Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-18 / 270. szám

\9fS. november ?#.' «ELET-MAGYAftÖSgg'AS - VASASNAK MgELfigESf #. o!íaf Múzeum falun „...nemcsak a múlttal, a mával is foglalkozunk44 Egy vitafórum tanulságai A közoktatás és a közművelődés kapcsolata — Milyen a tanórákon és azon kívül a gyermekek körében végzett népművelés? — Feladatához méltóan, nagyobb részt tud-e vállalni a/, iskola a környék közműve­lődési munkájában? — Hogyan lehetne eredményesebbé ten­ni "z iskolák és a művelődési ház, a könyv­tár a közművelődési intézmények kapcsola­tát? Néhány kérdést idéztünk a sok közül »melyek a közelmúltban hangzottak el Üj- lehértón egy kulturális vitafórumon. A Ha­zafias Népfront megyei és helyi szervei ren­dezték az eszmecserét az iskolák és a köz- művelődési intézmények, párt, tanácsi és tö­megszervezeti vezetőknek, hogy megvitassák, milyen az együttműködés az intézmények között. A témát nagyon időszerűvé teszi az « tény, hogy a Központi Bizottság oktatás- politikai határozata fontos igénykén^ fogal­mazza meg az iskolák közművelődési felada­tait. Készülőben van a közművelődési felada­tokat és problémákat tartalmazó párthatáro­zat is, amelyben bizonyára kirajzolódik a másiv pólus, a művelődési intézmények is- kolpnótló szerepköre is. Helyi aktualitása is van az Ujfehértón rendezett vitafórumnak. A megye legnépe­sebb nagyközségében hosszú ideig nem vol­tak meg az elem; feltételei sem a közműve­lődésnek. Nem volt művelődési ház. Az utóbbi években nagy erőfeszítések órán 13 millió forintos költséggel művelődési házat építettek Ujfehértón, függetlenített -népmű­velőt is alkalmaznak. De a tíz-tizenöt kilo­méteres körzetű, több ezer lakost érintő ta- nyavilágot igen nehéz közelebb hozni a mű­velődéshez. Sok munka vár áz iskolákra is. Ui fehértón jó együttműködés alakult ki az iskolák és a művelődési ház. pontosabban a közoktatás és a közművelődés között. A Tolna megyei példa nyomán a művelő­dési ház megszervezte az iskolán kívüli fel­nőttoktatás egy sajátos formáját, melynek eredményeként több mint száz dolgozó tett eredményes vizsgát az általános iskola he­tedik és nyolcadik osztályának anyagából Úgy jártak a művelődési házba a felnőt' „diákok”, mint bármelyik szakkörbe, nem érezték az iskolapad okózta lámoalázt, ki­sebbségi érzést. S mégis, a nem iskolás for­ma ellenére, iskolába iártak. pótolták a hi­ányzó alapképzettségüket. Ilyen e'őrmények után rendezték meg ? vitafórumot, hogy felmérjék az együttmű Itödés eredményeit, feltérképezzék a hibá kát, a tennivalókat. Vincze Sándor, a nép frontbizottság elnöke, a művelődési hár igazgatója a vitaindítójában kimondta az ál­talánosan érvényes tapasztalatot: a közokta tás és a közművelődés kapcsolata a fejlődé? ellenére olykor esetleges mozaikszerű, al­kalmi. Mindkét oldalon észlelhető indokolat­lan fenntartás, elzárkózás. Helytálló az a roe"állapítás is, hogy az iskola az új köve- te1 ~'ányeknei< csak úgy felelhet meg, hanerr töroVszik a teljes körű műveltség nyújtása ra és számit a közművelőd“5« kiegészítő, te vébb folytató művelő-nevelő tevékenységér“ önkritikusan kiderült a vitafórumon az is ? k“~' .’vetődésnek v’szont — az iskolai ok te tó* - alapozva — tervszerűbben, tudatosak bar kelj vállalnia a társadalmi nevelésbő ger 'áruló szerepet. Mindez a valóságban nem is olvan egv sze ’ — erősítették meg a fórumon felszól? ló’ tifehértón igen feszítő az iskolák hely ze "agy a zsúfoltság. Kevés, sőt többse g? nincs olyan helyiség ahol a klubsze­rű ' tét meg lehetne valósítani mind a ne­velők mind a diákság részére. Az árvíz — sajnos — elvitte a több, mint 7 millió forin­tos költséggel megépítésre tervezett nyolc tantermes iskolát, amely ha már állna is ke­vés lenne. Nem csak a tárgyi feltételek mostohák. A nevelők többsége a megyeszékhelyről jár ki, „ingázik”. Sokan a városba kerülés „előszo­bájának” tekintik Ujfehértót. Nagy a cseré­lődés. elvándorlás, s ez szinte krónikus je­gye a nagyközségben élő érietmiségnek. így csak egy szűkebb kör képe* részt vállalni az iskolán kívüli népművelési és egyéb mun­kákból. Hadsereg nélküli tábornokhoz hasonlí­totta az egyik felszólaló a művelődési ház igazgatóját, aki mindent megpróbál, kezde­ményez, tapossa a járatlan utat, de kevesen vannak a háta mögött. Sok igazság lehet a megállapításban, de az is hozzátartozik; mégsem lehet ennyire mostoha a helyzet, hisz a felnőttképzés újszerű formájának meg­honosítása a „zászló vivőkön” kívül sok ember összefogását dicséri. Mindenképpen az alapot a helyi párt- és tanácsi szervek er­kölcsi és — a tanács részéről — anyagi tá­mogatása jelentette. S azoknak a lelkes, újat kereső pedagógusoknak az igyekezete, akik át tudtak váltani a begyakorlott, isko­laszerű felnőttoktatás módszereiről, szemlé­letéről egy családias, klubszerű iskola meg­teremtésére, ahol a követelmények nem ki­sebbek, mint a ,.hivatalos” dolgozók isko­lájában. de a módszerek annál több lelemé­nyességet, ember és helyzetismeretet kíván­nak. Jó volt hallani, hogy az űifehértői fel­nőttoktatási kfsérlet, nemcsak egyszeri ered­ményes mozzanata volt az együttműködés­nek, az együttes útkeresésnek. Tovább foly­tatják, az idén úíabb nyolcvan—száz doleozó szerzi meg az újszerű tanfolyamon a hiány­zó alapműveltséget. Több segítséget várnak viszont a televíziótól; időszerű lenne kidol­gozni az iskolatévé felnőttek számára szóló programját. Ami viszont helyi feladat: a megszűnt és lebontott iskolák a nagyközség kiterjedt tanya világában nagy űrt hagyták maguk után. mert a művelődés színterei vol­tak. A művelődési ház feladata lenne kivin­ni a kultúrát, rendszeresen járni a tanyavi- 'ágot, de ehhez jármű kellene... Miben foglalható öss^e az eredménye­sebb együttműködés?, Az iskolák és a mű­velődési intézmények törekedjenek jobban egymás munkáiénak megismerésre, Tégvén aktívabb és kölcsönö*ebh egymás tájékozta­tása. .A népművelőket híviák meg az iskolai '»rákra, látogatásra. Az iskolák serkentsek a "Utalókat. hogv többen látogassák a műve- ’ődési ház rendezvényeit, járjanak el a kü- 'önböző szakkörökbe, cso^oi-tokba. Készítse­nek az iskolák és a rnű’mlődési intézmények összehangolt munkatenveket — énítve a he- 'vi, pártbizottság. KT^Z és a nagyközségi ta­mes határozataira, javaslataira Szervezzenek a neve1 ők rendszeresen Ir­ogatásokat a művelődési házba, a könyvtár­ra. Kezdeményezzenek közös srvermekrajz- "ályázatot. kiálh’tásokat. kezdődjék meg a nagyközség krómkatrása. Vasárnap délelőtt elő lehetne segíte­ni a művelődési héjban egv gyermekVlrih '“trehozását. A művelődési ház előkészítő ‘anfolvamokat indíthatna — a tovább+a- uilásra jelentkező nyolcadikos gyermekek­nek. A művelődési ház jó feltételekkel ren­delkezik hogy segítse az iskolák politechni­kai oktatását. Sorolhatnánk még az életrevaló javasla­tokat. amelvek a vita során elhangzottak és ió útravalót adnák a további munkához. P. G. Vaját a múzeuma tette országos hírűvé. Pedig amikor a restaurált, üres várkastély benépesítésre várt, még a helyi vezetők is húzódoztak attól, Hogy ilyen célra használ­ják. Ennek 10 éve. Azóta Molnár Mátyás múzeumvezető agyában rendeződtek az idé­zésre méltó emlékek. Adva volt a keret: egy üres vár. Mi kellett ahhoz, hogy múzeum váljék belőle? Szerencsére Bem akármilyen épület a vajai kastély. A Rákóczi- és kuruckor nagy emléke. Ez elég volt ahhoz, hogy a község hagyománytisztelő lakói, a régi baktai já­rási és a megyei vezetők a múzeum létre­hozását pártolták. El is látogatott akkor ide a Nemzeti Múzeum néhány irányítója, he­lyeselték, sőt, biztató ígéreteket is tettek Elmúlt három hónap, nem mozdult az ügy a holtpontról. Felutaztam Budapestre. ».ígér­tek az elvtársak de mi lesz?” — kérdeztem. És mentem szívósan embertől emberig. Ak­kor valakj azt mondta: „Ha megszervezi, akkor lesz Vaján múzeum.” Ezzel hazajöt­tem. és törtem a fejem. Hogyan is kell mú­zeumot szervezni? ön pedagógus. Ha jól tudom, ak­kor Turistvándiban. ahol korábban dolgozott, irodalmi emlékeket gyűj­tött. Volt. valami haszna az ott szerzett tapasztalatoknak? — Kezdem ott, hoáy felkerestem a me­gyei múzeumot. Kérdeztem: mi kell ahhoz, hogy egy múzeum létrejöjjön. Mondták, sok tárgy, amit gondosan be kell leltározni. Úgy Véltem, hogy azért a tárgyakon kívül nem árt egy sor olyan embert is „gyűjteni”, akik segítenek, támogatják a szervezést. Itt vet­tem hasznát annak, hogy korábban már alaposan megtanultam hogyan lehet felkel­teni az érdeklődést. Először az iskolások kezdték hozni a tárgyakat. Aztán esv-egv idősebb ember is bemerészkedett. Én is jártam a házakat. Közben létrejött a mú- zeumbarálok köre. Ennek kettős haszna lett“ a megyeieken kívül a másutt élők, így kül­földiek is ajándékoztak tárgyakat, okmányo­kat, em1 ékeket. A történél «mtisrtélő embe­rek, és hagyományt idéző tárgyak sokasága alapozta meg a múzeumot. A köztvdntban a múzeum emlé­keket guűjtö, ieldolgozó és bemu­tató intézmém/t jelent. Vajon eoy falunak szüksége ran-e ilyenrer Akadh-t aki luxusnak vél egy ilyen intézményt. — Ezt a véleményt nemcsak* tagadom de el is utasítom. Ha csak gvűit. feldolgoz és bemutat a múzeum akkor talán igen De mint a vaiaí példa is mutatja, enné1 sokkal többre hivatott. Vegvük sorra: a mú­zeum révén. az itt folyó Rákóczi- és kuruc- kutatások bekapcsolta v a tudomány,, országos véráramába. Szabolcs hírét öregbíti ez is. Az idelátogató kutatók, a tudományos ülés­szakok vendégei a megyével i* ismerkednek Ami .talán még ennél is fontosabb: az intéz­mény léte növeli az jtt lakók faluszeretetét, , így az egészéges lokálon triót! attu is forrása. Talán ezzel is összefügg, hogv Vajáról ke­vés fiatal vágyik el. Az iskolások nevelésé­ben is fontos szeredet iátszik a műmii. a '“gtaiálóbhro e-f FehAr Laiosné fogalmazta meg leT'tóbhi látogatásakor így írván a vendégkönyvbe: „A történelem' az ifjúság számára nem „musz”-anyag. ha hagyjuk ja­vukra hatni a látottakat”. És még egy fon­tos körülmény: nemcsak a múlttal foglalko­zunk, hanem a mával is. Vallom, hogy 3 múzeumnak tágabb értelembe vett népmű­velési funkciója is van. Ez valamiféle konkurreneia len­ne a művelődési házzal? Esetlrg funkciók átvállalása? A múzeumot általában egy zárt világnak képze­lik. — Előszór is kezdeném azzal: a múze­umban a vajaiak — leszámítva néhány idős embert — csaknem mind megfordultak. És nemcsak egyszer, hanem többször. A rend­szeres kiállítások vonzóak. Amikor az alko­tószobánkban dolgozó művészek ajándékait mutatjuk be, akkor egyenesen azt mérik, milyen értékekkel gazdagodtunk. Érthető, hogy igény van arra is, hogy egy-egy esetten magyarázzunk. Vagyis előadást szervezzünk. Nem a népművelés más területeit kihagyva, hanem együtt a művelődési házzal. Nem a rendező szerv a lényeges, hanem a tartalom. A múzeum főleg társadalomtudományi té­mákból rendez előadásokat, de a baráti kör nem egy mezőgazdasági rendezvény gazdái» is volt. Rendkívül fontos, hogv összeadjuk az erőket, hiszen a mai falusi népművelés nem egyszerű dolog. A hatvanas években egy előadás átlagos hallgatósága 150 fő köryl volt. Ma ha 20—25 ember eljön, már jó eredmény. Pedig az előadók ismert embe­rek. a témák közérdeklődésre tarthatnak szá­mot. Tehát válságban az ismeret ter­jesztés? Vagy a korszerű tömegtá­jékoztatás elvonja a hallgatókat? Esetleg közöny húzódik meg emö- gött? — Válságról nem beszélnék, a többi ok azonban fennáll. Éppen ezért kell új és új megoldásokon gondolkodni, és szinte em­bertől emberig eljutni, hogy megnyerjük a jó előadásnak, a színvonalas tárlatvezetés­nek, az értelmes vitának. Ez is egyik oka an­nak, hogy a baráti kör, a múzeum szoros kapcsolatot akar tartani a művelődési házzál, bíztatónak tartom, hogy az állandó hallga­tók között ott vannak a tsz üzemegvségve- zetői. Ügy hiszem, rajtuk keresztül sikerül a felnőttek jobb mozgósítása is. Természetesen a bővülő helytörténeti és mai kortörténeti munkával is ébren tarthatjuk, növeltet kik az érdeklődést. Erre most jó alkalom kínál­kozik, terveinken kívül már erédm^nvetok is vannak. A fejedelem születésének 30Ű év­fordulójára készülünk itt is. A Tudomá-'vns Akadémia Vajára bízta a felszabadulás utá­ni Rákóczi-kultusz feldolgozását. Gyarapod­tak kincseink is. Ide került Esze Tamás le­véltári és emlékgyűjteménye, amit a nagy tu­dós ősével kapcsolatban rendezett össze. A kuruckorra vonatkozó 100 fényképpel p:án- dókozott meg egv eperjesi múzeumpártoló. Uj értékes anyagunk a fejedelem vadász- irpája. De a mára vonatkozó munka sem le­becsülendő. Elkészültek azok az albumok., amelyek a mai Vaja valamennyi lakóházá­nak fényképét Őrzik, mellettük ott a lakókra vonatkozó szociológiai kérdőívek sora. Nyír­egyházi amatőr készített filmet a múzeum­ról, a teljes anyagról. Mindez alkalmas ar­ra, hogy sokakat vonzzon részben a kiállí­tásokra, részben a múltat, a mát, a hagyo­mányokra épülő jelent tárgyaló eszmecse­rékre. Meggyőződésem, ha az emberek a népművelés bármely formájában saját éle­tükkel, mondhatnám személyükkel, az őket érdeklő és érintő hagyományokkal találkoz­nak, akkor érdeklődők, aktív részvevők lesz­nek. Ebben látom mind a múzeum, mind a művelődési intézmények legnagyobb mun­káját. Nem panasz, de roppant energiát kö­vetelő, újszerű tevékenységet követel ez. Ezek ismeretében jogos a kérdés: hogyan lehet időben összeegyez’et- ni azt. hogy tanít, a múzeumot ve­zeti. tudományos munkát végez és emellett a szervezésben is részt vesz, és eleget tesz az adminisztrá­ciós feladatoknak is? — Egyre kevésbé. Igaz. a feleségem ren­geteget segít, a levelezés, az adminisztráció tetemes részét ő intézi. De ez még így is több annál, min: ami a mindenütt helytál­láshoz szükséges. Napirenden szereplő téma, hogy függetlenítenek. Ez a munka teljes em­bert kíván. Az eredmények is köteleznék, de még jobban az. amit a vajaiak. a megyében élők joggal várnak a jövőben ★ Molnár Mátyás vajai pedagógus, a Vay Adám nevét viselő múzeum vezetője, kiváló népművelő 1973. november 7 óta a Munka Érdemrend ezüst fokozatónak tulajdonosa. „A DURVA SZAVAK MÖGÖTT A SZÍV IS KEMÉNYEBB...“ Mit tudnak róla mások? — kérdezte kön’ ének előszavában Balázs Anna írónő ak negrázó írásban állított emléket a for- r imát* asszonynak Martos Flórának. Aki el Vívássá a Történetek Flóráról című re­gényt annak számára ez a név nem egy lesz a torténelemből megtanult nevek közül, hanem élő, személyes ismerős. Olyan isme­rős aki előtt sok emberi gyarlóságainkkal csak fejet hajtva állhatunk. Mert el kell azon gondolkodni- mit jelentett az. hogy egy fiatal lánv önszántából, összegyüitötte a me­leg holmikat az élelmiszert, hátára vette a ba'vut. leutazott Pestről Zalaegerszegre, hogy a számára teliesen ismeretlen — de szenve­dő — embereknek sorsán próbáljon valamit enyhíteni És a kényelmetlenségen túl, az életét is kockára tette ezért A fogolytábo­rokban rettenetes köriilménvek között síny­lődő politikai foglyoknak gyűitött. vásárolt m?’te ruha* élelmet Martos Flóra, akinek e - tett* közű’ csak ezt az egvet idézem. oalázs Anna személyes ismerőse — elv­társa. volt Mart-v: Flórának, csakűgv mint a felszabadulás előtti illegális kommunista mozgalom sok martinának Ö maga egész fiatal korától tevékenyen részt vett a mun­kásmozgalomban. Hogy törékeny, fiatal lány étére miért vállalta a veszedelmet? — erre gy emlékezik: — Óbudán laktunk szüleimmel, az óbu­dai téglagyárban játszottam én is a többi gyerekkel együtt. Mi nem tartozunk ug'/1 a legszegényebbek közé, de szomorúan lát­tam a téglagyári munkások gyerekeinek nyo­morát. És már akkor elhatároztam, hogy amint megtanulok írni, meg fogom írni az ő sorsukat, hogy azt mindenki tudja. Lehettem volna gépírónő vagy más irodai alkalmazott, de én a munkások között akartam élni. Meg- anultam a gépvésnök mesterséget, ami szén. le igen nehéz munka volt, többnyire férfiak végezték. Nagyon sokat dolgoztam. Láttam, hogy a tanulatlan fiatal lányokat hogyan használják ki. Már akkor elhatároztam, úgy tegok írni, hogy azt mindenki megértse. El­sősorban ők. az egyszerű erőterek. Részt Vet­tem a szakszervezeti mozgalomban és tagja lettem a Kommunista Ifjúmunkás Szövet­ségnek. Úgy éreztem, hogy a mozgalom cél­kitűzései egyeznek az én egvéni gondolata­immal. Nemrégiben felkerestek a régi élv­társak. Beszélgettünk a múltról és valaki csendesen megkérdezte, vajon, hogy lehet az. hogy mi soha nem féltünk? Pedig lőttek ránk, menekültünk, a börtönök, kínzások veszélye leselkedett ránk ég mégse féltünk — És hogyan válaszoltak erre a kérdés­re? — Olyan erős volt a hitünk abban, hogy az igazunkért küzdünk, s hogy azt a rend­szert meg keli dönteni, hogy az elnyomott minden más érzést. Balázs Anna első regénye 1944-ben je­lent meg. F.gv cselédlány törtéhetét írta meg Maris című könyvében Az azóta meelelent számos regén ve novelláskötetei hűen *ükrö- zlk egykori elhatározását, úgy írjon hogy azt mindenki megértse. A munkásokról, cgv- s 'erű emberekről ír — a munkásoknak. És nem ismer annál nagyobb örömet, mint h„ meghívják egy-egv gyárba, munkás-író ta­lálkozóra. és az összegyűlt emberek szavai­tól megérti, hogv valóban az ő gondjaikról — Sajnos az emberiséget az eldurvulás veszélye fenyegeti — mondja Balázs Anna. — A durva szavak mögött a szív is kemé­nyebb. Ez ellen védekeznünk kell. Nekünk, íróknak is egyik fontos feladatunk, hogy írásainkban megértessük az emberekkel, el­sősorban a fiatalokkal, hogy közönségesnek lenni nem nehéz! Legyűrni az ösztöneinket, csiszoltságra törekedni — az a nehéz! A nagy hangú virt.uskodók mindig ostoba em­berek Ok lennének a követendő példák? Én hiszek abban, hogy nem. László Ilona Bürget Lajo*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents