Kelet-Magyarország, 1973. november (33. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-17 / 269. szám

4. otdál W73. november ít. Szülők fóruma A tekintélyről Már több, mint 30 esztendeje tanítottam, amikor egy téli reggelen az én kis eseríes. minden lében ka­nál Marikám döbbentett rá arra, hogy mit is jelent az ő számára az én mosolygós arcom. Kint csendesen hullott a hó. A jól fűtött tante- ■em ajtajában vidám „jó reggelt”-tel köszöntöttem tanítványaimat, majd hozzátettem: az időjárás mára szánkózást ígér! A szemek felvillantak. Marika törte meg a csen­det: „De jó. hogy jó kedve van Ilonka néninek! Úgy szeretem' Akkor olyan könnyen megy a tanulás!” A kislány szavai elgondolkoztattak. Ilyen hatás­sal lenne rájuk az én hangulatom? Ennyire megköny- nyítené ,,munkájukat” egy-egy feloldó, lazító monda­tom? Igen. Ök, a gyermekek is úgy vannak ezzel, akár mi: a felnőttek. Szívesebben dolgoznak vidám légkör­be. Mi is szeretjük a mosolygós arcokat magunk kö­rül. Ebből az igényből születtek a nép munkadalai. Könnyebben ment a tollfosztás, a kukoricamorzsolás. a szüret, ha közben énekelgettek, vagy mókás rigmu­sokkal szórakoztatták egymást. Gyermekeink otthon — sajnos — nem mindig kapnak eleget a vidámságból, a jókedvből. A rossz házasságban élő, válófélben lévő szülők gyermekeinek a kiegyensúlyozatlan családi légkörben kevés öröm, vidámság jut. A békésen együttélő, közös célért szorgalmasan lolgozó családokban is előfordul, hogy a nagy „haj­ósban”. egyszerűen nem jut idő arra, hogy legalább a éh a egy kicsit önfeledten mókázzanak. Fáradtan ér­keznek haza a munkából. Túlórázás külön munka még otthon is. És a sok házi munka... még a vasár­nap is rámesv sokszor. „Szén” példáiét látja a gyer­mek a kitűzött célokért folyó — esetleg túlságosan — megfeszített munkának; csak éppen azt nem kapja meg, amit később sohasem pótolhatunk: azt a légkört, amelyet a szeretet, a törődés, az érdeklődés kellene hogy jellemezzen­Beszélget,tem a szülőkkel erről a kérdésről. Akadt aki úgy vélte: a tréfálkozás, mókázás. az oldott han­gulat a tekintély, a fegyelem rovására megy. Tévédét' a kedves szülő! A gyermek sokkal szívesebben, gon­dosabban végzi munkáját, szófogadóbb a jó hangu­latban, mint a feszültségben, amikor bármdv pilla­natban, az 6 nyugalmát is felháborító családi vihar utörésétől kell tartania. Egyszer az egyik— szépen író — kis tanítványom '"ásleekéie különösen rendetlen volt. A betűk dülön­géltek, ki-ki szaladtak a vonal alá, s fölé. Meglenőd- 'e, magyarázatot várva néztem rá. hogy ugyan mi az 'ka ennek a szokatlan kusza írásnak. — Apukám részegen jött haza — mondta ő —, s -eszekedett anyukámmal. Azért írtam ilyen csúnyán. Nem megy a tekintély rovására, ha vidáman, de- üsen nevelünk! Sőt! A gyermek még jobban ragasz- •odik ahhoz, aki jókedvű, akinek mosoly van az gr- ’án. Hiszem azt, hogy a sok, otthonról elcsavargó, te- -eken lézengő kószáló gyermek valahol ezt keresi a úlágban. Az otthoni megnemértés, a feszültség, a bé­kétlenség, a gondok elől! mengljül, yalabpyá, almi mo­solyt.- vidámságot , totál. - Jó, ha ezt egy osztálytárs 'saládjánát leli meg, mert akkor legalább nem válik 'savargóvá. Egyik osztályomban tapasztaltam, hogy több ta- ütványom szedetett Péterékhez felmenni játszani Sokszor öt-hat fiú is összegyűlt náluk. Kérdezgettem őket. kutattam, kerestem az okát, miért szeretnek annyira Péteréknél lenni. Csaknem mindegyik ugyan­azt válaszolta: „Péter anyukája olyan kedves, játszik, mókázik, tréfál velünk”. Jő lenne, ha minden gyermek a saját otthonában, szülei és testvérei között erezné a legjobban magát, s nem vágyódna el máshová egy kedves mosolyért. Dr. Gergely Károlyiié A kutya írása Reges régen, mikor az em­ber a kutyát magához édes­gette és megszelídítette, ak­kor történt meg ez a kis me­se. amit most leírok. Az ember írást csinált a kutyával. Úgy állapodtak meg, hogy a kutya egész éle­tén át hűséggel fogja szol­gálni az embert, vigyáz a házára, háza népére, és ál­lataira. Ezért a kutya, ku­tyához illő ellátásban része­sül és holtáig való otthont biztosit neki az ember, egész életén keresztül. Ha ezt a megállapodást valamelyikük megszegné, az elveszti a jo­gait. Utána aláírta az ember, a kutya is odakarmolta a ne­vét. — Akkor odaadta az írást az ember a kutyának. A kutya pedig megbízta a macskát akivel jó barátság­ban volt. mivel ő bent lakik a házban hát tegye el az írását. A macska fogadta is, hogy megőrzi, felvitte a mes­tergerendára: Már sok idő telt el, egy­szer a kutyának eszébe jutott az írása, azt mondja a macs­kának: — Kedves komám, legyél olyan jó, add ide nekem az írásom! Szükségem van rá. Akkor a macska felkúszott a mestergerendára, legna­gyobb bosszúságára a papír teljesen össze volt rágva, — összerágta az egér. mondja a macska a kutyának: — Miért nem vigyáztál rá — kiabált rá a kutya! Ezért meglakolsz. Akkor összekap­tak, végül is a macska meg­szaladt a kutya előtt. A ku­tya utána vetette magát. Azóta üldözi a kutya a macskát, a macska meg az egeret, ahol éri, széjjeltépi. .4 meséből a tanulság az, ha valamit ránk bíznak, arra nagyon vigyázzunk. Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó Gazdag Erzsi: Madár-ballada Hová indulsz héja? — 'Voll-F'-sztor tóba Minek neked a toll? — Fiam dunnái"’-'' Jaj, a gerle tollát ne tedd a dunnába! Reá hullik piros vére galambszín tollára. — Ha nem jó dunnába?... Jó lesz vacsorára gerle mája, tört zúzája, dobverőnek lába. & Ifjúság ® Ifjúság Ä Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság & A gida, a barika és a boci VÍZSZINTES: 1. Szerterámoló. 6. Amur közepe. 7. ...park (állatkert). 8. Istálló 9. Létezett (—’). 11. Hidrogén, moli.ba'én vegyjele. 12. Gaz. 14. Amely tárgyak. 16. Megfejtendő. 18. Gally. 20. Fogoly. 21. Cipész­szerszám. 22. Három, oro­szul. 24. Öreg. 25. Nyír..,, község Nyíregyháza közelé­ben. 27. Felfogja. 28. Város a közelében lévő Fekete ten­geri beltenger is erről kapta nevét. 29. Könnyűzenei mű­faj. FÜGGŐLEGES: 1. Ilyen mérték pld. a ki­logramm is. 2. Vissza: kiej­tett mássalhangzó. 3. Lako­ma. 4. Olasz folyam. 5. Meg­fejtendő, 6. Észrevette. 10. Amerigo ..., Olaszországban élő magyar származású szob­rászművész. 11. Hőmérő egy­nemű betűi 13. Karmol. 14. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 15. Meg­fejtendő. 17. Hajóorr. 19. Megfejtendő. 21. Óssze-visz- sza gázt! 23. Költőféle. 24. Menyasszony. 26. AV. 27. Napszak. MEGFEJTENDŐ: Négy, a Szovjetunió terü­letén éiő nép: vízszintes 16, függőleges 5, 15, 19. Múlt heti megfejtés: Tik­it AN—LETT—BELORUSZ —ÖRMÉNY Könyvjutalomban része­sültek: Gönczi Sándotr Nyír­egyháza, Mikita László Kis- várda, Mitrocsák Eleonóra Nyírbogát, Ráti Gyöngyi De- mecser és Láng Judit Rohod. A pásztor, amint hazafelé hajtotta a nyájat, útközben elveszítette a gidát, a barikát és a bocit Az elveszett három kis ál­lat egy magas fa alátt tele­pedett meg, és meghúzódott a ^orhadt fa odvábán. Szá­raz ágakat raktak keresztbe, és ezzel eltorlaszolták a be­járatot. Nem messze lakott a med­ve, a farkas és a róka. Éjjel elment a róka az odúhoz, amelyben a három kis állat — a gida, a barika és a boci — éjszakázott, és így szólt: — Kedves szomszédaim, nyissatok ajtót, engedjetek be és hallgassátok meg, amit mondani akarok nektek! A gida kidugta fejét a nyíláson és megkérdezte: — Mit akarsz, róka koma? — Kérlek benneteket, ad­jatok valamit ennem! — Hát bizony nincs sem­mink, róka komám! Én út­nak indultam, hogy egy ké­nyelmesebb otthont keres­sek, ezalatt eljött ide valami róka féle, de a barátaim rá­támadtak, széttépték és ala­posan belakmároztak belőle. Nekem csupán egy kis dara­bot hagytak, és azt éppen most ettem meg. Sajnos egy falat sem maradt a rókából. Amint ezt meghallotta a róka, megiiedt és visszafu­tott az erdőbe. Még a med­véről és a farkasról is elfe­ledkezett. Azok pedig csak várták, várták, de a róka nem jött meg. Eklkor meg­szólalt a farkas: — Elmegyek és megnézem, mi lett a rókával, miért nem tért vissza. Ő is elment az odvas fa bejáratához, ahol megtelepe­dett a három kis vendég és bekopogott. —' -MI mm ésntít akar? — kérdezte a gida. — Én vagyok az, a farkas- barkas — együtt rákom a róka komával és a medve ma­cival. elküldtük ide a róka komát, hogy kérjen tőletek valami ennivalót, mert na­gyon éhesek vagvunk és nincs otthon egy falat sem. Eljöttem, hogy megnézzem, hol késlekedik a róka. A gida neki is elmondta, hogy míg ő odavdt. hogy egy jobb otthon után néz­zen, eljött ide valamiféle farkas. A társai a farkast megtámadták. szétmarcan- golták és felfalták. Neki csak egy picinyke húsdara­bot hagytak, és azt éppen az imént ette meg. Amikor a farkas meg­hallotta ezt, nagyon meg­ijedt és elrohant, még a medvéről is elfeledkezett. A medve pedig várta, egyre csak várta, de a farkasnak se híre, se hamva nem volt. Mit is csinálhatott egye­bet a kedves medve, mint­hogy 6 is elment az erdei vendége^ odújához, és ille­delmesen bekopogott. — Ki kopog és mit akar? — kérdezte a gida. — Adjatok valamit en­nem — könyörgött a maci. A gida neki is elmondta, hogyan járt az előbb. — Ej, kedves maci, nincs bizony semmink! Ugyanis ma, úgy estefelé, elmentem, hogy valami barátságosabb lakás után nézzek. Ekkor el­jött hozzánk valamilyen medve, a társaim rávetették magukat, széttépték és a húsával jól megtömték ben- dőjüket. Nékem csak egy szeletet hagytak belőle, és én azt az imént ettem még. így hát számodra nem ma­radt már semmi. Amint ezt a medve meg­hallotta, szörnyen megré­mült, és ő is az erdőbe fu­tott. Ekkor a gida így szólt a társaihoz: — Most könnyen megtör­ténhet. hogy azok hárman, a róka, a farkas és a med­ve összetalálkoznak az er­dőben és rájöttek. hogy egytől egyig becsaptuk őket. Idejönnek és széttéo- nek bennünket. Minél ha­marabb szediük sátorfánkat és meneküljünk! Sokáig futottak, jó mesz- szire jutottak el. A bocit felsegítették a legalacso­nyabb ágra, a barika és a gida a legmagasabbra má­szott fel. Ezalatt a róka, a farkas és a medve való­ban összetalálkozott az er­dőben. és bizony egyből rá­jöttek, hogy az erdei láto­gatók csúnyán túliártak az eszükön. így hát fogták ma­gukat, és visszafordultak, hogy bosszút álljanak a há­rom kis állaton. Elérkeztek az odvas fá­hoz. de az üreg már üres volt. Á lakóknak csak a nyomait lelték meg, ame­lyek elvezették őket ahhoz a fához, amelyen megtelepe­dett a gida, a barika és a boci. Amint, a boci észrevette öltét, ijedtében a földre huppant. A gida gyorsan feltalálta magát és teli to­rokkal ordítani kezdett: — Bocikám, te a medvét ragadd meg! Én a farkassal számolok le, a barika pédig könnyen elintézi róka ko­mát! Hiszen mi közösen már erősebb állatokkal is szembeszálltunk. Talán ezektől a gyáva mihasznák- tól Ijednénk meg? Fogjátok meg őket! Fogjátok meg őket! A medve, a farkas és a róka úgy megijedt, hogy ha- nyat-homlok bemenekültek az erdőbe. A gida, a barika és a bo­ci letelepedett egy fa alá és ott elaludtak. Ott talált rájuk a pásztor és hazavit­te őket. Dr. Papp Sándorné fordítása Az első titok... (MTI fotó) eon de la Fontainer Menyét a magtárban Menyét kisasszony karcsú volt nagyon s bebújt a magtárba egy szűk lyukon. No, ehetett M a magtárban eleget, annyit, amennyi belefért. Ez a jólnevelt, drága hölgy az alkalmat kihasználta s liszttel, mézzel és szalonnával élt. S hízott, kövéredett s már gyönyörű pocakja lett. A hét végén valami zajt hall, no, futni is akart azonnal, de a lyukon nem fért át a hasa. — „Mi történt itt? — szólott az ostoba. — Ez a lyuk szűkebb lett pár nap alatt?’’ Egy patkány hallotta őt és ily szavakat mondott: „Nem a lyuk lett szükebb, jól éltél a máséból, nem koplaltál, meghíztál s néni férsz ki a lyukon most már s bár veszély fenyeget, hiába menekülnél, nem lehet" Franciából fordította: ölbey Irén M OST OLCSÓN VÁSÁROLHAT GAMAT (NDK) GÁZ fALIFÜTŐT Kapható: Vas szaküzletekben Forgalombahozza: HAJDÚ—SZABOLCS MEGYEI VAS- ÉS MŰSZAKI NAGYKERESKEDELMI VÁLLALAT (1170)

Next

/
Thumbnails
Contents