Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-02 / 205. szám

Wn. «aepfem'Ser 5.

^CT-TOAGYAROPSZÄ <3 - VXCASNÄPI MPLLÉKLfff

Kopka János:

A téeszmajorban

Képzőművészeink vázlatkönyvéből: MUNKÁSOK. (Krutilla József tusrajza)

Derűs képek a nyírbátori múzeumban

1.

A major, amely tizenegy esztendeje még kukoricaföld volt, ma ötvenmilliós vagyon őrzője.

Már a bejárat meglep. Ahol a portás látja el „hivatalát”, festők, asztalosok jámak- kelnek az anyagokkal. A major kapuja, egy szép, nagy épület, csinosodik, fiatalodik. Benézek, hengerelt falfestés, lent lécborítás körös-körül, felül meg olyan rácsos mennyezetdísz, mintha Nyíregyházán járnék a Szabolcs 6zálló éttermében.

Csak a hosszú deszkaasztalok maradtak meg a régi bútorzatból, de mondják, hogy azt is kicserélik egyhamar. Kérdezem, mi ez a terem itt a falutól jó másfél-két kilométerre. A válasz, hogy itt szoktak reggelenként gyülekezni az emberek, hogy megbeszéljék az aznapi munkát. Hát tizenkét év múltán — hogy a szövetkezet megalakult — legyen már méltó, kulturált ha jlék a fejük felett. Azelőtt, ha esett az eső, mindenki oda állt, ahová tudott, hogy ne ázzon. Most bemegy a nagy terembe. És ha már bemegy, akkor legyen kultúrált körülmények között.

Ez a termelőszövetkezet sosem volt hivalkodó, de most már megteheti magának az ilyesmit is. Megteheti? Meg kell tennie.

Úgy érzem, hogy kicsit a közös gazdaság rangjáról is van szó.

Látni majorokat, ahol bizony nem adnak sokat a rendre. Itt, Napkoron ezt már a bejáratnál megcáfolják. Hosszú, fedett színszerű alkotmány alatt állnak a tagok járművei. Kerékpár vagv százhetven, motor is vagv húsz, és mellettük állnak a kocsik. Zsiguli. Moszkvics, Wartburg.

Betonút vezet a majorban. Épületek ölelik körül. Lakatosműhely, villamossági műhely, karbantartóműhely. És melle" ük egy kerékgyártó és kovácsműhely. A fiatal szaki a legmodernebb próbapadnál, az idős ember a szekér kerekénél.

Nemzedékek szakmaváltása.

2.

Odébb magas drótkerítés mögött szép sorjában a gépek. Piros MTZ-k és kék DUT- RA-k. Villognak a napfényben — látszik, hogy jó kezekben vannak. A rakiár előtt virágoságy. Nyugdíjasok serénykednek lapáttal, ge- reblyével, seprővel. Rendezik, szépítik a portát. Mint otthon szombaton este az udvart, a hiáz elejét.

Aki kísér, Lipták Ferenc agronómus. Előbb pénztáros volt, aztán adminisztrátor, majd mezőgazdász lett. Most a főagronómus helyettese. Idevaló, érti a dolgát, látszik, hogy szereti is, amit csinál.

Nem dicsekszik, csak tényeket sorol. Inkább csak válaszol arra, amit kérdezek. Hogy például ilyen modern telepen mit csinál a kerékgyártó.

Visz a lovakhoz. Szép paripák, selyem a szőrük. Arra gondolok, hogy hol vagyunk már a sovány gebék korszakától! Száz lovat tart a szövetkezet. Tart? Nevel, tenyészt. Jó, ha ló van. Az végzi a dohányban az ekekapá- zást. Ha víz áll a földön, nem mehet rá a

gép. olyankor is a lovat veszik igénybe. És mellesleg, volt csikójuk, amelyért húszezret adtak a külföldiek.

Tanulom, hogy semmi sem véletlen. Az 6em, hogy azt a szép, nagy palatetős énüle- tet, amit én lakásnak néztem, éopen lóistállónak készítik. Tégla, cement, kőpor és mész előtte. Messzire terjed a friss festék illata.

Az illatokból bőven kijut a majo’tean. A nyárfasornál van az asztalosüzem. Váeiák, szabják a fenyőrönköt. A gyantaillatú műhelyekben gépek. Tisztaság, üzemi rend, termelőszövetkezeti futószalag.

A fábó] lécek, azokból almásládák lesznek. Itt csináliák a ládákat az asszonyok és a gyerekek. Normára. És ki hogy dolgozik, aszerint keres meg szegezéssel. összeállítással nani ötven-sz.áz forintot. A ládát azután megtöltik almával, ellátták exoortclmkévet. és indítják a Szovjetunióba. Ebben az évben négyszáz vagon körül.

Meszelnek az asszonyok, készítik a hűtő- tárolót a szezonra. Hallom ám. hogv a meszelést. két asszony tavasszal kezdi meg » majorban, s csak késő ősszel fejeli be. Mire a munka végére év, kezdi elölről. Há’-om asz- szony sódert vegyit cementtel. Ördöngős gvorsasáseal dolgoznak. Járdalapokat készítenek. A közös gazdaság ezeket is. és a kút- gvűrűket is eladja a TÜZÉP-nek, és nem fizet rá a boltra.

Kérdezem is. hogy érdemes-e. gazdaságos-e melléküzemággal foslalkdz.nl. A szövetkezetiek rám csodálkoznak, és azt felelik, hogv ha nem lenne kifizetődő, ugyan miért csinálnák? Az almatárolóban idáig gabona volt. Itt csinálják a ládákat. És egv részét a nvíreevházi gumigyárnak adták ki bérbe raktárnak.

Megyünk tovább. Tehenek, növendékek, sertések a tiszta ólakban. Ezek még nem gépesítettek. de meg lehet nézni a rendet. Am1 a gondozókon, az embereken múlik. Közművesített az egész télén. Egv gyári üzemcsarnoknak is beillő betonvázat. szerelnek. E- lesz az új. szakosított és zárt rendszerű szarvasmarha telep. Itt már minden lesz, aminek 'enni kell.

Geo csépeli a tsz borsóját. Itt. a telep közeiében. A borsószalmát is helyben silóz- zák. s mehet be szalagon az állatoknak. Kitűnő takarmány. Itt terem, tehát olcsó is.

3.

Séta közben veszem észre a díszes fekete kocsit. Gyászkocsi a tsz majorjában? Igen, mondják, az élethez ez is hozzá tartozik. Eddig Nyíregyházáról kellett kérni a temetéshez. Az két-háromezer forintjába került a gyászoló családnak. Megvette a szövetkezet, ez is kötelessége a falu iránt.

IFA teherkocsik jönnek a kapun. Most kaptak hármat, az eddigiekkel együtt már tizenegy kocsi segít a szállításban. Csak tehergépkocsi-vezetőből tizenegy kell minimum. És a traktorosok, a gépészek, a szakemberek?

Építésvezetője is van a szövetkezetnek. Fiatal technikus, ő irányítja a saját építkezéseket, ellenőrzi más vállalat munkáját. Van erdész is, és minden területnek megvan a

gazdája.

Leülünk egy rönkre. Honnan mindez, erre térek ki minduntalan. Hogyan lehet, hogy itt mindennek és mindenkinek megvan a maga helye, tennivalója. Ki irányítja ezt a hatvanmilliót termelő gazdaságot? A hatszáz embert?

Egy szálba fu(- minden, és ez a szál az elnök. A tapasztalatok sokasága alapján ezt is gondolhatná az ember. Tizenkét éve, mikor először megválasztották ebbe a székbe Gurály Györgyöt a napkoriak. Közülük való, hatholdas kisparaszt volt. És azóta ugyanaz az elnök, ugyanaz a vezetőség. Tudom, hogy az elnök elemi iskolát végzett csak, meg egy elnökképzőt. Östehelség lenne, hogy ilyen jól ért az irányításhoz? Mondják róla a szövetkezetiek, hogy kemény kezű ember. Megbízik azokban, akik valamilyen területért felelnek. Hagyja dolgozni, kísérletezni, újítani őket. Ha tévednek, nem szedi le róluk a keresztvizet, nem átkozza őket. Fenntartja számunkra a tévedés jogát. De nem a fegyelmezetlenségét. Figyelmeztet először, másodszor, s harmadszor már nem.

4.

Találkoztam az elnökkel. Kemény arcálű, energikus. Említi, hogy az első pillanattól azon dolgozott: minél több szakembere legyen a gazdaságnak. Mert a huszadik század második felében már nincsenek csodák. Most már van itt jócskán szakember. Mérnök, technikus, agronómus. gépész, zoológus. Mondom, hpgy szinte rendhagyó eset az övé. Sok helyen, ahol az elnök nem szakember, nem maradnak meg a fiatalok. Mosolyog. Érti a célzást, hogy az ilyen vezető attól fél. hogy kiderül: kevesebbet tud. mint a vezetettek És esetleg leválthatják. Megvallom, pontosan erre gondoltam. Nos. azt mondja, azok a vezetők nem a szakmához laikusak, de buták elsősorban. A szakember nélkül nincs haladás. Rohan a világ. Jön az új technika. Ezt észre nem venni bűn.

Valahogy az lehet- a mottója a napkori sikereknek, hogy ezt észrevették. Hat aranykoronás a földjük. Hogy ez mit jelent, ahhoz egv macik szám: a Tisza menti földeké fizen- ötös. Háromszor jobb földminőség az. de itt is gazdálkodni kell. Ehhez kell a szakember. A fiatal, a lelkes, a kísérletező. Bíztatni őket, és hagyni újítani. Ez lehet a vezetés művészete.

Lenne-e ezek nélkül hektáronkénti harmincnyolc mázsás búzatermés már második éve? Vagv kétszázhúsz holdon hatmillió értékű dohány? Vagy egv almafáról hatszáz forint .iövedelemátlag? Es a többi. Például a húsz hold cseresznvés és meggyes adott volna másként egymilliót?

Az elnök mindennap elmegy egy területre. Ott alaposan körülnéz, azt megismeri. Oí' nem villámlátogat, hanem tanul. És tanít is, mert nagy a tapasztalata.

Érti a szerepét. Hogy mennyire nem mindegy, rendesen néz-e ki a majorban a gépudvar. Mert ott húszmilliós érték van. Vagy pontosan kezdik-e a munkát. „Ha hétkor kezdünk, az nem lehet fél nyolc” — mondja, mert különben oda a tervszerűségnek.

5.

Jön a technika. A majorban dohánykombájn is megfordult, a legújabb fejőgépet váriák. morzsolva betakarító, csőtörő gének és id sorolná fel. milyen gépek vannak. Olyanok kellenek ide, akik már nem félnek tőlük, nem csodálják, hanem munkába fogják őket.

Tanulni kell hozzá Iskolákon, tanfolyamokon, otthon a szövetkezetben. Uj fej kell az új technikához. Kiment már a divatból az „apáni így csinálta, nekem is jó”.

A téeszmajor is változik. Az ember is.

Tasnádi Varga Éva:

MÁR TÖBBÉ NEM...

Augusztus vége. Darázs táncol a fényben, és lukas hálói dobott a nap hajamra, fényrácsok között nézek reád a hegyről életem hétköznapja.

Toll. Tinta. Papír. íróasztallá váltak. Vasbeton. Láda. Kőbányai szerelmek.

Tört cigaretta egy piros csónakházban.

Már többé nem kereslek.

Tapasztalat. Pénz. Szemlélődő vasárnap. Egyhúszas fagylalt, jaj nem jön többé vissza! Szép sötétzöld fák a sárga homok mentén, nem engem vár a hinta.

Füstszűrő. Újság. Napszemüveg prizmája, s a hétköznapok rendje játéksorokban táncol. Augusztus vége. És egy ág levéldíszben fejest ugrik a fáról.

Mint a cím is mutatja, ezúttal, a zenei napokra a Magyar Nemzeti Galéria gazdag anyagából olyan festmények kiállítására került sor, melyeknek közös ismertetőjele a vidámság, az élet apró örömeinek vagy a természet szépségeinek vizuális élvezete.

A rendező számára ilyen téma a biztos sikert jelenti, akárcsak egy jól bevál1 vígjáték a színpadon, szinte előre jósolni lehet egy-egy jelenetnél a kacagást. Ezen a tárlaton a néző ugyancsak hasonló helyzetbe kerül, s ha nem is kacagást, de jóízű mosolyt nem egy kép fakaszt.

A derű a festészet területén a múlt század utolsó harmadában kerül előtérbe, s kapcsolatban van a polgárság ízlésével, a zsá- nerképfesté.szet felvirágzásával. A biedermeier stílus már kedveli az apróbb jelenetkéket, derűs pillanatok bemutatását. Ha csak Borsos

J.: Szöllőt vagy csókot, vagy Brocky S.: Szeret engem? c képére gondolunk, érzékeljük a kispolgár igényéi, aki szórakozni akar. s a gondokat elfelejteni. A század végén, kialakuló nagypolgárság felkarolja ezt a tematikát. hiszen a kiáltó társadalmi ellentétek így a háttérbe szorulnak az ábrázolásban. A semmitmondó, de dús festői előadásban feldolgozott téma mindenki tetszésével találkozott. Igv nem kellett gondolkodni, a társadalmi ellentétekre figvelni. a parasztok szépen felöltözötten szerepelnek a képeken, csakúgy, mint a színpadon. Munkácsynak kellett jönni, hogy a valóságot leleplezze. *

A kiállítóhelyiségeket is jórészt ezek a csak derűt, árasztó festmények töltötték meg, s igen gyakran alkotójuk számára megszerezték a díjakat is. A XIX. század utolsó évtizedeiből fentmaradt életképek közü] válogattuk elsősorban a tárlat anyagát. Nem egy ezek közül nagyon ismertté vált, sokszor reprodukálták. folyóiratok adtak hírt róluk, így pl. Skuteczky Döme:- Könnyű a más kárán nevetni c. képét. Aggházy Gy.: Terefere, Bihari S.: Az ő nótája stb. képekről.

Megfestésük a naturalizmus jegyében történt. így volt teljesen problémamentes az ábrázolás, márpedig a polgár dehogyis akart

bármi felett is elgondolkodni, magát táras»- tó gondolatokkal gyötörni. így maradt az életkép, a mulatságos jelenetek visszaadása, a pillanatnyi szórakozás kedvtelése.

Nem akarunk azonban igazságtalanok lenni, hiszen sok nagy mesterünk alkotásaiban is szemmel láthatóan jelen van az élet szépségébe vetett hit, a lélek felüdülésének ritka pillanata. Ha a múlt századi vagy akár e századi festészetünket áttekintjük, sok-sok ilyen művet találunk, de ezeknél már nem a történet, vagy mulattató helyzet a fontos, hanem az újabb festői utak kihasználásával a derű jelenléte. Utalunk itt Szinyei: Pipacsos mező. Perlmutter L.: A terraszon. c. képére.

Kiállításokon a látogató megtalálja az elmúlt idők polgári világának szórakoztató, mosolyra késztető ábrázolásai mellett azokat a műveket, melyeknek intim falusi hangulata. tiszta levegője, napsugaras szépségé vagy őszinte érzéseket tolmácsoló előadásmódja a boldogság érzetét kelti. ,

A művészetet kedvelő látogató talán hiányolni fogja XX. századi, mai modem festészetünk jelenlétét, azonban gondolnunk kell arra, hogy túljutottunk a zsánerképfestészet — és az impresszionizmus — korszakán, s a gondolkodó, a problémákat megoldó embert már nem elégíti ki csupán a látvány visszaadása, a jelenségek mögé szeretne látni, a technika fejlettségéhez alkalmazkodó művészet közelítését igényli. Nem akarjuk ezzel azt állítani, hogy a derű eltűnt volna festészetünkből, csupán más vonásokban fedezhetjük fel. Bár el kell ismernünk, hogy sokan hiányolják mai, megváltozott, szebb életünk felemelő, derűs, optimizmust sugárzó jelenségeinek gyakoribb ábrázolását.

Ez a kiállítás most idézve a múltat talán hasznos tanulságokat is sugall az itt elmondottak alapján, ha nem csak a külső, felületi látvány szórakoztat el, hanem mögéjük látunk, múlf életünk fonákságai előtűnnek, megmosolyogjuk naivitásukat, s örülünk a jelennek. Ilyenformán a képek derűje sok mulatságot, gondot felejtő perceket ígér.

Telepy Kataűa

______