Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
\>A$ «ranTpwTvir ifi m/tma - vmmm iiMm Az országhatáron. (Elek Emil felvétele) Győré Imre: Kérdés - válasszal Hogyan lehet valakiből hős? — kérdezed Kérgesedből latom. hogy a harcosokkal rokonszenvezel inkább mint a megiutókkal, bar i szaladok lelke, — mint mondják — bonyolultabb. Kizárásos módszerrel keressük meg a választ. A győztes hadsereqben is voltak olyanok kik ibban bizakodtak, hogy a szomszédos árkot ta'alia el a bomba Ök dobták el legkönnyebben a fegyvert Olyanok is akadtak. kik folyvást azon tűnődtek: mi ’esz a világgal. ha ok nem lesznek többé? A világ talán nem számíthatott rájuk. A hősöknek nem volt ismertetőjelük A golyó és a fagy nem kímélte meg őket. löi'észárkok helyett szívesebben aludtak volna ágyban. Mikor rohamra mentek, meglehet, hogy egyik-másik félt is. Előre nézett így is, nem számlálta, hányán jönnek möfjö’ Ha nem hallotta is, tudta társai dobogását. A tehetetlenséggel tettekkel szegült szembe, a szabadság törvényeit megértette és élte. Úgy harcolt mindig, mintha az otthonmaradottak egyedül őrá bízták volna sorsuk-y Védtelen tekintetek tüzét érezte hátán. A felszaggatott mezőn a für) tojásait, mik szanaszét gurultak\ fészkükbe visszarakta. A győztes hadseregben milliószám harcoltak Ilyenek. Hogy te miként lehetsz hős. kérdésedre segítenek megkeresni a választ. Nazin i ikmet: AZ ÉLET Az élet nem gyerekjáték Komolyan kell venned. Ahogvan a mókus teszi: Mástól nem vár semmit s nem reménykedik túlvilágban Nincsen egyéb dolgod, mint élni Az élet nem gyerekjáték Romolván kell venned. Na«' m komolyan. ' Hosp összekötözött Kézzel tálhoz állítva. Vagv fehér köpenyben a laboratóriumi lombik fölé hajolva Meg tudjál halni az emberiségért. Meghalni emberekért, akikpek arcát sem ismered. S abban a hitben, Hogy nincsen szebb és becsesebb min' a? élet Komolyan kell venned, \ . Annyira komolyan. Hogy hetvenéves korodban olajfákat ültetsz. Nem a gyermekeidnek. Hanem azért, mert nem hiszel a rettegett halálban És az élet javára billen a mérleg. Balog Balázs fordítása Kálmánháza, ’73 szeptember „Nem leszünk többé Ujfehértó^ejőstehe- ne!” Ez a mondat falualapító erejű volt 1949- ben. Akik kimondták, tanyasiak voltak. Tirpák kis- ás középparasztok, újonnan földhözjutta- tott egykori cselédek, javakorabeli emberek, velük egy húron pendülő asszonyok, és a kórust erősítő, a lényeget fel sem fogó gyerekek. Laktak úgy tizennégyfelé. A Büglertanyán, Kálmúnházún, a Győritanyán. Alsósimán. ökürkuton, Nagyluposon, a Lőwyné-tanyán, kis. sokszor névtelen dűlőkben. Önálló községet akartak, ahol maguk láthattak neki saját életük alakításának. Az elhatározás nem ingott meg. Kálmánháza központtlal és névvel negyedszázada a térképen berajzoltak egy falut. Fura határa lett. A 6400 holdnyi területbe bébi rasa van Hajdúdorognak, Nyíregyházának, Ujfehéríonak, de még talán Kallónak is. Cak- kos határ, melyet álszel a Pongos-teknő 12 kilométeres mélye, hol vizesen, hol nádasán, majd hirtelen domb fordul ki az akácos mögül, amely mint laposodik, úgy válik Homokból fekele földdé. A falut akaró szándék sokmindenfélét összehozott. Különböző embereket. Szegényt módosat, katolikust, evangélikus!, reformátust, görögöt. Különböző tehetséget. Gazdaszorgalmat, cselédszegénységet, tulajdonban nevelkedettet, gyökértelent, spekuláló piacolót, környék-réme garázdát. Tarkabarka földeket. Kétkoronás soványságot. 18 koronás aranyat Hal nevelő mocsarat, akácfogta homokot. Jól művelt táblákat, csak tetején karcolt gyepeket. * Csak abban volt egység a sokféleségben, hogy falut kell teremteni. Bizonyítani kell. A hajdan idekóborolt hajdú ivadéka, a Hevesből áttelepült dohányos, a tirpák bevándorló gazda. a városból kiszorult összeszorította a fogát. Dacuk összekeveredett a kor kovászával, és ez a kötőanyag lett házuk, útjaik alapja, ereje. így lettek 2400-an egy közösség. Ha úgy vélné valaki, hogy mára már minden rendeződött, az téved. A megoldott gondok helyett újak jöttek, a vajúdás fájdalmai helyére a növekedésé léptek. A mai község a következő részekre oszlik: van a belterület, ahol 1260-an élnek. A többi ezerkétszáz a külső tanyákon lakik, 500-an a Marx-lagban és a Petőfi-tagban. A maradék népesség szétszórtan található. Ot. százhatvan lakóházban találjuk a kálmánhá- ziakat, akik általában fiatalok. Az öregebb . nemzedék képviselői nyugdíjasok, járadéko. sok. A falu egyetlen termelőszövetkezetében, a Rákócziban az állandó dolgozók létszáma 300 átlagéletkoruk 42 év. A többiek eljárnak, főleg Nyíregyházára, az ipari üzemekbe. Kál- mánházán egy évben 30-an születnek, nyol- can-tízen halnak meg. Az általános iskolákba 400 gyermek jár. az idén az elsősök száma nyolccal több, mint tavaly volt. Huszonöt olyan családról tudnak, ahol négynél több gyermek van, másutt a 2—3 utód a jellemző. A községbe naponta hat autóbuszjárat érkezik. az utolsó éjfélkor. Mindenfelé villamosítottak, a fontosabb tanyaközpontokban ott a villany, a bolt. A község jómódú. Négymilliót őriznek a helyi postán, több mint egyet a takarékszövetkezetben, és pontosan meg nem állapítható pénzeket a városi bankban. A szövetkezettől egy tag évente bevesz 17 ezret, amit kiegészít a háztáji, a családtag ipari jövedelme, a nagymértékű állattartás. Az udvarokba esténként 350 szarvasmarha tér haza, az ólakban több mint háromezer sertés hízik. A falu utcái egymással párhuzamosan futnak, rácsot alkotnak, többségükben jók, a főútvo. nalak aszfaltosak. Ha szemlélődésünk nem több, mint e számok egymás mellé helyezése, akkor aligha kapunk más képet, mint bármelyik szabolcsi faluban. Hogy itt mégis van valami rendhagyó, azt azonban gyorsan megérezni. Megfejtése nem könnyű. A tsz-elnök: „Majd húsz év kellett ahhoz, hogy a különböző anyagi szintről jöttékét egymáshoz melegítse a sző. vetkezet. Talán éppen most, amikor a nemzedékek cserélődnek, akkorra gondolkodnak és éreznek egyformán.” A tanácselnök: „Akik falut csináltak a tanyából, néha úgy tűnik, még kimennek a régi életforma sírhantjához.’’ A tanyai tanár ökörkúton: „Itt négy-ötszázan laknak. Fejlesztésre nem kijelölt terület. Ide jár a busz van villany, bolt. 120 iskolás. Az íróasztalnál született paragrafus itt csap ősz. sze az élettel.” A tanács titkára: „líí lehet jó értelemben vett karriert csinálni. Kertésznek, növényvédőnek, orvosnak, tanácsi dolgozónak egyaránt. Ezért marad, ezért jön haza sok fiatal. Itt még semmi nincs lefutva. Az elmúlt huszonegynéhány év csak az alapozás volt.” A tsz hosszú idő után most éri el a legjobb eredményt. A község most készítteti el távlati rendezési tervét. A fontos szakterületekre most érkeztek a fiatalok. Az orvos, az állatorvos, a pedagógusok, a tsz mezőgazdászai. a tanácsiak amolyan jó huszonévesek, teli lendülettel, tervvel és ötlettel. Most üzen. tek hadat az iskola fő intrikusának. ezekben a napokban állították be a népfront új. energikus vezetőjét, mostanra készült el a község parkjának okos terve, most studerá! a tsz a legkorszerűbb állattartás megszervezéséről. Most lehelnek lelket a halódó KlSZ-szerve- zetbe. és nyitnak teret sok száz fiatal szuny- nyadó erejének. Mert nemcsak a község kora fiatal a népe is, és valahogy úgy érzik, az öreg gondok ellen a legjobb orvosság az ifjú. Ság tettrekészsége. Mindezt nem mások mondják. mint azok. akik 1949-ben, maguk is fiatalon vállalták egy falualapítás nem is kis gondját. * A falakba persze itt is beverik a fejüket. A községnek mindig kevés a pénze. Az igény itt is száguld, és nemcsak a városba járók hozzák ez új és új híreket, a helyb 'tk maguk is felismerik, mi kellene. Tanyáik vannak, így a települési problémák elemi erővel lángolnak fel. hol engedély nélküli építkezés formájában. hol szenvedélyes vitákon. Ontörvé. nyeik sokszor logikusabbak egy-egy jogszer- bálynál, s így a behunyt szemek elqáző taktikájának kötéliáncát lejtik el azok az ott élő vezetők, akik nemcsak tudnak, de éreznek is. Fal gyakorta a konok lányai fej is, amely bezárja kamrácskáit, ha gyermekről és tanyai kollégiumról van szó. Beleütköznek jó néhányszor közönybe, a csak a túlórát leső tanítóba, a 20—30 notórius alkoholistába, a meggyőzhetetlen lumpenbe. Amikor mindez szóba kerül, a kálmán- házialc legyintenek, igen, van ilyen, sajnos létezik, de ez nem a jellemző. Az orv is. aki extrém eseteket mesél, nem a fejbckölözesek- ben látja fő munkáját. A tanácstitkár nem a renitensek fegyelmezését tartja a lényegnek. A beszélők szaván átsüt az optimizmus, valami szinte alig érthető derűlátás. De talán vitatkozni lehet azzal, hogy alig érthető-e. Amikor az ember azt hallja, mégpedig nem is öregtől, hogy „itt születtem, itt is akarok meghalni” — ebben több van, mint egy patetikus mondat szépen sorjázott hang. sora. Itt már megbúvik a faluszeretet. A ra. gaszkodás Kálmánházához. Az 1949-ben született községhez. Nem múltbéli történelmi emlékek szívmelengető eseményeire utainatv ilyenkor. Nem egy régi életforma nosztalgikus visszasírása ez. Az „itt születtem, itt akarok meghalni” már a mi korunk falujának vüL» lomásta. Amikor Kálmánházán az . ember idősebbekkel beszél, nemegyszer hallja: „Ezt a falut mi csináltuk.” Nem volt itt másnak hagyománya, csak a szüreti bálnak. Aztán gyorsan hozzáteszik, mifc várnak: „Van itt vagy negj'x'en fiatal értelmiségi, egy sereg ifjú szakmunkás, tucatnyi középiskolás. Most ök mutassák meg, mit tudnak.” Mert azt mindenki érzi, hogy az anyagi szint jócskán elhúzott a szellemi fejlődéstől. A megszerzett javakkal korántsem élnek úgy, mint ahogy kellene. A község lendülete ma még kevés ahhoz, hogy felzárkózzék a régebbiek mögé. Ha valaki keres forradalmi tennivalót, itt az bőven akad. Hogy van-e ennek romantikája? Az orvo«, aki kevés üres órájában beat- rajongó, missziót lát a munkájában. A tanács titkára vadászszenvedéllyel kutat fel lehetőséget, tesz, old meg problémát, próbál újat. A tsz agronómusa ágyából kel ki, hogy a leendő községi park rajzába bejelöljön egy fát, amit félálomban úgy érez. hogy szükséges. A külterületi tanár megszállottként olvas Élet és Irodalmat, folyóiratot, tanulmányt, ami tanyáról szól, hogy érvelhessen, és közben végtelen türelmetlenül ostorozza a tanyai kérdésben alig felismerhető megyei koncepciót. A védőnő maga súrolja a most kapott tanácsadó ablakait, csakhogy mielőbb kinyithasson a kismamáknak. A tanácsi alkalmazott térképeket rajzol az úttörőknek a hadijátékra, őrizgeti a titkosírás betűkulcsát, csakhogy részese lehessen az eseménynek, ami közelebb hozza a gyerekekhez. A pap maga is besegít a templomkert parkosításába, petuniaillatossá téve a világnézeti harcot. Az erőfeszítések nem görcsösek. És talán itt van a lényeg. Nem akarnak korokat át- ugorni, nem akarnak csúfot űzni az időből. Ebben a faluban még az egészséges türelmetlenségnek is józan a tempója. A falu úgy másfél kilométer hosszú. Mutogatják azt a 8—10 házat, amely valaha Kálmánháza volt. Szigetek az újak között.' Töp- pedtek, kisablakosok, szomorúak. Mily’ hivalkodó mellette a kőpor-őzzel díszített új! Mily’ impozáns a tízszer tizes modern! Mennyire sokat ígér a most épülő betonblokkos! És mi van mögöttük? Egy még teljesen el nem csillapodott közösségi tenger megannyi hullámfodra. Rokolya és miniszoknya. Televízió és üres könyvespolc. Nyárikonyha fülledtsége, tiszta szoba portalan, árnyas érintetlen hűvöse. Hajnali kapálásra induló visszeres lába, buszra szálló munkás hetyke köszönése. Kutya és kerítés miatt zsörtölődő öreg, és minderre legyintő fiatal. Előhasú üsző és 34 automobil Dohánypor és Sana desodor. Paszulyfőzelékes tállal fejbevert részeg és könyve fölé hajló diák. Határba kijáró, saját földjét kereső öreg, s földet sohasem ismert fiatal. A Bur- gyében egykor bort szopogató és a presszóban Szörényi Leventén felnőtt. Petróleumlámpát ma is tisztító és magnó mellett fejő. Világok, amelyek valahol mégis egyek. Egymásnak hatalmat, tudást, szándékot, bölcsességet átadók rendje, akik a régi viskókból büszke falusiakká lettek. Nagy teremtés volt ez. És az ma is. Mert könnyű volt követ egymásra rakni. Könnyű volt a sárgödör mellett vetett vályogot fallá varázsolni. Könnyű volt virágot ültetni a fal elé, fát ültetni az udvarvégbe. De mennyire nehéz elfeledni a tanya környéki vadkapor illatát! Milyen gond megszokni, hogy az udvar nem az egész határ! Milyen más jelző az őrtálló jegenye, mint a házszám! Talán ez volt a legcsodálatosabb, amit láttatni engedtek az itt élők. Akik az emberibbet választották, még akkor is, ha nemzedékek életformájával kellett is szakítaniok. Szülés volt ez, ahol fájt a pillanat, amikor a magzat levált az anyjáról. De a gyermek életképes. Burge* Lain » OMR
