Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-28 / 278. szám

ÍOT* nöwrWEer 58. i. oíSaf A « •• **•• r * m jövő útja A MEGYÉBEN ÉPÜLT szakosított állattenyésztési telepek a közös nagyüzemi állattenyésztésnek igen je­lentős bázisát és perspektívá­ját képviselik” — állapította meg legutóbbi ülésén a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága. Vagyis az állattenyész­tésben a jövő útja a szakoso­dás — és tegyük hozzá a mai állapotokat vizsgálva, hogy nem egyszer a jövő rögös út­ja. Nemcsak azért, mert aki új utat próbál tömi, annak számolnia kell az úttörőknek kijáró nehézségekkel, hanem azért is, mert a szépen meg­határozott célhoz az új utak nem mindig a legrövidebbek. Elég visszatekinteni öt év­re, hogy lássuk, milyen nagy lépéseket tett a megye állat- tenyésztése a korszerűbb tar­tásért. A termelőszövetkeze­tek közös tehénállományának 1968-ban mindössze egy hete­de volt műszakilag megfelelő istállókban, a sertéshizlal­dáknál pedig ez az arány az előbbinek a felét tettek ki. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a helyzeten csak a nagyará­nyú építéssel, bővítéssel lehet változtatni. A kedvező állami intézkedések is késztettek az üzemeket — tsz-eket és álla­mi gazdaságokat egyaránt —, hogy a szakosított állattartó telepek építéséhez kezdjenek hozzá. Az 1969—70-ben elha­tározott építkezések viszont javarészt az utóbbi időben fe­jeződtek be, egyes üzemeknél még a betelepítés folyik, má­sutt már rendeltetésszerűen működik a telep, de az első tapasztalatok mindenképpen a mostani Időszakra esnek. (Ez adja az időszerűségét an­nak is, hogy a megyei tanács vb napirendre tűzte a tele­pek helyzetét.) A termelőszövetkezetek összesen 26 tehenészeti telep építéséhez kezdtek hozzá, az állami gazdaságok négy telepet minősítettek szakosí­tottá. Több, mint tízezer te- hént helyezhetnek el ezeken a telepeken, s a beruházási költségek mintegy félmilli- árd forint körül voltak. Ez­zel a megyében a közös te­hénállomány közel felének teremtették meg a korszerű tartási formát. A sertéstelepek száma 15. Ebből kettőt építettek az ál­lami gazdaságok, a többiek tsz-kezelésben valósultak meg, hétnél a szövetkezetek társulása révén. A terv sze­rint ezelr a telepek évente százezernél több hízót adnak a vágóhidaknak. A beruházá­sok öszege itt is meghaladja a félmilliárd forintot. A BERUHÁZÁSOK JEL­LEMZŐJE, hogy az építés­benépesítés ütemezése álta­lában nem a terveknek meg­felelően alakult. A tehené­szeti telepeken átlagosan fél év körül volt a határidő el­csúszás, a sertéstelepeknél mintegy hét hónap. A költsé­gek eltérése viszont nem egy­formán alakult a két állatte­nyésztési ágnál. A tehenésze­ti telepeknél összesen ötödé­vel magasabbak lettek a költ­ségek, mint ahogy a tervben szerepeltek. Akadtak viszont egész kiugró eltérések is, mint a lónyai Béke Termelő- szövetkezet, vagy a tunyog-’ matolcsi Szabad Hajnal Tsz esetében, ahol a tervezettnél 60 százalékkal lesz magasabb a teljes költség. A sertéstele­pek mintegy 10 százalékos költségemelkedése viszont nem magasabb az egyéb ipa­ri átlagnál — itt nem annyi­ra tervezési, mint időközbeni árváltozási okokra vezethető vissza az emelkedés. Az üzemelési tapasztalatok során több helyen kiderült, hogy ráfizetésesek a szakosí­tott telepek. Ennek az okait elemezve már a tervezésnél megtörténtek a hibák. A magas állami dotáció elnye­réséért versenyezni kellett a szövetkezeteknek, ezért igye­keztek olyan terveket készí­teni, amelyek bizonyítják a gvors megtérülést. Nem vet­ték számításba sok esetben a háttért. nem készültek fel a takarmánvbázis biztosításé ra. Vásárolt takarmánnyal pedig az országos tanasztala tok szerint is csak igen ma gas foké szervezettség mel­lett lehel nyereségességet biz tosítani. Az eredménytelen «éghez sok esetben hozzájá­rult * termelési szint ala­csony volta is. A tehenészet] telepeknél például tavaly csak egynél haladta meg az egy tehénre jutó tejtermelés a 3000 litert, hét telepen vi­szont a 2000-res átlag alatt maradt, ami rosszabb, mint az egyéb körülmények között tartott teheneknél a megyei átlag. A sertéstelepeknél nagymérvű volt a malacel­hullás. A vásárosnaményi egyesülésnél és Nagyecseden ez az arány megközelítette a született malacok számának ötödét AZ EREDMÉNYESEN MŰ­KÖDŐ szakosított telepek vi­szont megmutatták, hogy a fenti példáknak nem tör­vényszerűen kellett bekövet­kezniük. Bár a sertéstelepek egyes rendszereinél vannak olyan hibák, amelyeket ki kell javítani, a tehe­nészeti telepek egy ré­szénél is kellenek műszaki és technológiai változtatások, de ugyanígy szerepet játszik a kellő szakképzettség hiánya is ott. ahol eredménytelenek a gazdaságok. Igaz, most javarészt a gondokat említettük a sza­kosított telepeknél, de ezek ismeretében kell megtenni az intézkedéseket a kö--^‘-ező időszakban. A korszerű állat­tartás mindenképpen a jövő útja, a gazdaságoknak is az a feladatuk, hogy pontos elemzéssel feltárják a hibá­kat. hogv változtatni tudja­nak. így szinte mindenütt elsőrendű szempont, hogy megteremtsék a biztos takar­mánybázist. Ehhez segítséget adnak a szövetkezeteknek a rendelkezésre álló rét-, lege­lő- meliorizációs támogatási keretekből. Minden szövet­kezetnél egyedileg is megtár­gyalják. hogy milyen segít­séggel lehet pa zdasioosabbá tenni a szakosított telepeket. Fontos ez azért is, mert már meglévő, vagy befejezés előtt álló nagy értékű beruházá­sokról van sző. amelyeknek a hatékony működtetése nép­gazdaság! szempontból sem közömbös. Napirenden van a pénzügyi nehézségek tisztá­zása is, a minisztériumok a hitel visszafizetés határidejé­nek módosításával, egvéb, az üzemelést biztossá tevő in­tézkedések anyagi kihatásá­nak rendezésével adnak se­gítséget. Hogy ez milyen nagy mérvű, azt bizonyít­ja a sertéstelepeknél tett felmérés, ahol 13 telep eseté­ben mintegy 93 milliós ráfor­dítás szukseoes. A tehenésze­ti telepeknél a kettős hasz­nosítás helvett a tovább* szakosítással kell számolni, a kidolgozás alatt lévő szabály­zórendszer az évi 4—3 ezer literes tejtermelésnél fog eredményezni jő gazdaságos­ságot. Ezért itt a gazdaságok­nak gondolni kell a betelepí­tés korszerűségére, a megfe­lelő fajták kiválasztásával. Lányi Botom! Ruha, cipó, dohány, üvegtechnikai termék Export Szabolcsiból Az év hátralévő napjai­ban különösen fontos az ex. portfeladatok teljesítése. A külföldre készülő termékek, nél ugyanig nem lehet meg. várni az év végét, mert az árunak még jóval az esz­tendő utolsó napja előtt el kell érni a határt. Négy ex­portra is termelő nyíregy­házi üzemből kértünk in. formációt. Irány Hollandié A Vörös Október Férfi Ruhagyár nyíregyházi üze­mében ez évre 300 000 darab nadrág, 50 000 -akó és öl­töny külföldre történő szál­lítását tervezték. A folya­matos gyártás és szállítás révén a megrendelések nagy többségének már eleget tét. tek. Nemrég egy tízezres tételt indítottak útba a Német Szövetségi Köztársaságba és ezt követően Indult el egy kamion a gyárból Hollan­diába. benne ötezer darab­ból álló rakománnyal. Hátra van még a Szov­jetunióba szállítandó termék egy részének a legyártása, csomagolása és útbaindítá- sa. o. 40 000 nadrág és a 10 000 öltöny készítése fo­lyamatos, egy részét már csomagolják. Gyártása elő­reláthatóan már december 10—15-e körül befejeződik, így lehetősér van arra, hogy ez az exporttétel is elhagy­ja az országhatárt még év vége előtt Az ezt követő napokra is van már munka; a jövő évre esedékes hol­land és NSZK megrendelé­seken dolgoznak. Cipő a ixov/ei piaere A Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezet idei tervében mintegy kétszázezer pár ci­pő exportálása szerepel. A megrendelők között a leg­többet vásárló partner a Szovjetunió 75 000 párral. További 83 000 pár a szocia­lista országokba, a többi a tőkés piacokra — Kanadá­ba, Angliába, az USA-ba, NSZK-ba. Hollandiába és Franciaországba — került, illetve érkezik. A hét végéig a tervezett mennyiségből 159 600 párat szállítottak el. A Szovjet­uniónak még 15 000 párral „adósak”, de folyamatosan készítik és szállítják, s a tervezett határidőre eleget tesznek a megrendelésnek. Most kezdték meg egyéb­ként egy újabb, hatezer pá­rás tétel gyártását az NSZK- nak, s kisebb megrendelé- sen dolgoznak még az USA- nak , valamint Kanadának. A megrendelt mennyiséget még ebben az évben, ide is elszállítják, de mintegy tíz­ezer pár jut a belkereske­delemnek is. A tengeren túlra Az Elektroakusztikai Gyár UNIVERSIL gyáregysége a régi. hagyományos terméké­ből, az üvegtechnikai áruk­ból továbbra is önállóan bo­nyolítja az exportügyiete­ket. A szocialista országok­ba irányuló exportjuk —_ melynek 90 százaléka a" Szovjetunióba kerül — 400 000 rubel értékű. A 700 000 dollár értékű export­ból Peru 600 000 dollár el­lenében vásárol, a többi francia, olasz és kubai szál­lítmány. Peruba komplett la­boratóriumi berendezéseket kémek, míg a testvéri álla­mokba egyedi laborfelszere­lések és egyéb üvegáruk ke_ rü* nek. Exportszerződésük telie- sítéséből már csak egy 40 000 rubel értékű szovjet meg­rendelés teljesítése van hátra. Már dolgoznak rajta és elszállítására előrelátha­tóan december 10—15-ig sor kerül. A srváregvság idei terve — az elektroakusztikai termékeket is beleértve — összesen 128 millió forint, Országos dohánytermesztés! tapasztalatcsere^yíregyliázán Országos dohánytermesz­tési tanácskozást tartottak kedden a Nyíregyházi Do­hányfermentáló Vállalatnál. A tanácskozás központjában a dohánytermesztés gépesíté­sével kapcsolatos eddig vég­zett feladatok kiértékelése, a további tennivalók megbeszé­lése állt. A tanácskozáson részt vett dr. Botos Lajos, a MÉM termelési és műszaki fejlesztési főosztálvának ve- zetőhelvettese, Oláh János, az MSZMP Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának mun­katársa. Bacsu József, a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője, dr. Móger János, a dohányipari tröszt vezérigaz­gatója, öt megye tsz-szövetsé- geinek képviselői és a ha­zánkban tartózkodó szlovák dohánytermesztési szakembe­rek: Kobida Istvánnak, a Szlovák Dohányipar vezér- igazgató helyettesének veze­tésével, A tanácskozáson a válla­lattal szerződéses viszonyban álló öt megye közös gazdasá­gaiból mintegy 200 dohány­termesztési szakember jelent meg. a zt ki gondolta volna az “ elmúlt évek mindent alakító forgatagában, hogy a községünk közepét díszítő kisvendéglő egyik napról a másikra olyat változik. Nem a formájára vonatkozólag, hanem a belső rendjében. Ugyanis a szövetkezet veze­tősége határozatot hozott, egy nagyon régi gyakorlat el­len. Eszerint mindenkinek asz­talhoz kell ülni. A pléhtetejű, csőlábú asztalkákhoz, az ugyanolyan anyagú székekre és békésen várni. Aki nem azt teszi és a pulthoz me­részkedik, mint az előtte, azrt először figyelmeztetik, s ha akkor sem érti, egyszerűen nem szolgálják ki. A változtatás második reg­gelén, az öreg Kunt Zsiga is beóvakodott a vendéglő ajtó­ján. Arról volt nevezetes az öreg, hogy amikor hosszú na­pot tartott — lám milyen szé­pen nevezte el a dorbézolást? — feléje sem nézett a nyájá­nak. Reggel csak útnak indí­totta és a többi a kutyája dol­ga volt. — Tessék kérem saindenid­nek helyet foglalni, tessék ké­rem, csak tessék, csak az asz­talnál szolgálunk ki minden­kit, kérem, csak tessék — da­rálta a szöveget a fehérkabá­tos pincér. Kunt Zsigmond, mint az olyan ember, aki annyi vál­tozást és változtatási kísér­letet megért, hogy a számát sem tudja, tudomásul vette a tényeket. Bólintott, vállat­rántott, höttyentett, leült és rendelt. — Tessék parancsolni — mondta a pincér és a kezében tartott kendővel körül tö­rülte a tálcát. Az öregnek megakadt a szeme a tálcán lévő pohara­kon. A két egyforma nagysá­gú, egyenlő szintig töltött, de­ci* öblű ipar terméken. — Hát.« hát én csak egy porciót rendeltem, hé? — Ja, igaz is — tette a Je- ledékenységet a pincér. Ne haragudjon, hogy előre nem kérdeztem meg, de az egyik & késérő. Még zártabb és egyben dal­amelynek egyharmadát az üvegtechnikai termékek je. lentik. A határidő előtt tel­jesített közvetlen export is része annak, hogy az éves termelés- és árbevételi tér- .vüket előrel áthatóan nyolc százalékkal túlteljesítik, „Szabo'c s" a franciáknak A Nyíregyházi Dohányfer­mentáló Gyárnak ez évben — a tavalyihoz hasonló mennyiségű — mintegy 27 millió forint értékű do­hányexportra van lehetősé­ge. Eddig a Német Szövetsé­gi Köztársaság vásárolt a legtöbbet; 1500 mázsa Vir- zsiniát. A Szabolcs fajtá­ból a franciák kértek két­millió forint értékű árut. Az eddig lezajlott tárgya­lások eredményeképpen még további, mintegy 12 millió forint értékű dohány szállí­tására nyílik lehetőség. Egyrészt a Német Demokra­tikus Köztársaságba, Svájc­ba. de az NSZK is vevő­ként jelentkezik még. Tóth Árpád Veszélyes ösvény Nyíregyházán, * Ho­mok-téri iskolában már tanítanak. (Mennyire szükség volt rá!) A Ho­mok sori c" Ion, az épü­lő toronyház tövében már parkosítják az új óvodát (Még jobban kellett Ide® Körbekerítették szép vas­kerítéssel. Az iskola körül ■— ahol még a kiegészítő létesítményeken dolgoz­nak az építők — szinté» részben ,a végleges vaske­rítéssel. részben az építke­zést körülfogó ideiglenes kerítéssel lezárták a terei Ami ezen kívül maradt; a Homok térből, a Hontok sorból és a Sarkantyú ut­cából.- hosszabb szakaszo­kon keskeny, alig rgv ke- csl-nyomtávnyl terület, Csakhogy ezeken az in­kább gyalogos forgalomra alkalmas „ösvényeken” te­hergépkocsik is közleked­nek az építkezéshez. Jogos az ott lakók, még inkább a szülők aggodal­ma: a keskeny közökön a gyalogosokra, különösen » gyerekekre veszély lesel­kedik, amely a korai sö­tétedés miatt csak súlyos­bodik. Intézkedni kellene — amíg nem történik baleset,. „ (kádárt lantosabb eé-vel mondta a kí­sérőt, mintahogy azt leírni le­het. — Miféle késérő — tuda- kolódzott az öreg? — Az úgy van tudja, hogy a kulturált italfogyasztáshoz ez is hozzá tartozik. Egy nye­let ebből, egy nyelet abbul és mindjárt másképpen érzi magát az ember. Na látja er­ről van szó... A vén juhász kijött a sod­rából. Hangja vakkan tó, csa­holó lett. — Micsoda marhaság ez már megint? Semmi ne ké- sérgesse az én torkomon, sem le, sem fel ezt a kis pályin- kát? Én úgy szeretem, ha mar, ha félóra múlva is ér­zem, hogy ittam valamit, az ...stent a kopaszégbül...! Azzal az egyik poharat, ftiy máló mozdu'attal seperte le az asztalról. Aztán felállt, majd komótosan odasomfor-' dált a pulthoz és & szokott helyén fogyasztotta el, az el­ső porciót. Azt is jelezve vele, hogy 6 bizony nem fog többet fizetni érte, mint amennyit szokott... Nem a kopaszegét!!! Szállási László­PÁRTÉLET Példát mutatni Egy magvas, írásos előterjesztés, utána rövid, Í&, nyegretörő szóbeli kiegészítés és tizenegy igen hasz­nos, a valóságot más-más oldalról megközelítő hozzá­szólás hangzott el a társadalmi tulajdon kérdését tár­gyaló napirendhez az MSZMP Nagykállói Járási Bi­zottság ülésén. Aktív, valóban pártunk vezetési stílu­sát, munkamódszerét tükröző tanácskozás volt. Summázva csaknem három és félórás tanácskozás lényegét: a pártbizottság ajánlására a járás pártalap- szervezeteiben a taggyűlések napirendjére kerül a tár­sadalmi tulajdon,-védelmével kapcsolatos téma. Leg­fontosabb a megelőzés, a prevenció, az emberek ne­velése a párttagság példamutatása, olyan közszellem kialakítása, amelyben szégyen a közösség vagyonához nyúlni. Igazán akkor erős a társadalom, ha a szocia­lista tulajdon és annak védelme szilárd. Miért most került a pártbizottság elé ez a téma? Elsősorban azért, mert — mint a beszámoló és a hozzászólók hangsúlyozták — időszerű volt. Ha nem is a szocialista tulajdon ellen elkövetett esetek számának növekedése, a károk mértéke, de a tapasztalatok azt igazolták, hogy idejekorán szükséges ráirányítani a pártszervek és pártszervezetek figyelmét, megóvni em­bereket, még párttagokat is, hogy súlyosabb hibát vét­senek. Kell ez, szükséges ez, mert a párttagok is em­berek, s megtévedhetnek, ha hiányzik a felvilágosítás, az állandó, rendszeres ráhatás, nevelés, őszintén, a valóságot tárta fel a pártbizottság. Kevés olyan taggyűlés volt az elmúlt időszakban, ahol ez a téma napirendre került volna. Még ott is hallgattak róla, ahol ugyancsak vétettek — még párt. tagok, vezetők is! — a társadalmi tulajdon ellen. Sa­játosan szükséges e kérdéssel a nagykállói járásban foglalkozni. Ezt követelik a szakszervezetek, ahol — egy részében — elég laza a fegyelem, s ennek követ­keztében az utóbbi időszakban elszaporodtak a társa­dalmi tulajdont károsító cselekmények. Rámutatott a gondokat mélyen elemző tanácskozás arra is. hogy a párt és a gazdasági vezetők részéről még nem minden­hol egységes a fellépés a társadalmi tulajdont kára. silókkal szemben. S mintha csak a párt múlt év no­vemberi határozatából adódó feladatra utaltak volna, elmondták: kevés és nem elég mély a gazdasági és pártvezetés részéről — egyes helyeken — az ellenőrző munka. Nem megfelelő a pártellenőrzés. Ezt mutatjá az is, hogy a kereskedelemben egyes időszakokban «Ö- vekszik a leltárhiányok száma. Ez összefügg a helyte­len káderpolitikával és az itt dolgozók hiányos szak­mai. politikai felkészültségével is. A termelő üzemek egy részében kialakították a belső el­lenőri hálózatot, amely az esetek többségében haté­konyan dolgozik. Gondot fordítottak arra is. hogy az értékkezelők tisztakezű emberek legyenek. (Itt még akad teendő!) Sokat tett és segített ez ügyben a népi ellenőrzés, a szövetkezetek ellenőrző és felügyelő bi­zottságai mind behatóbban foglalkoznak ezzel a fel­adattal. Felhívta a figyelmet a pártbizottság arra is, hogy a községi pártszervezetek, tanácsok a jövőben jobban igényeljék a NECS-ek munkáját, bízzák meg feladatokkal. Ráirányította a figyelmet a pártbizottság a fez. tességes, becsületes munka elismerésére, az emberek nevelésére, s hangsúlyozta, ahol a fegyelmezetlenség, a rendetlenség felüti a fejét, ott ezt kíséri a társadal­mi tulajdon megsértése is. Ezt igazolják a tények. Nagyon fontos, a pártszervezetek azon munkálkodja­nak, hogy olyan, a közösséghez való viszony alakuljon ki, amely a tulajdonosi felelősséget növeli az embe­rekben a közvagyon védelmével és gyarapításával kapcsolatban. Figyelmet érdemlő, amilyen módon összegezte sz elemzést a járási pártbizottság. „A társadalmi tulaj, dómban okozott kár összege és az elkövetett cselekmé­nyek gyakorisága azt mutatja, hogy a tett erőfeszíté­sek ellenére a helyzet nem teljesen megnyugtató. „$p- pean ezért látta szükségesnek a vb. e ezt követően a pártbizottság feltárni a meglévő problémákat, gondo­kat. Ezért ajánlotta a taggyűlések fórumaira megvi­tatásra. farkas Kátetán T7-t / nie „Kesero

Next

/
Thumbnails
Contents