Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-13 / 291. szám

1973. december T3. KELET-MAGYARORSZÄS 3. oldal A lányai modell A KÖZELMÚLT. Nyeste Sándor 1952 óta dolgozik a tanácsnál. Tizenöt éve ta­nácselnök, egy ideje a szom­széd Mátyusé is. Azt mondja tréfásan hogy ez megyénk legszéle, mert nemcsak hogy nem Szabolcs, nem is Szat- már, hanem Bereg! Határközség. Az elmúlt év­tizedekben két nagy árvíz népét menekítették ide. Ha baj volt, a szomszédos szov­jet kolhozok traktorosai se­gítettek a szántásban. A föld­osztáskor — Nyeste Sándor már akkor is itt dolgozott 2129 holdat osztottak szét 372 családnak. A megyében, de az ország­ban is, az elsők között, már 1948 novemberében megala­kított 18 alapító tag összesen 110 holdon egy kis termelő­szövetkezetet. Már 6k így hívták közösüket, hogy Béke. Mivel egy kicsit partizán módra, működési engedély nélkül kezdtek a munkához, még mindig emlékeznek rá, hogv eleinte az volt a nevük, a „Vad téesz”. Sok nehézség árán lett ter­melőszövetkezeti falu Lónya. Sokszor volt mérleghiányos. De 1953-ban, is csak 16-an léptek ki. Sőt az 1956-os el­lenforradalom után is együtt maradt a zöm. Bán János 1971. márciusa óta elnök. Ő a tizenharma­dik ... A JELEN. Vezetőségi ülés a kis. fagerendás teremben. Kint az éles kárpáti szél tépi a fák meztelen karjait. Benn Szabó Imre főkönyvelő szá­mol be a vezetőségnek arról, milyen a pénzügyi helyzet, milyen zárszámadás várható. Van, ami sikerült és van ami nem. A végeredmény nem rossz. Hét millió bruttó ered­mény várható, amiből egy millió az „eredmény”, a nye­reség. Szóval: a kereset meg­lesz. A kérdezők alaposan sarokba szorítják a felelősö­ket. például pároerces élénk vita van a szeszfőzdében dol­gozók munkaruhája, védőöl­tözete körül. A határozat: azonnal meg kell oldani. De mindez pár percig tart, nem úgv mint régen, a nagy, el­nökváltó nyolc-tíz órás köz­gyűlések idején. Feltűnően sok a fiatal a a teremben. Fiatal szakem­berek. Amikor pár éve ide­kerültek, komolyan vették a dolgukat. A problémák zöme ma már nem közgyűlésen oldódik meg, hanem menet közben. Igaz, volt egy kis fe­gyelmezés is. Az évek óta nem dolgozókat kizárták. Ki­derült, hogy ők voltak a tíz­órás közgyűlések leghango­sabb hozzászólói. Néhányan visszakérték magukat. Azóta nem olyan zajos a közös gaz­daság élete, de szorgalma­sabb. Nincs hiány. „Igaz, eb­ben segített a támogatási rendszer is” — mondja Pe- thő Gábor párttitkár. De a fegyelmezettebb, rendszeres munka és a céltudatos veze­tés is. A termelőszövetkezet je­lenlegi legnagyobb ügye, hogv januártól meg kellene kezdeni az új, 328 férőhelyes szakosított tehenészeti telep benépesítését is. Tizen­négy millió helyett huszon­négybe került. Lesz pénz jó állatokra — kérdeztük dr. Gál Józseftől, az új üzemi állatorvostól. „Az állam se­gít” — mondja tömören. A JÖVÖ. Érdekes, hogy ez a nagyszabású beruházás nemcsak a termelési szerke­zetet változtatja meg ezen a rossz, a Tisza öntéstalajára, savanyú földre támaszkodó közös gazdaságban, ahol az állattartásnak igen nagy ha­gyományai vannak. A növénytermesztés majd fele takarmányt termel a sok jószágnak. De más változás is történik. Megváltozik a termelőszövetkezet egész irá­nyítási rendszere. Áttérnek az úgynevezett területi mo­dellről az ágazati vezetésre. Miből áll ez? Szenvedélyesen magyaráz­zák: már eddig is sok kor­szerűsítés volt a vezetésben. Az első években volt egy el­nök és kész. Aztán egy agro- nómus és egy gépírónő ad­minisztrátor. Most is nehéz szakembert kapni, Nyíregy­házától száz, Naménytól negyven kilométerre, a „vi­lág végére”, a szolgálati la­kás is kevés. De már van annyi, hogy — miközben ta­nulmányozták új, korszerű, gépesített állattenyésztő te­lepük mechanizmusát —, pontos sémát, ügyrendet ké­szítitek a dolgok intézésére is. Az elnöktől a raktárosig mindenkinek megvan a mun­kaköri leírása, ebben benne van a hatásköre, feladata, felelőssége, jogai, döntési jogköre, bérezése, szabadsá­ga. Ügy illeszkednek egymás­ba, mint egy szerkezet fogas­kerekei. Nincsenek légüres terek, de „átfedések” sem. Sok vitának lehet ezzel ele­jét venni. De még mindig hét brigá­dunk van — fűzi hozzá Ma- kay Zoltán főagronómus. — Két növénytermesztő, egy állattenyésztő, egy traktoros egy gépjavító, meg egy javí­tó és karbantartó brigád. (Nem is beszélve a kis fa- feldolgozó üzemről, amely nemcsak télen ad munkát a tagok egy részének hanem épp most exportált 360 ezer forint értékű kőrislécet Ang­liába. Manchesterbe. Évi ter­melési értéke már egymillió.) Általában vitát okoz az is, ha egy növénytermesztő fő­agronómus utasítást ad más szakban dolgozó beosztottai­nak. Bár itt ilyen az utóbbi időben nem fordult elő, a jövő év elejétől lesz egy szakelnökhelyettes, aki ösz- szefogja az ágazatokat. A szakosított telep már ilyen „ágazat” lesz, de összefüg­gésben (takarmány, szerves­trágya) a többivel. A szak­mérnökök ezután „progra­mot” dolgoznak ki, amit a vezető testület elfogad és a szak-elnökhelyettes kiad vég­rehajtásra az ágazatoknak, így a szerény lehetőségeket maximálisan tudja kihasz­nálni a Béke. És az egészben az az érdekes, hogy itt egy modern telep léte. üzem­behelyezése kényszerítette ki ezt a még nagyon kevés szö­vetkezetben működő „új mo­dellt”. Gesztelyi Nagy Zoltán Huszonöt éve kezdték A káliói „Kallux“ jubileuma Nem lenne túlzás, ha azt mondaná az ember: a nagy- kállói Kallux Cipőipari Szö­vetkezetnél Dunát lehetne rekeszteni a mintakollekci­ókkal. Az elnök irodájában, amerre csak néz a szem, min­denütt tetszetős, modern- Európa kiállító termeit látott és értékes díjakat hozott mo­dellek sorakoznak­Nem tudták a nagykállól csizmadia és cipészlegények, hogy milyen jövőre szövet­keznek. Azt értették meg, hogy a jövőért munkálkodni kell. Azt is megsejtették, hogy csakis közös erővel juthatnak előre. így alakították meg 1948. december 22-én a ci- pőiari szövetkezetei. Az indu­lás pillanatában tizenheten vállalták a szövetkezés min­den gondját, baját. A szó szoros értelmében az indulás gondját, baját, mert a megalakult szövetkezeinek nem volt tőkéje. Az alapító­tagok 800 forintos részjegyet jegyeztek. A munkaeszközö­ket otthonról hordták össze a bérelt műhelybe. A részjegyek összege na­gyon kevésnek bizonyult. A tagok baráti kölcsönöket vet­tek igénybe. Az első megren­delők a honvédség, maid a Belügyminisztérium. 1949. elején csizmákat rendeltek a szövetkezetnél. A termeléshez egyre több pénz kellett. A bankhoz fordultak. Kaptak hitelt de mindig csak olyan mértékben, amennyi csizmát a bank „pénztárába” zálogba, az értékesítésig be tudtak tenni­A szorgalmas munka meg­hozta a gyümölcsét. Hitelük lett a barömál is. Emelték a tagság létszámát. Kinőtték a bérelt helyiséget. Bővítették a termelést. 1953-tól már a belkereskedelem részére is szállítanak.' Tíz év sem kell hozzá és a külföldi cégek is keresik a sport-, utcai, és ví- kend-cipőiket. Az alapító tagból tizenhét évvel ezelőtt elnökké válasz­tott Árvái ..Imre nem a gon­dokat, hanem az eredménye­ket sorolja: — Szövetkezeti tagságunk- száma most 322. Vagyonunk pedig meghaladja a 21 mil­lió forintot- Ebben az év­ben a belkereskedelemnek 3 millió forint értékű cipőt szállítottunk. Három járás­nak egymillió forintot meg­haladó értékben végzünk szolgáltatást. Tagságunk majdnem 33 millió forintos exportszállítást teljesített. A tagság nagyobik fele szakmunkás. Bérük a könv- nyűipar átlagkeresete körül mozog. A szövetkezetnek ab­ban is jelentős a szerepe, hogy igyekszik munkahelye: teremteni Nagykalló és kör­nyéke asszonyainak, lányai­nak. A szövetkezet tagságá­nak több mint fele 30 éven aluli és nő. Szabó Pál is alapítótag. ő a szövetkezet párttitkára- Az elmúlt 25 évről így vall: j — Mí tagadás? A kezdet­ben nagyon szegények vol­Az új üzemépület Lányok, asszonyok a gépeknél tunk. A 60-as évek eleje sem sok jót hozott. Mi az általán nos létszámcsökkentés ellené­re sem engedtünk el egyet­len tagot sem. Dolgoztunk egymásért. Arra is volt erőnk, hogy énekkart, kultúrcsopor- tot szervezzünk. Jártuk a já­rást. Elismerték a munkán­kat- Közben a szövetkezet is gyarapodott. Ma már elfelej­tettük a nehéz napokat. Tóth Lajos alapítótagot nemcsak azért tölti e) büsz­keség, mert vezetőségi tag, hanem másért is: — Családomban apáról fi* úra meg lányra száll a szak­ma. Ráadásul itt dolgoznak a szövetkezetben. A lányom fel­sőrészkészítő. és a fiam is szakmunkás. Ök már más körülmények között dolgoz­nak, mint mi kezdtük. Nekem sem hiszik el. hogy volt idő, amikor másfél hónanig sem volt munkánk. Azt sem. hogy a hó alól szedtük ki a bőr- hulladékot és úgy rakjuk a sarkokat- Nagyon örülök, hogv ilyen jó munkakörülmé­nyeket tudtunk a mai ifjúságnak teremteni. Mányák Mihály a fiatalabb generáció tagja. Tevékenysé­gét, a munka becsületes el­végzése mellett a Kl^Z-tag- sággal való törődés jellemzi. Annak örül legiobban, hogy hamarosan új KISZ helyisé­get vehetnek birtokukba. Itt már rendszeresebb lehet a szövetkezet 80 KISZ-tagjának szervezeti élete. A jubiláló 25 éves ipari szövetkezet ünnepi közgyűlé­sét december 13-án tartják. Az ünnepség keretében nyit­ják meg a 16 millió forintos beruházással épült, szociális és kommunális helyiségekkel ellátott új üzemet .Itt már modern gépek mellett kultu­rált környezetben dolgoznak a szövetkezet tagjai- Lehetősig nyílik a létszám és a termelés további növelésére. A jubile­umi ünnepségen adják át az öttől 25 éves szövetkezeti ta­goknak a törzsgárda jutal­mat. Az utóbbiak aranygyű­rűt kapnak. Sígér Imre CIKKÜNK NYOMÁBAN „Fá&ik húsz család46 A Kelet-Magyarország novem­ber 13-i számában a Fóium rovat­ban „Fázik húsz család** címen megírtuk, hogy a téli hónapok­ban, a legnagyobb hidegben húsz család fűtéséről nem tudtak gondoskodni. Ezzel kapcsolat­ban a Tiszántúli Gázszolgáltató és Szerelő Vállalat debreceni üzemegységétől levélben vála­szoltak. Többek között ezt írják: „A Luther-ház B. épületének gázszerelését a nyíregyházi ki- rendeltség május 29-én megkezd­te és június 30-án be is fejezte. Ezt követően jöttek az IKV fel­újítási munkálatai, belső levá­lasztások, villanyszerelés, vízsze­relés, parkettázás, stb. Kirendelt­ségünkkel az összes készüléket leszereltették és így beüzemelés­ről szó sem lehetett. Szeptember hó végén kezdték el a parkettá­zást, és ez a munka még jelenleg is tart. Ilyen körülmények kö­zött a beüzemelés csak ennek az ütemnek megfelelően haladhat. A | nai napon már 44 lakásból, jelenleg csak öt lakásban nincs a fűtés megoldva. Ebből az öt la­kásból kettő a földszinten van, ahol még parketta, mozaiklap egyáltalán nincs lerakva. Három lakás a legfelső emeleten van, mert ott még mindig faileválasztás és egyéb kőműves munka fo­lyik. Amennyiben ezek a laká­sok elkészülnek, a gázkészülékek beüze»neltetéséről a kirendeltség haladéktalanul intézkedik.** A Nyíregyházi Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat levelében azt írja, hogy a jelzett november 10-re valóban nem lett beüzemel« ve a Luther-ház B. épületében minden konvektor, jelenleg tíz lakás van még fűtés nélkül. Azonban az Ingatlankezelő Vál­lalat ezekben a helyiségekben is megoldotta a fűtés lehetőségét. Megnéztük a Lutber-ház B. épü* létében a felújítási munkálatokat* A legfelső emeleten még dolgoz­nak a gázszerelő vállalat emberei. Az első emelet 2. szám alatti egy szobás lakásban, ahol négyen lak* nak tűzhellyel fűtenek. F. P. Emberség A szárny-vonal öreg moz­donya — mint annyi tizeden keresztül ezen a napon is tet­te kötelességét. Kálióban. Sem- jénben alig volt leszálló. Ké­nyelmesebb számukra a a buszjárat és időben olcsóbb. Pócson is alig, de Nyírbátor­ban már nagyot ürült kocsink nemdohányzó szakasza. A mellettem ülő nénike lábából is kiment a görcs, melyre egész úton panaszkodott. Mintha nem volna néki amúgyis elég baja — sopán- kodta — merthogy egyebet ne mondjon, az ura még azt a kevés nyugdíjat is a ge- génytákarékba rakja. Aztán a velem szemben ülő két fi­atalember is kidörzsölte a szeméből az álmosságot. Ma­gukra ráncigálták divatos ka­bátjukat és leülésre biztatták azt a leánykát, aki az anyja háta mögött támasztotta ed­dig a csomagtartó fémrúdját­— Tessék, csak tessék — mondták előzékenyen. A esitri azonban pillantás­ra sem méltatta őket. Felhúz­ta orrát összevont szemöldöke pedig tükrözte gondolatát; Nagyon sovány udvariasság ez srácok! Mégha ezelőtt fél­órával mondtátok volna! De úgy ültetek, mint a tuskó, melyet vízmosott a partra és játszottátok az alvót! Cc, cc..! Császári előtt azonban egész társaság vonult végig a fülkén. Elől egy vidám tekin­tetű, közepes termetű, jól öl­tözött asszony és mögötte a másik kettő. Azok kabát nél­kül és kezük tele volt csoma­gokkal. Kisbőrönd. nagy ké­ziszatyor, áruházi nylonta- sak stb .Megszokott látvány ez már ebben az időben, aka­rom mondani hogy ehhez is már hozzászoktunk. Ezért csak az okozott feltűnést, hogy az asszony a kalauz se­gítségével, maga szállott le az állomáson és a töbiek búcsúz­tak tőle. Mint az először és utoljára látott idegentől. Sok szerencsét, minden jót. kelle­mes visszautazást..-. A kalauz szintén középide­jű ember volt. (Azzal is bizo­nyította, hogy a metsző szél ellenére sem volt rajta kö­peny.) Aki ahelyett, hogy amikor az asszony csomagos- tól már lent volt a földön, felemelt kezével és sípjával jelt adott volna, hogy kész­mehetünk, annak baján akart segíteni. Egymás után szólította meg a mellettük ellépkedő fiata­lokat és kérte legyenek tekin­tettel a tekintendőkre, mert ez a hölgy még soha nem járt ebben a községben — de eb­ben az országban sem — és ráadásul nem kívánja Ingyen — Megfizetem én, meg én, csak segítsenek, ha nem is magyar pénzben, mert azt igazán keveset hoztam ma­gammal, de maid beváltják valahogy — erősí tgette szán­dékát az asszony. Az egyik fiú elfordította a fejét- Úgy tett, mintha a tá­volban kémlelt volna valamit. A másik még annyit sem, mert egyszerűen eleresztette füle mögött. A harmadik vállat vont. hogy mit neki a guba, meg a nyanya sorsa? Minek hozott ennyi cuccot magával? A negyedik és a tizedik ami­kor látták «miről van szó, már előztek. Átlépkedtek a vágá­nyokon és kikerülték a tár­saságot. Csak egy hosszú, nyúlánk, jó szerelésű fiú tétovázott a közelükben. Ment volna is meg nem is és ez ott tükrö­ződött az arcán. A kalauz észrevette és azonnal biztatta. — Jöjjön csak fiatalember jöjjön, hisz emberségről van itt szó nem másról- Ez az asz- szony most jött Romániából a címet tudja, csak azt nem melyik részén van a község­nek. Meg ezt a rengeteg cso­magot el sem bírja... — Nem kívánom én in­gyen — ismételgette feltett szándékát az asszony és a rá­beszélés leghatásosabb eszkö­zéhez folyamodott. Előránci- gálta retiküljéből a pénztár­cát és pillanatok múlva, szá­zas címletű pénzt lobogtatott kezében a szél. A fiú belepirult a látvány­ba- De gondolkodás nélkül nyúlt a legnagyobb csomag­ért és jobb kezét pedig a pénz elől a hátamögé dugta. Mint az a jól nevelt gyerek és ez falun nem volt ritka, akinek még azt is megszabták szülei, hogy mástól mit ve­het el, mit nem. Ettől viszont az asszony jött zavarba. Hebegve kínálta tovább a valutát és azt ma­gyarázta el dióhéjban, hogy náluk az ilyen segítségért az ellenszolgáltatás nem szé­gyen, ...! De mire befejezte a fiú már messze járt a ne­hezebb csomagokkal. Csak aztán hangzott fel a fütty, emelkedett magasba a kalauz keze és indult él zö- työgve vonatunk­Én pedig egy gondolattal vívódtam a végállomásig. Mert jó azt látni és tapasz­talni — szedtem is végül egy csokorba, — hogy sem ezen, sem az én falum állomásán, nem ácsorognak már csoma­got és egyéb szolgálatot leső suhancok. Nyáron mezítláb, télen hiányos öltözetben és nem licitálnak egymásra a2 ajánlkozásban; hogy én hadd vigyem naccságos úr, de ért jobban bírom, hogy ó méltó- ságos-naccságos asszony, éa szebben tudom vinni! Az azonban nincsen vala­hogy rendjén, hogy amikor pusztán segítségről és ember­ségről van szó. akkor is moz­dulatlan maradjon a lelkiis­meret. Rendben van, nem hiány­zik neki a pénz. A másik nem ér rá, mert a munka várja, a harmadiknak éppen ellenkező az útja, de mi lett volna, ha úgy tesznek, mint a valami­koriak. Viszem és segítek ad­dig, míg az én utamba esik az övé. és majd csak találko­zunk valakivel aki folytatja. Szállási László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents