Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-21 / 247. szám

t. oldal feELET-M AGVARORSZÁtí m: sr A hét eseményeinek krónikája HÉTFŐ: Buntedien algériai elnök Moszkvából hazaté­rőben Belgrádban tárgyalt — Várnában meg­nyílt a szakszervezeti világkongresszus KEDD: Koszigin szovjet kormányfő Kairóba érkezett — Szadat egyiptomi elnök a parlamentben kijelentette, hogy országa kész elfogadni a tűzszünetet és hajlandó béketárgyalásokat kezdeni SZERDA: Nixon négy arab állam külügyminiszterei­vel tárgyalt — Trudeau kanadai miniszterel­nök hazautazott Kínából CSÜTÖRTÖK: Pham Van Dong, a VDK miniszterel­nöke Berlinbe érkezett — Jörgensen dán mi­niszterelnök befejezte hivatalos tárgyalásait Moszkvában PÉNTEK: Koszigin hazautazott Kairóból — A fran­cia szenátusi szavazás eredményeinek isme­retében Pompidou felfüggesztette az alkot­mánymódosító eljárást SZOMBAT: Walter Scheel nyugatnémet külügymi­niszter befejezte varsói tárgyalásait — Az „olajháboruban”, újabb arab olajtermelő or­szágok csatlakoznak az 5—10 százalékos ter­melési és szállítási csökkentéshez — Kissin­ger Moszkvába utazott A hét legfontosabb közel- kelet! híre: Koszigin szov­jet kormányfő Kairóban járt. Érthető, hogy utazását nem jelentették be előre. Hiszen egy háborúban álló országba látogatott el. az is nyilvánva­ló. hosv a Szadat elnökkel volt többszöri találkozásáról a hivatalos közlemény nem közöl részleteket. A szovjet kormányfő és az egyiptomi államfő tárgyalásának ered­ményeit a közeli nanok. he­tek vagy éppen a távolabbi hónapok eseményei mutat­ják meg, katonai, gazdasági és diplomáciai téren egyaránt. Koszigin azt követően járt az egyiptomi fővárosban, hogy Szadat elnök a kairói parlamentből nyílt üzenetet intézett Nixon amerikai el­nökhöz: Egviotom kész elfo­gadni a tűzszünetet azzal a feltétellel, hogy Izrael azonnal vonia vissza csaoatait a meg­szállt arab területekről az 1967. június 5-e előtti vona­lakra. Egyiptom ugyancsak hailandó béketárgyalásokat Is kezdeni az ENSZ kereté­ben a valamennyi nép jogait figyelembe vevő közel-keleti békéről. A szovjet diplomácia lát­hatóan megsokszorozta erő­feszítéseit a tűzszünet és a bé­kés rendezés érdeké’''j,1- Ami természetesen nemhogy nem mond ellent, hanem ki is egészíti az arab államoknak nyújtott sokrétű támogatást. Nem vitatható, hogy az USA szintén törekszik bizonyos tűzszüneti megállapodás el­érésére, de nem lehet megle­pő, hogy az amerikai rende­zési terv messzemenően fi­gyelembe veszi az USA szö­vetségeseinek, Izraelnek és természetesen magának az USA-nak az érdekeit. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államokból, sőt a nyugat-né­metországi amerikai katonai raktárakból is, özönlik a ha­dianyag Izraelbe. Ami a hadihelyzetet illeti, a hét közepére elterelődött az izraeli nyomás Szíriáról, e he­lyett az egyiptomi csapatok ellen összpontosított nagyobb erőket az izraeli hadvezetés a Szuezi csatornánál. Megkísé­relték a Sinai-félszlgeten elő­renyomult egyiptomi erők hátába kerülni, sőt. kom­mandóegységek átkeltek _ a csatorna nyugati partjára is. A szíriai fronton az előző héten Damaszkusz felé át­törő izraeli páncélos éket sikerült feltartóztatni. A har­cokban itt a szíriai és iraki páncélos alakulatok vállal­ták a feladatok oroszlánré­szét, de csatlakoztak hozzá­juk — végre — jordáhiai és szaud-arábiai alakulatok is. Változatlanul úgy ítéli meg a katonai szakértők többsége, hot?y 1967-hez képest most sokkal pagyobb az arab el­lenállás. Szélesebb körű az arab országok együttműkö­dése Is. Ez bedig nemcsak a frontvonalak alakulására hat ki. hanem befolyásolni képes például az USA magatartá­sát is. Különösen akkor, ami­kor az úgynevezett ,,olajhá­borúban” szintén forgatni kezdik az olaitermelő arab országok a saiátos fegyverü­ket: a termelés és a szállítás részleges csökkentését. Ku- valtban megrendezett tanács­kozásukon még csak 5 szá­zalékos csökkentést mondtak ki, de kevéssel utána Szaud- Arábia már 10 százalékos csökkentést jelentett be. Lí­bia pedig teljesen beszüntet­te az Egyesült Államokba Irányuló olajszállításait. Mindezek alapján a hét vé­gén az arab világ egyes pontjain, így például a liba­noni fővárosban, Bejrutban, amely mindig is az arab világ legfontosabb hírközpontjá­nak számított. a politikai megfigyelők azt kezdték la­tolgatni, hogy nemsokára el­hallgatnak a fegyverek és el­kezdődhetnek a tárgyalások. A közel-keleti háború is­mét háttérbe szorított a hé­ten sok más, jelentős nemzet­közi eseményt. Pedig érde­mes odafigyelni Jörgensen dán miniszterelnök moszkvai tár­gyalásaira: a kis Dánia egy­felől stratégiai jelentőségű ország a Balti-tenger nyugati kijáratánál. Másfelől pilla­natnyilag a politikai-gazdasá­gi súlya is megnőtt. A NATO tagja, méghozzá olyan tagja, amely gyakran helyezke­dett szembe egyes túlzó „at­lanti” törekvésekkel, s ennek kapcsán arra kell gondolnunk, hogy 1974 áprilisában ün­nepli fennállásának 25. év­fordulóját az észak-atlanti szerződés szervezete. A jövő év tavaszán napirendre ke­rül: érdemes-e fenntartani s ha igen, milyen formában? Dánia képviselője jelenleg a Közös Piac miniszteri ta­nácsának soros elnöké is. így tehát Jörgensen moszkvai tárgyalásai a Közös Piac és a KGST kérdéscsoportjának elővételére is alkalmasak le­hettek. Párizsban Pompidou elnök félig-meddig kudarcot val­lott azzal a kísérletével, hogy módosíttassa az alkotmányt. A képviselőhöz és a szenátus külön-külön megszavazta a kormány javaslatát, hogy ez­után 5 évre szóljon a köztár­sasági elnök megbízatása, nem pedig 7 esztendőre mint eddig, viszont szélesebbé vál­jék az államfő jogköre, majd­nem olyanná, mint az ameri­kai elnöké. Nos, ha át is ment a javaslat a parlament két házán, nem olyan többséggel, how a bonyolult eljárás har­madik és döntő szakaszában meglett volna a kívánt há- romötödös többség. Versail- les-ban, a Nankirály palotá­jában rendezték volna a kép­viselők és szenátorok együttes ülését, ahol a szavazók ilyen többsége kellett volna az al- kotmány megváltoztatásához. Mert ez a többség nem mutat­kozott előre, Pomoidou a je­lek szerint egy időre felha­gyott a tervével..., amelynek megvalósulása egyébként nem neki vált volna javára, ha­nem utódiát szolgálta volna. A továbbra is betegesnek mondott államfő aligha áll mégegyszer a választók elé. Az ellenzék azért is támadta a javaslatot, mert az az elnöki rendszert Valósította volna meg, másrészt pedig azért, . mert gyakorlatilag 10 évre hosszabbította volna meg az elnök megbízatását, kétszer 5 esztendőre! Az amerikai pél­da ugyanis azt mutatja, hogy egy elnököt, ha újramegvá- lasztását kéri, szinte lehetet­len megakadályozni az újabb megbízatás megszerzésében... A hét egy különös „hír- csemegével” is szolgált: az oslói parlament bizottsága a Nobel-békedíját, megosztva Le Dúc Thonak és Henry Kis- singernek ítélte oda. Az in­doklás: sokat tettek a vietnami hékemegállaoodás létrejötté­ért. A döntést vegyes érzel­mekkel fogadta a világ. (Még a norvég bizottság két tagja is lemondott, tiltakozásul az ellen, hogy a támadó Amerika és a megtámadott Vietnam képviselőjét egy kalap alá ^Vették...) Meglehet, hogy az oslói oda- ítélők Kissingert külön akar­ták bátorítani, ugyanolyan fá­radhatatlanul lásson mun­kához a közel-keleti válság­ban is. De a megoldás . nem Kissinger személyétől függ. hanem például attól, hogy az amerikai imperializmus és izraeli szövetségese mennyi­ben ismeri fel a Közel-Kelet Új valóságát. Mindamellett igen jelen­tősnek ígérkezik Kissinger moszkvai utazása. Az ameri­kai külügyminiszter elindu­lása előtt részt vett az ame­rikai kabinet ülésén, ahol je­len'volt Nixon elnök is, ezen­kívül még New Yorkban ta­lálkozott Abba Eban izraeli külügyminiszterrel. Pálfy József Holnap is megnézném a fo-( gát, a biztonság kedvéért, fő­hadnagy úr —. ajánlottam ne­ki a lehető legudvariasab­ban. — Persze csak úgy, ha a szolgálata engedi. Megint kiült arcára az a bizonyos kenetteljes fontos­ságtudat. Utóbbi megjegyzé­semből mintha arra követ­keztetett volna, hogy tudo­másom van rendkívüli be­osztásáról. — Remélem, tudok időt szakítani. Ámbár rengeteg munkát adnak ezek a rebel­lisek­— Bizony, nagy felelősség Hétfőn kezdődik a magyar—szovjet együttműködési bizottság ülésszaka Hétfőn kezdődik Buda­pesten a magyar—szovjet gazdasági és műszaki tu­dományos együttműködési kormányközi bizottság 13 ülésszaka. A szovjet kül­döttség hétfő reggelre je­lezte érkezését. Az együttműködési bizott­ság legutóbb a múlt év ok­tóberében Moszkvában ülé­sezett. ahol az integráció, á termelési kooperáció és a szakosítás , továbbfejlesztésé­nek kérdései voltak a tárgya­lások középpontjában. Az ülésszakot valamennyi szin­ten beható konzultációk, sőt több területen konkrét meg­állapodások is követték. Va­lamennyi megbeszélés és megállapodás leefőbb célja: az 1975 utáni időszakra az eddiginél is szélesebb körű együttműködés megalapozá­sa. A tervek egyeztetésével összefüggő jelentős kérdések kerültek napirendre Focic Jenő és Koszigin miniszter- elnökök ez év augusztusi moszkvai megbeszélésein. Ugyanebben az Időpontban jártak Moszkvában Lázár György és Vályi Péter mi­niszterelnök-helyettesek, akik ugyancsak beható esz­mecserét folytattak partne­reikkel a két ország 1975 utáni kapcsolatainak fejlesz­téséről. Szinte minden hó­napban sor került miniszteri találkozókra is, amelyeken szintén a következő Öt évsi- keres együttműködését ké­szítették elő. dr Horgos Gyu­la miniszter a vaskohászati együttműködésről, dr. Bifó József a külkereskedelmi kapcsolatokról, dr. Csanádi György a közlekedési, a táv­közlési és a repülésügyi együttműködésről, dr. Szekér .Gyula a nehézipar legfon­tosabb ágazatainak össze­hangolásáról tárgyalt szovjet partnerével. A konkrét megállapodások között ez év márciusában Budapesten aláírták a szin­tetikus zsíralkohol gyártásá­nak szakosításáról és koope­rációjáról szóló egyezményt és előkészítették a követke­ző ötéves tervre szóló gumii­pari és petrolkémiai megál­lapodást. áprilisban a Zsi­guli kooperáció kibővítésé­nek elveiről tárgyaltak. A különböző ágazatokban az. együttműködési munkacso­portok vitatták meg a köl­csönös elképzeléseket, és ahol szükséges volt, mint például az energetikai és szállító gépgyártás területén, munkacsoportot hoztak létre az együttműködés megfelelő előkészítésére. Magyar vállalatok a Szov­jetunió több városában kiállí­táson ismertették azokat a termékeiket, amelyeket fel­ajánlanak szovjet partnereik­nek. ezzel is megkönnyítve a leendő hosszúlejáratú állam­közi megállapodás realizálá­sát. A kapcsolatok bővítése jegyében rendezték október­ben a Szovjetunió három vá­rosában a magyar gazdasági napokat, amelyeken a helyi szakközönséget közvetlenül tájékoztatták a magyar-szov­jet kooperációs lehetőségek­ről. Mint az Országos Tervhi­vatalban az MTI munkatár­sának elmondták jól halad­nak az 1976—RO-as évekre szóló tervek egyeztetésének előkészületei. Kormány-, tervhivatali és minisztériumi szinten eddig körülbelül negyven szakértői tárgyalá­son tájékoztatta egymást a két fél elképzeléseiről, s tár­gyalt a legfőbb együttműkö­dési területek kiválasztásáról, szállítási lehetőségekről, vá­sárlási szándékokról. 1974 vé­gére kívánják létrehozni azoknak az egyezményeknek a rendszerét, amelyek majd alapját képezik az 1976—80 as évekre megkötendő hosszú- lejáratú kereskedelmi meg­állapodásnak is. Ez a meg­állapodás további erőteljes ütemben erősíti majd orszá­gaink gazdasági együttműkö­dését. A hétfőn összeülő együtt­működési bizottság a terv- koordináció előkészületeinek jelentős előrehaladásával és gazdasági együttműködésünk sok új eredményével vethet majd számot. Az 1973. évi árucsereforgalom eddigi ala­kulása arra mutat, hogy az idén első ízben eléri a két­milliárd rubelt a magyar­szovjet kereskedelmi forga­lom, s a fejlődés továbbra is dinamikus. 1967-ben árucse­rénk még az egymilliárd ru­belnél tartott, vagyis az utób­bi hat évben a fejlődés ugyanakkora volt, mint az azt megelőző 20 esztendő alatt. Realizálódnak a koope­rációs megállapodások is. A számítástechnikai megálla­podás alapján az idén kezdő­dött meg a magyar, illetve szovjet gyártmányú számitó berendezések kölcsönös szál­lítása. Magyarországról út­nak indították azokat a ter­mékeket is amelyekkel a Szovjetunióban énülő cellu- • lózkombinát építéséhez járu­lunk hozzá. A tervnek meg­felelően halad a timföld- és aluminiumegvezmény. az öle- fin-orogram és több más koo­peráció megvalósulása is. A két fél előzetes konzul­tációi szerint a mostani ülés­szakon valószínűleg áttekin­tik a terv-koordináció előké­szítő munkáinak menetét, többek között a műszeripar­ban, a vegyi- és kőolajipari gépgyártásban, a vegyipar­ban, s azt is vizsgálják, ho­gyan készül fel a két ország a műszaki tudományos együttműködés továbbfejlesz­tésére». Az Egyesült Államok támogatásával B saigoni karmán? a hadműveletek folytatására készül „Az Egyesült Államok és a saigoni kormányzat új katonai kalandok útját nyitja meg” hangsúlyozta szombati sajtó-, értekezletén Vo bong tíiang ezredes, á dél-vietnami felek kétoldalú katonai Vegyesbi- ‘Ottságában képviselt DIFK- küldöttség helyettes vezetője. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok Saigont a háború folytatására ösztönzi, fegyvert és hadianyagot, úgynevezett tanácsadókat küld Dél-Viet- namba biztosítja a tervek végrehajtásához szükséges pénzügyi alapokat is. Az Egyesült Államok több mint 20 ezer polgárinak ál­cázott katonai személyt ha­gyott vissza kivonulása után Dél-Vietnamban, — emlékez­tet Duan Dói Nhan Dan, a vietnami néphadsereg lapja. Az álcázott katonai szemé­lyek között többezren úgy­nevezett „pacifikátor tanács­adóként” tevékenykednek, vagyis közvetlenül irányítják a saigoni kormányzatnak azo­kat a hadműveleteit, ame­lyeknek célja az, hogy a DIFK területéről és az úgy­nevezett vitatott területekről elhajtsák a lakosságot és sai­goni ellenőrzésű .belterülete­ken” stratégiai falvakban te­lepítsék le. Ezeket a „pacifi­kátor tanácsadókat” a Da Nangban, Nha Trarigban, Bien Hoában és Can Thoban működő, az amerikai fegyve­res erők távozása után mes­terségesen felduzzasztott ame­rikai konzulátusokról irá­,, nyitják. Washingtonban bejelentet­ték, hogy az Egyesült Álla­mok 23,2 millió dollár külön segélyt nyújt Saigonnak a katonai költségvetés számára. A segélyt hivatalosan rizsvá­sárlásra adták. Idézett sajtóértekezletén Vo Dong Giang ezredes erélyes tiltakozást jelentett be amiatt is, hogy a saigoni légierő ok­tóber 3—12. között többszáz légitámadást hajtott végre Tay Ninh és Thu Dau Mot tartományok felszabadított körzetei ellen. Nguyen Van Thteu, a sai­goni rezsim elnöke szombaton 1000 tisztiiskolás előtt * tar­tott beszédében a lakosságot arra szólította fel hogy 1974 folyamén számítson a hadmű­veletek kiujulására. Szokásos fogalmazásmódjában azt ál­lította hogy „a kommunisták meg akarják kaparintani Dél- Vietnamot” s estért „minden eszközzel fel kell készülni az általános támadás visszaveré­sére”. „A hadseregnek és a lakosságnak szorosan össze kell hangolnia minden tevé­kenységét, hogy megsemmi­sítse a kommunista infras­truktúrát” — jelentette ki Thieu. — szóltam, s ezzel a helyes­lés látszatát keltettem. Szívesen kapott az alkal­mon. — Abban a szerencsés hely­zetben vagyunk, hogy igazsá­gunk egyúttal népszerű. En­nek megfelelően a büntetés egyöntetű. Kifejezi ezt a had­bíróság összetétele is. Kol­lárok, őrmesterek, hadnagy főhadnagyok, őrnagyok, ez­redesek törtek pálcát a bűnö­sök felett. Az egész hadsereg. — Gratulálok, főhadnagy úr — bólintottam én is olyan ünnepélyességgel, mint ami­lyennel megejtette Franz von Ottenfeld a felsorolást. Büszke volt és elégedett. Végre látta kivilágosodni agyamat. konstatálhatta, hogy tisztában vagyok kilé­tével. Megállapodtunk a másnapi vizitben, s fájdal­mától megszabadulva távo­zott. De én nem tudtam meg­szabadulni a vizit hatásától. Először is lesújtónak éreztem a komédiát a káplárokkal, őr­mesterekkel és hadnagyok­kal. Hiszen mindannyiunk számára kezdettől világos volt, hogy a legfelsőbb' akarat fütyül a káplárok és a Franz von Ottenfeldok verdiktjé­re. A legfelsőbb akarat a lá­zadó "Mérek kivégzésére szánt:, e’ rr.'.gát és döntését véghez ,s viszi. A káplárok­kal. őrmesterekkel űzött ko­média egyetlen értelme, hogy megossza az eleve elhatáro­zott ítélet felelősségét az egész hadsereggel: ime, a leg­felsőbb hadvezetőség csak szentesíti a káplárok akara­tát! Másodszor pedig az igazság valódi természetére hívta fel a figyelmet Franz von Ot­tenfeld látogatása. Magam is hazaáruló lennék, ha kétség­be vonnám uralkodónk, és hazám igazságát. De vajop csak nekünk van igazsá­gunk? Tudom, fölösleges ezen tépelődnöm. Szégyen­kezve és félelemmel írom le, hogy az igazság fáradhatatlan emlegetése szükséges ürügy. A lényeg a soha be nem vall­ható gőg, és ennek kielégülési formája a hatalom­★ Immár, több helyről is érte­sültem, minden esetben szi­gorú titoktartás kérése és igérése mellett, hogy meg­történt az ítélkezés a tizen­négy magyar tábornok ügyé­ben. Egy kivételével mind- annyiukra halált szavazott a hadbíróság. Nevekről nem esett szó. (Folytatjuk.' □ IWmTfyM?] Gerencsér Miklós: 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents