Kelet-Magyarország, 1973. szeptember (33. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-19 / 219. szám

I 1 rí!Vo szeptember lit. KELEX-MAOYARORSä:®® I. olM JEGYZETEK: í. Partnerként bánni „Ritkán lehet olvasni ilyen örömmel ren. deleteket, mint amilyenek az ifjúsági törvény végrehajtására születtek a minisztériumok­ban. a különböző főhatóságoknál" — hang­zott el legutóbb a nyíregyházi városi párt vég. rehajtó bizottság ülésén. Aki ezt mondta, hoz­zátette, hogy a végrehajtási utasítások megöl, dúst ígérnek sok feszilő kérdésben: A fiatalok helyiség-gondjának megoldásától a pályakez­dők segítéséig, az oktatásig és addig, hogy az Ifjúság észrevételei ne maradjanak válasz, megfelelő intézkedések nélkül. Mindjárt ezt követően hangzott el: .a törvény is. a minisztériumok, főhatóságok «hasításai is csak lehetőséget adnak ahhoz, hogy jobb legyen' a fiatalok közérzete, de nem helyettesítik a helyi munkát. Ahhoz. hogy rendben menjenek a dolgok, több kell: a munkahely vezetőinek tevékeny közreműkö. dése. És itt már zökkenőkkel találkozni a vá­rosban. Amint azt a pártbizottság mellett műkö­dő ifjúsági bizottság* vizsgálódásai során meg­ái laoitolta, a fiatalok egy része nem ismeri a párt Központi Bizottságának ifjúságpolitikai határozatát, az ifjúsági törvényt. Az okokat kutatva bukkantak rá, hogy a munkahelyek egy részénél a pártszervezetek vezetőségei, a gazdasági vezetők, s a KISZ szervezetek ve­zetői sem tanulmányozták a fiatalok alkotmá­nyát, jogaikat, kötelességüket. Ezek után nem csoda, ha nem értik az intézkedési tervek je­lentőségét sem. Volt olyan pártszervezet, amely kölcsön­kérte a másik intézkedési tervét, s azit le. másolta. Az ilyen terv-sablon távol áll a munkahelyek sajátos gondjaitól, .s a végre­hajtása sem jelent előrelépést. Van 'azután olyan intézkedés, amely elvont és elvi. nem ellenőrizhető, határidő és felelős nélküli. Olyannal is találkoztak az ellenőrzés során, hogy az igazgató ugyan kiadta a végrehajtási utasítást, de anélkül, hogy megkérdezte vol. n'a az ifjúsági szervezet titkárát. A végrehajtó bizottság sokoldalúan ele­mezte a témát. Kimondta, hogy elsőrendűen "ontos minden pártszervezetnek, gazdasági és ifjúsági vezetőnek megismerni az ifjúsági ha. tározatot, s megismertetni' azt az üzem, a ter­melőszövetkezet. az intézmény minden fiatal­jával. Az ifjúsági törvény végrehajtását nem lehet letudni egy intézkedési tervvel, uta­sítással, hanem annak megvalósítását állan­dóan figyelemmel kell kísérni. Sok jó példát is felhozott ez az ülés. A következtetés ezek után: nem a látványos eredményekért dol­gozunk, hanem azért, hogy a fiatalok érezzék jól magukat, a munkában és a tanulásban, a családalapításban kapjanak olyan segítséget, amilyet megérdemelnek. A város pártszervezeteinek elsőrendű fel­adata, hogy segítséget nyújtsanak ahhoz: a KISZ szervezetek elégítsék ki a fiatalok ér. deklődését, védjék meg érdekeiket. Az alap. szervezJetek gondja legyen, hogy az ifjúsági szervezet ne másolja az ő módszereiket, le­gyen a programjuk fiatalos, munkájuk önál­ló, A fiatalok higgyék és tudják, hogy maguk végzik az ifjúsági munkát, persze ne marad­janak magukra. Jó, hogy a nyíregyházi pártszervezetek között alig van olyan, amelyik ne ajánlott volna valamit a munkatervében a fiatalok­nak. De a KISZ szervezetek pártirányításának népi szabad ennyiben kimerülnie. Azért kell dolgozniuk, hogy a liatal ismerje, szeresse meg munkahelyét, kapja meg a természeté­hez igazodó munka, és szórakozási lehetősé­get, partnerként bánjanak vele. Ezt nem elég egyszer megtervezni: min­den nap teljesíteni kell. Lesz-e részesedés ? Műszaki konferencián a Volánnál 2.1 „Homo informaticus #/ Magyarul: a tájékozódásra kényszerült ember. Szédületes számokat olvastam a mi­nap. A világban évente ötmillió találmány születik, ötvenezer könyv és hetvenezer fo­lyóirat ontja a tudományos ismereteket. Az ismeretek összessége 10—15 esztendő alatt megkétszereződik. Ugyanakkor az ember fel­fogó és információt feldolgozó képessége vi­szonylag kicsi, van olyan elektronikus szá­mítógép. amely ennek ezerszerese. Ami a tudomány térhódítását ' illeti, fel­gyorsult világban élünk1 Egy előadáson hal­lottam a következőket: a telefonnál a felfe­dezéstől a kivitelezésig még 56 évre volt szükség, a rádiónál harmincra, a tv-nél már csak tizenkettőre, a hibridkukoricánál már mindössze hat esztendőre. 1980-ig tökéletesí­tik a meteorológiai előrejelzést, s ezredünk utánra megcélozzák az irányított időjárás megvalósulását. Ezt követően kozmikus ker­tek létesülhetnek, ahol kis területeken érnek éj nagy termést. Ez a jövő. amely ha nem is olyan távoli, mégis annak tűnhet. Ám a technika nincs is olyan messze tőlünk. Máris betörlek hazánk­ba a különböző géprendszerek. Olyan trak­torok dolgoznak a földeken, amelyek ezer ember erejét, tudását, fáradságát képesek pó­tolni. Olyan vetőmagvak, vetőgumók kerülnek a földbe, amelyek — nem túlzás — ötszörös termést adnak a tegnapiakhoz képest. Es mindezt könnyebb munkával, vegyszerekkel. És ez már nem is a közeli jövő. Ez a jelen. Gondoljunk csak a bőtermő búzára, amellyel az addigiaknál kisebb területeken takaríthatunk be bő termést. Vagy a zárt rendszerű, a mi megyénkben is hat gazda­ságban termesztett holland burgonya-fajták. ra, amelyekkel egy csapásra megoldást nyer­het sok évi gondunk. És mehetnénk még tovább a sertésgyárakig, a tejgyárakig, ame­lyek létesítésével soha nem látott eredmények születhetnek és születnek is. Mondhatná az olvasó, hogy a mi me­gyénk'meg távol áll üz ilyenek megvalósu­lásától. Vitatkozni kell vele, hiszen á példák egy részét már innen vettük Szabolcs.Szat. marból. Vannak gazdaságaink. ahol a meg­szerzett ismeretek máris kamatoznak — fel­sorolni sem lehet, hogy hol és mennyiben je­lent a tudomány ismerete újabb ajándék­milliókat. Csak egy legfrissebb példát, az eper. ieskeit: itt is a tájékozott szakembereknek köszönhető, hogy háromszáz mázsás burgo. 'nyatermést értek el idén egy katasztrális hold földön. Itt ma rriár mindenki azt vallja; érdemes, sőt szükséges befogadni az újat. Hogy a szakember szerepe nélkülözhetetlen a ma mezőgazdasági üzemében. Pedig tegnap még nem volt ilyen egyszerű ez a képlet ebben a szövetkezetben sem. Árad az információ a szakemberekhez is. Jönnek a könyvek, a folyóiratok, a gazdasá­gi vezetők egymás után_ mennek tanfolya­mokra. Vannak közöltük, akik azt mondják, hogy nem érdemes,' hiszen ők már sok min­dent tudnak, legalább is eleget ahhoz, hogy egy szabolcsi . gazdaságot jól irányítsanak. Tévednek, hiszen az információ áradatából éppen azt kapják, kaphatják meg. amire a. legnagyobb szükségük van. Mindenkinek fef kell készülnie a holnapra. Aki ezt teszi, ver­senyben marad. Aki nem, elmarad. És ahogy az előbbi a hasznát, úgy látja az utóbbi * a kárát. Kopka János — Tavaly májusban a 210 óra tartásáról beszéltünk, jelenleg 250—260 óránál va­gyunk, ami nem előrelépés, hanem vissza. Nem éppen bombákén* robbant de hirtelen felráz­ta a műszaki konferencia kissé álmos, óvatos bírála­tokkal és dicséretekkel, mindenki által sokat emle­getett tényekkel folydogáló menetét Molnár Andrásnak a személyforgalmi pártalap- szervezet titkárának szavai. Válasz .volt ez arra, hogy a munkügyi osztályvezető tíz százalékos béremelkedésről számolt be az egy évvel ko­rábbihoz 'képest. Az viszont már nem mindegy. hogv egy autóbuszsofőrnek egy hónapban a „rendes -mun­kaidőn” túl még. négy-öt napot kell eltöltenie a volán mellett, hogy emelkedjen a keresete. Na«yo!)Ii szervezett- seggel behozható Pedig most jól áll a Vo­lán 5. számú Vállalata. — Itt az alkalom, hogy két éves tespedés után tel­jesítsük a tervet, elérjük a kívánt eredményeket — mondotta Kéry József. a szakszervezeti bizottság tit­kára. Ennek érdekében , gyűl­tek össze a műszaki és gaz­dasági vezetők, a pártszer­vezetek ‘ képviselői. Az őszi szállítási csúcs előtt kellett az eligazítás, hogyan áll a , vállalat, a vezetés mit var el az egyes munkahelyektől. Mert a teherforgalom még mindig a lemaradás ördö­gével küszködik, a tervek­hez képest néhány millió még hiányzik. Ebből egy rész a vállalaton kívüli okokból, adódik — a terve­zett új gépkocsikból 4(1 még mindig nem érkeze" meg —. míg a rpásjk felét a rííígköbb szervezettséggel lehet behozni. ■ -u* — A tröszt a vezetésben rendkívül nagy szintbeli emelkedést’ vár tőlünk. Ma még a vezetés nem üti meg azt a mértéket, amit elvár­nak tőlünk — szólt önkri­tikusan zárszavában Dézsi István igazgató. A szabolcsi Volán válla­lat pedig jobb lett. mini amilyen az utóbbi években volt. Szervezeti. személyi változásokkal, a hozott ha­tározatok következetes meg­valósításával 273 milliós ter­melési érték teljesítése biz­tosnak látszik. — Nem terveztünk része­sedést, de szeretnénk elér­ni. hogy 5—6 napot fizes­sünk — beszélt az igazgató, mintegy összegezve az elért eredmények hatását. ígérgetés helyeit adni is! Forgalmi és műszaki dol­gozók együttes erőfeszítésé­re van szükség a hátralévő hónapokban. Gyors intézke­dések kellenek ahhoz, hogy sehol se akadályozza a munkát egy-egy meghibáso­dás, vagy hogy a dolgozók hangulata ne maradjon rossz, mert késik a rég várt intézkedés. — Hónapokig rágódtunk rajta, hogy mi lesz a rako­dással Kisvárdán — beszélt Zolnai Miklós. Égető gondot említett, aminek a megoldásáról a műszaki konferencián szól­tak. A ki-sVárdai rakodó­munkásoknak azonos bért kell adni a környéken lévő keresetekhez, hogy ne hagy­ják ott a vállalatot. A kis- várdai főnökségvezető. Sin- ka Géza így fogalmazott: — A m sokat elhangzott ígérgetéseket próbáljuk el­felejteni, s helvettük adni is, mert a dolgozók ezt ve­tik fel. Egy műszaki konferen­cián. a vállalati vezető tes­tület ülésén sok múlik azon. hogy mennyire valós prob­lémákat vetnek fel, meny­nyire jó javaslatok hangza­nak el. s ríem csak szó-pu- fogtatással .fülzik. hogy ott vannak, -felszólalnak. Mert az olyan bírálatnak nincs sok foganatja, amely azon felül, hogy jogosan hiányol­ta az előzetesen kiadott írá­sos anyagot így szólt: — A panaszokat el kell intézni. Meg kell teremteni a vállalaton belül a közös hangnemet. Ez mind igáz, ezt el le­het mondani mindenütt, szerte a világon. A konkré­tum hiányzott, hogy hol. miért nem intézik el a pa­naszokat. hol nincs őszinte­ség. s hogyan látja a felszó­............................................. fr laló, a változtatás lehetősé­gét. Hiszen /a vállalatnál is felmérték, hogy a munká­sok dolga az első ahhoz, hogyv eredményes legyen a vállalat. . — Próbáljuk beleélni ma­gunkat abba. hogy a dolgo­zó emberek ügyeivel első­sorban kell foglalkozni — mondta az igazgató. Segítsenek, intézkedjenek Márpedig a tanácskozá­son résztvevő vezetőknek hivatalból kell foglalkoz­niuk az emberek problé­máival. Úgy is. hogy fel­adataiknak a megoldását ne mástól várják. hogy a va­sárnapi rakodásra előre fel­készüljenek, hogy az elhú­zódott fegyelmik miatt ne levelezzenek vállalaton be­lül, hanem segítsenek. in­tézkedjenek. A Volán gépkocsiveze­tői. rakodói, szerelői azóta termelési tanácskozásokon ismerkednek az idei év eredményéivel, a hátralévő hónapok feladataival. Ha a munkahelyeken mellőzik az óvatos bírálatokat, a közis­mert tények emlegetését, s csak arról 'szólnak, ahol vál: 'z’aini kell és lehet, ak­kor a változás1 nem js ma­radhat ej. Márpedig ez a záloga a tervteljesítésnek, annak a reménynek, ’-hogy még nyereségrészesedés is lehet, ha jól zárják az évet. Lányi Botond Szovjet megrendelésre készülnek a férficipők a nagy- kallói Cipész Szövetkezet ifjúsági brigádjának munkaszalag­ján. (Hammel József felv.) ........................... ­KIS-TUR. Ha nem tudnám amúgyís, hogy a kölesei Kis- Tur étterem a világ közepe, egyetlen ebéd alatt ismétel­ten megtanultam. A posta- igazgatóság egyik főépítés­vezetőjét hetek óta keresem. „Házon kívül van.” Hát per­sze, mert itt építi egyik fon­tos telefonvonalunkat. Mind­járt itt kellett volna keresni. Hasonlóképpen a vajai múzeum igazgatóját. És azt a három kedves fi­atalt, akik szintén itt ebé­deltek, Móricz Zsigmond em­lékek utáh kutatva. Panaszkodtak is, hogy már nagyon kevés, ami nine felhelyezve. A szomszéd asztaltól át­szólt valaki: — Akkor forduljanak bi­zalommal kedves unokaöcs- eséhez. aki várja a milotai autóbuszt és ott ül, az aszta­luk melletti helyen. £s valóban, ott volt Szabó ÚTKÖZBEN Guszti bácsi is, orvosságért járt Csaholcon a feleségé­nek. És beszélt, csak győz­zék feljegyezni. , Néha ,a nagyvilág ilyen kicsi. KÖNNYEK. A vonat elin­dult a járási székhelyről. Ih­letve még csak behúz. De a szomszéd’ ülésen ülő asz- szonynak ez a vonatmocca­nás is elegendő ahhoz, hogy sírva fakadjon. Keservese* :okog, nem lehet megvigasz alni Utastársai nagynehe zen hámozzák ki a sírás ér­telmét, miután hasztalan próbálják megvigasztalni. Akkor aztán mindenki el­mosolyodik. Mert mindössze arról van kwi, hogy a kisfia itt marad a kollégiumban, életében először egyedül. Jajistenem, hogy fog aludni az agyerek? Hogy lesz megvetve az ágya? Mit reggelizik? Ha felriad álmából, ki vigasztalja? Néhány bölcs mondás ar­ról, hogy ennek így kell len­ni, csak még hevesebb zoko­gásra ingerli. Intünk egy­másnak, hogy hagyni kell, majd kisírja magát. Akkor hirtelen megáll a *®'onat. Kiderül, hogy nem in­dultunk el, csak odébb hú- ott a szerelvény. Anyu, rohan az ablakhoz: — Fiacskám! — kiáltja. A gyerek lenn áll és inte­get elnéző mosollyal. Megismerem. Ugyanaz- a gyerek, aki másfél hónappal ezelőtt a sóstói táborba n*> net végigsirta a\ vonatot. Ugyanezért. Hogy fog alud­ni anyu nélkül, satöbbi.­Mondom is anyunak, hogy hiszen nem először válnak el. — Az más! — hüppögi. — Akkor ő hagyott ott en­gem, most rneg én őt. , Hiába. Nem esik messze az alma a fájától. ADÖSSÄG. Soha bánato­sabb férfit, mint azt az apró termetű geszterédi épitő- munkást, aki egy perccel késte le a városszéli meg­állónál a nagykállói autó­buszt. — Mi baj, szakikám? Az érdeklődőknek fejét csóválva válaszolja, hogy ne­ki négy órára oda kel! érnie egy bizonyos munkahelyre, ínnak is a kapujáb^. Ezt ígérte. *’ Míg a tájékozott új bará­tok kivezetik az állomásra, aboaoan meg vonattal elér­het, elmeséli, hogy 500 fo­rinttal tartozik neki egy ta­nyai ember, aki az állami gazdaságban dolgozik, ő már egy évben többször is uta­zott ezért az 500 forintért, de mindeddig hiába. Most azt a tanácsot kapta, az állami gazdaság vezetőitől, hogy i várja meg a fizetés napján, négy órákor kapja meg a pénzét az illető, és ha a por­tás előtt csak egy gyanús mozdulattal is elismeri az adósságot, akkor bizonyosan oda is fogja adni. Na, dehát, hogy jut 'ahhoz egy geszterédi lakos, hogy egy balkányi tanyainak köl­csön adjon? Még van idő az állomásig. Elmondja: tulaj­donképpen ez nem kölcsön volt, hanem előleg. Ö kuko­ricát ment venni, ott ígér­tek. hát foglalót adott. Már pedig ilyen esetben falusi a falusiban . megbízik. Most mar bánja, hogy. nem fceat papírt. Dehát két hét híján egy esztendő elmúlt, és se kukorica, se pénz. Na és pereskedni nem le­hetne? A kistermetű geszte­rédi ember megvakarja az üstökét és azt mondja, hogy ez ebben az esetben nem jó. Az a bizonyos tanyai ember, aki neki tartozik, nagyon nagy darab ember és ő neki elmondták, hogy i kékre-zöld- re vert már olyan embert is, akinek csak 50 forinttal tar­tozott, és kérni merészelte. Már pedig ez 500 forint. Most fizetésnap van. Utána majd biztos a kocsmába megy, de addigra ő már — kinézte a menetrendből — égen útban lesz Geszteréd felé. Nagy csoport őszinte szur­koló búcsúztatta a mátészal­kai vonatnál a bátor vállal­kozásra induló geszterédi kis embert.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents