Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

?. ófifaí

fr*r Wr-MAGVAHORSZÄg

Még volt három perc,..

Akik másodszor születtek

Az elektrokardiográf írója finom, szabályos remegésektől megszagatott, majd egyenes vonalat rajzolt- A kör- benálló orvosom a halál beálltát konstatálták. A szív megállt. A hirtelen és váratlan fordulat után régen nem

maradt más hátra, mint finom ujjal lefogni a szemeket. De most nem ez történt. Tóth Jenő nyirbélteki 70 éves férfi esetében mást tettek. Vezényszavak hangzottak. Még volt három perc, ennyi haladékot adott a halál. 180 másodperc, amíg még volt egy „utolsó dobása” az embernek. És a mechanizmus működött. Másodpercek alatt üzemképesen állt a defibril- látor, az orvosok elhelyezték a mellkason és a háton az elektródákat. Az EKG-vel kombinált berendezésben záródott az áramkör, és a szívet áramütés érte. A monitoron, amelyen eddig az életműködés semmi jelét' nem mutatták a jelzőberendezések, villant a fény, és mutatta: a szív az elektromos ingerre megfelelően válaszolt, Tóth Jenő visszatért a klinikai halál állapotából. Él.

Urbán Mihály

nyomában

Kótaj, kis mellékutca, egy hosszú, piroskeritéses ház. Ezt az édesapja mondta, akinek ma is piros rózsa gyúl ki az arcán, ha Mihályról van szó. Otthon a négy gyerek közül csak kettő. — Édesapátok?

— Gáván van. Az állatforgalmi kocsiján. Majd este jön haza, úgy nyolc felé. Motorral.

Irány Gáva, Az állatfpjfgal- mi átvevőhelye: Itt van

Urbán Mihály?

—- A gépkocsivezető ?—Aki IFA-val jár? Most ment egy rakomány marhával Raka- mazra. Második fuvarba.

Utána! Rakamaz, állomás:

— Mihály? Ügy volt, hogy innen hazamegy, de volt még egy fuvarja. Miskolcra. Nemrég indult. Disznókat vitt.

Vagyis Urbán Mihályt nem tudtuk utolérni. Egykor talán maga se hitt ebben. Két autó közé szorult. A mentő 15 perc alatt ért be vele Szálka alól. Egy fél órán belül már a műtőben feküdt. Amikor az orvosok megvizsgálták, reménytelennek tűnt minden. A hasnyálmirigy összezúzva, és még egy sor roncsolás. Közel ötórás volt a műtét. Bravúros team-munka. A végén ott lebegett a kételkedés: a műtét szépen sikerült, de vajon megmarad-e a beteg? Az intenzív osztályra került. Az „őrszobára” — ahogy a szakmában mondják. A heveny katasztrófa állapotában lévő, vagy ennek fenyegetettségében élő betegek utolsó mentsvárába. Ha valahol, úgy itt betetőzhetik azt, amit a látványos műtéttel elértek.

Kilenc napig nem kapott vizet. Mesterségesen táplálták. A monitor előtt éjjelnappal ott ült a figyelő, aki minden életrezdülését regisztrálta. Az első nap 15 ezer (!) forint értékű gyógyszert adagoltak neki. Az öt kivezető csővel fekvő embernek a közfelfogás szerint mór nem lett volna szabad élnie. Aztán a napi gyógyszeradagot 400 forintra csökkentették. Majd Urbán lekerült a sebészetre. Amikor kijött, 80 kilósán, még pihent, majd újra a volán mellé került. Milyen is az újságírói sors? Van eset amikor örül, hogy nem éri utói a keresett embert! Főleg, ha olyanról van szó, aki a szó szoros értelmében másodszor született újra.

Karácsonyra: tyúkhúsleves

Állok az intenzív osztály egyik ágyánál. A beteg, aki itt fekszik a» nagyari Koszta Károly. Farakodás közben sérült meg á feje. Koponyaala- pi sérülés, egy sor más, súlyos komplikációval. Három papig volt eszméletlen. Súlyos légzési elégtelenségek léptek fel. Fehérgyarmati kórházból piros zászlós mentő hozta az „őrszobára”.

— Hogy van Koszta bácsi?

A metszett, de gyógyuló gégén halkan szivárog a hang.

— Már jól. Jobban egy kicsit. Csak gyenge vagyok.

— Mit mondtam Koszta bácsi — kérdezi az orvos — mit kell tenni, hogy erősödjék?

— Enni. Reggeliztem. Téföl volt, bele kifli. Hogy mit kérek ebédre? Ami lesz.

— Nos Koszta bácsi karácsonyra már hozhatja a felesége a jó, otthoni tyúklevest.

— Az jó lesz. Aztán nemsokára talán már haza is kerülök.

Haza. Az intenziven felszabadul egy ágy tf négy közül, hogy újrakezdődjék és folytatódjék a küzdelem egy újabb életért.

Csoda

vagy koprodukció ?

Fékcsikorgás, bukás, karambol. Laskai Géza ibrányi pedagógus az áldozat. Már- már úgy látszik, hogy minden rendben, amikor hirtelen rosszul lesz, és az orvos szeme látja: eddig nem észlelt baj következett be. Olyan, amit nemcsak figyelni kell a korszerű műszerrel, hanem ahol a gyors döntés segít. Az agy és a koponya között vérömleny keletkezett. Ha nem lépnek közbe: halál, vagy örökre megmaradó agysérülés. És megindult az össze- működés az intenziv orvosa, a sebész, az agysebész között. Műtét — hangzik a verdikt. És sikerül. Aztán újabb felfedezés: vérömlény, de

a másik oldalon. Újra a percek döntenek. És az együttes, a team újra dolgozik. S legyen profán a fordulat? Ma már Laskai is dolgozik, aki a napköziben ugyancsak megerőlteti erejét és fejét, hogy fegyelmezze a nebulókat.

De lépjünk be a kórterembe, ahol Kiss László fekszik. Tiszavasvá- riból került először az intenziv osztályra, de most már egy fokozattal „lejjebb” van, mert gyógyul. A padlásról esett le. Eszméletlenül feküdt sokáig. Nem is tudta, mi történt vele. Hogy napokig megfeszített munka, harc folyt az életéért, azt nem is észlelte. Már nem is a sírból, a síron túlról hozták vissza az életbe.

Aztán egy másik eset. Hőse — vagy szenvedője? — egy kisfiú. Biszku Attila hét esztendős. Egy bukás a kerékpárral, aztán semmi. Utána mintha vakbélgyul'.adása lenne. Fájdalmai jönnek. A konzílium műtét mellett dönt. És kiderül: itt már nagy a baj. A biciklis bukás tönkrezúzta a hasnyálmirigyet. És a kis emberke a műtét után az intenziv osztályra kerül, ahol orvos és nővér, éjjel és

nappal figyel, beavatkozik, gyógyít — és izgul. Egy kis emberke életéért. Attila javul. Milyen kevés kellett, hogy születése után újra átélje az édesanyja a gyermek életbenmaradásának fenséges, de néha borzalmas izgalmát!

Ha az ember az orvosoknak szenzációról, csodáról, bravúrról beszél mindezt látva és hallva, leintik. Nem erről van szó! Itt a külömböző orvosok közös munkájáról, a modern gyógyításról, a tudományos fejlődés együtteséről van szó.

Még egy lépés

előre

A megyében csak Nyíregyházán működik intenziv osztály — négy ággyal. De csupán néhány hét, és a sebészeti „őrszoba” mellett megindul a belgyógyászati intenzív osztály is, tíz ággyal. Műszere' zettségük minden kritikát kibír. 15 ezer dollár értékű berendezés érkezett. A harc, a felfokozott küzdelem az emberért újabb szakaszába lép. Már nemcsak a műtőben képes az orvos arra, hogy a megállt szívet a mellkasban masszázzsal életrekeltse. Már itt a deffibrillátor, amely árammal működik. Megérkeztek a légzőszervig betegségekhez kellő berendezések. Az ellenőrzési lehetőségek szinte végtelen skálája áll bevetésre készen. A dobozokban ott a pacemaker az a. különleges ingerlőkészülék, amely árammal működve a szervezetbe beépítve diktálja a szív ütemét, ha az maga nem képes rá. Munkára várnak a mindentudó EKG-berendezé- sek, az infarktus után bevethető műszerek.

Műszer, gép. Ezen műina? A milliós befektetésen? A gyógyszeren? Nos, ezen is, de mégse ez a fontos. Hanem az ember, az áldozatos kutató, a gyógyító orvosok, műtősök,

altatónővérek, speciálisan képzett nővérek és műszerkezelők csapata, akik a képernyőkön a vibráló pontok mögött az ember szívét, a skála számai mögött pulzusát, hőmérsékletét, lélegzetének számát látják, akik az EKG görbéi és vonalai mögött az élet és halál ritmusát tapintják, akik tudják, hogy nemcsak egyszerűen gyógyítanak hanem közben knock autolják a halált.

És milyen furcsa és mégi: szép. Talán ezt érezte meg az egyik beteg, aki feleségével, hálából, hogy él, akinek talán fogalma sincs, mi történt vele, az ünnep előtt a hazait a kostolót osztotta meg az orvossal. Olyan jó szívvel, mint amilyenné az ember gyógyította, ott a nyíregyházi

kórházban.

BÜRGET LAJOS

ÜJ LAKÁSOK. Háromszor hatvan lakásos minigarzon lakást építenek Nyíregyházán a Vasvári Pál utcán. Az első épület átadására (képünk baloldalán) az építkezés megkezdése után 8 hónappal a napokban került sor.

Hatvanéves vőlegény, tizennyolc éves ara

Már nem csökken

megyénk lakossága

lallózás érdekes statisztikai adatok között

Szabolcs-Szatmár nem fogyó megye. Száraz, mondhatnánk szürke mondat. A szakszerű statisztikai fogalmazás mögött számunkra mégis öröm rejlik: megyénk lakosságának száma szerény mértékben ugyan, de az utóbbi esztendőkben rendszeresen növekszik. És ez új megítélés alapját jelentheti, mert ha az egész országot nézzük, a fejlesztés szempontjából nyilván más a helyzet egy olyan megyében,' amelyből sokan vándorolnak el és állandóan fogy, és megint más akkor; ha növekszik.

De nézzünk néhány konkrét adatot a legfrisseb megyei statisztikai évkönyvből, amely november végén jelent meg és az egész 1972-es esztendőről ad képet. A megye állandó lakossága 607 ezer, Nyíregyháza 75 ezer. öt évet tekintve minden esztendőben több gyermek születik, tavaly 10 860. Az elmúlt esztendőben kevesebb haláleset — 5547 — volt, mint az előző három évben. A természetes szaporodás 5313. Szabolcs-Szatmár megyében egy esztendő alatt 5361 fiatal pár járult az anyakönyvvezetők elé.

Álljunk meg egy pillanatra ezeknél a jelentős megyei adatoknál, és nézzünk az ösz- szegezett sorok mögé is. A számoszlopok rendkívül sok érdekességet is takarnak, ötszáznyolc 18 éven aluli menyasszony volt a több, mint ötezer között, mig mindössze tíz ugyanilyen ifjú férj. Hét esetben mindketten 18 éven aluliak voltak. A lányok egyharma- da 18—19 éves korban, fele

20—29 év között megy isiihez. A harminc év fölött anyakönyvvezető elé lépő feleség ritka. A férfiaknak körülbelül 'négyötödé 20—29 éves korban házasodott. Húszévesnél fiatalabb, vagy harminc évesnél idősebb korban ritkán mondták ki az „igent” a szabolcs-szatmári házasulok. Vannak nagy korkülönbséggel kötött házasságok: két hatvan évesnél idősebb férj választott húszévesnél fiatalabb feleséget. Fordítva-nem volt ilyen nagy korkülönbség, már a tíz esztendővel idősebb feleség is nagyon ritka.

Ha ezer lakosra számítjuk, Nyíregyházán és a nagykállói járásban kötik a legtöbb házasságot, a legkevesebbet pedig Mátészalkán, a fehérgyarmati és a mátészalkai járásban. A legtöbb gyermek — ugyancsak ezer lakosra számítva — Mátészalkán és a . nyírbátori járás községeiben született, a legkevesebb pedig Nyíregyházán és Kisvárdán. (Itt hozzá kell tennünk, hogy a mi megyénkben számított legkisebb, átlagok is magasabbak, mint az országban bárhol a legmagasabb átlagok.)

A 10 860 új ifjú szabolcs- szatmári állampolgár több, mint háromnegyede első vagy második gyermek: 4357, illetve 3500. A harmadik gyermeket 1385 családban, a negyediket 618 családban vállalták, ötvennyolc kisgyermek 11, vagy ennél többgyermekes családban született. A nemek közötti arány az ötven százalék körül van: 5569 fiú született.

Változó képet mutat a szülők életkora szerinti megoszlás. 207 tizenhét éven aluli édesanyának született gyermeke. Az újszülöttek nagy többségének édesanyja —• 7178 — húsz—huszonkilenc

éves volt. 175 negyven éven felüli édesanya adott életet gyermekének. Az elmúlt esztendő újszülöttjei jóval töbhj mint felének húsz és haH mine, negyedének harminc és negyven év közötti korú aa édesapja. Harminchét ötverl évesnél idősebb és hat hatvan évesnél idősebb férj vál-ri lalta az apai örömöket.

A család, a gyermek mellett az árnyoldal: 8160 kismama döntött úgy, hogy nem vállalja a születendő gyermek két, ennyi terhességmegszakn tás volt. Köztük több, mint hétezer házas. És még három adat azokról akik nem vállalj ták a gyereket: 762 tizenkilenc éven aluli, 750 gyermektelen, 770 hajadon.

Hétszázötvenhét házassá; futott zátonyra egy esztendő alatt. Harminchárom 20 éven aluli feleség vonta vissza az „igent”-t, s 115 huszonöt évnél fiatalabb férj is felbontotta a házasságot. A megyei statisztika nem igazol „válási időszakot”: csaknem ugyanannyi a harminc éves korban felbontott házasság, mint ötJ venévesen. Nagy korkülönbségek nem játszottak szere-* pet.

Házasság, gyermekáldás, á családi örömök — ugyanakkor a családok egy kisebb hányadánál a gond, a megmásított szándék: mindez a sta-* tisztikában egy számmá zsuJ gorodik.

M. S.

Azt szokták mondani, ha ezt a részt emlegetik, hogy itt dobog a főiskola szíve. Ebben a kívülről félgömbhöz hasonlító, belülről pedig gombaalakú épületben. Ez a gomba, amit középen egy henger tart a legmodernebb építészeti eljárással készült, függesztett szerkezettel, a KÖZTI tervezője, Kiss István Ybl-díjas tervei szerint. Hárman lakunk itt békés társbérletben, felül az oktatástechnikai központ, > alul a könyvtár, s középen én, a kerengő.

Már az építkezéskor csodánkra jártak. A henger egyik oldalán már ott voltak „felragasztva” a szárnyak, a másikon meg ki-bejártak az autók. A műszaki megoldás úgy diktálta, hogy az oktatás- technikai központ audió-vizu- ális stúdiót középen meg kellett emelni, alatta pedig körben kimaradt ez a trapézalakú hely, ami körbefut a hengeren. Roppant találékony a főiskolai népnyelv, el is neA főiskola szíve

A kerengő

(MONOLÓG)

veztek azonnal kerengőnek. Sok ilyen van az országban, a régi iskolákhoz építettek hasonlókat pihenő, sétálóhelynek, de a legmodernpbb rokonaim amerikaiak. Óriásnak születtem, több mint ezerötszáz négyzetméterrel, hófehér falakkal, amelyekre a Szemközti ablakok körben szűrt fényt adnak. Ez az adottság szinte kínálta a lehetőséget, hogy több funkcióra is alkalmasnak találjanak. így lettem kiállítóterem.

Mivel lakóhelyem, Nyíregyháza időtlen idők óta vágyik egy rendes kiállítöte- remre, ahol nagyszabású tár^

latokat is be lehet mutatni, örömmel fogadták az első bemutatkozást. A kertészeti vállalat rendezett itt virág- kötészeti kiállítást, s mindjárt az első visszhangok elragadtatottan állapították meg hogy végre egy olyan hely, ahol távolság és fény is lesz a tárlatok festményeinek szemlélésére. Csaknem másfél éve rendszeresen tartanak itt kiállításokat, így is közelítve egymáshoz a főiskolát és a várost. A virágkötészetit bélyegkiállítás követte majd az első képzőművészeti tárlat. Közben nyitották meg az alsó társbérlőt, a könyvtárat. Igen szép plakát és könyvkiállitással mutatkoztak be. Ide is eljutott a tavalyi munkásmozgalmi vándorkiállítás a múlt év végén, majd hosszabb szünet után idén márciusban távoli „vendégek” érkeztek a kisalföldi festőművészek képei.

Újdonság volt a gyermek- könyvhónap programjában a szép gyermekkönyvekből rendezett bemutató. Az egyik legnagyobb siker ezután következett, amikor a szabolcsi képzőművészek munkáit állították ki a nyári tárlaton. Sok pedagógus nézte meg azt a dokumentumgyűjteményt, amely az iskolák államosítását mutatta be, majd július végén- augusztus elején a legszebb és legnagyobb program az országos népművészeti kiállítás volt. Jöttek az ország minden sarkából, még külföldről is a látogatók, egészen megszépültek a falaim a sok kézimunkától. örültem, amikor elhalasztották a kiállítás zárónapját, s meghosszabbították a bemutatót. De nagyon haragudtam, amikor

az egyik csipkés vitrinbe ciJ garettacsikket dobtak. Isméd egy kisebb kiállítás következett, a természetjárók fotoki-* állítása. Majd egy nemzetközi tárlat, a hajdúböszörményi nemzetközi művésztelep alkotásainak bemutatója. Sze-* retem a sok vendéget, s erw nél a kiállításnál igazán nens panaszkodhattam. Utoljára egy országos bemutatót rendeztek itt Majakovszkij munkásságából. Most ismét ven-] dégeket mutat be a jelenlegi tárlat, a Hajdú-Bihar megyei képzőművészeket.

Mit mondhatnék még el? Talán annyit, hogy bár á tárlatokat is' nagyon szerep tem, mert olyankor a városból is sokan jönnek el, a legszebbek mégis a főiskolai ünnepségek, évnyitók, diplo- makiosztók, amikor itt van-i nak a diákok szülei is, meg a nyugdíjas pedagógusok, akila láthatják, milyen környezet-; ben tanulhatnak a nyíregyházi főiskolások. Ezek a leg-j szebb napjaim.

B. gi