Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

1 eftäa! 1EEÖ5?-iStAÖYÄSÖR§SÄÖ december 3ft' HÉFFÖ: A PFSZ étvette Kuwaitban a római repülőtéri tö- rnegmészárlás tetteseit — Long Borét a kambod­zsai Lón Nol-rezsim űTj miniszterelnöke KEDD; Az arab olajtermelő országok enyhítettek az olaj­embargón - Meghalt Iszmet Inönü volt török ál­lam- és kormányfő SZERDA: Nixon elnök Kissinger jelenlétében megbeszé­lést folytatott Dobrinyin szovjet nagykövettel — Sikeresen leszállt a Szojuz—13 CSÜTÖRTÖK: Egyiptomi-izraeli katonai tárgyalások Géni­ben — Le Dúc Tho elutazott Párizsból PÉNTEK: Venezuela 81 százalékkal emelte az olaj órát — Tokiói bejelentés a japán külügyminiszter pekingi útjáról SZOMBAT: A spanyol miniszterelnök, kijelölésével foglal­kozott a koronatanács Madridban — Chilei—svéd diplomáciai feszültség Az esztendő utolsó napjai általában már az év első dip­lomáciai mérlegének felállí­tását hozzák: így volt ez most is. A sort az amerikai külügyminiszter nyitotta meg, aki washingtoni sajtó- értekezletén megpróbálta át­tekinteni az USA szempont­jából az 1973-as évet. A leg­fontosabb. kijelentése a ke­let-nyugati enyhülési politi­ka távlataira vonatozott, amelyeket „körülhatárolt de­rűlátással” tudott és akart felrajzolni. A szovjet—ameri­kai hadászati fegyverek kor­látozásáról már évek óta tar­tó tárgyalások most folyó második szakaszának lezárá­sát már nem ígérte határo­zottan a jövő esztendőre, pe­dig ezt a szovjet—amerikai csúcstalálkozón kilátásba he­lyezték. Kissinger elismerte, hogy elhamarkodottan hirdették meg Washingtonban 1973-at „európai évnek”, amelynek során az Egyesült Államok és nyugat-európai (NATO-beli, Közös Piac-beli) szövetsége­seinek viszonyát új alapokra helyezik. E kapcsolatok szem­pontjából az amerikai kül­ügyminiszter a most véget érő évet inkább csalódást keltőnek nevezte... E sorok írójában feüdéző- dik a brüsszeli NATO-ülés emléke: a folyosókon egy ma­gasrangú személyiség szűk körben azon háborgott, hogy osztaniok a tőkés tábort, mi­ként tudtak annak egyik ré­szére támaszkodni a másik ellenében, vagy hogy egészen pontosan mi volt az USA sze­repe az egészben? Mert míg egyfelől Kissinger kesereg az olajembargó miatt, másfelől éppen az USA-nak kedvez a nyugat-európai országok olaj­gondok miatti riadt magatar­tása, más kérdésekben tanú­sított visszakozása”.) Világos, hogy az olajprob- iémát átviszi a tőkés világ a jövő évre is. Mint ahogyan az 1973-as mérlegben a kö­zel-keleti kérdés is olyan té­telként szerepel, mint amely még nem értékelhető igazán: legfeljebb azt lehet csak meg­állapítani. hogy a 101-es ki­lométerkőnél, majd pedig Genfben a békekonferenciá­val. illetve az egyiptomi—iz­raeli katonai tárgyalásokkal a ’Tobléma tulajdonképpen elmozdult a holtpontról — a rendezés irányába. (Az ame­rikai külügyminiszter emlí­tett sajtótájékoztatóján han­goztatta, hogy a genfi érte­kezlet első szakaszában a Szovjetunió hozzájárult a po­zitív légkör kialakításához és olyan konstruktív szerepet játszott, amelyet az , értekez­let minden résztvevője elis­mert.) A Genfben lehetséges to­vábbhaladás attól függ, hogy milyen álláspontra helyezke­dik az izraeli kormány, illet­ve, hogy egyáltalán milyen izraeli kormány képviselői foglalnak majd helyet janu­árban a tárgyalóasztal mel­lett? Hétfőn szólítják az ur­nák elé Izrael választópolgá­rait, most kerül sorra az a törvényhozási választás, ame­lyét már októberben még kel­lett volna tartani, de a há­ború alkalmat adott az elha­lasztására. Illúziókban rin­gatná magát az, aki gyökeres politikai változást várna most Izraelben, de az is bizonyos, hogy a szavazatok megoszlá­sa némi jelzéssel szolgálhat a közvélemény alakulásáról. A választások játékszabá­lyai, — és ezt ne feledjük — lehetővé teszik, hogy valaki egy szájból fújjon hideget és meleget, hogy egy párt vagy egy politikai személyiség egy­szerre tűnjék „héjának” és „galambnak”, hogy a háború és béke hívei külön-külön rászavazzanak. Golda Meir miniszterelnök és Dajan had­ügyminiszter egyformán hir­detheti békés szándékait, hi­vatkozva a tényre, hogy Iz­rael küldöttei megjelentek Genfben, és — az expanzi-s célok további szolgálatát, hi­szen katonai alkudozásokban csakúgy, mint a Szuezi-csa- torna mellett kialakult tűz- párbaj okban a „kemény kéz” politikája mutatkozott meg. A héten rendkívüli érdek­lődést váltott ki az a fordu­lat, amely a római repülőté­ren az előző héten végrehaj­tott szörnyű tömegmészárlás tetteseinek sorsában követ­kezett be. A kuwaiti kor­mány kiadta a terroristákat a palesztin felszabadítás! szervezetnek! Jogilag példa nélküli az eset: ha Kuwait a palesztin nép képviselőjé­nek is tekinti Arafat szerve­zetét, a palesztin állam kor­mányának még nem ismerte el. Egy állam hatóságai így nem egy másik államnak, ha­nem csak egy szervezetnek szolgáltattak ki bűntettese­ket. Politikailag azonban még több „robbanóanyag” rejlik talán a terroristák kiadásá­ban: a palesztin felszabadí- tási szervezet kezébe bizonyí­tékok kerülhetnek a terroris­ták mögött állók kilétéről céljairól. Pálfy József „soha ennyit még nem ha­zudtak egymásnak a részve­vők egyetlen miniszteri ta­nácsülésen sem...” s példa­ként egy amerikai igényt s egy nyugat-európai választ idézett: az USA már évek óta sürgeti partnereit, hogy vállaljanak nagyobb részt a fegyverkezés terheiből, most a NATO-ban az úgynevezett Európacsoport azt bizonygat­ta, hogy száz- és százmilli­ókkal (dollárban!) többet for­dít a NATO létalapját jelentő fegyverkezési hajszára ... Az említett személyiség hevesen kifakadt: „összehordanak mindent, ami a régen elfo­gadott, már javában megva­lósuló tervekben benne van, s újdonságként, új áldozat- vállalásként tűntetik fel!” Persze egyhamar készen volt az ellenvetés: „és az Egyesült Államok? Hogyan segítette, hogyan segíti Nyu- gat-Eufópát, például az olaj­válságban?” Az 1973-as esztendő nem­zetközi mérlegében kétségkí­vül rendkívüli tétel az úgy­nevezett „olajháború”: az olajtermelő országok — és nemcsak az arab országok! — most alkalmazták először az olajfegyvert a legfejlet­tebb tőkés országok ellen. Megnöveltek a bevételüket, hiszen emelték az olajárakat, de ezen felül első ízben mu­tatták meg erejüket és bizo­nyos egységüket is. (Azt ma még persze nem tudjuk le­mérni, hogy mennyiben sike­rült az olajtermelőknek meg­52. Idillikus időkben idillikus a tiszti élet is. Magamról tu­dom. Ahol az alakulatunk, ott az otthonunk. Kiváltképp a nőtlennek. Jó társaság, lo­vaglás, vadászat, díjverseny­zés, a legénység kordában- tartása, esetleg kártya, mula­tozás : megannyi kipróbált alkalom a hivatásos katoná­nak való időtöltésre. A műve­lődés nem program, hanem a szellemi szórakozások vélet­len velejárója. Ilyen a szín­ház, esetleg a hangverseny, nagynéha holmi szerelmes könyvek a társaságbéli höl­gyek kedvéért. Nyers és egészséges marad a szellem. Ha parlagon pihen, hát annál jobb. Csak annyit mutat ma­gából amennyit a katonaélet igényei megkívánnak. Több nem is kell’az alkalmi dis­kurzusokhoz. Hasonlíthataf- lanul iöbbet ér a talpraesett vaskos szellemesség, mint az intellektuális alaposság. És ez nem is lehet másképp. A laktanyaélethez a közhuszá­rok kemény kiképzéséhez, a menetgyakorlatokhoz, a lo­vak dresszírozásához, a köte­lező szolgálatok ellátásához, nem a szellemi műveltség kiválóságait, hanem a testi megpróbáltatások becsülőit válogatják össze. A többiről gondoskodik a szabályzat. Ezt kell tűzön-vízen át betar­tani és az ehhez való tekin­télyt szigorúsággal, szemé­lyes példamutatással megsze­rezni. Ha szükséges párba­jozzon a tiszt, ha jól esik ne­ki, az ízlés határain belül mulasson, ha ideje és kedve van hozzá, akkor udvaroljon. Más egyebekben bízza magát feletteseire. Civil hóbortok­kal lehetőleg ne foglalkoz­zon. Kellemes így nagyon a ka­tonatiszt élete. Főképp a leg­büszkébb fegyvernemnél szolgáló huszártiszteké. A hadsereg nyújtotta biztonság­ban elábrándozhatnak szülő­földjükről. de a honvágy st nagyon kínozza őket, meri egyrészt fiutalok, másrészt bajtársias kötelékek sok min­denben pótolják a családot harmadrészt biztonságban nyugalomban tudhatják a tá­voli hazát. Hadseregünk szervezői, irányítói mindezt körültekintő pontossággal ki­számították. Kuba: Kuba a Karib-tenger gyöngyszeme immár 15 esz­tendeje Lati n- Ameri ka sza­bad földje. 1959. január else­jén vonult be Fidel Castro harcosai élén Havannába. A forradalom győzelme óta a kubai nép nemcsak a szabad­ság tiszta leve;.{Vét élvezi, de meg kellett birkóznia az amerikai blokádból szárma­zó nehézségekkel, a korábbi egyoldalú gazdaság követ­kezményeivel, külpolitikai elszigeteltségével, stb. A kubai forradalom győ­zelme történelmi fordulópont az Egyesült Államok latin­amerikai hegemóniájának megtörésében, nemcsak Ku­ba. hanem a többi latin­amerikai nép vonatkozásá­ban is. A spanyol hódoltság után Latin-Amerikára az USA tette rá a kezét, s az amerikai uralom 150 éven keresztül nehezedett teljes “súlyával Latin-Amerika né­peire. A kubai forradalom győzelmével azonban ez a 150 éves uralom 1959. január elsején megszakadt. Ettől a pillanattól kezdve valami új kezdődött nemcsak Kuba, ha­nem egész Latin-Amerika életében. * Az elmúlt évek fordulatot hoztak a szocialista Kuba külpolitikai elszigeltsége te­rén is. Nem érdektelen utal­ni arra. hogy Mexikó példá­ul az amerikaiak legerősebb nyomása ellenére sem szakí­totta meg diplomáciai kap­csolatát Kubával. Hogy Pe­ruban olyan haladó rendszer ■ jatt létre, amely visszaszerez­te függetlenségét az ameri- i kai IT.T-től. és Kuba testvé­ri országnak tekinti. De ha­sonlóan a Kubai Köztársaság testvéri országának minősíti Panamát, amely a Csatorna feletti amerikai uralom el­len harcol. Nem érdektelen utalni arra, hogy Latin-Ame­rika egyik legnagyobb orszá­ga, Argentina a tavalyi for­dulat időszakában helyreál­lította a diplomáciai kapcso­latait Kubával. Nagyon-na- gyon sok minden szól amel­lett, hogy ma már más sze­lek fújnak Latin-Ameriká- ban, s az ármánykodás és erőszak ellenére növekszik Latin-Amerika népeinek el­lenállása az amerikai impe­rializmussal szemben. Vene­zuela például kb. egy eszten­deje visszautasította az ame­Lenkey János $em lehetett más, mint tisztikarunk tag­jai általában. A többivel azo­nos módon öntötték formá­ba, s zökkenő nélkül haladt előre a pályán. Feletteseinek soha sem szerzett gondot, so­ha sem okozott csalódást ta­valy áprilisig. A Valószínű­ség amellett szól, hogy tisz­tában volt helyzete értükéi­vel. A kiváltságos fegyver­nemnél sem akárhol, hanem a birodalomszerte nimbusz- szál övezett Württemberg- huszárezrednél szolgált. An­nak is az' ezredesi osztályá­ban, a második század pa­rancsnokaként. Kizártnak látszik, hogy ilyen ember hu­szonhat évi zavarmentes szolgálat után egyik napról a másikra elveszítse a fejét. Mások veszítették el a fe­jüket. Parancsolok fel egé­szen az uralkodóig. A kato- naidill hazugnak bizonyult. Reánk szakadt az idő, amikor a mindenható szabályzat, a begyakorolt gépesség többé nem pótolhatta az önálló gondolkodást. Lenkey János ez ilyeri önállóság tökéletesen tiányzó előzményei nélkül kényszerült saját ítélőképes­ségére hagyatkozni. Hiába öntötte a katonaság iskolája személytelen formába, egy napon szólásra bírták benne a regula fölé hatalmasodó körülmények a mindaddig hallgatásra ítélt, nem léte­zőnek hitt önálló lelkiisme­A szabadság másfél évtizede rikai olajszerzőeiést. De más latin-amerikai országokra is utalhatnánk, amelyekre az Egyesült Állnmok át szeret­né hárítani gazdasági és pénzügyi nehézségeinek ter­hét. Az elmúlt esztendőben vetődött fel az új amerikai államok szervezetének prob­lémája. Kuba támogatja az újtípusú amerikai államok szervezetét, és hajlandó egy ilyen szervezethez tartozni, beleértve ebbe a Karib-ten- geri angol nyelvű országokat is. Kuba példája bizonyság arra. hogy a szocializmus az egyetlen lehetséges út az el­maradott,' kizsákmányolt la­tin-amerikai népek felemel­kedéséhez. Ehhez mindenek­előtt a földrész népeinek egysége szükséges. Az Egyesült Államok — látva a latin-amerikai fejlő­dés folyamatát —, ha kell, a chilei ellenforradalom min­den vonatkozású támogatásá­val próbál akadályokat gör­díteni. vagy megpróbálja Brazíliát felhasználni a la­tin-amerikai népeknek az USA-tói való függetlenségi törekvései ellen. De a tör­ténelem kerekét már nem lehet visszaforgatni. A kubai forradalom sikerei erőt, re­ménységet és példát adnak Latin-Amerika népeinek. Kuba gazdasági sikerei az elmúlt években imponálóak. Az ipari termelés egy év alatt 14, százalékkal növeke­dett. A bruttó termelés 1972- ben 10 százalékkal volt ma­gasabb, mint az azt megelő­ző évben. S abban az ország­ban. ahol a forradalom győ­zelme előtt 700 ezer,,munka­nélküli volt. ma munkaerő­problémák, .vannak. A sziget­országban egy esztendő alatt 30 ezer család költözött új lakásba, s 1975-től kezdődő­en évi 100 ezer lakást kí­vánnak építeni. Abban az or­szágban, ahol minden tartós fogyasztási cikket Ameriká­tól vásároltak, tavaly 30 ezer hűtőgép került ki a gyárak­ból. s a könnyűipar terme­lése is rekordot ért el. Tavaly július 26-án a Moncada laktanya megtá­madásának 20. évfordulóján mondott beszédében Fidel Castro rámutatott, hogy: „Az idealista tévedéseket. ame­lyeket a gazdasági vezetés­ben elkövettek, bátran kikeli javítanunk”. Az elmúlt év­ben tartott szakszervezeti kongresszuson a Kubai KP első titkára már új gazdasá­gi elképzeléseket körvonala­zott. Ezek közül az egyik rendkívül figyelemre méltó megállapítása, hogy az erköl­csi ösztönzők mellett alkal­mazni kell az anyagi ösztön­zőket anélkül, hogy bárme­lyik szerepét is eltúloznák. Egyben állást foglalt a vég­zett munka mennyisége és minősége szerinti bérezés mellett Is. Ugyanitt Fidel Castro kijelentette, hogy a kubai forradalom új Szakasz­ba lép, s ennek célja á gaz­daság intenzív fejlesztése. Kuba gazdaságának fejlő­désében nagy jelentősége van a Szovjetunió segítségének, s ennek aöntő szerepe van abban, hogy Kuba gazdasága fejlesztésének új szakaszába léphetett. Ilyen értelemben, a jövőt tekintve, jelentős sze­repe lesz a KGST-nek is — a szocialista Kuba immár több mint egy esztendeje a szervezet tagja —, mert ily- módon kihasználhatja a szo­cialista integrációban rejlő előnyöket. Kuba — a KGST-tagor­szágdkkal. mindenekelőtt a Szovjetunióval való kétolda­lú együttműködés révén — nemcsak legyőzte az észak­amerikai imperializmus által okozott nehézségeket, hanem sikeresen halad előre a gaz­dasága fejlesztésében. Mind láthatjuk, a kubai forradalom rendkívüli mér­tékben megerősödött. Nagy sikereket ért el. a szocialista gazdaság fejlődése terén is. Hozzáláttak az első ötéves terv kidolgozásához. A kubai példa nyomán pedig erősö­dik Latin-Amerika népeinek imperialista-ellenes szolida­ritása és összefogása. A ku­bai példa gyümölcsözően hat Latin-Amerika népeinek íel- szabadítási harcára. Nagy nemzeti ünnepükön, a kubai forradalom győzel­mének 15. évfordulóján a magyar dolgozó nép testvéri üdvözletét küldi Latin-Ame­rika első szocialista országa népének és vezetőinek, és sok sikert kíván hazájuk to­vábbi felvirágoztatásáért ví­vott harcukhoz. Boros Béla retet. Megutálta egymást az ember és a mundér. Mi azt mondtuk a mundér szent, az ember hitvány. Lenkey nem mondott semmit. Elin­dult olyan mundért keresni, amelyet megint össze tudott békíteni az emberrel, * A Wüttemberg-huszárok évtizedek óta Kelet-Galíciá- ban állomásoznak. Vigyáznak a lengyelekre, nehogy azok túlzottan szabadjára enged­jék rebelliós hajlamukat. Lenkey önálló százada Marv- ampolban, a Dnyeszter parti kis városkában állomásozott. A fölötte rendelkező ezred- parancsnokság- Brezanyban volt, a még magasabb elöl­járó a dandárparancsnok pe­dig Sztaniszlau városában tanyázott. Mivel Sztaniszlau a környék közigazgatási köz­pontja is, s mint ilyen szál­lást ad az osztrák adminisz­trációnak, időnként felerő­södnek benne a lengyel ha­zafias hangulatok. Ez történt tavaly április­ban . is. Megint feltámadtak a lengyel egységet követelő törekvések és az az óhaj. hogy alkotmányosan kormá- nyozzák az országot. Szá­mítani lehetett a komolyabb zavargásokra, elhatározták hát Sztaniszlau kafoniii megerősítését. Á választás Lenkey János századosra esett. Úgy vélekedett K3II1- any tábornok, a dandár pa­rancsnoka, hogy a nyugodal­mas. félreeső Maryampolból vonhatja el a legkisebb koc­kázattal a huszárokat. Len­key tehát a kapott parancs szerint Sztaniszlauba vonult századával. Hamarosan kiderült. jó oka volt Kalliany dandárpa­rancsnoknak a város mege­rősítésére. Egy este tüntetés támadt, lengyel ifjak verőd­tek tömegbe és demonstrál­tak ellenünk. Katonaságot küldtek reájuk. A Lenkey- huszárokat is. De amíg az osztrák gránátosok szorgal­masan csépelték fegyvertu­sával a népet, sőt lőttek is, addig a magyar lovasok hü­velyben hagyták kardjukat. Harminc sebesüllje lett a zendülésnek. Egy lengyel diák meghalt. Látván a tün­tetők. hogy nem hajlandók rájuk támadni a huszárok, éltették őket és fraternizál- tak velük. A reánk nézve kihívó ro- konszenvny i 1 vá n í tás másnap folytatódott. Meghívták a lengyelek a/magyar huszáro­kat az agyonlőtt diák teme­tésére. Lenkey nem tiltako­zott, sőt maga is megjelent a szertartáson százada néhány tisztjével együtt. Huszárjai közül számosán gyertyát vit­tek a gyászolók sorában (Folytatjuk) rrrsr.TíF ií• jri I M ■ AVI ■ I I i l A Á Gerencsér Miklóst

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents