Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-13 / 214. szám

W73. szeptember fit. lü Szakmunkások megyénk ipcuában Eety fokkal feljebb Rz ercüéiiá: Tiszaszaika AMÍG EGY HÁZGYÁRI ELEM a helyé. re kerül, a gép kezelője minden idegszálával dolgozik. Tudása, begyakorlottsága a laikus számára egyszerűvé teszi a műveletet. Akárki nem állhat a gép mellé. Hiszen azt sem tud­ná melyik gomb mire szolgál; ehhez tudás, felkészültség és a gyakorlat kell. Két nagyátmérőjű acélcső összehegeszté­sét végezték a napokban Nyíregyházán, a Bethlen Gábor utca és a Víz utca keresztező­désénél. A precíz munkát igénylő összeillesz­tés után következő hegesztés szinte szertartá­sos munkamozzanatai akarva-akaratlanul megállásra késztettek. .Látszott, ez a hegesztő érti a szakmáját, az általa „összevarrt” táv- hővezeték a toldásnál nem igen mondja majd fel a szolgálatot. Igaz, nem messze ott állt a műszeres mérőkocsi, tehát még ennek elienére. sem volt hiány a kontroliban. A KEMÉV-nél — mert ez a vállalat építi ezt a vezetéket — nagy gondot fordítanak a minőségi munkára. Egyre • inkább másutt is, ahol felismerték. hogy nem elég csak a gépesítés. Jó szakmun. Jcásra, a gépekhez értő, azzal dolgozó embe­rekre nem csak a szűkén vett vállalati érdek kötelez. Előrehaladásunk kulcskérdése lehet ez, sőt egyre inkább azzá válik. S itt Sza- bölcs.Szalmárban felzárkózása érdekében sok­kal többet kell tennünk ennek érdekében, mint bárhol másutt A felismerés azonban még nem minden. Egyre többet szükséges tenni azért, hogy mind több jó szakmunkásunk legyen. Nagyobb számban kell képezni, továbbképezni az em­bereket. A megye távlati iparfejlesztésével foglalkozó tanulmányterv szerint a szakmun­kásképző bázisok fejlesztése elmaradt az ipari fejlődés üteméhez képest, csökkent a szak. munkások dránya. Míg 1960-ban még az összmunkáslétszám több. mint fele volt szak­munkás, ez az arány 1970-ben már csak 39 százalék volt. Az utóbbi években letelepedett üzemekben csak részben képeztek ki munka, erőt. A jelenlegi igények, de a további, vár­ható gyors fejlődés is sürgetően megköveteli a különböző szakemberek jelenlétét. A MEGYE IPARI TERMELÉSE a terv­időszak végére becsült mintegy 14 milliárd forintról 1990-re közel 30 milliárd forintra növekedhet. Az ehhez szükséges mintegy 20 ezer foglalkoztatottnak több. .mint háromne­gyed része szakmunkásnak és betanított munkásnak kell lennie. Tekintve az ezen a téren tapasztalható elmaradást, a képzést súllyal a szakmunkások javára kell eltolni. Ennek előkészületeit tehát már most meg kell kezdeni. Kétségtelen, hagy van némi fejlődés, de ez korántsem kielégítő, s egyáltalán nem felel meg a területi igényeknek. Különösen indo­kolt a szakmunkásképzést növelni Fehérgyar­mat és Vásárosnamény környékén. Elsősorban a vas- és gépiparban hiányzik a megfelelő szakmai képzettségű ember. Abban az iparág­ban. ahol az igény a jövőben fokozottan je. tenikezik. Megfelelő számú, jól képzett vasa­sokra, gépészekre egyre nagyobb szükség van más iparágakban is. A mezőgazdaságban és a kereskedelem területén úgyszintén, mint az oktatásnál, az egészségügynél, vagy a külön­böző intézményekben. A vas-, gép-, műszer. Özlesen ipar, az erős, és gyengeáramú szakmákban valamennyi megyei vállalat. üzem, sőt a szolgáltatóipar is, nagy számban igényli a szakembereket, ezek szakközépiskolai szinten való képzését. Ilyen képzés folyik Nyíregy­házán és Mátészalkán, de ezek még koránt­sem elégítik ki az igényeket. Csak a centru­mokban, kollégiumi elhelyezéssel megoldani a szakképzés problémáit — sajnos — sok idő. be kerül, nem is áll rendelkezésre hozzá a megfelelő anyagi fedezet. A megoldás tehát — bármennyire is sür­gető — nem olyan egyszerű. Ahhoz, hogy a megye gyorsan fejlődő ipara megfelelő, jó szakmunkásokkal rendelkezzék, hogy hozzá­értő. jól képzett emberek kezelhessék a sok­szor milliókat érő gépeket, a közvetlenül ér­dekelt, nagyobb gyáraknak, üzemeknek is többet kell tennie. Hiábavaló ugyanis né­hány tanácsi vállalat, és ipari szövetkezet sokszor erőn felüli fáradozása, ha a tehető­sebbek félre állnak, kevés ipari tanulót szer. zödtetnek. Kivétel persze itt is akad, mint például a Hajtómű és Festőberendezések Gyá­ra, ahol a régi üzem helyén korszerű tanmű­helyt alakítottak ki. SAJNOS MEGESIK, hogy a már „se­gédleveles” fiatalokkal is keveset törődünk. Csak azokat fogadja néhány üzem szakmun­kásként. akik előre jelentkeznek, vagy kivá­lóan végeznek. Ezek a fiatalok aztán — sok­szor a nagyobb kereseti lehetőség reményé­ben is — elvándorolnak a megyéből, másutt válnak igazi szakemberekké. Igaz, nem min­dig kész szakemberek ezek a tegnap még ta­nulóként dolgozó fiatalok, de kellő figyelem­mel hamarabb válhatnak jól kvalifikált va­sassá. vagy gépésszé, mint a satupadot még csak éppen hogy elérő jelöltekből. Csak dicsérni lehet azokat a vállalatokat, tudományos egyesületeket, ahol az utánpótlás. sál bajlódó szakmákban rendszeres képzése­ket, továbbképzéseket szerveznek. Mint pél. dául a gépiparban a hegesztő, a villamos­iparban a kazánfűtő- és kezelő, valamint a villamos-gépész, illetve villanyszerelő, illetve villamos mérésellenőrző szakmákban. (Bár kétségtelen, hogy ezen a téren szinte kényszer is a képzés szervezése.) Már a harmadik; öt­éves terv időszakában közel megkétszerező, áött a megyében a villanymotoros hajtóerő kapacitás. S ezek üzemeltetéséhez, karban­tartásához, biztonságtechnikájához szakembe­rek kellenek, nem Is akármilyen képzettség­gel. A gyors fejlődés következménye, hogy a korábbi években megkezdődött vállalati és egyesületi képzések mellett sincs már ezek­ben az ágazatokban elegendő, megfelelő kép­zettségű szakember, ami végső soron már. már fejlődésünk gátló tényezőjévé válik. TÖBBET KELL EZERT TENNI a többi iparágban máris, amíg nem késő. Akár a szakmunkásképző intézetek segítésével, a sa­ját tanműhely létesítésével, vagy vállalati to­vábbképzéssel. Addig, amíg az igények túl nem nőnek a lehetőségen. Amíg nem késő hozzáértő szakembereket nevelni a megye területén is gyons ütemben gyarapodó, a ter­melést növelő, a termelékenységet elősegítő gépekhez, berendezésekhez. Tóth Árpád Az öreg huncut ember. Sze­me mindig mosolyog, s bizony ember legyen a talpán, aki eligazodik a szaván. Megélt hetven évet, s aki csak is­meri, mind úgy tartja szá­mon, mint nagy tréfacsiná- lót. Ilyenek a meséi, történe­tei is. A komoran induló be­szédet is hamar vidámra for­dítja, s ugyancsak nem fu­karkodik a baisza alatt el­eresztett meghökkentő meg­jegyzésekkel. A kocsmában ismerkedtünk össze. Ide minden reggel be­tér. Egy féldecire. Nem több­re. De ezért télviz idején épp­úgy eliön, mint a nyári ká­nikulában. Marad egy, egy és fél óra hosszat. Fülel, és'me- sél Nem is a pálinka a lé- nveg. hiszen az otthon is A, szó. amit hall. mw a b°«7éd ami kikiVán- kozik belőle. Mert ugve az értbefő. az asszonnyal mégse lebet mindent megbeszélni. Itt más. Itt emberek vannak akik szívesen figyelik. Az öreget nem lehet, de nem is illik faggatni. Ha kedve várj, amúgy is beszél. Ha meg nincs, főként ha idegen is van ott. szőkébbre fogja a szót. A komájával voltam, igv az­tán meglett a bizalom. Be­széltünk erről, meg arról, s már magam sem tudom, ho­gyan, az erdőre került a sző. Kérdem tőle: — Aztán vad van-e? — Megakad. Főleg fácán. Ha hallaná.hogy kukorékol a kakassa. (így mondta, két es­sél.) Nyúl van tömérdek. — Éjs őz? Egy pillanatra gyanakodva néz rám. Sietek megnyugtat­ni, nem vadászni akarok. De hát már úgy van ezzel az ember, ha elkezdett kérdezős­ködni, vigye végig a sort. ‘ — Őz? Akad. Jócskán. Szép őzikék. Nézem a többieket. Van, aki alig bírja elnyelni moso­lyát, más egyenesen nevet. Zavarban vagyok. Most en­gem tesz csúffá? Már bánom is, hogy megkérdeztem. De aztán nem hágy a nyugtalan­ság. — Min mosolyognak bá­tyám? « — Az őzön. Mert annak so­ra van. Az úgy volt... És máris belekezd a törté­netbe. A többiek, jóllehet már biztos ismerik, figyel­nek. ...szóval az úgy volt, hogy egy napon erre járt egy autó. Amolyan fekete. Hisz’ isme­ri.. Vótak a szomszéd faluban, valamit ellenőrizni, aztán jöttek errefelé. Egyszer csak a kocsi megáll a falu előtt. Ügy két kilométerre. Kiugrat-, nak belőle vagy hárman. Pus­kával. No, mondom magam­ban, ebből vajon mi lesz. * Merthogy tilalmi idő volt. Bementek az erdőbe. Nem is messzire. Hallom egyszer, hogy durran a puska. Kis­vártatva csörtet vissza a há­rom férfi. A szélső fáról le­törnek egy gallyat, leszúrják, nem messszi az úttól. Aztán beülnek, és huss. — Nos Mihály, biztatom magam, ezt meg köll nézni. Vajon mi volt ott az erdő­ben. Megvárom, amíg elmegy a kocsi, aztán ki a boglya mögül, egyenest az erdőbe. Amerre ők voltak. Csörtetek az avaron, egyszer látom: vér. No, ennek a fele sem tréfa! Lehetett úgy ötyen, nem, inkább hatvan méterre, amikor egy halmot látok. Avarból, gallyból, levelekből. Megtúrom. Hát ott lapul alat­ta a meglőtt őz. — Meg köll adni, szép lö­vés volt. Éppen blatton kap­ta. Feltoltam a kalapomat, s gondolkodni kezdtem. Ezek ezt csak azért hagyták itt, hogy estefelé visszajöjjenek érte. így már a gallyat is megértettem az útfélen. Az anyátok! — gondolom, ebből az őzből nem esztek! Haza­mentem a komáért. Mondom neki: hozz egy ponyvát. Kér­dezősködött, de én hallgat­tam. Amikor az erdőbe ér­tünk, mindent megértett. Be­raktuk az őzet, aztán a ker­tek mögött hazavittük. Jutott belőle az egész szomszédság­nak. — Estefelé azért nem ha­Tiszaszalka Bereg vasas bázisa, beregi munkáscent. rum. Itt ismerkedtek és most is itt tanulják e szép szakma, e hírnevet hozó mesterség fortélyait a beregi falvak: Tarpa, Tiszakere­cseny, Aranyosapáti. Mátyus. Barabás, a járás mind a hu­szonnyolc községének fiai. akiknek a szülei még csak „földesztergá 1 y osok ” voltak. Nem hiába hirdettük egykor, hogy a gépállomás a mun­kásosztály előretolt bástyája. Azzá vált. s még inkább az­zá fejlődik. A „Hofterlől“ a ZIL-ig Ott, ahol huszonhét esz­tendővel ezelőtt a Hoffer és a G—35-ös traktorok „büty. kölése” jelentette e szakmát, s traktorra ülni nagy tisz­tességet jelentett és tekin­télyt kölcsönzött, most tisza. szálkái emblémával készülő mezőgazdasági gépek készül­nek. s a világ négy tája felé induló szerszámgépekhez ké­szítenek alkatrészeket. Egy­kori traktorosok, mai fiatal, kiváló szakmunkások. a MEZŐGÉP Vállalat Tisza- szálkái Gyáregységének a neveltjei. Rózsalugas vezet a köz­ponti irodához. Tisztaság, rend van. Az udvaron vi­rágágyások, zöld, üde öve­zetek. Ez már gyári igény. S. hogy nemcsak a külső ilyen, hanem a belső is, az üzemi is. azt talán leg­inkább a Nyíregyházáról ide nősült művezető replikázása példázza. Mert ott ahol már azért szólnak, mert nincs elég és megfelelő szerszám, s kellene néhány fontos mérő­műszer is, ott igény van, ott minőséget kívánnak, ott ön­becsülés van. Nem akarnak kezük közül kiadni selejtes munkál Pedig — mint' ak életben most vizsgázó. Nyíregyházán a Mezőgazdasági Főiskolán végzett, s alig megmelege­dett fiatal diplomás mérnök László József mbndja — ezeknek a gépeknek a több­sége öt-tíz éves. Tehát a technikai szintet tekintve az élvonalba számítanak. Lehet modem dolgokat rajtuk „csinálni”, Különben mit ér­ne a csepeli szerszámgép program?! — Nagy munka kellős kö. zepébe csöppentem bele — mondja László József. — A gyott nyugodni a kíváncsi­ság. Kimentem a boglyához, ahol délelőtt is voltam. Be­bújtam, és vártam. Sötétedés­kor tágabbra nyitottam a két szemem. No Mihály, mon­dom magamnak, amit most fogsz látni, arra más is be­fizetne! Jött is az autó. Las­san. Keresték a gallyat az út­félen. Aztán kiszálltak- De már nem hárman. Ment a so­főr is. Tudja, hogyan van az, egy őz nem könnyű do­log. Mentek, át a réten, be­felé az erőbe. Beszéltek is, jól hallhatón. Eltelt egy jő félóra fs, amig kifelé indultak. Megnyúlt az ábrázatuk, azt a holdfényben is láttam. Rágták is a szájuk szélét. Merthogy az őz nem volt sehol. Nem is lehetett, hiszen az már otthon főtt a fa­zekakban, a faluban. Bizony­gatták, hogy errefelé lőtték. Még hajba is kaptak ezen. Az egyik megtorlásról beszélt. De leintették. Mert hogyan is venné az ki magát, ha, kide­rülne, ők őzet lőttek tilalmi időben. — Jó kis őz volt, meg kell adni. Az öreg felemelte a kupi­cát — Hát akkor igyunk rá most is egyet. Egyhajtásra kiitta a jó szatmári szilvát, megtörölte a bajszát. Mindenki jót derült a történeten. Az öreg Mihály pedig, szokásától eltérően, kért még egy felet. Az első az őznek, a második az igazság­szolgáltatásnak szólt. B, L. szovjet ZIL autógyár részé­re gyártunk elektroforetikus festőberendezéseket. Ez gon­dot is okoz. Vizsgázik ő is. Ez lesz az első tűzkeresztség az életében. Tiszaszalka és a világhíres szovjet ZIL autógyár. Ezer kilométerekkel mérhető • a távolság. S mégis milyen kö­zel van. Huszonhét esztendő telt el a bázis — a gépállo­más — megalapozásától. Öregedett, majd megújító. dott az üzem, s megfiatalo­dott munkásgárdája. Egy kis szociográfia:, cgaknem fél- ■ ezer a munkáslétszám. Eb­ből alig húsz tartozik a már húsz éve itt dolgozó törzsgárdához. Nyolcvan szá­zalékuk fiatal. Az átlagos életkor 27 év. Egy főmérnök van, egy szaktechnikus, 2 üzemmérnök és 18 technikus. Érdeklődöm Szűcs Gézától, a párltitkártól és László József mérnöktől, milyen ez az arány? Hogyan ítélik meg? Képesek-e modern, korszerű jó technikái színi vonalú munkára ilyen ösz. szetétellel? Azt mondják, a szabolcsi viszonyokat tgkint- ve, az egyik legjobb. Külön­ben a munkáik ' is ezt pizo- nyítják. Legrégebbi, s talán a legrutinosabb vezető is, Koroknay Ambrus az igaz­gató. Régi „motoros”, ő vé­gigcsinálta a gépállomás fejlődését is. Kezdettől a hajtós emberek között van. I\em 1 fi dték e! őket... Sok küzdelem van amö- gött, hogy ez a gyáregység, itt a végeken igyekszik min­dig helytállni, hírnevet öreg­bíteni, becsületet szerezni és több mint egy* évtizede szak­munkásképzést biztosít. Nem csapták szélnek a régi traktorosokat. Nem küldték el, amikor a nye­regből „kiöregedtek”, s más feladatok vártak az átalakí­tott üzemre. Sokból szak. munkás lett, vagy oktató, s ma is oda ülnek az iskola­padba, hogy versenyre kel­jenek a technikával, hogy el ne maradjanak. — Már a betanított szak­munkások száma is csökken — magyarázza Szűcs Géza. — Átképezzük őket. Az egykori traktorosokból kivá­ló szakmunkások lesznek. Tavaly 20 ilyen ember vizs­gázott. Benn a gyáregység­ben volt a szakmunkáskép­zés. Közöttük tanult Nagy Béla is, aki Gulácsról jár be. — Voltam én traktoros, kombájnos, csináltam, ami kellett régén is. Tavaly vé­geztem el a felnőtt szak­munkásképzőt. Most vasesz­tergályos vagyok —' mondja. És a Csepeli Szerszámgép- gyár részére fúró. és maró­gép alkatrészeket készít. Precíz századmilliméter pon­tosságú munkát. Exportra küldik Csepelről a világ minden tájára. S benne van a tiszaszalkai munkás szor­galma is. Ide nagyobb fel- készültség kell. Meg szak­mái. műszaki műveltség is. Ö sem, meg egykori trak. toros társai sem gondolták, hogy valamikor igazi vasa­sok lesznek. Legrégebbi a régiek között id. M&rgiía István, Kása József. Szakács József, Tóth Lajos. 1948—51 óta állnak helyt. Margka most betanított lakatos. Kása most anyaggazdálkodó, si csoportvezető, Szakács be« tanított szerelő. Itt adtak szakmát 430 em­ber kezébe. A gépállomás és a MEZŐGÉP. 1960 óta van szakmunkásképzés. Vásáros, naményba járnak elméleti- re, a gyárban van a gyakor­lati. Méf az oktatókat is ők nevelték. Kun István az esztergályosokat neveli-ta. nítja, Krecz Zoltán a laka­tosokat. A felnőtt szakmun. kásképzés helyben van. Ide járnak ki a tanárok. Ez szombaton és vasárnap van. Most szeptember 8_án volt az évnyitó. Harminchárom felnőtt ember „iratkozott* be. Egy fokkal feljebb akar lépni. Lépést akarnak tarta. ni a technikával a fiata­lokkal. Biztosítják nekik a szabadidőt, a hallgatókat szállítják, á tanárokat is. Fi­zetik taníttatásukat. ' Iskola hétvégen Ezek közül való a most ötvenegy esztendős Vancza János is. Itt volt traktoros. Évtizedekig szántotta ezt a so­vány földet, amelyre egy parasztember egyszer azt mondta: olyan ez a föld, hogy ide két isten kellene, egyik amelyik szárítja, a másik, amelyik áztatja. Vancza most vasas lesz. — Ez lesz az igazi. Volt nekem szakmám, kovács vol­tam. De hová fejlődött már a technika azóta. Nem lesz könnyű, szombaton-vasámap tanulni, de kénytelen az em­ber. ha nem akar elmarad, ni. s nekem van két fiam is. És épitkezek is, ott is helyt állni, itt is, a munkában is. De bírni kell. S a tanulást nem hagyom. Bauest István is traktoros volt. És sokan közülük. T, Oláh Sándor is lakatos lesz. Kellenek a jó szakmunká­sok. Igénylik a gépek, be­rendezések, szerszámok, al­katrészek. Szükség van itt a végeken is preciz esztergá­lyosokra, jó szemű lakato­sokra, marósokra. 1978-ig van szerződésük a Csepeli Szerszámgépgyárral. Ez évente (anyagmentesen) 10 milliós értékű munka. A ZIL programban való részvétel is sokmilliót jelent. Itt készül, nek kezük nyomán a vas­vázas színek, a TRANSZ. VILL részére elektromos kapcsoló berendezések, itt gyártják a ZR—3-as répala­zítógépet, gabonaszívókat és gabonafúvó berendezéseket. Valamikor huszonhét esz­tendővel ezelőtt a vasas­szakmát itt a „bütykölés” jelentette. Ma már a gépe. ken embléma van. Tisza­szalka nevével. Farkas Kálmán irodát, Amfora üvegáru bol­tot és kölcsönzőt rendeznek be. Az emeletre a KPVDSZ székház kerül — könyvtár, olvasószoba, nyugdíjasok klubszobája, előadóterem és fotószoba. A sávház további emeletei­re ötvenhat darab kétszobás és kétszoba hallos lakásokat terveztek, közpqnti fűtéssel. Az épület a hagyományos monolitikus szerkezetű építési módszerrel készül. A hom­lokzatot előregyártott műkő­burkolat, a loggiák mellvéd­jét színes mozaikkal fedik. Á kiviteli tervek elkészítése, majd pedig a bontás után 1974 nyarán indul meg a munka a SZÁÉV kivitelezé­sében. A programtervbaj a befejezés határideje NW5. ér Élkészült a Kálvin téri sávház terve A VÁBER-nél kedden dél­előtt tartották a nyíregyházi Kálvin téri sávház tervbírá­latát. A miskolci tervező vál­lalat — az ÉSZAKTERV, rész­letesen ismertette az üzemel­hető, a szakhatóságok, a köz­műszervek. a megyei tanács építőipari és tervosztálya, va­lamint a városi tanács műszaki osztálya képviselői előtt a készülő létesítmény tervdokumentációját. Döntöt­tek a lakások beosztásairól és arról, hogy milyen irodákat és üzleteket nyitnak a föld­szinti részen. A városközpontban épülő sávház — a bontási költsége két és a közművesítést is be­leszámítva — 45 millió 742 ezer forintos beruházás. A négyemeletes ház földszint­jén ABC-áruházai, IBUSZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents