Kelet-Magyarország, 1973. október (33. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-03 / 231. szám

I

lfm. ofctöber S.

&ELET-MÁGYAR0RSZA6

* <JW§

JEGYZETEK:

„Ez valóban munkáspolitika66

Továbbképzés —

magasabb szinten

A termelőszövetkezeti ve. zetők és szakemberek tovább képzését a MÉM Mérnök és Vezetőképző Intézete fogja össze és irányítja. A továbbképzést az agrártudományi egyetemek, mezőgazdasági főiskolák, szakközép- iskolák és mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek bevonásával országos és területi beiskolázás keretei között valósítják meg.

Megyénkben a közös gaz. daságokban dolgozó vezetők és szakemberek beiskolázását és továbbképzését a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola Továbbképzési Osztálya látja el. A beisko. lázást segítik a területi szövetségek. A továbbképzés igazodik az iskolai évhez, de naptári évre ütemezett. A főiskola vonzáskörzete főként Borsod-Abaúj.Zemplén. Hajdú-Bihar, Szabolcs.Szat. már.

A Nyíregyházi Mezőgazda- sági Főiskola Továbbképzési Osztálya állal tervezett továbbképzésen az első félévben a három megyéből közel ötszáz termelőszövetkezeti szakember vett részt. Januárban kezdődött a termelőszövetkezeti főkertészek négy turnusos, háromhetes, bentlakásos továbbképzése. Száznegyvenyolc kertész is. merkedett többek között a várható alma-rekonstrukció feladataival, a legújabb szaktudományos ismeretek, ^kel.

Az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek veze. tő szerelőinek szintén januárban kezdődött továbbképzését négy turnusban száz- hatvannégyen fejezték be. A szakemberek ismerkedtek a nagyteljesítményű erőgépek, kel karbantartásával. Márci. usban a megyénk termelő- szövetkezeteiben működő nőbizottságokból hetvenha. tan egyhetes tanfolyamon beszélték reg a nőpolitikái határozatból adódó feladatokat. Körülbelül ebben az időben került sor a termelőszövetkezeti döntőbizottságok elnökeinek a tanfolyamára is. Huszonhat döntőbizottsági elnök ismerkedett munkaügyi és szociálpolitikai kérdések:.el, azok intézésének módjával. Májusban és júniusban a termelőszövetke. zetek személyzeti vezetőinek részére rendeztek továbbkép. zést.

Szeptemberben kezdték el a közös gazdaságok tüzren- dészeti előadóinak a továbbképzését. Szeptember

28-án fejeződött be a terme, lőszövetkezetek szakosított szarvasmarha telepei veze. tőinek kéthetes továbbképzése. A szakemberek egy hétig elmélettel foglalkoztak. A másik héten az ország legkorszerűbb szakosított szarvasmarha telepein üzem. látogatáson vettek részt. A növénytermesztési brigád ve. zetők elméleti továbbképzését október 22-én kezdik. Negyven brigádvezetö részvételére számolnak. Részük, re a gyakorlati foglalkozáso. kát és az üzemlátogatást november 19-től december 22-ig szervezik.

A három megyéből negyven termelőszövetkezeti vezető november 5—11-ig elméleti és gyakorlati foglalkozáson vesz részt. Megrendezik még az év hátralévő részében a termelőszövetkezetek választott testületi vezetőinek a továbbképzését

is. A háromszor kéthetes tanfolyamra mintegy százhúsz vezetőt várnak.

Egész évben tart a végzett szaktechnikusok üzemmérnökké képzése. Az egy, két és három féléves kiegészítő képzésen gépész. — növény, védő repülőgépvezető — gyümölcstermesztő és áru. forgalmi, — gyümölcs és szőlőtermesztési szaktechnikusok szereznek, illetve sze. reztek üzemmérnöki oklevelet.

A továbbképzés előadói között ott találjuk a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a megyei párt- bizottság. a megyei tanács, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, az agrártudományi egyetemek, és mezőgazdasági főiskolák. kö-' zépiskolák adott témákat legjobban ismerő szakembereit, professzorait, tanárait.

A továbbképzési osztályon most végzik az 1974-es to. vábbképzési év előkészítését. A szövetségekkel és a termelőszövetkezettel közösen azon fáradoznak, hogy minél több termelősz' vetkezeti vezető és szakember ismerkedjék meg a kül- és belpolitika eseményeivel, az alapvető gazdasági, termelési, szövetkezetpolitikai irányelvekkel.

(sigér)

Nem „teher" a háztáji

Kétszáztíz háztáji tehén ellátására adtak legelőhasználatot idén Jándon. A kis tiszaháti falu termelőszövetke. zetébe száztizenkét család tartozik. Tehát csaknem minden tsz.családra két ház. táji tehén tartása jut.

A közös gazdaság legelőjé. bői is ad részt a szövetkezet. Sőt. egyéb lehetőséget is í. egad. kedvez a tsz a háztáji jószágtartásnak Nemcsak i •tehenek, a növendék üszők is egész nyáron legelőn tar. tózkodhatnak. Előbbieket naponta hazahajtják, hogy tudják fejni gazdáik. Utób. biak éjszakára is kinn maradnak.

Az idei száraz nyárban el. apadt a gémeskutak vize. Kritikusnak látszott a jószá. gok itatása. A legelő csatornahálózatát feltöltöttek a kö.

zeli Tiszából. Augusztus- szeptemberre .legyengült” a legelő. éhen maradt volna rajta a csorda. A tsz átengedte legeltetésre a füves kaszálókat, réteket, ahol már nem érdemes sarjut kaszálni. De a tehenek naponta jóllakottan térhetnek haza.

Legelőn kívüli tartásra is biztosít a tsz elegendő szálastakarmányt. Lebonyolítja a táptakarmány-beszerzést és juttatást a háztáji állomány, nak.

Aj. aránylag kis tsz háztáji gazdaságaiból idén, némi ke. rekítéssel háromszázezer li. tér tejet értékesítenek. Az első fél év eredménye száz.

ne 'yvenhatezer-h áromszáz - nyolcvan liter volt. a közös állomány nyolcvanezer-hat. százhetven literével szemben. A háztájiból értékesített tej

után az idei bevétel egymil. lió-kétszázezer forint körül alakul.

Jelentős pénz a százegyné. hány családos szövetkezeti faluban. Különösen annak tűnik, összehasonlítva a tsz múlt évi osztalékával, akkor a tagságnak hárommillió, hatszáznegyvenhatezer forint jutott.

Mint a tények bizonyítják, a szövetkezet vezetősége egyáltalán nem tartja „tehernek” a háztáji jószágtartás, sál törődést. Attól sem tart. hogy ez a közös rangjának, elsőbbségének rovására volna.

Ha a háztáji nem adná, most hiányozna a falu értékesítéséből évi háromszáz- ezer liter tej, amire nagy szükség van!

(asztalos)

A KOMÓD

A

lakás modem. A bútorok. a képek, a könyvek, a szőnyegek kifinomult ízlésről tanúskodnak. Nem hivalkodó ez az együttes. Mindennek funkciója van, a szobák egymásmellettisége egy négytagú család ritmikus életének gonddal és szeretettel berendezett színtere. A fiatal tanácstitkár hellyel kínál. Észreveszi, hogy miközben dicsérem otthonát, szemem vissza-visszatéved az egyik sarokba. Oda, ahol egy régi komód áll. Ha úgy tetszik, egy sublód. Tetején egy csorba bögre, egy ép pettyes, egy színes üvegből készült pohár, benne pár búzakalász, egy kép. színes papírral tarkított keretben.

— Egy darab folklór — mondom, s máris sorolom: még egy mángorló, egy ku- pulykó. egy-két festett tányér — és kész a népi sarok.

A titkár végighallgat. Várom, hogy folytassa: igen. a faluban minden padlás kincsesbánya, majd hozzák a gyerekek, minden sufni rejt valami értéket. De nem mondja.

— A gyerekek nem szeretik — kezdi. Mondták is. dobjuk ki. Merthogy dohszaga van. Meg szúette. A feleségem is »egjegyezte: nem pászol ide.

Van is ebben valami. Hogy akkor mégis miért van itt? Nem szoktam elmondani, mert magam sem tudom, hogy elhihető-e. Meglehet, hogy dicsekvésnek hat. Akadhat valaki, aki viszont gyengeségemet látná bene.

Kíváncsivá tett. Nem is gondoltam eddig arra, hogy ennek a végtelenül nyílt fiatal embernek titka van. Világos fejű. Itt született a faluban. Elvégezte a főiskolát. Volt KISZ-titkár, adóügyes, most tanácstitkár. Mindenki ismeri, és ezt nem tőle tudom: szereti. Észreveszi, hogy gondolatban végigfutom szavait.

— Tudod, hogy itt születtem a faluban. Apám, aki kisparaszt volt, 943-ban elesett a Donnál. Még kicsi voltam. Jóformán nem is emlékszem rá. Furcsa, de nekem olyan fiatal maradt, mint amilyen azon a rossz fényképen. Tulajdonképpen egy díszes írás maradt belőle, amelyen értesítettek anyámat,

hogy meghalt. Küszködve nőttem fel, tanultam, és talán mondhatjuk úgy is. karriert csináltam. Fontos ember lettem. Naponta keresnek fel tanácsért. Döntenem kell. ítélnem. Határozni, törvényt alkalmazni. Segélyt adni, engedélyt megtagadni. Nálam köt ki a fiatalság klub-ügyben, hozzám jön az öreg néni, ha végrendeletről van szó. Ha nagyot akarok mondani, akkor úgy is fogalmazhatok: háromezer ember ügyesbajos dolga van a vállamon. Persze, ez így nagyképűség. Mégis közel jár az igazsághoz.

— Amikor először fogalmazódott ez meg bennem, megijedtem. Hatalom! Félelmetes dolog lehet belőle. Ha úgy vészük, csak igent és nemet kell mondani. Amikor kezdtem nem is láttam sokkal többet. Igaz. pontosan ment minden, de örökké elégedetlen voltam. Éjszakánként felébredtem viaskodtam magammal Jól döntöttem’ Rosszul ? Felcsattantam, de miért? Jóformán semmire nem maradt időm. Estig bentHét boldog ember

Hét boldog munkás ember, hét boldog család- Csaknem valamennyién fiatalok, ifjú házasok. Néhány esztendeje kezdtek a családalapításhoz. „Csak” a fészek, a meleg otthon hiányzott. Most megvan, boldogok, örülnek, hogy végre sikerült.

Fazekasné, a Vasszerkezeti és Gépipari Vállalat személyzetise sorolja a neveket: Papp Bertalan, Szabolcsi György, Tóth Ferenc, Balázs János. Sándor János, Mester Sándor és Sem- perger Ferenc. A munkáslakás akció keretében összesen 150 ezer forinttal segítette őket új otthonhoz a vállalat. Még három kérelem van benn. Ebből egy, esetleg két munkásnak a kérelmét tudják teljesíteni. Egyé már biztos. Említették a nevét is, mondták kiváló munkás, s olyan a szociális helyzete hogy feltétlenül megérdemli a támogatást.

„Kaptam 46 ezer

lóriul támogatás!

—

A hét boldog ember közül hárommal találkoztam. beszélgettem. Egyikük az alig huszonhat esztendős főművezető Szabolcsi György. Úgy tudtam lakást kap. Ö helyesbített:

— Illetve már megkaptam. Ha jól emlékszem május 4-én költöztem a legmodernebb negyedbe, Jósa- városba. Elképzelheti, mekkora volt az öröm az egész családban. Én már január közepén tudtam, hogy a novemberi párthatározat nyomán megkezdik az intézkedést. Ez rekord volt. Ilyenre még nem emlékeztek. A VAGÉP-től kaptam 46 ezer

forint támogatást, s én fizettem 23 ezret.

Beosztása főművezető, de gépésztechnikus, 1969-ben nősült. Negyedik esztendeje dolgozik a vállalatnál, örültek munkatársai is, hogy lakást kapott.

— Gyerek még nincs, de

szerettünk volna már korábban is, csakhogy „átjáró” lakásban éltünk — említi. — Úgy érzem, becsületesen dolgoztam, de most igazán nem is tudom, hogy mit mondjak. Szívvel-lélekkel csinálom, ami tőlem telik.

Száz ember dolgozik a keze alatt, ök százan készítik a trafóházakat, villamosmozdonyokhoz ajtókat, a lakásépítkezésekhez szükséges alagútzsaluk vasszerkezeteit, az Ózdi Kohászati Üzemnek precíz vasszerkezeteket.

— Nekem az az első és legfontosabb, hogy ellássam munkával az üzemet, s mindenki tisztességesen keressen munkája után — mondja.

Később újra a lakásról beszélgetünk. Ö lényegében 3 szobásnak saccolja, s most gond van a berendezésével. Mondja, hogy ő pártonkívü- li, de most úgy érzi, közelebb került a párthoz is. s nem is tudja, mikor lett volna lakása, ha a párthatározat nincs.

— Ez valóban a munkások érdekeit szolgálja,

„Semmi pénzért nem mennék el...“

A másik boldog ember Balázs János, a 32 esztendős hegesztő. Előtte bőr. hegesztőkötény. A GANZ részére állványokat hegeszt. Törzsgárda tag. Fegyelmije soha nem volt. de már többször

jutalmazták, kiváló dolgozd

is.

Ilyen hegesztőre mondják, mint ő, hogy röntgenhegesztő. Ami munka kikerül a keze alól, azt röntgenezhetik. Pontos, selejtmen- tes, precíz.

— Nekem különösen nagy könnyítést jelentett az új lakás. Két hónapja költöztünk be a Korányi Frigyes utcára. Van egy kislányunk, aki eléggé beteges, s bizony más helyen* a gondozása, az ápolása nem volt könnyű. Érthető hát a feleségem öröme, aki most otthon van, gondozza-áoolja. őszintén mondom, halvány reményem sem volt a párt- határozat megjelenéséig, hogy én lakáshoz juthatok — mondja. — Ehhez 20 százalék támogatást kaptam, 22 ezer 600 forintot. 1967- ben nősültem, s vállaltunk még egy gyereket. Remélem lesz, nagyon szeretnénk. Csak a vállalattal szemben van az a 22 ezer 600 forint kötelezettségem. mert a „két” gyerek után az államtól kaptam 60 ezer forintot, plusz 50 ezer állami dotációt. Ez 110 ezer forint engedmény, amit nem kell visszafizetni. Ez valóban munkáspolitika, ez munkástámogatás. Álmodni sem mertem volna ilyet. Most még jobban a párttal érez az ember. És talán egy kicsit ösztökél is a még jobb munkára. Nem tagadom, korábban volt olyan szándékom, hogy elmegyek. Most már semennyi pénzért sem mennék.

„Ez valóban munkástámoaatás“

Naponta 30 vagon cukorrépa érkezik a tiszavasvári vasútállomásra. A BUM szovjet gyártmányú gépsor két perc alatt üríti ki egy pótkocsi rakományát. (Elek jjümil fel.)

ültem a tanácson, a családra se maradt időm, anyámhoz is csak két-három héten egyszer jutottam el. Bújtam a rendeleteket. a jogszabályokat, diktáltam határozatokat, jelentéseket. Ebben az időben halt meg édesanyám.

— Amikor jussoltunk, nekem nem kellett semmi Csak valami emlékre vágytam. így került hozzám a komód. Persze, volt ebben valami érzelgőség is, biztos. Ma sem szégyellem. Idehoztam a házba, és bekerült oda a sarokba. Nem kívánom, hogy velem higgyél a tárgyak mágikus erejében. Ennek a komódnak pedig van. Persze, átfogalmazhatod ezt a „mágikust”, bár én így is vállalom. A régi, szegényszagú bútorral ugyanis beköltözött valami a házba. Az, aminek hiányát magam sem tudtam megfogalmazni. Amit legfeljebb éreztem, és kerestem.

— Az egyik este, amikor itt ülök magamban, olvasgatva a lámpám alatt, a komódra nézek. Körülöttem minden olyan intellektuális. Modern berendezés. Képek, könyvek százszámra. Gondjaim, amelyek joggal, hatalommal kap csolatosak És ebben a pillanatban jöttem rá, mi olyan nehez. mi az, ami nyomaszt.

Sorsom, amely szépen alakult, életem, amely lényegében mindent megadott, valahol elszakadt a gyökeremtől. Ha úgy tetszik, a komódtól. Amibe kapaszkodtam, amikor járni kezdtem, amire felnéztem később csodát keresve, amelynek szűkös fiókjaiban volt jóformán mindenünk.

— A komód körül megelevenedték régi emberek. Fej- kölős anyám. Parasztrokonaim, akik emberré neveltek. Biztos, hogy elaludtam a fotelben,, s mindezt csak álmodtam, de döbbenetesen igaz volt. Ekkor jöttem rá, hogy min is múlik a munkám sikere. A jövőm, a nyugalmam. Semmi máson, csak azon. hogy nem szabad elveszítenem a gyökeremet. Hogy ez egy komódon múlna? így nem mondanám. De hajlamosak vagyunk arra, hogy néha elfeledjük, honnan indultunk. Sokszor nem szándék kérdése ez. A körülmény '■'ózza. Velem is megesett.

Közben lefőtt a fekete. A faluról beszélünk. A hétköznapokról. Miközben jegyzem szavait, rájövök a komód titkára. Sosem ügyeket emleget Nem eseteket sorol. Minden mondandója emberekről szól.

Berget Lajos-i

A harmatuk boldog ember Sándor János az esztergályos. Száll fölötte körülötte a gépről a finom öntvénypor. Elég „nyelni” nyolc órán át embernek, ruhának, testnek. Beleissza magát az emberbe. Zajos is. Nem a legegészségesebb a finomfúró gép mellett dolgozni.

— Hengerpersriyeket. fúrunk rajta a GÁNZ-Mávag részére — mondja az izmos férfi. — Ezt a munkát két éve végzem. Hogy seleitem volt-e? Óhatatlan, de csak a megengedetten belül, úgy, hogy még nem. fizettem.

Említem a lakást.

— A múlt héten kaotam meg. Éppen most költözöm, s olyan se kint se bent állapot van. De ez már jó. A Jósa városban kaptam a lakást. Két gyerek van. A feleségem éppen gyerekgondozá- sin van, másfél éves a kislányunk, Zita. Nagyon örültem, mert a régi helyen három család, nyolc ember lakott egyetlen szobában.

Lakásavatás nem lesz Sándor Jánoséknál. „Kimerültek.” Bútort kellett venni. Négy esztendeig spóroltak lakásra.

— Ha nincs a novemberi határozat, még mindig gyűjtögethetnénk, s nem lenne lakás. Amit erre gyűjtöttünk, most abból vettünk bútorokat. És 50 ezer forint kedvezményt kaptam, amit nem kell visszafizetni. Ez nagy szó kérem, ez valóban munkástámogatás.

Nagy körültekintéssel járnak el a VAGÉP-nél a gazdasági. párt. szakszervezeti és KISZ-vezetök. A nyugdíj előtt álló, egykor kovács, most párttitkár Pál Gábor bácsi elmondta, valamennyi kérelmezőnél kinn jártak, megnézték, hol. hogyan élnek, valóban ki az. aki rászorul, megérdemli az állami, a vállalati támogatást.

— Nem tagadom — említi a párttitkár — volt aki becsapott bennünket. Akadt olyan is, akinek földje, kertje, személyautója van, mégis beadta a' kérelmet. Természetes, velük szemben előnye volt a rosszabb körülmények között élőknek. A kiválóan dolgozóknak.

Farkas Kálmán