Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-20 / 246. szám
Í973. október 20. ÍCELET-M AG YAR ORSZÁG S. oldal Papírgyári fiatalok A PAPÍRIPARNAK csak JELENE ÉS FŐLEG JÖVŐJE van megyénkben. Alig két éve épült és kezdték meg a termelést a Papíripari Vállalat nyíregyházi gyárában. A megszokottól eltérően határidő előtt adták át az építők ezt a modem gyárat s ebben jelentős szerepe volt a gyár fiataljainak is. A szabolcsi szemnek szokatlan és új, de nagyon jóleső érzés látni ezt a gyárat és dolgozni benne. Alapterülete háromezer négyzetméter, öt nagyméretű futbalpálya és több vonatszerelvény férne el benne. S mindez egy összefüggő tömbben. S nem csak méreteiben impozáns. A legkorszerűbb technikát, gépsorokat vezérlik itt automatikusan. Az avatatlanok csodálkozva nézik, hogy egy fiatal munkás számtalan színes- gombú verérlőasztalrol magabiztosan parancsol a végeláthatatlan gépmonstrumnak, amely engedelmeskedve a fürge ujjaknak egész sor műveletet végez el s a gépsor egyik végén befűzött hatalmas papírtekercsből szinte emberi kéz érintése nélkül hogyan ömlenek a kész papírzsákok, , dobozok, különböző műanyaggal bevont papírkészítmények. Mintha nem is a gyárban, hanem valami kényelmes, csöndes fedett sportpályán látná mindezt az ismeretlen. S mégis milyen pontos és fegyelmezett, termelékeny munka folyik. A gyár mintegy ezej. dolgozója az idén egy milliárd forint termelési értéket ad a népgazdaságnak, s ha ezt egy főre vetítjük, az évi teljesítmény egymillió forint érték. S hogy ebben a kiszistúknak-. milyen szerepük van, azt ékesen bizonyítja egyetlen szám: a munkások 70 százaléka KlSZ-korosztá- lyú. EZEK UTÁN ÉRTHETŐ érdeklődés előzte meg a napokban létrehozott három KISZ alapszervezet összevont csúcsvezetőséget választó taggyűlésnek kezdetét, ahol 115 fiatalból csak tíz hiányzott. A két éve alakult 15 fős KISZ szervezetnek volt miről beszámolni. Eredményekről es gondokról de főleg a reménytkeltő tervekről. Szerény volt a vezetőség beszámolója. szólt a fiatalok helytállásáról, a kommunista műszakokról, a szolidaritási akciókról, a KISZ pártépítő tevékenységéről. Kulturális munkáról még alig tudtak számot adni, de annál többet a sportról, a két férfi és egy női kispályás labdarúgócsapatról, az asztalitenisz és sakkversenyekről. Már tervezik a presszót és klubhelyiséget, hogy a bejáró fiataloknak legyen hol — üzemen belül — eltölteni az utazások közötti szabad időt. Vannak, akik azt hiszik, hogy a fiatalok, ha együtt vannak, főleg szórakozással töltik az időt és ez köti le figyelmüket is. Ez általánosan sem igaz, de főleg nem jellemzi a papírgyári munkásfiatalokat. Szeretnek ők szórakozni, amikor annak van az ideje, de tudnak nagyon komolyan, felelősséggel beszélni és tenni gyáruk érdekében. így volt ez most is. Őszintén tárták fel: az össz- létszámhoz képest van mit tenniük a szervezettség, az ifjúsági élet javításáért, a politikai és szakmai oktatásért, az ifjúsági szocialista brigádokért, a „Dolgozz hibátlanul” és a „Fiatal Munkások Közgazdasági Tanácsa” mozgalom fejlesztéséért, korszerűsítéséért. Több lehetőséget és megfelelő fórumokat akarnak a fiatalok véleménynyil- i vánításához. A honvédelmi nevelő és kulturális munkát most kezdik megalapozni. Az ifjúsági törvény üzemi gyakorlatáról az eddigiektől jobban tájékoztatják a fiatalokat. A VITÁBAN, majd az új csúcsvezetőség első ülésének munkájában részt vett agyár valamennyi vezetője. Ott volt az igazgató aki minden hasznos kezdeményezésben támogatja őket. A párttitkár is biztatta a KISZ-istákat. A főkönyvelő nem csak vezető elnöke volt a taggyűlésnek, hanem aktív részese is a fiatalokat érintő munkának. A főmérnök. és szakszervezeti titkár mint KISZ-tagok vettek részt e nagy munkában. A gyár és a KlSZ-csúcsvezető- ség új vezetői egymást segítve készülnek, hogy a jövő évi több mint egymilliárd forintos termelési tervüket az idén még jobb munkával készítsék elő. S minden fiatal papíripari munkásnak — a gyár vezetőinek segítségével — az idén és jövőre is: egymillió forint termelési értéket kell előállítaniuk. Erre ígéretet tettek. Nagy Tibor Palásti László: Bravúrfilm Nagy közönségsikere volt a Betörés című új Belmondo filmnek, amelyben a népszerű francia filmszínész bravúrt bravúrra, bűnt bűnre halmoz. Elhatároztam, hogy viszek neki egy filmnovellát. Párizsi lakásán kerestem fel őt és átnyújtottam neki a kéziratot. Átlapozta, aztán elismerően mondta: — Jó ötlet, de nincs türelmem végigolvasni — mondta Belmondo. — miközben két gyönyörű nőt ölelgetett. — Olvassa talán fel. — Miután ellopta a világ legnagyobb gyémántját — kezdtem az olvasásba, — repülőgépen menekül. Észreveszi. hogy gyanút keltett a gépen, ezért leugrik tízezer méter magasságból és... — Várjon, várjon. Mi van azon érdekes, ha valaki leugrik a repülőgépről? — Akkor talán kijavítom. Egy ház tetejéről felugrik a. gémre. — így már jó lesz. De ne felejtse el, hogy egy-két kalandos jelenet után mindig kell valami szerelmi ügy is. Cicababa nélkül nincs jó film. — Erre is gondoltam. A repülőgépen eszébe jut, hogy randevúja van egy űrrepülő- nővel. Most úgyis divatos az űrrandevú. Találkoznak 250 kilométer magasságban, de a Scotland Yard is űrhajóval üldözi. Erre Epsom felett a földre ereszkedik pont akkor, amikor a derbyt futják. A Scotland Yard a nyomában van, de sehol sem találják. A derbygyőztes ló közben befut, akkor látni, hogy maga lovagolta. — Remek! És aztán? — Sikerül elmenekülnie New Yorkba, ahol találkozik szerelmével, akit banditák ledobnak a 102-ik emeletről. Szerencsére maga a 98-ik emelet ablakában elkapja és megmeatk BXdeat A „faország“ munkásai Mátészalkán A 20 fos vezérkar összeül. Az óramutató a nyolcasra kúszik. Kint, a mátészalkai ÉRDÉRT sokholdas területén már ütemesen zúgnak a fűrészek. emelnek a hatalmas híddaruk, fürgén kígyóznak a targoncák, döbbennek a fenyőrönkök, kéregbe marnak a vasfogak, tolatnak a vagonok. Az ezer fős üzem él. A csak mesebeli erdőbe férő, immár kivágott szálfenyők között munkában áll a gépesített Fanyüvők sokasága. Mire jő egy fél óra? Politikai és gazdasági vezetők, mérnökök és művezetők, főgépész és szakvezetők ülnek egymás mellett. Ez a vezérkar. Az idő rövidre szabott. Harminc perc. Az elhangzó mondatok tömörek. Döntések. Utasítások. Napi feladatok. A zavartalan termelés következő 24 órájának stratégiája és taktikája. Utána jelent a középvezetés. Teljesített feladatot. Nem várt zavart a munkában. Hangulatot a célprémium elosztását követően. Munkáéi avaslatot, ami ésszerűbbé teszi a szervezést. Személyi kérdést. A normakarbantartás körüli helyzetet. Jó kezdeményezést. „Lent” meg nem oldható nehézséget. Izzó 30 perc. A hatalmas fatelep egész élete beköltözik Benedek Lajos telepvezető szobájába. Ég amikor az óramutató eléri a fél kilencet, a kapott információ, határozat. döntés elindul onnan lefelé. Jó kiépült csatornákon. Csupán rövid idő kérdése, és a brigádok vezetői, a műhelyek irányítói a termelő ember tudomására hozzák mindazt, ami lényeg. A feszültségek percei az egyik oldalon oldódtak. De a telep első vezetői körében újrasűrűsödnek. Előttük, a kapott információk sokasága. Uj döntések alapja. Intézkedésre váró ügyek. Távlatot befolyásoló körülmények. Számszakiak által felrajzolt trendek, amelyek a holnapok. a holnaputánok teendőire figyelmeztetnek. Operatív beavatkozást kívánó esetek. A percmutató harmincszor fordult körbe. A fűrészlemez tízezerszer. A darukerék 5 kilométert haladt. A vagont 150 méterrel lökték előre. De mit haladt előre az élet? Aprópénzre váltra Tóth Zoltán szakvezető kalauzol a fűrészüzembe. Kiváncsi vagyok, hogyan működik ez a jelzőrendszer. Az egyik gép mellett egy jó negyvenes férfi. kisül, hogy a nő nem más, mint a Scotland Yard főnöke, aki letartóztatja magát. Ebben a pillanatban megjelenik az angol belügyminiszter és elárulja, hogy maga nem is lopta el a világ legnagyobb gyémántját, hanem csak visszalopta az igazi gyémánttolvajoktól. azoktól, akik szerelmét ledobták a- 102-ik emeletről. Végül kitüntetik a Bath érdemrenddel. — Kitűnő! De nem kaphatnám metj az érdemrendet akkor, amikor egy elsüllyedt tengeralattjáró legénységét„ mint békeember kimentem? Úgy sokkal érdekesebb lenne, — mondta elgondolkozva, és közben megnyomott egy gombot, működésbe hozva egy elmés szerkezetet, amelynek segítségével az ablakon át Belmondo autójába repültünk, ö a volán mögé, én melléje. se iz&xtoeu&rZd ’ Naponta többszáz vagon faárut raknak át a szovjet vagonokból magyar kocsikba a Záhonyi MÁV átrakónál. S többek között irány: Mátészalka. (Elek Emil felvétele) — Ráér? — Ha kell. Sokáig nem. Hajt a murika. ■— A munkaidő hány százalékát dolgozzák ki? — Kilencvenötöt, -hatot — szói a gép mellől. Gyorsan számolok. Csaik perceket rabolhatok tőle. Remik Józseftől, a 18 fős brigád vezetőjétől. A kijelölt helyen rágyújtunk. — Hányán dolgoznak ezen a telepen? — 960-an. — Mennyi ennek a csarnoknak a napi telj esi'menye? — Kábé 200 köbméter. — A brigádé? — Tiszta áruban negyven. Átlagban. A fától függ. — Hová kerül? — Rakodó, máglya, vagon, onnan nyugatnémet, görög exportra. A mostani belföldi. — Mi izgatja most a brigádot? — A normakarbantartás. Rosszul jött. De hiába vitázni ezen: jogos volt. Vártuk. De tudja, amikor bekövetkezik, az ember nem túlságosan lelkesedik. — Es most? Mi lesz? — K i okoskod j uk, hogyan lehet valamit úgy szervezni, hogy meglegyen a régi pénz. 'A piacról élünk. A mostani munka nem a legjobb. De ezt kell csinálni. Az első félév nem úgy sikerült, ahogy a telepen reméltük. Párbeszéd — Honnan tudja? — Termelési tanácskozásról, még a reggeli eligazításból. Kinek-kineik zsebbevág. Bér, prémium, aztán a nyereség dolga nem közömbös. Mayer András öregjebb szaki közbeszól: — Úgy van az elvtársam, hogy ha nem is tetszik a mostani norma, belenyugszunk, mert nekünk megmagyarázta. így elviseli az ember. — Kirohantam a közelmúltban néha — folytatja a beszélgetést Herczeg János, a telep párttitkára. —; Éppen a megmagyarázás miatt. Mert itt kezdődik és végződik sok- minden. Volt, ahol eldöntötték: elszaladt a norma, mérnek, kipróbálják, bevezetik az újat. Egyszerűen tudomásul kell venni, az ERDÉRT- nél a többség már munkás. Egyszerűen elvárja, mit elvárja, követeli, hogy értse miről van szó, lássa a műhely, a telep életét. Nem mondom én, hogy itt minden- ki_ az öntudat legmagasabb fokán azon elmélkedik hogy egyéni érdek, csoportérdek, közérdek. A legtöbben az egyéninél alig jutottak még tovább. De végre meg kell érteni: a gazdasági döntés politikai oldalát elhanyagolni végzetes hiba lenne. A sierelő* műhehben J . Eszembe jut egy alig félórával azelőtti beszélgetés. A telep vezetőjével elmélkedtünk azon, hogy milyen súly- lyal esik latba gazdasági és politika vezető az üzemben. Az idősödő, kiváló szakember, aki a telep születésétől itt él, mosolyogva magya- cáotoe — Ha egy gazdasági vezető nem politikus is egyben, az tragédia. Ha falakat húzunk fogalmak és funkciók között, akkor közben befalazzuk a lényeget, a dolgozó embert. Vegyesen vannak. Szakmák, életkorok, tapasztalatok, indulatok másak és másak. Ebédidő van. Ki ül a munkapadon, ki áll. az öltözőszekrénynek dőlve. Először jönnek a panaszok. Béremelési igény. Szakmai képzés. Nem kielégítő szerszámozottság. Hallgatom, mert izgalmas a beszélő munkások körképe. Közben egyre izgat a kérdés: vajon reálisak-e a kívánságok? Aztán egy fiatal szerelő csak úgy mellékesen közbeszól: — Egy félreeső hírből hallottam valamit a bérszínvonalról? —- Nem is félreeső volt. A fórumon volt róla szó — helyesbíti egy másik. ' — A műhelyfőnök is mondta, rossz volt az első félév. Nyomjuk is a dolgot, ne álljon miattunk gép. — Túllépték a béralapot. Persze. így most nincs emelés. Valahol itt az ok — igazítja ki a dolgot egy idős szerelő. — Meg változtatni kellett az export és a belföldi arányát. Ha jól látom, most kér- gelétlent fűrészelnek. — Szóval akkor ismerik az üzemi helyzetet? — Tudja szakibácsi, úgy van az, hogy ismerjük, csak hát az ember nem mindig jól hallja azt, ami neki nem kellemes. Felnevetnek. Az is, aki az előbb a béremelést hiányolta, az is. aki a szakmai képzésről beszélt. — Na, ha majd elkészül a tmk-kombinát, ott biztos jó lesz, folytatja egy nagydarab, bajuszos. Persze oda is kell pénz. Addig meg kibir- juk. Bütykölünk,, ha kell, koldulunk a szomszédos üzemből, ha nincs. De tudja, most már legalább ott tar» tunk Szálkán, hogy van honnan koldulni Mert más lett ez a telep is, meg más a város is. Búcsűzás előtt — Emlékszik arra, mit mondott egy mellékmondatában Remik? — kérdezi a párttitkár. — Arra a mondatra gondolok: „a közösben van a sok erő”. Körtük élek, itt nőttem fel, értem pontosan, mit jelent ez. Itt a csírája annak, hogy a telepiek már inkább munkások, mint nem. Szinte mind faluról jöttek. Az üzem területi korlátái között tágul ki tudatuk világa. Nézze, mindenki a saját ügyeivel kezdte. De leszámítva pár embert az ezerből; végül is mindenki tud legalább arról, ami saját munkaterületén fontos. A legtöbben már ennél is többet — Tíz évvel ezelőtt — mondja Benedek Lajos —. itt egy szál sínen érkezett a fa. Esőben, sárban, kötéllel vonszoigatva gyötrődték vele. Jó, hogy volt munkaalkalom. Ma korszerűek vagyunk Kiépült a szociális rendszerünk. Most korszerűen fűrészeljük, faragjuk a fát. Deszka, léc, a ki tudja sorolni, mi lesz belőle. És mégis, ha jól belegondolok. nem is erre vagyok a legbüszkébb. Hanem az emberekre. Akiknek szokásait, életformáját, gondolkodását, felelősségét itt csiszolja , gyalulja, fűrészeli nap mint nap a közösség a telepj a saját létüket formáló munka. Termékeinket dicsérték. Mi azt szeretnénk, ha embereink jelentenék mégis a mátészalkai ÉRDÉRT márkajelét. Herczeg János párttitkárra nézek. Tudom, ő sem fák köbméterében gondolkodik, most. Bürget Lajos Nyíregyháza, Jősavárost újabb emelethez ftezdeaefc ah építők. (Hammel József felvétele)
