Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-27 / 252. szám

597S -.EfÖSer ff. § «Hbf Fejlődési ütem és reális tervek OLYAN, M<NT A SZOBRÁSZAT Ha kevés a szakmunkás... Kedvező változások a kisvárdai IMPONÁLÓAK sza­BOLCS-SZATMÄR ipar­fejlődésének idei első fél évi számai. Az egy évvel ko­rábbihoz képest közel ötödé­vel növekedett a megyében az ipar termelése. Szinte minden területen egyenletes növeke­désről lehet beszélni és nem kimondottan az: új üzemek termelésbe állása, az új mun­kások termelése hozta az emelkedést, hanem ez együtt járt a meglevő vállalatok kapacitásának jobb kihaszná­lásával. a termelékenyebb munka térhódításával. A gzdasági életben orszá­gos méretekben arról beszé­lünk, hogy a népgazdaság fejlesztésének egyetlen útja az új, termelékenyebb eljárá­sok bevezetése, hiszen a mun­kaerőtartalékok kimerülőben vannak, az új beruházásokra is csak akkor jut munkás­kéz. ha a gazdaságtalan vagy kis hatásfokú géneket leállít­juk. s innen irányítjuk át a munkásokat. Nem ilyen egy­értelmű ez a helyzet Szabolcs- Szatmárban. ahol .két vasat kell a tűz­ben tartani”. Egyrészt itt. sem lehet elhanyagolni a ma­gasabb termelékenységű eljá­rások bevezetését, az inten­zív fejlesztést, másrészt szá­molni kell azzal, hogy a me­gye több körzetében még nincs elég munkaalkalom az itt élők azt várják, hogy lakó­helyükön. vagy a közelben teremtsenek nekik munkahe­lyet. Ugyanakkor a mind lob­ban géoesedő. keniizálódó mezőgazdaság a legóvatosabb becsl^soi^ szerint is többezer munkáskezet felszabadít a kö­vetfc^ző 09'v-tcéf <£g az Irinán kfkenVtek munká­ba ál K+ágárói g7fntén az ioar­nak és a szolgáltatásnak kell gondoskodnia. PÉLDÁKAT TALÁLHA­TUNK az utóbbi néhány hó­nap gyakorlatában mind a két módszerre A Nyíregyházi Konzervgyár adottságai, elhe­lyezése révén például nem tud új üzemeket építeni, ott új munkásokat beállítani a ter­melésbe Mégis, a korábbi évi 400 milliós termelési maxi­muma helyett ebben az év­ben már az 500 millióhoz kö­zelítenek, miközben nem dol­goznak többen a gyárban, mint korábban. A termelés növelését a szezon-jelleg ■ nagyarányú kiszűrése, a gé­pek. berendezések szinte egész éven át tartó kihasználása hozta Nagyhalászban, a zsák­gyárban viszont tévesen új gónsornkkal kezdték meg a termelést, modern üzemcsar­nokot építelek, vagyis az itt do1gozó tőbbszáz lánynak, ©ecronvnak a munkája olvan úí értéket hoz "étre. aminek itt nem volt előzménye Az ex+enrív feilesrtés pedig a környék égető rm inkáéi V grvndiqinak megoldásában se­gített a mez"tfozda«:á<*ból fel­szabaduló dolgos aS'ronuke- Ze.kro az inaYnak sr*iksfioo volt. Kettős a gmnicivá- oét- dáis; a nyíregyházi gyárban ei—... ....------------ ■■ több, már gazdaságtalanná váló gyártmány termelését szüntették meg, mint a lati­cel, a gumilabda, ahol a fel­szabaduló üzemben más, ter­melékenyebb gépek kaptak helyet. Ugyanakkor Ibrány- ban egy olyan kiegészítő, konfekcionáló üzemet létesí­tettek, amely biztosítja a gyártmányok továbbfeldolgo- zását — amire Nyíregyházán már nem lett volna hely — és munkaalkalmat teremt az ib- rányiaknak. A FEJLŐDÉS ILYEN ÜTE­ME és módozatai ugyanígy lemérhetők a faiparban ahol ugyanannyi ember kevesebb nehéz fizikai munkával, kor­szerűbb gépekkel több fát dolgoz fel az ÉRDÉRT tuzsé- ri és mátészalkai telepein. De megvan ez a fejlődés a taná­csi iparban, a szövetkezetek nagyobb részében is. Ezek az eredmények meg­felelnek a IV. ötéves tervben lefektetett elképzeléseknek, a megyei pártértekezlet határo­zatainak. Pedfg a gazdaság- irányítás mai rendszerébe egyik vállalat sem kapta meg kötelező tervutasítás formájá­ban, hogy fejlesztését úgy intézze, ahogy azt a felsőbb szervek terveikben meghatá­rozzák. A népgazdasági, a megyei terveket ugyan köz­vetlenül nem bontotta le senki az egyes vállalatoknak, viszont a gazdasági szabályo­zás olyan értékelő ösztönző rendszert hozott létre, amin belül a vállalati döntések be­illeszkednek a nagy egész rendszerébe. Természetesen a központi döntések is befolyá­solták a maguk eszközeivel a vállalatokat. A megyén belül elég csak erre az ötéves peri­ódusra juttatott 480 milliós iparfejlesztési alapra gondol­ni, amelynek a vonzata révén 2 milliárd forintos ipari beru­házás valósul meg. Ennek az összegnek a szétosztásával úi gyáregységek, üzemek lé+esí- tésével a megye érdekeinek megfelelően kedvező irány­ban változott az iparban fog­lalkoztatottak száma, területi elhelyezkedése. NEM SZÉGYENKEZHE­TÜNK akkor sem. amikor a megyei iparfejlődést a terv­számok tükrében vizsgáljuk. A tervidőszakra kitűzött 21— 22 milliárdos beruházás meg­valósul Szabolcs-Szatmárban. Eleget teszünk annak a kí­vánalomnak is, hogy az ipar­ban a termelékenység növelé­se mind inkább meghatározó­vá váljék. Vagyis úgy készí­tettük terveinket, hogy a kö­vetkező években a számadás időszakában megelégedéssel nyugtázhatjuk: jó előrelátás­sal, reális alapon indultunk el. A teljesített tervek a gaz­dasági, politikai munkában kamatoznak, a több munka- alkalom. a magasabb kerge­tek a megyei közhangulatot javít iák q meealarvnmtt gon­dolkodást, politizálást erősí­tik. Lányi Rotnod Az öntő szakma, nemcsak a Vulkánban, kihalásra van ítélve. Pedig — mondják, — akik valamikor kitanulták, — nagyon szép mesterség, olyan mint a szobrászat. Sok hasz­nos, tetszetős tárgy készült és kerül ma is az öntödékből a lakásokba. Említhetjük a réz­mozsarat, a faszén vasalót, az öntött vaskályhát, s ami ma leginkább kapcsolódik éle­tünkhöz, a radiátor. Meddig vonz a pénz? Hiába a mesterség szépsé­ge, ha nehéz és piszkos a munka. A fiatalokat a köny- nyebb, a jobban megfizetett, mondhatjuk úgy is a divato­sabb szakmák érdeklik. Még annak sem volt hatása, hogy az Öntödei Vállalat kisvár­dai gyáregységének vezetősé­ge a tanulóképzés elősegítését, a tanuló béren felül havi 500 forintot ígért. Az 1000—1200 forintos iparitanulói fizetés nem vonzott senkit. Ha nincs utánpótlás, mi történik az öntödékben? Ter­mészetesen a munka nem áll­hatott meg, nem állt meg, nem szűnik meg. Az utóbbi években volt olyan gond, hogy 40-50 ember mindig hiányzott a formázógépek; mellől, hogy nem akadt ember a rámo- lásra. De mint régen, a nagy öntőcsarnokban ma is 300-nál többen dolgoznak. A munka­erő vándorlást a központilag kétszer elrendelt béremelés és a sajáterős bérfejlesztés szün­tette meg. Ma az öntődében dolgozó emberek havi 4—500 forinttal többet keresnek, mint két évvel korábban. A megoldásnak azonban ez csak egyik oldala. Meddig, mennyi időre vonz a pénz, a maga­sabb kereset, azt nem lehet tudni. Ha kevés a szakmun­kás, a szakmához ragaszkodó ember, más megoldást kell keresni és ez a gépesítés. A gépesítés sok mindent megold. Elsősorban a munkát könnyíti, a termelés szaka­datlan növelését segíti és ja­vít a dolgozók szociális, egész­ségügyi helyzetén. A Vulkán vezetői kidolgozták és foko­zatosan megvalósítják az új formázó-rendszert. a gépesí­tett anyagmozgatást és rámo- lást, és szerepel a program­ban az öntési mód korszerűsí­tése. Több mint 100 millió fo­rint értékű az a rekonstrukci­ós munka, amellyel egyrészt új technológia kerül az öntő­débe, másrészt felújítja és megszünteti az elavult beren­dezéseket, munkamódszere­ket. „így már gyerekjáték Az öntödei Vállalatnál fo­lyó rekonstrukcióról a nagy öntő csarnokban kezdtünk el beszélgetni Bucz Endrével, a műszaki és fejlesztési osztály vezetőjével és Gaát Antal üzemfenntartási osztályveze­tővel. Az öntő csarnokban már dolgoznak azok a gépek, berendezések, amelyeket Csortos Béla, a vállalat fő­mérnöke tervezett, amelyek­nek elkészítésében és üzembe állításában a vállalat számos szakemberének szerepe volt. Sokat tudó és ügyes gén töb­bek között a körasztalos for­mázó. Ebből már 3 áll az ön- tőcsamokban, s körötte az emberek a korábbinál gyor­sabban, termelékenyebben és könnyebbben végzik a mun­kát.. Működik az öntő formá­kat szállító berendezések egy része is, s erről az emberek véleménye az hogy „így már szinte gyerekjáték a munka-’. A szakemberek kiszámítot­ták, a csarnokban végzett re­konstrukció rövid idő alatt másfél millió forint haszon­nal járt a vállalatnak. Na­gyobb haszon, hogy megvál­tozott az öntöde levegője, ke­vesebb a gáz- és portartalom, és bekövetkezik majd az az idő is, ha a csarnokot lebe­tonozzák, hogy nem lesz ho­mok. így már érdemes, lehet dolgozni az öntödében, s a bérfejlesztést, a bér­emelést, a gépesítés meg­felelően kiegészítette. A szak­munkás hiány kérdőjeles problémájától azonban to­vábbra sem lehet szabadulni. A gépesítés szakosítást je­lent, specializálódást és igényli a specializált emberek képzését. Elsősorban a gép karbantartóit, kezelőit kell megfelelően kiképezni. Ha ez megvan, még akkor is szük­séges, hogy az öntödében dol­gozók, a formázó gépek mel­lett állók többsége szakmun­kás legyen. Van elgondolás, miként, hogyan képzik majd az embereket, az elgondoláso­kat viszont közös nevezőre kell hozni. Jön a „DISA MATIO Eddig a régi öntődéről, as ott folyó munka korszerűsíté­séről beszéltünk. Akad más is a Vulkánban. Épül egy új öntőcsarnok, alkalmaznak majd egy teljesen új, Ma­gyarországon még eddig is­meretlen öntési eljárást, a DISA MATIC öntést. Ennek lényege, hogy a gép, amelyet Dániából hoztak, kis öntvé­nyeknél nagy arányokban termelékeny, gazdaságos. Pél­dául a nagy öntődében, ahol ma 300 főnél többen dolgoz­nak, a termelés tíz és félezer tonna. Az egyetlen gép, ame­lyet két műszakban 8 ember kezel majd, négy-ötezer tonna évi termelésre lesz ké-. pes. Az új gépet már leszál­lították, ki is próbálták. El­hárították az első műszaki hi­bát is, amellyel kapcsolatban az öntődében az együttműkö­dés szép példáját mondták el. A gép meghibásodott, és leg­közelebb Csehszlovákiában, a füleki öntődében található hasonló. Illés Lajos, a füle­ki öntöde főmechanikusa az első kérő szóra Kisvárdára utazott és 3 nap alatt nem­csak kijavította a hibát, de értékes szakmai tájékoztatót Józsi bátyám már benne van az ötvennyolcadik évé­ben. A múlt szombaton • ősz- szeesett rakodás közben. Társai már azt hitték, vége van. Orvost hívtak aki megállapította, hogy ..lábon vitt ei egy száraz mellhár. tyagyulladást”. Ez még egy fiatal diákot is megviselne, nem egy idős rakodómun­kást. Máté József, kölesei terme­lőszövetkezeti tag már lába­dozik orvosi kezelésre me­net találkoztam vele. így be. szél a munkájáról: —- Valószínűleg az ideges­ség is beleszámított. Aki nem próbálta nem tudja azt, mit jelent kimelegedve utazni a pótkocsin az őszi szélben százhetven kilométert Tu_ zsérig meg vi6sza. Azt sem tudia hányezer ládát emel­tem meg én már ezen az őszön. De főleg azt nem tud­ja. milyen gyötrődés meg­érkezni az átadó állomásra és a hűvösödő estében este nyolcig várni, amíg végre rakodhatunk. Kérem minket mázsa után fizetnek. Aki nem látta, nem tudja, milyen hajrá van ott olyankor. Harc az időért. Aztán megint iz­zadva. vissza, a szélben. a pótkocsin. Lajos bácsi, a botpaládi és kispaládi Uj Barázda terme, lőszövetkezet takarmánygon. dozója. Még nincs ötvennégy éves. Hajtja a lovait és be­szél. — Én nem is tudom, mi­ért engedtem a tanároknak, hogy a fiam tanuljon to­vább. Ne legyen Kalucza Lajos a nevem, ha ezt még egyszer meger ,edném. Ta­nul. csak tanul, már huszon­két éves. már Ő6z szálak van. nak a hajában és még csak egy év múlva fog keresni. A kezdőfizetése talán a fele 'esz annak, amit mint kő. műves 6egéd. már öt éve megkeresett volna. Igaz. a múltkor beszélt a rádióban jólesett hallani. De megéri ezt? Jól nyaralt, nem mon­dom. Pár hétig valami kül­földi futballbírónak volt a tolmácsa. Pénzt ott se sokat keresett, de jól élt, jól tar­tották. Azt mondják a pro­fesszorai. hogy nem is tanár lesz. hanem valami idegen- vezető. vagy forgalmi, vagy valami ilyesmi. Hát én most már ne<m bánom, ezt az egy évet kivárom, de aztán pi­henni megyek. Nem, nem nyugdíjba, hiszen ebben a korban még nem lehet, be­teg se vagyok. De könnyebb munkát kérek. Takarmány, trágya, egész nap csak az emelés meg a cipelés. Aki nem próbálta, próbálja csak. mindennap százötven mázsát megölelni. Nem mondom, ha vasárnap is dolgozni kell. azért a közösből is megvan a háromezer havonta, meg a háztájiból is a másik ugyan, ennyi. De érzem, hogy még egy évig bírom, aztán .ten* tovább. Ezt is csak a fia­mért. Jenő eljött vasárnap se­gíteni a háztáji kukoricatö­réshez. Ritka jó kukorica termett idén az Erdőháton. A kölesei ezerkétszáz négy­szögöles illetményföld is megadta a húsz mázsát. A közösben egy hold a négy. vénét is. Jenő kikötötte, hogy ő csak reggeli etetés után jön és délre el kell mennie. De jött. A hórihorgas, jó humo. rú férfi egy fejjel magaso­dott ki a kukoricatörő csa­ládtagok és alkalmi segítők közül, de öt fejjel teljesít­ményben. Olyan tempót dik­tált. hogy az estig tervezett kukoricaszedés délre befeje­ződött. Nyilván azért, hogy Jenő visszamehessen az ál. latokat megetetni. Szakács Jenő egyébként többszörösen kivívta a tár­saság csodálatát, öten vol­tak, ötször két sort fogtak, csuhéstól törték két-két sort. Jenő azt is tudta, amikor térdmagasságban egy egér­fészket találtak, hogy idén nagy tél lesz. Az öregek sze­rint — mondta —, amilyen magasra a fészkét viszi az egér a kukoricában, olyan magas lesz a hó a télen. Márpedig ezt azért érdemes megjegyezni, mert Jenő tér­de körülbelül nyolcvan cen­timéter magasságban van a talajtól. Jenő azt is tudta, hogy amelyik nő piros kukorica- csövet talál, az még idén férjhez megy. Maga volt a nevetés, amikor két fiatal- asszony találta az elsőt. De Jenő nemcsak mesélt. Köz­ben dolgozott is. derekasan. A pótkocsira, amit a Zetor otthagyott, egyedül ő hord­ta ki a letört kukoricát ko­sarakban. Ezt úgy csinálta, hogy megelőzte a többieket, s mikor a maga két során végigment, könnyedén meg­fordult. vállára emelte a ko_ sarakat, hosszú lépteivel, mint egy sovány óriás egy­kettőre odalépett a pótkocsi, hoz, beöntötte, aztán vissza­fele menet, csöndes fejcsó- válással figyelmeztette tár­sait. hol hagytak ott egy- egy csövet a száron. (SÍ adott, kiképezve a gép keze­lőit. Változás és űj lehetőség Azzal kezdtük, hogy nehéz az öntőmunka, hogy nincs szakmunkás utánpótlás, és folytattuk azzal, hogy nem állt meg a munka, részben mert keresték a megoldást, törekedtek arra, hogy az ön­tödei dolgozók helyzete anya­gi és más vonatkozásban megváltozzék, kielégítő le­gyen. A munka ami a VUL- KÁN-ban folyik, fna még a megvalósítás stádiumában van, s talán könnyelműség lenne azt leírni, hogy minden megoldódott. A helyes kifeje­zés az, a változás nagy. Ez a változás bő lehetőséget te­remt és ad egy további ug­rásszerű fejlődéshez s minden bizonnyal ahhoz is segítséget nyújt majd, hogy az öntődé­ben a formázógépek mellett és egyéb területeken gyara­podjék a szakmunkások szá­ma. Seres Ernő Elkészült a nyíregyházi tejipar új telephelye az Orosi úton. A műszaki átadás után hamarosan ideköltözik a tej­üzem. (Hammel József felvétele) Három rakodó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents