Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-18 / 295. szám

2. oldal kelet-magyarország 1973. december 18. é~~---------------------------„-------------­Le Dúc Tho Párizsban Le Due Tho, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja. Köz. ponti Bizottságának titkára héttőn délben Párizsba ér­kezett, ahol a VDK kormá­nyának különmegbízott ja­ként a hét folyamán talál­kozik majd Kissinger ame­rikai külügyminiszterrel. Le Dúc Tho, akit Le Bour- get repülőterén a francia kormány ég a diplomáciai kar képviselői üdvözöltek megérkezésekor kijelentette, hogy a találkozó az amerikai kormány kezdeményezésére jött létre és hogy a Dél-Vi- etnamban kialakult súlyos helyzetről tárgyalnak majd, 6 amelyért a saigoni kor­mányt és az Egyesült Álla­mokat terheli a teljes fele­lősség. Le Dúc Tho rámutatott, hogy a saigoni kormány lépten-nyomon egyre sú­lyosabb módon sérti meg a párizsi megállapodásokat. A saigoni katonai és rendőri erők számtalan támadást intéztek már a DIFK ellen­őrzése alatt álló területek ellen, hogy terrorizálják és gyilkolják a lakosságot. Az Egyesült Államok polgári személyeknek álcázott kato­nai tanácsadókat tart Dél- Vietnamban és katonai támogatást nyújt a sai­goni rendszernek. Ebben a helyzetben a VDK kormá­nya és a DIFK nem marad­hat tétlen — hangsúlyozta Le Dúc Tho. Nem engedheti meg, hogy a másik fél azt tegyen, amit akar. A VDK kormánya teljes mértékben egyet ért a DIFK álláspont­jával és a támadók megbün­tetésére, a DIFK-övezetek védelmére tett szükséges in­tézkedéseivel. Le Dúc Tho kijelentette, hogy jóakarattal és komoly tárgyalási készséggel érke­zett Párizsba. Az amerikai külügyminiszterrel folytatan­dó megbeszéléseinek kime­netele. valamint az égés/ dél-vietnami helyzet továb­bi alakulása attól függ majd. vajon az amerikai fél is hajlandó-e tanúságot ten­ni arról a komoly szándé­káról, hogy tiszteletben tart­ja a párizsi megállapodáso­kat és hozzájárul azok való­ra váltásához. Rodriguez nyilatkozata az SZKP főtitkárának kubai látogatásáról Carlos Rafael Rodriguez, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tit­kára, a kubai forradalmi kormány miniszterelnök-he­lyettese, aki december 10-től 16-ig Moszkvában részt vett a KGST végrehajtó bizottsá­ga és a szovjet—kubai kor­mányközi bizottság ülésein, szovjet újságírókkal folyta­tott beszélgetése során kije­lentette: „Leonyid Brezs­nyevnek. az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának ku­bai látogatása lehetővé teszi a kubai nép számára, hogy kimutassa szeretetét a Szov­jetunió iránt, háláját a saov- jet nép, Lenin pártja iránt”. Rodriguez aláhúzta azt »8 hallatlanul nagy szerepet, amelyet Leonyid Brezsnyev, mint egy nagyhatalom képvi­selője betölt a világpolitiká­ban”. Kuba és a Szovjetunió gaz­dasági együttműködéséről szólva Rodriguez elmondot­ta, hogy megkezdték az 1976—1980-as évekre szóló népgazdaságfejlesztési ter­vek összehangolását. Mint hangsúlyozta, „a Szovjetunió a Kubával folytatott együtt­működésben teljes mérték­ben tiszteletben tartja orszá­gunk függetlenségét, figye­lembe veszi specifikus érde­keit, teljes szolidaritást és testvériséget tanúsít irá­nyunkban. Ez az együttmű­ködés befolyást gyakorol Ku­ba gazdaságának minden te­rületére”. „Azok az országok, ame­lyeket hosszú időn át kizsák­mányolt az imperializmus, saját erej ükből nem tudják leküzdeni elmaradottságu­kat, tekintet nélkül arra, hogy 8 millió vagy 100 millió lakossal rendelkeznek” — mutatott rá Rodriguez, majd megjegyezte, hogy a szov­jet-kubai együttműködés eredményeképpen gyakorla­tilag megoldották a cukornál gépesített betakarításának bonyolult feladatát. Rodriguez •nagji; elismerés­sel szólt . azokról a hitelekről, amelyeket n Szovjetunió és más szocialista országok nyújtanak Kubának. Mint mondotta ennek a segítség­nek köszönhető, hogy Kuba a nemzeti össztermék 30 szá­zalékát felhalmozásra fordít­hatja. A KGST tevékenységét jellemezve rámutatott, hogy Kuba azért lépett ebbe a szervezetbe, mert „a szocia- lista országok sokoldalú együttműködésén keresztül vezet az út a haladás, a szo­cializmus felé”- Mint hang­súlyozta. a szocialista gazda­sági integráció komplex programja figyelembe veszi minden tagállam érdekeit. Kuba sokoldalú nemzetközi együttműködést kíván meg­valósítani a szocialista kö­zösség országaival természeti kincseinek kiaknázásában, egyebek között nikkelkészle­teinek kitermelésében és sok más népgazdasági ágazatban. A Pravda cikke Brezsnyev beszédéről „Az 1973-as ev a pártszer­vezetek, a tanácsi és gazda­sági szervek számára fontos vizsga volt. Ezen a vizsgán becsülettel helytálltak. Ez jelenti párímunkánk leg­fontosabb politikai eredmé­nyét” — állapítja meg va­sárnapi vezércikkében a Pravda. A lap a továbbiakban töb­bek között ezt írja: Az SZKP KB december 10—11-én megtartott plénu­mán Leonyid Brezsnyev mé­lyen és sokoldalúan jelle­mezte a szovjet párt és nép által az 1971—75-ös ötéves tervben és annak harmadik évében kifejtett alkotó tevé­kenység eredményeit. Elvi jelentőségű javaslatokat tett az 1974-es feladatokra. A oárt és a nép mélysé­ges elégedettséggel fogadta a most befejeződő év ered­ményeit. Az ipari termelés a tervezett 5,8 százalék he­lyett 7,3 százalékkal nőtt. Hatalmas eredmények szü­lettek a mezőgazdaságban is. összesen 222,5 millió ton­na gabonát takarítottak be, többet mint bármikor a szovjet állam történetében. A lakosság reáljövedelmé­nek növelésére vonatkozó tervet teljesítették. Több mint 11 millió ember la­kásviszonyain javítottak. Leonyid Brezsnyev. rámu­tatva, hogy a szovjet embe­rek jogos büszkeséggel von­ják meg eddig végzett mun­kájuk mérlegét, hangsúlyoz­ta, hogy szükség van a gaz­dasági élet tudományos ala­pokon álló vezetésének to­vábbi javítására. „A párt és az állam kül­politikai tevékenységének legfontosabb kérdéseit jelle­mezve az SZKP KB főtitkára rámutatott, hogy minő a legutóbbi események során, mind a nemzetközi kerdesek egészében jól megmutatko­zott a szocialista közösség oisz,ágainak egysége. Egyez­tetett irányvonaluk új sike­reket hozott a világméretű szocializmus békés offenzí- vájában. Erről tanúskodik az euró­pai biztonsági értekezlet, az európai fegyveres erők és fegyverzetek csökkentéséről szóló tárgyalások, továbbá a szocialista országok és a nyugat-európai államok köz­ti kapcsolatok fejlődése is. 1373-ban jelentős haladás történt a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztése terén, a legfontosabb eredmény ezen a téren a nukleáris há­ború megakadályozásával foglalkozó szovjet—amerikai megállapodás volt, amelynek a béke megszilárdítása szem- | pontjából történelmi jelen­tősége van. Az SZKP tevékenyen sík- raszáll a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­nek további megszilárdítá­sáért, mind politikai, mind eszmei vonatkozásban. A szovfet olaj útja Repüfőfféprcbhanfás és rablás Rómában Hétfőn a déli órákban né­hány perc alatt valóságos rémbráma játszódott le a római Fiumicino repülőté­ren, Az utasok robbanásra lettek figyelmesek. amely a repülőtéri épület elé indu­lás végett beállt és a PAN- American légitársaság tulaj­doniban .lévő . Bpeipg 707*58, repülőgépén lórién). Pillana­tok alatt kiderült, hogy a robbanást egy bomba okoz­ta. amelyet három fegyveres férfi dobott a gépre. A fegyveresek, akik a rendőr­ség közlése szerint rövid­del azelőtt a Közel-Keletről érkeztek, a robbanást köve­tően géppisztolyaikból né­hány sorozatot adtak le a repülőtér irányába. eddig ismeretlen számú utast se- besítve meg. Ugyancsak géppisztolyaik­kal néhány repülőtéri alkal­mazottat és műszaki beosz­tottat arra kényszerítettek, hogy túszként szánjanak fel velük a Lufthansa nyugat­német légitársaság egyik Boeing 737-es gépére, amely­nek fedélzetén csak a sze­mélyzet tagjai tartózkodtak. A terroristák utasítására a Lufthansa gépe közép-euró­pai idő szerint 13,45 órakor túszaival együtt felszállt a Fiumicinoi repülőtérről Az olasz hatóságok első jelentései szerint 15—20 ha­lottja is lehet a robbanás­nak. Belehalt sérüléseibe az az olasz vámtiszt, aki az elrabolt Lufthansa-gép mel­lett tartózkodott. A PAN-American légitár­saság még lángokban álló gépén, amelyen utasok is tartózkodtak, a feltételezések szerint legkevesebb 15 ha­lott, lehet, de a pontos sza­biét addig nem lehet megál­lapítani? amíg a tüzet nem, sikerül eloltani A Lufthansa légitársaság kölni központjának tájékoz­tatása szerint az elrabolt re­pülőgép felszállásra készült és ezért tartályai tele vol­tak üzemanyaggal. A gépen a 36 éves Kröse pilóta mel­lett egy másodpilóta és két légikisasszony tartózkodott. A túszok feltehetőleg a kö­vetkezők: öt olasz rendőr és egy biztonsági tiszt, va­lamint a Lufthansa repülő­téri irodájának egyik al­kalmazottja. Ugyancsak a Lufthansa közlése szerint a repülőgép, amelyet állítólag Beirut irá­nyába kényszerítettek, az athéni repülőtértől kért le­szállási engedélyt. A Fiumicino repülőtéren beszüntették a forgalmat, a helyiségeket kiürítették és egyelőre tűzoltó- és mentő­autók száguldoznak a város és a repülőtér között. Tel Avivból érkezett je­lentés szerint a római gép­rablással kapcsolatban riadó­készültséget rendeltek el a Lod-i repülőtéren. {Moszkvai telextudosítás) Szinte minden hét valami­lyen újabb fejezetet nyit a Szovjetunió olajiparának tör­ténetében. A hatalmas gazda­sági potenciállal rendelkező országban újabb és újabb olajelőfordulásokról. mind korszerűbb olajkutatási, ki­termelési módszerekről szá­molnak be a jelentések. A felbecsülhetetlen anyagi-szel- lerpi bázisra éuülve pedig évek óta dinamikusan bővül az olajkitermelés. 1973. első tíz hónapjában 350 millió tonna „fekete aranyat” hoz­tak felszínre az olajbányá­szok. Jól érzékelteti az ipar­ág fejlődési ütemét, hogy 1970-ben még kerek egy esz­tendőnek kellett eltelnie, hogy ilyen eredményt érjenek el. A kilencedik ötéves terv végére már közel 500 millió tonna az előirányzat — va­gyis a kitermelés üteme a kö­vetkező években is hasonlóan magas lesz. Ilyen eredmény eléréséhez adottak a feltételek. Az SZKP és a szovjet kormány megkü­lönböztetett gazdasági ága­zatként tartja számon az olajipart, és évről-évre biz­tosítja a fejlődéséhez szüksé­ges eszközöket. A szovjet szá­razföld és az országhoz tar­tozó szigetek, a szénhidrogén­származékok alig meghatá­rozható gazdagságát rejtik. A legutóbbi becslések, amelyek részkutatásokra épülnek, több milliárd tonnára teszik a készleteket. Az olajkitermelés — a nép- gazdasági tervekben elő­irányzott célkitűzési tervek­nek megfeleően — fokozato­san az Uraitól keletre fekvő területekre tevődik át. A szibériai területekről, az elő­irányzatok szerint, 1980-ra már 300-330 'millió tonna ola­jat bányásznak. A merésznek tűnő számokat a Tudományos Akadémia olajkutatással foglalkozó tudományos taná­csának elnöke, A. Kruelov kijelentése támasztja alá: Szibéria készletei az olaj- és foldgaz-ki termelőt, magas színvonalú növekedését is képesek biztosítani. A nem­régen elkezdett munkák iga­zolták, hogy a kutatási ered­mények Szibériában még a fantasztikusnak tűnő elő­rebecsléseket is felülmúlják. Az újabb előfordulások .'fel­kutatása mellett nem feled­keznek meg a működő bázi­sok további analizálásáról, termelésbővítéséről. A Kas- pi-tengeri lelőhelyek például 1949 óta adnak szénhidro­gént. Sokáig ezek a mezők fedezték a szovjet népgazda­ság olajigényét. A Kutatón: most a Türkmén Köztársaság partjainál tártak fel nagy olaj forrásokat, s ami nem kŐJ zömbös, összetétele nem sok­ban tér el az eddig ismert jó­minőségű olajtól. Figyelem­reméltó az olajbányászoknak és a geológusoknak az a kö­zős feltételezése, amely Sze­rint igen gazdag készleteket rejt a Fekete-, Azovi-. és Balti-tengerek mélye is. A gazdag olajelőfordulások sok évtizedre biztosítják a szov­jet népgazdaság igényéinek kielégítését, s még jelentős exportalapok is maiadnak. További távlatokat nyit az olaj kitermelés bővítésében az olajkutak mélyebb kiaknázá­sa. Szakemberek áltálában 3-—4000 méterben határozzák meg azt a mélységet, ahon­nan a Szovjetunió folyamatos olajbányászát folytat. A Kárpátokban igen nehéz vi­szonyok között dolgozva már 6800—7.000 méter körül jár­nak a fúrófejek. Az itt al­kalmazott technika és gya­korlati tapasztalatok olyanok, hogy máshol is felhasználha­tók. : A Szovjetunió nemcsak a világ egyik legnagyobb olaj-' kitermelője, de az óla ex­portőrök között is az élen van. 1972-ben 76,2 millió ton­na kőolajat adtak el külföldre; ami 1,4 millió tonnával meg­haladta az egy évvel koráb­bi mennyiséget. Az elsőszá*. mű kereskedelmi partnerek természetesen a KGST mun-! Icájában résztvevő szociális*; ta országok voltak. Csehszlo­vákiába, az NDK-ba, Len­gyelországba, Bulgáriába,- Magyarországra, Kubába, Ju­goszláviába irányult a kivi­tel több mint 60 százaléka. A; szocialista országokkal közö­sen megépített Barátság Olaj­vezeték nemcsak a gyors, de az olcsó olajszállítást is meg­oldotta. A tőkés országok kői zül Olaszország, az NSZK, Franciaország, Finnország, Japán, Belgium. Hollandia, Svájc tartoznak a fontosabb vevők közé. A következő években — várhatóan — több tőkés ország is részt vállal a szovjet olajipar fejlesztésé­iben, hogy a beruházási köz­reműködésért cserébe .pp- • gyobb mennyiségű nyers-. 1 anyagöTkapjon. A Szovjetunió importlistá­ján a többszáz árucikk között szerepel a „fekete arany” is, Irakkal, Líbiával, az EAK- , kai kötött kétoldalú megálla­podás értelmében a Szovjet-, pinió nyújtotta folyamatos- műszaki-tudományos segít­ségnyújtásért, a gép- és be-, rendezés-szállításokért, a.s pénzügyi kölcsönökért cseréd­be a fejlődő országok olajat is szállítanak. Az importált olaj mennyisége 1972-ben 7,8 millió tonna volt. Faragó András Fuad Nassar Budapestre érkezett Fuad Nassar, a Jordániái Kommunnista Párt Közpon­ti Bizottság első titkára az MSZMP Központi Bizottsá­gának meghívására néhány napos látogatásra hazánkba .érkezett. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KB tit­kára hétfőn délután megbeszélést folytatott a jordániai testvérpárt első tit­kárával. (MTI) 47. vett a még életben lévő há­rom bajtársától és úri hig­gadtsággal indult a halálba. Amikor a bitó tövében levet­ték nehéz bilincseit és a hó­hér már nyúlt volna érte, el­mozdult helyéről. A váratlan elhatározás annyira meg­lepte a porkoláb pribékeket hogy nem kaptak utána. Gró' Leiningen a zászlóaljparancs­nokhoz ment. — Mielőtt meghalnék, be­szélni szeretnék. Kis tűnődés után leszólt a nyeregből Tichy őrnagy. — Beszéljen. De előbb áll­jon vissza az akasztófához. Álomszerűén hatott az egész. Mintha szó sem lett volna halálról, csupán egy­fajta hivatalos aktus zajlott volna kissé barátságtalan kö­rülmények között. Gróf Leiningen-Westen- burg a bitó tövébe állt, mö­götte csüngött a kampón a hu­rok zsinórzata, s ő beszélt. — Katonák! Azokhoz szó­lok, akik értik a különbséget a bátorság és a kegyetlenség között. Becsületemet azzal a szennyes hírrel támadták meg, hogy osztrák hadifoglyokat gyilkoltattam le, amikor be­vettük Budavárát. Nem igaz. Megfosztottak a lehetőségtől, hogy cáfolattal éljek. Védtelen ember vére nem tapad emlé­kemhez. Harcoltam szurony­nyal, kézitusában. Jogos ügyért harcoltam és tiszta lelkiismerettel halok meg ér­te. — A hóhér kezében volt már, amikor utolsó élő moz­dulatával a szekér felé for­dította fejét. Sietős szavak­kal kiáltotta: — Isten veletek, drága baj társak!... Szinte véletlenül, a borza­lom szórakozottságával néz­tem végig a kivégzést. Hiába tudtam, hogy mi történik, rettenetem birkózott a lát­vánnyal és az öntudat pincéjé­be gyömöszölte. Aulich Lajos! — rezzentett fel éber ájulatomból a had­bíró- Azon se lepődtem volna meg, ha engem szólít. A hetedik tábornok titok­zatosságba zárkózott. Ke­mény arcvonásai nem mutat­tak sem elszántságot, sem gyűlöletet. Egyszerű volt és tartózkodó, amikor elbúcsú­zott Damjanich Jánostól és gróf Vécsey KárolytóL Si­etség és vonakodás nélkül, nyílegyenesen közeledett a bitóhoz. Parancsnoka volt most is, önálló akaratú kato­na, aki a kötelességét teljesí­ti. Némán, gyorsan, minden­fajta szertartásosság nélkül halt meg. Egy pillantást vetett moz­dulatlan testére a százados hadbíró és máris kiáltotta a következő nevet: — Damjanich János! A szólitásra hangtalan zo­kogás rázta meg a görögkeleti esperest, Damjanich még mindig szivarozott. Sajnál­kozva megcsóválta délceg tartasd üstökét, kifújta tüde­jéből az utolsó szivarfüstöt és röstelkedve vigasztalta a pa­pot. •— Ne búslakodjon, szent atyám. Hiszen jól tudta, hova kísér engem. Éljen boldogul a hívek örömére. Ekkor még egy közelben ál­ló tisztnek eredtek el a köny­nyei. Damjanich őt is megvi­gasztalta : — Ejnye, ne sírjon már, százados úr. Látom, maga derék ember. Jusson sokra a katonai pályán. Szép hiva­tás. / Nagyon szerettem. Szégyenkezve támogatták a porkolábok a bitó felé. Váltig csodálkozott, s dörmögve mondogatta: Reméltem, hogy engem hagynak utoljára. Hát ennyi­re gyűlöl engem az osztrák? Nem átall megcsalni az utolsó reményemben is. Fesztelenül ácsorgott a fe­nyődúcnál, amíg leszedték bi­lincseit. Oda-oda nézett a fe­je körül foglalatoskodó hó­hérra, majd ráparancsolt: — Vigyázzon, nehogy ösz- szeborzolja a szakállamat! A hóhér bólintott és a nya­kára igazította a hurkot. E- közben végig dördült Dam­janich mély hangja a csen­des, párás aradi rét fölött: — Éljen a haza! Immár egyetlen tábornok állt a szekérnél. Szokatlanul halkan ejtette ki nevét ä hadbíró. — Gróf Vécsey Károly... A szólított először kihúzta magát, majd elfogta a tét óvá­sáé. Szeretett volna ő is bú- ;. csúzni, de nem volt kitől. Se­gélykérő csodálkozássá! néz­te az üres szekeret. Lecsün­gő bajusza csalódottan meg­rándult. s máris összeszedte magát. Épp olyan zárkózot­ton és határozottan, mint ahogy Aulich tette, indult meghalni. De nem a számára ácsolt akasztófához ment, ha­nem Damjanich-hoz. Letér­delt a holt bajtárs előtt, meg­csókolta annak súlyosan csün­gő kezét. Ezután kevesen látták, mi történik a szélső bitónál. A papokból előtört a sírás és j körbe mind a négy század soraiból felhangzott a re- kedt, torz férfizokogás. (Folytatjuk) j Gerencsér Miklós?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents