan kiabálva, ki szerényen árulja portékáját. Az árak szabadak — lehet alkudozni. Az alku módját hamar meg lehet tanulni, csak papír és ceruza kell hozzá, meg egy Ms szemtelenség és türelem. Két utcahosszat az igazi ba- zárosok foglalnak le. Itt kizárólag iparművészeti tárgyakat árulnak. A tenyérnyi boltok zsúfolva kis szobrocs_ kákkal tálakkal, térítőkkel, ruhákkal. De lehet találni ismeretlen rendeltetésű mütyüröket is. Sok a bőráru és a szőttes, a szőrmeszőnyeg, terítő. Ismerősöm mesélte, hogy itthon látott egy filmet és akkor tudta meg. hogy Görögországban játszódik, amikor egy rendőr kezében meglátta a convoloyt. Számtalan változatban árulják ezeket az unaloműző láncos- kákát. Gyöngyöket, különböző alakú köveket fűznek feSjj két ujjúkra akasztják és a kéz mozgatásával ütögetüü egymáshoz a gyöngyöket. Nem csapnak zajt. de állító-; lag pihentető és idegcsillapt- tó hatása van. De mindez: még a nyároa* volt.» Balogh Júliái Hej, bedékor! Indulás előtt ajánlatos * az építés alatt álló utakról tájékozódni — így szólt útikönyvünk egyik tanácsa, amelynek bölcsességét csak jóval később, saját bőrünkön tapasztalva értettük meg. Szerbiának a mi Alföldünkre emlékeztető síkságát elhagyva Szarajevó felé tartottunk. Estére terveztük az érkezést, szoros programunk így diktálta, mivel időben akartunk a tengerhez érni, Bosznia kapujától, Zvomik- tól két út állt előttünk, azaz két hegy. Az egyiken hosz- szabb az út. de térkép szerint jobb, a másikon rövi- debb, de meredekebb, át a Jávor hegyen, amiről vezetőnk szerint három napig sem tudunk lejönni. Nekivágtunk hát a biztonságosabbnak.” Eleinte csodálkoztunk; hogy sehol egyetlen útjelző tábla, jel, itt-ott azonban magányos házakat láttunk, reméltük, nem tévedtünk el. Csak a térképből, meg a kilométerátlagból következtettünk, hogy nemsokkal Tuzla előtt lehetünk. Világítás sehol, úgy este tizenegy lehetett, amikor óriási fék; hullanak a cuccok a csomagtartóról, s gépkocsivezetőnk: kiváló reflexeinek köszönhető. hogy sikerült „megfogni* a buszt, éppen a szakadék előtt. Megértettük, az útikönyvnek hinni kell. Crna Gorában, a fekete hegyek országában, vagy ismertebb nevén Montenegróban még „divat” a vérbosszú — olvastuk megdöbbenten a már említett útikönyvben. Vezetőnk is közölte a társasággal, hogy csak óvatosan az ismerkedéssel. Ezért izgultunk csoportunk két hölgytagjáért, akik egy közeli kiskocsmába mentek vacsorázni egy pihenő alatt, b a kiszabott időn túl sem jöttek vissza. „Utazáskor nem keltünk pánikot” jelszóval indultunk néhányan az épülethez. s mit látunk? Békésen énekelgető csoportot az egyik sarokban, vacso rázóka t a másikban, s középen az egyik utitársnőnket egy fess katonával, amint éppen gyakorlatban bizonyítják a magyar és a délszláv népi táncok közötti különbséget. Máskor bizony kijárt a dorgálás. ha valaki nem időrer jött vissza a csoporthoz. Ezúttal ez természetesen elmaradt. Egy tapasztalattal azonban ismét gazdagabbak lettünk; megértettük, hogy az útikönyvnek sem mindig kell hinni. Baraksó Erzsébef Ú/ ÉVI MEGLEPETÉS A színes tévé Szabolcsban Petőfiről, Varsóban A z uta2ás mindig él- ** mény. Talán még annak is. aki gyakran utazik. Erre gondoltam, a Ferhegyi repülőtéren, amikor a varsói járat utasait szólították. Gyakorlott utazók elegáns bőrönddel, nagymama kisu- nokával, az utolsó pillanatban még megtömótt uti- szatyorral, fekete afrikai, egy turbános jndiai. fényképezőgépes japán — a világ a néhány négyzetméteres váróhelyiségben. Figyelem tovább: a kijáratnál egy fiatalember — sokszor utazhat repülőgépen — előzékenyen enged mindenkit maga elé. Később megosztja úti tapasztalatát: utolsóként száll a repülőtéri autóbuszba. így ha nem is igyekszik, elsőként léphet a repülőgépbe, s könnyedén elfoglalja a legkényelmesebb helyet... A lengyel főváros néhány esztendő alatt rengeteget változott. Ügyesen építik újjá. Nem a centrummal kezdték a háború után. hanem kissé távolabb. A központ, a kultúra és a tudomány palotájának környéke csak most (közeledve a felszabadulás 30. évfordulójához) ölti fel az ünnepi külsőt. Varsó vá- ■ Alig egy tucatra, tíz-tizen- kettőre becsülik a színes tévékészülékek számát a megyében. Mégis: kopogtat a színes tévé Szabolcs-Szat- már megyében is. Egyelőre óvatosan, mert a színes műsor jelenleg főként a fővárosban és környékén fogható. Á színes vételre alkál- mas készülékek ára drága, a szovjet tévé 19 800 forint, a magyar készülékek 32 ezer forintba kerülnek. Többe, mint egy fél Trabant. .. Mégis... Épül a színes vételre alkalmas lánc. Az új év második felében a mi környékünkre is ezen a láncon érkezik a színes kép a tokaji kopaszhegyről. A gyárak igyekeznek, hogy. előrukkoljanak egy olcsóbb típussal, ami elérhető lenne nem csak a kluboknak, intézményeknek. hanem a magánosoknak is. Jelenleg a színes televíziók egy tekintélyes részét a közületek vásárolják, klubokban és különböző társas összejövetelekre alkalmas helyiségekben nézik őket. Folyamatosán növekszik a színes adások műsorideje. Egyre több tényező hozza elérhető közelségbe a színes televíziózást. A GELKA nyíregyháza szakembereinek 74 évi programjában szerepel a színes tévé javítására alkalmas műszerek, felszerelések, a legszükségesebb eszközök beszerzése, a szakemberek folyamatos képzése. A színes tévé elterjedése újabb feladatokat jelent, hisz a fekete fehér vételre alkalmas tévénél jóval bonyolultabb, ösz- szetettebb készülék üzembehelyezésére. javítására kell felkészülniük. A szakemberek — és mindazok. akik egyszer, kétszer már megízlelték a színes adás élményét — már nem csak a színes tévé jövőjére, hanem jelenére is esküsznek,, Ennek reális alapja van. Lassanként telítődik a piac a fekete-fehér készülékekből. Mind nagyobb az érdeklődés az árban elfogadhatóbb, színes készülékek iránt. Ez egyben az igények növekedését is jelzi. Az igazsághoz tartósak azonban, hógy a színes készülék — éppen különleges felépítése, konstrukciója miatt — a hagyományosnál költségesebb üzemeléssel járhat, nagyobb a szerviz és karbantartási igénye. Ezért ajánlják a szakemberek, hogy kímélni keE, csak a színes programok vételére célszerű használni. Színes tévén fekete-fehér műsort nézni nem éppen gazdaságos. Az egyszerűség kedvéért a szakemberek úgy magyarázzák. egy színes készülék három hagyományos tévé, végtelenül bonyolult, érzékeny ..összeházasítása”. A szakemberek szerint nem célszerű eladni a hagyományos készüléket, jó meghagyni a fekete-fehér adásokra. Ez tovább növeli a színes „tévétartás” költségeit..: Úgy leszünk a színessel, mint az ünnepi ruhával, mellette egy másikat is tartani keE, kímélni a drágát. Fokozatosan gyorsuló elterjedést jósolnak a szakemberek a színesnek. Az iramot az fogja diktálni, hogyan sikerül az átlagos keresetű családok pénztárcájához méretezett, kedvező hitelfeltételekkel, megfelelő szolgáltatásokkal, javítóhálózat kiépítésével elősegíteni a színesek útját. Nemkevésbé tartalmas műsorokkal kitölteni, folyamatosan növelni a színes adás műsoridejét. Mindezek érdekében már elkezdődtek az erőfeszítések. Ami a színesek fogadását illeti, a GELKA Nyíregyházán két munkapados javítóasztalt tervez munkába állítani 74-ben, melynek költsége egyenként legalább másfélmillió forintba kerül. Ez is jelzi, mennyire speciális műszerezettséget, karbantartó parkot kíván a színes tévé térhódítása. Jelenleg kísérleti jellegű a színes adás — mégis, a most rendelkezésre álló láncon is általában élvezhető képet láthatnak a szabolcsi színes tévé tulajdonosok. Mindez a jövő évben az új lánc megépítésével tovább javul. A, megye közelebb kerül a fővároshoz, a második és a színes műsor vétele zavartalanná válik. Természetes a tévé nézők többsége továbbra is a „fekete-fehér” tévétulajdonosokból fog állni. Érthető az igény: a szakemberek segítségével ők is nézni szeretnék — természetesen nem színesben — a színes adást. Ez újabb feladatot jelent a GELKA szakembereinek, hogy a jelenlegi készülékek közül minél többet tegyenek a színes adás vételére alkalmassá. Ismét megjegyezzük? ez esetben a színes adás fekete-fehér vételéről van szó. Újévi meglepetésként a járókelők is élvezhetik a GELKA kirakatában elhelyezett színes tévé műsorát. Annyi napig marad az utcai nézőké, ameddig az érdeklődés kíséri a színes tévé nyilvános nyíregyházi bemutat?« * kozását.,. P. Gi v
