Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-17 / 243. szám
fiftS. riKtSS® Vf. AG Y ATlORá2'A G •V- -V" * ofJaf Eltüntetni a színvonalkülönbséget Interjú dr, kóródi Józseffel, az ÉVM főosztályvezetőjével Háromszázan a harmincezerből Pásti találkozás a szükebb hazával Az ország területeinek egységes fejlesztése, az egyes területek közötti színvonalkülönbség eltüntetése központi feladat az eik< űzendő években. A fejlesztési célok összehangolására az Építési és Városfejlesztési Minisztérium területfejlesztési főosztálya hivatott. Ezért kértünk választ néhány, a megyét érintő kérdésre dr. Kóródi József főosztályvezetőtől, a földrajztudományok doktorától, egyebek között arra, hogy az V. ötéves tervi koncepciók megfogalmazása során mire számíthatnak egyes területek. KÉRDÉS: Mátészalkán előközművesített ipari park létrehozásával kísérlet történt az iparfejlesztés támogatására. A kísérlet több vonatkozásban nem hozta a várt eredményt, még mindig van szabad terület. Milyen tapasztalatokat hozott az ipari park létrehozása, népgazdasági szempontból i mennyire hasznos ez? VÄLASZ: Az ipari parkok kialakítása az iparfejlesztés hatékony eszközeként szolgál. Fő funkcióija az ipartelepítés gazdaságosságának biztosítása, s ez a népgazdaság központi és fejlesztendő területek helyi érdekeinek együttes érvényrejutásával ■eetósul meg. Hazánkban az első közművesített ipari területeket Mátészalkán és Dombóváron építettük meg, olyan területeken, ahol a foglalkoztatási problémák megoldására az iparosítás minél hatékonyabb támogatására volt szükség. Tehát az ipari park hely-kiválasztása meg- ielelő volt: az előküzrftűvesí- tett területen kívül az iparfejlesztés egyéb adottságai is rendelkezésre álltak. Ezzel szemben a megépült ipari parkok teljes hasznosítását még nem sikerült megoldani. Mátészalkán 80 hektár nagyságé területei alakítottak ki, amelynél adottak a további bővítés feltételei is. A kiépített terület kihasználtsága azonban csak részleges jelenleg is és a tervidőszak végéig Gém várható teljes betelepülése. A 115 millió forintos be- mházási költség megtérülése tehát hosszabb időtávon va- Jőszínüsitheto. — Az ipartelep szervezése póv a! az építkezések megkezdése előtt megindult és a tanulmánytervek számbavet- ték mindazokat a vállalatokat üzemegységeket, amelyeknek szándékukban állt a mátészalkai letelepülés. A gyakorlati megvalósítás során azonban az egyes vállalatok beruházásai, vagy teljes egészében, vagy részben elmaradtak, kisebb termelői kapacitással, későbbi ütemezéssel valósulnak meg. Vagyis az ipari park intézményének hátrányai jutottak érvényre, amikor a központi forrásból — a megyei tanács fejlesztési alapjából és az iparfejlesztési alapból — finanszi- rozott előközművesített terület hasznosítására a vállalatok konkrét beruházási döntései csak később születtek meg. Az iparvállalatok igényei és beruházási lehetőségei igy csak fokozatosan kerülhetnek összhangba az ipari park kínálta fejlesztési feltételekkel. Ennek ellenére a mátészalkai ipari park — a következő 4—5 évben bizto- sitható teljes kihasználásával — népgazdasági szempontból is hasznos és szükséges beruházásnak tekinthető. KÉRDÉS: A település- hálózati terv alapján az egyes községekben általános rendeeési tér- veket készítenek. Ezeknél viszont a tervhez történő igazodásnak a községekben nincsenek meg a pénzügyi feltételei távlatokban sem. Mennyiben lehet összhangba hozni az igényékét a lehetőségekkel? VÁLASZ: Az általános rendezési tervek kidolgozásánál minden esetben a települések adottságait kell figyelembe venni, ami nem csak a fejlesztés irányát, hanem a fejlesztés nagyságrendjét is meghatározza. A tanácsi költségvetési keretek behatárolják egy-egy település fejlesztési lehetőségét. S hiába jelentkezik a tervekben nagyobb arányú beruházás számbavétele, ha ezek anyagi kihatásai túlhaladják a tanácsi erőforrásokat, megvalósításukra nincs lehetőség. Tehát az összhangot csak az általános rendezési tervek realitásán át lehet elérni. KÉRDÉS: Sző esett arról több fórumon, hogy egyes területeknek a távlatokban sincs perspektívája. Nálunk a nyírbátori járás déli része bizonyul olyannak, ahol a mező- gazdaság strukturális átalakításával sem lehet jelentősebb eredményt elérni. Mit várhat akkor ennek a területnek a lakossága a következő években? VÁLASZ: A megye.déli részének kedvezőtlen természet és gazdaságföldrajzi adottságai tartós elmaradottságot eredményeztek amelynek felszámolására hosszabb időtávlatban kerülhet csak sor. A népesség elvándorlására a továbbiakban is számítani kell, amellett, hogy a helyi foglalkoztatottság bővülni fog. Elsősorban Nyírbátor további iparfejlesztésével lehet az ingázást ésszerű és megengedett határain belül az ipari foglalkoztatottak számát növelni és az ipar termelékenységének, hatékonyságának emelésével a kereseti viszonyokat javítani. Tehát a fejlesztés koncentrálásával az iparra támaszkodva kell megoldani a terület problémáit, pivel a mezőgazdaság stuk- turális átalakításánál a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek erdősítése célszerű. Az ipari centrumok vonzáskörzetében élő népesség ellátottságát azonban feltétlenül javítani szükséges. KfRDÉS: Az elmaradott területeken nagy infrastrukturális be- ruházásokra is szükség1 van, hogy csökkenjék a távolság. Szabolcsi vonatkozásban mi várható ezen a téren? VÁLASZ: Elég súlyosak a problémák ilyen vonatkozás- ban Szabolcs-Szatmár megyében, különösen ami a kommunális ellátást illeti. A fejlesztés nagyságrendjére konkrét választ a jelenleg kidolgozás alatt álló V. Ötéves tervek adnak majd. A tervezés során természetesen alapvető szempont az egyes területek fejlettségi ellátóttsági színvonalkülönbségeinek figyelembe vétele és ezek mérséklése, a területfejlesztési célok érvényrejuttatása. Azt azonban mindnyájan tudjuk, hogy egy középtávú tervidőszak nem elég a fejlettségbeli differenciák nagyarányú csökkentésére, -tehát jelentékenyebb eredményekre itt is csak távlatokban számíthatunk. KÉRDÉS: Mezőgazda- sági művelési ág- változtatás — erdősítés — kellene sok szabolcsi területen. Milyen távlatokban várható erre átfogó intézkedés és milyen hatásokkal? VÁLASZ: A hosszú távú — 1990-ig szóló — népgazdasági tervező munka keretében a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozza ki ez év végéig az erdőtelepítés és fásítás távlati irányait és a hosszú távú terv jóváhagyása után kerül, sor az abban foglalt intézkedések megtételére. KÉRDÉS: Várható-e specifikus tervek készítése valamely szabolcsi területen, mint a Duna alsó szakaszánál, vagy a Sárrétnél tette azt a minisztérium? VÄLASZ: Várhatóan a záhonyi térség komplex fejlesztési programjára vonatkozóan kell a jövőben a tervező munkát elindítani — fejezte be nyilatkozatát dr. Kóródi József. ÚJSÁGHÍR: A Nyírségi ősz fővárosi programjában hétfőn, október 15-én este a Nehézipari Minisztérium tanácstermében munkástalálkozót rendeztek, amelyen a Szab öles-Szat- már megyéből Budapestre eljáró munkások több mint 300 fős csoportja találkozott megyénk és a fővárosi V. kerület vezetőivel. Vasárnap kora délután még otthon, a távoli Beregben, Szatmárban csomagolták be táskáikba az egy-két hétre való szárazeleimét. Aztán körülnéztek a portán, elbúcsúztak szeretteiktől és Nagy- ecseden. Nagyvarsányban, Hetén és Tyúkodon siettek, hogy elérjék a vonatot, hogy jó helyet fogjanak, mert hosz- szú az út Budapestig. Hétfőn — hosszú éjszakai rázkódás után — munkába álltak a főváros nagy építkezésein, a FÖLDGÉP-nél és más vállalatoknál. Aztán, ahogy lefújták a műszakot, siették-" á munkásszállásra, megmosak'ddrii, átöltözni és eleget tenni a szíves meghívásnak: a Nehézipari Minisztérium tanácstermében találkozhattak a megye és az V. kerület vezetőivel. A ritka alkalom felett érzett izgalom meglátszott a fáradt arcokon. Beültek a hosszú asztalsorok mellé, gyönyörködtek a „hazai földről” való gyümölcsös tálakban, az otthon készített Oázisban és abban, hogy milyen szép az arra felé sütött pogácsa. A több, mint 30 ezer, még ma is ingázó szabolcs-szat- mári munkás közül 300-an lehettek a teremben, vállalatuk vezetőinek társaságában hallgatták végig dr. Tar Imrének, a megyei pártbizottság első, titkárának részletes, az eredményeket, de a meglévő gondokat is számbavevő beszámolóját. Hosszú az út Pestig Majd végig tapsolták a „Szabolcs-Volán” táncegyüttesnek immár az ország határain túl is híres műsorát, Simon Józsefné, a népművészet mestere által énekelt hazai dalokat, majd a találkozó kötetlenebb percéiben így vallottak sorsukról: — Nagyecsedről hosszú az út Pestig, s ráadásul mi a „huszonegyeseknél” a vasúti felépítményeken dolgozunk, tizen már régóta, együtt, hát. jó most Itt megpihenni. Hetente hazajárunk, s most, hogy hallgattuk a Tar elvtárs szavait, mondtuk egymásnak, így van, így igaz. Mert tessék elhinni, itt Pesten is büszke az ember, hogy olyan szépen gazdagszik a mi megyénk. Sok mindent nem tudtunk eddig-, csak azt láttuk, ha hazamentünk, hogy jobban élnek az emberek, több jut házra, ruhára, élelemre, de hogy ilyen szépen halad a mezőgazdaság, meg az ipar, azt csak most tudtuk meg. Meg aztán nekünk’ az js igen jól esett, amikor Tar elvtárs megvédte az ingázókat, s azt mondta, hogy a többségük szorgalmas, becsületes ember. Ez így van. Ha az ember nagy fáradtsággal keresi kenyerét, megbecsüli azt. A szívünkből szólt és nagyon jól esett, hogy odahaza is szám onta ríjak az ingázók- munkáját, nagyra értékelik azt, amit teszünk. (Tarcsa Dániel, a nagyecsediek nevében.) Gazsu Elek és Kokas István Bereg egyik legkisebb településéről. Hetéről érkeztek hétfőn hajnalban," hogy műszakba álljanak az ÉVM 22-es Építőipari Vállalatnál. Gazsu a Cservenka utcában csatornához ásott árkot, Kokas ácsmunkát végzett az új Athe- neum Nyomda építésénél. „A szívem visszahúz.J* Kokas: Nem gyöngy élet a mienk, kilenc éve teszem meg az utat ide, még vissza, két gyermekem van. Mennék is már haza; mert magiam is látom, amit a megyénk vezetője elmondott! hogy iparosodik Szabolcs-Szatmár. Talán lenne Is helyem Naményban, vagy Szálkán, de most szorult helyzetben vagyok. Vettem egy kis romos há-zat, azt teljesen át kell építeni, hogy saját fészkünk legyen. Ha megszakítom a munkaviszonyomat, akkor nem kapom meg az OTP-hitelt. Tehát addig maradok, de a szívein visszahúz... Gazsu: Nekem körmyébb, nőtlen vagyok, de két év után is érzem a fáradtságot. Már látom, hogy hazamegyek. Nagyon tetszik nékem Naményban a farostlemez- gyár, meg az újságok is any- nyit írnak a szálkái iparról. Ezek csak egy ugrásra vannak a szülőházaimtól. A Tyúkodról érkezők — köztük Antal József és Csontos Lajos — a huszonhármáé építőipari vállalatnál dolgoznak zömében. Ök ezen a napon a Keletpesti Tejüzem be- vuházásán végeztek munkájukat. Csontos Lajos azt mondja: — Úgy az igaz, hogy itt hallottak. Városra kell a munnincs elég gyár, a mezőgazdaságban meg egyre több a gép, felszabadul az ember. Jöttünk, ki ide, ki oda, vállaltuk fáradalmat, mert az ember még sem lehel tétlen. Amit itt csinálunk, az is gyarapítja az országot, meg aztán minden esztendőben van valami könnyítés. A fizetés, sem rossz, aki megír. üli és nem-veri el, megélhei. boldogulhat. Meg i$ szoktuk már így, sokunknak néhány esztendő csak a nyugdíj, hát nem változtatunk. „Esküvő ti fán letelepedőn /. " Antal József fiatalember, de már 7 éve'ingázik. Karikagyűrű van az ujján. — Nem, még nincs család, két hét múlva lesz az esküvőm Tyúkodon. Most, hogy hallom, milyen szépen ala - kulnak a dolgok otthon, meg néztem ezt a azé 9 műsort, aztán ízleltem ezeket a szép gyümölcsöket, egy pillanatra elfogott a honvágy. Aztán mégis felülkerekedett bennem, amit már évek óta érlelek magamban: megszerettem a munkahelyemet, jók hozzám a vezetők, esküvő után felhozom a feleségen: és itt Pest környékén letelepedünk. Aztán megint az ecsediek. Például Molnár István. — Azt nehéz volna kiszámolni. hogy hány kilométert utaztam én már 1949 óta. Mert én akkor kezdtem el az ingázást. De nekem azóta ugyanaz a munkahelyem, a 22-es. Jó pénzt keresek, igaz, meg kell dolgozni érte, aztán néha jutalom is van, mert megbecsülik a. törzsgárdát. Most már változtatnék? Éra nem vagyok vándormadár, ha velem jót tesznek, én azt megbecsülöm. Amit keresek hazaviszem, az otthon gyarapítja a családot. „Mondanék én egy jó lehetőséget Bulyáki László a 21-től. — Harmincöt éves koromra már tősgyökeres ingázó vagyok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez volt az éltem vágya. De rákényszerí- tett a sors. Én nagyon szeretek dolgozni. Akkor figyeltem nagyon, amikor Tar elv- táns a szabolcsi iparfejlesztésről beszélt, például arról, hogy a következő esztendőkben újabb ezreknek akarnak munkalehetőséget teremteni. Mondanék én egy jó lehetőséget. ott van nálunk Nagy- ecseden a szeszgyár épülete, nagy kéménnyel, meg minden. Nagyon jót tennének a faluval, ha valamilyen élelmiszer üzemet csinálnának belőle, hiszen a felszabadulás óta ott áll kihasználati a- nul. Még talán félezer ember is dolgozhatna ott. Akkor én is él kezdenék gondolkodni.., ★ ' Búcsúzáskor szinte mindannyian azt kérték, ha megírja véleményüket az újság, ne hagyja ki a végéről, hogy csókolják a családot. éaeajai Sändog Parkosítás Bakafánt és Bozső a blokk- ház kilencedik emeleti erkélyén sakkoznak. Átpislognak a korláton időnként, szem- meltartják a parkosítási munkát. A házigazda kelletlenül rázogatja a fejét — öregem, ez ■ a markológép tiszta röhej. — Hogy-hogy röhej? — Fölkanalazza az elszállításra váró zúzalékot. Felét elpottyantja, másik felét leszórja a kocsi mellé. Mi ebé ben a pláne? — Még nem tökéletes. A technológián kéne javítani. Ez a sör se valami hideg. — Ilyen a hűtőgép. Csúnyán befűztek vele. — Lehel? — Legelső széria. Télen rendesen szuperál. Fagypont alatt. — Én csapnál hűtőm a sört. Az a bsstQS, — Ezért van vízhiány. Mert maga elfröcsköli. — Na és. Fáj ez magának? — Nem. Persze, közösségi lelkiismeretet se mérnek a piacon. Lépjen el a bástyával, mert leütöm. Bozső mereven bámul a földszintre. — Nézze azt a három nyakigláb srácot. — Akik lapátolják a murvát? — Ühüm. Fogadni mernék, hogy szünidős iskolások. Nem volt még a kezükben lapát. — Ahogy mondja. A kupac tetejét piszkálják, tologatják. A sörénybundásnak táskarádió a mellén. Azt hallgatja. A házigazda megtol egy parasztot és fortyog tovább: — Tudja mióta készül ez a park? Nevetni fog. Kilencedik hete. Kiaeit .legye* L. B. sürgős? Marad, a csillagászati lakbér. Fuldoklók az oxigén-hiányban. Bozső gúnyosan vihog. — Nem baj. Ott van magának a füstgáz, a szénmo- noxid. Szívja csak azt. Sakk a futóval. Bakafánt a táblára mered. Babrálja az öngyújtót. Másfelé csatangol az esze. — Ennyi idő alatt húznák fel egy háztömböt Nigériában. Bangladezsben egy ösz- szecsukható hidat. Fél éve lakom ebben a kocka-kégliben. Fű-fa-virág sehol. Bozső lovat himbál az ujja közt. Füstölög, hova lépjen. Mellékesen odaveti: — Miért nem ír valahova? Népi ellenőrzés, Uneszkó. Aki trehány, megérdemli, hogy fulladozzon. Bakafánt megsértődik, öt akarja hergelni ez a hólyag? — Magái se veti fel a bűz- gólkodás, hallja-e? Mit csinál maga tulajdonképp? — Most lógok kicsit. Le akarom százalékot tatni mamz misúm mm* vanhét decibel zajban dolgozok a lapáttal. Pattog a dobhártyám szélcsendben is. — Az is valami? Más rá se ránt ekkora zajra, Kile.nc- venhét decibellel veri a dobot. J— És maga? Föuraságod miért ül itthon? — Gégebaj. Folyadék-elégtelenség. Egész nap vedelem a folyadékot. — Ennyi az egész? — Akkor szakadt rám, amikor denaturált szesz került a fogmosópoharamba. Kilukadt tőle a gyomrom. — És a család? A család is iszik? — Hova gondot? Nálunk mindenki dolgozik. Asszony, gyerekek. Ki fizetné a toronymagas lakbért? — Le- pösköli a kupakot a kilencedik Kinizsiről. — Hallja, Bo- zsó? Azok ott már ebédre ko- lompolnak. Papírból nyelik a méregdrága szalonnát! tegy* teává® A munkástalálkozó résztvevőinek egy csoportja. (Fotó: Szőke Miklós)
