Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-12 / 213. szám
8 oldal kt't rr vi^r,y \nov.^ ín 1973. szeptember 12. 52 féle termék A vágóhídtól a húsgyárig Á századforduló után, az első háború Ideién „Városi Közvágóhíd'” néven szerepelt a mostani vállalat elődje. Akkor itt Nyíregyháza hentes kisiparosai vágtak saját értékesítésre sertést, szarvasmarhát, borjút és juhot- A juh vágás aratástól az első hó le- , eséséig tartott. Negyven ember dolgozhatott akkortá jt ebben az „üzemben”, de nem »a kisiparosok, hanem az alkalmi munkások. Hetente 120 szarvasmarhát. 250 sertést vágtáit. Húskészítményt osak egyetlen kisiparos „gyártott” s a napi adag az egész Nyíregyházán alig egy mázsa volt... A második háború alatt fokozódott a termelés, de ezzel arányban kevesebb jutott a ’lakosságnak, meri mindent elvitt a hadsereg... A felszabad ulás után. a forint megjelenését követően Kisipari Vágóközösség alakult Nyíregyházán. ahol már'a felvásárlást és a vágást is kollektiven végezték a kisiparosok. Napi 800 sertés A mai vállalat, a Szabolcs-Szatmár megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat közvetlen elődjét, a Nyíregyházi Közvágóhíd és Jéggyár Vállalatot most 23 éve alakította a megyeszékhely városi tanácsa. Ebben az időben mindössze 43 főt foglalkoztatott az üzem. Tíz évvel később változott a név és változott a gazda: a húsipari vállalat a megyei tanácshoz került. Az újabb váltásra 1964- ben került sor, amikor a vállalat felügyeleti szerve a Húsipari Tröszt lett. (Ekkor mar 160 fő évi 92 milliót termelt.) Öt esztendővel később, 1969 január elsején jött létre a jelenlegi keretek között — egyesülés folytán — az állatforgalmi és húsipari vailalat. A növekedést a feladatok gyarapodását két évvel ezelőtt az jelentette, hogy a nyirmadai sertéshizlaldát is ehhez a vállalathoz csatolták. így a Nyíregyházán széke- lu vailaiat tevékenysége 3 fő részre oszlik; felvásárlásra, hízlalási tevékenységre, s amit a fogyasztók — főként a nyíregyháziak — naponta és közvetlenül éreznek: az ipari tevékenységre. Rövid történelmi visszapillantásnak talán elég ennyi is ahhoz, hogy megközelítő képet kapjunk megyénk egyik igen jelentős vállalatáról, amelynek tevékenysége egyszerre kapcsolódik az egész népgazdasághoz, megyénk termelőszövetkezeteinek munkájához, s a: városi és falusi családok tízezreinek étkezési kultúrájához. Említettük, hogy a századforduló után hetenként 250 sertést váglak az akkori — és sokáig még — manufaktúráiig módon dolgozó nyíregyházi üzemben. Összehasonlításként álljon itt a legfrisseb adat: jelenleg naponta csaknem 800 darab sertést vágnak, dolgoznak fel, s már korántsem kezdetleges módon, hanem a legmodernebb eljárással s ’ a legkorszerűbb konveyor-sorokon. Most 875 főt foglalkoztat a Szabolcs- Szatmár megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, de ez a szám hamarosan változik: még e hónapban áttérnek a kétműszakos termelésre, .6 a foglalkoztatottak létszáma megközelíti az ezer főt. Egy újabb kifejező összehasonlítás: amíg két esztendővel ezelőtt az Ipari termelési érték 370 millió forint volt, addig az idén ez a szám már eléri a 450 milliót. A felvásárlást és a hizlalást is tekintetbe véve a vállalat teljes forgalma egy esztendőben megközelíti a másfél milliárd forintot. Korszerű technológia Figyelemre méltó az a fejlődés is, amit — bár egy kicsit későn — 1969 óta tapasztalni a vállalatnál. Az egykori elavult, szűkös he yiségek bővítésével, új épületek készítésével. nagyarányú rekonstrukcióval —r mondhatni — korszerű vállalat kontúrjai alakulnak a nyíregyházi Bethlen Gábor utcán. A különböző építkezések, bővítések, a technológia nagymérvű korszerűsítése csaknem 50 millió forintot emésztettek fel. Közismert a vállalat dolgozóinak lelkes társadalmi munkájú is. amit üzemük érdekében végeztek. Jelenleg nemcsak jobb _ körülmények között végezhetik a termelő műnk*-’ de megfelelő a dolgozók szociális ellátása is. K>*-szerű öltözőket, fürdőt építettek, változás történt a munkaruha ellátásában és minden szükséges feltétele tneevan annak, hoc' az élelmiszeripari üzemnél nélkülözhetetlen- higiénia is meglegyen. Mindez nagyon szén. mondhatja a vásárló. aki betér a boltokba, az ABC-áruhá zakba. hogy megvásárolja a vacsoráho vagv a vasárnapi ebédhez való húst és hús k“sz’’ ményt. Ám a vásárló nem arra .kíván esi. milyen korszerű a gépsor, sokkal inkább arra. megkapja-e azt az árut. amire szüksége van. s olvan-e annak a minősege air»n venre ő vágvrk. A kérdésre a helyszínen azzal válaszolnak. hogy közismert a vásárlók előtt: fon- Jos népgazdasági érdek watt Mínusz százharminc Bölcsődei gondok gon A város „húsgyára” - vágás fuíószalatek szabják meg a húsforgalom mértékét. Ez tehát nem a vállalaton múlik. Ennek ellenére el kell ismerni, hogy az utóbbi időben megyénkben is kedvezően bővültek ezek a keretek, jól lehet, még most sem tudnak mindig minden igényt kielégíteni. Azt az igényt viszont ennek a vállalatnak kell kielégítenie, hogy a lehetőségek adta kereteken belül minél jobb terméket juttassanak a kereskedelemnek, a vásárlóknak. Virsli a pesti szilveszterre Nem állítják, hogy termékeik ellen még soha sem volt kifogás. Az üzemen belli! is tapasztaltak már hiányosságokat, a belső ellenőrzés során, s ha nem is sokszor, de többször előfordult, hogy leállították egyik-másik termék készítését, mielőtt az túljutott volna az üzem kapuján. Azt sem magyarázkodásként említik, hanem azért, mert ez az igazság; nem tudnának annvi terméket gyártani, amennyi el ne kelne. És egy lényegtelennek tűnő, de mégis i'Jlemző adat: kevesen tudják, hogy az utóbbi években a budapesti szilveszterezek Nyíregyházán készült virslit fogyasztanak. Mindenkor száz mázsát rendelnek. Jelentei* 52 fr-v terméket készítenek, a füs tölt árukkal együtt. Ebben Vnegtalálható asza tonnától a legfinomabb sümegi sonkáig. E héten 400 mázsa húskészítmény, töltelékár hagyja el az üzemet, ez áz úgynevezett, „kéra tes tétel”. Ezen felül még hetente 150 máz; igen kedvelt készítmény kerül ki innen, (fo' köröm stb) s a szalonnafélékből is 110 máz- lut a megyei kereskedelemnek. Bővebb vá’asztékot Aztán egy ellentmondás kerül szóba. F nek a vállalatnak is kötelessége minél töb' úgynevezett olcsó, árut juttatni a boltokb" (például a 28 forintos kolbász); ugyanakkc azt tapasztalják, hogy a kereskedelem — me- a vevők is igénylik — egyre több. jobb minőségű, a fokozódó -étkezés: kultúra igényeinek megfelelőbb terméket kér, s az sem bai. ha magasabb az ára. Meg is tenné ezt a vállalat, de bizonyos kötelező arányok megtartása más megoldásra szorítia ameűett. hoev száraz árut alapvető feltételek hiányában (szüksége^ épületek. beruházás) nem tudnak készíteni. Aztán itt van a sokat vitatott tepertő-ügy: önmagába visszatérő görbe, mert a kereskedelem is óvatos. ezen nincs nagy haszon, többször megtörténik. hogy a vállalaton marad a kisütött termék Persze, változtatni sok mindenen lehet, még azokon a gondokon is. amelvek pénzigényesek. Nyilvánvaló, hogy külső és a felsőbb szervek által juttatott segítségre van szüksége a vállalatnak. Abban viszont csak magukra számíthatnak. hogy keressék a lehetőségek ha- árain belül is a választék bővítését. Volt és van erre is példa, nagy sikert aratott például a sümegi sonka, a somogyi szalonnás felvágott, vagy a nyári disznósajt. Most pedig a csabai paprikás szalámival akarnak „kijönni” a injáéra. mert egyszer már próbálkoztak vele és akkor úgy tűnt, van keletje. Angyal Sándor * KISGYERMEK MINDEN CSALÄD- A BAN ÖRÖM. Ha egészséges és szépen fejlődik, nincs is különösebb gond — az ötödik hónapig. Ekkorra dönt7 ugyanis általában a családi tanács: menjen-e újra dolgozni a fiatalasszony, vagy vegye-e igénybe a „gyes-t”? Az esetek nagy többségében a keresetkiesés dönt. bár szerepet játszanak a lakáskörülmények és más tényezők is. Egy biztos: a házaspárnak dönteni kell. A gyermekgondozási segély bevezetése óta viszont nem a semmi és a kereset, hanem a 650 forint és a kereset közötti különbség a tét. Általános a vélemény, hogy a 650 forint ke- vés, de az alacsony keresetű fiatalasszonyoknak még így is érdemes megfontolni. A körülbelül 1600—1700 forintnál magasabb keresetűek esetében a kieső ezer forint már jelentős. Különösen, ha nagyobb lakástörlesztés, kölcsön, albérlet súlyosbítja a családi költségvetést. Mindezek mérlegelése után megszületik a döntés: bölcsödébe adják a kicsit. Ez eldől a családban, s mondani sem kell, hogy mennyi problémával jár, ha a gyermeket mégsem veszik fel. Az idén Nyíregyházán körülbelül 130 család számítását húzta át a bölcsődei helyhiány — ennyi gyermeket nem tudtak felvenni. S az igazság az, hogy átnézvé az elutasított kérelmeket, keveset lehetett találni közöttük, amelyre nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk: valóban nem jogos. Ugyanez áll a felvettek esetében is: nem sok kedvező cserét lehetne ajánlani, ebből a családból ne vegyék fel, a másikból viszont igen. Nehéz volt a pártbizottság, a tanács és a népfront képviselőiből alakított bizottság dolga, amikor a bölcsődék vezetőinek javaslata és helyzet ismeretében jóváhagyta a felvettek névsorát. Néhány számadat. Nyíregyházán tíz böl- -sőde van — csaknem mind erre a célra is épült, szép, modern. Eredetileg 577 kisgyermeknek van helye, de évek óta körülbelül 300 gyermeket helyeznek el. Az iaény ennél ióval nagyobb, dé a gyermekintézményeket, az ott dolgozókat tovább terhelni már nem lehet. Evről-évre csak az eltávozok helyére vesznek fel — ráadásul néhánnyal mindig többet, mert az igény nő. A bölcsődevezetők és a felügyeleti szerv — a városi tanács vb egészségügyi osztálya — már eleve bekalkulálja, hogy lesz, aki elköltözik, vagy valami ok miatt végül is nem járatta a gyermeket bölcsődébe, s év köbben maid szűnik a zsúfoltság. Ez persze — több esztendő tapasztalatait figyelembe véve —- csak ábránd, minden távozóra két-három újabb jelentkező jut. A Z IDÉN A BÖLCSŐDÉSEK KÖZÜL _ 283^gyermek lépte át az óvodáskor alsó határát (sőt azt megtoldva egy hónappal, így további húsz bölcsődei helyet nyerve az újabbak számára), tehát ennyit vehettek volna fel. A több, mint 450 kérelem között azonban 400- nál több valóban indokolt volt, s igyekeztek minden lehetőséget kihasználni, így alakult ki i 325 felvehető létszám. A felvétel persze nem egyszerűen számok dése. A legtöbb bölcsődében három csoport a csecsemőké, a tipegőké és a nagyc&o- . fgy tehát előfordulhat, hogy egy bölcsőin minden cgecsemőágy foglalt, de a tipe- oe vagy a nagycsoportba tudnak felvenni, ;ert onnan kimaradt valaki. A szeptemberi '.vételeknél elsősorban az először bölcsődébe Jenők felvételéről döntenek. Ritkán fordul lő, hogy az egy-két évig már bölcsődébe járó vermek kimarad. így a teljes tavalyi csopor- ok lépnek „magasabb osztályba”. Ezért lehetséges például, hogy két egyszerre érkező, azonos feltételek között élő kismama közül egyiknek a gyermekét felveszik, mert esetleg egykét évig igénybe vette a „gyes-t”, s a bölcsődében egy nagycsoportos számára van hely. míg a másik, féléves gyermek számára nem tudnak gyat biztosítani. £ A bölcsődék is a város fejlesztését követ- A déli új lakónegyed építését követően nyitották meg a Vécsey utcai, Vécsey közi bölcsődéket. A rohamosan növekvő északi városnegyedben a Stadion utcán, a körúton, legújabban pedig a Sarkantyú utcán nyílt bölcsőde. A Malom utcai, Bessenyei téri, Oz utcai intézmények a városközpontban lakók gyermekeinek elhelyezését szolgálják. A Honvéd utcai és a Guszev lakótelepi bölcsődék- nek is megvan a maguk körzete. A LEGTÖBB gondot AZ tJJ LAKOKnróhbNEGTEDEKBEN Iakók tapasztalják. í h ílb-uan’ de meg most is az ..Északi” két fbolcfeodeje volt a legzsúfoltabb. Most — a jó- savarosi városrész építésével egyidőben — a hozza legközelebbi Sarkantyú utcai bölcsőde került a legrosszabb, helyzetbe: a jelentkezőknek csak egyharmadát tudják elhelyezni Ráadásul átcsoportosításokkal is csak alig tudnak eredményt elemi, mert a viszonylag legköze- lebD levő bölcsődékben is kétszeres volt a túljelentkezés. Mindez azt jelzi: nem tart lépést a gyermekintézmények építése a lakónegyedek' átadásával, a gondok állandóan újratermelőd- nek. A most elutasított kismamákat aligha kárpótolja, hogy Jósaváros területén jövőre es az azt követő esztendőben is egy-egy korszerű, új bölcsődét adnak át. Ez a gond azon- * ban ismét ráirányítja a figyelmet Nyíregyháza építésének gyermekbetegségére, a kapcsolódó és járulékos beruházások időbeni elhúzó- dására. De térjünk vissza az idei bölcsődei felvételhez — eldöntötték, hogy 325 gyermeket vesznek fel. Alapelv volt, hogy az albérletben lakó, többgyermekes családok, a gyermeküket egyedül nevelő dolgozó anyák kicsinyeit felve- szik. Ugyancsak fontos érdekok fűződnek ahhoz, hogy a magas szakképz'ettségű asszonyok — orvos, mérnök, üzemi, vállalati vezető —• mielőbb visszakerüljön a termelőmunkába, gyermekét bölcsődébe adhassa. Előnyben részesítették a szakképzett fizikai munkások, ki- váló dolgozók gyermekeinek felvételét is. Nem vették fel azonban az olyan családok gyermekeit, ahol csak az egyik szülő dolgozik, vagy egészséges nagyszülőkkel laknak közös háztartásban. A legnehezebb volt „nem-et” mondani azokban az esetekben, amikor saját lakással rendelkező, fiatal házaspárról volt szó, s a feleség keveset keres. Nyilván arra a pénzre is szükség lenne, de éppen azért, mert két gyermekkel gyermekgondozási segély igénvbe vételével és a családi pótlékkal nem sokkal kevesebb az összeg — így a későbbi óvodai felvételt javasolták. I I A FELVÉTEL RENDJÉT AZONBAN tovább lehetne finomítani. Gondot okoz, hogy például a márciusi jelentkezéseket is augusztusban rangsorolják. Célszerűbb volna a jelentkezés időpontját egyetlen — alkalmasan megválasztott — hónaora korlátozni, s a jelentkezések lezárását követő néhány napon* belül el is dönteni, kiket vesznek fel. Ezzel ugyanis elkerülhető volna, hogy bizonytalanságban tartsák a több hónappal azelőtt jelent- kezeiteket, és sok felesleges utánajárástól, érdeklődéstől mentesítenék a kismamákat — tehermentesítve ezzel a bölcsődék vezetőit is. Több — és pontos — adatot kellene tartalmazni a kiadott felvételi lapoknak is, hogy az egv- máshoz hasonló esetekben is viszonylag reális döntést tudjanak hozni. Végül meg kellene fontolni az elbírálás előtti és utáni nagyobb nyilvánosságot, mindaddig, amíg ilyen jelentős a túljelentkezés. Ezzel ugyanis elejét vehetnék a szóbeszédnek, mert azok a családok, akiknek gyermekét nem vették fel, aligha elégednek meg az egyszerű nem-mel, és kezdődik a fellebbezés, kapcsolatok keresése — hátha mégis. Ezt pedig mindenképpen célszerű volna elkerülni. '• Végső megoldást persze az új intézmények jelentenek. __... / . „ Marik Sándor 4
