Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-18 / 270. szám
8. olä&? KELET-MAGYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1973. november 1«: i. Kétszáz évvel ezelőtt, 1773. november 17- én született Csokonai Vitéz Mihály. Nevét Bokán ^ismerik. szelleme ma is elevenen hat, de műveiről már kevesebbet tud akár egy középiskolából kikerülő érettségizett diók is. A közvélemény összekapcsolta őt Debrecennel, mindig is együtt emlegette a felvilágo- 6oaas eszméivel, bohémságát, szerelmi epe- kedését pedig egyszerűen tudomásul vette. Az így alakuló Csokonai-képből azonban egyre jobban kimaradt maga a költő. A teljes portré megrajzolásához nem so^ segítséget nyújtott az irodalomtörténet sem. Domby Márton ugyan még lül 7-ben megírta Csokonai életrajzát. de csak száz évvel később jelent meg újabb kísérlet Ferenczy Zoltántól. s a marxista irodalomtörténetírá'mak is mindössze két szintetizáló jellegű kísérlete van. az 1951-ben kiadott Révész Ferenc és a/. 1954-ben megjelent Vargha Bnlázs-féle mór'gráfia. Müveinek közzétételében is hasonló a helyzet. 1813-ban mór megjelent Márton József gondozásában Csokonai poétái munkái címen az első gyíí Kemény, de összes műveit csak 1912-ben adta ki Horváth János. Csokonai életművének sorséhoz hozzátartozik az is, hogy első szakavatott értékelője Kölcsey Ferenc nem tartotta őt kiemelkedő költőnek, s mintha csak ezt erősítette Volna meg az idő: a nép körében előbb lett „garabonciás diák'’, jövendÖmondö vándor, mint megértett és megbecsült költő. Első népszerűsítői gyors és könnyű sikert akartak. így nem a legjobb verseit terjesztették, iródalmi méltatöl pedig e versek ismeretében jelentették ki, hogy Csokonai íélresiklott tehetség csupán. Mér kortársai között is voltak olyanok akik tisztelettel tekintettek rá, igazi értékelését azonban sem n Fazekas Mihály költőtársához, sem a Földi János természettudós mesteréhez fűződő barátság nem indította el. A XX. századi Ady Endre ébresztette fel a „mindnyájunknak atyánknál etvábbja”- alakját és a neki jutott reménységét: a bút, a bort, a nőt, a gondot, a fájdalmat. „Kié a hiba?” — kérdezte Csokonai saját korának társadalmára utalva. Kié a hiba? — kérdezhetjük mi is magunktól: vajon megkopott a köitő műveinek egykor! sokszínűsége az idők folyamán, vagy keveset tesz a ,,késő század” életművének népszerűsítése érdekében, avagy a közízlés^ változott meg gyökeresen? Az utóbbi évtizedekben megindult erőteljes kutatómunka eredménye válaszol a kérdésekre: a Magyar Remekírók sorozatának nyi1 anyaként Csokonai műveinek eddigi legteljesebb gyűjteménye jelent tne” ebben az évben Vargha Balázs gondozásában. és indulóban van a 10 kötetre tervezett akadémiai kritikai kiadás is Julmv Viktor szerkesztésében. Az elmúlt hónapban tartott Csokonai-véndorgyfllés pedig mái körvonalazta azokat a tébv-köröket is, arne- r lyeknek Ismeretanyagát újra kell értékelnünk. Életrajzában niódosftanunk kelt pl pályakezdésének időpontját és a Földínéhez kaöesolódó állítólagos szerelmének tényét Költői világképének kialakuláséról beszélve johban figyelembe keil vennünk természet- tudományos érdeklődését. Pálóezy Horváth Áriám és Newton tanainak a felhasználását, valamint a reménynek mint filozófiai koncepciónak a beépítéséi' költő) eszmerendszerének egészébe. írói stílusánál,- újdonságait kutatva azt a stílusszintézist kell elemeire bontanunk, amelybe egyaránt belefér a későbarokk és a rokokó éppen úgy, mint a neoklasszicizmus, sőt a manierizmus sok vonása is. A két évszázados évforduló ünneo- Báe-jorozata is azért fontos, mert az a célja ho®v emberközelbe hozza azt. aki korának ki'~'°lkedő tehetsége volt. a követVező századoknak oedig állandóan tartogat újat, szépet. nemeset. II. Debrecenben született és itt serdült ifjúvá. 22 éves koráig a Kollégiumnak Volt elismert diákja, egyben tehetségesen induló fiami poétáia. Itt ismerte meg a felvilágosod á*. eszméit, itt tanulta meg a rímes-idő- mé'tékes vers Jós használatát, és innen vitt0 magával a diákdalok vaskos humorát is. 1795-ig kiválasztotta ‘ az antik költészet köbéből látln példaképeit. tanulmányozta az olasz és francia klasszicizmust, és az ún. költés-'°fí osztálv helyettes tanítója is volt. Ma sem tisztázott még annak igazi oka. hogv ruis keP°tt elbégvtila kedves iskoláját A fe®velmi tárgyalás 1°gyz5könvvében azt rög-u*°tték, hogv diákjainak nevo1os4ben az intézet fegyelmi rendiét. Ez azonban énpúav vonatkozhat az élsz.akákba is elnyúló éneklésekre, táncnróbákra színjátszó összelőve telekre, mint a Jakobinus- vehetők egykori kivégzésének a megtekintésé r*» izga He-emV-erótni vávdorévek k°velkez rck mi év°t ssárosnat-kon töltött á jóst kapó— mnid perien nró^ótkozott mint költő Pozsonyba ment. hogv v°rs°’ből meg- étb---on Az ülésező o—s-ága'''ű^éo ideién he tp-kém kótgzer Diétái Minrir Múzsa címen költőt úísáoot adott ki 17°fi-ban. Nem Volt Ktke-es sem ez sem az 1797-e* esztendőben te—— „r—,Vion kitervelt Nváíaq iv/r-v-sa c. foIvéira* goo delete Ugv 1 á+szott hogv egv lánrfo-pi óeő szeyeiom útién révbe inthet Vatde Júliát. Csokonai eifeioithétePen Ltllá lát azort-an váratlanul fórihez adta gazda0 kereskedő ania Dunántúli h.ánvódásai sorár •járt Klresszo-don. NaSvbaiomban és a somogyi falvak vendégteret** házainak vala mennyilében Fgv te--ynv-‘ időre bo1d.oaszi getet tpiált Csűrvén. abo* twlvettes tanár é* jgázvatő volt 17eo ken Aztán innen js men nie kellett és szólna indult haza D°brecen be Az állandé yrándOrlás kemény leck— VOlt Csákénál art remélte mesélhet abbét ho®1 költe- azt p 1-betneérre+ keres+e bocry mofT ^pt-rblboret, yrerse’nek -1Z," mdibTTlbvP‘ —.merO—er, cnk k<J«-A«é»»t megalázta tás* nélkülözést és tüdőbajt kapott csupán «erébe. 4 Csokonai ébresztése st/wd! [tfvél, <fli ffolJca%íi‘! én ugyan klfotlan por Imii lírákkor öí jóttődffl, vígan Ungarn ánakfftiafr» ‘ Yajha U ágy««- »mlíNfl »«awntt. Debrecenben töltötte életének utolsó sza* kaszát. Öt éve volt már csak hátra, a mintha érezte volna: műveinek összegyűjtésén és kinyomtatásán fáradozott. Voltak még tervei, valósított is meg belőlük valamennyit, de a tragédia már csak az alkalomra várt. Halotti búcsúz.tatót mondott egy temetésen, ahol megfázott, s tüdőbaja elhatalmasodott. Majdnem egy évig küzdött még az életéért, de 1805. január 28-án meghalt. ttí. 31 évet élt csupán, dg ez a rövid idő is jajkiáltás korának feudális társadalmi rendje ellen. A Magyar! Hajnal hasad c. versét abban á léléktanj pillanatban fogalmazta meg, amikor a II. József halála utáni helyzetben a magyar nemességnek egy sajátos ellenállási mozgalma bontakozott ki, Csokonai reménykedése egyúttal biztatás is: megvan a lehetősége annak, hogy újra felvirrad a magyarságra a hadi szerencse: „Kelj fel azért magyar! Almodból serkenj fel, Már orcáidra süt e nyájas égi jei." Rövidesen azt kellett azonban tapasztalnia, hogy csupán szájhősködésre telik a nemesség erejéből. A Méla Tempefői, avagy Az is bolond, ki poétává lesz Magyarországon é. színdarabja kultúrtörténeti korképet ad a nemesi Magyarországról. Az egyes típusok a társadalom egészét jellemzik azzal, ahogyan élnek, cselekednek és művelődnek. Gró' Fegyvernek} a szakácsnőnek adja a könyve1 étel csomagolás céljára, báró Serteperti a Pipáját szokta meggyújtani a lapokkal. Tökko- iepi féltett kártyáit göngyöli bele, a ferences gvardián pedig a rakétafojtáshoz küldi ihin* a legjobban használható anyagot. A feudális társadalom leleplezése Cső konai felvilágosodött gondolkodását tükrö2i A kor világirodalmában is figyelemre méltó következetes és lelkesült ábrázolásmódja bátor és művészi megfogalmazása. A Konstantinápoly c. költeménye „á különös felől az általános, az egzotikus felől az egyetemes felé halad”, s az egyháznak szegezi a kérdést: „Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! Meddig lesz körmöd közt a mindenhatóság?” A maga mindennapiságában mutatja meg az egyház összefonódását az államhatalommal és a szegények mindennapi kenyerén magasodó pompás katedrálisok építésének következményeit. Míg e versében a Voltaire- féle középkor-ellenesség nyilvánul meg, addig Az estve címűben Rousseau-i hangnemben támad a társadalmi gátak ellen, figyelmeztetve az emberi nemet a magántulajdon átkára: Az „enyim”, a „tied” mennyi lármát szüle. Miolt a a „miénk” nevezet elüle.” Életének második szakaszát vándorlással ’öltötte Csokonai. E közben js tovább erősödött eszmerendszere. Az igazi nagy élmény magánéletének legnagyobb reménysége ekkor szegődött hozzá. Fájdalmas poé- fai sorsát a szerelem igyekezett vigasztalni: .a Somogyság felé való utazásában Komá- omban kaoott ő szerencsére egy oly csu- ’álatos kettős-erejű flastromot a maga sebének. mely az 6 régi sebét, egy más új -ebnek nyitása által gyógyította. A Lilla kire itt egy eddig nem esmért, de ezután egészen olthatatlan tűzzel gyűlt fel az ő minden érzékenysége: ez az édes méreg oly antidótum (méreg ellen való) lett a bevett méreg ellen, mely ötét. a haláltól új életre hozta” — írja Domby Márton. Céolconaj verse pedig így rögzíti a találkozást: ..Egynyári este Lillát / A gyenge rószaszájű, / A tűz szemű leánykát, / Megláttam, és azonnal / Látnom, szeretnem — egy volt.” Magánéletébe is beleszólt azonban a társadalom. Kilenc! hónapnyi boldog reménykedés Után újra kitaszítottá-vált, a „tyrann törvény” ismét értésére adta nincs kegyelem és reménység számára ebben a társadalomban. A Reményhez c. költeményében szinte az élettől is búcsúzik, amikor így ír: „Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!”. (bégig A Tihaiiyi Ékhóhoz címűben már i'ri Programot talál, 6 fájdalmának sokszoros visszhangoztatása után a kor forradalmi megújítóinak mértékével bizakodik abban, hogy „Ember és polgár leszek.” Dunántúli bolyongásának eredménye az első magyar komikus eposz, a Dorottya is. A tnű „furcsa vitézi vensezet” négy énekben. műfajilag elsősorban vénlány-csúfoló. de általános vonásaibah szatirikus kéo kora nemesi társadalmáról. Mondanivalójában a Tempefői vádjait ismétli meg. A nép iránti érdeklődés egyre fokozódott Csokonai eszmevilágában. Barátságok és tapasztalatok mindjobban ki is egészítették ezt. Felvilágosodott költészetének is alaphangjává tette éppen azzal, hogy mindig a nép szempontjából bírált, mintegy „plebejus antifeudalizmust” valósított meg. így nem volt Váratlan az sem amikor papírra vetétte Jövendölés az első oskoláról a Somogybán c vemét felháborodással és fájó szeretettel kérdezve: „Hát csak kanásznak termett / A so- mogvsági paraszt?”, vagy a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, amelyben az ízes népi szó és nyelvi fordulatok egész sorát vitte be az irodalomba. Ezekkel és másokkal már azt a szándékát, is megmutatta, hogy a népköltészetet Irodalommá akarta emelni. A bebrecenben töltött utolsó éveket az It eddigi termés egybegyűitése jellemzi, és két nagyszerű költemény zárja közre. Az egyik a Halotti Versek, amelyben a lélek halhatatlanságát úgy mutatja be mint „a primitív népeknek a megoldatlan kérdésekre megnyugvást kereső hitét, vigaszát”. A másik költemény a „Tüdőgyulladásomról, amelyben szinte Janus Pannonius hangját idézi, s a betegség fizikai tüneteit is leirva a kétségbeesés és remény közötti vergődés művészi és emberi rajzát adja. IV. Csokonai verseiben mindig oti bujkált a „késő század”, a XX. vagy XXI gondolata. Előbb is fel-felcsillant ugyan költészetének ragyogása, de méltó értékelést csak a XX. század nagyjaitól kapott. A sort Ady Endre nyitotta meg. Tóth Árpád mesterének vallotta a boldog Magyarország megálmodásának nagy reménységében, Simon István pedig napjaink tisztelgését mondja el: „Küzdünk, verekszünk, s fölöttünk kihajt a fű, virág a csillogó rögökre. S mégis, de szép a hit és a remény, e földiekkel játszó tünemény. Szép az élet és a halál is szép, annak, ki itt jól végezte tisztét!” Csorba Sándor ........ .. ------kiállítás ~\Z tairu’ság ^ javaslat A városi művelődési központ új kiállító helyisége Nyíregyházán úgy látszik, minden várakozáson felül beváltja a hozzáfűzött reményeket. Sose látni üresen, s aki nem kétest is megtalálja. így a III. megyei szakkö- -ök és amatőrfestők kiállítását is sokan megnézték, ezt az igen érdekes, és ha helyére tesszük, igen tanulságos tárlatot. A kiállítás anyaga lényegében véve a megyei szakköröd tagjainak s néhány ama- tőrfestőnek a műveiből állt össze. Maguk a szakkörök azonban nem egyenrangúak, minthogy például a nyírbátori szakkör tulajdonképpen rajztanároknak egy továbbképzési formája, mely szinte már egy országrészre kiterjedt, szemben olyanokkal, melyeket gyerekek és középiskolásou látogatnak. Másrészt az amatőrfestők között is van igazi naív festő, aki teljes mértékben ösztönösen dolgozik és van nyugdíjas mérnök. Általános volt a benyomás, hogy vannak jó képek és rossz képek, amint ez lenni szokott. Másként fogalmazva, voltak egészen jó képeir és ákadtak olyan művek, melyei-: még ide se valók. Határozott felfogású művészegyéniségek rajzolódtak ki; voltak, akik egy erősebb valaki modorában már simán, könnyen tudtak beszélni, míg ismét másoknál a szép iránti lelkesedés indított meg. Egv-két nevet és művet hadd emeljünk ki. A tiszavasváriak egyöntetű boroogós színvilága némileg modorosnak hat. Pál Gyula növendékeinek szabad utat enged az egyéniségük kifejlődésére (Móricz Zsipmond Művelődési Ház), míg Berecz tanítványai a mesterüket meglehetősen önéllótlanul utánozzák. A nyírbátoriak viszont sokoldalúságukkal lepnek meg. Egvénilég á tiszavftsváriak közül Kenyeres László lenett meg. Szabad asszociációs témái lazák és érettek voltak egyszerre Vadón Sándor és Molnár József egy-egy ákva- rellje biztos tudást és erős hangulati kisugárzást nvújtött. Az igazi grafikák közül sok jó volt. Névtelenül és Cím nélkül Is tetszet* egy „berecze6” félakt, s egy piros háttér előtti fekete figurás kompozíció elhelyezése ♦ Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén htilátrimai Ülök együtt; Lillám velem danolgat, És csókolod va tréfál. Míg barna szép hajával Zephyr susogva játszik. Itt egy ilveg borocskát A zöld gyepágyra tettem. És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam. Amott Anacreonnak Kellő danái vannak Kaskámba fris eperrel. Egy öszveséggel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb Vitéznél? A pillantó szemek Ne kínozz, Lilla! újabb ostromokkal; Ne hánya olly hasgató pillanatokkal Felém villám szemed. Az verte szivemet halálos sebbe: Né szórj, ne szórj újabb dsidákal ebbe, Kíméldtmeg éltemet. Nem látod-é? nem-é? miként zsibongnak Az Ámorok, miként rajtmódra dongnak Kökény szemed körül? Ki kis nyilát belőle rám ereszti, Ki ellobbant szövétnekét gerjeszti, Ki vesztemen örül. Pillantatod szárnyára egy felüle. Szivem titkos várába bérepüle, És ott helyet fogott. Zászlót ütött reményem fő tornyába; Mindent letlport már parányi lába — Halld csak — mint tombol ott. ♦ Bényei lóxsef ELÉGIA Karomra hullanak az ágak ősz van és sehol sem talállak Szemem arcom már üres tőled árnyékaim is egyre nőnek. Szívemből is lassan kiejtem aki valaha voltál bennem csak dobog üres ágya visszhangját belül nem találja Már elolvadt arcod varázsod Hulló őszben egyedül állok után ítélve Nyírbátorból. Tasnády Íréit „Napbanéző’-je hatásos, kellemesen disszonáns szunakkord és Orosz Erzsébet kis linói ízlést és ügyességet árultak el. Bácskái Andrásáét azért érdemes megemlíteni, mert csodálatosan lát. Ha egy kicsit simább lenne az ecset kezelése, elsőrendű primitív festő volna. Sok mindenkit meg lehelbe még említeni erényeivel, hiányaival, mert a kiállítás anyaga szép volt és ismét erősödhetett bennünk az a nem új érzés, hogy megyénk milyen gazdag tehetségekben. De a kiállítás tanulsága mégsem ez. Ha összevetjük ezt az anyagot az elmúlt négy év „nagy” őszi tárlataival, igen csekélynek kell éreznünk á különbségeket. Távolról se akarjuk ezzel Bereczet és Pált ennek a kiállításnak még a legjobbjaival s még gondolatban sem összevetni, de az összkép csaknem azonos. Amit fentebb általánosságban írtunk erről az anyagról, az talán találó az utóbbi őszi megyei kiállításokra is. Minden bizonnyal ilyen lesz a most megnyíló tárlat is.' Ez ami arra mutat, hogy nálunk a művészi értékelés körül valami nincs rendben. Nehezen jutnak szóhoz sokan. Pedig vannak még, akik sehol sem szerepelnek. Vannak, akik legszebb álmaikat áldozzák a festészetnek, s az évek hosszú során gyakorlatilag is megtanulták, hogy létük értelmét bele tudják vinni egy-egv igazi festméhybe. Feltűnő volt ezen a kiállításon is: azok az amatőrfestők. akik már az őszi kiállításon „falat” kaptak, távoltartották magukat. A járható út az lenne hogv tanulva aá alaptagoktól, akik „kivonultak” a Nyári tárlattal, ha a nem alaptagoi< is megszerveznék a maguk évi jelentkezésüket. Aki ismeri a megye képzőművészeti teljesítőképességét, igazat ad, hogy ez nagyon érdekes és szép kiállítás lehetne. Zsűri he csak a Népművelési tntézettől jönne, hanem az Alaptól is, hogy az alant-»sag elnyerése Is rugalmasabban megoldható legyem Másrészt hogy az eddig merevnek tapasztalt lektorátus észrevegye a műveket is. a leliesitményt, ne csak a szerzőt, hogy ki'készítette. A verseny demokratikusabb és célszerűbb lenne. Nemcsak a két csonortosu'ás- nnk. de az egés^ m^eve kénrőmúvósireti életének gazdagodását hozná, emit végeredményben mindnyájan akarunk. Koroknay Gyula
