Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-04 / 206. szám

T T973. szeptember 4. KEtET-WACYARÖÍtSZAÖ rm LÉTSZÁM ÉS TERMELÉKENYSÉG A szarvasmarhaprogram első éve EGY ÉVVEL EZELŐTT, a múlt év nyarán jelent meg a kormány átfogó Határozata a szarvasmarha-tenyésztés fellendítésére. A hosszú távú programból egy év még nem sokat mutathat. Az anyagi kihatások, szervezési feltéte­lek sokkal más súlyúak eb­ben a programiban, mint pél­dául a baromfitenyésztésben. Még inkább így van ez, ha élettani szempontból vizsgál­juk a kérdést, hiszen egy jó törzsbaromfi egy év alatt 100-nál is többet szaporíthat, a sertés is 15—20 malacot ne­vel évente, míg a tehén egyet ellik. Az állomány nö­velése, az istállók megépíté­se és az intenzívebb takar­mánytermelésre való átállás nem csak elhatározás és még nem is csak anyagiak, ha­nem hosszabb idő kérdése is. A programot elindító szerve­ző munka és a kezdeti gya­korlati lépések már bizonyos jelzést mutatnak. Erről be­szélgettünk dr. Szkíta József­fel, a megyei állattenyészté­si felügyelőség igazgatójá­val, aki többek között az alábbiakban összegezte a ta­pasztalatokat : — A kormányhatározat meg­jelenése után széles körű szakember-kollektíva vitatta meg a megyei teendőket. En­nek alapján a múlt év végé­re elkészült a szarvasmarha­program közép- és hosszú távú terve, amit illetékes párt- és tanácsi fórumok megtárgyaltak, jóváhagytak. A megyei tervben meghatá­rozott feladatokról — fajta, 'tétszám, hasznosítási irány — a járási állattenyésztési főfel­ügyelők tájékoztatták a ter­melőszövetkezeteket. Megis­merve a megyei programot, a termelőszövetkezetek főbb, vonalaiban szintén megter­vezték a helyi teendőket. El­mondhatjuk, hogy a kormány határozatába jól beleillesz­kedik a megyei terv, és a szövetkezetek elképzelése. Az 1973-as tenyésztési, hizla- lási és takarmánytermelési terv legtöbb szövetkezetben már a program szellemében készült és így is valósul meg. — A termelőszövetkezetek­ben a létszámnövelésre külö­nösen serkentően hat a 20 ezer forintos vissza nem té­rítendő állami támogatás. A megyei fejlesztési terv 1973- ra a termelőszövetkezetekben mintegy 17 ezer darab tehén­nel számolt. Ezzel szemben már 21 ezer körül van a kö­zös állomány. Ez a létszám a vártnál kedvezőbb. A ház­táji és egyéb gazdaságokban a csökkenés megállt, sőt át­menetileg mérsékelt emelke­dés van. Megyénkben az ösz- s?es szarvasmarha az utóbbi egy év alatt 5,4 százalékkal növekedett ezen belül a te­hénlétszám 7,7 százalékkal. A szakosított telepeken már több mint 6000 darab tehe­net, vemhes üszőt tartanak, ami a jelenlegi tervezettnek 77,4 százaléka. — A KEDVEZŐ LÉT­SZÁMNÖVEKEDÉSSEL nem tart lépést a minőségi változás. A hasznosítási cél­nak megfelelő fajták, különö­sen vonatkozik ez a tejtípus­ra, nem kerültek megfelelő számban felvásárlásra. Féke­zi a jobb minőségű tehenek beállítását a szövetkezetek szűkös anyagi lehetősége. A meglévő állomány tejtípusú keresztezését is határozottab­ban kellene elkezdeni. A kö­zös gazdaságokban az első fél évi tej termelési adatok ugyan az egy évvel korábbi­hoz viszonyítva jelentős nö- 1 vekedést (39 százalék! mu­tatnak, de ez nagyobb részt a létszámnövelésből ered. A jelenlegi költségráfordítások mellett 2800 liter az a tehe- nenkénti hozam, ami már nem ráfizetéses. A megy« JEGYZET Kétarcú ellenőr A megyeien elsőként tel­jes állásban foglalkoztat be­teglátogatót á nyíregyháza gumigyár. Újszerű bezdemé- ntyeaes ez, aminek indokott- sagát a nagy gyár tapaszta­lataira alapozzák. A betegkrtogatónak kettős a feladata. Egyrészt megláto­gatva otthonukban a tartósan megbetegedetteket érdeklődik hogylétük felől, a körülmé­nyek ismeretében megpróbál minden segítséget megadni ahhoz, hogy a betegágyban eltöltött napok után zökke­nőmentes legyen a bekapcso­lódás a gyári életbe. A má­sik oldalon viszont, ellenőriz­zen, nézze meg, hogy való­ban indokolt-e a táppénzes állomány, nincs-e csalás a dologban. Csalásról beszelünk. mert sajnos még ma is vannak olyanok, akik nem azért mennék orvoshoz, mert való­ban betegek, hanem a beteg­ség látszatát keltve ily mó­don akarnak maguknak sza-l badságot szerezni. Az első" hónap gumigyári tapasztala­tai is mutatnak ilyet, hiszen hihetetlen, hogy egy fekvő­beteg külföldre utazzon ki­rándulni, vagy ha valaki a gyárban nem tud dolgozni, akkor a tsz-szel kössön szer­ződést, s dolgózzon ott jó fi­zetésért — miközben táppén­zen van. Az ellenőrnek persze nem feladata az orvos megállapí­tásait felülbírálni. Az ilyen kirívó esetek nem lehetnek gyakoriak. Viszont az üzem­orvosi elemzések azt mutat­ják, hogy sokszor indokolt a 2—3 napos betegséggel táp­pénzre menőket megnézni, mert a kis betegség inkább a munkakerülést jelenti. így például sohasem magyaráz­ható meg orvosi szemmel, hogy március végén általá­ban miért nagyobb 2—3-szor a táppénzes állomány, mint máskor. Vagy a mezőgazda- sági őszi csúcs idején miért szökik fel a rövid időre meg­betegedettek száma. Nem annyira a büntetésre, inkább a megelőzésre fordí­tanak gondot a gumigyárban. Ahol nyilvánvaló táppénzcsa­lásról van szó, ott természe­tesen büntetni is kell, de az ellenőrnek az is feladata, hogy kapcsolatot tartson a táppénzesekkel, segítse őket gyárral kapcsolatos ügyes-ba­jos dolgaikban. Kifejezésre akarják juttatni, hogy a gyár gondol a munkásaira, számít arra, hogy meggyógyulva új­ból elfoglalják helyüket a ‘ termelésben. Segítenek, ha valakiről azért nem tudnak napok óta, mert egyedül él, nincs aki akár a legszüksége­sebbekkel is ellássa . Nevel is az ellenőr, figyelmeztet, hogy ha valaki fekvőbeteg, akkor az orvos által megadott időn túl való utcán sétálás nem gyorsítja meg a gyógyulást. (lány!) terv 1975-re 2850 literes át­lag elérését tűzte célul. En­nek megvalósulása a jelenle­gi -ütemmel kétséges. Geneti­kailag a most tartott vegyes tehénállomány is képes lenne ilyen termelésre, ez csupán a tartás, a takarmányozás megjavításán múlik. A sza­kosított telepeken minél előbb a tehenenként! 4000 li­ter fölé kell eljutni, hogy cé­lunkat elérjük. Természete­sen megállni ilyen szinten sem lehet, évenként három­négy százalékkal növelni kell a hozamokat, hogy a költségek, emelkedését ellen­súlyozhassák a termelőszö­vetkezetek. A hízómarha létszámban is alatta van a tervezettnek, de a súlygyarapodással sem lehetünk elégedettek. Ma már napi 900 gramm ráhiz- lalás kevés, 1200—1300 gram­mal lehet jövedelmezővé tenni ezt az ágazatot. Eddig mintegy 600 darab magyar- tarka tehenet hasznosítanak kimondottan hústermelésre, fejés nélkül a közös gazda­ságok. 1975-re 12Ö0 darabot terveznek a tsz-ek. Ez a lét­szám megvalósíthatónak lát­szik. A takarmánytermő terület növekedett, de még nem ér­te el a szántó 50 százalékát, pedig az állatsűrűség és a hozamok növelése ezt kíván­ná. Fokozottabb ütemben kell javítani a rét- és legelőgaz­dálkodást. Például az öntö­zött legelő jelenleg 2290 hold a tsz-ekben, és 1975-re 6300 holdat kellene öntözni. A kukoricatermesztés és a pil­langós takarmányok terüle­tének növelése is további feladatokat ró a szövetkeze­tekre. A megyei terv az első évek­ben a meglevő állományban rejlő termelőképességek kiak­názását helyezi előtérbe. A jó tejtermelő egyedek és a hus- típusok különválasztása, s az így elkülönített csoportokból a maximum kihozása. Más szóval, az egy állatra jutó termelést — termelékenysé­get — növelni. Az előrelépés gazdaságos sorrendje csak ez lehet. * A TERMELÉKENYSÉG FOKOZÁSÁNAK természete­sen sok összetevője van, kezdve a gondozás szakszerű­ségével, a fajta, az elhelyezés a takarmányozás, az állat­egészségügyi rendszabályok betartása, és így tovább. A gazdaságon belül a termelé­kenységet a tejhozam növe­kedésére, vagy a rábízlak súlygyarapodásra nem lehet leszorítani. Termel ékenyen. más szóval olcsón kell ter­melni a takarmányt, jól hasznosítani az épületeket, az állattenyésztés gépeit, taka­rékosan bánni az eszközök­kel és az élő munkával. Vé­gezetül még egy kérdést, ami dotációt a szarvasmarha-te­nyésztésre- kapnak a szövet­kezetek, azt ott is hasznosít­sák, és az ágazat bevételeit is a fejlesztés érdekében, a program megvalósítására for­dítsák. Cs. B. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár kisvárdai gyáregységében műszakonként 450- 500 kapcsolótárcsát készít Boskoczki László a magasnyomású présgépek segítségévek (Elek Emil felvétele) Autó nincs, de.. Új ház a dombtetőn Egy kis faluban az embe­reik egymásról még azt is tud­ják, ki mit főzött vasárnap. Akkor azt ne tudnák, kinek van gépkocsija? Az egyik riport mégis a személygép­kocsi-tulajdonosok között említette Jármiban Simon Józsefet, az Alkotmány Tsz gyümölcstermesztőjét. Alig jelent meg a riport az au­gusztus 20-i ünnepi lapbán. máris érkezett, a reklamáció: „Kocsink nincsen, csak gye­rekkocsink.” így igaz. Simon Józsefné a többi között a következőket írta levelében: „...Ezzel a kocsi dologgal igen kínos helyzetbe kerültünk. Dühös volt a férjem, yoll olyan em­ber, aki azt mondta, no mi­ért nem gépkocsin megy a gyümölcsösbe — említi a fi­atalasszony. — Elképzelheti miket mondott itthon.” Lassan enyhül Simonná is, s megnyugszik. Nem kell ko­molyan venni a gúnyotokat, irigykedőket. Mert, bár igaz, hogy a Simon házaspárnak kocsija nincs, de panaszra nincs okuk. Szépen haladtak, amióta egybekeltek. Arany János ú< 1. Csinos űj ház áll a domb­tetőn. Ez az Arany János út 1. szám. Már állnak a beton­oszlopok a kerítésnek, csak a betétek hiányoznak. Gá- gogó lúdcsapat fogad. A kert mélyen nyúlik le. ötszázöt­ven négyszögöl. Beültetve gyümölcsfákkal. Főleg az il­latos jonatán díszük benne, már pirul az alma. „Fiatal, mindössze 4 éves házasok vagyunk, van egy 3 éves kisfiúnk, igaz. hogy új lakásunk van OTP nélkül, . de még igen sok a hiánya.” Ezt írta Simonné. Körülvezet a lakásban. Kerttel együtt úgy 100 ezer forintra értékelhető. Lehet több, lehet, hogy kevesebb. Van benne egy szoba, kony­ha. — És ez lenne a. fürdőszo­ba. álról most főzök. Nincs meg a berendezés, de hiány­zik a víz is még — mondja. Az udvaron aprójószágok. Nincs elválasztva a nagy kerttől. Szépen sorakoznak a gyümölcsfák, ötvenegy da­rák nagy értékű fa. Még nem termő, de ha. „beáll'’, jól fog adni. Ez a Sirnop család va­gyonkája. — Ezeket a férjem ültette. Gyerekkorától a téeszben dolgozik, ott kereste rá a pénzt. Tavaly már kaptunk az üt termelt almából né­hány száz forintot, idén már több lesz, jobban mutatko­zik a termés — magyarázza az asszonyka. — Házunkat apósommal együtt építette a férjem, Józsi. Amikor engem feleségül vett, már készen volt. Amit azóta ragasztot­tunk hozzá, azt együtt ke­restük. Hiányzik a pucolás, de még sok minden. 4 Amire még nem jutott Simon József gyümölcster­mesztő a szövetkezetben. Szorgalmas ember. Csak 1963 óta tagja a téesznek. előtte bedolgozó volt. Elvégezte a növényvédő és a gyümölcs- termesztő betanítottmun- kás-képző tanfolyamot. Fele­sége azt mondja, elégedett emberek, — Attól függetlenül, hogy kocsink ' nincs. Mert sze­mélygépkocsira csak annak jut,, aitinek már mindene megvan. Nincsen mit titkol­nunk — mondja. Becsületesen dolgozik a férje a téeszben. Ennek kö­szönhető, hogy tavaly szépen keresett. Zárszámadáskor 23 ezer forintot kapott. Ev Régóta álmodoztam egy olyan regény megírásáról, amely eredetiségével és kü­lönlegességével mély hatást gyakorolna az olvasóközön­ségre, s ami olyannyira ka­pós lenne, mint a nagy nye­rési lehetőséget rejtő sors­jegy. Mikor aztán végre agyam. ban „összeállt” a regény vázlata, felkerestem a könyv­kiadó igazgatóját. — Szeretném figyelmébe ajánlani az én leendő vi­lágsikert arató kirakatregé­nyemet. — Kirakatregény? Mi a szösz lehet az, ha szabad kérdeznem? — Ó, ez csupán olyan hozzávetőleges meghatározás, ami valójában roppant egy­szerű: „Regény, amit soha senki nem olvas végjg”. — A meghatározás fölöt­tébb merész és érdeklődést keltő, —' mondta elégedetten Y. Romanov: Kirakatregény az igazgató. — Az ilyen re­gény szerintem okvetlen si­kert arat. Feltéve, ha ki­adják! — Már miért ne adnák ki? — kérdeztem felcsattan- na. — Nem kérek horribilis honoráriumot, csupán: térít­sék meg a felhasználandó papír, plusz a gépeltetés költ­ségeit. — Remek! — örvendezett az igazgató. — Dehát, miért ennyire szerény? — Ö, hát mire való ez a sok pénzpocsékolás? Művem­be nem szándékszom egy fikarcnyi új gondolatot se becsempészni. Regényem funkciója: állni a polcon és porosodni! Porfogó lenne! A kiadó valósággal fel­éledt. Valószínű megértette, hogy az én regényem a könyvpiac nagy szenzációja lesz. — A kirakatregény azok_ nak íródik majd, akik meg­veszik, de soha nem olvas­sák. Kívül-belül tetszetős, szemkápráztató lenne. Fenn­tartás nélkül el lehet helyez_ ni a szekrényben, polcon, bárhol... A borítója világos, fényes és nem egyszínű, hogy harmóniát képezzen a mellette lévővel, no és & bú- torral-. — Vörös könyvjelző is fen­ne benne? — érdeklődött a kiadó. — Felesleges! Hát érdemes időt és energiát pazarolni' ar­ra a nyavalyás könyvjelző­re? — Tökéletesen értem — je­gyezte meg a kiadó. — Tehát új gondolat és könyv­jelző a regényben nem lesz? És a témája? — A téma, mondanom sem keU— homályos. De azért a zajló életről lenne benne né­hány szó... — Ezek szerint a cél: meghökkenteni, valósággal fejbe kólintani az olvasót? Olyannyira, hogy érezze sze­gény: még nem nőtt fel az ön mondanivalójához, hogy aztán visszategye a polcra? Jól mondom? Igennel válaszoltam. közben azonban több ezeí forint előleget is kivettek. Annyit, amennyit munka­egységenként adnak. Itt, ez a szokás. Ülünk, beszélgetünk a „kis­házban". Ez a család tartóz­kodási helye. Itt van a rá­dió, a tévékészülék. — De még nem jutott mo­sógépre, háztartási gépekre — említi Simonné. Édes­anyámnak van mosógépe, itt laknak a szomszédban, még ez a szerencsém, s ha szük­séges elkérem. Zsolt, az egyszerű fiúcska most hároméves. Sokat kell rá masni. — És sokba is van. Csak az óvodában háromszáz fo­rintot kell fizetni érte ha­vonta. Magas a férjem átlag- keresete. meghaladja a 3600 forintot. így most Zsolti a 12 forintos kategóriában van. Ha én is dolgozni fogok — s remélem hamarosan — ak­kor bizony még többet kell fizetni a gyerekért. Simonné a tanácsnál dol­gozott pénzügyi előadóként. Szerződéses munkaviszonya volt. így jött el szülési sza­badságra. „...összejött minden bosszúság“ — Most. hogy jelentkeztem munkára, azt mondták, hogy a munkahelyemet betöltöt­ték, s megszüntették a mun­kaviszonyomat. így most munka nélkül vagyok, de re­mélem, hamarosan tisztázó, dik az ügy. Ezért mondtam, hogy összejött most mindéin bosszúság. Ez is, a kocsi­ügy is. Kérdezem terveikről. Gép­kocsiról szó sincs. Ellenben a lakás tovább csinosításáról, berendezéséről annál inkább, — Szeretnénk a jövő év­ben a felső szobát lepadlóz- tatni, új bútort vásárolni be. le. befejezni a kerítést, s a kertet körülkeríteni. Attól függ, mennyit keres a fér­jem. Ez csak terv. Ha meg­valósul mind. nagyon jó lesz, ha nem mind, csak egy ré­sze. akkor is örülünk, s a többit majd azután — mond­ja. Szép siker ez négyéves há_ zasság után. Különösen, hogy Simonné említi, egyikük szü­lei sem voltak tehetősek. Cse. lédek voltak, négy pitvaron éltek-laktak hosszú évekig, s egyik uraság befogadta, a másik kivetette őket. vagy harmadában dolgoztak kese­rű kenyéren. Nem úgy, mint most gyerekeik. . Most a nagyszülőknek te, gyerekeiknek te új otthonuk van. Igaz ennék az Arany János utcai háznak van még híja, de ahogy én azt a jo- natáncest néztem, megtenni a rávalót, g ki twdja, talán még másra te jttt egyszer belőle... Bwxötoöaa Basafe

Next

/
Thumbnails
Contents