Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-07 / 261. szám
t973. november *?. KELET-MAGYARORSZÄG — ÜNNEPI MELLEKLET 9. oldal A szocialista irodalmak szellemi közeledése Moszkva után Nyíregyházán Palicz Mihály szovjet ösztöndíjas arcképéhez Kapcsolataink áttekintése — örvendetesen — roppant neKéz feladat, örvendetesen nehéz — ez a kifejezés frivolnak tetszhet, de valóban fontos és pozitív tény az a szocialista irodalmak közös életében, hogy folyamatosan és fokozottan nő az igény egymás jobb. pontosabb megismerésére, hogy fel kíván, juk fedezni mindazokat a történeti és eszmei szálakat, melyek összekötik irodai, mainkat. Lehetetlen nem örvendezni annak, hogy a históriai múlt megismerése mellett egyre égetőbb és sürgetőbb igény mutatkozik éppen a legfrisebb művek, viták megismerésére. Végül, de nem utolsósorban az is újfajta minőséget jelez kapcsolatainkban, hogy szocialista irodalmaink aktuális problémáit korántsem csak egy-egy nemzeti iro. dalom tapasztalati anyag alapján óhajtjuk megoldani, hanem a szocialista irodalmak ál. talános, internacionális gyakorlatára is felfigyelünk, idézzük ezeket a példákat is okulás végett. Vitalij Ozerov izgalmas tanulmányára szeretnék hivatkozni, melyben sok gyakorlati tettet idézve világítja meg az írók nemzetközi találkozóinak, konferenciáinak értelmét. A haladó nemzeti kultúrák képviselőinek ta. nácskozásait — fejtegeti Ozerov elvtárs — „a közös szociális és esztétikai platform erősítése” teszi igazán értelmessé. „Ennek a platformnak az alapja pedig az irodalomban és a művészetben megnyilatkozó nemzeti, il. lelve internacionális elemek organikus egysége...” „Az egyes országok és irodalmak lényeges problémáit lehetetlen elkülöníteni a világproblémáktól, hiszen a szociális és osztályfolyamatok rendkívüli módon hasonló, ak...” Ez az irodalmi együttműködés, megfelel azoknak az általános fejlődési tendenciáknak, melyek a szocialista országok közösségére jellemzőek. Természetesen képtelenség lenne azt gondolni, hogy miközben a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült országok egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a gazdasági élet integrálására — mindez tel. jesen észrevétlen marad az adott nemzetek szellemi, kulturális életére. Ugyanakkor a gazdasági integráció tényeit is nehéz lenne mechanikusan átvinni a kulturális élet, vagy akár csupán az irodalom szféráira. Az egyes országok irodalmaiban a szocialista pozíciók erősödésével egyenes arányban növekszik az együttműködésre való készség, sőt a közös munka szükségszerűségének felismerése. Nem arról van szó, hogy a nemzeti sajátosságok, illetve a szocialista realizmus általános tör. vényei között ellentétek lennének, s a szocia_ lista irodalmak együttműködése a nemzeti sajátosságok rovására történhet. Az imperializmus ideológiai fellazító politikájának elméleti szakemberei — elsősorban Zbignew Brzezinski — egész elméletüket arra alapozzák, hogy az ideológiai élet területén a nemzeti különállást kell hangsúlyozni. Ezen a különálláson ők nem a nemzeti kultúrák sajátos .vonásait értik, hanem a nacionalista örökséget, az egyes nemzetekkel szembeni múltból reánk maradt előitéleteket. De hát mi, akik itt élünk Kelet-Európában, keserves történelmi tapasztalatok ár..n tanultuk meg, hogy az itt élő népek mennyire egymásrautaltak. Példáimat a magyar irodalom köréből veszem. Ugyan miként lehetne elválasztani egymástól a horvát származású Zrínyi Miklóst, aki az egyik legnagyobb magyar költővé lett. testvérétől, Petar Zrinitől. aki viszont a horvát költészet jelese? Nekünk Ady Endre hazafisága a példa, aki keserű és káromló szavakkal lázadt a Monarchián belül érvényesülő magyar imperialista törekvések ellen. „Magyar jakobinus” volt ő. aki tudta azt is, hogy „magyar, oláh, szláv bánat min. digre egy bánat marad” — és err a dalra a román Ostavias Goga és a szlovák Pavel Or. szagh Hviezdoslav feleltek testvéri szóval. És ha József Attila közvetlen feladatként jelölte ki: „rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk, g nem is kevés” —, akkor ez a rendezés nála személyesen azt jelentette, hogy a magyar irodalom történetében először ő volt az, aki műfordítói munkássága centrumába a nyugat-európai költők helyett a szomszédos népek poézisát állította. Vannak újabb keletű példák is. Sőt, nem csupán az irodalom magasabb, „szervezettebb” világából valók, hanem az újkori föl. klór gyakorlata ez már, bizonyítva, hogy a szellemi együttműködés nem egyedül tudatos felismerés eredménye, hanem a népek leg. belsőbb igénye is. 1953 őszén a moldvai Sza_ bófalván egy értelmes siheder. bizonyos Pál Ferenc odaállt a néprajzosok elé és magne. tofonra mondotta csángó nyelvjárásban Mi- hal Eminiescu híres meséjét, a Calin nebu. nult, melyet — vallomása szerint — nem sok. kai korábban olvasott románul. És mindezt a "féle „mese'eként” tette, aki nem ~sak őri. z~je, továbbad Íja, de gazdagítója is a r.áp meiekinesér.ek. A dologban a "Uinös?bb az. ho"v ez a korántsem irodalmi s~.o_ von, az illető Eminescu-mű első magyar fóréi.',a. mc-t a mese magvarul, nyomta*f.sban c '-ái 19'7-ben jelent meg. Bözödi György rikolt:’ íbcn. Az ilyef'sjta példák kőmvü- 6/errel $zp«--rtha* ók. Ion Agirbiceanü, a Kolost’úrott élő kitűnő román író még ba’á-s- filvi gin :sta kóré' '1 em'Nnzett e”Y református magyar emberig akinek rumán meséit nagy áhítattal hallgatta. Megvalljaazt is, hogy később sokat merített ezekből a regékből s voltaképpen egy magyar paraszt előadásában találkozott először népének legősibb mondavilágával. Egy prágai kutató. Ja- romir Jech a Bánságban bukkant egy nyolcvanéves cseh férfira, aki szerbül, németül, bulgárul mesélt — anyanyelvén kívül, 6 ilyenformán mintegy személyében testesítette meg azt a rejtett folyamatot, ahogyan egy. egy mese, vagy mesemotívum körbejárta haj. danán a világot. Zajlik tehát egy folyamat, függetlenül a mi irodalmi életünk megtervezett és okosan meghatározott szabályaitól, amely mintegy az élettények, szükségszerűségével bizonyítja, nem lehet az egymással együttálő, azonos társadalmi rendszerek feladatait vállaló népek között mesterséges gátakat, állítani. Sokan szeretnék — sajnos, nem egyszer a szocialista országokban is — a szellemi együttműködést valamiképp úgy beállítani, hogy létezik egy internacionális szféra, amely az úgynevezett nagy politika ! őreiben érvényes, és létezik a nemzeti feladatok köre, amely a min. dennapok munkájában szolgálhat iránytű, ként. Az ilyesféle megosztás politikai-ideológiai képtelenségéről szólni nem az én feladatom. De idetartozik annak a cáfolata, hogy az irodalom világában sem lehet szétválasztani a nemzetközi és a nemzeti fogalmát, a nagy és a kis feladatokat, amelyekre más és más törvényszerűségek lennének érvényesek. A jelenkori világirodalom egyik legragyogóbb példájára szeretnék hivatkozni, a Lenin- és Állami-díjas szovjet-kirgiz író, Csingiz Ajtmatov munkásságára. Vajon egyik legutóbbi műve, a Fehér hajó, melynek aící_ me Mese után, világosan jelzi a mű ihlető forrásait — voltaképpen nem ugyanannak a folyamatnak a hasonmása, melyről az előbb a magyar—román—cseh folklór újabb jelenségei kapcsán szólottám? Ajtmatov kisregényének egyik vezérmotívuma a Koronás Szarvas Anyáról szóló ősi kirgiz monda, a kirgiz nép eredetmondája. Ennek a regének az a funkciója — egyebek között —. hogy a társadalmi igazság, a mindenkor kötelező emberség nagy és közös törvényeire figyel, meztessen. Ajtmatov ezt a kisregényét orosz nyelven írta, tehát így ugyanaz a folyamat játszódott le — persze, jóval tudatosabb for. maban —, mint a moldvai Szabófalván Emi. nescu meséjével. De történt más is. Ajtmatov önnön nemzetének legszebb humanista hagyományait a szocialista emberség új törvényei, vei ötvözte. És ez már nem nyelvi kérdés, sőt nem is egyszerűen a közvetítés problémaköre. Ez már egy magasabb rendű, minőségileg változott kulturális egység új valósága. Nyi_ kolaj Konrad akadémikus egyik tanulmányában a világirodalom fogalmáról értekezve kifejti, hogy az újkor szocialista társadalmában az első rendű feladatok egyike a tár. sadalmi tudat etikai színvonalának növelése. Ez a feladat, illetve ennek teljesítése egy új világirodalom korszakainak három nagy, döntő fordulatot jellemző müve, Augustinus De civitate Dei-je, Dante Divina Comedia-ja, illetve a Kommunista Kiáltvány. Nos. ha ez a felosztás igaz — és én feltétlenül annak tartom —. akkor Ajtmatov művében — és sok más alkotásban — egy új. nagy egység' létrejöttét kell megfigyelnünk. Ennek az egységnek meghatározó eleme. hogy a nemzeti örökségre támaszkodva, azt maximálisan fej. lesztve, a humanizmus szocialista törvényeit kifejezve a kommunista társadalom interna, cionális elveit és gyakorlatát tartja szem előtt. A szocialista forradalom alternatívája kell, hogy meghatározza a haladó irodalom tudatát — fejtette ki a kitűnő cseh kritikus, Jiri Hájek egyik tanulmányában, melyben 1968 cseh jobboldali teoretikusaival vitázik. Ezek a teoretikusok a „kis népek” hivatását óhajtották szembeállítani a „nagy népek sz° repével”. Hájek felelete erre nem lehet má- mint az, hogy „részt kell. vennünk annak r reményteli világnak megvalósításában, amely az összemberiség történelmi missziója, e meg valósításhoz egyéni teljesítményünkkel kel! hozzájárulnunk — ez a mi kommunista válaszunk kispolgáraink úgynevezett „örök” .kisnemzeti” problémáira”. Teljes joggal állapíthatta meg Konsztan. tyin Katusev elvtárs az SZKP KB titkára: „A kultúra és az ideológia szférájában is legalább olyan jól látható a szocialista államok közeledése mint gazdasági téren. Bármilyen gazdag is és sajátos is szellemi életük, bár. mennyire virágzik is nemzeti kultúrájuk, ahogy az új rendszer fejlődik, mind mélyeb. ben meggyökeresedik ezen államok kultúra, jának és egész szellemi életének közös szó. cialista tartalma. Ennek a folyamatnak legfontosabb alapja az egységes marxista-leninista ideológia, az új társadalmi viszonyok megszilárdulása, amelyeknek legfőbb vonása a kizsákmányolástól megszabadult dolgozók baráti együttműködése, az emberek és a nem. zetek egyenjogúsága. A szocializmus minden embernek megadta a munkához és a művelődéshez való jogot, valódi kulturális forradalmat hajtott végre, megnyitotta a néptö_ me:ok előtt, az utat a jólét, az emberhez méltó élet felé. Mindez szilárd alapot nyújt a népek szellemi közeledéséhez...” (K. Katu_ sev: A fő irány. Béke és Szocializmus 1973. 8. 10. 1.) _ , E. Fehér Pál Gondolt-e arra valamikor, hogy külföldi egyetemen fog diplomát szerezni? Ez lett volna az első kérdésünk Palicz Mihály élelmiszergépész-mérnökhöz, a megyei mezőgazdasági beruházási vállalat tervező- mérnökéhez, ha válaszával nem előzi meg kérdésünket. Középiskolás korában a nyíregyházi Kossuth diákja volt — hol az egyik, hol a másik tantárgy érdekelte jobban. Mint általában a diákokat. Az ábrázológeometriával, azonban mindig szívesen foglalkozott. A gépek iránti érdeklődés is gyakorta megmozgatta a fantáziáját. Nem sokkal az érettségi előtt, egy ismerőse, szomszédja. Nagy Károly beszélt neki a külföldi ösztöndíjról, mint lehetőségről. Az ismerős a Szovjetunióban tanult. . . — Ekkor kezdtem foglalkozni a gondolattal, hogy meg lehetne próbálni. — mondta csöndesen Palicz Mihály, amikor a külföldi ösztöndíjas élet első lépéseiről faggattuk Tartott azonban az orosz nyelvtől, ami nagy nehézséget okozott neki. Mégis beadta a kérelmét a külföldi ösztöndíjra, és biztonságból a vesznrérni vegyipari egyetemre is. . . Felvették. Moszkvában kezdhette meg az egyetemi tanévet, hatvannyolc szeptemberében. az élelmi szergépészeti szakon. Kemény évek kezdődtek a nyíregyházi fiatal ember számára. Nem csak n szaktárgyak, az orosz nyelv alapos elsajátítását ielentették ezek a hetek, hónnook. Á ..fogódzót” is. hisz négyesnél rosszabb nem lehetett az átlageredménye, mert veszélybe kerülhetett volna a továbbtanulása. Egy szóval sem említette, hányszor kellett éjszaka is tanulnia, elsőként kelni, utolsónak lefeküdni. Nem olyan ember, aki szívesen beszél a megvívott „csatákról”. Pedig rengeteg lemondás, szívós munka teremthette csak meg számára az ötéves tanulás alatt a jeles, az utolsó három évben pedig a kitűnő átlag vizsgaosztályzatot. — Közben hatvanban megnősültem, nyolc nappal a harmadik évfolyam befejezése előtt — folytatta. Felesége is ugyanazon az egyetemen tanult, az élelmiszervegyésy szakon, így imerkedt“k meg S együtt tanultak, tervezgették a jövőt. . . Hogyanis lesz. amikor végeznek. A fiatalaszony egy tengerésztiszt, háborús haA Dunához vezető út a városkapun belül '.faldarabkáját már csak emléktábla jelzi, az is a földszint alatt, az Astoria aluljáró zsibongó csarnokában), a hajdani Hatvani út, a mai Kossuth Lajos utca november havában új épületet. Pestnek ez a régi belvárosi sugárútja új képet kap. A Semmelweis utca sarkán álló palota homlokán, a magasban kigyullad majd fénybetűkkel a név: a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza. Nem új ház, a múlt század végén énült. A gazdag polgárság társadalmi, társasági élete zajlott itt, az Országos Kaszinóban. Szembe véle. ahol most a Hungarotex üveg-króm palotája áll. a Nemzeti Kaszinó kapujához gördültek a hintók. Ahogv a régi pesti útikalauzok írták: a város e részén a legnagyobb volt a kortő a társasági élet pezsgése. Maid száz esztendő múltán a régi épület nemcsak új köntöst kapott — a LAKÖTVRV mérnökei tervezték az átalakítást, iparművészek, képzőművészek serege, negyven-negyvenöt vállalat dolgozott itt —. hanem átépítve ez az épületkoloszus valóban a kultúra, a. tudomány otthonává válik A Semmelweis utcai oldalon még acélfogú kőfűrészek váglák n rukmai márvánvlnookat a berendezés finls-Spél tart a bedeszkázoft-. fi'l- állványozott pVt'si terület, amikor n Mű''°’ő- désj Beruházási Vá”o1.at egyik vezetőjével kis sétát főttünk a Palotában. A Kossuth Laios utca kéne is megváhozott kicsit: árkádok alatt vezet az ül a Semmelweis utcai sarokig. Az árkádok alatt fa-, márványborítású üzletek, az egyik a: Nvfrfácska. Iparművészeti bolt, souvenir-üzlet. Mellette a Melódia könyv-, zenemű-, hanglemez üzlet. A ditudósító lánya. Az évek során hozzászokott, hogy örökösen újabb és újabb városokban, köztársaságokban kellett újabb é? újabb otthont választania, amíg középiskoláit végezte. Talán ezért is ment könnyebben, hogy férjével együtt Magyarországon fognak élni . . . — Mivel a gabonaipari tröszt ösz-töndiiasa voltam először Miskolcon kaptunk munkát. De ott nem éreztük jól magunkat. És lakással sem biztattak. Hazajöttünk, Nyíregyházára. Itt először a húsipari vállalatnál helyezkedtünk el, mind a ketten. A fele-'gem azóta is ott dolgozik, a húsvizsgáló ' bor ve^etőie.. F - h-tven óta a mezőr,azdasáai beruházási ványainál dolgozom, először mint beruházó, jelenleg mint tervo-'ö. Igazgatósa dr. Kiss T a jós említette: ú°y érzi a 23 cvrs fiatal rré-nök most eoy'm-'"'é- nek, szakmai érdek’rdénárt°k megfelel ó munkát kapott R gáné'izterve^érben. Ma má- etv mezővazdosági tsrvező vó'loW nem ’"bet meg jól képzett. pz új iráni fon i’-'-'v é’-’ovs-'e-- géoész-mérnökök 1 tervező'- nélkül. Hisz cav- más után épülne'r a megyében a modor-; mezőgazdasági. és állaHrniyész!é-u komplex-'-’o- pek, melyek automatikus vezérlését, n biológiai folyamatok kiszolgál-sät v’T'ő gérvm-ok bonvo’ult „együttesét” keli megtervezni a leggazdaságosabban. — Nagy önállóságot ’•anok e munkámhoz — jegyezte meg Pa’icz Mihály. Jól érzem itt magam, még sok izgalmas munkában szedetnék részt venni. Szavai helyett, inkább azok a mezőgazdasági kombinátok „beszélnek” amelyeket ő tervezett, a fehérgyarmati állami gazdaság sertéstelepét, a tiszavasvári tsz tisztító, szárító és taroló „együttesét”, a vállaji szárítót és más, a modern mezőgazdaság számára nélkülözhetetlen létesítmények gépészeti komplexumait. Szenvedélyes búvárja a szakmai folyóiratoknak. Természetesen nem hiányoznék a könyvespolcáról a szovjet szakfolyóiratok, lapok, sőt szépirodalmi alko’áso'- som. — Sok barátunkkal tartiuk a leve’cző és személye? kapcsolatot a Szovjetunióban. Minden évben ellátogatunk Moszkvába. Nem gyűjtünk kocsira. Jó lakásunk Van -7lük. A pénztnbWétet u*n-»á«ra költjük ami mindig nagy élmény számunkra . . . Páll Gfza sarki fűfronton nagy tábla hirdeti majd a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának heti proramját. Két nagy vitrinben pedig az APN friss, fotós híradója, s a másik vitrin a ház életének eseményeit mutatja majd be fotókban. A Semmelweis utcai oldalon — a főbejárattól jobbra — nyílik majd a Bajkál étterem- kombinát teaszalonja. A szalon minden asztalán egy kis szamovár, a vendég maga készítheti el ízlése szerint a teáját. A teázó alatt a Bajkál étterem, zöld, csipkézett fa lapocskákkal, szinte bezsindelyezve, kibélelve. Az első emeleten 217 fős színházterem, ahol konferenciákat, mozielőadásokat is lehet tartani majd. A színháztermet trópusi tikfa borítja, a széksorokat kék bársony fedi. s kékszínű szőnyeg a padlón. Színésztársalgó, s büfé egészíti ki a kamaratermet. A folyosókon mindenütt márványpadlo, márványpillérek. Ugyanitt az első emeleten kiállítási terem, képzőművészeti alkotások bemutatására egy harminc személyes metodika-stúdió az intenzív nyelvtanulás részére, s egy zeneszalon. Jaoán zongorát helyeztek itt el, zöld, kék faliszőnyeg szalad fel egész a mennyezetig. Klimatikus berendezés szabályozza az óriási épület hőmérsékletét. A főbejárattal szemben, a. palota csarnokában Káló Viktor Lenin- portréja áll. Tavaly augusztus elején kezdtek a tervezők, kivitelezők a munkához, 55 tizennégy hónappal később a régi palota új szívvel, új köntösei, a Dunához vezető sugárúton kiemelkedve a forgatag hullámzásábósl. a kultúra és a tudomány világítótornyaként áll. (kőbányai) A szovjet kultúra palotája
