Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-07 / 209. szám
I ?9?3. szeptember 7. KÉtET-M AGY ARORSZ ACf 8. oldal IEGYZETEK Törzsgárda a tsz-ben A NYÍREGYHÁZI VÖRÖS CSILLAG TSZ-BEN háromszázötven aktív tag érdekelt 868 hektár közös terület művelésében. Százan nyugdíjasok és járadékosok, ék kis mértékben vesznek részt a szövetkezet termelésében. A tsz gazdasági eredményei különösen sokat javultak az utóbbi években. 1972-ben az árbevétel 75 millió forintot tett ki. A tagok rrjunkadíj ázására 8 millió 525 ezer forint jutott.' Egy dolgozó tag részesedése a közösből 40 ezer forintot tett ki. Az eredmények fokozásukra lehetőséget ad mindenekelőtt az a fegyelem és szervezettség, melyet megvalósítottak és mindjobban tökéletesítenek. , Van jól működő pártszervezet, s van tíznél több szocialista brigád. A kommunisták mindent megtesznek a termelés fejlesztése, a kulturáltabb élet megalapozása, a szövetkezeti tagság öntudatának növelése érdekében. A tsz brigád- és munkacsapat-vezetői bátran építhetnek a kommunista tsz-tagokra. Alig kerül sor olyan gyűlésre, amelyen a párttitkár ne tenne valamilyen javaslatot a kommunisták, a pártszervezet kezdeményezése alapján. Ezeket a javaslatokat megvitatják, s ameny- nyiben szükségét látják, módosítanak, formálnak rajta. Az ilyen javaslatok megvalósításáért is elsősorban a kommunisták fáradoznak, tesznek legtöbbet. És a példamutatás nem marad eredménytelen. A LEGUTÓBBI, AUGUSZTUSI TSZ- PARTVEZETÖSÉGI ÜLÉSÉN egy újabb javaslattal foglalkoztak a kommunisták. A pártonkívüliek véleményével egyezően megállapították, hogy a közös gazdaság „a törzs- gárdatagság anyagi elismerésének jelenlegi formája nem eléggé ösztönző”. Azok a tagok, akik a szövetkezeti mozgalom kezdetétől, a tsz megalakulásától vagy azt követő rövid idő óta hűségesen kitartanak, munkájuk, magatartásuk kifogástalan, több becsülést érdemelnek. Erre a szövetkezet elért helyzete és további fejlődése lehetőséget ad. Ennek megfelelően a pártvezétőség „javasolja.a gazdasági vezetésnek, hogy a bértömeg alapból határoljon el évente egy megengedhető, minden tekintetben reális összeget. Ez havonként kerüljön elosztásra, munkabérpótlék alapján (az f iparban hasonló forma szerint), azok között a törzsgárdatagok között, akik a közös munkában havonta 24 munkanapot ledolgoznák.” (asztalos) Szakszövetkezetek a mezőgazdasági szakszövetkezetek gazdálkodását, és működésük továbbfejlesztésének a lehetőségeit vizsgálta legutóbb elnökségi ülésén a Tisza-menti Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. 1961 tavaszán 29 termelőszövetkezeti szakcsoport alakult. Jelenleg tizenöt mezőgazdasági szakszövetkezet működik területükön. Közülük nyolc Nyíregyházán, négy Ujfehértón. három pedig Oros határában gazdálkodik. Öt szakszövetkezet gazdálkodási területe nem haladja meg a kétszáz hektárt. Szintén öt az 1500 hektárt meghaladó területen gazdálkodó szakszövetkezetek száma. A szakszövetkezetek életére afc ellentmondásosság a jellemző. Megtartják a jogszabályban előírt évi két közgyűlést — igaz, hogy néha ez csak harmadszori kísérletre sikerül. A vezetőségek viszont már nem minden esetben tartják meg az előírt vezetőségi Üléseket. NEHEZÍTI a HELYZETET, hogy a vezetőségi tagok és az elnökök közül többen ki_ sebb-nagyobb gazdasággal is rendelkeznek. Ez elvonja őket a közös feladatoktól. A vezetőségi tagok tovább képzése is nehézkes. Az elnökök átlag életkora meghaladja az ötven évet. Többségük hat általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Csak három szakszövetkezetben van egyetemet végzett szakember. A számviteli munkákat négy nagyobb szakszövetkezetben mérlegképes könyvelő látja el. A kisebbekben másodállású dolgozókkal végeztetik ezt. A legjobb szakszövetkezetekben 113,24 forintot fizettek ki egy tízórás munkanapra. Fejlesztési' alapjukra összes jövedelmüknek 21.8 százalékát fizettek be. Biztonsági-alapra pedig 11,1 százalékot használtak fel. Szanálási eljárást négy szakszövetkezetnél kellett lefolytatni. Ezek a gazdaságok még a szövetségi hozzájárulást sem fizették be. A közös nagyüzemi tevékenységbe vont területeken igen alacsonyak a termésátlagok. A gazdaságokban nagyüzemi állattartásról szinte beszélni sem lehet. Ebből következik, hogy ezekben a gazdaságokban igen alacsony az istállótrágya termelése, és így erősen hiányos a talajerő-utánpótlás. Feltűnően alacsony — átlagosan 1,7 mázsa katasztrális holdanként a műtrágya-felhasználás. Az erőgépeket a tagok saját kis parcellájukon foglalkoztatják. Az önköltség igen magas. A közös gazdálkodásba bevont területek táblásítása elhúzódik. így a géppark ésszerű kihasználása szinte lehetetlen. NEM KELLŐEN TISZTÁZOTT a föld- használat kérdése sem. A földterületek nagy részén fennmaradt a tagok egyéni földhasználata. A tagokra vonatkozó földforgalmi korlátozás ellenére is gyakorivá vált a földek illegális eladása. A tagoktól nyert földeken a közös tevékenységet gátolja a hiányos eszközellátottság. Néhány jobban gazdálkodó szakszövétke- 'zetben meg tudták valósítani a növénytermesztés alapgépesítését. Ám a munkák időbeni elvégzéséhez ez kevés. Elenyésző azoknak a szövetkezeti tagoknak a száma, akik rendszeresen vesznek részt a közös munkában. A szakszövetkezetek a közös gazdálkodásba bevont szántóterületeken gabonatermelést folytatnak. Kisebb terület jut a kapásnövényeknek és elenyészően kevés az ipari növényeknek. Zömében hagyományos termesztési móddal gazdálkodnak. A szakszövetkezetek egy része az elmúlt tíz év alatt nem alakított ki olyan mérvű gazdaságot, amely megalapozta volna a nagyüzemi gazdálkodást. A közös tevékenység alakulásával kapcsolatban csak annyi a figyelemreméltó, hogy ki sebb-nagyobb mértékben folytatnak közös beszerzést (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer) és áruértékesítést. A SZAKSZÖVETKEZETEK TÖBBSÉGE mind gazdasági, mind a társadalmi fejlődés terén elmaradt a termelőszövetkezetek mögött. A gazdasági fejlődés elmaradása nem kívánatos társadalmi hatásokkal is jár. Csak egyes szakszövetkezetek — mint a Nyíregyházi „Szabolcs”, az orosi „Búzakalász" fejlődése megnyugtató. ' feiger) Boríték és bértömeg Egy kísérlet kezdeti tanulságai a Nyíregyházi Konzervgyárban „Mindenki annyit keres, amennyit tud. Ha ugyanazt a munkát tíz emberrel kevesebb végzi el, akkor azoknak a bérét is ők kapják meg.” — Igen leegyszerűsítő fogalmazása ez a vállalatok szabályozásának a bér oldaláról. A bértömeggazdálkodóst próbálják így megmagyarázni, amikor a vállalat nem abban érdekelt, hogy egy bizonyos átlagszinten tartsa a fizetéseket, hanem arra ösztönzik, hogy ugyanazon bérért egyre többet produkáljon. — Szerencsés előrelépés, mert a bérszínvonal gazdálkodással szemben ag- reszívabban készteti á vállalatot a belső tartalékok feltárására — jellemzi a konzervgyári helyzetet Folk- mayer Tibor igazgató. Azok a bizonyos „átlagok44 A Konzervipari Tröszt, s benne a Nyíregyházi Konzervgyár az átlagbérszabályozás helyett a bértömeggazdálkodásra tért át. Kísérlet ez népgazdasági szinten is, hogy az eltérő szabályozási mód előnyeit és hátrányait összevessék. kimunkálják az V. ötéves terv indítására, hogy jelenlegi szabályozórendszerünket mennyiben kell korrigálni. — A szükségszerű kompromisszumokat mindenesetre kikerüli — folytatja az igazgató. — *Nem kell egy mérnök felvételénél két takarítónőt is beállítani, hogy a fizetési átlagok megmaradjanak. T^ny, hogy a nyíregyházi gyárban az öt évvel ezelőttihez képest közel havi 500 forinttal emelkedett a munkások bére. Ezt viszont nem csak egyetlen szabályozó változtatásának le-, hét betudni, hanem több intézkedés együttes hatásának. A béremelés egyébként is szükséges volt, mert iparági szinten itt volt országosan a legalacsonyabba munkások jövedelme. Az emelkedést a másfajta szabályozás egymaga nem segítette elő, viszont nem is gátolta. — Amíg a termelés dinamikája felfelé nő, addig van előnye — szól a vélemény a kedifező oldalról. A konzervgyárban 1968— 70 között a termelés a 400 millióhoz közelített. Úgy látszott, hogy ez a maximum, amit a meglévő gépekkel, a meglévő területen el lehet érni. Azóta viszont évi 30—40 milliós növekedéssel új csúcsot tűztek ki, 520—540 milliós termelési értékben állapítva meg a gyár teljesítőképességét, ütemessé téve a szezon előtti és utáni termelést is. A létszám viszont nem nőtt, megmaradt az átlagos 2600-as szinten. Tehát a termelés növekedése teljes mértékben, a termelékenység emelkedését jelentette. Szerepe volt ebben többek között a különböző szervezési intézkedéseknek, a gyártmányösszetétel kedvező változtatásának. Ellentmondás az érdekeltben — S ha a felső szántét eléri a^ vállalat? — Akkor, hogy a termelékenység nőjön, a létszámból kell lefaragni, vagy új beruházások kellenek — hangzik a válasz. Amikor a konzerviparban kidolgozták az átlagbérszabályozást, egy millió forint termelési értéknövekedéshez 44 ezer forint bért állapítottak meg. Az átlagos szám viszont Nyíregyházán éppen kedvezőtlen, mert az itteni termékek jóval munkaigényesebbek. így az átlagos majd kétszerese, 82 ezer forint jut az egy milliós növekményre. S ez már ellentmondást szül a gyári érdek és a népgazdasági érdek között. — Kétségesnek látszik, hogy vállalati szempontból érdemes-e túlteljesíteni a tervet — mondja az igazgató. Ugyanis a munkaigényes termékek révén, ha a tervezett 485 milliós idei termelés helyett elérik az 500 milliót (ami az év végének közeledtével valószínűnek látszik), akkor a gyár túllépi a béralapját. Ennek a problémának a megoldása Leendő tanárok. mező- gazdasági szakemberek, orvosok KISZ vezetői vették birtokukba egy hétre a sóstói KISZ tábort. A nyíregyházi tanárképző és mezőgazdasági főiskola hallgatóin kívül Debrecen hét felsőoktatási intézményének KISZ vezetői is részt vesznek a vezetőképzésen. A tábor feladata, hogy felkészítse az egyetemi, főiskolai KISZ vezetőket az 1973/74. évi politikai, szervezeti feladatok végrehajtására, a munka megszervezésére. Előadások és csoportioglalmár ;'a felsőbb irányítókra hárul. A takarékos, termelékenységre törekvő munka ae üzemekben a termelékenységi prémiumban mutatkozik meg. Mive] az egyes üzemek még nem önelszámolók — bár a törekvés megván az önelszámolás ki- terjesztésére — ezért a létszámtervnél elért megtakarítás révén — vagyis, hogy kevesebben végezték el ugyanazt a munkál — fizetik ki a termelékenységi prémiumot. Ebből az irányítók tíz százalékot kapnak, míg a többit a termelő munkások között osztják szét. — Másképp alakul így a munkás kapcsolata a közvetlen vezetőivel. Érdekelt, hogy szervezetten folyjon a munka, hogy jó legyen a termelés — mondja Folk- mayer Tibor. Hatékonyabban, szervezettebben A bértömeggazdálkodáa csak egyik eszköze annak, hogy egy vállalatnál még hatékonyabban. szervezettebben menjen a termelés. A konzervgyárban sem ettől várják a problémák megoldását, hiszen a konzervipar igen minimális nyeresége az elsődleges gond, ami akadályozza a további fejlődést, s ezen. egy gyáron belül keveset változtathatnak. Viszont olyan eszköz a bértömeg, amely az igazgató szavai szerint: — Ha még 5—6 évig tart, akkor kihozza azokat a tartalékokat mindenütt, amelyek gátolták a termelékenység növelését: Lányi Bolond kozások keretében dolgozzák fel a főiskolai ifjúságra, vonatkozó párt és KISZ dokumentumokat. különös le- kintettel az MSZMP KB oktatáspolitikai határozatát, A tábor munkáját minden este értékeli a tábortanács. Az első napok tapasztalatai kedvezőek. A hallgatók komolyan készülnek arra, hogy zökkenő nélkül induljon az új tanév. Szeptember 8-án zár a főiskolai és egyetemi tábor. Ezzel befejeződik a sóstói Szamuely Tibor KISZ táborban az idei táborozás. Egyetemi, Kishalai XlSZ-vezetfik továbbképzése Séstén Ilonka boldogsága Ezt a történetet 15 évvel ezelőtt jegyeztem fel. Akkor meg is írtam valamelyik újságban. Szereplője egy asz- szony, akivel most. 15 év múltán — véletlenül — ismét találkoztam. Most vúgy érzem, ismét el kell mondanom ezt a történetet, kiegészítve néhány mondattal, bizonyságul, hogy a szomorú emberi sors is jóra fordulhat ★ A szanatórium a hegy déli lejtőjén, erdő közepén épült. Hosszú, egyemeletes, karcsú épület. Déli oldala csr,pa üveg. Az üvegfalak mögött' sorakoznak a napozó szobák. Akkor, 15 ével ezelőtt, egy ilyen napozó szobában ültünk. Tél volt. Az ápolónő két ablakszemet kinyitott és beáradt a friss, szinte metsző téli levegő, vele együtt a napfény. Zoltánné nyugágyban feküdt, de úgy, hogy félig ült. Hamuszürke gyapjútakaróba csavarta testét. Csak a nyakát, az arcát és a takarón végignyújtott kezeit láttam. Arca gyenge volt, akkor még alig heryadt le róla az ifjúság. Kék szeme hunyorgott a napfénytől. — Hogyan is történt? — k kérdeztem. — Miért került be a szanatóriumba? Rámnézett. Egy percnyi ideig emlékeit rendezte. — Idegösszeroppanás miatt — felelte. — Már ötödször. De remélem, ez az utolsó. Arcán elterült a reménykedés izgalma. Kint tavaszra készültek a fák. Az asszony is tavaszra készült, lelket és sorsot újító emberi tavaszra. Tizenkilenc éves volt. amikor férhez ment. Férjét másfél év múlva behívták katonának. Kivitték a frontra. Egyszer volt otthon három hét egészségügyi szabadságra, mert megsebesült a karja. Hamar begyógyult a seb. Vissza. Azóta az asszony nem látta. 1944 novemberében kapta tőle az utolsó levelet. Az asszony 19ft5 május közepén tudta meg, hogy vége a háborúnak. Ettől kezdve minden pillanatban várta Sándort.. De nem jött, 1945 őszén kapott egy értesítést. „Zoltán Sándor honvéd eltűnt.” Ennyi volt az egész. De ő mindig várta. Várta egészen 1951-ig. Közben százszor is lemondott róla, de várta. Hátha. Az emberek hiába mondták neki, hogy felesleges a hűség, mert aki a háborúban eltűnik — az meghal. Olyan, helyen esik el, ahol rá se találnak, vagy az akna darabokra tépi. Az asszony ezt hitte is, nem is. Később egyre inkább hitte. 1951-ben ismerkedett meg Lacival. Laci ott dolgozott a gyárban, mint csoportvezető. Három évvel azelőtt halt meg a felesége. Laci megszerette Ilonkát és Ilonka is megszerette őt. Ügy mondta akkor Laci, hogy „mi, két magányos virág, jobb lenne, ha egybekelnénk. mert így hamarosan elhervadunk.” Igaza is volt. Ilonka társra, családra vágyott. Magában eltemette Sándort. Csak- hégv addig nem házasodhatlak össze, amíg a hatóság Sándort holttá nem nyilvánította. Ilonka beadta a kérvényt. Sándort holttá nyilvánították." De a rendelkezések értelmében, nem lehet holttá nyilvánítani azt, akiről csak egy ember is vallja, hogy esetleg él. És volt ilyen ember. A hatóságok megkapták a levelet, amelyben Kerényi Dezső kőbányai robbantómester közölte, hogy Zoltán Sándor 1945 áprilisában francia fogságba került és onnan jelentkezett az idegen légióba. A hatóság a holttányilvání- tást visszavonta. Zoltán Sándor így tovább élt. És feltámadt Ilonkában is. Magányos óráiban és esténként Ilonka elképzelte, hogy megjön, egyszeresak bekopog. Lacinak meg azt mondta, hogy vége mindennek, megvárja Sándort. Tanácsot is adtak neki, hogy kerestesse a francia követség útján. Kerestette. A válasz: nem vettek fel ilyen nevű légionistát. Eltelt egy év. Laci még jobban ragaszkodott Ilonkához, mint azelőtt. És Ilonka is szerette Lacit. Üjra beadta a holttányilvánítási kérelmet. De az a bizonyos Kerényi Dezső robbantómester ismét megvétózta. A harmadik ilyen eset után az asszony idegösszeroppanást kapott. Az amúgy is sebzett és érzékeny lélek nem bírta az érzések ostromát.' Mert képzeljük el. Egyszer „eltemette” azt, akit szeretett, lemondott róla egy másik szerelemért, azután lemondott arról, akiért az előzőről lemondott és feltámasztotta magában azt, akit képzeletben már eltemetett Az Ilyesmi meggyötri a lelket, s az idegeket. És ezt átélni két- szer-háromszor, többször. Nincs emberi idegzet, amely sérülés nélkül kibírná. Az ötödik idegösszeroppanásra a vállalat párttitkára felfigyelt. Mindenki tudta, hogy Laci és Honka szeretik egymást. Igazat is adtak nekik. Az ember, akit korán ért bánat, nincs arra kötelezve, hogy bánatban élje végig az életét. Add meg a holtnak, ami neki'jár és fordulj az élők felé. Ez az egyetlen normális emberi lehetőség. A párttitkár utánajárt a dolognak. Megtudta, M az a Kerényi Dezső robbantómes- ter. Kiderült, hogy horthysta százados volt, Zoltán Sándornak egykori parancsnoka. Ez már gyanús volt A parttitkár továbbment Kinyomozta Zoltán Sándor néhány volt bajtársának nevét és címét. S akkor'derült ki az igazság. A volt bojtárnak megmondták, hogy Kerényi Dezső százados saját kezűleg lőtte agyon Zoltán Sándort mert az megtagadta a további harcot és eldobta fegyverét. Haza akart menni. Haza a céltalan háborúból. A horthysta tiszt a vétókkal önmagát fedezte. Azt hitte, így sohasem derül ki az Igazság. Kiderült. Kerényi Dezsőt a bíróság elítélte, be is csukták, mert nálunk a háborús bűnök sohasem évülnek eä_ Most, IS év múltán egy középiskola évnyitó ünnepségére voltam hivatalos. Az iskola előtti téren megszólított egy asszony. A kék szemére emlékeztem, amelyet azóta enyhén, körülkoszorúztak a ráncok, Igen. 5 volt az, Ilon- ka és férje — Laci. Meg egy remek, egészséges, 14 éves fiú. Első gimnazista. Az ünnepség után még beszélgettünk. Kérdeznem se kellett, láttam, hogy Ilonka boldog. Csak amiatt sopánkodott, hogy ehnútt öteen éves_ ^scelsíIiJ&i tF-€K5S<8§j f
