Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-01 / 256. szám

1973. november í. ÉfeLET-MAG YAteORSZ A‘<J A korszerű znunkásműveltség A KORSZERŰ MUNKAS- MÜVELTSÉGET alapvetően az határozza meg, hogy a munkás a birtokában lévő ismeretanyagot mennyire ké­pes alkotó módon munkájá­ban hasznosítani, a kor kö­vetelményeinek megfelelően tovább fejleszteni. Ha azt nézzük, hogy a nyíregyházi BEAG Universil gyárban több mint 800 dolgozó olyan elektroakusztikai berende­zéseket. üvegtechnikai ter­mékeket gyárt, amely a kor­szerűségre és minőségre ..ké­nyes” külföldi megrendelők igényét is kielégíti, akkor feltételezhetjük az ismereta­nyag jó hasznosítását. Példák sokaságával lehet bizonyítani, a szabolcsi ipar­ban dolgozó munkások már ma >s rendelkeznek bizonyos színtű — nem lebecsülendő — szakmai ismeretekkel. Az Universil mellé sorolhatiuk. hogy Kisvárdán a Villamos- szigetelő és Műanyaggyárban ezért is duplázódhat évente az árbevétel, készíthetnek egyre jobb minőségű fékbe­tétet, kapcsolótárcsát. Ha a mátészalkai MOM-ban dol­gozók alapjaiban nem is­mernék jól feladataikat, ak­kor az üzem nem mutathat­na fel olyan eredményt, hogy idén négy millió szemüveg- lencsét gyártanak, amelyből kétmillió szovjet . exportra kerül. Mi hát a baj, a gond? Az amit sok üzemben helyileg éreznek; annak ellenére, hogy a termelési eredmánvek megfelelőek, a munkások zö­me csak bizonyos ismereta­nyaggal rendelkezik azzal, amelyre betanult. Elsajátítot­ta bizonyos gépek, eszközök kezelését, kitanulta a fogá­sokat. de nincs tisztában olyan dolgpkkal. hogy mun­kája milyen része az egész­nek, az anyag amellyel dol­gozik. milyen tulajdonsággal rendelkezik, » termék, amit előállít, felhasználásakor ho­gyan funkcionál. Más szóval a segédmunkás, a betanított munkás nincs birtokában olyan szükséges, vagy ha úgy tetszik, olyan plusz művelt­ségnek amely a honi ipar­ban is a társadalmi előreha­ladásnak az alapja. Már pe­dig az iparban elért terme­lési szinttől jövőre és azt kö­vetően is előbbre kell lépni Az előrehaladást pedig min­dig az határozza meg. how milyen a munkaerő tudása, hozzáértése és milyenek a munkaerő fejlődésének lehe­tőségei, A FELADAT ADOTT Szorgalmazni, segíteni és ösz­tönözni kell a dolgozókat a tanulásra, a továbbtanulásra Sok helyütt elsősorban arra. hogy elvégezzék az általános Iskola nyolc osztályát és a betanított munkások szak­munkás vizsgát tegyenek. Mennyien rendelkeznek az ipari dolgozók közül az alap­vető műveltséggel, erre né­hány kiragadott példa is eléggé szemléltető. A MEZŐ­GÉP vállalat 2650 munkás­állományú dolgozója közül 575 főnek a legmagasabb is­kolai végzettsége a hét osz­tály alatt van. A Nyírbogdá- nyi Kőolajipari Vállalat 370 dolgozójából 108 nem ren­delkezik a nyolc osztállyal. Az arány szinte mindenütt hasonló. A dolgozók tanulási ked­ve nagy — mondta az egyik vállalat igazgatója, de sok­szor az igény kielégítéséhez a feltételek hiányoznak. Ki­helyezett osztályokat kellene létesíteni, a vidékről bejárók idejét kellene egyeztetni, a nőknél pedig a család ellá­tásából adódó terheket kelle­ne enyhíteni. A munkásmű- veltság növelése, az alapok megszerzése tehát nem olyan egyszerű, mint ahogyan be­szélünk róla, vagy ahogyan leírjuk. Ennek ellenére, az egészséges és egységes folya­mat már megindult. Az üze­mek, vállalatok reális fel­méréseket készítettek n munkásműveltség szintjéről. ütemterveket készítettek, a tanulás és továbbtanulás mértékére. Jelenleg az iparban a fel­nőtt dolgozók több mintegy- harmada végez tanfolyamot, jár állami oktatásra. A ve­zetők, középvezetők zöme már elsajátította az üzemi és munkaszervezéssel kap­csolatos alapismereteket, szakmai továbbképző tanfo­lyamokra jártak. Eredménye­sek a szakmai ismereteket bővítő „házi” tanfolyamok is a lakatosok, hegesztők, for­gácsolók részére. De mint már hangsúlyoztuk, mindez még nem elég, ettől több kell, hiszen zömmel azok tanul­nak tovább, akiknek szakmai ismerete, műveltsége az át­lagostól nagyobb. Azt kell szorgalmazni, hogy a beta­nított munkások, a segéd­munkások kerüljenek felsőbb szintre. A SZABOLCSI IPAR — az ipartelepítési politika he­lyes végrehajtása — főleg a szabad munkaerő miatt fej­lődött, és fejlődik nagy mér­tékben. Ha így is van, az sem közömbös, hogy mennyi­re fejlett az a munkaerő, amely ebben az iparban dol­gozik. A szakmunkás és ál­talában a jól képzett mun­kás könnyebben oldja meg feladatát, nagyobb eredmé­nyekre képes. A jól képzett munkások szervezése, a fel­adatok elvégzésére való moz­gósítása könnyebb. A tanu­lás tehát nemcsak egyénileg, de társadalmi vonatkozásban is hasznos. A szakmunkás többet keres, és valljuk meg őszintén, többet és jobban is dolgozik. Seres Erjiő Utak Többen mondták, hogy Ma­gos'igetböl lesz a legközelebbi Gyűrűfű, az elnéptelenedő község. Magosliget és Uszka Ne- mesborzova után megyénk két legkisebb faluja. A két kis falu lakóinak száma ösz- szesen 625. Amikor 1962-ber a két apró termelőszövetke­zet egyesült, a neveiket is összekombinálták. így lett az uszkai, romantikus nevű Keleti Napsugár és a magos- ligeti Zöld Mező egyesülés^ bői Keleti Zöldmező. Az egyesülés jelképéül ki vitték a termelőszövetkezet; irodát a két falu közé. hogv mind a két helyről egvfor- már ’{özei legyen. Egyébkén az egész út- annyi, mint eg1 autóbusz megálló. Amikor a két falu kicsiny­ségéről beszélgetünk Barthn Jenővel, a termei őszöVetke- set elnökével, beszól a min­dig tárvanyltott ajtón Bő- zsik Ferenc bérelszámoló és harciasán közbeszól: —- Kicsi, de nem gyenge. Az árvizek és az ellenük való védekezés hagy nyomo­kat a falu lakosságában. El­határozták, hogy kerül, ami­be kerül, belvízrendezést vé­geznek. Uszkán már el is ké­szült. A saját vízrendezés ér­téke 1,2 millió forint. (Az ál­lam 80 százalékkal segít). De ezenkívül a Tisza-Szamos- közi társulat egy másik fő­csatornás vízrendezést is vég­rehajt a több mint ezer hek­táros közös gazdaság föld­iéin. Ennek az értéke más- rél millió. Dr. Rákő Bertalanná fő­könyvelő mutatja az iratok­ból. hogv a 224 tagból csak i 50 a dolgozó és az átlagos keresetük 18 ezer forint. De 'egalább má<* annvit megke­resnek a há^áübóí. mert 24° éhén van a kis házak istál­lóiban. Hűsértékesítésből idén több mint egymillió forintot kaptak. Adorján Endre állatte­nyésztési brigádvezetőve! néz­„Jövünk dolgozni hűségesen44 NŐK A TSZ-BEN Helytállás és megbecsülés Jármiban Tisztességgel „megsüvegel- fce” a nők munkáját a Nyír­ségi TESZÖV elnöke, Major József a szövetség nőbizottsá­ga legutóbbi ülésén. „A nők nélkül megállna a munka a közös gazdaságokban ■— mondta többek között. — Itt mindenki előtt ismeretes, hogy sző"stségünk területén a tsz tagságának a nemek sze­rinti megoszlása úgy fele-fe­le arányú. De mig a férfiak inkább a gépekkel, fogatok­kal dolgoznak, addig a nők­re hárul a nehezebbje; a két­kezi munka a földeken, meg a családban és a háztájiban is. Ezért kell megkülönböz­tetett törődéssel bánni a nő­tagsággal.” Jó volt ezt halla­ni férfitől. Hát még elnöktől! Szimpatikus volt az is, hogy nem Ígérgetett. Csak azt mondta határozottan, a szö­vetségben ezután is arra szo­rítják a tsz-ek vezetőit: a munka nehezebbjét vállaló asszonyok és lányok érezzék a viszonzást, a fokozottabb gondoskodást. Ami szívükön.«, Ennyit az előzményekről, ho­gyan kerültünk Jármiba, az Alkotmány Tsz-be, amelynek elnöke, a bevezetőben idézett Major József. Az ott dolgo­zó asszonyokról pedig az a hír járja: szókimondóak. Ami szívükön, az a szájukon, ők megmondják, érzik-e a meg­becsülést anyagiakban, erköl­csiekben egyaránt, amit el­várnának a közös gazdaságtól. Az egyik üzemegység, egy hatalmas gyümölcsös tároló­ja körül olyan a nyüzsgés, mint egy vásárban. Hordják- viszik a teli ládákat. A ma­gasra rakott almásládák kö­zött asszonyok, lányok válo­gatják jókedvűen — innen- onnan énekszó is hangzik — az „aranyat”. Ezúttal indokolt az idézőjel. Bár az 1700 hol­das gazdaságnak az évi be­vétele 65 százalékát a gyü­mölcs adja, s ezt a jövőben még tovább kívánják fej­leszteni, mégis almát csupán 200 holdon termelnek. De emellett szamócát, málnát (de még milyent!) körtét, őszibarackot, cseresznyét és meggyet. Röviden; minden olyant, ami ezen a gyenge — 3-5 aranykoronás — futóho­mokos talajon mégis jól jö­vedelmez, ha megadják a földnek, ami földé, a fáknak, bokroknak is ami az adott időben kell: a folyamatos, gondos ápolást, művelést. Gyorsan szót értünk a kér­déssel, hogyan érzik magu­kat itt az asszonyok? Alig hangzik el, egyikük a váloga­tó-asztaltól közelebb lépve máris válaszol: — Hát nem erről beszél­gettünk éppen most, te. Pi­roska? — szólitja társát a ládák mellől, — hogy ne­künk egy rossz szavunk nem lehet? Hogy mindenünk meg­van, ami csak kell manapság egy családi otthonban. — És sorolja: sok házban fürdőszo­ba, a 2—3- szobás házakban a modem bútor, háztartási gé­pek. Meg, hogy nincs család a községben, amely külső anyagi támogatásra szorulna. Az idős nyugdíjasairól gon­doskodik a tsz, rendszeres pénz- és természetbeni jut­tatásokkal. Azonos miiD&áért Nők, férfiak? Itt aztán nem volt megkülönböztetés az el­ső perctől kezdve! Csak ar­ra vigyáztak, nagyon nehéz, megerőltető, va ;y veszélyes munkát nő ne végezzen. Kü­lönben ugyana írt a munká­ért egy fizettség jár asszony­nak, férfinak, s ugyanannyi háztáji — mondják az asszo­nyok, kérdés nélkül is. — Persze, a mindezekre va­lót ezzel a két kezünkkel ke­restük meg itt, a tsz-ben — veszi vissza a szót és mu­tatja kicserzett, agyondolgo­zott kezét Zán Miklósné, az imént elsőként szóló asszony. — Mindig van munkánk, csak győzzük. Olykor kora hajnaltól sötétedésig. Olyan még nem volt nálunk, hogy valakit haza küldtek volna azzal: nincs munka. — De olyan igen, hogy hús­vét szombatján is „kiparan­csoltak” minket, megkapálni a szamócát! — a közbeszólá­sok után nevetés csattan, s még csak vita sincs a folyta­táson. Bizony, azzal a mun­kával nem lehetett várni. „És azért volt olyan húsvétunk is, mint bárki másnak.” — Ugye, ha már nekünk nem kell siránkoznunk a si­vó homokos földjeink miatt a kedvezőtlen adottságokért... akkor az a dolgunk, hogy ide­jében elvégezzük a munkákat. És össze is tart a tagság, jö­vünk dolgozni hűségesen — mondja özv. Török Bernátné, akit „te Piroska” szólított az előbb a beszélgető csoporthoz Zánné, akivel együtt léptek be a közösbe 13 éve, az alaku­láskor. — Amikor meg eljön a tél — folytatja, ránkfér a pihenés. Kora tavasztól késő őszig dolgozunk, nem ké­rünk folyamatos foglalkozta­tást. Megkeresünk annyit, amennyit máshol egész évben sem. Madár József né is a közös munka értékét bizonyítja: — A háztájimat visszaad­tam. Nagyon sokan lemond­tunk róla. Inkább a közösben dolgozzuk le azt az időt is, amit ott kellene. Hol tudok én kihozni arról az egy hold­ról 20 mázsa tengerit, amit. adnak érte, vagy ha úgy ké­rem, 4000 forintot. Van ott­hon dolog elég, anélkül is. (Kodéba — a is* segítettel !.Aki pedig megtartotta, unnak sincs gondja az érté­kesítéssel. A tsz mindent át­vesz, eladja a magáéval együtt, s csak a pénzért kell menni az irodára.) A gyerekek is szóba kerül­nek. A kicsinyek, akiknek szintén a tsz segítségevei ju­tott hely a községi óvodában. Egy csoportból kettőt csinál­tak, egy kisegítő óvónőt is fi­zet a gazdaság, s most sza­vazta meg a vezetőség, hogy — egyelőre — 20 ezer forint­tal támogatja az étkeztetést is. Most meg már azon gon­dolkodnak, hogyan lehetne segíteni a tanácsot az újabb bővítésben, mert sok a kis­mama. Észre sem vettük, elmúlt már dél, lejárt az egyórás fi­zetett ebédidő is. Dörzsölget- jük munkátlan kezünket, Mert bizony, a felettünk ra­gyogó verőfény csak l ujzat, a levegőnek már éle van. Zánné, akiről közben kiderült, vezetőségi tag is, eldicsek­szik: — Jövőre már lesz itt az üzemegységben olyan épület — hideg, meleg vizes zuha­nyozóval, öltözővel, ahol le lehet majd ülni melegedni, kicsit megpihenni. Mert ugye, jó lenne most is egy kis meleg viz a kézre? Kádár Edit A VAGÉP nyíregyház!, Tünde utcai telepén ez év végéig mintegy 4000 darab, 50 kü­lönböző típusú — Szovjetunióból érkező gépkocsit adnak át a hazai vásárlók részére. Képünkön: a műszaki vizsga után rendszámot kap a gépjármű. (Hammel József felvétele) tök a földeket, a sziklake­mény földdel küszködő eké­ket Igazán érthető, amikor tréfásan azt mondja: — Mostmár megint énekel­hetné többször Kovács Kati ■>zt a bizonyos esőkérő dalt. Holtversenyben Garbolccal lazánk legkeletibb közsé­gében járunk. Ez a térképről világosan leolvasható. Hogy az utak hova vezetnek, már ide jövet is azon gondolkoz­tunk. Mert az kevés, hogy a felvégről Uszkára, az alvég­ről meg Kispaládra vezet az út. Annak a különjáratos au­tóbusznak az útja, amely Ta­tabányáról hozott hazá sza­bad hétvégre negyven mun­kást, ide vezetett. Eb­ben az országban, ahol élünk. Budapestről nem lehet mesz- szebb menni, mint Magoslí- getre. Tehát az utak inkább .elvezetnek” innen. Mezei Béla párttitkár ezt mondja: — Komoly ember innen oem ingázik Vagy itt ma­rad és küzd tovább, vagy el­költözik az új munkahelyé­re. Ez érthető is. A legközeleb­bi vasútállomás Fehérgyar­mat. Negyven kilométer. Oda- vissza ugyanennyi forint Ki győzi ezt? Egy nagybajuszqs téesz-tag í.-'t mondja határjártunkban, hogy nem kell húsz évig vár­ni, Magosligeten is becsukják az utolsó ház kapuját. Itt lesz az új Gyűrűfű. Majd jöhet a tévé riportot csinálni. És ke­sernyés tréfával még azt is hozzáfűzi: — Már most is kilenc por­tán kell keresztül szaladni, mig talál valakit az ember aki segítsen a pálinkát meg­inni. — Vagy a malac farkát megfogni, ha disznót akarunk ölni. Hamarosan kiderül, hogy mindez harc, küzdelem a fa­lu népéért, és ennek a kife­jezése. Mert egy kézen meg­számolhatnám, hogy hány szabolcs-szatmári faluban 49 éves a termelőszövetkezeti tagok kora, beleértbe a nyug­díjasokat is. A háború na­gyon sokat pusztított a most középidejű férfiakon itt £sí­ért a malacfarok — tréfa. Mert vagy egészen öregek vannak, vagy fiatalok. De a termelőszövetkezet él, és gya­rapodik fiatalokkal. Most is van húsz olyan fiatal, akit nem régen vettek fel tagnak. Saját tréfáját cáfolja meg Mezei Béla párttitkár, ami­kor a KISZ-vezetőségválasztó gyűlésen olvassa a fiatalok kereseti adatait. Néhányat idézünk: Őri Béla traktoros szeptemberig 220 munkanap után felvett 20 ezer forintot, Horváth Géza 102 munkanap után 18 ezer forintot, Illés Rozália 118 munkanap után hétezer forintot. Még a zöm­mel háztartásban dolgozó Ká­nya Margit is 84 munkanap után négyezer forintot. Az ő 18 éves ifjúságuk ja­vítja 49-esré az átlagélet- kort. Határozott meggyőződésük hogy jól érzik magukat A háztetőkön televíziós anten­na, az udvarokon, motorke­rékpárok. Gyümölcs a kert­ben, jókedv az arcokon. fel Igény és polc Ma már csupán az iparcikk kiskereskedelmi vállalat kö­zel negyvenezer féle termé­ket árusít és inkább az okoz gondot számukra, hogyun mérjék fel az igényeket, a készlet összetételét és nagy­ságrendjét, hogyan mutassák be a vásárlóknak a székes termékskálát, mert minden fazont, fajtát nem tudnak a polcokra tenni. A tervezés, a gondos felmérés nélkül ma már nem lehet nyereségesen kereskedni. A vállalat pár éve a KE- RORG-gal elkészíttetett egy részletes üzemszervezési ja­vaslatot azért, hogy gazdisá- gosabban dolgozhassanak, a nyolcvan boltegységet meg­felelően tudják irányítani, korszerűen vásároljanak és eladjanak. A javaslatot foko­zatosan vezetik be a gyakor­latban, amelynek hatása máris érződik. Fontos lépésként a piacku­tató csoportot hozták létre a kereslet és a kínálat össze­hangolására. Az évenkénti 10—12 idényjellegű és egyéb cikkek kiállítása jó alkalom arra, hogy szóbeli és írásos megkérdezés formájában tá­jékozódjanak a vásárlók vé­leményéről, de ugyanakkor megismertetnek az új ter­mékekkel sőt ízlést is for­málnak. Bő a profil, de még van­nak úgynevezett fehér fol­tok. Jó párat már felszámol­tak. Az idén megnyitották a munkaruházati boltot, , de még mindig gyér a műszer- áru-választék, szükséges len­ne vasáruk, csövek, szerel­ények, mezőgazdasági cik­kek árusítása. Ezekhez azon­ban nagy alapterületű bol­tok és raktárak kellenek. Most azon fáradoznak, hogy a „vasas” termékeknek is megfelelő üzletet tudjanak kialakítani. Az iparcikk kiskereskedel­mi vállalat kiállításaiból sem volt hiány ebben az évben. Minaen hónapra ju­tott egy-egy bemutató. A szezon előttieket vásárlással egybekötve rendezték, több­ször partneroáUalatokkal kö- aßsssü, !SL £

Next

/
Thumbnails
Contents