Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-12 / 239. szám

fiffS. október 1%. KELET-MAGYARORSZÄÖ 9. oMaS ♦» Pártszervezés-pártirányítás a pártmegbizatáso teljesítése Fdér'egem VALAMENNYI PÁRT­SZERVEZET munkájának eredményessége tagjainak te­vékenységén múlik. A kom­munistákén, akik nagyobb munkasikerekre, fegyelme­zett helytállásra késztetik a munkatársaikat, eredménye­sen munkálkodnak a jobb, alkotóbb munkahelyi légkör­ért, akik formálják a párton- kívüli munkatársaik tudatát és erősítik elkötelezettségü­ket szocialista rendszerünk iránt. A pártszervezetek munkája ugyanakkor olyan szervezett, céltudatos tevékenység, amely a mindennapi élet valameny- nyi kérdésében — legyen az gazdasági, politikai, kulturá­lis,, vagy egyéb feladat — az egyes párttagoktól nem ál­talánosságok ismételgetését, hanem nagyon is konkrét kéz­zelfogható cselekvést kíván. Az előttünk álló feladatok ha­tékony megoldása nem tűri a szólamokat, az általános meg­állapításokat, így tehát ma­guk a párttagok sem végez­hetnek pártmunkát csak úgy „általában”. A párt politi­kájának megvalósításához az élet valamennyi területén az szükséges, hogy minden egyes párttag megbízatása konkrét, kézzelfogható, s így ellen­őrizhető is legyen. alapvető követel­ménye ennek, hogy a fel­sőbb pártszervezetek vezető­ségei ne csupán lemásolják, hanem azokat a maguk sajá­tos helyzetének megfelelően dolgozzák fel, alakítsák ki saját munkaprogramjukat, s ennek alapján határozzák meg minden egyes párttag személyre szóló feladatait Ahol gondot jelent a pártta­gok megbízatásokkal való el­látása, ott általában az a baj, hogy a pártvezetőségek ezt az alapvető feladatukat el­mulasztják. Amilyen sokoldalú és szí­nes a mindennapi élet, ugyan­olyan sokoldalú és színes le­het a pártmegbizatások köre. Ahol a pártvezetőségek tuda­tosan törekednek erre, ott a közélet szinte valamennyi te­rületén dolgoznak világosan körvonalazott pártmegbiza- tással kommunisták. Az em­berek formálásán, a gazdasá­gi munka fejlesztésén mun­kálkodnak például a szocia­lista brigádok kommunista tagjai. Tevékenykednek a tö­megszervezetekben és moz­galmakban, a tanácsokban, az üzemi, a lakóterületi, a hi­vatali munka minden terüle­tén. Sok helyen az ő fárado­zásuk, tettrekészségük ered­ménye, hogy javulnak a gaz­dasági mutatók, élénkebb, demokratikusabb a közélet, eredményesebb a küzdelem a kispolgári nézetek és maga­tartás ellen. TALÁLNI AZONBAN még a párttagok körében passzív, feladataikat nem teljesítő embereket, s ebbe nem sza­bad belenyugodni. A párt- szervezetek túlnyomó többsé­gében meg is találták az ef­fajta magatartásmód ellen­szerét. Évente egyszer tag­gyűlésen szabják meg vala­mennyi párttag — szemeiy szerinti — pártmegbizatását, s .ugyanígy taggyűlésen kérik számon ezek teljesítését. Sok helyen a pártcsoportok­ban év közben is rendszere­sen számon kérik minden párttagtól, hogyan teljesítette a párttól kapott feladatait. A pártcsoportok ilyen tevékeny­ségének nagy előnye, hogy az egyes párttagoknak év köz­ben sem lehet „lazítani”, ha­nem folyamatosan végzik pártmunkájukat. A pártcso- portbizalmiak rendszeresen tájékoztatják a pártmegbiza­tások teljesítéséről a pártve­zetőséget, amely — ha a párt- csoport figyelmeztetése nem használ — felelősségre vonja a feladataikat nem teljesítő párttagokat. A beszámoló tag­gyűléseken pedig minden egyes kommunista munkáját, magatartását személy szerint értékelik. A kommunisták a minden­napi munka támasztotta kö­vetelmények teljesítése köz­ben fejlődnek még öntudato- sabbá, fegyelmezettebbé, vál­nak a párt odaadó harcosai­vá. A szigorú, de segítőkész ellenőrzés nélkülözhetetlen a párt egységének szilárdításá­ban, cselekvési egysége erősí­tésében. Senki nem mondhat­ja magáról, hogy „kész” kom­munista, nincs szüksége a kollektíva ilyen irányú segít­ségére. De még inkább szük­ségük van erre azoknak, akik rövidebb ideje tagjai a párt­nak, akik csak röviddel ez­előtt vállalták önként a párt­tal, a társadalommal szemben a több, az odaadóbb munkát. A PÁRTSZERVEZETEK­BEN ezekben hetekben — először a pártcsoportokban — kezdetét veszi az összege­zés: mit tett a kommunista kollektíva munkahelyén, te­rületén a párt politikájának valóraváltásáért. Ezt az ösz­Csütörtökön délelőtt Nyír­egyházán a Volán üdülőben öt szakma és öt megye szak- szervezeti munkavédelmi fő­felügyelői tanácskoztak az időszerű kérdésekről. A va­sas, vegyipari, postás, vas­utas, kereskedelmi és pénz­ügyi dolgozók szakszerveze­tének. valamint a Borsod- Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bi- har. Heves, Nógrád és Sza- bolcs-Szatmár megyei szak- szervezeti tanácsok munka- védelmi szakembereit Kanda Pál, az SZMT vezető titká­ra köszöntötte, majd Do- náth Béla, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsa mun­kavédelmi osztályának veze. tője nyitotta meg a tanács­kozást. szegezést megelőzi a pártta­gokkal való beszélgetés, sze­mélyük, munkájuk értékelése. A pártvezetőségeknek, párt­csoportoknak ez a munkája sokoldalú mérlegelést, tárgyi­lagosságot kíván. Hiszen nem minden esetben a párttagok a hibásak egy-egy megbízatá­suk teljesítésének elmulasz-f tásáért. Megtörténik, hogy a pártvezetőségektől nem kap­ják meg ehhez a szükséges segítséget. Nem ritka az sem, hogy a pártmegbizatás kiadá­sakor nem vették kellően fi­gyelembe az illető párttag felkészültségét, lehetőségeit. Ugyanígy nem kevés szám­ban kaptak pártta­gok olyan „megbíza­tást”, amely formális, s csu­pán arra jó, hogy a pártveze­tőség odaírja az illető kom­munista neve mellé, mi a pártmunkája. így lesz az­után egyes párttagoknak olyan megfoghatatlan megbí­zatásuk, hogy „népnevelők”, így lehet találni néhol meg­hökkentően sok sajtóterjesz­téssel megbízott párttagot. Arról nem is szólva, hogy néhol a megbízatás nem ter­jed túl azon, amit a munka­kör ellátása amúgyis megkö­vetel. AMIKOR A PARTVEZE­TŐSÉGEK és a pártcsopor­tok értékelik egy-egy kom­munista politikai, társadalmi, gazdasági tevékenységét, s arról véleményt mondanak, egyben magukkal szemben is kritikusnak kell lenniük: va­jon hogyan gazdálkodtak az alapszervezet kommunistái­nak képességeivel, cselekvő­készségével, alkotókedvével. A pártmegbizatások teljesíté­sének éwégi ellenőrzése, ösz- szegezése tehát eredményezze azt is: megfelelőbb feltétele­ket teremtenek ahhoz, hogy a jövőben az egyes párttagok még „testreszabottabb” fel­adatokat kapjanak és telje­sítsenek. Először a vasiparban vég­zett munkavédelmi tevé­kenységről esett szó, majd Benkei László, az SZMT munkavédelmi főfelügyelője a Szabolcs-Szatmár megyei helyzetet és tennivalókat is­mertette. A vitában és az előadásokban egyaránt hangsúlyozták, hogy a mun­kások védelme érdekében nagyobb gondot kell fordíta­ni a vállalatoknak a bal­esetek megelőzésére, több in. tézkedés szükséges a bizton­ságos munkavégzés érdeké­ben. A szakszervezetek egy­re több olyan intézkedést hoznak, amelyek révén ja­vulnak a munkakörülmé­nyek, megelőzhetők a bal­esetek. Mihók Sándor Szakszervezeti munkavédelmi főfelügyelők országos tanácskozása Nyíregyházán Névtelen levelek NA * tagadás egy névtelen levelet valamikor ma­gam is összezagyváltam. 'Ez még akkor történt, amikor ifjan és elbizakodottan a gumiipart boldogítottam és rendkívül ingerelt, hogy az osztályvezetői kinevezéseknél nem rám gondolnak és at­tasénak is rendre másokat neveznek ki. Egy személyét megnevezni nem akaró ön­kéntes káderos nevében névtelen levelet írtam hát a párttitkárnak, amelyben föl­hívtam figyelmét egy elher­dálás előtt álló gyöngy­szemre, csekélységemre és ékes szavakkal ecseteltem. mit veszít az ország, ha lenn hagynak a mélyben. A levél elment, vártam a reagálást, nem hiába — ta­lán tíz nap múlva hivatott a párttitkár. Fogadja a kö­szönésem. Utána már mondja is: meg merne rá esküdni, hogy ezt a levelet én írtam, s elém tolja gyö­nyörűen elferdített írású al­kotásom. Éreztem, mint vált alabástrom arcom vérvö­rösre, de azért most már én esküdöztem, hogy ilyet semmiképp nem teszek, mit csináljak ha valaki felfi­gyelt istenáldotta tehetsé­gemre. Ettől eltekintve pár nap múlva kiléptem a gyár­ból s a továbbiakban befe­jeztem névtelen levélírói pá. lyafutásom. Mégis a priusz után jogosnak érzem, hogy a névtelen levélíró kollégák­kal foglalkozzam, — remé­lem nem sértődnek meg, hogy egyetlen szerzemény alapján lekollégázom őket — bámulatos szorgalmuk minden figyelmet megérde­mel. S mennyi árnyalat, mennyi színmily sokrétű érdeklődés. És a fogalma­zásban micsoda határok. Van aki két kával írja, hogy „te piszokk firkász”; míg ellen, példája, francia nvelvű idé­zetek betoldásával fenn. költ stílusban közli velem ugyanazt. S itt van előttem egy másik levél, ebben szá­mos kérdést boncol a szerző s szerepel benne 125 olyan sző. amelyből egyetlen egyet sem lehet a rádióban beol­vasni, anélkül, hogy ne kö­vetnénk el szemérem elleni vétséget. Aztán itt vannak a külön­böző fórumokhoz küldött névtelen bejelentések — ám­bár sokszor ért&eieíie«. mü ÜT A VASÜT FELETT. A 4-es számú főútvonal építése során a Budapesti Hídépítő Vállalat Ajak község határában új hidat épít a vasúti kereszteződésben. A 72 darab óriás vasbeton gerendából álló hidon Lakatos Bertalan és Boldvai István a tartógeren­dák összekötésén dolgozik. (Elek Emil felvétele) „Nem bántam meg :i három évet Fiatal szakmunkásjelöltekről — 7 iszabercelen éé ••• A mezőgazdaság mind több szakmunkást igényel. Külö­nösen a felnövő nemzedék, a fiatalok sorából. Tiszabercelen van a megye egyik mezőgazdasági szak­munkásképző bázisa. Fő fel­adatként gyümölcs- és zöld­ségkertész ágazatban képez évente több száz fiatalt. A megye sajátosságát tekintve pótolhatatlan feladatot telje­sít a berceli szakmunkáskép­ző intézet. — Kilenc oktatási évet fe­jezett be eddig az iskolánk — mondja Kuritár Endre igaz­gató. — Hétszázötvenhárom fiatalt bocsájtottunk az élet útjára. Csaknem kivétel nél­kül szabolcsi gyereket. Kevés ösztöndíjas Fiúk, lányok egyaránt ta­nulnak az intézetben. Az előbbiek száma állandóan több. — Pedig a mezőgazdasági kertészet olyan ág, ahol a lányok, a nők egyenlő esély- lyel állhatják meg a helyüket. Sőt több munkafolyamait kedvezőbb is az adottságuk­nak. A tanulásban pedig né­mileg jobbak is a fiúknál. Jó az intézet szemléltető tára. Majdnem teljesen arányban áll a korszerű ■nagyüzemi termelés feltéte­leivel. Sőt, némely tekintet­ben kedvező hatással van előtte. Vonatkozik ez különö­sen a primőr zöldségek ter­melésének tanulmányi bemu­tatóira. Amivel kapcsolatban éppen mind nagyobb az igény, a megye termelő gaz­daságaival szemben. A ber­celi szakiskola közfogyasz­tásra is az elsők közt ad pri­mőröket a megyében. A töb­bi között ennek is gyakorlati közreműködői lehetnek a diá­kok. A tanulók 40—50 százaléka kerül csak társadalmi (tsz, állami gazdasági) ösztöndíj­jal az intézetbe. Az állami tanulmányi ösztöndíj pedig az eredménytől függően 160— 600 forint körüli havonta. A szülőknek így minimális anyagi gondot jelent a gyerek intézeti tanulása. — Jó kapcsolatokat ápo­lunk a jól termelő üzemekkel, az általános iskolákkal, a ta­nácsokkal. Hogy egy-egy isko­lai évre teljes legyen intéze­tünk benépesítése. A többit nem érdekli? Lényeges kérdésnek tekint­hető: mi történik az iskolát elhagyó, végzős fiatalokkal? Van-e ilyesmiről tudomása az intézetnek? — Természetesen sok min­dent tudunk róluk. Levelet írunk volt gyerekeinknek, kérdésekre kérünk választ tő­lük. Ezt minden évben meg­tesszük, december, január hó­napban. ért nem szignálják a leve­leket, nem úgy tűnik, hogy fejvesztés járna érte. Egy vendég például közli, hogy X. étteremben csalnak a pincérek. Miért e tiltakozás, hiszen nyilván úgy sem megy többet oda — és még számos törzsvendégnek sem ismerik a nevét a pincérek. Azonban ^^yfajta névtelen levelet differenciáltabban ítélnék meg. Előfordult, hogy valamelyik vállalatnál felső szinten nagy disznóságok folynak — alsó szintről meg névtelenül jelentik ezt az il. letékes szerveknek. Az esz­ményi persze az lenne, ha nyílt kiállás történik. De akadt már rá Példa, hogy az igazságkeresök az igazságu­kat hónapok évek múlva az idegszanatóriumban, vagy a kórházi ágyon kapták meg — elvégre a különböző összefonódások elit n nem egyszerű a harc. És nem mmáessteheiá *sn msm etíö. kéltség, hogy ezt a harcot az utolsó lehelecéig vállalja. Hogy egyebekben kit mi visz rá a névtelen levélírás­ra, csak találgatni lehet. El­végre vannak közöttük el­mebetegek és észrevehetően fölényes intelligenciával mocskoiódók. Van aki, hogy úgy mondjam a politikára profilírozta magát, s van aki családi kapcsolatokat igyek­szik szétbomlasztani. Van akit bosszúvágy hajt, van aki merő heccből pazarolja a papirost. Vannak serény tö­megtermelők s vannak alkal. mi névtelen levélírók — szé. les a skála. De többségük agyával aligha van minden rendben. És abban is biztos va­gyok, hogy rengeteg névte­lenül gyalázkodó levelet ka. pok. Ezt el is várom. Jó tud. ni az embernek, hogy nem dolgozott hiába.-----Cí — ­"J?./ «t . J3KS!v Dossziék kerülnek elő, s belőlük a levelek. Bodnár Jó­zsef válasza Paszabról: „Szá­momra az intézeti élet na­gyon szép és jó volt. Sikerült a célom: tanulás, utána mun­ka. Legtöbb hasznát veszem a zöldségtermesztésről és a gépekről tanultaknak. De szeretnék többet tudni. Való­színű tanulok még felsőbb fo­kon.” Fajó Irén Tiszadobróí: ........Most már azt is látom, hasznos volt a szigorúság a kollégiumban. Nem bántam meg az iskolában töltött há­rom évet. Tovább tanulok a nyíregyházi kertészeti techni­kumban.” A hetven-helvenegyben végettekről statisztikai össze­sítő készült. Negyven levél­ben válaszolt ifjú szakmun­kás közül 31 a mezőgazdaság­ban dolgozik. Közülük ketten, munkacsapat vezetők. Három segédmunkás, egy irodai al­kalmazott, hatan egyéb fog­lalkozási körbe kerültek. Legtöbben 1500—2000 forint körül keresnek havonta. To­vább tanulnák tizenöten s er­re készülnek még nyolcán. KISZ-tag 37. A negyven meg­kérdezettből tizenöt lány. — Az kellene, hogy mind a szülők, mind a termelő üze­mek vezetői jobban érdeklőd­nének az intézet munkája iránt, különösen ami a gyere­kek tanulmányi eredményét, magatartását illeti: Vannak gazdaságok, amelyeket ilven értelemben dicsérni lehet: a tiszalöki, a tuzséri. a tyukodi, a tomyospálcai tsz-ék, a nyírmadai és a fehérgyarmati állami gazdaság. Látszik, hogy ezek a gazdaságok ko­molyan törődnek leendő szak­munkásaik tanulásával. Az ilyen helyekre visszatérő fia­talokat aligha éri csalódás! Oktalan irigység Befejésül néhány rossz ta­pasztalatról szólt még az igaz­gató. Néhány helyen az idő­sebbek részéről megnyilvá­nul az „oktalan irigység” a fiatal szakmunkásokkal szem­ben. Nem akarják tudomásul venni korszerűbb ismeretei­ket. Képzettségükkel elenté- tes munkahelyekre küldik őket. Van olyan, hogy elfe­ledkeznek a szákmunkás-pót- díj juttatásáról. Ezek miatt elveszti hitét, kr'Vét a tanult fiatal. És nei\“c:3oda. ha ott hagyja a gazdaságot. De erről már nem az intié- aesttehet.. AactaftK-Bálint

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents