Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
melléklet Népesedéspolitika — megyénkben Mióta nyilvánvalóvá vált, hogy az ország népes, ségi statisztikájában tapasztalható stagnálás tartósabb, mint sokan gondolták, a párt és a kormány legfelsőbb szervei össztársadalmi, nemzeti ügyként foglalkoznak azokkal a szociális, egészségügyi, jogi és természetesen anyagi természetű tennivalókkal, amelyek segíthetnek aZ előrelépésben. A népesedés egészségesebb alakulása, a holnap társadalmát építők „utánpótlása” azonban nem oldha. tó meg csupán rendeletekkel, jogszabályokkal. A köz. gondolkodás, a közvélemény alakítása, a szemlélet pozitív tartalmú megváltoztatása vezethet tartós eredményekre. Ezt a célt szolgálja a párthatározat, amely i politikai munka egyik fontos részévé teszi a népese_ déssel összefüggő tennivalók segítését, vizsgálatát, a negatív nézetek leküzdését józan, világos érvekkel. Uj tartalommal, színnel gazdagodott a pártmunka — állapíthatjuk meg. Tegyük hozzá, éppen az újszerűség miatt hamarabb adódhat megnemértés. a határozat szellemét részben értő és annak jegyében cse lekvő gyakorlat is. Hallunk példákat, néhol egy, két fontos, de részfeladatra szűkítve értelmezik a tenniva. lókat. Nevezetesen a családtervezésre. Ez is hozzátartozik a népesedési feladatok megoldásához, de a tennivaló ettől több, szerteágazóbb. Jól szolgálják a népesedési politika gyakorlati megvalósítását azokon a helyeken, ahol újabb és újabb munkalehetőségeket teremtenek a nőknek, figyelemmel kísérik a dolgozó nők foglalkoztatását, anyagi és erkölcsi megbecsülését. S jelentőségéhez mérten foglalkoznak a legkülönbözőbb fórumokon, egyéni beszélgetések során a család szerepével, ápolják az egészséges gyermek és családkultuszt. Nem választható el ettől egy sor — látszólag köz. vetve kapcsolódó — feladat, mint a népesedési politikánknak jobban kedvező lakástervezés-, építés, a bölcsődék, óvodák, iskolák hálózatának gondosabb, a jövőt jobban figyelembe vevő fejlesztése. Megyénkben sajátos töltést kap az igen jelentős népesedéspolitikai párthatározat. Közismert, hogy Sza. bölcs.Szatmár az ország megyéi közül az elsők között áll a tízezer lakosra jutó népszaporulatban. Ez hajlamossá tehet bennünket arra, hogy úgy fogjuk fel: me. gyénkben nincs baj a népszaporulattal, kevesebb a tennivaló, mint országosan. A számokkal, a tényekkel aligha kell vitáznunk. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy Szabolcs-Szatmár megye jelentős hányadát adja a népesség utánpótlásának. De a mi megyénkben is a tennivalók egész sorát rója a párt, tanácsi, állami szer vekre a párthatározat. Bárki — statisztikai felmérések, családkutatások nélkül — saját környezetében is meggyőződhet róla: a születő gyermekek családonkénti megoszlása meglehe. tősen szélsőséges. Sok az egyke, s a családok sorában sehogyan sem találjuk yzt a kívánatos, lépcsőzetes nö. vekedést, amely a nagycsaládókig vezet. Egyszerűsítve a képet, az egyik oldalon vannak az egy, legfeljebb két gyermekes családok, Ők vannak döntő többségben, A másik oldalon a négy, öt. vagy entnél több gyerekesek. S eddig, amikor szóba került a népesedés elósegi. tése. általában a sokgyermekesekre gondoltunk. Helye sen, az ő anyagi helyzetüket, gyermeknev űési gondjai, kát állítottuk előtérbe. Ez helyén való, továbbra is szükséges gondoskodás marad. De nem nézethetjük kö. zombösen azt a negatív tendenciát, hogy csökken a ■holnap keresőinek, az ország termelési értékeit előál. Utó, az idősebbeket eltartó korosztály létszáma, s az ország képtelen „újratermelni” önmagát. Nyilvánvaló, hogy nem anyagi okok játsszák a fő. szerepet. Nem azért akarnak kevesebb gyereket a szü. lök, mert nem tudják eltartani őket. Jólehet vannak szülők, akik a családtervezés előtt papírt, ceruzát vesznek és számolgatni kezdik, mennyibe fog kerülni nekik a gyermek... Ők azért jóval kevesebben vannak, mint azok. akik szeretnék a gyereket, de lakáskörülményeik nem teszik lehetővé a család „nagyobbítá- sát”. Várnak, amíg a lakáshelyzetük javulni fog. Anélkül, hogy a népesedést serkentő okokat rang. sorolnánk, úgy hisszük, a gyermekes, főként a két, vagy több gyermekes családok lakáshelyzetének a jelenlegi, nél erőteljesebb segítése állandó feladat lesz. Jól munkálkodott ezért a nyíregyházi városi népfront bizottság és a városi tanács, amely közös társadalmi bizottság közreműködésével — az albérletben élő. gyermekkel rendelkező családoknak lakásjuttatásánál jelentős „fórt” adott. Hangsúlyozzuk azonban a népesedéspolitikai hatá. rozat, feladatait hiba volna leszűkíteni egy. vagy két intézkedésre, tennivalóra. N*em csak az objektív feltételeket kell javítani, hanem a közgondolkodást is. Páll Gésa Végre! Végre bekövetkezett, amire évek óta várok. Van másfél millió forintom! S ez a szerencsémnek éppúgy köszönhető, mint annak, hogy soha, egyetlen pillanatra se veszítettem el a csüggedése- met. Fortuna méltányolta szelíd türelmemet. ötször megfogta a szerencsekerékbe nyúló úttörő kezét, s a fülébe súgta: ezeket a golyócskákat. emeld ki, lelkemszottya, hadd nyiháncoljon az a sóvár Bruszt Balázs. A hivatalban pillanatok alatt elterjedt szerencsém híre, hogy megütöttem a főnyereményt, kollégáim közül pedig néhányat a guta. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy magamra zárjam az ajtót, és íróasztalom mögé ülve haditervet dolgozzak ki: mihez is kezdjek most már? Lássuk csak! Először is bemegyek az igazgatóhoz és kérek egy év fizetetten szabadságot. Mi az: hogy kérek? Akinek másfél milliója min, az ne kérjen! Az csak közöljön. Látott már valaki kérő milliomost? No, ugye! Leülök vele szemben, rágyújtok, keresztbe rakom a lábam, ráérősen fújom a füstöt ft Csala László: szóval hanyag eleganciát tanúsítok. Sőt lehet, hogy még a titkárnőnek is kiszólok: „Rozálka, legyen szíves hozzon feketét! A direktornak is hozhat. Persze, ha csak akar. Tupirral. Én fizetem!” Eme első és legfontosabb lépésemet követően végigjárom az egész hivatalt és — hadd lássák, Bruszt Balázst nem szédítette meg a gazdagság — kinek-kinek beígérem az őt megillető ajándékot. Mancika, a legfőbbkönyvelésből kap egy zöld parókát; a legfobbkönyvelő egy hat dioptriás szemüveget, amire azóta vágyik, hogy harmadikos elemista korában meghúzták számtanból és hittanból; Plajbász kolléga — osztályvezető a sárgult iratok böngészderészlegében — kap egy pár vadonatúj könyökvédőt. Jucika néni, pedig, ő mit is kapjon? Az ő szemét nem lehet kiszúrni akármivel, hiszen senki sem ért jobban hozzá, hogy olyan geometriai pmswssággal szántson barázdákat a poros íróasztalon, miként ő. Megvan! Jucika néni kap egy pár szarvasbőr kesztyűt, ne tegye tönkre kezét a házon belüli munkanélküliség. Az örökké dühös Macolaynak veszek egy tucat gömbölyű, magyar gyártmányú rágógumit; Klárikának nyitok egy takarékbetétkönyvet húsz forinttal; a nyugdíj előtt álló Pap- csák bácsit megajándékozom hat darab zsebkendővel, hadd dühöngjön a diri, merthogy ő szokott zsebkendőket ajándékozni a nyugdíjba vonulóknak, jó munkájuk elismeréséül, a hivatal megbecsülésének jeléül. Aranka, a kis aranyos pedig kap ... Eddig jutottam a ajándék- lista összeállításában, amiken valaki dörömbölni .kezdett az ajtón. „Brusztkám, te drága Aranyember, csak egy percre engedj be!” Kinyitottam az ajtót, Krapcsák állt előttem. PmUosabban én álttam, merj Krapcsák máris a nyakam• ban csüngött, mint a gyümölcs a fán. „Te kis tőkés1 Te csodálatos magyar Onas- sis! Te huszonnégy-karátos aranylelkű! Adj kölcsön tíz kilót. Vagyis egy ezrest. Hiszen mi az neked? Csepp * tengerből. Ha ismered a jótevő szenteket.. Nézd, Krapcsák, mondtam; a jótevő szenteket ugyan nem ismerem, de téged igen. Te egy rusnya féreg vagy. Egy álnok csúszó-mászó. Egy minden lében tíz kiskanál, Egy bajkeverő. Neked egy fi- tyinget sem. Te mindig csak fúrtál engem. „Szóval nem adsz?” Nem. „Ez az utolsó szapad?” Még van. Frászt és frászt és megint frászt. Hohoho hö! Azt már nem tudom, hogyan csapta rám Krapcsák at ajtót. Felébredtem, Sajnos, csak álom volt az egész. Csodálatosan szép álom.,. Csak azt nem értem, hogy ez az idióta Krapcsák ma reggeltől miért sunyit rám olyan ellenszenvesen. S at igazgató is, meg még néhányon gyanúsan mezgerélnek a tekintetükkel. Te jóságos ég! Csak nem sejtenek vala>» mitís i Magyar Onassis
